Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én a részletes vita szabályai szerint részben támogatólag szeretnék hozzászólni az ajánlás 1., 2., 4., 6., 8., 10., 11. és 13. pontjában szereplő módosító javaslatokhoz, illetve bírálólag a 6. pontban szereplő módosító javaslathoz. Mind a támogatott, mind a bírált módosító javaslatokat a szocialista képviselőtársaink nyújtották be.

Először is azzal szeretnék foglalkozni, hogy miért támogatom az 1-13. pontban felsorolt javaslatokat - nem valamennyit. Ebben a részben két alapvető érvet fogok említeni, hogy miért javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezeket a módosító javaslatokat majdan támogassa a szavazásnál. Szeretném meggyőzni a fideszes képviselőtársaimat is arról, hogy miért helyes ezeket a módosító javaslatokat támogatni. Mondom, itt két érvem lesz, utána pedig szeretnék kitérni arra, hogy a 6. pontban szereplő módosító javaslatot ebben a formájában miért nem helyes támogatni, majd pedig a szocialista képviselőket, akik benyújtották, szeretném erről lebeszélni. Tehát körülbelül ez lesz a felszólalásom tartalma.

Kezdeném...

ELNÖK: Egy pillanat türelmét kérem! Tekintettel arra, hogy az előterjesztő nem tartózkodik az ülésteremben, intézkednem kell, hogy...

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Elnök Asszony! Én képviselem a kormányt.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérem szépen, hogy ezt előre jelentsék be, mert ilyenkor nemcsak az elnök kerül kínos helyzetbe, hanem természetesen a képviselőtársaim is, akik a vitát folytatják. Kérem, hogy a jövőben ezt előre jelentsék be!

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Meg fogjuk tenni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Öné a szó, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Először is azt szeretném megindokolni, hogy a magam részéről miért tartanám helyesnek, ha az Országgyűlés támogatná azokat a módosító javaslatokat Wiener György és Géczi József Alajos részéről, amelyek összefognák az állami tulajdonú, illetve az önkormányzati tulajdonú ingatlanok kezelését a pártok ingatlanellátásánál.

E mellett az összevonás mellett alapjában véve az az érvem szól - ez lenne az első érvem -, hogy ez tekinthető egyedül méltányos megoldásnak. Pontosabban, ez az egyik lehetőség a méltányos megoldásra. Amennyiben ebből a törvényjavaslatból indulunk ki - mi a magunk részéről ezt nem tettük, és ezért nem is nyújtottunk be módosító javaslatot, tehát amennyiben valaki ebből a törvényjavaslatból indul ki -, abból a koncepcióból, amelyet a kormány, a Fidesz vezette kormány itt alkalmazott, akkor kétségkívül az állami tulajdonú és az önkormányzati tulajdonú ingatlanok összevont kezelése az egyedüli méltányos megoldás.

Volna más út is. Elképzelhető lenne az az út is, amelyet Babák képviselő úr javasolt, említett meg itt, és javasolt egy órával ezelőtt, nevezetesen, hogy az állami ingatlanokat át kell adni önkormányzati tulajdonba, akkor minden pártingatlan azonos tulajdonban van, és akkor az önkormányzatoknál megvalósítható egyfajta egyenlő elbánás, egyformán fizetnek egy névleges, alacsony bérleti díjat, és ki lehet alakítani egy arányosságot is. Ez egy lehetséges út, és mint hallottuk, az MSZP-s képviselőtársaink kifejezték a készségüket arra, hogy egy ilyen megoldást elfogadjanak, ha már a Magyar Országgyűlésnek ez a legfontosabb teendője, amiben én egyébként kételkedem. De ha a kormánytöbbségnek ez a véleménye, ám legyen.

Ha azonban nem ezt az utat választjuk, hanem azon az úton indulunk el, ahogy a Fidesz-kormány elindult, hogy megtartjuk az ingatlanok egy részének az állami tulajdonát, és ezekkel akarunk valamit kezdeni, akkor kétségkívül az a méltányos út, ha ezeket együtt kezeljük, egyidejűleg vesszük számba, egyidejűleg tekintjük át a helyzetet az önkormányzati tulajdonúakkal.

