Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nevezzenek szakbarbárnak, de én a saját szakterületemnek egy problémájáról szeretnék beszélni, ami az oktatási intézményeket érinti, ez pedig nem más, mint a gyermekvédelmi jelzőrendszer működése, amelynek tagjai az oktatási intézmények is. És hogy ez miért nem működik, sokan feltettük már ezt a kérdést. Egyébként a jelzőrendszer többi tagjához képest az oktatási intézmények még kimagaslóan teljesítenek ahhoz képest, tehát hogyha összehasonlításképpen nézzük, de amúgy meg nem tudnak eleget tenni ennek a követelésnek. És miért nem tudnak? Amiről ma nagyon sokan ellenzéki képviselők már szóltak, sőt már kormánypárti képviselő is szólt, hogy leterheltek az oktatási intézmények, nemcsak a gyermekek, nemcsak a diákok, hanem a pedagógusok is.

Erre lenne egy nagyon jó intézmény egyébként, ami a magyar törvényekben szerepel is, ami megoldhatná ezt a problémát, ez pedig az iskolai szociális munkás. Ez még néhány évvel ezelőtt szerepelt is a kormány stratégiájában, az EMMI feladata lett volna ezt kidolgozni, sokáig mulasztásban is volt a saját határidejéhez képest, majd amikor majd’ kétéves csúszással ez belekerült a törvényekbe, ez úgy került bele, hogy a területileg illetékes, akkor még családsegítő szolgálatok ‑ most már gyermekjóléti központok vannak ‑ családgondozója végezheti, feltételes módban, elláthatja ezt a feladatot.

Ez abszolút nem felel meg a körülményeknek és az elvárásoknak. Mert nagyon jól tudjuk, hogy bár átalakították a családsegítő és gyermekjóléti rendszert, és most már gyermekjóléti központok vannak, illetve lesznek, folyamatosan átalakulnak, de a leterheltségükön sokat ez nem fog javítani, és az ő leterheltségük mellett nem fogják tudni ezek a szolgálatok azt bevállalni, hogy egy családgondozót iskolai szociális munkára küldjenek, és hogyha iskolai szociális munkára küldenek egy családgondozót, azt maximum a munkaidejének törtrészében tudja megtenni, amikor nagyon jól tudjuk, akár szociális szakemberek is, akár oktatási szakemberek is, hogy erre a státuszra főállásban lenne szükség egy oktatási intézményben. És miért is? Egyrészről azért, hogy az oktatási intézmény a törvényi, illetve jogszabályi előírásának eleget tudjon tenni, tehát aktív tagja tudjon lenni a gyermekvédelmi jelzőrendszernek, ugyanis az oktatási intézmény az, amely nap mint nap találkozik azzal a gyermekkel, látja, hogyha valami nem stimmel, látja azt, hogyha esetlegesen veszélyeztetettségnek lehet kitéve az a gyermek a családjában vagy a lakókörnyezetében. És miért is van arra szükség, hogy ezt főállásban lássa el? Ugyanis hogyha főállásban nap mint nap ott van, akkor van abban a testközeli kapcsolatban a diákokkal, hogy ezt észrevegye, akkor van napi kapcsolatban pedagógustársaival, hogy tőlük akár a jelzést megkapja, és a megfelelő lépéseket meg tudja tenni.

De nemcsak ebben merülne ki egy iskolai szociális munkás feladata, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer részeként jelzéssel élne a gyermekjóléti szolgálatok felé, hanem egyéb más módokon is tudná segíteni akár a gyermekek szocializációját, akár készségek kialakítását, akár a pedagógustársai, a szaktanárok munkájának a segítségét. Mire is gondolok? Nemcsak a felnőttek, hanem nagyon sok esetben a gyermekek sincsenek tisztában azzal, hogy mi egy gyermek veszélyeztetése, ő mint gyermek, mint osztálytárs, mint szomszéd mit tehet, hogyha ilyen problémát érzékel. Nemcsak hogy ezeket nem tudják egyébként, hanem ‑ és itt nemcsak a jóléti intézkedésre gondolok ‑ egyéb szociális kérdésekben sincsenek meg a megfelelő készségei, képességei a gyermekeknek, nem rendelkeznek azzal a megfelelő tudással, akár olyan szintre is lemehetünk, hogy ma egy iskolából, akár általános, akár középiskolából kikerülő gyermek nem képes arra, nagyon sok gyermek nem képes arra, hogy akár egy ajánlott levelet feladjon. Ez is egyfajta szociális tudás, egyfajta társadalmi tudás, amivel igenis tisztában kell lennie. És hogyha már egy főállású iskolai szociális munkás dolgozna az iskolákban, akár a feladatnak, az iskola oktatási feladatának ezt a részét is átvállalhatná, és akár osztályfőnöki óra keretében nemcsak a jóléti intézkedésekről, illetve a gyermekjóléti és a gyermekvédelmi intézkedésekről tarthatna előadást a diákoknak, világosíthatná fel őket arról, hogy mit kell tenniük, akár hogyha ilyet tapasztalnak, vagy akár felismerheti, hogy a gyermekeket akár a családjukban, akár a lakókörnyezetükben ilyen sérelem éri, hanem ezeket a készségeket is átadhatná a gyerekeknek, és nem egy szociálisan hátrányos helyzettel, ilyen szempontból, társadalmi szempontból hátrányos helyzettel lépnének ki az oktatási intézményből a gyermekek, hanem felkészültebbek lennének.

Egy többszörös funkciója lehetne tehát, egy többszörös feladatot vállalhatna át, terhet vehetne le a pedagógusok válláról, és végre igazán komolyan és a helyének megfelelően, mint a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagja működhetne az oktatási intézmény. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)