Készült: 2024.09.20.04:22:12 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

191. ülésnap (2001.03.06.), 586. felszólalás
Felszólaló Bauer Tamás (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:58


Felszólalások:  Előző  586  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, képviselő úr. Igyekszem kárpótlásul, ha nem is egy percben, de igen röviden szólni. Két módosító javaslatunkra térek röviden vissza. Az egyik: a 68. pontban, egymástól függetlenül, szocialista képviselőtársaink és mi, Tardos Mártonnal együtt a 15. §, tehát a munkaidő szabályozására vonatkozó egész módosító rész elhagyását javasoltuk. Úgy ítéltük meg ugyanis, hogy nyomós szempontok szólnak azok mellett a módosítások mellett, amelyeket a kormány kezdeményez, és amelyek a munkaidő rugalmasabb felhasználását tennék lehetővé a munkáltatók számára a hatályos állapothoz képest. Ugyanakkor nem kevésbé nyomós munkavállalói szempontok szólnak az említett módosítások ellen.

Úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan jogterület, ahol a törvényi szabályozást meg kell előzni a szociális partnerek közötti sokkal kitartóbb és hosszabb időn keresztül tartó tárgyalásnak és lehetőség szerint megegyezésnek. Úgy látjuk, hogy a kormány ezt mulasztotta. Úgy látjuk továbbá, hogy nincs olyan sürgető szükség, ami halaszthatatlanná tenné, hogy még 2001-ben, kiváltképp 2001 első felében ez a szabályozás úgy szülessék meg, hogy ilyen megállapodás nem alakult ki, még a közelében sem vagyunk. Emiatt indokoltnak tartjuk, hogy ez a része a szabályozásnak elmaradjon, és a többi szülessék meg.

Az időpont miatt bővebben nem érvelek ebben a kérdésben, de a mai vita is meggyőzött arról, hogy ez volna a helyes eljárás.

Egyetlen konkrét kérdésre térnék még ki, azért is, mert ebben a kérdésben a szokásostól eltérően oszlottak meg a különböző álláspontok itt az Országgyűlésben, részben frakciókon belül is jelentős különbségek vannak, mind a Fidesz-, mind az MSZP-oldalon, ez pedig természetesen nem a sokat vitatott vasárnapi munka lehetősége, mindenekelőtt a sokat vitatott kereskedelemben, hiszen abban nincs vita, hogy egy olyan 300 ezer foglalkoztatottra kiterjedő körben, ami a vendéglátás, más folyamatos üzemek, ott a hétvégi munka, ami jelenleg is van, megmaradjon. Abban sincs vita, hogy igen széles körben ne legyen hétvégi munka az iparban, szolgáltatásokban, államigazgatásban. Egyetlen kérdésről van vita, a kiskereskedelemről.

Itt, úgy látom, hogy három álláspont van. Az egyik álláspont egy hagyományos szakszervezeti álláspont, amely a kiskereskedelemben dolgozó munkavállalók hétvégi pihenőnapjait, illetve vasárnapi pihenőnapját kívánja megóvni a munka elrendelésétől. Én ezt egy teljesen érthető álláspontnak tartom, ami sokfelé nagyon keményen érvényesül Európában, máshol kevésbé keményen, és általános európai tendencia, hogy van egy elmozdulás a kereskedelem versenyképességének érdekében és a vásárlói szokások megváltozásának következtében, amely kitágítja az üzletek nyitvatartási idejét, és kitágítja a hétvégi nyitva tartást is.

Van egy másik álláspont, ez pedig a kereskedelmi munkáltatók álláspontja és a fogyasztók álláspontja, amely részben a kereskedelem versenyképessége oldaláról megközelítve, részben pedig a fogyasztói igények szempontjából azt képviseli, hogy ha már megváltozott az elmúlt körülbelül tíz évben Magyarországon a közfelfogás ebben a kérdésben, kialakult egy olyan állapot, amikor az egész kis boltoknál és az egész nagy boltoknál, a bevásárlóközpontoknál általánossá vált a hétvégi, beleértve a vasárnapi üzemeltetés és foglalkoztatás, munka elrendelése, akkor maradjon ez meg. Azt gondolom, hogy ez is egy jogos szempont, és az a véleményem, az a helyes, hogy ebben a kérdésben is a szociális partnerek tárgyalásai alapján lépésről lépésre kialakul valamiféle konszenzusos szabályozás, amely egyaránt figyelembe veszi a foglalkoztatottak pihenőnapszempontjait is, a munkáltatók versenyképességi szempontjait is és a fogyasztók igényét is.

