Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a javaslatot Montenegró szemszögéből nézem, hiszen formálisan természetesen ratifikálni kell ahhoz, hogy ők csatlakozhassanak a NATO-hoz. Ugyanúgy, ahogy annak idején egyébként Horvátország esetében is, amikor az EU-hoz csatlakozott, egy kettősség van ezekben a szerződésekben, hiszen adott egy tagország, aki kifejezi a véleményét, hogy szeretne egy közösséghez csatlakozni, de akik bent vannak, természetesen jóvá is kell hagyniuk azt, illetve a tagországok parlamentjeinek is jóvá kell hagyniuk ezt a csatlakozási szándékot.

Ez természetesen jól is van így, és nem szeretnék elkalandozni, de pont a különböző kereskedelmi egyezményeknél is az az alapelv, hogy az Országgyűlés dönthessen róla. A TTIP, CETA, és lehetne sorolni, egyébként a parlamentben pont az elmúlt hetekben is hosszú vita folyt arról, hogy ezek majd vegyes megállapodások lesznek vagy nem, de a lényeg az, amiben az Országgyűlés azokban az esetekben is egyetértett, hogy mindenképpen a nemzeti parlamentek, így a Magyar Országgyűlés elé is be kell kerülnie azoknak a javaslatoknak, és nagyon helyes, hogy egyébként a hasonló csatlakozási javaslatok ratifikálását is a nemzeti országgyűléseknek kell elvégeznie.

Ha ez viszont így van, akkor egy furcsa kettősség alakulhat ki, és tényleg jó példaként tudom hozni Horvátország csatlakozását is, hiszen az Európai Unió irányában megnyilvánuló kritikáink ellenére Horvátországnak a csatlakozása mellett szavaztunk, hiszen ha a horvátok demokratikus úton úgy gondolják, hogy ennek a klubnak a tagjai akarnak lenni, az EU-nak a tagjai akarnak lenni, és azóta már tagjai is lettek, akkor legfeljebb el tudjuk nekik mondani, hogy mire figyeljenek a csatlakozási tárgyalások során, mik azok a buktatók, amiket Magyarország vagy a magyar politika sorban elkövetett, és amely buktatókon sikerült nekünk elesnünk. Ez egy másik és megint csak messzebb vezető téma, de ezeket a jó tapasztalatokat természetesen el tudjuk és el is kell mondani a csatlakozó országoknak, de ezek tükrében nekik kell dönteni, hogy csatlakoznak és milyen módon csatlakoznak egy közösséghez.

És ez azért is fontos, mert míg egyébként az uniós csatlakozás esetében nagyon fontos szerepe van a csatlakozási tárgyalásoknak, és az, hogy Magyarország ilyen formában kellett hogy csatlakozzon, az nem jelenti azt, hogy másoknak is azokat a feltételeket kellett elszenvednie, ahogy például a lengyelek eleve kétszer akkora támogatási szintről indultak a mezőgazdasági termékek finanszírozása, különböző mezőgazdasági támogatások esetében, az az ő eredményük volt, hogy ezt el tudták érni, és Horvátországnak is ezért szavaztuk meg és támogattuk a csatlakozását.

(12.20)

Ugyanígy vagyunk Montenegró NATO-csat­la­ko­zá­sával. Bár számos kritika elmondható a NATO politikájával kapcsolatosan, azzal reálpolitikusként tisztában kell lenni, hogy egy olyan kialakult helyzetben, és ezt Vona Gábor elnök úr is elmondta többször, ebben a világpolitikai helyzetben Magyarország számára nagyon nehéz lenne, ha ezzel a haderővel, ezzel a gazdasági háttérrel független országként kellene megállni a helyünket. Bár ez lenne a cél, amit el kellene érni, ahogy ez, mondjuk, Svájcnak is sikerült, de nagyon messze vagyunk attól, hogy anyagilag és hozzáállásban olyan szintre kerülhessünk. Viszont még nem vagyunk ott, és mindenféleképpen egyfajta műveleti terület lenne Magyarország, ha legalább az a sokszor kritizált, sokszor vitatott védernyő nem kerülne a fejünk fölé, ami jelen pillanatban megvan.

Hangsúlyozom, ez persze nem azt jelenti, hogy minden esetben mindennel egyet kell értenünk, nem is azt jelenti, hogy minden misszióhoz magyar katonákat kell küldeni, és ahogy én ismerem akár a NATO-n belüli döntéshozatalt, ez nem egy kötelessége Magyarországnak, hogy minden misszióba, vagy hogy egy misszióba hány magyar katonát küldjön, hanem egy lehetőség és felajánlás. Természetesen a kötelezettség csak akkor állna fenn, ha egy NATO-tagországot külső támadás érne. Mondjuk, ha a Baltikumban ez bekövetkezne, az nyilvánvalóan a magyar kötelességek körét kibővítené, de addig igenis helye van egyébként azoknak a vitáknak is a Magyar Országgyűlésben, hogy egy felajánlásos alapon történő külföldi katonai misszióban való részvétel esetében igennel vagy nemmel szavazunk, ha a Magyar Országgyűlés hozzájárulását adja egy önkéntes, akár NATO keretében lévő misszióhoz.