(17.20)

Miért? Hát azért, mert a rendszerváltás során egy olyan helyzet alakult ki, amikor a Szocialista Párt az általa használt állami tulajdonú ingatlanok egy részét leadta, egy részét megtartotta, a többi rendszerváltó párt ehhez hozzájárult, ezt tudomásul vette. Másfelől pedig az önkormányzatok szerte az országban minden olyan pártot, amelyik tevékenykedett, elláttak önkormányzati ingatlanokkal. Így egy olyan helyzet alakult ki valóban, hogy a Szocialista Párt szervezetei túlnyomórészt állami ingatlanokban tevékenykednek, míg a többi párt, a szabad demokraták is, a jelenlegi kormánypártok is, de parlamenten kívüli pártok is túlnyomórészt önkormányzati ingatlanokban tevékenykednek.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ha azt tesszük, amit a kormány javasol, hogy a rendezés csak az állami ingatlanokra vonatkozik és állami ingatlanokat von el, illetve ad, akkor kétségkívül egy egyenlőtlen, de facto egyenlőtlen elbánás keletkezik, ami nyilvánvalóan ellentétes azzal az alkotmányos követelménnyel, amelyből pedig, azt mondanám, eléggé álságos módon a törvényjavaslat indoklása elindul, hogy az állam köteles azonosan viszonyulni a pártokhoz. Ha azt teszi, amit a kormány javasol, és ami mellett Répássy képviselő úr oly harcosan érvel, akkor az állam nem azonosan viszonyul a pártokhoz, hanem megkülönbözteti őket egymástól.

Azt gondolom tehát, még egyszer, hogy az a Rubovszky képviselő úr által hangoztatott érv, hogy az egyik esetben vásárolt, a másik esetben ajándék ingatlanokról van szó, ez nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, hiszen olyan bérleti díjak mellett, amilyeneket az önkormányzatok fölszámítanak az ingatlanokért - ha egyáltalán fölszámítanak; most már majd föl fognak számítani -, olyan értelemben azok az önkormányzati ingatlanok ugyanúgy ajándéknak tekintendők, mint az állami ingatlanok. Ugyanaz a funkció, gyakorlatilag ugyanaz a díjazás, mert névlegesek azok a bérleti díjak.

Azt gondolom tehát, a méltányosság azt kívánja, hogy elfogadjuk a Wiener-Géczi-féle javaslatokat, és az állami és az önkormányzati ingatlanokat együtt kezeljük.

De van egy másik szempont is, ami arra késztet, hogy arra beszéljem rá a kormánypárti képviselőket, hogy mérlegeljék a Wiener-Géczi-féle javaslatcsomag elfogadását. A vitában számomra az első perctől kezdve egyértelművé vált, hogy a rendezéshez, a törvényjavaslat valamilyen elfogadásához a Szocialista Párt támogatása csak akkor szerezhető meg, ha ezt a javaslatcsomagot az Országgyűlés elfogadja. Enélkül nyilvánvaló, hogy a szocialisták támogatása nem kapható meg ehhez a törvényjavaslathoz.

Azt gondolom, a törvényjavaslat tárgya, nevezetesen a pártok ingatlanellátása olyan tárgy, ahol a magyar rendszerváltás tízéves gyakorlata szerint csak konszenzussal alkotható törvény. Nem tudom, Répássy képviselő úr, ön akkor nem ült a parlamentben '94 őszén, de nyilván figyelemmel kísérte a politika történéseit, amikor az akkori, 72 százalékos kormánytöbbség módosította az önkormányzati és az önkormányzati választási törvényt. Talán emlékszik még erre a történetre, és nyilván emlékszik arra is - de Pokorni miniszter úr biztosan emlékszik erre a történetre -, hogy a Fidesz akkor milyen hangerővel tiltakozott az ellen, hogy az akkori kormánytöbbség az önkormányzati választási törvényhez hozzányúlt. Azt kell mondanom - és ezt nem most mondom először, hiszen még akkor elmondták a szabad demokraták önkritikusan -, hogy bizony nem volt helyes, amit az akkori kormánytöbbség csinált. Elmondta ezt az SZDSZ küldöttgyűlésén Kis János, elmondta több nyilatkozatában Kuncze Gábor belügyminiszter, aki előterjesztője volt ennek a törvénynek - a kormányban alulmaradt ezzel az álláspontjával.

