Felszólalás adatai

BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kezdeném a 19. ponttal. Azért ezzel, mert úgy gondolom, az előbb, egy korábbi vitaszakaszban Bernáth Ildikó nagyon meggyőzően és számomra teljesen elfogadhatóan érvelt a családi állapotnak mint a diszkrimináció egyik lehetséges forrásának a mai gyakorlatban és annak eltörlésére vagy korlátozására vonatkozó szabály mellett.

Nos, a 19-es azt mondja módosító javaslatunk szerint, hogy a munkaviszony létrehozásakor azonos feltételek esetén előnyben kell részesíteni a gyermekgondozás céljából történt tartós távollétet követő munkaviszonyt létesíteni szándékozó munkavállalókat.

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, a diszkriminációnak nemcsak ott érhetők tetten a nyomai, amikor valakit nem vesznek föl családi állapota vagy egyéb okok miatt egy munkahelyre, hanem ott is tetten érhető, amikor visszajön gyermekgondozásról tartós távollét után, és bár képes produkálni ugyanazokat a feltételeket, mint mondjuk, egy olyan férfi, potenciális dolgozótárs, aki egyébként az utcáról beesik, és mégsem azt a bizonyos gyermekgondozásról visszatérő kismamát fogják foglalkoztatni az adott munkahelyen. Semmi más, azt mondják, hogy kérem tisztelettel, két egyenlő esélyű munkavállaló, és innentől kezdve a munkaadó joga eldönteni, hogy melyik.

Kétségtelen, hogy a módosító indítványunk egy olyan szabályt, kiegészítést írna elő a munkatörvénykönyv e paragrafusához, amelyik azt mondaná ki, hogy ha tetten érhető ez a képességbeli és felkészültségbeli azonosság, akkor segítsük elő ezen paragrafus módosításán keresztül, amit egy másik paragrafusban már módosítással el tudunk érni; nevezetesen, hogy valóban a nők, és ezen belül is a gyermeket vállaló nők hátrányos helyzete ebben a társadalomban kiküszöbölhető legyen.

Ami a következőt illeti, ez a 23. pont, tisztelt elnök úr, amelyik azt mondja, hogy külföldön történő munkavégzés esetén, ha annak időtartama a 30 napot meghaladja, akkor a munkavállalót írásban tájékoztatni kell - nem sorolom fel, hogy miről. Módosító javaslatunk lényege, hogy ne ragaszkodjunk ehhez a 30 napos időponthoz. Azt is elmondom, hogy ennek nagyon gyakorlatias okai vannak.

Tessék elképzelni azt a munkavállalót, akit kirendelnek külföldön, mondjuk, egyhetes munkavégzésre, a törvényjavaslat értelmében, az eredeti javaslat értelmében semmilyen írásos utasítást nem kell hogy kapjon a munkaadójától. Kimegy szabályos útlevéllel, nincs nála semmilyen dokumentum arról, hogy ő munkavégzés céljából elrendelés alapján megy ki, és egyszer csak valahol megállítja egy hatóság, mondjuk, a határon. Ő vagy azt kénytelen mondani, hogy elmegy turistaként, és akkor ezzel félrevezeti a hatóságot, mert akkor egyébként nyugodtan kiengedik, vagy azt mondja, hogy kérem szépen, dolgozni megyek. Utána megkérdezi tőle a határon a tisztségviselő, hogy: és tessék mondani, milyen papírja van önnek erről? És semmilyen nincs a dolgozó kezében.

Úgy gondolom, ha külföldre kiküldenek egy munkavállalót, nem tipikus az, hogy harminc munkavállaló egy autóbuszban utazik egyszerre, hanem bizony például szerelési, fenntartási munkák esetén igenis tipikusnak nevezhető, hogy egy szervizből kirendelnek egy dolgozót, hogy menjen ki valahova megjavítani egy gépet. Egyedül, teljesen mindegy, hogy milyen eszközzel. Ha az illetőnek nincs semmilyen kézzel fogható dokumentuma, hogy legalább a magyar hatóságok előtt ezt a minőségét igazolja, akkor a legkevesebb esélye van a határ túloldalán megtenni ezt az idegen hatóság tekintetében.

Úgy gondolom tehát, itt semmi másról nincs szó, mint hogy kapjon egy hivatalos dokumentumot arról, hogy őt külföldre rendelték ki munkavállalásra, bármilyen rövid időtartamú munkavállalásról van szó.

