Felszólalás adatai

DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Fél tizenkettő után öt perccel van egy rossz hírem. A rossz hír hozójának kockázatát is vállalom. Ami a negyedik vitaszakasz előtt történt, a törvénynek a majdnem konszenzusközeli állapotára vonatkozó rész volt, és ami igazán problematikus e törvényben, ez a negyedik vitaszakasz. Úgyhogy azt gondolom, az idővel bizony elég alaposan számolnunk kell. Tulajdonképpen ez a negyedik vitaszakasz az, amely a kilenc európai uniós irányelv közül az egyik, a munkaidő-szervezéshez kötődik és ez az a rész, amely, azt gondolom, teljességgel az adott konkrétumait tekintve eltér az európai uniós irányelv szellemiségétől.

Tudniillik az európai uniós irányelvek három dolgot mondanak. Meg kell határozni a munkaidő maximális mértékét, meg kell mondani a pihenőidő minimális mértékét, és meg kell mondani a minimális szabadság mértékét. De hozzátesz még valamit az európai uniós irányelv: ha egy országban az európai uniós irányelvekben megírt paraméterekhez képest jobb helyzet van, azt csak az európai uniós irányelvre hivatkozva nem feltétlenül kell lerontani. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat pont a leglényegesebb pontokon elrontja ezekkel a módosításokkal, ezeken a pontokon az egész helyzetet egy olyan időszakban, amikor egyébként is egyensúlytalan viszonyok vannak a munkaerőpiacon a munkavállalók és a munkáltatók között.

De mivel a javaslat úgy szól, hogy elhagyni ezeket a paragrafuspontokat, engedjék meg nekem, hogy néhányra konkrétan is utaljak, már csak azért is, mert a teremben ma is bennlévő kormánypárti képviselők közül jó néhányan az általános vitában, bár nagyon nagy hangerővel, de teljességgel pontatlan dolgokat mondtak. E pontatlan dolgok kapcsán legalább egy esetben egy hosszabb személyes beszélgetés után, akár személyes sikeremnek is tekinthetném, azt mondta az illető, igazam van, elkerülte a figyelmét. Elmondom még egyszer, hátha lesz valami haszna a dolognak.

Az első dolog - és örülnék, ha most a súgók is benn lettek volna a teremben, mert a súgók mondták annak idején is ezeket az ötleteket a felszólalóknak -, hogy a jelenleg érvényes munka törvénykönyve, ha kell a törvényi helyet is mondom: a 119. § (1) bekezdés úgy kezdődik, hogy a munkarendet kollektív szerződés, ennek hiányában munkáltató állapítja meg. A mostani törvény azt mondja: a munkáltató a munkaidőt a munka jellegére, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére figyelemmel osztja be.

Csak utalok a vita első szakaszában Őry Csaba államtitkár úrnak a kollektív szerződésekbe vetett nagy-nagy hitére. Itt most arról szól a törvényjavaslat, hogy az első két hónapban, ami hatszor ismétlődhet egy évben, mindennemű kollektív szerződés nélkül a munkáltató egyoldalúan munkaidőkeretet határozhat meg. Ha esetleg majd valakinek ezzel kapcsolatosan korrekciós véleménye van, szívesen meghallgatom, én idéztem a törvényt. És idézem a törvényből azt is, hogy ez a munkaidőkeret nem igaz, hogy napi 8 vagy heti 48 órás munkaidőt ír elő. Tudniillik a 119. § (3) bekezdése azt mondja ugyan, hogy a heti munkaidő 48 óra, de a (4) bekezdés azt mondja, munkaidőkeret megállapítása esetén a (3) bekezdés rendelkezését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a heti munkaidő mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.

Tisztelt kormánypárti képviselők, ez azt jelenti, hogy egy két hónapos időszakban nem 48 óra a heti munkaidő, hanem, ha úgy tetszik, tetszésszerűen több. Annyi a korlátja a dolognak, hogy az egyébként 42-ről 40-re csökkentett heti pihenőidőt ki kell adni, de még itt is azzal a megkötéssel, hogy bizonyos összevonási lehetőségek vannak.

Tehát egyszerűen nem állja meg a helyét az az érvelés, amely az általános vitában elhangzott - a jegyzőkönyvben utána lehet nézni, hogy ki mit mondott, az államtitkár úr többször elmondta a napi 8 óra munkaidőt és a heti 48 órát -, az elmondottak alapján azt gondolom, egyértelműen bizonyítható, hogy ez a megállapítás nem állja meg a helyét. De ha ez a megállapítás nem állja meg a helyét, akkor én is összekapcsolom a pihenőidő problémájával, mivel az irányelv kiemelten azt mondja, hogy a pihenőidő minimális mértékét meg kell határozni, a törvény eleve abból indul ki, hogy a jelenleg érvényes munka törvénykönyvéhez képest szűkíti a heti pihenőidő mértékét.

Államtitkár úrnak a munkaidőkerettel kapcsolatosan még a múltkori vitában kedvenc érvelése volt, hogy eddig viszont a rendkívüli munkavégzésnek micsoda korlátai voltak.

(23.40)

Szeretném idézni a ma érvényes munkatörvénykönyvi rendelkezést: "Az elrendelhető túlmunka felső határa négy egymást követő napon összesen nyolc óra." Nem azt jelenti, amit itt mondtak az általános vitában, hogy ez azt jelenti, hogy minden héten kétszer ezt a nyolc órát ki lehet meríteni, hanem arról van szó, hogy négy egymást követő munkanap után nyolc óra.