Megjelent azonban a vitában egy harmadik álláspont is, egyfelől egyes fideszes felszólalóknál, Bernáth Ildikónál, Őry Csabánál, másfelől a Szocialista Pártból Hegyi Gyulánál, amely nem a munkavállalók oldaláról, hanem a fogyasztók oldalának egyfajta állami és egyházi megítélése alapján szorgalmazza azt, hogy ne legyen vasárnapi nyitva tartás a kiskereskedelemben. Tehát nem azért mondja Hegyi Gyula is meg Őry Csaba is meg Bernáth Ildikó is, hogy legyenek zárva vasárnap a boltok, hogy a kereskedelmi dolgozókat ne kelljen munkára rendelni, hanem azért mondja, mert meg akarja óvni a vásárlókat attól, hogy a vasárnapi bevásárlás lehetősége arra késztesse őket, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, és ahelyett, hogy otthon lennének a családjukkal, ahelyett, hogy a bevásárlásnál magasabb rendű tevékenységre fordítanák a heti pihenőnapot, ehelyett családostul vagy anélkül vásárolnak. Aki egyébként jár vasárnap üzletközpontban, azt látja, hogy ez egy tipikus családi tevékenység, mert hétköznap este kevésbé érnek rá az emberek családostul menni bevásárolni, mint hétvégén, holott szeretnek családostul menni bevásárolni.

 

 

(1.30)

 

Nos, tisztelt Országgyűlés, én ezt a harmadik álláspontot nem tartom jogosult álláspontnak. Olyan értelemben jogosultnak tartom, hogy ha ilyen nézetek vannak a társadalomban, hogy akár Hegyi Gyula, akár Bernáth Ildikó, akár a Katolikus Püspöki Kar úgy gondolja, hogy nem helyes, ha az emberek vasárnap mennek vásárolni, ehhez joguk van. Ha bármelyikük a nyilvánosság előtt rábeszéli az embereket, hogy inkább maradjanak vasárnap otthon, menjenek kirándulni, olvassanak könyvet, nézzék a televíziót, ehhez is joga van. De hogy a törvényhozásnak javasolja, hogy az ő értékrendjét, az ő ízlését állami eszközökkel érvényesítse, és rákényszerítse a polgárokat, a vásárlókat arra, hogy az ő elképzelései szerint szervezzék az életüket, ezt nem tartjuk helyesnek.

Ezért a szabad demokraták azt gondolják, hogy a vasárnapi nyitva tartás kérdését rá kell bízni az érintettekre: a kereskedelmi dolgozókra, a kereskedelmi vállalkozásokra és a vásárlókra. Ők találják meg a maguk számára az optimumot, az állam pedig ezt bízza rájuk. Ne akarjon rákényszeríteni az állam senkire se egyfajta életvitelt, egyfajta életszervezést. Ez az oka annak, hogy a 123. pontban szereplő Sasvári Szilárd-féle módosító javaslatot, amit ugyan az előterjesztő nem támogatott, de két bizottságban is támogatták, tehát feltehetően a kormánypárti képviselők közül vannak, akik hajlanak ennek az elfogadására, mi, szabad demokraták, nagyon határozottan ellenezzük, és nagyon óvnánk az Országgyűlést attól, az Országgyűlés többségét attól, hogy megismételje, amit a reklámtörvénynél tapasztaltunk, hogy a részletes vita után jön valami teljesen meglepő, a Fidesz által kívánatosnak tartott szabályozás. Esetleg az is lehet, hogy a vasárnapi nyitva tartást csak ott nem fogják azonnal megtiltani, ahol fideszes érdekeltségek vannak a kereskedelmi vállalkozásokban. Ez sem lenne meglepő. (Ughy Attila: Fontos ez a hülyeség éjszaka, Bauer?!) Nem én tehetek arról, kedves Ughy képviselő úr, hogy ilyenkor kell üléseznie az Országgyűlésnek. Én fölhívtam a figyelmet arra, hogy ez mennyire helytelen, és ezt az önök háromhetes döntése kényszerítette ránk. Igen, ez! (Az elnök a poharát kocogtatja. - Ughy Attila: Az viszont az ön hibája, hogy hülyeségeket beszél éjszaka! - Felzúdulás az MSZP padsoraiban.)

Én az ön álláspontját még így soha nem minősítettem, és nem is fogom.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az álláspontunk a 123. pontban levő javaslat kapcsán. Én sokkal szívesebben mondtam volna ezt délelőtt 11-kor.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  586  Következő    Ülésnap adatai