A felszólalás szövege:
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látszik, hogy a Jóisten nagyon szeret bennünket, magyarokat, mert olyan próbatétel elé állított bennünket - ahogy hallhattuk -, ami nagyon ritkán fordul elő nemzetek életében. Próbatétel elé állította azokat az embereket, akiket közvetlenül sújtottak az árvíz, illetve a belvíz által okozott károk, azokat a szakembereket, akik a védekezésben részt vettek, és a mi kormányunkat is, az Orbán-kormányt, a második Orbán-kormányt.
Itt emlékeztetném képviselőtársaimat arra, hogy ilyen próbatételünk már volt. '98-ban is úgy kezdtünk kormányozni, hogy megkaptuk az orosz válságot annak idején, minden évben volt árvíz, és 2001-ben volt a nagy tarpai gátszakadás. Itt üzenem az ország lakosságának, hogy akkor sem és most sem fogjuk cserbenhagyni azokat az embereket, akiket az árvíz, illetve a belvíz ilyen módon sújtott, illetve sújt. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
A környezetvédelmi bizottság alelnöke vagyok, most fenntartható fejlődési bizottságnak hívnak bennünket, vízügyekkel foglalkozunk. Egyéni országgyűlési képviselőként Nógrád megyében Szécsényben vagyok képviselő, én is bejártam azokat a helyszíneket, amelyeken víz pusztított az elmúlt héten. Szörnyű volt látni, hogy szinte órák leforgása alatt hogyan változik egy kis patak egy hömpölygő folyammá. Itt szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy egyedül a Hernádon másodpercenként annyi víz folyt le az elmúlt napokban, amennyi a Dunán szokott másodpercenként a nyári időszakban, igaz, akkor, amikor nincsen árvíz. Rendkívüli a helyzet, nem egyszerű ez ellen védekezni.
Nekem holnap lesz lehetőségem arra, hogy napirend előtt részletesebben is szóljak a helyreállítással kapcsolatos tanulságokról, mert vannak ilyenek; hiszen ne felejtsük el, hogy nemcsak ingatlanokat, hanem termőföldeket is sújtott az árvíz, és ez fölveti olyan hosszú távú vidékfejlesztési programoknak az elindítását, amelyek szükségesek, de ezekről holnap kívánok szólni.
Végezetül egyetlen dolog: adományokkal segítettek nagyon sok települést. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója mindent megtesz azért, hogy eltöröljük az áfát az adományokkal kapcsolatban. Reméljük, hogy ez minél hamarabb sikerül is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nekem tegnap volt már alkalmam beszélni az árvízhelyzet kapcsán, de csak két perc állt a rendelkezésemre, és most szeretném azt elmondani, amire tegnap nem volt alkalmam.
Tegnap azzal kezdtem, hogy a Jóisten biztos nagyon szeret bennünket, mert mindjárt jelentős próbatétel elé állította a második Orbán-kormányt, és így volt ez '98-2002 között is, és ahogy akkor, most sem fogjuk cserbenhagyni azokat az embereket, akiket az árvíz, illetve a belvíz sújtott különböző károkkal.
Aztán hallgatva azt a nagyon érdekes részét a mai ülésünknek, amikor miniszterelnök úr beszélt, s látva a reakciókat a Szocialista Párt részéről, eszembe jutott az, hogy ugyan csak nekünk, kormánypártoknak, de lehet, hogy ez is egy csapás, hogy ezeket a nemtetszéseket itt végig kell hallgatnunk, és megfontolásra javasolnám nekik, hogy esetleg inkább vonuljanak ki ahelyett, hogy ilyen módon nyilvánítanak nemtetszést; bár az egy vitatott, de lehet, hogy kulturáltabb módja a vitában való részvételnek.
Nem ezért kértem azonban szót, hanem azért, mert ugyan még a védekezés nem ért véget, s nagyon jól tudom, hogy a Tisza a jövő héten fog tetőzni, de már most is látszik az, hogy amikor majd elvonul az árvíz, elkezdődik a helyreállítás, nem dőlhetünk hátra, és nem ülhetünk ölbe tett kézzel, mert azt gondolom, hogy nem járunk el helyesen, ha ugyanazt a gyakorlatot követjük, mint korábban, és mindig ráfordítunk hol ennyi, hol annyi milliárdot a védekezésre anélkül, hogy a megelőzéssel foglalkoznánk.
Kérem államtitkár urat, hogy hallgassa meg, hogy milyen tapasztalatokat szereztem, amikor a választókörzetemben meglátogattam azokat a településeket, ahol részben árvíz volt, részben a termőföldeken ott állt a víz, és olyan látvány fogadott, mintha az ezer tó országa lennénk, aminek most nem az előnyeit, hanem a hátrányait látjuk, illetve foglalkozunk már nagyon régóta a fenntartható fejlődés bizottságában is vízügyi kérdésekkel. És azt gondolom, hogy az a kormányzati szerkezet, ami most kialakult, ami egy helyre tette a vízügyi szakpolitikát, a vidékfejlesztést és az agráriumot, lehetőségeket rejt magában abban a tekintetben, hogy szülessen végre egy olyan megoldási javaslat, amely hosszú távú, akár 10-15 éves, de kísérletet tesz arra, hogy egyidejűleg kezeljen két szélsőséges eseményt, az egyik az árvíz, a másik pedig az aszály.
Mert gondoljanak bele, képviselőtársaim, lehetséges, hogy pár hónap múlva ugyanígy a parlamentben az aszálykárokkal kell foglalkoznunk. Alig fog eltelni pár hónap, és ugyanabban az országban, sőt lehet, hogy ugyanazokon a területeken, ahol most árvíz van, aszállyal kell szembenézni. A vízügyi szakemberek már régóta mondják azt, hogy legyen egy olyan integrált megoldás, amely egyidejűleg kezeli az aszálykárokat is és az árvízkárokat is. Egyébként erre lehetőség van.
Ez együttműködést követel meg a tárcáktól, szükség van arra, hogy a pályázati pénzeket úgy használjuk fel, hogy ez ösztönözze azokat az embereket, akik ezeken a területeken élnek, mert nekik is szeretniük kell ezeket a megoldásokat, egyébként nem lesznek partnerek. Ezért azt javaslom államtitkár úrnak, hogy már most készüljünk az aszálykárokra, és gondolkodjunk azon, hogy milyen módon lehet egy ilyen komplex programot létrehozni.
Nem tudom megkerülni, hogy ne beszéljek tározóépítésekről. Ugye, 2002-ben az Orbán-kormánynak még volt egy olyan kormányhatározata, amely előírta, hogy évente 6 milliárd forintot kell fordítani gátépítésre, és meg kell valósítani a Vásárhelyi-tervet. Az a helyzet, hogy a Vásárhelyi-tervet nem valósították meg, nem építették meg azokat a víztározókat, amelyeket kellett volna, ezt a munkát nem végezték el, a gátépítés elmaradt, és most sokan isszák a levét annak, hogy ezeket a munkákat annak idején nem végezték el. Ráadásul a víztározó-építési program kiválóan alkalmas arra, hogy olyan embereknek adjunk kétkezi munkát, akiknek jelenleg nincsen munkájuk. Ezekre a tározókra többnyire olyan hátrányos helyzetű térségekben van szükség, amelyeket egyébként is sújt az aszály is, valamint az árvíz is.
Szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét még egy dologra, amit nagyon fontosnak tartanék. Nagyon sok gazda mondta nekem azt, illetve polgármesterek is, hogy a termőföldekre azért zúdult le a víz a hegyekből, mert a korábban a vízelvezetést szolgáló árkokat egyszerűen beszántották. A vízgazdálkodási társulatok nem végzik el a feladatukat, nem tisztítják az árkokat, és ennek az a következménye, hogy azok nem tudják elvezetni a vizeket.
Nem tudjuk megspórolni azt a munkát, hogy a vízgazdálkodási társulatoknak a jövőjével ne foglalkozzunk. Arra kérem államtitkár urat, hogy amint a vészhelyzet elmúlik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezeknek a dolgoknak álljunk neki.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottsága előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mi bizottságunk a tegnapi ülésén tárgyalta meg ezt a törvénymódosítást, és itt sem született meglepetés, mert a kormánypárti képviselők támogatták, az ellenzéki képviselők pedig nem az általános vitára való alkalmasságot. Elnök úr majd elmondja a kisebbségi véleményt, én a többségi véleményről szeretnék röviden szólni.
Anélkül, hogy megismételném a korábban elhangzottakat, megpróbálok koncentrálni azokra a területekre, amelyek egyébként a második pillérre épülnek és kapcsolatban vannak a fenntartható fejlődéssel is. A második pillére ennek az akciótervnek az adminisztrációs terhek csökkentése gyakorlatilag.
A bizottsági ülésen is elmondtam a kedvenc példámat arról, hogy hogy zajlik ma Magyarországon az engedélyeztetési eljárás. Nem azt mondom, hogy általános, amit most mondani fogok, de a Mérnök Újságban olvastam azt, hogy egy 10 kilométeres bicikliutat talán a tavalyi évben 454 nap alatt engedélyeztek, 454 nap alatt, úgy, hogy a 454 nappal előtte benyújtott kérelmet lényegében a hatóságok nem módosították. Most képzeljük el azt az embert vagy azt a társaságot, aki egy ilyenre pályázik, 454 nap alatt elmegy az élettől is a kedve. Nekik nem ment el, mert megépítették ezt a bicikliutat, egyébként jóval kevesebb idő alatt, mint 454 nap. Így nem lehet egy országot versenyképessé tenni. Azt gondolom, hogy nagyon helyes az a szándék, és ebben egyébként a bizottságunkban egyetértés volt, hogy egyszerűsítsük le Magyarországon az engedélyeztetési eljárásokat.
Külön kiemelném azt, hogy lehetőséget nyújt ez a módosítás kiemelt beruházások esetén - és itt változott az értékhatár is, mert 90 millió forintban határozza meg ez a törvényjavaslat az értékhatárt ipari és kereskedelmi célok esetén, illetve 15 fős munkahely-létesítés esetén - lehetőség nyílik arra - és ez sem kötelező, tehát lehetőség -, hogy az úgynevezett integrált eljárást válassza a kérelmező. Az integrált eljárás, ha nem tudná mindenki, azért kedvezőbb, mivel a szó maga is, hogy integrált az eljárás, azt jelenti, hogy egy kérelmet kell beadni, és nincs lehetősége arra, hogy mondjuk egy építési engedélyt is, egy vízjogi engedélyt is meg egy környezetvédelmit is külön megfellebbezzenek. Tehát az integrált eljárás valóban lerövidítheti a határidejét az eljárásnak, ez is szerintem pozitív.
Ugyanakkor bennem is fogalmazódott meg aggodalom, mert amikor egyszerűsítünk meg begyorsítunk dolgokat, természetesen sérülhetnek akár a környezetvédelmi, természetvédelmi érdekek is, de azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat számomra megnyugtató módon ezt rendezi. Szándékosan fogalmaztam úgy, hogy aggodalom, mert azt gondolom, hogy a magyar nyelvben az aggodalom meg az aggály két különböző dolog. Az aggodalom szerintem egy jó szándékú, pozitív kifejezés, és én úgy éreztem a bizottságban, hogy inkább aggodalmak fogalmazódtak meg és nem aggályok, amelyek azt gondolom, hogy inkább negatívak.
Külön üdvözlöm azt, hogy van utalás arra a módosításban, hogy a belvíz-, a csapadékvíz- és az árvízelvezetést végre hangoljuk össze. Azok a képviselőtársaim, akiknek a körzetében jelentős károkat okozott a mostani heves esőzés, mind láthatták - így voltam ezzel én is -, hogy nagyon sok helyen a problémát az okozta, hogy a vízgazdálkodási társulatok nem végezték el a külterületeken azt a munkát, amit el kellett volna végezniük. Sok helyen nem végezték el a medertisztítást, jó pár területen, korábban privatizált területeken beszántották a vízelvezetésre szolgáló árkokat, és részben ez okozta a problémát.
Szerintem pozitív dolog az is, hogy az érdekeltségi hozzájárulást a kisadók között megszüntetjük. Rengeteg panasz érkezett a gazdák részéről hozzánk, mert ők úgy élték ezt meg, hogy adók módjára beszedik tőlük, különben vagy egyébként pedig nem kapnak érte ellenszolgáltatást. Ugyanakkor igaza van képviselőtársamnak, aki azt mondja, hogy gazdátlanul se lehet ezt a területet hagyni, mert azzal, hogy megszüntetjük ezt az érdekeltségi hozzájárulást, még gondoskodnunk kell a vízgazdálkodási társulatok jövőjéről, mert a feladatot el kell végezni.
Végezetül arról szeretnék szólni, mert ezt szóvá tették a mi bizottságunkban is, hogy kapkodva került benyújtásra ez a törvény. Én ezt cáfolnám, hiszen mindenki tudta, hogy be lesz ez nyújtva, Orbán Viktor miniszterelnök úr a beszédében jelezte, hogy ilyen akciótervet be fogunk nyújtani. Szerintem erre az akciótervre szükség van (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.), ez az ország nem tud tovább működni egy ilyen akcióterv nélkül. Azt mondanám, hogy sietve dolgozunk, de nem kapkodva. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Kapkodva.) A sietségnek meg az az oka, hogy nem ülhetünk a babérjainkon, mert az ország bajban van. Tehát kérem képviselőtársaimat, hogy ne kapkodásnak, hanem sietségnek lássák ezt, nincs időnk, nincs időnk arra, hogy ezt az országot ilyen helyzetben hagyjuk.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Jóisten nagyon szerethet bennünket, magyarokat, mert olyan próbatételek elé állít minket, mint amilyenek elé kevés más népet; én ezt hónapokkal ezelőtt mondtam itt a Házban - és sajnos ezek a szavak most is aktuálisak -, akkor éppen az esőzések és az árvíz kapcsán.
Egyetlen nap, ez az október 4-ei hétfő elég volt ahhoz, hogy megrengesse a világot, megrendítse a világ közvéleményét, mert mindenütt láthatták a televízión keresztül, ahogy ez a vörösiszap-cunami ráront Kolontárra, illetve Devecserre, és elpusztít mindent, ami az útjába került.
Jómagam kedden és pénteken jártam a helyszínen, iszonyat volt látni mindazt a pusztítást, amit ez a borzalmas vörösiszap okozott. Végig egyetlen dolog járt az eszemben, mégpedig az, hogy a legfontosabb az életben maga az élet: azé a hét kolontári honfitársunké, akik elpusztultak a cunami áldozataként; azoké, akik elveszítették a gyermeküket, a szeretteiket, az ismerőseiket, akiket most gyászolnak; de azoké is, akik még sebesülten most is kórházban fekszenek, és szeretteik most talán azért imádkoznak, hogy ne forduljon rosszabbra a sorsuk, ne érje őket nagyobb baj; de azoké a százaké is, akiknek egyetlen reményük maradt az életben, ez pedig úgy hangzik, hogy az újrakezdés. Róluk kell most a kormánynak gondoskodni, mert az élet nem áll meg. Meg kell őket védeni, hiszen egy újabb iszapömlés újabb áldozatokkal járhat.
Amikor pénteken lent voltam a körzetben, találkoztam Felsőzsolca polgármesterével, aki éppen Kozma atyával jött a helyszínre, és amikor ők elkezdtek beszélni, úgy érzem, hogy megértettem valamit. Felsőzsolca polgármestere úgy fogalmazott, hogy nem gondolta volna, hogy amikor ideér, akkor azt a megállapítást kell tennie, hogy vannak területek, amelyeken nagyobb a baj, mint náluk, mert amikor őket elöntötte a víz, úgy élte meg, hogy ennél rosszabb senkivel nem történhet. Most viszont azt látta, hogy mások nagyobb bajban vannak, átértékelte a helyzetüket. És milyen relatív az élet! Amikor azt látjuk, hogy valaki nagyobb bajban van, képesek vagyunk a saját magunk problémáját is egy kicsit relativizálni. Szükségesnek látta ez a polgármester, hogy adományt hozzon egy olyan területre, amely ugyanúgy szenved, mint ahogy ők szenvedtek. Hihetetlen dolog volt látni őt is meg Kozma atyát is, ahogy beszéltek, és ahogy járkáltak a körzetben, illetve ezen a településen.
A magyar nyelv nagyon érdekes, mert azt mondja, hogy aki bajban ad, kétszer ad, bajban ismerszik meg az ember. Láthattuk, hogy azok az emberek, akik átélték a bajt, képesek arra, hogy ilyenkor másoknak is adjanak. Egy egész ország megint megmutatta, hogy ha baj van, akkor képes az összefogásra. Segítünk azokon, akik nagy bajba kerültek. A kormány szerencsére a helyén volt, tudta a dolgát, és tette is a dolgát. Le a kalappal azok előtt az emberek előtt, akik ott védekeztek és védekeznek a mai napig, legyen az tűzoltó, rendőr, kormánytisztviselő, önkormányzati szakember, tudós vagy éppen önkéntes vállalkozó.
Jó, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr, amikor kellett, akkor elment a helyszínre, ugyanis íróasztal mellől nem lehet jó döntéseket hozni. Az ő jelenléte tartotta sok emberben a lelket, és reményt adott nekik, hogy talán az ő problémáik is megoldódnak.
Aki látta az iszappal borított házakat, a borzalmat, tudja, hogy ide senki nem viszi vissza jó lelkiismerettel a gyermekét, a hozzátartozóját sem, hiszen az lehetetlen. Mekkora szerencse, hogy ez a tragédia nem éjjel történt, hanem fényes nappal! Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem az alvó emberekre tört rá a vörösiszap, hiszen akkor rengetegen odavesztek volna. Talán nem szentségtörés nekem azt mondani, hogy a Jóisten megsegítette az életben maradottakat.
A felelősség kérdését többen említették már. A vizsgálat ki fogja deríteni, ki hibázott. Itt valakinek el kell vinnie a balhét. Egymillió köbméternyi vörösiszap nem ömlik ki csak úgy egyik napról a másikra. Itt valaki hibázott. A vizsgálatok ki fogják mutatni, ki mennyiben felelős. A helyzetet az bonyolította - de a mai napra erre a kormány jó megoldást hozott -, hogy háromezer embernek a munkája, a munkahelye forog kockán. Az a javaslat, amelyet Orbán Viktortól hallottunk, úgy gondolom, hogy ezt a kérdést jól kezeli.
A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója, amelynek a nevében beszélek, egy emberként kiáll Orbán Viktor és a kormány mellett, ezt a javaslatot támogatni fogjuk, és szolidaritásunkat fejezzük ki a bajba jutottakkal is.
Rengeteg tanulság van, de nem jött még el a tanulságtétel ideje, az majd később jön, most még menteni kell az embereket. Amikor eljön az idő, mi is letesszük a magunk tanulságát az asztalra.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az előbb, a napirend előtti hozzászólásban említettem, hogy két alkalommal is lenn jártam az érintett településeken, a keddi napon néhány képviselőtársammal együtt, akik jelen is vannak a fenntartható fejlődés bizottságból, és iszonyat fogadott bennünket. Szörnyű volt látni azt a pusztítást, amit ez a cunamiszerű vörösiszap ezen a két településen végzett. Maga a látvány is riasztó volt, hát még annak a tudata, hogy vajon mikor tér ide vissza az élet, lehet-e itt egyáltalán normális életet élni ezeken a településeken, illetve ezen a környéken.
Ilyen mértékű szennyezést Magyarországon - hozzáteszem: hála istennek - a tiszai szennyezés, ciánszennyezés óta nem láttunk. Pirosra festett víz hömpölygött a Torna patakban, a termőföldeket is vörösiszap borította. A szennyezés addigra már elérte a Marcalt, és vízügyi szakemberek azon dolgoztak akkor - ez kedden volt -, hogy ne terjedjen tovább a Rábára és a Dunára, mert annak beláthatatlan következményei lennének. Ezeket az interpellációkat szerdán le kell adni, azóta több információval rendelkezünk, tudjuk jól, az előbb Kontrát államtitkár úr is elmondta, hogy a vízügyi szakembereknek sikerült megmenteniük a Dunát is meg a Rábát is - le a kalappal előttük ezért. Igaz, a Marcal áldozatul esett, ott gyakorlatilag megszűnt az élet, úgy, ahogy a Torna patakban is. Az élet egy furcsa dolog. Élni akar az ember, nagyon erős az állatokban, a növényvilágban is az élni akarás. Nagyon bízunk benne, hogy valaha a Marcalba is meg a Torna patakba is vissza fog térni majd az élet.
Tisztelt Miniszter Úr! Öntől a következőket szeretném kérdezni:
Kíváncsi lennék arra, hogyan lehet, hogyan tudja egyáltalán a tárca, a katasztrófavédelemmel együtt, ezt az ökológiai katasztrófát kezelni, amelyhez mérhetőt nemhogy Magyarország, a világ is alig látott. Milyen eszközöket alkalmaznak a kármentesítésre? Szükség van-e a teljes talajcserére a mezőgazdasági földeken, vagy elég a vegyszeres semlegesítés? Igaz-e, hogy a lúgos, nehézfémekkel szennyezett víz beszivároghat azokba a mélyebb rétegekbe, ahonnan ivóvízbázisok táplálkoznak, sőt beszennyezheti távolabbi területek felszín alatti vizeit is? Veszélyben vannak-e a felszín alatti ivóvízbázisok, s ha igen, hogyan tervezik megóvni azokat? Lesz-e egészséges ivóvizük a devecserieknek és a kolontáriaknak a jövőben? Az érintettek, akik elszenvedték a károkat, kíváncsiak arra, mennyi ideig tart egy ilyen mértékű pusztítás után a helyreállítás, amíg a helyzet normalizálódik. Képes-e Magyarország egyedül kezelni a bajt? Szükség van-e az Európai Unió segítségére?
