Felszólalás adatai

DR. ŐRY CSABA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én isten bizony megfogadtam az elnök úr előbbi intelmeit, és igyekszem önmérsékletet tanúsítani, de nem tudtam megállni, úgyhogy ezért elnézést kérek.

Sándor László képviselő úr az előbb azt mondta, hogy ő egy sor idézetet hozott, és ellentmondásokat vélt felfedezni a munkaidőkeretre vonatkozó szabályokban. Az a baj, hogy önkényesen ragadja ki és rakja egymás mellé azokat a szabályokat, amelyek egy nagyon bonyolult szabályozásnak együttes összefüggésében értelmezhető formáját jelentik.

Soha senki nem beszélt napi nyolc óráról. Abban az értelemben lehet napi nyolc óráról beszélni, hogy a heti munkaidő változatlanul 40 óra. Ez így van.

Az, hogy folyamatosan mennyi ideig lehet dolgozni: legalább 48 óráig lehet dolgozni. A napi nyolc órai munkavégzésnek olyan értelemben, hogy folyamatosan egy nap mennyit lehet dolgozni, mostanáig nem volt korlátja, most majd lesz korlátja, ez a bizonyos napi 15 óra.

(23.50)

Itt a munkaidőkeret értelmezésének a lényegéről szól a vita, nevezetesen arról, hogy időnként összetorlódik a munka, amit máskor kiadnak szabadidőben, magyarul összevonják a pihenőidőt, összevonják azt az időt, amit nem lehet ledolgozni. Ehhez képest, ha figyelembe veszi, hogy hat nap folyamatos munkavégzés után ki kell adni legalább egy pihenőnapot (Dr. Sáling József: 72 óra után!), akkor teljesen világos, hogy nem állhat elő az a helyzet, amire a képviselő úr utal, hogy akármeddig lehet dolgoztatni, hisz ilyen, olyan, meg amolyan kivételek vannak.

De úgy látom, megint letelik az idő. Majd meglátjuk, vagy maradok az önmérsékletnél, vagy még folytatom tovább a következő kétpercesben. Köszönöm. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)