Felszólalás adatai

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nehezen lehetne tagadni, hogy olyan kérdésről van szó, ami izmosítja a lelket, és indulatokat feszít: a föld, a magyar föld. Ez érthető is, mert ennek az országnak a történelmében, azt hiszem, ez a föld volt az, ami leginkább sebeket szaggatott, és az ország rossz politikai döntésekkel a kétharmadát el is veszítette. Nem ajánlom, hogy ezen az úton járjunk tovább.

Észre kellene venni, hogy ezek az indulatok nem vezetnek sehova, mert ha mi földről beszélünk, akkor ez hozza a többi sérelmet. Hozza, hogy ki hogy vette el kinek a földjét, kiosztották, visszavették, kolhozosították. És innen már megint szembefordulunk egymással. Bár ahogy elnézem, ebben a teremben nem sokan ülnek azok közül, akik valamit is tettek annak idején a rossz döntések meghozatalában. Azt hiszem, hogy az elődök bűne miatt feszülünk itt úgy egymással szembe, hogy nem vesszük észre, hogy mennek azok a szép, csendes folyamatok, amelyek húzzák, húzzák kifelé a földet a tisztelt magyar parasztok alól. Függetlenül attól, hogy az szövetkezeti paraszt, egyéni gazda vagy családi gazda, egyre kevesebb földjük van.

'90-ben, nagy igazságtételi hangulatunkban nem voltunk képesek megegyezni, hogy ezt az egyetlen kincset - amit aztán agyonosztogatni nem lehet, mert ez adott, tehát nagyon nehéz lenne nyújtani, mint a rétestésztát - kinek és milyen feltételekkel juttassuk. Sokszor beszélgettünk a miniszter úrral annak idején; a Kisgazdapártnak volt egy világos javaslata, a reprivatizáció, akitől elvették, annak vissza kell adni. Én emlékszem a nemzeti megújhodási programra, Antall József programjára, amely azt mondta ki, hogy kérem szépen, az igazságtételt a föld vonatkozásában is úgy kell megtenni, hogy a földhasználat és a földtulajdonlás lehetőleg ne váljon el egymástól.

Jöttek a különböző politikai kompromisszumok, annak a keresése, a Kisgazdapárt kiszállt a koalícióból, és egyszer csak azt vettük észre, hogy kialakult egy olyan földtulajdonosi kör, akiket nem akarok bántani, de itt volt egy jelző, hogy nemzetidegenek is vannak közöttük. Mert ha megnézik a föld értékesítését, tehát ezeket a zsebszerződéseket, zugszerződéseket, hogy hol, milyen feltételekkel használnak most külföldiek földet, akkor azt láthatják, hogy nagyon kevés olyan földtulajdonosnak a földjét használja külföldi zsebszerződés alapján, aki maga is gazdálkodó parasztember lenne. Nem ezeknek a földjét, hanem olyanoknak a földjét, akik akár kárpótlásban, akár részaránytulajdonban földet szereztek, vagy azért, mert a nyomott földárakat kihasználva és a földtörvény adta beszorított lehetőségeken belül viszonylag olcsón meg tudja vásárolni a földet befektetési céllal, és továbbadja. Ezek a nemzetidegen testek!

Én nemigen félteném a magyar földet, ha azt látnám, hogy valóban azok használatában és tulajdonában van, akik ebből élnek. Akkor nekünk nem kellene most ilyen megszorító törvényi rendelkezéseken gondolkodni, hogy mit zárjunk ki. Mi jogászkodunk, Turi-Kovács uram?! Jogászkodunk, ön is, én is, hogy hogy tudjuk szorítani, hogy most kit zárunk ki, kit nem zárunk ki, mert érezzük, hogy igazán nem tudunk mit tenni, mert amit tehetnénk, az most nagyon sok pénzbe kerülne. De el kell indulni ezen az úton!