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, szeretném képviselőtársaimmal közölni azt a hírt, hogy megtalálták a nyolcadik eltűnt személyt is, és ezúton szeretném részvétemet kifejezni valamennyiünk nevében az elhunyt családtagjainak.
(15.40)
Miniszter úr, tudom, hogy nem tettem föl könnyű kérdéseket, de ahogy ezt többen ma ebben a teremben említették, amikor az ember elmegy a helyszínre, akkor ilyen kérdéseket kap. Az ott élőket nyugtalanítja, hogy mi lesz velük. Örülök, hogy őszintén válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket föltettem. Én a kommunikációban láttam azért elkövetett hibákat, nem volt minden érthető, amiket megfogalmaztak a szakemberek. Az emberek egyszerűen gondolkodnak, szeretik az egyszerű és őszinte beszédet. Örülök, hogy kimondta, hogy az ivóvízbázis nem veszélyeztetett, lehet ivóvizet inni majd a környéken. Jó, hogy van egy tárcaközi bizottság, foglalkozik a talajcsere kérdésével. Látom, hogy ez egy nagyobb probléma, ezt nem lesz olyan egyszerű megoldani.
Köszönöm szépen, hogy megtisztelt a válaszaival, jó munkát kívánok és sok sikert ennek a nagy katasztrófának az elhárításához. (Taps.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Kereszténydemokrata Néppárt egyetért, és indokoltnak tartja, hogy a kormány ezzel az előterjesztéssel élt. Én nem kívánom az időt húzni, a szolidaritásunkat fejezzük ki minden bajba jutott honfitársunkkal kapcsolatban. Örülünk, hogy a kormány most is a helyén van, megfelelő döntést fogunk hozni, egyöntetűen támogatjuk ezt az előterjesztést. Nem hagyhatunk cserben senkit sem, aki bajba jutott.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Egy kicsit kevesebb időm maradt, mint gondoltam, úgyhogy mondandóm egy jó részét majd később fogom elmondani, nekem lehetőségem nyílik majd a hozzászólások kapcsán is szót kapni.
A Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának nevében beszélek, és egyetértek miniszter úrnak azzal a megfogalmazásával, hogy Európát építeni, erősíteni kell, s nem lebontani. Azt gondolom, hogy ez valamennyiünk érdeke, hogy erős Európában legyünk, hogy erős Magyarország legyen, hogy erős kormányunk legyen.
Annak is örülök, hogy a magyar soros elnökség középpontjában az ember áll. Mint Nógrád megyei képviselő gyakran tapasztalom azt, hogy az emberek Brüsszelt nagyon messzinek élik meg, nagyon messze van tőlünk, bonyolult, ez az egész intézményi világ átláthatatlan, és szükség van arra, hogy ezt közelebb vigyük az emberekhez.
Szerintem minden feltételünk adott ahhoz, hogy sikeres és jó elnökségünk legyen, ez nem lesz egyszerű és könnyű feladat, ilyet még nem csináltunk. Nagyon sokat kell dolgoznunk és tennünk azért, hogy ez jól sikerüljön, és nem mondhatjuk el azt, hogy ha majd nem megy jól, akkor megismételjük egypár éven belül, mert 13 év múlva kerül ránk újra a sor. Úgyhogy ránk figyel az egész világ, 13 évünk lesz majd arra, hogy újra bizonyítsunk. Nem tehetjük meg, hogy ne legyünk sikeresek! Azt gondolom, hogy ehhez minden feltétel adott, és abban is biztos vagyok, hogy a parlamentben helyet foglaló pártok ezt nem pártügyként élik meg, itt nem lesznek fideszesek, szocialisták, jobbikosok, LMP-sek, kereszténydemokraták, amikor a magyar nemzeti érdeket kell képviselni, hanem magyarok leszünk, és egy emberként össze tudunk fogni annak érdekében, hogy sikeres legyen ez az elnökség.
Az én tisztem az volt, erre kaptam a felkérést, hogy próbáljam megindokolni, miért lett a víz, a fenntartható vízhasználat az egyik nemzeti prioritás, hol vannak ebben a magyar érdekek, és ebben hol vannak azok az európai érdekek, amelyeket mi, magyarok ebben a hat hónapban, ami nem egy hosszú idő, képviselni tudunk. Ennek jó részét én majd a helyemről fogom elmondani. Egyetlen dologról beszélnék itt, a pulpituson, szerintem arról a dologról, amelynek politikai jelentősége a legnagyobb: ez az úgynevezett Duna-stratégia vagy Duna-régió stratégia, ahogy most hívjuk. Miniszter úr nagyon helyesen mondta, hogy ez a stratégia nem a Duna hajózhatóságáról szól csak. Ez a stratégia valójában egy fejlesztési stratégia, amely részben egy gazdaságfejlesztés, ez jelent egyébként hajózást is, kikötőépítést is meg a Duna mentén élő országok gazdaságának fejlesztését is. De elsősorban a Dunának mint ökológiai egységnek a védelmét jelenti, természetvédelmet, vízminőség-védelmet, az ökológiai katasztrófákkal szembeni védelmet. És természetesen jelenti a Duna mentén élő emberek, sokszínű emberek kultúrájának megismerését, turizmust s a többi, s a többi.
A Duna-stratégiával kapcsolatban a magyar közéletben, közbeszédben megjelentek olyan viták, amelyek szerintem félreviszik ennek a stratégiának a lényegét. Itt arról van szó, hogy a balti stratégia mintájára az Európai Bizottság el fog fogadni, és ezt mi a magyar soros elnökség idején fogjuk kihirdetni, egy Duna-régió stratégiát, és ez a stratégia lehetőséget biztosít nekünk, magyaroknak ahhoz, hogy számos olyan fejlesztési programot, amely a magyar nemzetgazdaságnak is érdeke, meg számos olyan egyéb programot, amely összekapcsolódik a vízminőség-védelemmel, az Európai Unió segítségével el tudjunk indítani.
(15.40)
Ez az egész Duna-stratégia egyébként 14 államot ölel föl, ezek jó része egyébként nem is európai uniós tagállam. Ahogy az előbb képviselőtársam említette, érdekünk, hogy a nyugat-balkáni térséggel is foglalkozzunk. Például ez a stratégia erre is kiváló lehetőséget teremt.
Sokan mondják azt, hogy a Duna völgye Európa gazdagságának az egyik forrása. Ez így is van, de ez nemcsak a gazdaság gazdagságát, hanem a természet sokszínűségét, a kultúrák gazdagságát és a nyelvek gazdagságát is jelenti.
Maga a Duna-stratégia 11 prioritást fogalmaz meg, ezeket én most nem sorolom fel, utaltam rá, hogy ezek sokfélék. Ebből Magyarország azoknak kíván a koordinátora lenni, amelyeknek egyébként mindegyike, mind a kettő a vízzel kapcsolatos. Melyik ez a két prioritás? Az egyik, amit egyébként Szlovákiával közösen szeretnénk koordinálni, a vízminőség-védelemmel kapcsolatos, a másik pedig, amit pedig Romániával együtt koordinálnánk, az ökológiai katasztrófák kivédésével kapcsolatos.
A magyar álláspont, a magyar érdekek két kérdés köré csoportosulnak a Duna-stratégia kapcsán. Az egyik úgy hangzik, hogy élhető Duna mente, a másik a fejlődő és gazdagodó régió. Az élhető Duna-térség nem jelent mást, mint azt, hogy őrizzük meg azokat az ökológiai értékeket, amelyek a Duna kapcsán ebben a térségben megjelennek. Annak idején Johann Strauss még a Kék Duna keringőről írt egy nagyon emlékezetes zenét. Sokan el se hiszik, hogy valaha a Duna kék lehetett, de biztos, hogy az volt, higgyük el nekik; a XX. század bennünket, most élő magyarokat inkább egy szürke Dunával szembesít. Azt szeretnénk a Duna-stratégia kapcsán, hogyha a XXI. században egy zöld korridor épülne a Duna mentén, és főleg az ökológiai és nem a gazdasági érdekek érvényesülnének a Duna-stratégia kapcsán.
Fontos megjegyezni, hogy a hajózással kapcsolatban Magyarországnak egyedül az európai nemzetek szövetségének az úgynevezett AGN-egyezményével kapcsolatos kötelezettségei vannak. Ez előírja, hogy 240 napig kell hajózhatóvá tenni a Dunát, ezt most meg is oldjuk, 180 méter hajózási szélességet kell biztosítani, de az összes többi követelmény - és erre utalt miniszter úr is, hogy nem a Dunát, hanem a hajókat kell igazítani a programhoz - valójában csak ajánlás és nem kötelezettség.
Abba kell hagynom a mondandómat, de ha megengedik, majd akkor folytatnám, amikor sorra kerülök újra.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A pulpitusról jeleztem, hogy szeretném megindokolni a fölszólalásomban röviden, hogy miért választottuk az egyik nemzeti prioritásnak a víz ügyét. Igyekszem rövid lenni, és nem kihasználni az időt, nem végigbeszélni, hanem ha van mondanivalóm, akkor csak azt mondani el, ami fontos is.
Ha csak önmagában azt mondanám, hogy ez a vörösiszap-katasztrófa, amely ránk tört, fölhívta a figyelmet Magyarországra, már ez is önmagában elég lenne ahhoz, hogy foglalkozzunk majd a magyar soros elnökség idején a vízzel. Az Európai Bizottság biztosa nemrég járt itt Magyarországon, és kiderült, hogy azért nem kaphat Magyarország a szolidaritási alapból segélyt a katasztrófa kapcsán, mert nem minősítik az európai uniós szabályok ezt a katasztrófát természeti katasztrófának, hanem iparinak, és nem éri el a GDP 0,6 százalékát az okozott kár. Azt gondolom, ahogy tegnap az európai parlamenti képviselőtársainknak, úgy nekünk is, amikor majd soros elnökök leszünk, szóba kell hoznunk, hogy ezen a szabályozáson Európában változtatni kellene, mert mások is kerülhetnek hasonló helyzetbe.
Nemrég tudtuk meg, hogy van Európában vagy 225 millió köbméter vörösiszap, ebből nálunk 50 millió köbméternyi, a szomszédos Szlovákiában is rengeteg van, és ott is van egy olyan tározó, amelyet a heves esőzések veszélyeztethetnek.
De mondhatnék más érveket is, hogy a víz miért fontos ügy, mondhatnám azt is, hogy a víz az úr, ahogy Petőfi Sándor a versében megfogalmazta. De bizonyára tudják, hogy az Európai Unió vízpolitikáját az úgynevezett víz keretirányelv határozza meg.
(17.10)
Ez egy 2000-ben megfogalmazott irányelv, amelyet ideje már módosítani, erre az Európai Unió egyébként hajlandó is. 2009 decemberéig valamennyi tagállamnak le kellett adnia az úgynevezett vízgyűjtő-gazdálkodási terveket, ezeket pont a mi soros elnökségünk idején kell majd felülvizsgálni. Erre egyébként a szaktudásunk megvan, a magyar vízügyi szakemberek jók, a környezetvédelmi tárca és a Külügyminisztérium fel tud készülni arra, hogy az Európai Bizottság szakembereivel ezt a feladatot el tudják végezni.
Aztán megfontolásra fogjuk javasolni az Európai Unió szakembereinek, hogy úgy, ahogy van, az Európai Uniónak energiahatékonysági irányelve, víztakarékossági, vízhatékonysági irányelv nincsen, és biztosan nem tudják, de úgy, ahogy az energiát, úgy a vizet is pazaroljuk; a felhasznált víznek legalább 20-30 százalékát meg lehetne takarítani, ha az Európai Bizottság egy ilyen irányelvet is elfogadna.
(A jegyzői székben Göndör Istvánt
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)
A Földnek körülbelül kétharmadát alkotja víz, egyharmada szárazföld. A kétharmadnyi vízből 10 százalékot használunk édesvízként, a 90 százaléka tengervíz. Ennek a 10 százaléknak egyébként a legnagyobb fölhasználói nem is mi, emberek vagyunk - ivóvízként -, hanem a mezőgazdaság, amely mintegy 70 százalék, az ipar, amely 20 százalék, és ennek az édesvízkészletnek mindössze 10 százalékát isszuk meg ivóvíz formájában. Jelentős dologról van tehát szó, ezzel takarékoskodni kell. A fenntartható vízhasználat ezért ugyanúgy, ahogy korábban az európai uniós vízpolitika kapcsán a víz keretirányelvet megjelöltem, szintén egy olyan érv, ami miatt a víz ügye a magyar soros elnökség kapcsán megjelenhet európai ügyként is, de magyar érdekként is.
A Duna-stratégiáról még szeretném elmondani azt, amit akkor nem sikerült az idő hiánya miatt. Ahogy említettem, ez a Duna-régió stratégia nagyon sok magyar érdeknek meg tud felelni, és óva intek mindenkit attól, hogy az egészet csak egy hajózhatósági problémának állítsa be. Megjelentek olyan híresztelések is, hogy a magyar kormány gátat akar építeni, vissza akarják építeni azt a gátat, amelyet valamikor sikerült Nagymaros kapcsán megakadályoznunk. Erről szó sincs. A magyar kormány nem fog gátat építeni, és nem nyúl olyan megoldáshoz - hogyha a hajózhatóságot egyáltalán meg akarjuk oldani -, amely az ivóvízbázisokat veszélyeztetni akarja.
Említettem, hogy Magyarországnak egyetlen kötelezettsége van, ez is egy európai nemzetek szövetsége, az ENSZ kapcsán merül fel az AGN-egyezményben; nincs olyan kötelezettségünk, hogy hajózhatóvá tegyük olyan mértékben a Dunát, hogy akár 340 napig is hajózható legyen. Egyébként a Duna ma is hajózható, hiszen jönnek teherhajók is, jönnek személyszállító hajók is, de ez 240 napig válik lehetségessé a hajók számára, és van olyan nyomás Magyarországon, hogy ezen változtassunk. De ilyen kötelezettségünk nincs. Ha belemegyünk abba, hogy hajózhatóvá tesszük a Dunát, akkor is csak úgy lehet azt megtenni, hogy figyelembe vesszük a víz keretirányelvet. Tehát nem lehet rosszabb minőségű utána a vizünk, ugyanolyan jó állapotban kell tartani a Dunát, és nem okozhatunk aránytalanul nagy ökológiai károkat a Dunának, s figyelembe kell venni a Natura 2000-es irányelvet is. Tehát nem lehet olyan változtatást eszközölni a Dunán, nem kényszeríthet rá bennünket Európa arra, hogy olyan változtatásokat eszközöljünk, amelyek ezt az ökológiai egyensúlyt megbontanák, és igaza van miniszter úrnak, amikor azt mondja, hogy inkább a hajókat alakítsuk a Dunához, és ne fordítva, a Dunát a hajókhoz.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Bármennyire megdöbbentően hangzik is, ma Magyarországon mintegy 100 ezer gyermek alultáplált, és 20 ezerre tehető azoknak a gyermekeknek a száma, akik a szó szoros értelmében éheznek. Pedig az ő jövőjük a mi nemzetünk jövője is, ezért minden lehetőséget meg kell ragadnunk arra, hogy egészségesebb életmódhoz segítsük őket. Egy ilyen lehetőség az úgynevezett iskolatejprogram is. Maga az Európai Unió is kiemelt figyelmet szentel ennek: 80 millió eurót fordítottak csak ebben az évben iskolatejprogramra, és ezt az összeget az elkövetkező évben mintegy 5 százalékkal növelik is.
Kicsit önkritikusan el kell mondanunk, hogy Magyarországon az iskolatejprogrammal kapcsolatban nem állunk igazán jól. Már a velünk hasonló fejlettségi szinten lévő, közvetlen szomszédaink is jóval előttünk járnak. Örvendetes tény ugyanakkor, hogy míg a Bajnai-kabinet 400 millió forintra csökkentette az iskolatejprogram támogatását, addig a mi kormányunk ezt 400 millió forinttal megemelte, most 800 millió forint áll rendelkezésre iskolatejprogramra. Ez kedvező fejlemény, de az a helyzet, hogy a pénz nem old meg mindent, ugyanis az ellátott gyermekek körének bővítését adminisztratív akadályok nehezítik. Ráadásul az eddigi gyakorlat alapján éppen azokat a gyermekeket a legnehezebb bekapcsolni a programba, akik a leginkább rászorulnának erre. Jelenleg az amúgy is komoly pénzügyi gondokkal küzdő intézményfenntartóknak ugyanis diákonként közel mintegy 7 ezer forinttal kell előfinanszírozniuk a pályázatot, mert az elszámolásoknak és a kifizetéseknek indokolatlanul hosszú, mintegy 4-5 hónapos az átfutási ideje.
Ehhez jön még az a tény is, hogy az önkormányzatok kétharmada csupán néhány fős apparátussal működik, ahol a nehézkes, még mindig teljes egészében papír alapú pályázati rendszer egyéb fontos feladatoktól vonja el a munkaerőt. Nem csoda tehát, ha azok is teherként élik meg a programban való részvételt, akik egyáltalán be tudnak ebbe lépni.
Az a kérdésem önhöz, államtitkár úr, hogy Romániához, Csehországhoz vagy Szlovákiához hasonlóan Magyarországon mikorra tervezzük végre 1 plusz 1 hónapra lecsökkenteni az iskolatejprogramban az elszámolások és a kifizetések elviselhetetlenül hosszú átfutási idejét. Ezzel az egyszerű intézkedéssel olyan kistelepülések is csatlakozhatnának a programhoz, amelyek ma képtelenek megfinanszírozni a 3 plusz 1 hónapos átfutási időt.
Mikorra tervezzük továbbá, hogy a pályázók körét kiterjesztjük olyan civil szervezetekre és termelőkre, amelyek tehermentesíteni tudnák az amúgy is leterhelt önkormányzatokat, ahogy egyébként erre szintén a környező országokban van példa?
Tisztelettel várom ezekre a kérdésekre a válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm szépen, államtitkár úr, ezt a választ természetesen elfogadom. Nagy meglepetést keltenék, ha nem fogadnám el ezt a választ. (Derültség.)
(14.40)
A két deciliter tej naponta a gyerekeknek persze nem megváltás, de nagyon fontos dolog, hogy ezt legalább megkaphassák.
És nekünk, politikusoknak az a dolgunk, hogy az emberek életét ne megnehezítsük, hanem megkönnyítsük. Örülök neki, hogy ebbe az irányba elmozdulunk. Könnyítsük meg azok életét, akik segíteni akarnak a gyerekeken, meg segíteni azokon a gazdákon, akik a környéken élnek, iskolák környékén, és el tudják adni azt a tejet, amit aztán a gyermekek meg tudnak inni. Az is egy jó hír, hogy végre áttérünk - ennek is épp itt volt az ideje - a papír alapú elszámolásról, rendszerről az elektronikus elszámolásra.
Én itt voltam azon a rendezvényen, a tej napján, amelynek a fővédnöke a köztársasági elnök felesége, Makray Kati volt, és mintegy 60 művész próbálta meg népszerűsíteni ezt az akciót, hogy minél több éhező gyermek kaphasson a tejet. Köszönöm a választ, és el is fogadom. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Az elkövetkező 10-12 percben az úgynevezett zöldalkotmányozásról szeretném elmondani a gondolataimat. Vagyis arról, hogy a környezeti jognak, a környezeti alapértékeknek milyen módon kellene megjelenniük a leendő alkotmányunkban; kitérnék röviden arra, hogy az Európai Unió tagállamai ezt hogyan oldják meg; rátérnék arra is, hogy a jelenlegi koncepcióban mi van benne ezzel kapcsolatban - zárójelben mondom, hogy szerintem ez túl kevés -; ismertetném a fenntartható fejlődési bizottság írásos javaslatait, amelyeket ugyan kicsit megkésve, de eljuttattunk az illetékeseknek; és a végén elmondanám a személyes véleményemet arról, hogy mi lenne a helyes megoldás.
Mielőtt rátérnék azonban erre, egy személyes megjegyzést szeretnék tenni. Amikor a jogi egyetemen tanultam, és utána bekerültem a politikába, nem sejtettem, hogy egyszer lehetőségem nyílik arra, hogy az alkotmányozásban részt vegyek. Úgy gondolom, hogy ez egy országgyűlési képviselőnek, így nekem is egy nagyon erős motiváció. Nagyon örülök, ha akár egy vesszőt, egy mondatot a leendő alkotmányban az én közreműködésemmel majd meg tudok oldani.