A Fidesz nem azt mondta, hogy az a baj, hogy kétharmados a törvény, hiszen ezt hiába mondta volna, mert a kormánytöbbségnek kétharmada volt. A Fidesz akkor azt mondta, hogy a választási törvényt, önkormányzati törvényt a kormánytöbbségnek módosítani, ez nem egyszerűen alkotmányt, hanem egy rendszerváltó tradíciót sért. Azt a tradíciót sérti, hogy az ilyen típusú törvényhozási tárgyakhoz csak a mindenkori kormánytöbbségnél szélesebb többséggel, lehetőleg konszenzussal vagy a konszenzushoz közeli állapottal szabad hozzányúlni. Ez volt a Fidesz álláspontja - igaz, Pokorni miniszter úr?, nyilván Répássy képviselő úr is emlékszik -, és azt kell mondanom, igaza volt ebben a Fidesznek. (Révész Máriusz: De nem így döntöttetek!) De akkor is megmondtuk, egyetértettünk. Önkritikusan elmondtuk, hogy helytelen volt. Belevittek minket egy utcába, az akkori nyári tárgyalásokon - talán még emlékeznek rá, volt egy hatpárti egyeztetés -, belevittek ebbe az utcába, és utána nem tudtunk belőle visszajönni. Van ilyen.

De visszatérek a tárgyhoz, mielőtt elnök asszony joggal figyelmeztet. Miről van itt szó, tisztelt fideszes képviselők? Arról van szó, hogy a pártok vagyonellátására, ingatlanellátására... Bocsánat, nem a saját vagyonellátására, hanem a pártok ingatlanellátására vonatkozó törvényt kívánják többségi alapon egy mindenesetre kétharmadnál kisebb többséggel - mert hiszen a szocialisták ezt biztosan nem fogják megszavazni, ez biztos -, egy ilyen alapon kívánják módosítani.

Mit mond az alkotmány 62. § (3) bekezdése? Azt mondja többek között, hogy a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Nyilván azt mondják a Fidesz jogászai, hogy az nem a párttörvény, nem a pártgazdálkodásról szóló törvény, hanem csak a pártok ingatlanhasználatáról szóló törvény, tehát erre ez nem vonatkozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért mondja az alkotmány, hogy a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény kétharmados? Azért mondja, hogy a mindenkori kormánytöbbségnek ne legyen módja arra, hogy úgy szabályozza a pártok gazdálkodását és működését, ami az éppen aktuális ellenzéknek hátrányos és a többségnek előnyös. Ezért van ez benne az alkotmányban, ez teljesen nyilvánvaló.

Amit önök most csinálni készülnek, az pont az, hogy a pártok ingatlanhasználatát úgy akarják értelmezni, ahogyan az a nagyobbik ellenzéki párt számára jelenleg hátrányos, és a többi párt számára előnyös. Ez pontosan az, amit az alkotmány megalkotói el akartak kerülni. Ez teljesen nyilvánvaló.

Azt gondolom tehát - félretéve azt a kérdést, amiről vita folyt az általános vita elején, hogy betű szerint az alkotmány eme rendelkezésébe belefér-e, ellentétes-e vele ez a törvényjavaslat, vagy sem -, az biztos, hogy azt a tíz- vagy tizenegy éves rendszerváltó hagyományt, hogy a pártok gazdálkodására, működésére mint törvényhozási tárgyra vonatkozó szabályozásnak konszenzussal kell megszületnie a Magyar Országgyűlésben, és ez tizenegy éven keresztül így működött, amíg a Fidesz hozzá nem jutott ahhoz, hogy többsége legyen a parlamentben, ezt önök fölrúgják. Ez egy sokkal súlyosabb dolog, mint az a bizonyos '94. őszi eset, mert a '94. őszi esetben, az önkormányzati választási törvénynél nem volt egyértelmű, hogy a dolog kinek előnyös, kinek hátrányos, és végül is a Fidesz nem járt a dologgal nagyon rosszul. A mostani esetnél teljesen egyértelmű, hogy kinek előnyös és kinek hátrányos.

Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ha van valami köze a mai Fidesznek nem az 1990-es meg '89-es, de akár csak a '94. őszi Fideszhez, akkor ezt a törvényjavaslatot ebben a formában nem szavazhatja meg, illetve akkor el kell fogadnia a szocialisták módosító javaslatait, azokat a módosító javaslatait, amelyekkel a szocialisták ezt a törvényt meg tudják szavazni. Úgyhogy ez az alapkérdés.

Szeretnék ebben az összefüggésben két megjegyzést tenni, két érvet felsorolni. Torgyán Józsefnek a mai napirend előtti válaszában volt egy nagyon érdekes hasonlata, tisztelt Országgyűlés. Azt mondta a miniszter úr, aki a kormány nevében válaszolt Kovács László frakcióvezető úrnak, hogy úgy kell vizsgálni a jelenlegi politikai viszonyokat, ahogyan István király annak idején a pogányokkal bánt - emlékeznek talán erre. Nos, azt gondolom, Torgyán miniszter úr jól jellemezte a jelenlegi kormánykoalíció hozzáállását az ellenzékhez. István király nagy király volt - de hogy nem volt alkotmányos jogállam az a berendezkedés, amelyben ő az országot kormányozta, ez bizonyos.

(17.30)

Annak, hogy felnégyeltette a politikai ellenfeleit, megvolt a politikai racionalitása ezer évvel ezelőtt, de hogy ma így bánjon a mindenkori kormánytöbbség az ellenzékkel, és ebben a törvényben is így bánjon - és törvények egész sorozatában -, azt hiszem, ez nem fér össze az alkotmányos jogállammal. Ez a törvényjavaslat sem fér össze az alkotmányos jogállammal.

Azt gondolom, Répássy képviselő úr, hogy azt, hogy egy kormánypárt hogyan viszonyul a demokráciához, mindig az ellenzékhez való viszonyán lehet lemérni. Ez így volt '90-ben, így volt '94-ben is, és így van most is.

Azt hiszem, kielégítően indokoltam, hogy miért javaslom elfogadásra azokat a módosító javaslatokat, amelyek 1-13. szám között arról szólnak, hogy miért kell az állami tulajdonú pártingatlanokat és az önkormányzati tulajdonú pártingatlanokat együtt kezelni.

Ezek után röviden arról szólnék - mert ez is egy fontos kérdés -, hogy miért van vitám Csiha Juditnak a 6. pont alatt szereplő javaslatával, amely az arányokon szeretne változtatni. Ez a javaslat arról szól, hogy a törvényjavaslat tartalmazza azt, mennyi ingatlant kell a legnagyobb, mármint a legnagyobb listás választási eredményt elért pártnak adni, és utána ebből a listás választási eredményből kell visszaszámolni, hogy mennyit kap a többi párt.

Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy az eddigi vitákban két megoldási javaslat merült föl. Az egyik a kormányé, amelyik az összes pártnak ugyanannyi ingatlant adna, a másik a Csiha-féle javaslaté, amelyik pedig a listás választási eredmények alapján osztaná el az ingatlanokat. Én azt hiszem, egyik javaslat sincs összhangban a politikai rendszer működésének követelményeivel.

Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy abban persze egyetértek Csiha Judittal, hogy a kormány javaslata nem helyénvaló. Az indoklás arról szól, hogy az államnak - az alkotmányból vezeti le - azonosan kell viszonyulnia a pártokhoz, és ezért kell minden pártnak ugyanúgy 30 ingatlan, abból 10 a fővárosban. Répássy képviselő úr ma is hivatkozott erre az álláspontra, igaz? Akkor csak azt mondja meg nekem, Répássy képviselő úr, hogy a folyó költségvetési kiadásokban az állam ezt miért nem érvényesíti? Miért mondja az állam azt, hogy aki több szavazatot szerzett - például most a Fidesz a listás első fordulóban -, több pénzt kap, mint az SZDSZ vagy a Magyar Demokrata Fórum? Na miért? Megsérti azt az alkotmányos követelményt, hogy azonosan kell viszonyulni a pártokhoz? Nem sérti meg. Mert az azonos viszonyulásba belefér, hogy azonos elv alapján többet ad annak, aki jobb választási eredményt ér el, és kevesebbet ad annak, aki kevesebbet. De ezt nem arányosan teszi a mai gyakorlat, hanem a jelenlegi párttörvény úgy rendelkezik, hogy van egy alap, amit mindenki kap, és arra rátevődik egy szavazatarányos alap.

