Felszólalás adatai

CSATÁRI JÓZSEF (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi törvény módosításáról kívánok beszélni, és elöljáróban egypár észrevételt tennék. Aki ezt a törvényt - '93. évi törvényt - komolyan gondolta, az végre tudta hajtani, be tudta fejezni. Ezt azért mondom, mert a földkiadó bizottság elnöke voltam Bács-Kiskun megye egy településén, ahol közel 800 határozatot hoztam. Egyetlenegy esetben volt fellebbezés, de abban az esetben is olyan, hogy irreális követeléssel lépett fel az egyik személy, hogy más településen adjuk ki a részaránytulajdonát. Tehát végre lehetett hajtani. Már négy évvel ezelőtt lejelentettem készre, és jónak minősítették.

Minden tulajdonostársnak felhívtam a figyelmét, hogy lehetőség szerint a földjét méresse ki, és ne hagyja osztatlan közös tulajdonba, mert ha ezt teszi, akkor különböző nehézségekbe fog ütközni a későbbiek folyamán. Ez valóban így is lett. A föld mozgásképtelen lett, és gyakorlatilag nem lehetett eladni, nem lehetett vásárolni, tehát nagyon sok hátrányt szenvedett. Éppen ezért nagyon üdvözlendő a kormány most benyújtott törvénymódosítási csomagja, amelyben ezt az áldatlan állapotot szeretné korrigálni, megnyugtatóan rendezni. Éppen ezért a benyújtott törvénymódosítással kapcsolatban közel 8 módosító indítványt nyújtok be, amely csinosítja a már benyújtott törvénytervezetet annak érdekében, hogy még átláthatóbb és racionálisabb legyen.

Az 1993. évi II. törvény módosításával lehetőséget kell teremteni arra, hogy a jelenleg hatályos törvény olyan kiegészítést nyerjen, melynek segítségével a részarány-kiadási folyamat mielőbb lezárhatóvá válik. Szükséges továbbá, hogy a törvénymódosítás segítségével megfelelő alapot teremtsünk a 2000. évben kezdődő földrendezési folyamat lebonyolításához.

(22.10)

A törvénymódosítás segítségével el kell érni, hogy a részaránytulajdonként kiadott termőföldeknek konkrét földtulajdonosai legyenek, az osztatlan közös földtulajdon mint fogalom, megszüntethető legyen. A törvénytervezet módosító javaslatai csak részben segítik elő a fentebb felsoroltakat, mert a javasolt módosítások nem a racionális földhasználat, nem a gyors befejezhetőség szempontjából kezelik a kérdést, hanem a nyilvántartási, földmérési és egyéb közgazdasági szempontoknak való megfelelőséget helyezik előtérbe.

Feladat azonban és szükséges a közös tulajdon megszüntetése, mert földrendezést különben nem lehet végrehajtani. Álláspontom szerint a lehető legegyszerűbb és leggyorsabb eljárást kell alkalmazni, például kevés ismert tulajdonos esetén egybehangzó nyilatkozattal, adásvétellel a közös tulajdon megszüntethető a Ptk.-ban szabályozottak szerint. Amennyiben a közös tulajdont képező nagy számú, részben ismeretlen lakcímű, úgynevezett nyilvántartott tulajdonos is van, a földrészletben a törvényben szabályozott földhivatali összetételű táblákban cél, hogy minél kevesebb tényleges tulajdonos keletkezzen.