Mit tehetnénk? Azt, hogy ezeket az embereket, akik most magyar emberek, földhöz értő emberek, földet használnak, helyzetbe hozzuk, hogy meg tudják venni a földet. Vannak kísérletek a nemzeti földalappal. Mibe kerül? Az indítás tíz milliárd forint! Meg tudjuk kezdeni? '96-ban 8-cal számoltunk, amikor felállítottuk a Földhitel Intézetet. Az is kevés volt! Egyetlenegy dolgot tudtunk tenni, egy olyan hitelkonstrukciót indítottunk el, ami a helyben lakó mezőgazdasági vállalkozót helyzetbe hozta, hogy száz hektárig földet tudjon venni, és ennek a hitelkamatainak a 40 százalékát a minisztérium fizette.

Nem nagyon forgott a dolog, mert állami garancia meg nem volt mögötte, és azt mondta a bank, bocsánat, hát milyen földárak vannak most, milyen jövedelemtermelő képessége van a földnek?! Nem túl sok, akkor én annak a szerencsétlen gazdának nagy kockázattal adhatom ki esetleg a hitelt a földvásárlásra, nem is biztos, hogy be fog jönni, még akkor sem, hogyha hitelkamat-támogatást ad rá az állam. Tehát közgazdasági eszközrendszerrel nem nagyon próbálkoztunk. Nem nagyon próbálkoztunk!

Bár az a módosítás, amit Medgyasszay László itt most előterjeszt, az nem új dolog, mert '97-ben, amikor az a nagyon nagy vita volt, hogy jogi személyek szerezhetnek-e földtulajdont, akkor meg volt nyitva az a paragrafus, ami a tulajdonszerzésre vonatkozott. Most nincs megnyitva! Most tehát olyan módosító indítványt sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalról nem lehet beadni, hogy ne az adminisztratív eszközöket erőltessük. Oké, ez menjen, mert most ennyire vagyunk képesek a politikai palettán, mert többet nem tudunk kihozni!

De igazán, tegyük már a szívünkre a kezünket: jogászok, közgazdászok, esetleges befektetői szándékkal politikai körökhöz közel álló személyek, mert ilyenek is vannak: ez a módosítás arra nem elég, hogy ezeket a nem biztos, hogy hasznos és tiszta szándékú embereket el tudja téríteni az útról. A másik oldalon kell lépnünk! Akkor beszélgettünk mi arról, hogy most arról beszéljünk, hogy kik azok, akiket preferálunk a földszerzésben, Akkor jelent meg az, hogy helyben lakó legyen, főhivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytasson az illető, és szakmai előélete is megfeleljen ahhoz, hogy a föld tulajdonosává válhasson, mint ahogy Európában számos országban ez így van, és emellé rendeljünk egy pénzügyi hátteret, hogy ezt a kört helyzetbe tudjuk hozni, hogy meg is tudja venni ezt a földet.

Mert most miért jó nekünk - ezt most teljesen komolyan kérdezem -, hogy ezekkel a jelenlegi szigorító szabályokkal is, mondjuk, egy Sydneyben élő magyar állampolgár vehet-e Magyarországon 300 hektár földet? Minden további nélkül! Minden további nélkül, függetlenül attól, hogy haza akar-e jönni, vagy nem akar hazajönni! Neki van egy magyar állampolgársága, amit visszakapott, mert korábban elvették tőle - nagyon helyes, hogy visszakapta egyébként, semmi baj -, ő ausztrál-magyar kettős állampolgár, és mert van most egy kis befektetni való pénze, vidáman meg tud venni 300 hektár földet. Vele nincs semmi bajunk, mert azt mondjuk, hogy ő jogos földtulajdonossá válik.

De mondhatnék egy másik példát is: azok a pesti befektetők, akik most különböző ügyvédi megbízásokkal mászkálnak és vásárolják a részaránytulajdonokat, de rettenetes módon veszik ám, 3-4000 forintos aranykoronánkénti áron, ők a mi jogalkotói szemünkkel jelen pillanatban még mindig jó, magyar állampolgárok. Miért ne vehetnék meg a 300 hektár földet, jóllehet semmi közük hozzá, nem is akarják soha ezt a földet művelni, még látni se, azt se tudják, hogy hol van?! Majd amikor a földérték úgy alakul, akkor majd el fogjuk adni, kérem szépen, csak befektetünk! Addig meg használja, aki akarja, jobb esetben, rosszabb esetben még használót sem engednek oda.