Ami a továbbiakat illeti, tisztelt elnök úr, a következő a 40-es. A 40. pontban mi azt írjuk, az a módosításunk lényege - és ez összefügg tulajdonképpen azzal az együtt kezelendő csomaggal, hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kellene fizetni -, hogy ha a munkáltatónál alkalmazott munkavállalót más munkakörbe irányítják át ideiglenesen, akkor nem általában, mint ahogy önök fogalmaznak, azt mondják, hogy az irányadó besorolási előírások alapján, hanem mi úgy gondoljuk, hogy ennél sokkal konkrétabban azt kell megfogalmazni, hogy a munkáltatóknál alkalmazott rendszer alapján kapja meg a magasabb besorolású munkakörbe tartozó feladatokhoz tartozó bért.

Gondolom, hogy a szándék mindkettőnkben, az előterjesztőben és bennünk is ugyanaz volt. Mi úgy gondoljuk, hogy amit mi megfogalmazunk, az sokkal pontosabban fejezi ki annak lényegét, amit egyébként az előterjesztő is szeretett volna kifejteni.

Ami az 54-est illeti, bár Göndör István képviselőtársam egy mondattal már utalt rá, tisztelt elnök úr, úgy gondolom, az az apró betűzés, amit mi javaslunk itt, hogy nevezetesen a konzultációt megelőzően legalább 15 nappal a munkáltató legyen köteles írásban közölni a munkavállaló képviselőivel, ez egy minimálisan tartható elvárás lenne egy tisztességes munkaadónál, szemben azzal a 7 nappal, amit önök jeleznek ebben a paragrafusban, mert úgy gondoljuk, hogy itt nem munkanapról van szó egyébként általában, és bizony, ez egy nagyon rövid határidő, ha végiggondolják, hogy ebbe a 7 napba akár az is belefér, hogy ebből mindössze egy-két olyan értelmesen felhasználható nap van, amiben a munkavállalók fel tudnak készülni egy ilyen konzultációra.

Ami az 59-est illeti: az 59. módosító indítványnál, amely egyébként a 103. § (2) bekezdése helyébe lép, van egy apró probléma. Egy olyan apró probléma, amelyet a törvényjavaslat nem is titkol el igazából, nevezetesen, hogy hozzá akarja segíteni a munkaadókat ahhoz, hogy a túlmunkavégzés a lehető legminimálisabbra csökkenjen, legalábbis a kifizetett bérek tekintetében. Nem a túlmunkaidő - csak a túlmunkadíj.

Arról van szó ugyanis, hogy az eredeti javaslat csak annyit mond, hogy a munkakörhöz kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat el kell végezni. Teljesen mindegy, hogy az egy teljesíthető vagy teljesíthetetlen feltétel.

(22.30)

Tessék végiggondolni azt, hogy a munkakörhöz kapcsolódó feladatokat nem az egyéni munkaszerződésben vagy kollektív szerződésben írja le a vállalkozó vagy a munkaadó, hanem munkaköri leírásban, és ehhez képest a munkaidő beosztását másképpen szabályozza. Következésképpen akkor, amikor általában szabályozza a cégnél alkalmazandó munkaidőt, nincs tekintettel az egyes munkaköri leírásokra, így a gyakorlat azt igazolja, hogy bizony egyes munkákat nem lehet elvégezni abban az időszakban, amit egyébként a munkarendben meghatároznak.

Miről van szó tehát? Arról van szó, hogy a dolgozó, bár a munkaideje, mondjuk, 8-tól 14 óráig tart, bizonyos munkákat egyszerűen külső körülmények következtében nem tud elvégezni 14 óráig. Ha pedig bent kell maradnia a továbbiakban, akkor az eredeti szabályozás szerint, ami ebben a paragrafusban le van írva, addig kell bent maradnia, ameddig, de ezért semmifajta ellentételezés nem jár, mert a paragrafus azt mondja, hogy köteles elvégezni, és punktum. Mi azt mondjuk: ha rajta kívül álló okok miatt bekövetkezik egy ilyen helyzet, akkor a túlmunkára vonatkozó szabályok szerint kelljen eljárni, amennyiben a munkavégzés időpontja kitolódik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ezek valóban nem politikai, hanem kifejezetten szakmai jellegű kérdések. Ha vitathatók, akkor szakmai vitát folytassunk róluk, de úgy gondolom, egy részük meglehetősen önmagáért beszélő módosítás, és kérem a támogatásukat.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)