Lehetséges módszer - megfelelő szabályozással -, hogy a föld fekvése szerint illetékes önkormányzatnál helyben szokásos módon meghirdetésre kerül az árverés, mely vagy a térségre jellemző termőföldáron, vagy aranykorona-értéken kerül lebonyolításra. Az ismeretlen, de nyilvántartott tulajdonosokat, illetve az árverésen részt nem vevő tulajdonosokat megillető vételárat letétbe kell helyezni. A minél nagyobb tulajdoni arányt megszerezni szándékozó vásárlókat előnyben kell részesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi földkiadási folyamat egyik legnagyobb lassító tényezője a vállalkozói földmérők munkavégzése. Álláspontom szerint tarthatatlan, hogy a földhivatalok nem rendelkeznek felügyeleti joggal a vállalkozó földmérők felett, csupán munkájuk szakmai tartalmát vizsgálják a bejegyzésre való alkalmasság szempontjából. Teljesen konzekvenciamentes, ellenőrizetlen a vállalkozó földmérők és a részarány-tulajdonosok kapcsolatrendszere. A törvénytervezet szankcionális lehetőségként javasolja az FM-hivatalok részére, hogy a részarány-tulajdonos kvázi fenyegetés jellegű felszólítása után a földtulajdont osztatlan formában jegyeztesse be. Ezzel az eljárással a részarány-tulajdonost büntetnénk, annak ellenére, hogy a hibát nem ő követi el. Meg kell találni a módját, hogy a földhivatalok mint szakhatóságok a földkimérési munkának is hatóságává válhassanak.

Kicsit a szövetkezeti földtulajdonról. A hatályos földtörvény alapján jogi személyiségű társaságok tulajdonában termőföld nem lehet, illetve jogi személyiségű társaság termőföldi tulajdont nem szerezhet. A kialakult gyakorlat szerint azonban sok helyen a földtörvény hatálybalépése előtt a szövetkezetek aranykorona-értékben nyilvántartott részaránytulajdont vásároltak idős tagjaiktól. A földkiadó bizottságok ezeket a részarányokat földkiadási határozattal azonnal kiadták a szövetkezet részére, és igen gyakran már az új földtörvény hatálybalépése után a földhivatal a tulajdont be is jegyezte.

Álláspontom szerint ezekben az esetekben törvénysértő állapot áll fenn. Javasolom, hogy ezek a területek is legyenek bevonhatók a folyamatban levő részarány-kiadási folyamatba, ezzel csökkenne az állammal szembeni kártérítési igény, illetve a szövetkezet legyen köteles ezeket a területeket tagjai között nevesíteni.

Egy másik feszítő dolog a jelzálogteher a termőföldön. A jelzálogteher átvállalással történő tulajdonbontódása lehetetlen, gyakran a jelzálogjogosult nem is járul hozzá. A tulajdonosok tiltakozása érthető, hiszen a bejegyzett terhet nem ők keletkeztették. Lehetséges megoldás: a nyilvántartó földhivatal mentesítse a földterületet úgy, hogy a jelzálogértéket más szövetkezeti ingatlanra helyezze át, és erről a jelzálogjogosultat értesítse. Az időközben felszámolt szövetkezetek esetében a földterületeken maradt jelzálogot a törvény erejénél fogva törölni kell.

A földkiadás lezárása után bizottságonként több ezer ügyirat megőrzéséről és keletkezéséről van tudomás, ezek megőrzése a törvény szerint az FM-hivatalok feladata. Megyei szinten ez több milliós nagyságrendű ügyirat is lehet. E feladatot a megyei földművelésügyi hivatalok nem képesek ellátni személyi és technikai lehetőség hiányában. Lehetséges megoldás, hogy a helyben keletkező iratokat a helyi önkormányzatoknál lehessen elhelyezni. Ezt indokolja az is, hogy az iratok között levő megosztási vázrajzok, kijelölési jegyzőkönyvek alapján mezőőri vagy falugazdászi szinten is rendezhetők a már jelenleg is gyakori birtokhatárviták mellett. Ezek a birtokviták egyébként is a községi jegyző hatáskörébe tartoznak. Egy-egy községben a tárolás könnyen megoldható, ugyanakkor a tulajdonbejegyzést lehetővé tevő határozatok a földhivataloknál megtalálhatók.

A törvényjavaslatot a magam részéről elfogadottnak tekintem, és javasolom, hogy a módosításokat vegye figyelembe az előterjesztő, így gondolom, hogy ez a feszítő ügy hamarosan megoldást is nyer. Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)