Azzal szeretném kezdeni, hogy az Európai Unió 27 tagállamából 23 tagállam alkotmányában megjelenik az úgynevezett zöldalkotmányozás, az erre való utalás, tehát szerepelnek benne a környezeti jogok, környezeti alapértékek. Ezek a tagállamok két megoldást választanak. Az egyik, amelyik úton korábban a magyar alkotmány is járt, és például a finn alkotmányban is benne van, ez az egészséges környezethez való jog megjelenítése, ezt mint alapjogot beírják az alkotmányba. A másik megoldás, amit előttem már többen megfogalmaztak, a természeti értékeknek a nemzeti vagyon részeként való meghatározása, ahogy képviselőtársam is helyesen mondta, legyen a termőföld, a víz, az energiaforrások és a biológiai sokféleség a nemzeti vagyon része, és legyen az állam feladata, hogy ezzel úgy gazdálkodjon, hogy azt a jövő nemzedékek számára át tudjuk adni.
A jelenlegi alkotmánykoncepcióban két helyen találok utalást a környezeti jogra, a környezeti alapértékekre. A preambulum 11. §-ában a következőket olvashatjuk: "A magyar állam tulajdonáról mint nemzeti vagyonról, a kizárólagos állami tulajdonba tartozó, elidegeníthetetlen kincstári vagyontárgyakról, valamint a kizárólagos állami tevékenység köréről törvény rendelkezik. A közvagyon és közpénzek rendeltetése, a közérdek szolgálata, a közszükségletek kielégítése azonban nem csökkentheti a nemzet jövendő generációinak lehetőségét arra, hogy saját szükségleteiket majd kielégítsék." Ez egyfajta utalás egyébként a jövő nemzedékek fontosságára.
A másik hely, ahol a koncepció foglalkozik a környezeti alapjogokkal, az az alapvető jogok és kötelességek fejezetben a 4. § (2) bekezdésében található: "Mindenkinek joga van az egészséges környezethez, ezért mindenkinek kötelessége is az élő és élettelen környezet óvása." Ez a két hely, ahol felfedezhetjük a jelenlegi koncepcióban, amelyet most vitatunk, ennek általános vitája van, a környezeti jogot, a környezeti alapértékeket.
Harmadikként rátérnék arra, hogy az az országgyűlési bizottság, amelynek alelnöke vagyok, tavaly november 24-én egy egész bizottsági ülést szentelt annak, meghívva arra a jövő nemzedékek ombudsmanját, valamint civil szervezeteket, hogy milyen módon jelenjen meg a zöldalkotmányozás a leendő alkotmányban. Tettünk szöveges javaslatot is, ezeket szeretném most szó szerint felolvasni. "A Magyar Köztársaság törekszik a fenntartható fejlődés elvének megvalósítására, a jelen és a jövő nemzedékek létfeltételeinek intézményes biztosításával. Elismeri és lehetőségeihez képest érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez. Mindezt a magas szintű védelem és a fenntarthatóság jegyében, az elért védelmi szint megőrzése mellett valósítja meg." - hangzik az 1. pontban megfogalmazott javaslat. A 2. a következő: "A természeti erőforrások, így a termőföld, a víz, az energiaforrások és a biológiai sokféleség a nemzeti vagyon részét képezik. A nemzeti vagyon megőrzése, a jövő nemzedékek számára történő átadása és gyarapítása az állam feladata. A természeti és épített környezet védelme mindenki felelőssége." És végezetül egy 3. pont: "Mindenkinek joga van teljes tájékoztatásra a környezet állapotáról és a környezetét érintő döntéshozatalban való részvételre." Ezt a három pontot egy öttagú szövegezőbizottság fogalmazta meg, amely egyébként ötpárti volt, és én ezeket a javaslatokat juttattam el annak idején Salamon Lászlónak, az alkotmány-előkészítő bizottság elnökének.
Most rátérnék a lényegre, hogy véleményem szerint mi az, aminek mindenképpen szerepelnie kell az alkotmányunkban, és ezt milyen módon tegyük. Előtte azonban néhány alapvetést tennék, nevezetesen kettőt. Az egyik úgy hangzik, hogy az alkotmány véleményem szerint nem vezethető le utópiákból, nem az a feladatunk, hogy a társadalom felvilágosult részeként, gyakran kisebbségeként ezen keresztül vezessük el a nálunk kevésbé tudatos többséget egyfajta "ígéret földjére". Ezt nagyon fontos szem előtt tartanunk, úgy gondolom. A másik előzetes megjegyzésem pedig az, hogy egy társadalom működését nem kizárólag az alkotmány vezérli. Tehát nem kell minden, a társadalom számára fontos értéket úgymond beleszuszakolni egy alkotmányba. De ez nem jelenti egyes égető problémák fontosságának tagadását, ha azok abban nincsenek benne, vagy az azokra adott válaszok nem szerepelnek az alkotmányban. Azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket sarkalatos törvények formájában is meg lehet oldani.
Szeretnék röviden kitérni arra, hogy mit is védünk a környezetben, mit jelent az, hogy környezetvédelem. A környezet több aspektusa is védelemre szorulhat. Védhetjük a környezetet mint egy olyan minőségi környezetet, amelyben minőségi életet élhetünk, hosszú, betegségekben ritka életet élhetünk meg, amely tehát mentes a különböző szennyeződésektől. De óvhatjuk a környezetünket úgy is, mint egy tájképet, mint egy életteret, természeti egységet, amelyet meg kell óvnunk. A harmadik aspektusa a környezet vagy a természet megóvásának gazdasági, hiszen a természeti erőforrásokat gazdasági növekedésre használjuk. Tehát ilyen értelemben is szükség van a természet védelmére. Végül, de nem utolsósorban óvjuk a természetet azért is, mert tudatosult bennünk, emberekben, hogy más fajok is érdemesek a túlélésre. Mi, kereszténydemokraták teremtésvédelemnek hívjuk ezt a gondolatot; azok, akik nem hisznek a Jóistenben, ezt úgy fogalmazzák meg, hogy ez a biodiverzitás vagy biológiai sokféleség.
Szeretnék kitérni arra is, hogy természeti erőforrásunk védelmét milyen politikai koncepciók mentén képzelhetjük el. Három ilyen politikai koncepció van a természeti erőforrások védelmére. Az első a környezet- és természetvédelem mint olyan, a második a fenntartható fejlődés vagy fenntarthatóság, a harmadik pedig a jövő nemzedékek védelme. Nagyon röviden kitérnék arra, hogy ez mit is jelent pontosan.
A legegyszerűbb a helyzet a legszűkítettebb értelmezésével, a természeti erőforrások védelmével, vagyis a tényleges környezet- és természetvédelemmel. Idetartoznak a gazdasági szempontok, ahogy korábban mondtam, tehát az erőforrás-védelem, a tájvédelem, az épített és a természeti környezet védelme. Időzzünk el egy kicsit a fenntartható fejlődésnél, a fenntarthatóság fogalmánál. Ezt azért teszem, mert ennek a fogalomnak nincs egységes meghatározása a szakirodalomban. Ez a gondolat '93-ban a Brundtland-jelentéssel került be a nemzetközi közbeszédbe. Akkoriban, '93-ról beszélek, a fenntartható fejlődés fogalma valójában még csak a természeti erőforrások következő generációk számára való megőrzésre fókuszált. Majd 2002-től ezt a fogalmat már kiterjedtebben értelmezzük, nemcsak környezet- és természetvédelmet jelent, hanem gazdasági és társadalmi vonatkozási vannak. Ha egy mondatban akarnám ezt megfogalmazni, számomra ez azt jelenti, hogy úgy kell biztosítanunk az emberek jólétét, a gazdasági növekedést, hogy közben nem zsákmányoljuk ki a természetet, hiszen ezt a földet mi az unokáinktól kaptuk kölcsön.
(10.40)
Azért időztem ilyen sokáig ennél a gondolatnál, a fenntarthatóság fogalmánál, mert zárójelben jegyzem meg, hogy vannak olyan alternatív közgazdászok, akik a gazdasági növekedést mint olyat nem is tekintik egyébként fejlődésnek, mert azt mondják: a növekedés azt jelenti, hogy nagyobbak leszünk, míg számukra a fejlődés azt jelenti, hogy jobbak leszünk. Ők hozták be a szakirodalomba a jóllét fogalmát, tehát a fenntarthatóság jóval több, mint gazdasági növekedés.
Ugyanakkor, mivel vitatott a fenntartható fejlődésnek vagy a fenntartható társadalom fogalmának az értelmezése, és nincsen egy mindenki által ugyanolyan módon értelmezett és elfogadott jelentés, ezért azt javaslom, hogy ezt a fogalmat az alkotmányban ne használjuk, ugyanis nem mindenki számára jelenti ugyanazt.
A természeti erőforrások védelmének három koncepciója - az utolsó volt a jövő nemzedékek védelme - mellett a környezetpolitikai alapelvek megfogalmazása is megfogalmazódott, hogy kerüljön bele az alkotmányba. Ezeket röviden ismertetem, de hozzáteszem, hogy véleményem szerint tévúton járunk, ha ezeket szintén az alkotmányba írnánk be. Ha a környezetvédelmet túl szűknek tekintjük, de érezzük a fenntartható fejlődés és a jövő nemzedékek védelme fogalmainak a problémáit, akkor merülhetnek fel ezek az úgynevezett környezetpolitikai alapelvek, nevezetesen, hogy emeljük őket alkotmányos szintre.
Három ilyen alapelv van: az egyik a szennyező fizet elve, a másik a megelőzés elve és végül az elővigyázatosság elve. Ezeket nem fogom részletesen elmondani. Kolontár kapcsán látható nagyon jól, hogy a MAL Rt.-nél a szennyező fizet elve nagyon is megáll, de mennyire bonyolult ezt alkalmazni, mert a szennyező fizet elve azt jelenti, hogy meg kell tudnunk fogalmazni azokat a külső externáliákat, ezt a csúnya szót használja a szakirodalom, azokat a külső gazdasági, természeti, társadalmi károkat, amelyeket a szennyezés kapcsán valaki, egy károkozó okoz. Az ezekkel kapcsolatos megállapítások nehézkesek, ezért nem javaslom, hogy ez az alkotmányba ugyanúgy bele legyen írva.
Mi kerüljön akkor bele? És itt térnék rá végezetül arra, és hamarosan be is fejezem a hozzászólásomat, hogy mi a személyes véleményem arról, mikor jár el a Magyar Országgyűlés helyesen a zöldalkotmányozással kapcsolatban. Azt állítom, hogy a fenntartható fejlődés és a nemzedékek közötti igazságosság fogalmai, bár látva a jelen igen súlyos mértékű környezetpusztításait, érthető törekvéseket jelentenek, de alkotmányos alapjogként vagy alapvető állami feladatként való megjelenítésre azonban - a pontatlanságaik, a homályosságuk miatt - én alkalmatlannak tartom ezeket a fogalmakat.
Amellett is érveltem, hogy az egyes környezetpolitikai elvek ne az alkotmányban legyenek megfogalmazva, hanem valahol máshol. Két javaslatom lenne összegzésképpen, és egyben ezzel igazolnám azt, hogy szerintem mi a járható út a zöldalkotmányozás kapcsán. Az első javaslatom az, hogy az alkotmányjogilag pontosan értelmezhető környezet- és természeti erőforrásvédelmet, tehát a termőföld, a víz, az energiaforrások és a biológiai sokféleség rendelkezéseit fogalmazzuk meg a jelenlegi alkotmány 18. §-a módosításával vagy valahol máshol. A szerkesztés során, azt gondolom, hogy érdemes lenne a környezethez való jogot az élethez való jog közelében elhelyezni, hiszen azzal szorosan összefügg, hogy utaljunk arra a kapcsolatra, ami az élet hosszú távú fennmaradása és a megfelelő minőségű természeti környezet mint az emberi élet biológiai alapja között fennáll. Valamennyien tudjuk, ezt ma már senki nem vitatja, hogy a jelenlegi civilizáció, beleértve az európai kultúrközösséget, az európai civilizációt is, nem él fenntartható módon.
A másik javaslatom pedig a következő: a jövő generációkra való odafigyelés jelenjen meg - szimbolikus módon mindenképpen - az alkotmány preambulumában, tehát oda fogalmazzuk ezt bele. Konkrét szövegezési javaslattal most nem kívánok foglalkozni, arra majd a részletes vita kapcsán fogok kitérni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyan nincs telt ház a teremben, de vannak ennek az alkotmányos vitának olyan megható pillanatai, amelyeket én szeretnék most megemlíteni. Az egyik ilyen volt, amikor hallhattuk képviselőtársunkat, Tapolczai Gergelyt, amint a Szózatot a maga jelnyelvén nekünk elszavalta. De ilyennek tartom azt is, amikor Sáringer-Kenyeres Tamás elmondta, hogy már a nagyapja is meg az édesapja is ült ebben a házban. Tehát egy történelmi pillanatnak vagyunk a részesei, és ahogy az előbb Braun Márton mondta, engem is meghat ez a pillanat. Büszke vagyok arra, hogy a kereszténydemokrata frakció tagjaként aláírhatom majd és szavazhatok a magyar alkotmány, Magyarország alkotmánya mellett.
Egy olyan alkotmány lesz ez, amely kétségkívül a jövő alkotmánya. Egy olyan, a jövőre nyitott alkotmány, amely ugyan tiszteli a múltat is, meg otthon van a jelenben is, de nagyon-nagyon bízik a jövőben. Az én felszólalásom az utóbbival fog foglalkozni, azzal a szakterülettel, amellyel évek óta foglalkozom, a zöldalkotmányozással, ami gyakorlatilag három dolgot jelent: a természet- és környezetvédelemnek az alkotmányban való megjelenését; a jövő nemzedékek érdekeinek a képviseletét; valamint a fenntartható fejlődést. A korábbi alkalommal, amikor hozzászóltam ehhez a vitához, megemlítettem, hogy az Európai Unió 27 tagországa közül 23 foglalkozik az alkotmányában az egészséges környezethez való joggal, valamint a természeti erőforrások védelmével. Így tesz majd a mi leendő alkotmányunk is.
Sokan mondják azt, hogy ez egy pártalkotmány, a Fidesz-KDNP alkotmánya lenne. Ezt cáfolom, és szeretném most felolvasni azoknak a zöldszervezeteknek az írásos véleményét, akik elolvasták ezt a tervezetet. Azt állítani, hogy ennek az alkotmánynak nem volt társadalmi vitája, enyhe túlzás. Azért olvasom fel szó szerint, mert meglepő módon számos pozitívumot írnak ebben a levélben, és jó, ha nemcsak negatívumokat, hanem pozitívumokat is hallunk. A levél és az idézet a következő:
"A környezet- és természetvédelmi céllal alakult civil szervezeteink szakértői megvizsgálták hazánk új alkotmányának a Fidesz-KDNP-frakciószövetség által készített tervezetét, és abban több értékes, előremutató javaslatot találtak. Fontos vállalásnak tartjuk a Kárpát-medence természeti értékeinek megóvását, valamint az erőforrások gondos felhasználását, az utódaink iránti felelősség és a jövő nemzedékek életfeltételeinek a biztosítása jegyében.
Egyetértünk az egészséges környezet védelmére és fenntartására irányuló állami kötelezettségvállalással, valamint a természeti erőforrások, a biológiai sokféleség és a kulturális értékek megőrzésére irányuló, mindenkire kiterjedő kötelezettség megfogalmazásával. Előremutatónak tartjuk annak kinyilvánítását is, hogy Magyarország együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával az emberiség fenntartható fejlődése érdekében. Különösen lényegesnek ítéljük a tulajdonnal járó társadalmi felelősség rögzítését, valamint a testi és lelki egészség megőrzéséhez való jogot, illetve a jog érvényesülésének elősegítése érdekében az épített és természeti környezet védelmének biztosítását.
Üdvözöljük továbbá, hogy a tervezet kimondja: a nemzeti vagyon kezelésének és védelmének célja a természeti erőforrások megóvása és a jövő nemzedékek szükségleteinek a figyelembevétele."
Ez egy komoly dicséret a részükről. Természetesen a levélben szerepelnek kritikák is. Kettő ilyen kritika szerepel, én a hozzászólásomban majd ezekkel szeretnék foglalkozni. Az egyik kritikai észrevétel úgy hangzik, hogy a korábbi alkotmányos megoldáshoz képest - amelyik a 18. §-ban az egészséges környezethez való jogot mint alapjogot biztosította - ez az alkotmány visszalépést jelent. A másik kritikai észrevételük pedig úgy hangzik: aggályosnak tartják, hogy a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának önállósága és függetlensége megszűnik.
A hozzászólásomban szeretném ezt a két dolgot cáfolni, ráadásul tényekkel, olyan tényekkel, amelyek ebben az alkotmánytervezetben benne vannak. Mivel az LMP nem vesz részt a parlamenti vitában, jómagam vállalom fel azt a feladatot, hogy próbálom őket megnyugtatni.
(12.50)
Mielőtt azonban reagálnék tényszerűen arra, hogy miért nem kell nekik aggódniuk, szeretnék két alapvető megjegyzést tenni. Az egyik: ezt elmondtam korábbi felszólalásomban is, hogy véleményem szerint mi, akik ebben az alkotmányozásban részt veszünk, nem indulhatunk ki abból, hogy egy alkotmány mindenféle utópiákból - legyenek azok zöldutópiák - levezethető, nem szabad azt gondolnunk, hogy mi, úgymond felvilágosult értelmiségiek vezetjük azt a többséget, amely az alkotmányozásban nem vesz részt, az "ígéret földjére".
A másik alapvető megjegyzésem pedig az, hogy egy társadalom működését nem csak az alkotmány szabályozza, nem kell minden, a társadalom számára fontos kérdést alkotmányos úton szabályozni, van erre más lehetőség is. Ilyen lehetőséget kínálnak a sarkalatos törvények is, de egyéb, egyszerű többséget igénylő törvények is. Miért mondom ezt? Azért, mert attól, hogy valami nincs benne az alkotmányban, nem jelenti azt, hogy az számunkra ne lenne fontos, és azt sem jelenti, ha nem szabályozunk valamit az alkotmányban, akkor azt rögtön tagadnánk.
Most kitérnék a zöldszervezetek egyik aggályára, nevezetesen arra, hogy visszalépést jelent ez az alkotmányos tervezet az egészséges környezethez való jog mint alapjog nem említésével. Négy érvet szeretnék felhozni arra vonatkozóan, hogy miért nem tekintem visszalépésnek, sőt, éppen ellenkezőleg, előremutatónak tekintem azt, ahogy ez az alkotmánytervezet a környezetvédelmet, a természeti erőforrásokat szabályozza, védi, illetve utal a jövő nemzedékekre, sőt magára a fenntartható fejlődésre is.
Négy ilyen dolog van. Az első: az alkotmánytervezet több helyen is kitér közvetlenül az ember védelmére. Ilyen védelem, amit már többen képviselőtársaim is elmondtak, a magzati élet védelme, amit a Szabadság és felelősség fejezet II. cikke nagyon részletesen és egyértelműen kimond.
A másik hely, ahol az emberi élet védelmével és magának az embernek a védelmével közvetlenül foglalkozik az alkotmány, az pedig a XVI. cikk, amit mindjárt idézni is szeretnék, ennek a (3) bekezdése úgy hangzik: "Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez." Ez közvetve azt jelenti, hogy minden vállalatnak, minden munkáltatónak kötelessége arról gondoskodni, hogy a munkavállalókat megillesse az egészséges munkakörnyezethez, az egészséges munkafeltételekhez való jog.
De a XIX. cikk is kitér az ember közvetlen védelmére, mégpedig a következő módon: "Mindenkinek joga van testi és lelki egészségének megőrzéséhez" - hangzik az (1) bekezdés. Majd a (2) bekezdésben: e jog érvényesülését Magyarország a munkavédelem, az egészségügyi intézmények, az orvosi ellátás, a sportolás és rendszeres testedzés - és most jön a lényeg, legalábbis környezetvédelmi szempontból a lényeg -, valamint az épített és természetes környezet védelmének biztosításával segíti elő. Ezért tehát azt gondolom, hogy egyáltalán nem visszalépés a korábbi alkotmányos szabályozáshoz képest az, ami a mostani alkotmányunkban benne van.
De nézzük a másik területet, ahol szintén találunk érveket arra vonatkozóan, hogy miért nem jelent visszalépést a mostani tervezet, ez pedig az a terület, ahol közvetve védi az alkotmány az embert a mindenféle környezeti ráhatásoktól, mégpedig oly módon, hogy a természeti erőforrásokat helyezi alkotmányos védelem alá. Hogyan is hangzik az alkotmánytervezetnek az O. cikkelye? Ezt is szeretném ide beidézni. Az O. cikk (1) bekezdése azt mondja: "Magyarország védi és fenntartja az egészséges környezetet. (2) A természeti erőforrások, különösen a termőföld és az ivóvízkészlet, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége." Ez egy nagyon erős védelmet jelent, egyáltalán nem jelent semmiféle visszalépést a korábbi alkotmányos szabályozáshoz képest.