Egy következő probléma, amire szintén módosító indítványok sokaságát nyújtottuk be azért, mert ennek a törvénynek van még egy borzasztó gyengesége: miközben az általános szabályok, amelyek általában a paragrafusok első bekezdésében fogalmazódnak meg, a második-harmadik bekezdésekben azonnal feloldódnak a kivételek révén. Ma a kivételek a készenléti jellegű munkakörök esetében, a megszakítás nélküli munkarendben dolgozók esetében, az idénymunka esetében olyan definíciókkal járnak, amelyek szinte korlátlanul ezekbe a kategóriákba besorolják a munkaerőt vagy besorolhatják szélső esetben a munkaerőt, a kivételekre vonatkozóan viszont az általános szabályok megdőlnek. Márpedig ha ez igaz, akkor tulajdonképpen még a tetszetős érvelés alapjául szolgáló általános szabályok sem igazak.

Hogy csak egy ékes példát mondjak, a törvény egy gyöngyszeme, amit az idénymunkára mond: ha mondjuk, egy gépipari üzemben a megrendelések nem azonos mértékűek februárban vagy márciusban, idénymunkába lehet besorolni. Ugyan történtek szárnyaszegett kísérletek, hogyan lehetne ezt a helyzetet módosító indítványokkal egy kicsit szebbé tenni, meg kell mondjam, a dologban ott vált el igazán a szándék és a hirdetett elvek különbsége, hogy elvállalja-e az előterjesztő azt, hogy az idénymunka a munkavégzés jellegét tekintve valamilyen naptári időszakhoz természetesen módon kötődjön. Ezt nem vállalta el senki. Ha pedig nem vállalta el senki, akkor ez pontosan aláhúzza a szándékot, hogy itt egy teljes feloldása fogalmazódik meg az idény jellegű munkavégzésnek, vége a tradícióknak.

Ugyanez, sajnos azt kell mondjam, a készenléti jellegű munkakörökbe történő átsorolások lehetőségét szinte korlátlanul kinyitja. Mint ahogy korlátlanul kinyitja azt a problémát is, amire most itt hallottunk egy csatlakozó módosító indítványt, csak, tisztelt képviselőtársam, a dolog sántít. Ott sántít a dolog, hogy ez a törvényjavaslat eredeti változatában is azt mondja, hogy a 40 óra heti pihenőidő egyik részét a munkaszüneti napon ki kell adni, következésképpen kettő nem fér bele. Sümeghy úr módosító indítványa nem egyebet mond, mint megerősíti a beterjesztett törvényjavaslat alaplogikáját, semmi többet nem tesz hozzá. Tudniillik itt a módosító indítványok nem arra vonatkoztak, hogy azt ne lehessen vasárnap dolgoztatni, aki szombaton dolgozik, vagy fordítva; a dolog arra vonatkozott, hogy ott, ahol a technológia nem igényli, ott, ahol a jelenlegi társadalmi szokások nem igénylik, ott ne lehessen vasárnap munkát végezni.

Most még a kapcsolódó módosító indítványt is figyelembe véve azt a kérdést teszem fel, vajon az önök által egyébként rendkívüli módon preferált család, a gyermeküket nevelő szülők hétvégi együttléte a gyermekkel ebben a törvényi keretben hogyan biztosítható. Vagy hogyan biztosítható az, hogy mondjuk, a két szülő együttesen legalább a hétvége egyik vagy másik napját garantáltan a gyermekével töltheti? Azt gondolom, itt válnak el a szépen hirdetett elvek és a gyakorlati valóság egymástól, és itt bizony szakadék tátong. Ez a jelenlegi szabályozás, azt kell mondjam, pontosan ezek miatt az elemek miatt ezer sebből vérzik, és csak megismételni tudom azt a javaslatot, ami ebben az ülésszakban többször elhangzott itt a parlament keretein belül és kívül is. Ez bizonyos értelemben az első három vitaszakasz legvitatottabb pontjaival is összefügg.

Ennek a törvénynek ott vannak a hibái, ahol túlterjeszkedik az európai uniós jogharmonizációs irányelveken, olyan feladatokat is vállal, ami egyébként az európai uniós jogharmonizációs irányelvekben nincs benne, vagy az európai uniós jogharmonizációs irányelvek szellemiségével szögesen szembemenve, nem megvédi az eddig kivívott jogokat a munkavállalók számára, hanem rontja, nem követelményre, nem indokolt módon, hanem a jelenlegi magyar helyzettől idegen módon tovább rontva az egyébként is kiszolgáltatott helyzetű emberek létét.

Önök az általános vitában még mondhattak általános szlogeneket, én most törvényi helyeket mondtam. A törvényi helyekről lehet tárgyszerű vitát folytatni, és a törvényi helyek idézeteit lehet egymás mellé mérni és az alapján lehet megmondani, hogy igazak-e azok a szép jelszavak, amiket ismétlő módon hallottunk; nagyon sok esetben úgy is éreztem, hogy a központi felkészítés bizonyos felszólalóknál dicséretre méltó. Dicséretre méltó - csak ezekre a kérdésekre nincs válasz.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)