Ezek a politikai viták nyilván köztünk meglesznek a jövőben is, de visszatérve Montenegró csatlakozásához, úgy gondolom, ebben a helyzetben az a helyes, ha az ő törekvésüket támogatjuk, lévén, hogy ők úgy gondolják, hogy a biztonságukat így tudják biztosítani, illetve a függetlenségüket így tudják megerősíteni; ebben visszás lenne az, ha Magyarország mondaná meg számukra, hogy mi a jó nekik. Természetesen fenntartva, hogy tanácsokkal el lehet őket látni, de nem gondolom azt, hogy jó lenne, ha kvázi az ő szuverenitásukon, idézőjelben, az ő érdekükben túl szeretnénk nyúlni, és mi mondanánk meg nekik, hogy mi a pozitív vagy mi a negatív számukra.

Azért is fontos ez a hozzáállás, mert a gazdasági kapcsolataink jók, ahogy azt hallhattuk, tudomásom szerint is jók Montenegróval, és a jövőben várható, hogy ez erősödni fog, tehát egy gazdasági tényező is látható abban, hogy a jó viszonyt, a jó kapcsolatot fenntartsuk. Arról nem is beszélve, hogy alig több mint tíz éve történt meg a függetlenné válása Montenegrónak. Pontosan 2006. május 21-én, tehát tíz évvel és néhány nappal ezelőtt történt meg a népszavazás, ami esetében ők a függetlenségüket kinyilvánították, és önálló országként tudnak létezni, ők is ki tudtak szakadni a volt Jugoszlávia térképéről, pontosabban akkor már Kis-Jugoszláviából, Szerbia és Montenegróból, és független, önálló államként létre tudtak jönni.

Hogy miért fontos ez Magyarország számára? Miért lehet fontos üzenet, hogy támogatunk ilyen formában is egy fiatal államot, egy független államot? Azért fontos, tisztelt képviselőtársaim, hiszen Délvidéken nagyon sok magyar ember él, akik vonatkozásában, úgy gondolom, az autonómiatörekvések olyan jogos igények, amelyek alátámasztását pont hasonló példákkal lehetne elérni. Itt most természetesen nem egy független államról beszélünk Délvidék esetében, de egy autonómiáról, Szerbián belüli autonómiáról igenis beszélnünk kell. Ha ebben az esetben arra rá tudunk mutatni, hogy tíz évvel ezelőtt egy alig több mint 600 ezres nemzet nemhogy az autonómiát, de a függetlenségét el tudta nyerni a térségben, és ezt békés úton, az Európai Unió által is egyébként elfogadottan, azóta ENSZ-tagországként és vélhetően a jövőben NATO-tagországként is meg tudják erősíteni, akkor az a minimum, hogy fel tudunk lépni a magyar autonómiatörekvések mellett Délvidéken is, és egyébként sok más helyen is a Kárpát-medencében ezt meg kell tenni.

Nehezen visszautasítható igény egy szintén több százezres magyarság részéről az, hogy legalább az autonómiát biztosítsák, ha egy 600 ezres nemzet, amelynek egyébként a népessége nyilvánvalóan még nem is 600 ezer montenegróiból áll, tehát egy 600 ezres új ország, így a pontos, el tudta érni a függetlenségét, akkor tulajdonképpen az a minimum, hogy egy nagy anyaországnak vagy a régióban egy közepes méretű anyaországnak, inkább így fogalmazok, Magyarországnak is több eredményt sikerülhet a jövőben elérnie majd a délvidéki magyarok érdekében.

Azt is el kell mondjam, bár ez egy furcsa tény, sokan tudják, hogy Montenegróban egyébként euró van, tehát a hivatalos fizetőeszközt, az eurót önkényesen, egyoldalúan bevezették, így ebben a tekintetben előrébb járnak, mint Magyarország, bármennyire is furcsa. Nyilvánvalóan ők nem az uniós csatlakozás után és kivárva a megfelelő kritériumokat vezették ezt be, hanem egyoldalúan, ez egy furcsa kis pikantériája az országnak, de egyébként ők jól megvannak ezzel, és a turizmusban is ők ezt előnyként tudják használni, hiszen euróval tudnak fizetni a különböző, akár az eurótérségből vagy Magyarországról, illetve a környező országokból, EU-s, de nem eurót használó országokból érkező turisták is.

Úgyhogy ezekkel együtt, amit elmondtam, tudjuk támogatni az ő csatlakozásukat, és bízunk benne, hogy ezt olyan gesztusnak veszik ők is, ami a magyar kapcsolatokat egyrészt gazdasági téren erősíteni fogja, illetőleg a magyar kormány kezébe olyan eszközt adhat, amellyel jogosan hivatkozhat Montenegró példájára is a délvidéki magyar kisebbség érdekében. Bízunk benne, hogy ez a gesztus egyébként Montenegró számára is olyan üzenetként el fog jutni, hogy a magyar törekvéseket támogatni fogja, zászlóra tűzi.

A magyar kormányt és a jelen lévő képviselőjét arra kérjük, hogy használja ki ezt a lehetőséget, főleg azt a lehetőséget, hogy minél nagyobb létszámban fogja vélhetően, úgy tűnik, ratifikálni az Országgyűlés, és legyen ez egy hivatkozási alap arra, hogy a magyar kisebbségért is kiálljunk, hatékonyan álljunk ki, és használjuk ezt a fegyvert arra ‑ a fegyvert természetesen itt diplomáciai fegyverként értem ‑, hogy ne csak Montenegrót erősítsük meg, hanem a magyar kisebbséget is, éljenek azok bárhol a Kárpát-medencében vagy a világban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)