De még harmadikként felhoznám érvként azt is, hogy a Nemzeti hitvallás (2) bekezdése - ezt is idézném - a következőképpen hangzik: "Vállaljuk, hogy örökségünket, a magyar kultúrát, egyedülálló nyelvünket, a Kárpát-medence ember alkotta és természet adta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos felhasználásával védelmezzük az utánunk jövők életfeltételeit." Talán szerencsésebbnek tartanám, ha az "utánunk jövők" helyett az "utánunk jövő nemzedékek" kifejezést használnánk, de majd módosító indítvány formájában ezt a megfelelő helyen a jövőben a későbbiekben be is fogom nyújtani.
Végül a negyedik érvem, hogy miért nem jelent visszalépést az egészséges környezethez való jog definiálásában ez a tervezet, az a következő. A fenntartható fejlődésre is van utalás a mi alkotmánytervezetünkben, mégpedig az O. cikket követő, ha jól emlékszem, P. cikkben. A P. cikk (1) bekezdése fogalmaz úgy, hogy "Magyarország a béke és biztonság megteremtése és fenntartása, valamint az emberiség fenntartható fejlődése érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával." Azt gondolom, hogy a fenntartható fejlődés, amivel egyébként vannak fogalmi nehézségek, ezért is tartom jónak, hogy ez a kifejezés pont ilyen összefüggésben kerül szabályozásra az alkotmánytervezetben... Azért vannak fogalmi nehézségek, mert vannak közgazdászok, tudósok, akik mást-mást értenek rajta. '93-ban fogalmazta meg a Brundtland-jelentés először, hogy mit ért fenntarthatóságon, akkor valójában a természeti erőforrásoknak a következő generációk számára való megőrzését tekintették fenntartható fejlődésnek. Aztán 2002-ben megjelent egy új fogalom, amely már a környezetvédelem, a természeti erőforrások védelme mellett a gazdasági és a társadalmi szempontokat ugyanúgy fontosnak tartotta. Ha egy mondatban akarnám ennek a fogalomnak a lényegét megfogalmazni, az úgy hangzik: úgy kell biztosítanunk az emberek számára a jólétet, a gazdasági növekedést, hogy közben nem zsákmányoljuk ki a természetet.
Hozzászólásomnak a végén kitérnék arra is, ami a zöldszervezetek következő kifogása volt, hogy vajon sérül-e a jövő nemzedékek ombudsmanjának a függetlensége meg az önállósága. "Az állam" fejezetben szabályozzuk ezt a kérdést, mégpedig a következő módon: "Az alapvető jogok biztosa alapjogvédelmi tevékenységet lát el, eljárását bárki kezdeményezheti." A (3) bekezdés foglalkozik azzal, hogy az alapvető jogok biztosa hivatali idejével megegyező időtartamra kinevezi helyetteseit. Ez valóban egy másik rendszer, mint amit most működtetünk, de ez nem azt jelenti, hogy akár a kisebbségi ügyek ombudsmanja, akár a jövő nemzedékek ombudsmanja nem tudja elvégezni a feladatát; ez nem ezt jelenti. Ez azt jelenti, hogy Fülöp Sándor is meg a kisebbségi ombudsman is ugyanúgy végezheti tovább a munkáját, mint ahogy azt eddig tette, semmiféle érdeksérelem nem éri őket, egy másik rendszerben működnek tovább.
Én ezt egyébként egy vitapontnak tekintem, erről lehet esetleg vitatkozni, hogy más módon legyen beírva. És ahogy említettem, attól, hogy valami az alkotmányban nincs részletesen szabályozva, hanem arról majd törvényt fogunk hozni, az nem jelenti azt, hogy ezzel valamit leértékelünk, ettől ez egy ugyanolyan fontos jogintézmény, de elismerem azt, hogy lehet így is nézni a dolgot meg úgy is, nekem az a határozott véleményem, hogy nem kell aggódnia senkinek, Fülöp Sándor személye vagy esetleg az ő utódjának a személye garancia lehet arra, hogy úgy a zöld környezetvédelmi szempontokat, mint mondjuk, egy kisebbségvédelmi ombudsman esetében a kisebbségi szempontokat is lehet tisztességesen, az alkotmány által biztosított keretek között, korrekt módon továbbra is végezni. Én tehát ebben nem látok alapvető aggályokat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mi bizottságunk is a mai napon tárgyalta meg ezt a törvényjavaslatot, és ugyanúgy, ahogy az előbb a kollégám elmondta, egyhangúlag mi is általános vitára alkalmasnak minősítettük. Kérem, engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló öt percben elmondjam a bizottsági ülésen elhangzott főbb gondolatokat.
Azzal szeretném kezdeni, hogy ezt a törvényt már nagyon várta a szakma. Örülök neki, hogy végre beterjesztésre került, jómagam személyesen is részt vettem évek óta abban a folyamatban, amely még Hiller miniszter úr idején indult el. Gyakorlatilag a miniszter úr tevékenységének köszönhetően leraktuk ennek a törvénynek az alapjait, azt a hármas egységet, amit úgy fogalmaztunk meg annak idején is meg most a törvényben is benne van, hogy legyen kezelési terv, legyenek kezelő szervezetek vagy világörökségi gondnokságok, és legyen pénz arra, hogy ezek a kezelési tervek elkészüljenek és az értékmegőrzés megtörténhessen.
Örülünk tehát annak, hogy ez a törvény végre elkészült. Magyarország szerencsés ország, hiszen nyolc világörökségi helyszínünk is van. Egyébként ez a nyolc helyszín 120 önkormányzatot érint, tehát egy olyan ügyről beszélünk, aminek gyakorlatilag nemzetgazdasági, országos jelentősége van. Benne vagyunk az elsők között, akik ilyen világörökségi törvényt fogadnak el, nem minden részes tagállam él egyébként azzal a lehetőséggel, hogy ilyen törvényt fogadjon el külön is.
A bizottsági ülésünkön is felvetettem, hogy ha annak idején, amikor a szerencsi szalmatüzelésű erőmű ügye kirobbant, ez a törvény meglett volna, és lett volna kezelési terv, akkor nem úgy alakultak volna a dolgok, ahogy alakultak, hiszen az ügy kapcsán is nagyon jól lehetett látni - a bizottság maga egyébként kihelyezett bizottsági ülésen Szerencsen részt is vett egy, a helyi képviselő-testülettel folytatott megbeszélésen -, világosan lehetett látni azokat a frontokat, amelyek az ügy kapcsán kialakultak. Ha egy megújuló energiát használó vagy biomasszát használó erőműről lett volna szó, még látszólag úgy állhattunk volna a dologhoz, hogy ezt érdemes támogatni, ugyanakkor pedig a környéken élő borászok meg civil szervezetek felhívták a figyelmet arra, hogy az egész beruházásnak az energiamérlege egyáltalán nem pozitív, hiszen egy 50 megawattos erőműbe 150 kilométeres sugarú körön belül kellett volna összehordani a szalmát, ami ésszerűnek - majdnem az épeszűt mondtam, de talán ez egy kicsit túlzás - nem mondható.
Joggal vetették fel a borászok is meg a környéken lévő civil szervezetek is, hogy egy dolog a munkahelyteremtés, a gazdaságfejlesztés iránti igény, az energiatermelés, de ennek a költségei nem érik el azt az árat, amit a borászoknak, a turizmusban érdekelteknek meg magának a természetnek el kell szenvednie. Ez a törvény az ilyen helyzeteket nagyon egyszerűen kezelni fogja a jövőben, hiszen lesznek kezelési tervek, és az eligazítja majd a hatóságokat, hogy ilyenkor milyen döntést kell hozni.
A bizottsági ülésünkön felvetődött annak a gondolata, hogy újdonság a mostani törvényben az, hogy ezt a kezelési tervet majd az illetékes önkormányzatoknak be kell építeni a helyi önkormányzati rendeletekbe, viszonyítani kell ehhez a településrendezési terveket, hogy szabjon erre a jogalkotó valamilyen határidőt. A határidőre vonatkozóan azonban egyelőre konkrét javaslat a kormány részéről nem hangzott el.
Nagyon fontos eleme az egész szabályozásnak a pénz, ahogy most itt a képviselőtársam mutatta. Sokan azt gondolták, hogy amikor megkapják ezt a világörökségi címet, azzal majd pénzt is kapnak, de valójában ez a világörökségi cím nem jár külön pénzforrásokkal; bár zárójelben megjegyezném azt, hogy értelmes dolognak tartanám azt, ha az európai uniós pénzek megpályázásakor egy-egy világörökségi helyszín, mondjuk, ne úgy versenyezzen egy bizonyos fejlesztésért, mint olyan helyszínek, amelyek nem élvezik ezt a címet. Ugyanis maga a világörökségi cím nemcsak jogosítványokat tartalmaz, hanem nagyon kemény kötöttségeket is, és gyakran a gazdasági, a kulturális meg a természeti érdekek ütköznek, és nagyon helyesen védjük a természetet, védjük a kulturális örökséget, de például egy ilyen pozitív diszkrimináció pályázati pénzek elosztásakor indokolt lehetne.
Felvetődött az is, hogy a civil szervezeteket - ezt az elnök úr vetette fel - be kellene vonni a folyamatba. Ő sajnálatosnak tartotta, hogy a Világörökség Nemzeti Bizottsága megszűnik, valamilyen testületnek működnie kell (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.); nem biztos, hogy ezt így fogják a jövőben hívni, de valamilyen testület lesz. Ez volt a lényege a bizottsági ülésnek, az időm lejárt.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Ez egy jó energiastratégia, alkalmas is és méltó is arra, hogy jó lelkiismerettel az Országgyűlés ezt elfogadja. A mi bizottságunk 12 igen szavazattal, mindösszesen 2 nem és 1 tartózkodás mellett alkalmasnak tartotta az energiastratégiát általános vitára.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a mi ülésünkön is felmerült, hogy nincs indoklás része ennek a határozati javaslatnak, ami egy jogos felvetés volt, de úgy tudom, hogy a kormány ezt rögtön orvosolta, és benyújtották indoklással a Házszabálynak megfelelően a törvényjavaslatot, így úgy gondolom, hogy minden házszabályszerű.
Szeretném kiemelni azokat a pozitívumokat, amelyeket az energiastratégia kapcsán jómagam is megfogalmaztam a felszólalásomban, elsősorban a fenntarthatósági szempontokra koncentrálnék, és kitérnék, ha még az idő megengedi, azokra a kritikákra, amelyeket hallottam, és amelyekre szeretnék most én magam is reagálni.
Elmondanám azt, hogy 2004 óta, amióta tagja vagyok az Országgyűlésnek, nem vettem részt annyi társadalmi egyeztetésen stratégia kapcsán, mint ez most volt. Azt gondolom, hogy ennek az anyagnak az egyik erénye az, hogy korrekt társadalmi egyeztetés történt. Szerepelt az energiastratégia a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsban, a zöldszervezetekkel volt egy külön tárgyalás, az OKT is megtárgyalta, én magam a Fenntartható Fejlődési Tanács ülésén kívül az energetikai albizottság ülésén is megismerhettem ezt a stratégiát.
Egyetértek az államtitkár úrral abban, hogy Magyarországnak meg kell céloznia az energiafüggetlenséget, egy olyan országnak, amely több mint kétharmadát, majdnem kétharmadát a primer energiaszükségletének, gáz esetén 80 százalékát külföldről szerzi be, nemcsak gazdasági ésszerűség, hanem nemzetbiztonsági érdekek is amellett szólnak, hogy minél nagyobb mértékben ki tudjuk elégíteni hazai forrásokból az energiaszükségletünket.
Itt térnék rá azokra az erényekre, amelyek a fenntarthatóság szempontjaival kapcsolatosak. Államtitkár úr említette a felszólalásában, hogy lehet, hogy ez az energiastratégia nem felel meg minden szempontból a fenntarthatósági követelményeknek. Megjegyezném: nem is feltétlenül ez ennek a stratégiának a követelménye, célja, hiszen az inkább egy fenntarthatósági stratégiának a feladata, ugyanakkor törekszik arra, hogy ne csak energiaellátási biztonságot, függetlenséget és versenyképes árakat jelentsen, hanem érvényesüljenek a fenntarthatósági szempontok is.
Három ilyet emelnék ki, ami szerintem alátámasztja az érveimet. Az egyik ilyen az energiatakarékosság, illetve az energiahatékonyság, az erre való törekvés. Államtitkár úr is elmondta, én is egyetértek vele, minden erőfeszítésnél többet ér az, hogyha egy fel nem használt energiát, egy olyan rendszert működtetünk, ahol kevesebb energiát kell ugyanannak a terméknek az előállítására fordítani.
(10.50)
Erre szolgál az energiahatékonyság, amelyet részben szabályozóknak, részben pedig szemléletformálásnak a következtében lehet megvalósítani. Az energiahatékonyság és energiatakarékosság mellett fontosnak tartom azt, hogy a megújulók részaránya jelentős mértékben növekszik. Erre is elhangzott olyan kritika, hogy ez kevés, jó lenne több. Persze, én is azt mondom, hogy jó lenne több, ugyanakkor tisztában kell lenni az ország teljesítőképességével is. Szerintem korrekt, reális és nagyon is üdvözlendő célkitűzés az, hogy 2030-ra a megújulók részaránya elérje Magyarországon a 20 százalékot a biomasszára, a geotermális, geotermikus energiára, a nap- és a szélenergiára összpontosítva.
Egyetértek azzal is, hogy a hőenergia-hasznosításra kell a megújuló energiák kapcsán a hangsúlyt fektetni. Az agroüzemanyagok terén jogos észrevétel az, hogy mindazokat a mezőgazdasági terményeket, élelmiszergyártásra alkalmas termékeket, terményeket elsősorban élelmiszer-előállításra kell használni, és csak abban az esetben energetikai hasznosításra, ha az fenntartható módon tud történni. Úgy gondolom, hogy ez az energiastratégia ezt is tudja, ezt is figyelembe veszi.
Külön erényének tartom az energiastratégiának azt, hogy kiemeli az észak-dél irányú infrastruktúrát, legyen az gázvezetékek vagy villanyvezetékek összekapcsolása. Kulcskérdés ugyanis a régió gazdasági fejlődése szempontjából, hogy ne csak kelet-nyugati, hanem észak-déli infrastruktúrák is legyenek ebben a térségben, és legyen végre egy egységes regionális piac.
Kritikák fogalmazódtak meg avval kapcsolatban, hogy a szcenáriók közül nem teszi le a voksát egyetlen mellett. Azt gondolom, hogy ez is helyes. Gondoljunk csak arra, hogy az utóbbi időben történt Fukusima, ott voltak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az észak-afrikai változások, annyi minden történt, hogy egyetlen szcenárió mellett kiállni nem biztos, hogy okos dolog lenne.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR, a külügyi bizottsági előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A külügyi bizottság egyhangúlag támogatta ezt a törvényjavaslatot.
Nem mennék bele a vitába, némi vita bontakozott ki a hatálybalépést illetően. 2015 januárjában lépne hatályba ez a törvényjavaslat. Mivel ez egyeztetve van az ombudsmannal, akire a nemzeti megelőzés mechanizmusát építjük, és ő ezt elfogadta, ezért a bizottság az előterjesztővel egyetértett, úgyhogy kérem a képviselőtársaimat, hogy egyhangúlag támogassuk ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési viták - így volt ez az elmúlt 20 évben minden egyes évben - nem tartoznak a legérdekesebb parlamenti viták közé, de azért van néhány olyan felszólalás, ami miatt lehet látni, hogy erős túlzások is vannak a felszólalásokban. Ha nem is a legfontosabb vagy legérdekesebb viták közé tartozik, azért ezek nagyon hasznos viták, hiszen számokról kell vitatkoznunk, és látszik a felszólalásokból - a mieinkből is, meg az ellenzékéből is -, hogy mindenki játssza a maga szerepét. Az ellenzék is játssza a maga szerepét, elmondja, hogy ez a költségvetés miért nem jó, miért a nyomor költségvetése, miért a kockázatok költségvetése. Vannak benne olyan túlzások, mint amit az előbb hallhattunk képviselőtársunk szájából, hogy gestapós módszerek vannak benne, vagy intézményesített népirtás. Ezen csak nevetni tudok, de azért vissza is utasítom a felszólalásomban ezeket a szerintem erős túlzásokat, hiszen ez a költségvetés egyáltalán nem erről szól.
A mi bizottságunkban is lefolytattuk természetesen az általános vitára való alkalmassággal kapcsolatos vitát, és ott az egyik szocialista képviselőtársam fogalmazott így, hogy ez a költségvetés semmi más, mint a kockázatok költségvetése. Hát persze, vannak kockázatok a 2012-es tervezésben, gondoljunk csak bele, hogy tegnap vagy tegnapelőtt jelentette be a görög miniszterelnök, hogy népszavazást fognak tartani. Rögtön pánikba estek a mai napon a tőzsdék, az euró meggyengült, az euró forintárfolyama is jelentősen esett, persze ilyen kockázatok mellett kell tervezni. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk - és ez is így volt minden évben -, hogy a kormánypárti többség megvan ahhoz, hogy ezt a megalapozott költségvetést majd megszavazzuk. Lesznek módosító indítványok, van, amin változtatnunk kell, de ez a költségvetés úgy, ahogy van, rendben van, kezeli a kockázatokat, van benne 300 milliárd forintnyi tartalék, ez lehetővé teszi azt a mozgásteret a kormánynak, hogy megpróbáljuk az egyébként nem rajtunk múló kockázatokat kivédeni.
A felszólalásom hátralévő részében azzal szeretnék foglalkozni, hogy hogyan alakul a 2012-es költségvetésben a környezetvédelem, ha úgy tetszik, a zöldügyek, tágabb összefüggésben a Vidékfejlesztési Minisztérium pozíciója, hiszen maga a környezetvédelem ügye ebben a minisztériumban van. El lehet mondani összességében - vagy akár összefoglalásképpen - azt, hogy 2011-hez képest a vidékfejlesztési tárca költségvetési pozíciói javulnak. Nem lesz ez persze az áttörés éve, ezt elmondta a miniszter úr is, erre nem is lehet alapozni, hiszen ennek nincsenek meg a feltételei, de jobb körülmények között gazdálkodhat a tárca, mint ahogy tette 2011-ben. Ennek a jobb pozíciónak az egyik alapvető oka az, hogy ebben az évben létrejött az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, és a szervezet által beszedendő termékdíj egy jó része megjelenik a Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetésében, mint hulladékgazdálkodásra fordítható összeg.
Több forrást fordíthatunk tehát jövőre a hulladékok újrahasznosítására, ártalmatlanítására is, miközben a hulladékmegelőzést is ösztönözzük. Hamarosan a parlament elé kerül az új hulladékgazdálkodási, hulladékmegelőzési törvény, ez is ezt a célt alapozza meg. Az új alapokra helyezett rendszer hozzá fog járulni ahhoz is, hogy hazánk megfeleljen a hulladékok begyűjtésére és újrahasznosítására vonatkozó európai uniós elvárásoknak.
Pozitívumként mondhatom el azt is, hogy 40 milliárd forinttal több jelenik meg kimondottan környezetvédelmi célokra 2011-hez képest. Ha ezt a GDP százalékában fejezzük ki, akkor ez úgy néz ki, hogy 1,3 százaléknyi GDP-ráfordítás volt 2011-ben, most pedig 0,2 százalékkal több, 1,5 százalék. Ez ugyan egy kis növekedés, de mégiscsak növekedés, ez az arány egyébként meghaladja az országnak a honvédelemre fordított kiadásait.
A képviselőtársaim is elmondták a vitában, hogy a költségvetést - és ezért is hívjuk országvédelmi költségvetésnek - öt kiemelt cél mentén fogalmaztuk meg. A nehézségek ellenére a kormány mindent megtesz azért, hogy megvédje az országot hosszú távon a végzetes eladósodástól, megpróbáljuk megvédeni a nyugdíjrendszert, annak az átalakítását be fogjuk fejezni, marad az arányos adózás, és növelni fogjuk a foglalkoztatást is, kiszélesítjük az úgynevezett Start-közmunkaprogramot. Ezt az utóbbit azért említem meg, mert ennek van köze a vízgazdálkodási rendszerhez is, hiszen a közmunkások egy jó részét a vízügyi igazgatóságok foglalkoztatni tudják - és itt több ezer munkavállalóról beszélünk - a kormányzat árvíz és belvíz elleni védekezési programjaiban, közmunkaprogram keretében.
(12.10)
Látható, hogyha a költségvetés számait megnézzük, hogy ilyen módon még több erőforrással gazdálkodik a vízügy. Igaz, hogy időközben történt egy olyan szervezeti módosítás, aminek révén a vízügy egy része a Belügyminisztériumhoz került. Ennek a döntésnek egyébként az alapvető indoka az volt, hogy a közmunkaprogram hatékonyabb legyen, legyen minden egy helyen, ahol közmunkásokat lehet foglalkoztatni.
Miközben az ellenzék a természetvédelmi és vízügyi intézményrendszer végét vizionálja, részben e miatt a szervezeti változás miatt, a valóság az, hogy az intézményrendszer még bővülni is fog, hiszen megjelenik 2012-ben egy új intézet, a nemzeti környezetvédelmi intézet. Ez a szervezet a Vidékfejlesztési Minisztérium környezet- és természetvédelmi háttérintézménye lesz 450 munkatárssal, úgy, hogy ilyen jellegű intézménye Magyarországnak az elmúlt húsz évben még soha nem volt. A költségvetésből kiderül, hogy 1,5 milliárdos lesz ennek az intézetnek a költségvetése, ebből 1,2 milliárd az állami támogatás és 350 millió a saját bevétel. A nemzeti környezetvédelmi intézet a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság, illetve a Belügyminisztériumhoz átkerülő vízügyi igazgatóságoknak a Vidékfejlesztési Minisztériumnál maradó környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi feladatait fogja ellátni.