Láttam olyan példákat, főleg Somogy megyében, ott a helyi gazdák mutogatták meg azokat a parlagon lévő területeket, amelyek külsősök tulajdonában vannak. Azt mondják, hogy megvette ez meg az, meg amaz innen meg onnan, rá se néz, de nem adja használatba sem, ott eszi a fene meg a gaz!

A földhivatalnak van valamiféle bírságolási jogköre, ha arra eljár egyáltalán, vagy tudja, hogy ki a használó, ha egyáltalán még mód lesz ez alapján ezt megoldani, de egyébként semmi más nem történik!

(17.40)

Ebben a helyzetben itt marjuk egymást, próbálunk ötről a hatra jutni, és egy ördögi mókuskerékben vagyunk, amikor a miniszter úr visszakérdez, mit tettek önök az elmúlt négy évben. Jártuk a mókuskereket, jártuk, jártuk - de ebből ki kellene lépni, mert az előző négy évben is mókuskerekezett az előző kormány! Mert amikor ehhez a kérdéshez hozzányúlunk, a politikai indulatok összefeszülnek, és mindenki a másikban a gonoszt látja, és elindul a visszakozz. Minthogy... (Dr. Medgyasszay László közbeszól.) Tessék? Nem, de, szóval, mikor már látja az ember, hogy már nem a témáról beszél, hanem már kijön a szövetkezet, a sérelem, nagyanyám, mit tudom én, szóval innentől nincs meg a bizalom, akkor azt mondom. Nem a gonoszt látjuk, hanem nincs meg a bizalom a másik iránt, azt hisszük, hogy valami csalárd módon alánk akar tenni, és ez ad éppen kiskaput és ez ad lehetőséget azoknak a nem tisztességes szándékú embereknek, akik a jogi lehetőségeket legálisan kihasználva ilyen játékokat tudnak kezdeni, mi meg nem foglalkozunk azokkal, akik érdekében ez történne.

Én megértettem a '97-es dolgot, hogy akkor ugye volt egy ilyen, ugyanilyen jellegű hangulat - nem folytatta a kormány, visszalépett. Nem azt mondom, hogy a súlya a két módosításnak, hanem azt mondom, hogy a hangulat! Tehát ha már a "föld", ez a szó itt elhangzik a parlamentben, akkor mindenki egyre ugrik, ugye, hogy a földet nem adjuk külföldnek. Ebben egyetért mindenki, csak amikor elkezdünk a részletekről vitatkozni, akkor ki is az, aki ezzel a módosítással vagy azzal a módosítással be akarja csempészni az általa nem kívánt külföldit? És higgyük már el, hogy tényleg nem nagyon akarja itt senki a külföldit preferálni, de addig, amíg a mieinket nem hozzuk helyzetbe, ők fognak ám jönni, függetlenül attól, hogy minekünk milyen szándékaink vannak!

Ezért én örülök annak, amit miniszter úr mondott, mert valóban, most már meg kellene próbálni - mert mi is próbáltuk ezt a hatpártit -, hogy ki tudjuk-e alakítani azt a legkisebb közös többszöröst, amelyre valóban azt mondjuk, hogy barátom, ez nem tízéves derogáció, ez nem húszéves - ez örök! Ez örök, amíg magyar föld lesz! Tehát ez a szabályozás úgy fog kinézni, hogy itt földet - nem mondok csúnya szavakat itt a parlamentben, de földet, magyar földet - senki nem fog szerezni, csak akkor, ha ezeknek és ezeknek a feltételeknek megfelel. És nem érdekel, hogy most budapesti lakosról van-e szó, vagy sydneyi lakosról van szó, vagy mit tudom én, milyenről! Kedves jó barátom, itt élsz, főhivatásszerűen, itt telepedtél le, ezt csinálod? Akkor van földvásárlási jogod - ha meg ezt abbahagyod, akkor meg el kell hogy adjad! El kell hogy add, mert te nem tarthatsz a tulajdonodban földet akkor, ha nem felelsz meg ezeknek a feltételeknek!

És ha ebben elindulunk - erre mutat Medgyasszay úr véleménye, de még egyszer mondom, ez '97-ben egyszer már előkerült -, akkor nem kell majd nekünk ilyen paragrafusokon egymás idegeit cibálni és a másik miatt idegeskedni, mert azt hiszem, hogy valamennyien ténylegesen jót akarunk, és erre van is esély.