Ugyanez van a központi székháznál is, mármint amikor ezeket a központi székházakat először elosztották. Miért van ez így? Azért van így, mert nem indokolt az a követelmény, hogy akár a folyó kiadásokban, akár az ingatlanellátásban mandátumarányos legyen az ellátás; ez nem indokolt követelmény, mert akkor a kisebb pártok nem tudnának jelen lenni az egész országban. Ezt mi, szabad demokraták akkor is így gondoltuk, amikor mi voltunk a második legerősebb párt a választásokon, hiszen akkor alakult ki a jelenlegi szabályozás a folyó kiadások szabályozásában. Az a követelmény tehát, amit a Csiha-féle javaslat tartalmaz, szerintem nem helyes, tehát a mandátumarányos elosztás.

De nem helyes a kormány javaslata sem, a teljesen egységes elosztás. Egyszerűen azért, mert nyilvánvaló, hogy egy olyan nagy pártnak, mint amilyen jelenleg - ha úgy tetszik - a Fidesz, amilyen a Kisgazdapárt, amelynek állítólag a legtöbb tagja és a legtöbb szervezete van az országban - nem tudom, hogy ez tényleg így van-e -, amilyen a Szocialista Párt, nyilvánvalóan több ingatlanra van szüksége a normális működéséhez, mint egy olyan pártnak, amely elérte ugyan az 1 százalékot a választásokon vagy elérte a parlamenti küszöböt, de kevesebb szervezettel rendelkezik, kevésbé működik. Azt is hadd tegyem hozzá, hogy miután kevesebb folyó támogatást kap, nem is tudna annyi ingatlant működtetni abból a pénzéből, ami van - fűteni, világítani, ellátni -, mint egy olyan nagy párt, amelyik az állami költségvetésből több pénzt kap, több tagdíjat tud begyűjteni s a többi.

Tehát az egységes ellátás sem működik, az sem fogadható el, amit a Fidesz javasol, meg az arányos ellátás sem, amit Csiha Judit képviselőtársunk módosító javaslata javasolt, hanem ugyanúgy, mint a folyó támogatásban, itt is egy közbülső, kombinált megoldást kellene alkalmazni, ha valaki komolyan venné azt a törekvést, Répássy képviselő úr, hogy igazságos megoldást akar a pártok ingatlanellátásában, ha ez lenne a komoly cél - persze nyilvánvalóan nem ez.

Azt gondolom tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy ebben a formájában ez a törvényjavaslat nyilvánvalóan nem elfogadható. A módosító javaslatok egy része - amelyeket benyújtottak - közelebb vinne a megoldáshoz, de én is azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy teljesen újra kellene gombolni ezt a kabátot, ezt az előterjesztést vissza kellene vonni, és közösen, hatpárti alapon új megoldást kellene keresni, ha éppen ez a legfontosabb teendője jelenleg a Magyar Országgyűlésnek - amiben én kételkedem.

Ezért, ismétlem: a Géczi-Wiener-féle csomagnak az összevonási elemeit javaslom elfogadni, a Csiha-féle javaslatot javaslom újragondolni, és azt gondolom - még egyszer -, hogy a magyar rendszerváltás tízegynéhány éves szabályai alapján csak olyan javaslat fogadható el, amiben széles konszenzus teremthető. Mert ha nem ez történik, akkor olyan precedens jön itt létre, hogy a mindenkori többség - legyen akár 51 százalékos is - olyan feltételeket teremt a politikai életben, amelyek a mindenkori kisebbséget ellehetetlenítik, vagy legalábbis megnehezítik az életét. Ez pedig az alkotmányos demokrácia alapelveivel ellentétes, és ezért számomra elfogadhatatlan.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)