Örvendetes a véleményem szerint az is, és ez is érinti a zöldügyeket, hogy az élelmezési és mezőgazdasági célú genetikai erőforrásaink génbankban való megőrzésére az ideinél nagyobb költségvetési forrás áll majd rendelkezésünkre, és ez hozzá fog járulni a biodiverzitás hosszú távú megőrzéséhez, és fontos eszköze lesz a genetikailag módosított szervezetek elleni küzdelemnek is.
Nemcsak a költségvetésben, hanem az azt megalapozó adótörvényekben is van néhány zöldelem, ha úgy tetszik. Első helyen szeretném megemlíteni a regisztrációs adóról szóló törvény módosítását. Ennek a célja az, hogy elkerüljük, hogy Magyarország az elavult, régi gépjárművek, személygépkocsik temetőjévé váljon. A módosítás a regisztrációsadó-táblában az adótételeket úgy változtatja meg, hogy a környezetterhelő használt autók adóterhe ne legyen lényegesen kisebb, mint a kisebb CO2-kibocsátásúaké. Az adótábla kiegészül egy ötödik oszloppal is, figyelemmel arra, hogy már megjelentek az Euro 5-ös környezetvédelmi normáknak megfelelő személygépkocsik.
Ha a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium költségvetését megnézzük - és ezt most azért emelem ki külön, hiszen ez is hozzátartozik a zöldügyekhez -, az épületenergetikai és energiahatékonysági beruházások fejlesztési támogatási előirányzata közel 2 milliárd forint lesz. A kormányzat ebből tervezi finanszírozni a korábbi években futó és rendkívül népszerű pályázatok újbóli kiírását. Gondolok itt a panelpályázatokra vagy az úgynevezett ökopályázatokra. Ebből a keretből biztosítja az Új Széchenyi-tervben a kormány az ott szereplő energetikai és zöldgazdasági célok eléréséhez a megfelelő pályázatok forrását is. Ilyenek: a családi házak komplex energiatakarékos felújítása, az önkormányzati és állami közintézmények, épületek energiatakarékos felújítása.
A környezetvédelmi feladatok ellátására elkülönített pénzt nemcsak a Vidékfejlesztési Minisztérium, hanem a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejezetében is megtaláljuk, ahogy ezt az előbb is példával említettem.
Egy másik példa, hogy az uránércbánya hosszú távú környezetikár-elhárítására például 370 millió forintos támogatást irányoz elő a jövő évi költségvetés. Ebből fog sor kerülni a radioaktívan szennyezett vizek uránmentesítésére és más vízbázisvédelmi feladatokra.
Ezek miatt az általam említettek miatt mondom tehát összefoglalóan, hogy a zöldügyek, a környezetvédelem pozíciója, ha ugyan nem is jelentősen, de valamennyit javul. Nem tekintem 2012-t természetesen a feltételek jelenléte hiányában az áttörés évének, ugyanakkor a költségvetést tartani tudjuk, lesz 2012-ben költségvetésünk, az ország biztonságban tudható.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen a mi bizottságunk is megtárgyalta a törvényt, és 12-en szavaztunk igennel. Az ellenzékből 4-en szavaztak nemmel, a kisebbségi álláspontot majd elnök úr fogja ismertetni. A bizottság jobbikos, LMP-s és független tagja szavazott ellene, az MSZP nem volt jelen a bizottsági ülésen. A bizottság összetétele érdekes, mert 11 kormánypárti képviselő van, és ebből 8-an vagy gyakorló polgármesterek, közgyűlési elnökök, vagy voltak polgármesterek, közgyűlési elnökök. Jómagam nem tartozom közéjük, de van egy olyan választókörzetem, ahol 49 települést képviselek, és ismerem a polgármesterek problémáit. Nógrád megyében a 49 település 70 százaléka rendszeresen önhikikérelmet ad be, mert működési zavarok vannak.
Elmondanám a rendelkezésemre álló időben azt, hogy miben volt egyetértés a bizottsági ülésünkön, kitérnék arra is, hogy miben nem, a végén pedig szólnék arról, hogy a környezetvédelemmel, természetvédelemmel, fenntarthatósággal milyen módon foglalkozik ez a törvényjavaslat.
Egyetértés volt a bizottsági ülésünkön abban, hogy a 20 éves önkormányzati rendszeren változtatni kell. Örvendetes az a tény, hogy az önkormányzatiság elve nem sérül, ez a rendszerváltásnak nagyon fontos értéke. Minden településnek megmarad a polgármestere is, valamint a képviselő-testülete is. Nem igaz az, amit Kovács Tibor mondott, hogy falurombolásba kezdünk. A falurombolást önök kezdték el évekkel ezelőtt, ebben a törvényben nincs szó falurombolásról, nem zárják be a hivatalokat, hiszen mindenhol lesz egy olyan ügyintéző, aki a polgármesteri hivatalhoz fordul... - illetve azoknak az embereknek lesz segítségére, akik a polgármesteri hivatalhoz fordulnak, hogy az ügyeiket intézzék. Ez egy informatikai probléma megoldását igényli egyelőre.
Egyetértés volt abban is, hogy jó, hogy feladatalapú finanszírozásra tér át a törvény, és megszűnik a normatív finanszírozás. Tudjuk, hogy az önkormányzatoknak jóval több feladatuk van, mint amennyi pénzt ezeknek az ellátásához megkapnak a költségvetésből. Ez a rendszer így nem fenntartható. Kísérletet teszünk arra, hogy egy fenntartható rendszer jöjjön létre. Többen hozzászóltak a bizottsági ülésen ahhoz, mi lesz a sorsa az önkormányzati vagyonnak.
Elhangzott a tárca képviseletében, hogy ez egy kerettörvény, és majd ágazati törvény, a nemzeti vagyonról szóló törvény fogja a részletes szabályokat ezzel kapcsolatban megállapítani. Fontos azt is kimondani, hogy nemhogy falurombolás nem történik, hanem az önkormányzatiság értéke fönnmarad.
A vidék ellehetetlenüléséről a kormánypárti képviselők szerint nincs szó. Ezzel főleg a jobbikos képviselők érveltek, hogy a kistelepülések teljesen ellehetetlenülnek. Mi azt látjuk, hogy épp ellenkezőleg, megpróbálunk egy sokkal tisztességesebb, átláthatóbb, és ha úgy tetszik, európaibb és modernebb önkormányzati rendszert kiépíteni. És ahogy a képviselőtársaim közül többen elmondták, ez az új rendszer az önkormányzatok európai chartájára épül, ezért nem mondható el róla, hogy ellehetetlenüléshez vezetne. Néhányan felvetették a budapesti képviselők közül, hogy készül-e önálló Budapest-törvény. Ez is egyértelműen megfogalmazódott, hogy ilyenre nincs szükség, még akkor sem, ha itt él a lakosság egynegyede.
Végezetül rátérnék arra, hogy a fenntarthatóság, illetve a környezetvédelem milyen módon jelenik meg a törvényben. A 12. § szabályozza a kötelező közfeladatok között azt, hogy környezet-egészségügy, ami gyakorlatilag a köztisztasági feladatokat jelenti, valamint a helyi környezet- és természetvédelem, a vízgazdálkodás, a vízkárelhárítás továbbra is önkormányzati feladat marad. Az LMP fogalmazta meg azt az igényt, hogy a fenntartható zöldfelület-gazdálkodást kötelező feladattá kellene nyilvánítani. Erre a tárca képviselője azt mondta, hogy szerinte erre nincs szükség, ugyanis bármelyik testület dönthet úgy, hogy ezt magára nézve kötelezőnek ismeri el. Törvényi szabályozást ez nem igényel, hiszen az önkormányzatiság, a demokrácia lehetővé teszi azon a településen, ahol ennek szükségét látják, hogy ezt kötelező feladatként lássák el.
Összességében tehát a kormánypárti többség egyöntetűen általános vitára alkalmasnak találta ezt a törvényt, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottsága előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mai bizottsági ülésünkön megtárgyaltuk ezt a törvényt, tízen általános vitára alkalmasnak tartottuk, négyen ellene szavaztak és ketten tartózkodtak. A hozzászólásomban, mivel úgy tudom, hogy kisebbségi vélemény nem fogalmazódik meg külön, kitérnék majd a kisebbségi szempontokra is, én azonban elsősorban a többségi véleményt ismertetném a tisztelt Házzal. Tenném ezt ráadásul főleg a vízgazdálkodás szempontjából, hiszen a mi bizottságunk mint fenntartható fejlődési bizottság, érthető módon a nemzeti vagyonnal kapcsolatos törvényt főleg ebből a szempontból vizsgálja.
Örvendetesnek tartom, hogy az alaptörvényben két helyen is megjelenik a "hazánk vize nem eladó" kijelentés, ami persze természetesen nem szó szerint így van benne, de az alapvetések között találjuk, hogy a vízkészlet védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége, a Szabadság és felelősség fejezetben pedig azt találjuk, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, amelyet Magyarország egyebek között az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával segít elő. Ezeknek az alkotmányos vállalásoknak a legfontosabb vagyoni garanciája van gyakorlatilag ebben a törvényben megjelenítve.
Korábban a vizek állami tulajdonjogát maga a polgári törvénykönyv ugyan rögzítette, de csak általános megfogalmazásokkal élt, részletezése szétszórva egy-egy szaktörvényben, számos önkormányzati és egyéb jogszabályban történt meg. Most azonban ez a törvény teljes konkrétsággal kiterjeszti az állami és önkormányzati vagyon egységére, a nemzeti vagyonban definiálja, a sarkalatos szabályok közé emeli ezt az igen fontos jelenséget, igen fontos ügyet.
Ha megnézzük a törvény mellékleteit, azt látjuk, hogy ott mintegy 40 oldalnyi felsorolás van, ebből 26 oldal foglalkozik a vizekkel, valamint a vízi létesítményekkel, tehát több mint a fele. Ez is jelzi, önmagában ez az arány is mutatja, hogy a törvényalkotó milyen nagy jelentőséget tulajdonít a vizeknek, illetve a közcélú vízi létesítményeknek.
A törvény mellékleteiben két helyen is látjuk felsorolva azokat a vagyoni elemeket, amelyek a vízgazdálkodással kapcsolatosak. Az állam kizárólagos tulajdonában lévő dolgok között is rengeteg ilyet látunk, valamint a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon körében is találunk vízi létesítményeket, valamint vizeket. A hazai vizeket, így a vízzel való gazdálkodást illetően kardinális jelentőségű, hatalmas felelősséget ró a vízvagyon kezelőjére ez a törvény, és ez ugyanígy vonatkozik az állam vízügyi igazgatási szerveire is.
Eddig tehát a többségi vélemény.
Kisebbségi véleményként megfogalmazódott - a Jobbik képviselője élt ezzel a kifejezéssel -, hogy a nemzeti vagyon fogalma szerinte bővebb, mint az állami és önkormányzati vagyoné. Itt jegyezném meg, hogy mivel itt közfeladatok ellátásáról van szó, a magánvagyonra ezért nem térünk ki. Szóba került az is, hogy a víz-, illetve a szélenergia kapcsán az energiaelemek is lehetnének az állami vagyonnak, illetve a nemzeti vagyonnak a részei, tehát tárgyát képezhetnék a törvényi szabályozásnak.
Az LMP képviselője tette azt az észrevételt, hogy a védett természeti értékek szerepeltetésére nem kerül sor ebben a törvényben, tehát olyan, nem erdő besorolású területekről beszélünk, amelyek védett természeti értékek, és hiányolta az LMP-s bizottsági elnök, hogy 2015-ig gyakorlatilag elhalasztottuk ennek a törvényi szabályozását. Úgy fogalmazott, hogy erre is sor kerülhetett volna.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottsága előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Mi is a mai napon megtárgyaltuk ezt a törvényjavaslatot, és a bizottságunkban 10 igen szavazat, 4 nem szavazat és 2 tartózkodás mellett a bizottság ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak ítélte.
Én, mivel a KDNP vezérszónokaként hozzá fogok szólni, ezért nem kívánok most részletesebben erről beszámolni, hogy mi történt a bizottsági ülésen; a kisebbségi vélemény úgyis elhangzik.
Köszönöm szépen a megszólalási lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiból. - Jávor Benedek tapsol.)
DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy most egy jó törvényjavaslatot tárgyalunk, és nemhogy csak jó törvényjavaslatot, hanem egy nagyon esedékes törvényi szabályozásra kerül sor, mint ahogy az előttem szólók is elmondták, mintegy 20 éves mulasztásban vagyunk, 20 éve vár a szakma arra, hogy ez a törvény ilyen formájában megszülessen.
Azért tartom jónak ezt a törvényjavaslatot, mert mindaz a két elv, ami végigvonul a törvényi szabályozás szellemén, igenis jónak nevezhető és megalapozottnak. Miről is van szó? Az első az a természeti erőforrások kíméletének az elve, ami a törvényalkotó kezét vezérelte akkor, amikor a törvényalkotáshoz hozzáfogott. Ez a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés bizottsága szempontjából is nagyon fontos szempont.
(1.30)
De ugyanígy a másik elv is, hasonlóan az elsőhöz, igen fontos, igen nagy jelentőségű, nevezetesen az, hogy a közérdek védelme, a nemzeti víziközmű-vagyon mint olyan végig megjelenik a törvényalkotásban. Ez a két fontos elem tehát végighúzódik az egész törvényen, és ennek alapján is mondom azt, hogy egy jó törvényjavaslatot tárgyalunk.
Miért állítom azt, hogy nemcsak hogy tartoztunk már a szakmának, hanem egyfajta mulasztásban voltunk évek óta ezzel a törvénnyel? Örülök annak, hogy a Fidesz-KDNP választási programjában szereplő víziközmű-törvény most végre itt van a parlament előtt, tehát mi nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk is, amit megígértünk, azt igyekszünk is megvalósítani.
Az előttem szólók többen elmondták, és ezért én nem kívánom ezeket az érveket megismételni, hogy miért terhes az a mulasztás, hogy nem szabályoztuk egy ilyen törvényben a vízi közműveknek az ügyét. Az a rendszer, amely a mai magyar valóságot jellemzi, nevezetesen hogy a 3200 településünkön mintegy 400 víziközmű-társaság szolgáltat, ez minden, csak nem ésszerű, és nem jelent biztonságos üzemméretet. Azt is elmondták az előttem hozzászólók, hogy a lakosság mintegy 80-85 százalékát 37 cég látja el, ebből is látható, hogy a maradék 15 százalékon körülbelül olyan 370 társaság osztozik.
Kiment ugyan a teremből Varga Zoltán, de talán ő említette azt, hogy számos polgármestert... (Varga Zoltán Babák Mihállyal és Dankó Bélával beszélget a Fideszes padsorokban.) Itt van, csak beszélgetnek, még a kormánypárti oldalon is; erre egyébként lehetőség van a vezérszónoki felszólalások alatt is. (Derültség.) Talán ő említette azt, hogy még a kormányoldalon is voltak polgármesterek, akik bizonyos rendelkezéseit ennek a törvénynek sérelmezték. Mindenki tudja, hogy eddig az a rendszer működött, hogy a 3200 településünk polgármesterei egyfajta ármegállapító hatósági szerepet is játszhattak kis túlzással. Ennek most valóban vége lesz, mert egy másik rendszerre fogunk átállni, és mivel az önkormányzati világ bajban van, mert a költségvetése nem mindegyiknek olyan rózsás, mint a szerencséseknek, használták ezeket a víziközmű-társaságokat arra is, hogy bizonyos problémákat, szolgáltatásokat ebből tudjanak finanszírozni. Valóban, ez megváltozik, és ebben egy új rendszer lesz. Nem akarom ezzel megbántani képviselőtársaimat, akik most önkormányzatokat vezetnek vagy valaha polgármesterek voltak, de talán ennek a jogosultságnak a megszűnése egy hatékonyabb működtetés irányába viheti el a rendszert.
A másik fontos szempont, illetve a harmadik, amit ki szeretnék emelni, ami miatt azt gondolom, hogy mulasztásban voltunk már évek óta, évtizedek óta, arra is utalt, talán éppen Fónagy János a hozzászólásában, hogy a tulajdonviszonyok átlépték a törvényes kereteket az elmúlt időszakban, hiszen valójában törvény nem tenné lehetővé a víziközmű-vagyonnak a privatizációját, hogy az magántulajdonba kerüljön, erre mégis sor került. Százalékosan nem tudom pontosan, mekkora a magántőke aránya, de igen jelentős, és külföldi kézbe is kerültek vízi közművek. Ezeket most igyekszünk közösségi tulajdonba visszaterelni.
Fontosnak tartom azt is - és ezt is talán Varga Zoltán említette -, hogy igenis volt szakmai egyeztetés, társadalmi egyeztetés, tehát ne tegyünk úgy, mintha ez nem lett volna, sőt ez a törvényjavaslat élvezi a magyar víziközmű-szakma szakmai közvéleményének a bizalmát, sőt a támogatását. Fájó dolog az, és ezt a szakmabeliek mondták, hogy az ő szakmájuk pontosan egy ilyen törvényi szabályozás hiányának köszönhetően is alig rendelkezik innovációs képességekkel. Bízunk abban, hogy ez a törvény, ha elfogadjuk - és erre biztatom mindegyik képviselőtársamat -, egy jelentős lépcső lesz a magyar, egyébként nagy múltú víziszakma, vízgazdálkodási szakma feltámadásában, illetve életre lehelésében, erőre kapásában is. Ugyanakkor jónak tartom azt is, hogy megszűnnek természetes monopóliumok, amelyeknek a működése eddig nem volt törvényben szabályozva.
Végezetül pedig a mulasztás kapcsán szeretném elmondani, hogy rengeteg fejlesztési tennivaló van előttünk, több ezer milliárdra becsült rekonstrukciós feladatok vannak, és ezeknek a megoldása a jelenleginél jóval rendezettebb és megalapozottabb formában tudna történni a szabályozásnak köszönhetően.
Mondhatnám tovább a negatív jelenségeket, ahogy említettem, a szakma régóta követeli ezeknek a megszüntetését. Tudjuk azt is, hogy az elmúlt nyolc évben születtek tervezetek, többször szó volt arról, hogy bekerül a víziközmű-törvény a tisztelt Ház elé. Eddig ez nem történt meg, de annál jobb nekünk, mert legalább a mi dicsőségünket emelheti, hogy mi tudjuk ezt, a Fidesz-KDNP-kormány el tudja fogadni a parlament többségével.
Negatív jelenségek határozzák meg egyébként a törvénynek a fő céljait is. Melyek ezek a célok? A vízi közművek közösségi tulajdonban tartása, illetve ahol lehetséges, annak a helyreállítása egy nagyon fontos célkitűzése a törvénynek. Fontos célkitűzés az integráció is. Itt szeretném megjegyezni, hogy a társadalmi vita kapcsán merültek föl - egyébként nem megalapozatlanul - olyan érvek, hogy miért 30, miért 40 víziközmű-társaság, miért nem száz látja el a szolgáltatást Magyarország területén, miért nem térünk vissza a régi, szocializmusban bevált gyakorlatra, hogy mondjuk, megyei víziközmű-társaságok vannak a regionális víziközmű-társaságok mellett. Én azt gondolom, hogy a törvényalkotó nagyon helyesen nem akarja megerőszakolni a valóságot, az integrációra bízza, a szereplőkre bízza azt, hogy majd mennyi lesz. A magyarországi háztartások mérete, Magyarország vízrajzi adottságai a szakemberek véleménye szerint ésszerű üzemgazdálkodási méretben körülbelül 30-40 víziközmű-társaságot indokolnak.
Fontos célkitűzése az egységes elvek szerinti ármegállapítás. Sokáig vitatott volt, hogy az ármegállapításért ki legyen a felelős. Eddig volt egy rendszer, a mindenkori környezetvédelmi miniszter, ennek a mostani helye a Vidékfejlesztési Minisztériumban van, eddig a vidékfejlesztési miniszter maga volt az ármegállapító hatóság. Ez is megváltozik, a nemzeti fejlesztési miniszter gyakorolja ezt a hatáskört a Magyar Energia Hivatal közreműködésével. Megjegyezném, hogy az a törekvés, hogy ne csak a gáz, a távhő és az áram ára, hanem a vízdíj ára is ebben a hivatalban legyen megfogalmazva, az egyfajta egységes nemzeti közszolgáltatási hivatalra való törekvést jelent, és szerintem ez is egy támogatandó célkitűzés.
Összességében tehát úgy vélem, hogy ez a tervezet igenis jól szolgálja az általam korábban megemlített céloknak a teljesülését.