A másik dolog, ami ebben a törvényben szerepel, és ez már ilyen praktikus dolog, a földhasználati jognak az ingatlan-nyilvántartási bejegyeztetése. Ez megtörtént az ingatlan-nyilvántartási törvénnyel, illetve annál a '97-es földtörvénynél is, amiből semmi nem lett - még nem is tárgyaltuk gyakorlatilag, részletes vitáig se ment el -, annál ez szerepelt, tehát ez gyakorlatilag egy folytonos konstrukciós elem, ami megjelenik, és amire szükség van. Ami itt vitatható - és ezt kormánypárti képviselők is felvetették a bizottsági ülésen -, hogy kell-e nekünk a párhuzamos nyilvántartás.

Most én értem ám, és halkan jegyzem meg, hogy vannak bizonyos szakmai önvédelmi reflexek. Volt egy kárpótlási törvény, ami földuzzasztotta az apparátust, mert végre kellett hajtani; utána volt egy részarány-tulajdoni törvény, az is vitte tovább. Most beindult egy ilyen gördülőreflex, hogy ha ezek kifutnak - márpedig kifutnak! -, akkor bizonyos területeken létszámleépítésre kerülhet sor, és ezért - még egyszer mondom, nem biztos, hogy igaz, lehet, hogy tévedek, de az előkészítésből nem zárható ki ez a gondolatmenet sem: - kreálunk egy többletfeladatot, amivel meg tudjuk indokolni, hogy nekünk még létszámban és pénzben szükségünk van erre. Ugyanis én úgy látom, vagy ahogy miniszter úr is utalt rá, a számítógépes információ birtokában, egy olyan elektronikus nyilvántartás feltételezésével, mint ami a földhivatalokban kialakult, nem jelentene nagy gondot az ingatlan-nyilvántartási számítógépes adatokat négy darab adattal kiegészíteni, mert csak négy darab adatot kell hozzápakolni a jelenlegihez, méghozzá azokat, hogy ki a használó, annak hol a lakcíme, a használat jogcíme és az időtartam, amennyire ez a használat szól. Ezt a négy jogcímet, én nem értek hozzá, nem vagyok számítástechnikus, de nagy valószínűséggel egy szoftverbe be lehet vinni, ezzel a négy adattal kibővült az ingatlan-nyilvántartási adattár, és együtt van nekem földrészlet, helyrajzi részlet, sőt mi több, rendelkezésemre áll az aranykorona-érték is, ami eszerint nem állna rendelkezésemre, márpedig a földnek az értékmérője, főleg a részarány-tulajdonnál; nem is tudom, hogy mekkora az enyém, csak azt tudom, tehát területileg csak azt tudom, hogy 67,47 aranykorona-értéket adtam használatba, és az viszont ezzel a nyilvántartással párhuzamosan megoldható. Erre nézve módosító javaslatot is nyújtok majd be - netán már be is van nyújtva. Remélem, hogy ezt a rendszert viszonylag olcsón, hatékonyan és gyorsabban meg tudjuk csinálni, mint ahogy az itt szerepel.

A másik dolog - ehhez úgyszintén nem nyúlt hozzá ez a módosító indítvány -, ami a földhaszonbérletnek az idejét szabályozza. Ugye, az előzőben azt mondtuk mi - amiből tényleg a parlament előtt nem lett semmi, tehát nem tárgyaltuk -, hogy a földhaszonbérleti időt növeljük meg, tehát egy biztonságos földhasználat felé menjünk, hogy ne legyen kizsarolható a föld, addig legalábbis, amíg nem tudjuk, még egyszer mondom, helyzetbe hozni a földhasználókat, hogy meg is tudják ezt vásárolni. És az MDF-nek is annak idején az volt a véleménye, hogy a földhasználati időnél az alsó határ legyen megállapítva, a legrövidebb idő, amire földhaszonbérleti szerződés köthető; és a felsőt terveztük mi negyven évre fölemelni, mert a jelenlegi tíz év erre nem alkalmas.