Szeretnék két olyan dolgot felvetni, ami talán nem hangzott még el az előttem szólók felszólalásaiban, és korábban szó volt arról, hogy ez a törvény kitér rá, nevezetesen a belterületi csapadékvíznek az ügyét. Ugyanis vannak olyan területei az országnak, amelyeken a közműcsatornában vezetik el a csapadékvizet, ezeket az én följegyzésemben egyesített rendszernek nevezi a szakma, hogyha én jól idézem ezt. Indokolt lehetne egyébként, hogy ahogy a vízszolgáltatást, tehát az ivóvízellátást, a csatornával való ellátottságot, úgy a csapadékvíz-elvezetést is egy helyen szabályozzuk. Más döntés született, egyébként a jövő majd valószínűleg ezt az ügyet is el fogja rendezni.
Fölvetném továbbá azt is, hogy a magánközművek, az úgynevezett magánközművek - vannak ilyenek lakóparkokban, ipari parkokban vagy korábbi nagy ipartelepeken - sorsa mi lesz. Nem tér ki ugyanis a törvény ezekre a szabályozásokra.
A két utolsó megjegyzésemmel egyébként csak oda akarok kilyukadni, hogy jó ez a törvény, de biztos, hogy lesznek módosító indítványok, lám, megfogalmazta képviselőtársam, hogy kormánypárti oldalról is be fogunk nyújtani módosító indítványokat, ezzel a törvény színvonala csak javulni fog.
Ezzel zárnám a vezérszónoki mondandómat. Összességében tehát azt mondom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a Fideszhez hasonlóan ezt a törvényjavaslatot jónak tartja, a szabályozást indokoltnak, esedékesnek. Jómagam is támogatom, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy hasonlóképpen járjanak el.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy az előbb az elnök úr is felolvasta, én aziránt érdeklődnék, hogy a kormány hogyan képviselte érdekeineket az egy hete véget ért dél-afrikai durbani klímacsúcson. Lehet, hogy időszerűbb lett volna ezt a kérdést rögtön hétfőn feltennem, de talán ez a hét, ami közben eltelt, alkalmat ad önnek is arra, hogy pontosan értékeljük, hogy mi is történt ezen a csúcstalálkozón.
Ha meggondoljuk, hogy Koppenhága is meg a mexikói cancúni klímacsúcs is kifejezetten csalódást okozott azokban, akik klímapolitikával foglalkoznak, érthető, hogy nagy elvárásokkal utaztak a delegációk Dél-Afrikába. Magyarország ugyan kis ország, és szinte alig a 2 százalékáért felelős a globális CO2-kibocsátásnak, mégis fontos elmondanunk, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vegyünk részt egy ilyen nagyon fontos nemzetközi egyeztetési folyamatban.
Erre két fontos érvet is fel tudnék hozni. Az egyik szakmai: nincs vita a tudósaink között abban, sőt egyetértés van a tekintetben, hogy a magyar vidéket egyre gyakrabban sújtó árvizek, belvizek és a velük váltakozó aszályok összefüggésben vannak a Föld változó éghajlatával.
A másik érvem nemzetgazdasági. Tudván azt, hogy a rendszerváltáskor a magyarországi nehézipar leépült, mi valójában túlteljesítettük a kiotói egyezményben ránk kiszabott kibocsátáscsökkentési kötelezettségeinket, így felhalmoztunk olyan mennyiségű kvótatartalékot, amelyet a nemzetközi piacon értékesítve finanszírozási forrást találhatunk zöldgazdaságunk fejlesztéséhez. A klímatárgyalásoknak magyar szempontból tehát tétje az, hogy vajon fennmarad-e a kiotói rendszer 2012 után. Ezt csak úgy használhatjuk ki okosan, ha megalapozunk ezzel egy magyarországi fenntartható gazdasági fejlődést.
Államtitkár úr, kérem, számoljon be arról, hogy a magyar küldöttség mit végzett a durbani csúcson (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és hogy látja a kormány a kiotói egyezmény jövőjét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr, azért tettem fel ezt a kérdést, mert a gazdasági válság és az itthoni belpolitikai események elterelik a figyelmet egy ilyen csúcstalálkozóról, jóllehet azért fontos dolgok történtek ott.
Olvastam a különböző értékeléseket, ki hogy élte meg a csúcstalálkozót. Természetesen a környezetvédők azt mondták, hogy mindenben késésben vagyunk, '15-től fogunk kidolgozni olyan kötelezettségeket, amelyek majd '20-tól talán érvénybe lépnek. A fejlődő országok, így Kína, India kikérték maguknak, hogy a fejlett országok mondják meg nekik, hogyan tudják biztosítani otthon a gazdasági fejlődést. Az Egyesült Államok már korábban elhagyta gyakorlatilag a klímatárgyalások terepét. Ez azonban nem ok arra, hogy az Európai Unióval együtt, amelyik a klímaváltozás elleni küzdelem élharcosának tekinthető, mi is részt vegyünk ebben, hiszen ahogy elmondtam, ez nemzeti érdekünk is, ez Magyarország érdekeit is szolgálja. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A beszédem három részből fog állni, az első részből, a második részből és a harmadik részből. Beszédem első részében szeretnék kitérni arra, hogy ennek a törvénynek a benyújtásával kapcsolatban milyen körülmények merültek fel, és többek között reagálnék arra, amit Harangozó képviselőtársamtól hallottunk, hogy késve nyújtottuk-e be, elő volt-e ez így készítve a kormányváltást megelőzően. A második részben kitérnék a törvényjavaslat néhány sarokpontjára. Nem akarom megismételni azt, amit Illés Zoltán államtitkár úr mondott, illetve az előttem szólók, de azért néhány dologra személyesen is szeretnék kitérni. Végezetül reagálnék azokra az észrevételekre, amelyek már most megfogalmazódtak, a kormánypárti képviselők részéről az aggodalmakra, illetve az ellenzéki képviselők részéről a kifogásokra, a kritikákra. Bár ez nem feltétlenül az én tisztem - ezt nyilván államtitkár úr is megteszi majd -, de ezzel is szeretném a munkáját egy kicsit megkönnyíteni és levenni a válláról néhány dolgot.
Tegnap itt a parlamentben rövid interjút adtam egy olyan televízió-műsorban, amely mindössze ötperces. A Magyar Televízió most már heti három alkalommal foglalkozik a fenntarthatóság gondolatával, amit én jelentős előrelépésnek tartok, mert politikusként az a bajom a fenntartható fejlődéssel, hogy nagyon nehéz az értelmiségi magasságokból levinni a mindennapi emberek szintjére ezt a témát, hogy mit is jelent ez az egyén szempontjából. Egy tévéműsor végre kísérletet tesz erre oly módon, hogy még celebek is nyilatkoznak benne, hogy például miért fontos a szelektív hulladékgyűjtés s a többi.
Azért hozom ezt szóba, mert az előttem szóló a következő szóképet, hasonlatot használta az emberek környezettudatosságával kapcsolatban. Én ezt most kölcsönveszem és megosztom a többiekkel. Ő úgy fogalmazott, hogy ha mindenki úgy tekintene a környezetére, mintha az a saját lakása lenne, akkor ebben az országban nem lenne probléma, mert senki nem dobálná el a szemetet úgy, ahogy azt tesszük, mert a saját lakásunkban ezt nem tesszük meg. De hát nem ez a helyzet. Egyetértek Kovács Tiborral - aki közben már elhagyta az üléstermet - abban, a mostani törvényhozás kapcsán is kulcskérdés, hogy azok az emberek, akik naponta hulladékot termelnek, környezettudatosak-e annyira, hogy részt vegyenek egy olyan szelektív hulladékgyűjtésben, amely ugyan 2015-re fog hatékonyabban kiépülni, de ami nélkül annak a törvénynek, amit most elfogadunk, nincs értelme. Ez kulcskérdés! Én politikusként azt állítom, hogy nem vagyunk annyira környezettudatosak, amennyire szükség lenne. A saját példám tudnám mondani, aki mindent megteszek azért, hogy szelektíven gyűjtsem a hulladékot: a hulladékszigetre elvinni PET-palackokat, üvegeket nem egyszerű történet, mert gyakorta szembesülünk azzal, hogy oda autóval kell elmenni, hiszen ez nem a lakóotthonunk közelében van, gyakorta szembesülünk azzal, hogy a hulladékszigetek megtelnek, a papírt már nem lehet beledobni, felborítják a fémet tartalmazó kukákat és elviszik értékesíteni; az egész körül tehát anomáliák vannak. Ugyanakkor a háztól házig történő szelektív hulladékgyűjtést még messze nem valósítottuk meg, és - mivel Magyarország településszerkezete nem olyan egységes, mint más országoké - nem is egyszerű ezt kiépíteni. Nem biztos, hogy mindenhol szó szerint be kell vinni a házba a szelektív hulladékgyűjtést. Mind a két rendszer elemeit meg kell tartani, de az biztos, hogy a jelenlegi, csak hulladékszigetekre épülő szelektív hulladékgyűjtéssel nem fogunk előbbre menni.
A másik észrevételem, amely még a beszédem első részére vonatkozik, azzal kapcsolatos, hogy vajon késésben van-e a mostani kormány ennek a törvénynek a benyújtásával. Bizonyára igen. Hibáztatható-e ezért ez a kormány? Erre azt mondanám, hogy nem. Mert mivel szembesültünk a kormányváltást követően? Cáfolnám azt, amit az előbb Harangozó Gábor, vagy korábban Kovács Tibor mondott, hogy teljesen kész volt az előző kormányzatnak az a forgatókönyve, hogy hogyan tudunk eleget tenni az Európai Bizottság követelésének, hogy 2010. december 12-éig ültessük át a magyar jogrendbe a hulladék keretirányelvet. Meg tudtuk volna tenni, van is olyan tagállam, amelyik ezt megtette, de az államtitkárság, illetve államtitkár úr, szerintem nagyon helyesen, úgy döntött, hogy ez kevés. Attól, hogy lefordítunk magyar nyelvre egy hulladék keretirányelvet, beépítjük a magyar jogrendbe, ugyanakkor a magyar modellt nem változtatjuk meg, akkor ennek nincs értelme, ugyanis nem fogjuk elérni azt a hatást, amit a hulladék keretirányelvvel az Európai Bizottság megcélzott, nem tudjuk teljesíteni a szelektív hulladékgyűjtésben a százalékokat. Itt is nagyon rosszul állunk, hiszen 10 százalék körül van a szelektív hulladékgyűjtés, és 2020-ig 50 százalékra kellene eljutnunk, ami nem kis teljesítmény, ha nem nyúlunk hozzá a rendszerhez. A feje tetejéről a talpára kell állítanunk egy olyan modellt, ami rosszul működik.
Miért mondom ezt? Mert ma olyan a magyarországi hulladékgazdálkodási modell, mint egy fordított piramis: a feje tetején áll. Amit lehet, lerakunk, a hulladék 75 százaléka lerakókban landol, s csak minimális részét hasznosítjuk újra. Hozzáteszem, ez azért van így, mert nincs kiépítve a rendszer. Ez is feladata lesz nemcsak a törvénynek, hanem a gazdaságpolitikánknak, hogy a törvény mellé egy új rendszert is kínáljunk. Az erre vonatkozó szándék és akarat megvan, s a törvény is ebbe az irányba mutat.
Érdekesnek tartom - ez csak egy személyes megjegyzés -, hogy a hulladékgazdálkodási törvényen a legutolsó módosítást még a Fidesz kezdeményezte 2001-ben, hiszen akkor mi fogadtuk el a most még hatályos hulladékgazdálkodási törvényt, és nekünk adatik meg a lehetőség, hogy remélhetőleg nemcsak tíz évre, hanem akár hosszabb távra egy olyan új rendszernek rakhassuk le törvény formájában az alapjait, amit ez a törvényjavaslat megfogalmaz.
Elhangzott a hozzászólásokban az is - hadd emeljem ki ezt is -, hogy a helyzetünk azért sem egyszerű, mert a magyar hulladékgazdálkodási rendszer nem sematikus. Nem lehet azt mondani, hogy mindenhol ugyanazt a gyakorlatot követik. Kiemelhetném: van, ahol százszázalékos önkormányzati tulajdonban lévő társulások által létrehozott hulladékhasznosító van, van, ahol többségi tulajdonban vannak a külföldiek, de olyan is van, ahol kisebbségi tulajdonban vannak. Elhangzott az előbb a pécsi alpolgármester úrtól, hogy 300-tól 700 forintig terjedhet egy 110 literes kuka egyszeri ürítésének a költsége. Itt ül köztünk Keszthely képviselője, akiknél egy jól működő rendszer van, de ha jól tudom, ott 700 forint az egyszeri ürítés, míg Pécsett 300, tehát több mint a duplája.
(13.20)
Olyan különbségek vannak a költségekben is, ami nehézzé teszi azt, hogy ehhez az egész rendszerhez jól hozzá lehessen jutni. Ez nem működik másképp, mint amit a törvény megfogalmaz és megcéloz, hogy az államnak, illetve az önkormányzatoknak a közszolgáltatásban sokkal nagyobb szerepet kell szánni, egységesíteni kell a rendszert. Be kell vezetni egy új árszabályozási mechanizmust, hiszen az is igaz, amit többen elmondtak képviselőtársaim közül, hogy ez az egész hulladéktörvény valójában mindenkit érint, mert hulladékot mindenki termel. És ha lefordítom Harangozó Gábor adatait, 2,5 millió tonna hulladék keletkezik évente. Ha a csecsemőket nem számítom, ez azt jelenti, hogy egy ember egy nap majdnem egy kiló hulladékot hoz létre. Ez nagyon sok. Ez nagyon sok, ezen mindenképpen változtatni kell.
A törvényjavaslattal kapcsolatban szeretnék kiemelni néhány dolgot. Azt gondolom, azt a kettős célt, amit a törvény maga is megfogalmaz, a törvényjavaslat teljesíteni fogja, egyrészt az európai uniós elvárásokat. De nagyon fontosnak tartom ezzel kapcsolatban azt kijelenteni, hogy mi nemcsak azért vesszük át ezt a hulladék keretirányelvet, mert ezt elvárja tőlünk az Európai Bizottság, hanem azért is vesszük át, mert az a meggyőződésünk, hogy ettől a magyar rendszer jobb lesz, ez a magyar embereknek jobb lesz, a magyar gazdasági érdekeknek ez jobban megfelel, és a környezet-, a természetvédelem szempontjainak is sokkal jobban megfelel.
Többen említették, hogy azzal, hogy átvesszük a hulladékhierarchiát, az Európai Bizottság által előírt hulladékhierarchiát, amit piramisnak hívunk, egy új hulladékgazdálkodási modell jön létre Magyarországon. Szerintem ennek az új modellnek a lényege a következő - és most egy közgazdasági megközelítést hívok segítségül -, hogy a hulladékot végre nem úgy tekintjük, mint valami olyan dolgot, amit eldobunk, nem akarunk róla tudni, a szemét szó maga is egy nagyon negatív megítélést tartalmaz, hanem a hulladék valójában egy közgazdasági termék. Egy olyan termék, aminek van értéke, abból elő lehet állítani újra terméket, legyen az egy PET-palack, legyen az egy üveg vagy egy fém, vagy akár papír. Sőt, ebből a hulladékból elő lehet állítani energiát. Nem véletlen, hogy a hulladék termikus hasznosítása az Európai Bizottság hulladékpiramisában megfelelő és kiemelt helyen van. Örülök tehát annak, hogy egy olyan Európában vagy egy olyan Magyarországon, amely köztudottan nyersanyagszegény, olyan hulladékgazdálkodási rendszer kiépítését célozzuk meg, amelyben remélhetőleg minél hamarabb kivesszük a hulladékból mindazokat a hasznosítható termékeket, energiát állítunk belőle elő, mielőtt a végső kezelésre, a lerakásra sor kerül. Ez szerintem egy üdvözítendő cél. Bizonyára nem jutunk el idáig máról holnapra, erre bizonyos időre majd szükség lesz, de az gondolom, ezt célként nagyon is helyesen tűztük ki.
Tarthatatlan az a gyakorlat, amit eddig Magyarország követett. Itt szeretnék kitérni arra, hogy sajnos az Európai Unió által adott pénzekből megépült regionális, térségi hulladékgazdálkodási rendszerek a régi logikára épültek, nagy hulladéklerakókra, amelyeket majd bővítenünk kellett volna, mert a hulladékmegelőzés nagyon bonyolult dolog, reálisan azzal kell számolni, hogy a hulladék mennyisége rövid távon nem csökkenni, hanem növekedni fog, és eszement gyakorlat lenne az, hogy újra és újra bővítjük a hulladéklerakókat. Sajnos erre vettünk fel pénzt. Külön probléma lesz egyébként, és a törvényjavaslat általános vitájában vagy később kezelnünk kell a polgármestereinknek azokat a jogos aggodalmait, hogy mi lesz az európai uniós pénzekkel, nem kell-e visszafizetni. Ezeket ki kell tárgyalni az Európai Bizottsággal.
Balatonfüred polgármestere tette azt szóvá, hogy náluk most van folyamatban éppen egy ilyen térségi hulladéklerakó fejlesztése, most állnak olyan döntések előtt, amiket még a régi hulladékgazdálkodási törvény alapján akartak meghozni. De a helyzet változik, mi lesz ezzel. Ezeket az aggodalmakat ki kell beszélnünk, mert nem az a célunk az új hulladékgazdálkodási törvénnyel, hogy bárkit is nehezebb helyzetbe hozzunk, legyen az polgármester vagy szemétdíjat fizető állampolgár, vagy akár maga az állam, az a célunk, hogy a hulladékgazdálkodási törvénnyel a helyzetet javítani tudjuk. És biztos, hogy be fogunk engedni, államtitkár úr bizonyára ki fog erre térni, olyan módosító indítványokat, amelyek ebben az irányban segítik a most benyújtott hulladékgazdálkodási törvényjavaslat fejlesztését.
A múlt héten kaptam a mi hulladékszolgáltatónktól egy levelet, amelyben közölték velem azt a jó hírt, hogy menjek be az irodájukba, mert visszajár nekem a korábban egy összegben befizetett 27 ezer forintból talán 2300 forint. Ugyanis a törvény alapján erre az évre díjstopot rendeltünk el, tehát ebben az évben a közszolgáltatók nem emelhetik a díjaikat. Ez azt jelenti, hogy a 2011-es díjakon kell reálisan dolgoznia valamennyi cégnek. Ezt egyébként az állampolgárok bizonyára üdvözlik. Hozzáteszem, a szemétdíj a havi rezsiszámlákban nem számít a legnagyobb kiadásnak, hiszen, ha összevetjük, hogy mennyit fizetünk gázra, mennyit fizetünk áramra, ennek a "töredéke" a szemétdíj. De a magyar állampolgárok, a magyar háztartások jó része nemhogy tartalékokkal nem rendelkezik, hanem nincs meg az a havi pénze, amiből ki tud jönni, itt pár ezer forintos emelés is olyan kihívások elé állíthatnak egy-egy családot, amivel nem tudnak szembenézni. Ezért nem relativizálni akarom ennek jelentőségét, hogy azt mondom, a rezsiköltségekben a hulladékdíj valahol alul helyezkedik el, de igenis jelentősége van annak, hogy mennyi hulladékdíjat, mennyi szemétdíjat fizetünk, illetve annyit fizetünk-e, amennyi hulladékot termelünk.
Mert én nagyon bízom abban, hogy Magyarország előbb-utóbb el fog jutni abba az állapotba, és itt térnék ki arra a nagyon fontos dologra, hogy ha az embereket nem tesszük motiválttá abban, hogy szelektíven gyűjtsék a hulladékot, és csak a környezettudatosságukra apellálunk, akkor nem fog működni a rendszer. Ha nem tudunk eljutni oda, hogy mondjuk, az én szemétdíjam, ha összegyűjtöm szelektíven a papírt, a műanyagot, a fémet és az üveget, akkor csökkenjen a havi hulladékdíjköltségem, tehát mérni lehessen, hogy mennyi került a kukába, akkor ez a rendszer nem fog hatékonyan működni. Ez odébb van. Vannak erre egyébként technológiák, mert technológia igazából mindenre van, csak az a kérdés, hogy mennyibe kerül.
Végezetül szeretnék kitérni néhány olyan kifogásra, kritikára, amelyeket itt is hallottam, illetve amelyekkel találkoztam annak kapcsán, amikor még a törvényjavaslat társadalmi vitája volt. Többen korrekt módon elmondták, hogy ez a törvény végre úgy lett benyújtva, hogy megelőzte társadalmi vita. Nem mondhatja senki ebben az országban, hogy ne hallgatták volna meg a véleményét. Az egy más kérdés, hogy az általa elmondottak megjelennek-e a törvényben. Nem lehetett mindent figyelembe venni, de végre meghallgattak mindenkit. Ezért is hosszabb időt vett igénybe a törvény előkészítése. De ez mindenképpen pozitívum. Úgyhogy ezért került a törvény most benyújtásra, mert valójában hosszú időt vett ez igénybe.
Találkoztam azoknak a cégeknek a képviselőivel is, akiket ez a törvény érint, legalábbis az a rendelkezése, amely 2013. január 1-jétől csak többségi állami, illetve önkormányzati tulajdonú közszolgáltatóknak tesz lehetővé hulladékszolgáltatást. Ők elmondták azt, amit itt már hallottunk, hogy ez sértheti a magyar alkotmányt, a tulajdonjog szentségét, sérti a jogbiztonságot, ütközhet európai uniós alapelvekkel, hiszen egyfajta államosítással reprivatizációra kerül sor. Elképzelhető, hogy vannak ilyen aggályok, ezekről is nyíltan és őszintén kell beszélni. Egy dolgot nagyon fontosnak tartok kiemelni az úgynevezett államosítással kapcsolatban. Itt nem arról van szó, hogy elveszik valakitől teljes mértékben a piacot. Bent lehet maradni kisebbségi tulajdonosként ezekben a cégekben. Nagy kérdés, hogy mi történik a korábbi invesztíciókkal. Hiszen azért a korrektséghez az is hozzátartozik, hogy 1990-ben, amikor az akkori politikai vezetés úgy döntött, hogy beengedi a magánszolgáltatókat erre a piacra, mert se pénzünk, se megfelelő technológiánk nem volt erre akkor, ezeknek a cégeknek a jó része rengeteg pénzt invesztált Magyarországra, hulladéklerakókba, autókba és emberekben is. Ezek valamilyen módon a számításaikat majd meg kell hogy találják.
(13.30)
De még egyszer hangsúlyozom, egy másfajta szemléletnek, egy, az államnak, az önkormányzatoknak az erősebb részvételét célzó új rendszernek a kialakítására teszünk kísérletet.
Többen szóba hozták azt is, hogy a kintlévőségek problémáját nem kezeli a törvény. Mindent nem lehet! Ez egyébként súlyos probléma, mert nemcsak az áram- meg a gázszámlák kapcsán merül föl az, hogy többmilliárdos kintlévőségeik vannak a cégeknek, hanem itt is, és vannak olyan cégek is ezek között, ez nemcsak magántulajdonosokat érint, hanem önkormányzati cégeket is, hiszen az ország több területén 100 százalékos önkormányzati tulajdonú cégek végzik ezt a fajta tevékenységet.
Az ISPA- és a kohéziós alapprojektek kapcsán még egyszer összefoglalóan azt mondanám, hogy ezekkel azért is foglalkozni kell, mert ezek volumene igen nagy. 2000 és 2006 között 13 ISPA-projektet valósítottunk meg több milliárd forint értékben, és 2007-2013 között is lesznek ilyen projektek. Ezek összessége majdnem lefedi egyébként a teljes országot. Talán az ország 10 százaléka maradt ki ilyen szempontból európai uniós térségi hulladékgazdálkodási rendszerekből, tehát ezzel is foglalkoznunk kell.
Volt olyan beszélgetésem is, ahol az egyik résztvevő a nápolyi példával próbált bennünket elrettenteni attól, amire készülünk. Neki is és bárkinek, aki ettől aggódna, azt tudom mondani, hogy minden változást nehéz megélni, mert hozzászoktunk valamihez, most egy másik világ jön. Nem az a cél, hogy a korábbit teljesen szétromboljuk, nem az a cél, hogy ne vigyék el a szemetet senkinek a portájáról, Nápoly-effektus nem lesz, azt elképzelhetetlennek tartom, hiszen Magyarország egészen más állapotban van. Egy olyan rendszer kidolgozására teszünk kísérletet, ami még egyszer - ezt korábban elmondtam -, jó lesz embereknek, jó lesz a magyar gazdaságnak és nem utolsósorban jó lesz a környezetvédelemnek, a természetvédelemnek.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Mi a hétfői bizottsági ülésünkön tárgyaltuk ezt az országgyűlési határozati javaslatot, és mint ahogy korábban, most is egyhangúlag támogattuk 17 igen szavazattal. Én mint parlamenti képviselő, büszke is vagyok arra, hogy ebben az Országgyűlésben ötpárti egyetértés van abban, hogy a géntechnológiának sem a magyar mezőgazdaságban, sem az erre épülő élelmiszeriparban, élelmiszer-előállításban nincs helye.
A helyzetünk azért nehéz, és azért örülök annak, hogy ebben az ügyben összefogás van, sőt példaértékű összefogás van nemcsak itt a parlamenten belül, de a parlamenten kívül is, gondolva a civil szervezetekre, a kormányzati tevékenységre. Párthovatartozástól függetlenül az előző kormányok is GMO-ellenes politikát folyatattak, mint ahogyan ezt tudjuk, és a magyar diplomácia is kiválóan vizsgázott egyébként minden alkalommal, amikor lobbizni kellett, hogy az Európai Bizottságban kellő számú képviselő mellénk tudjon állni.
Ez az ügy azért nehéz, és ezt látnunk kell, mert a géntechnológia a biotechnológiával együtt az egyik legdinamikusabban fejlődő iparág, ugyanakkor mi meggyőződéssel valljuk azt, hogy az úgynevezett zöld géntechnológiában - tehát, ami nem piros és nem fehér, nem a vegyiparra, nem a gyógyszeriparra vonatkozik - nincs helye genetikai manipulációnak a mezőgazdaságban sem, meg az élelmiszer-előállításban sem.
A fenntartható fejlődés bizottsága még a tavaly novemberi ülésén foglalkozott magával a jelentéssel, és ott is rávilágítottunk arra, hogy az ügy azért nehéz nekünk - ezt az államtitkár úr is elmondta -, mert ha moratóriummal akarunk élni, akkor elvárják tőlünk, hogy tudományos megalapozottsággal bizonyítsuk be, hogy ártalmas dologról van szó. Az ügy azért nehéz, mert sem az ellenkezőjét nem tudják bebizonyítani, hogy ez nem ártalmas - mi egyébként egészségügyi, környezetvédelmi okok miatt ezért ragaszkodunk a GMO-mentességhez -, de nekünk is nehéz helyzetünk van, mert nagyon nehéz tudományosan bebizonyítani azt, hogy a genetikailag módosított növények károsak az emberi egészségre. Magyarországon egyébként ilyen kutatások vannak, a bizottsági ülésünkön kaptunk arról tájékoztatást - ha jól emlékszem, egy lepkefajta kapcsán -, ahol bebizonyították az Akadémia kutatói azt, hogy ez a bizonyos lepkefajta, amelyik genetikailag módosított növények porzójából táplálkozott, nem volt képes utódnemzésre. Tehát van már erre ugyan bizonyíték, de azért ez egy nagyon csúszós pálya, és minden alkalommal meg kell majd küzdenünk évről évre az Európai Bizottság előtt azért, hogy ezt a GMO-mentes státusunkat fenn tudjuk tartani.
Én örülök annak is, hogy a mi bizottságunk a horvátországi partnerbizottságnál tett látogatás kapcsán kezdeményezhette azt, hogy egy Alpok-Adria GMO-mentes övezethez tudjunk csatlakozni. Közép-Európában van egy ilyen törekvés, minél többen vagyunk tagjai ennek a kezdeményezésnek, annál nagyobb a valószínűsége, hogy nemcsak Magyarország, hanem maga a régió is ragaszkodhat ahhoz, hogy GMO-mentes legyen. Erre megvannak az egészségügyi okaink, megvannak a jól felfogott üzleti okaink, ahogy az előbb Ódor képviselőtársam említette, egyszerűen jobb ára van a piacon a GMO-mentes kukoricának, bolondok lennénk mi magyarok, már csak emiatt is másfajta termelésre átállni.
Ugyanakkor fontos dolog az is, és ezzel kapcsolatban személyes élményem is van, hogy a gazdák tekintetében a felvilágosításnak nagyon nagy jelentősége van, mert voltam olyan külföldi úton, ahol azok a lobbisták, akik próbálják a magyar álláspontot felpuhítani, győzködték a gazdákat arról, hogy vásároljanak ilyen vetőmagot, mert magasabbak a terméshozamok, tehát jobb számokat lehet papíron produkálni. Az Egyesült Államokban vettünk részt egy ilyen látogatáson, de hála istennek, nem értek el áttörő eredményt azok az erők, amelyek mögött egyébként rengeteg pénz van.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Képviselőtársaim azt kérték tőlem, hogy röviden, de velősen beszéljek. Ennek próbálok is eleget tenni. Nekem nincs megírt beszédem, fejből, sőt sokkal inkább szívből szeretnék néhány gondolatot mondani, mert úgy gondolom, ha szívből beszél az ember, akkor arra jobban odafigyelnek.
Engedje meg, nagykövet úr, hogy a kereszténydemokrata frakció nevében önt is és munkatársait is nagy szeretettel köszöntsem, úgy is, mint a német-magyar baráti tagozat elnöke. Kevesen ülnek itt a teremben olyanok, akiket az a szerencse érhetett, mint engem, hogy 1989 augusztusában kerültem ki Berlinbe tanulni, és ott voltam azon a napon, kalapáccsal a kezemben, amikor a falat lehetett bontani. Akkor is nagyon jó volt magyarnak lenni, mert elhangzott akkor is, mint ahogy többször is, ahol megfordultam, hogy ha mi, magyarok nem nyitjuk meg annak idején az NDK-menekültek előtt a határt, akkor nincs német újraegyesítés, és akkor nincs európai újraegyesítés.
(17.50)
Örülök annak, hogy mint a Magyar Országgyűlés tagja, ennek a parlamentnek a tagja, részt vehetek azon a 20 éves ünnepségen, amelyen arról a szerződéskötésről emlékszünk meg, amely 1992-ben történt. Én akkor jogot hallgattam a berlini egyetemen, nem itt ültem, ebben a parlamentben, hanem éppen Berlinben, és nem gondoltam volna, hogy 20 év múlva én mondhatom a kereszténydemokrata frakció nevében ezt a beszédet.
20 év nagyon rövid idő egy nemzet életében, viszonylag hosszú idő egy ember életében, gyorsan elmegy. Képviselőtársaim több szempontot felhoztak már a vitában, én ezeket nem akarom megismételni, szeretnék azonban néhány dolgot ezekből kiemelni. Németország, és ez elhangzott, Magyarország legfontosabb gazdasági partnere. Kevesen tudják, hogy Kína és Brazília után Magyarországon fektették be a németek a legtöbb pénzt, majdnem 20 milliárd eurót invesztáltak hazánkba, ami annak is a bizonyítéka, hogy a magyarokban a németek bíznak, mint ahogyan mi is mindig is bíztunk a németekben, végig a történelmünk során. 500 ezer embernek adnak munkát a német cégek, aminek hihetetlen jelentősége van. Kevés olyan ország van a térségben, ahol külön egyetemen németül lehet hallgatni. Az Andrássy Egyetem egy unikum. Büszkék vagyunk arra is, hogy az első Orbán-kormány idején rakhattuk le ennek az egyetemnek az alapjait.
A német-magyar fórumon kétévente megemlékezünk arról, hogy mennyire fontosak nekünk ezek a kapcsolatok, és többen ülnek itt a teremben olyan polgármesterek, akár közgyűlési elnökök, akiknek bizonyára van kapcsolatuk valamelyik német településsel.
Végezetül, hogy mennyi érzelem van ezekben a kapcsolatokban, ezzel zárnám a beszédemet, elmesélnék egy történetet arról a Fischer-családról, amelynek az egyik tagja később Németország külügyminisztere lett, és Budakesziről telepítették ki őket. 1954-ben, amikor sajnos a németek megverték az azóta is legjobb magyar csapatot, az akkori aranycsapatunkat Bernben, Joschka Fischer, aki már nem itt született Budakeszin, hanem Németországban, de az édesapja és a felmenői is itt látták meg a napvilágot, 200 éve éltek Magyarországon, megnézte ezt a meccset, és amikor a németek sajnos megvertek bennünket, akkor sírva fakadt. Sírva fakadt az az ember, akinek a családját 200 éve vetette ide a sors, akit kitelepítettek innen, de a magyaroknak szurkolt ezen a mérkőzésen. Ez is elárulja azt, hogy mennyi érzelem van a magyar-német kapcsolatokban, ez is bizonyítéka annak, hogy lehet Magyarország megítélése most a német médiában átmenetileg rossz, de gondoljunk a történelemre, gondoljunk azokra a gyökerekre, azokra a személyes élményekre, amelyek bennünket, magyarokat és németeket mindig is összekapcsoltak.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A hétfői bizottsági ülésünkön számomra meglepő módon parázs vita alakult ki a törvénymódosítás kapcsán, és nekem jutott az a feladat, hogy ismertessem a bizottsági véleményt. Kitérnék nagyon röviden arra, hogy az ellenzék mivel érvelt, de természetesen, mivel van kisebbségi véleményt elmondó képviselőtársunk is, ezt nem tenném olyan részletességgel, hanem inkább arról beszélnék, hogy a többség, a Fidesz és a KDNP miért támogatja ezt a törvénymódosítást.
A bizottság 11 támogató szavazattal, 4 nem szavazattal és 2 tartózkodással fogadta el ezt a törvényjavaslatot, tartotta általános vitára alkalmasnak.
A többségi vélemények közül szeretnék két szempontot kiemelni. Azzal kezdtem a felszólalásomat, hogy engem meglepett az a parázs vita, ami kialakult a bizottsági ülésen, nem figyeltem az előző napok sajtótájékoztatóiban az LMP véleményére, illetve a Jobbik véleményére. Látszólag itt egy egyszerű módosításról van szó, hiszen 2006-ban, még a Gyurcsány-kormány idején fogadtunk el a nemzetgazdaságilag kiemelt (Dr. Schiffer András: Közösen!) beruházások kapcsán egy törvényt, ami arról szól, hogy bizonyos eljárásokat, olyanokat, amelyeket a törvény kiemeltnek minősít, vegyünk ki az általános eljárás rendjéből, és csökkentsük le ott az eljárási határidőt két hónapra. Most ezzel a módosítással annyi történik, hogy ezt kiterjesztjük a környezeti hatósági engedélyre, valamint az összevont környezeti használati engedélyre is úgy, hogy a határidők jelentős mértékben csökkennek.
A támogató hozzászólásokban két fontos érv hangzott el. Az egyik, hogy Magyarországon általában rendkívül bonyolult a bürokrácia, túlságosan hosszú időt vesznek igénybe az eljárások, és minden olyan kezdeményezés, ami az eljárások idejének a csökkentésével kapcsolatos, amennyiben ésszerűnek tekinthető, az önmagában üdvözlendő.
A másik szempont pedig azzal foglalható össze, hogy a munkahelyteremtés nemzeti ügy. A kormány azzal indokolta az előterjesztést, a törvénymódosítást, ahogy az államtitkár úr is itt az előbb felolvasta, elmondta, hogy az úgynevezett nemzeti referencia stratégiai keret kapcsán tartani lehet attól, hogy mivel már 2012-t írunk, és 2013-ban lejár a hétéves európai uniós költségvetési időszak, elveszíthetünk európai uniós pénzeket abban az esetben, hogyha az eljárási időszak radikális csökkentésére nem kerül sor.
Én úgy vélem a fenntartható fejlődés bizottságának tagjaként is, hogy ezzel a törvénymódosítással a környezetvédelem érdekei nem sérülnek olyan mértékben, ahogy ezt az ellenzék előadta, meg majd valószínűleg a hozzászólásom után el is fogja mondani, hanem azt állítom, hogy mivel itt tartalmi módosításra nem kerül sor, pusztán arról van szó, hogy egy törvényjavaslat kapcsán az eddigi határidők jelentős mértékben csökkennek. Ezért azt gondolom, hogy a környezetvédelmi érdekeknek vagy a fenntartható fejlődés érdekeinek a sérelmére egyszerűen nem kerül sor. Itt egy olyan riogatásnak vagyunk a részesei, amelynek szerintem - és ez a meggyőződésem - nincs alapja, hiszen, még egyszer mondom, a hatósági eljárás tartalmi elemeihez egyáltalán nem fogunk hozzányúlni.
Fölvetették többen azt is, hogy vajon alkalmas-e a mai magyar közigazgatás, a zöldhatósági rendszerünk arra, hogy egy ilyen határidő-csökkentés kapcsán megfelelő minőségű munkát tudjon végezni. Én azt állítom, hogy mivel nemzetgazdaságilag kiemelt ügyekről van szó, amelyeknek a száma korlátozott, tehát nem tömegesen kerül sor ilyen ügyekre, hanem csak a törvényben kiemeltnek minősült ügyek esetében, ez az államigazgatás alkalmas arra, hogy ennyi határidő alatt is megfelelő hatósági engedélyeket tudjon kiadni úgy, hogy a környezetvédelmi, természetvédelmi érdekek ne sérüljenek.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti sorokból.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A hozzászólásomat két alapkérdéssel szeretném kezdeni. Az egyik alapkérdés számomra az, hogy joga van-e a törvényalkotónak ahhoz, hogy bizonyos ügyeket úgymond kiemelt ügyként kezeljen. Ugyanis voltak olyan hozzászólások, ha jól emlékszem, talán épp jobbikos képviselőtársam részéről, hogy nem helyes az, hogyha kétsebességes gazdaságot építünk, vagy úgymond kettős mércét alkotunk. Én mégis azt javasolom önöknek megfontolásra, hogy fogadják el azt, hogy vannak az életben olyan helyzetek, amikor egyszerűen bizonyos ügyeket - hiszen ott nemzetgazdaságilag fontos szempontokról, munkahelyteremtésről van szó - igenis ki kell emelni az ügyek közül.
Olyan ügyekről beszélünk - hogy mindenki értse a tétjét egy ilyen módosításnak -, mint mondjuk, egy Mercedes-beruházás, egy Audi-beruházás, de mondhatnám a Ráckevei-Soroksári Duna-ág rehabilitációjával kapcsolatos programot, a Tisza menti fejlesztéseket, a Kis-Balaton környékén megvalósuló fejlesztéseket, a Nabuccóval kapcsolatos építési munkákat vagy a magyar és horvát és szlovák, Magyarország és Szlovákia, Magyarország és Horvátország közötti gázvezetékek építésének az ügyét. Ezek olyan jelentőségű ügyek, amelyeket véleményem szerint egy törvényalkotónak joga van kiemelni az általános eljárások rendjéből.
Ezt egyébként ésszerűséggel is alá tudom támasztani. Gondoljunk bele abba, és nem tisztem megvédeni államtitkár urat, mert majd megválaszolja azt, hogy miért a BM az előterjesztője ennek a törvényjavaslatnak, hát azért, mert építésügyről van szó. A Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője egyébként ott volt a bizottsági ülésen, természetesen nem az ő megkérdezésük nélkül kerül sor erre a törvénymódosításra, de az ügy ura nem a Vidékfejlesztési Minisztérium, ezt mondom szocialista képviselőtársaimnak; ezt mindketten megkérdőjelezték. Tehát itt építési ügyekről van szó, amelyeknek van környezetvédelmi vonatkozása, azért kerül ez egyébként szerintem joggal a Belügyminisztériumhoz.
(18.40)
Tehát még egyszer megismételném, hogy arra az alapkérdésre, hogy joga van-e a törvényalkotónak bizonyos ügyeket kiemelt ügyként kezelni, az én válaszom egyértelműen az, hogy igen.
A másik alapkérdés a számomra pedig az - és én úgy érzem, sokan félreértelmezik itt a törvénymódosítást, hiszen itt pusztán arról van szó, hogy a törvényes határidők módosulnak -, hogy itt nem sérülnek az ügyfelek érdekei, és véleményem szerint sem a természetnek, sem a környezetvédelemnek az érdekei nem sérülnek, hanem egyszerűen eljárási határidőket módosítunk. Abból, hogy 120 napról 60 napra, kettő hónapról egy hónapra csökken a környezetvédelmi hatósági eljárási időpont, lehet azt a következtetést is levonni, hogy vajon képes-e erre a jelenlegi zöldhatósági rendszerünk vagy nem. Van, aki persze azt vizionálja, hogy ez majd nem fog menni, én meg azt vizionálom, illetve azt állítom, hogy ez megoldható, ez vezetési kérdés, bizonyos kiemelt ügyekben a zöldhatóság vezetője meg tudja oldani azt, hogy ennyi rendelkezésre álló idő alatt az ő szakemberei elbírálják azokat a kérelmeket, amelyeknek az elbírálására eddig hosszabb idő állt rendelkezésre.
Visszatérnék ahhoz a gondolatomhoz is, amivel az államtitkár úr is kezdte meg talán én is a hozzászólásomat még a bizottsági vélemények elhangzása kapcsán, hogy minderre az intézkedésre, törvénymódosításra azért van szükség, mert vészesen fogy az idő, és tartunk attól, hogy Magyarország elveszíthet európai uniós pénzeket. Mi csak másfél éve kormányozzuk ezt az országot, de láttam egy olyan táblázatot, amelyben feketén fehéren kimutatták azt, hogy az újonnan csatlakozó országok hogyan állnak a 2007-2010-es időszakra vetítve az európai uniós pénzek lehívásában, és Magyarország ötvenvalahány százalékon van, ott kullogunk a végén. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy akár egy eurót, tíz eurót, száz eurót, illetve százmillió forintokat is elveszítsünk.