Hadd mondjak egy példát! Nálunk a Jászságban még mindig téma az öntözésfejlesztés, amire a minisztérium három éve csinálja a terveket, és most jött el az az idő, hogy föl kéne mérni az igényeket. Tehát most kell elmenni a földhasználókhoz és megkérdezni tőlük, hogy hajlandóak-e hektáronként 30 vagy 50 ezer forintot befizetni ebbe, hogy a víz elérhesse ezt a területet, mert egyébként ebből a csatornából nem lesz semmi, mert a központi költségvetési igénye 30 milliárd forint; a teljes bekerülés, tehát a kiszolgáló rendszernek olyan 80 milliárd körül lesz a vége - no, barátaim, hogyan állunk ehhez? Most a földhasználók jó része azt mondja, hogy mivel nekem csak öt évre - mert az átlag öt év - szól a haszonbérleti szerződésem, ezért én nem fogom ezt a 30 ezer forintot befizetni; kérdezzék meg a tulajdonost! A tulajdonos meg, az öreg Mariska néni, ugye, nyugdíjas, azt mondja: "Mit akarnak tőlem, miért fizessek én 30 ezer forintot?" "Hát Mariska néni, a maga földje értékesebb lesz, ha odajön a víz!" "Hát nincs annyi nyugdíjam egy év alatt, hogy én ezt be tudnám fizetni!" És ebben a bizonytalan helyzetben előfordulhat, hogy ilyen beruházásokat, ami a föld értékét növelné és hasznos lenne, nem lehetne megtenni.

Tehát ehhez sajnos nem nyúl hozzá ez a módosítás, így ehhez nem is lehet majd semmiféle egyéb képviselői módosító indítványt benyújtani, de nem lett volna haszontalan, ha a haszonbérlettel is foglalkozunk mint jogintézménnyel.

Egyetlen dolog és aztán befejezem: itt a jegyző hasznosítási kötelezettség-ellenőrzési rendszere nekem nem nagyon tetszik, mert a jegyzőnek nem az a dolga, hogy ellenőrizze, hogy ki hasznosítja és milyen módon a földet; az a földhivatalnak és az FM-hivataloknak a kötelessége, nekik kell ezt megtenni, és ha egy jegyzőre egy ilyen új hatáskört rátestálunk, akkor ő megkérdezi, illetve az önkormányzat: "És ezért mit kapunk?" "Hát semmit, de nektek azért ezt csinálni kell!" "Hát nekünk se apparátusunk, se pénzünk, se szakemberünk ehhez, tehát nem tudjuk megtenni!" Akkor azt mondja: "Építs ki egy riadóláncot, és ha valaki majd beköpi neked, hogy itt X. Y. földje elhanyagolt, akkor majd följelented." Hát ezt nem szívesen teszik meg vidéken, főleg egy kisebb településen... Én azt mondom, hogy ez maradjon el, és maradjon a hatályos jelenlegi szabályozás, ami szerint a földhivatal, illetve az FM-hivatal a megszokott rendnek megfelelően, a határszemlét figyelembe véve, ezt a földhasznosítási kötelezettséget megfelelően ellenőrizni tudja.

Barátaim, én azt hiszem, hogy nagyon fontos ügyről van szó, rettenetesen komoly dolgokról; ez azonban nem kell, hogy odáig vigye a dolgokat - főleg azokat a képviselőket, akik ez iránt az ügy iránt ilyen mértékben érdeklődnek, hogy még jelenlétükkel is megtisztelték az ülést -, hogy egymással szemben úgy jelenjenek meg indulatok, ami a későbbiek vonatkozásában a párbeszédet vagy a konszenzus lehetőségét esetleg szűkítené vagy lehetetlenné tenné. Mert higgyék el - nem tudom, ki mondta ezt a 24. órát, lehet, hogy Turi-Kovács képviselő úr - valóban ott tartunk, hogy ha nem csinálunk egy átfogó, új földtörvényt, ami független az Európai Uniótól, ami bennünket itt orientálni fog a helyi, a mi saját embereinknek a megélhetése érdekében, akkor problémák lehetnek. Hát idáig azért ne jussunk el!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ, az MSZP és a kormánypártok padsoraiban.)

(17.50)