Én azt állítom, hogy ha egy ilyen törvénymódosítással ennek a kockázatát minimálisra tudjuk csökkenteni, akkor azzal jót teszünk, és cáfolom azokat a véleményeket, amelyek azzal riogatnak, hogy itt mindenféle összeesküvések vannak a háttérben, bizonyos csoportokat akarnak ezzel kedvezményekhez juttatni. Még egyszer megismétlem: itt eljárási határidőknek a módosításáról van szó, ugyanazokat az engedélyeket kell benyújtani mindenkinek, nincsenek könnyítések, pusztán arról van szó, hogy a hatósági munka elvégzésének az időpontja rövidül le, és komolyabb munkát vár el a törvényhozó a hatóságoktól, az ügyfeleknek, a természetnek és a környezetvédelemnek az érdekei tehát egyáltalán nem sérülnek.
Azt gondolom, hogy ezzel a két alapkérdésnek a megválaszolásával talán sikerült egy kicsit elejét venni annak a vitának, ami - még egyszer megismétlem - engem meglepett a bizottsági ülésen.
Annyi érzelmet véltem felfedezni mind az LMP, mind a Jobbik hozzászólásában, amelyeket nem láttam megalapozottnak, hogy arra kérem ezeket a képviselőtársaimat, akik majd utánam szólnak, hogy próbálják meg a véleményüket arra a törvénymódosításra koncentrálni, amiről tárgyalunk.
Még egyszer megismételve tehát: a KDNP vezérszónokaként ezt a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartom, támogatni is tudom, jó lelkiismerettel tudom úgy is támogatni, hogy a fenntartható fejlődés bizottságának alelnökeként nekem azt is vizsgálni kell, hogy hogyan érvényesülnek egy ilyen törvénymódosítás kapcsán a fenntarthatóság, a környezetvédelem szempontjai, milyen mértékben sérülnek ezek. Nem szeretem a gúnyos kacarászást, majd biztosan lesz időm vagy lehetőségem reagálni arra, amit hallok a képviselőtársaimtól, de azt a véleményt, amit a sajtón keresztül hallottam, illetve a bizottsági ülésen előadták, nem érzem megalapozottnak. Igyekszem majd a viszonválaszban, illetve a később rendelkezésemre álló időben válaszolni is azokra a szempontokra, amelyeket majd ők minden bizonnyal megfogalmaznak.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A mi bizottságunk a tegnapi ülésén tárgyalta meg ezt a törvényjavaslatot, 13-an támogattuk, és 4-en ellene szavaztak a bizottsági ülésen, a Jobbik és a Szocialista Párt nem támogatta az általános vitára való alkalmasságot. A kisebbségi véleményt majd a bizottságunk tagja a Jobbik nevében el fogja mondani, úgyhogy a hozzászólásomban elsősorban arra szeretnék koncentrálni, hogy melyek azok a pozitívumok, amelyek a bizottsági vitában elhangzottak, ami miatt mi ezt a törvényt támogatni tudjuk.
Szeretném azt megismételni, amit a bizottsági ülésünkön államtitkár úr is elmondott, hogy egy fontos törvényről van szó, hiszen négymillió embert érint, négymillió ember közlekedik naponta, jár munkába, iskolába, végzi a dolgát a közösségi közlekedés révén. Tehát egy olyan törvényről beszélünk, amely Magyarországon nagyon sok embert érint.
Elhangzott pozitívumként a bizottsági ülésünkön, hogy nagyon régóta vártunk arra, hogy ez a törvény végre beterjesztésre kerüljön. Államtitkár úr említette, hogy valójában már 2006-ban ennek a törvénynek az elemei ki lettek dolgozva, ennyi ideig tartott, hogy ez benyújtásra kerüljön. Legalább átment egy olyan társadalmi egyeztetésen, ezt pozitívumként többen kiemelték, hogy jelentős társadalmi vita előzte meg ennek a törvénynek a benyújtását. Ugyanakkor elhangzott az is a vitában, hogy néhányan későn észleltek. A munkáltatókkal jelenleg is tárgyal a kormány arról, hogy a napi munkába járáshoz szükséges bérletnek hány százalékát fizessék a munkáltatók, hiszen nem az a célja a kormánynak, hogy a munkaadókat olyan terhek elé állítsa, amiket nem tudnak kifizetni, hanem az, hogy úgy a közlekedési vállalatok, mint a munkáltatók és a munkavállalók is ezzel a törvénnyel jól járjanak.
(10.20)
Elhangzott a bizottsági ülésünkön az is, hogy közösségi közlekedést sehol a világon nem lehet piaci alapon szervezni. Ez állami támogatás nélkül természetesen nem megy, amit az is indokol, hogy a közösségi közlekedésnek számos olyan dimenziója van, amelynek közhaszna, társadalmi haszna van, ezért számon kérni olyan elemeket egy ilyen törvényen vagy akár a rendszeren, amelyek egy piacgazdasági logikát feltételeznek, természetes módon nem lehet.
Üdvözöltük azt is, hogy nagyon sok minden egységesítésre kerül, hiszen lesz egy egységes működési rend, beleértve a menetrendeket. Talán az államtitkár úr fogalmazta meg jogosan úgy, hogy ha valaki véletlenül éppen Esztergomból a Batthyány térre akar eljutni, ami nem egy bonyolult dolog, lehetőleg tehesse ezt meg egyetlen jegy megvásárlásával, és ne kelljen három jegyet megváltania ehhez. Tehát a működés, a szervezeti rendszer, az irányítási rendszer, a fejlesztések, a szabályozás, nagyon sok minden egységesítésre kerül, és nagyon bízunk abban, hogy ez az egységesítés, ahogy az egyik képviselőtársunk megfogalmazta, minőségi változásokat is hoz a közösségi közlekedésben.
Elhangzott a bizottsági ülésünkön az is, hogy a közösségi közlekedés társadalmi megítélése nem feltétlenül pozitív. Ennek részben az az oka, hogy nagyon sokan azt gondolják a közösségi közlekedésről, hogy ez egy feneketlen kút, amiben rengeteg pénz van, és csak elő kell belőle bányászni a pénzt, aztán ebből emelni a közlekedés színvonalát. Tudnunk kell, hogy a rendelkezésre álló pénzből mennyi mindent lehet elérni, ugyanakkor az az állítás is megállja a helyét, hogy jobb szervezéssel, egységesítéssel, amilyen irányba ez a törvény elmegy, a rendelkezésre álló pénzeket igenis jobban fel lehet használni, és bizonyos alapszolgáltatásokat magasabb színvonalon, minőségi színvonalon lehet ellátni. Szeretném külön kiemelni azt az újdonságát ennek a törvénynek, amelyet egyébként már régóta vártak sokan a témával foglalkozók közül, hogy lehetőség nyílik interregionális együttműködésre, azaz a közszolgáltatásokat át lehet vinni a határokon túlra is. Számos olyan településünk van Magyarországon, mondhatnám azt a körzetet is, amelyben én vagyok országgyűlési képviselő, Nógrád megyét, ahol naponta járnak be emberek, akár kórházba is Balassagyarmatra, és én bízom abban, hogy ez a jövőben oly módon történhet, hogy a közszolgáltatás mindenki megelégedésére lehetővé fogja tenni, hogy ugyanazt a jegyet vásárolják Szlovákiában, mint Magyarországon.
A kisebbségi vélemények közül korrekten többen elmondták, hogy számos pozitívuma van a törvénynek, de ahogy az MSZP, illetve a Jobbik fogalmazott, több olyan elem van, amellyel nem értenek egyet, emiatt nem tudják megszavazni a törvényt, általános vitára nem tartják alkalmasnak, de ezt majd ők utánam ki fogják fejteni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója ezt a javaslatot jó javaslatnak tartja, és mivel képviselőtársaim arra biztattak, hogy a késői időre tekintettel próbáljak rövid lenni, ezért igyekszem az érveimet nagyon röviden összefoglalni.
Három érvet szeretnék csak felhozni, ezek egy része már elhangzott. Fülöp képviselőtársam is utalt arra, és az európai uniós pályázatok miatt úgy gondolom, hogy ezt a díjstopot átmenetileg, részlegesen fel kell függeszteni. Nem engedheti meg ugyanis Magyarország azt, hogy elveszítsünk euró-tízmilliárdokat akár európai uniós pályázatok kapcsán. Több polgármesterünk jelezte ugyanis, hogy mivel költség-haszon elemzéseket kellett készíteni az európai uniós pályázatokhoz, és ezekbe bele volt kalkulálva egy lépcsőzetes és nem nagy mértékű díjemelés, ha ezeket nem tudjuk tartani, fennállhat a veszélye annak, hogy a pénzeket elveszíthetik.
A másik szempont, ami miatt támogatni tudjuk ezt a javaslatot, az az, hogy véleményem szerint a lakosságra ez a fajta szabályozás, a 650 forint nem ró indokolatlanul nagy terheket, 231 forint a legalacsonyabb és 810 forint a legmagasabb kukánkénti ürítési díj. E között a 650 forint szerintem egy olyan határ, amit többen is teljesíteni tudnak. Egyébként az önkormányzatok többsége 650 forint alatt állapította meg a kukánkénti ürítési díjat, és ezt fogják most, ahol erre az igény megvan, 650-re emelni. Úgy gondolom, ez nem jelent jelentős mértékű emelést.
A harmadik szempont, és ezzel zárom hozzászólásomat, az, hogy véleményem szerint ez az intézkedés nem megy szembe azzal az általános politikai akarattal, ami a rezsidíjak befagyasztásával kapcsolatos. Azért nem megy szembe, mert a 650 forint nem éri el azt a mértéket, ami miatt itt komoly aggodalomra, politikai aggályokra lenne szükség.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A mi bizottsági ülésünkön 11-en támogattuk az általános vitára való alkalmasságát a törvényjavaslatnak, 5-en ellene szavaztak, és 1 tartózkodás volt. Jómagam a többségi álláspontot fogom megfogalmazni, de úgy tudom, hogy a bizottságunk részéről kisebbségi álláspont kifejtésére is sor kerül.
Meglepően heves vita bontakozott ki a szén-dioxid geológiai tárolásával kapcsolatosan. Képviselőtársam, aki jelen is van a Jobbik soraiban, fogalmazott úgy, hogy egy agyrém, talán ezt a szót használtad, ha megengeded, beidézem ide, hogy azon fáradozik az ember, hogy a geológiai kőzetekbe toljon be olyan szén-dioxidot, ami aztán ott akár föl is robbanhat. Én egy kicsit meglepődtem ezen a kifejezésen, de azért azt el kell ismerni, és ennyiben igazat is adok képviselőtársamnak, hogy a CO2 geológiai tárolása mint technológia, valóban vitatott. Azt gondolom jómagam is, hogy nem feltétlenül az a célunk, hogy úgy működtessünk szenes erőműveket, amelyekre, megjegyzem, valószínűleg szükség lesz, mert az energiára szükség van. A szenes erőművekkel Lengyelországnak is, Németországnak is, de nekünk is az a problémánk, hogy az Európai Bizottság, az Európai Unió mint európai uniós tagállamoknak előírja, hogy a CO2-kibocsátást csökkentsük, tehát ennek mi nem tudunk nem megfelelni. Ezért van szükség ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalására is, mert az Európai Bizottság előírja, hogy vegyük át ezt az irányelvet.
Tehát vitatott technológiáról van szó. Ugyan én nem vagyok geológus, de beszéltem azért geológusokkal, és tudom jól azt is, jártam többször a Földtani Intézetben, beszéltem azokkal a magyar szakemberekkel, akik a '70-es évek óta foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy hogyan lehetne a szenes erőművek CO2-kibocsátását csökkenteni, és azokban a földtani kőzetekben tárolni, amelyekre egyébként Magyarország alkalmas lenne. Tehát a geológusok engem megnyugtattak afelől, hogy ne aggódjunk, itt nem olyan technológiákról van szó, amelyek bármilyen módon is veszélyeztethetnék a környezetet. De azért ebben nincsen egységes szakmai álláspont. Örülnék én magam is annak, ha lenne ennél jobb megoldás. Azt gondolom, hogy 20-30 év múlva a világ ott fog tartani, és ez a bizottsági ülésünkön is elhangzott, hogy nem ezt tekintjük, mármint a CO2 földkőzetben való tárolását a végső megoldásnak, hanem ennél jobb és akár olcsóbb megoldások is lesznek.
Elhangzott a bizottsági ülésünkön az, hogy a világban jelenleg 11 olyan pilótaprojektet ismerünk, amelyekben azt kutatják, hogy hogy lehet a CO2-t biztonságos módon és ipari méretekben is hosszú távon úgy tárolni, hogy annak egészségügyi, illetve környezeti vonatkozásai, kockázatai a minimálisra csökkenjenek.
(15.20)
Az az igazság, hogy ezek a projektek - talán Norvégiát leszámítva - még nem tartanak ott, hogy bizonyossággal ki lehessen jelenteni, hogy ez egy jó megoldás lehet. Elhangzott a bizottsági ülésünkön az is, hogy vajon a magyar kormány vizsgál-e más technológiákat is, és erre államtitkár úr, aki személyesen jelent meg a bizottsági ülésünkön, elmondta, hogy igen. Megemlítette az algatechnológiát, amit én magam is kifejezetten érdekesnek tartok. Itt arról van szó, hogy - idézőjelben - algákkal etetik meg a CO2-t, a füstgázt, és ezekből biomassza képződik, amit egyébként újra el lehet aztán égetni. A Vértesi Erőmű foglalkozik is ilyen kísérletekkel, de ezek is kísérleti stádiumban vannak.
A bizottsági ülésünkön képviselőtársam, kormánypárti képviselőtársam jegyezte azt meg, hogy vajon ennek az egész geológiai CO2-tárolásnak az üzleti modellje kedvező-e az olyan kis tagállamok számára, mint amilyenek mi is vagyunk, hiszen ezek a kísérletek olyan mértékű invesztíciót, olyan mértékű beruházásokat igényelnek, hogy itt is az erősebb tagállamok rúgnak labdába leginkább, és Magyarország ilyen szempontból hátrányt szenvedhet.
Megfogalmazódott az a kérdés is, hogy vajon szolgálja-e Magyarország nemzeti érdekeit egy ilyen megoldás. Erre egyértelműen azt tudom mondani, hogy mivel a Vértesi Erőmű ezzel a problémával már szembesült, és a Vértesi Erőmű működése magyar nemzeti érdek is, hiszen ott energiát állítanak elő, állami tulajdon is van benne, ezért szolgálhat ennek az irányelvnek az átvétele egyébként magyar nemzeti érdekeket is.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Napirend előtti hozzászólásomat a miniszterelnök úr tegnapi bejelentése ihlette, az az intézkedéscsomag, amelyet tegnap ismerhettünk meg, és amely munkahelyeket teremt, munkahelyeket véd meg, és munkahelyeket próbál megőrizni. A hátrányos helyzetű térségekről és az intézkedéscsomag összefüggéseiről szeretnék beszélni olyan képviselőként, akinek a választókörzete is hátrányos helyzetű térség Nógrád megyében.
Mielőtt azonban erre a témára rátérek, szeretnék elmesélni egy történetet képviselőtársaimnak. Tavaly esett meg velem az, hogy ugyanazon a napon jártam az ország két különböző végében egy-egy rendezvényen. Ebben még ugyan nincs semmi különös, de az egyik Győrben, az Audi új gyárának alapkőletétele volt, a másik pedig Ipolytarnócon egy ikszt, vagy ahogy köznyelven mondjuk, kultúrház, művelődési ház átadása. Alig 200 kilométer választja el a két települést, az egyiken több ezer munkahely jött létre - nehéz munkaerőt találni a környéken -, a másikon, Ipolytarnócon meg mindig azzal fogadnak, hogy képviselő úr, mikor lesz már elég munkahely; egy olyan térségben, ahol van, ahol 30 százalékos még mindig a munkanélküliség, magas a romák aránya, és nagyon magas a szegénység.
A múlt héten részt vettem a polgármestereink kistérségi ülésén, és kérdeztem tőlük azt, hogy hogyan élik meg a kormányzati intézkedéseket. A többségük a Start-munkaprogram kapcsán számomra is meglepő módon pozitívumokat mondott - ők panaszkodni szoktak elsősorban -, de mindannyian elmondták, hogy végre olyan programot indított a kormány, ami nem lapáttámasztást jelent a közmunkások számára, hanem értelmes dolgokat. Megnéztem azokat a fóliasátrakat, ahol az óvoda, az iskola intézményének a zöldséget termesztik, több mint egy hektáron. Van olyan település, ahol még állatot is tartanak, szintén a közmunkások részvételével. Van, ahol a határt tisztították meg a közmunkások, tehát rengeteg olyan munkát végeznek, aminek végre értelme van.
Hozzáteszik ugyanakkor azt is, hogy nagyon kevés embert tudnak foglalkoztatni, ez a faluban lévő munkanélkülieknek csak a töredéke, szeretnének több ilyen lehetőséget kapni. Elmondták azt is, ami engem meglepett, hogy nem ragaszkodnak a közmunkások a heti kifizetésekhez, elég lenne, hogyha havonta egyszer fizetnék őket, és javasolták, hogy ne csak az önkormányzatok, hanem vállalkozók is vehessenek igénybe közmunkásokat.
Nos, miért hozom ezt szóba? A hátrányos helyzetű térségekben, amilyen Nógrád megye jelentős része, a legnagyobb probléma a munkahelyteremtés, illetve a munkahely elvesztésétől való félelem. Az az intézkedéscsomag, amelyet tegnap miniszterelnök úrtól hallhattunk, ami lehetővé teszi, hogy tartósan munkanélküliségben szenvedő embereket alkalmazó cégek 100 százalékos járulékkedvezményt kaphassanak, vagy olyan cégek, amelyek kétkezi munkásokat vesznek fel, akiknek nincs különösebb képzettségük, de szükség van rájuk, azok akár 50 százalékos tb-járulékkedvezményt is kaphatnak; ezek az intézkedések az ilyen területeken is hihetetlenül fontosak.
Ugyanakkor kereszténydemokrataként szeretném felhívni a kormány és a kormányfő figyelmét arra is, hogy nem szabad feladnunk azt a törekvést, hogy azoknak a cégeknek, amelyek olyan területeken ruháznak be, amelyek hátrányos helyzetű térségek, azoknak adjunk valami olyan területi elven járó kedvezményt, amit például egy fejlettebb térségben beruházó cég nem vehet igénybe. Hiszen ne felejtsük el: nem ugyanaz a tétje egy beruházásnak a szécsényi kistérségben, mint akár a győri ipari parkban. És miért követelem, miért kérem ezt? Azért, mert a kereszténydemokraták és így a kormány számára is minden egyes ember fontos a társadalomban, legyen az az éppen aktuális életszakaszában akár gazdag vagy akár szegény, legyen tehetős vagy nehezebb élethelyzetű, az ország jövőjét ugyanis az határozza meg, hogy a gazdasági versenyképesség érdekében milyen módon tudunk a társadalmi felzárkózással megküzdeni.
A mélyszegénységben, a szegénységben élők felzárkózása, felzárkóztatása nemzeti ügy, hiszen a szélsőséges élethelyzetek, a kirívó társadalmi különbségek, valamint az ehhez kapcsolódó esélytelenség és a hátrányos helyzetnek a generációkon keresztüli átörökítése az egész társadalom stabilitását veszélyeztetheti, és ha a társadalom stabilitását veszélyezteti, az akadálya lehet a gazdasági fejlődésnek is. Hát így függ össze az az intézkedéscsomag, amelyet tegnap miniszterelnök úrtól hallottunk, a hátrányos helyzetű térségekkel, a hátrányos körülmények között élő emberek sorsával és jövőjével.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalásomban három fontos dologgal szeretnék foglalkozni. Mivel népi kezdeményezésre ritkán kerül sor, ezért szeretném nagyon röviden elmondani, hogy mi is ennek a lényege, miért kell ezzel ma foglalkoznunk, és mik az Országgyűlés teendői egy népi kezdeményezés kapcsán. Utána, mivel a fenntartható fejlődés bizottságának én vagyok itt most a szószólója, szeretnék beszámolni röviden arról az élményünkről, amit Dunakilitin szereztünk, illetve ismertetni a bizottság ajánlását. És a végén, nem elvéve a szót a helyi képviselőinktől, de az ügy érdeméről is szeretnék azért néhány szót mondani, illetve arról, hogy a mai országgyűlési vitának valószínűleg mi lehet a végeredménye.
A népi kezdeményezésről szeretném képviselőtársaimnak elmondani, hogy nem szabad összekeverni a népszavazással, bár mind a kettő a nép által gyakorolt közvetlen hatalomgyakorlás eszköze, az a lényeges különbség a kettő között, hogy a népi kezdeményezés nem vonja el az Országgyűlés hatáskörét úgy, ahogyan ezt a népszavazás megteheti. Lényeges különbség az is, hogy a népi kezdeményezés kapcsán elegendő 50 ezer aláírást összegyűjteni.
A népi kezdeményezésnek az is következménye, hogy ha az Országos Választási Bizottság elnöke eredményesnek nyilvánít egy népi kezdeményezést, elismeri, hogy az az összegyűjtött aláírás hiteles, s valóban a megfelelő aláírásgyűjtő íven történt az aláírásgyűjtés, akkor az Országgyűlés elnökéhez fordul, és az Országgyűlés elnöke kijelöl egy bizottságot állásfoglalásra - ez volt a mi bizottságunk -, és bejelenti, hogy az Országgyűlésnek azt a kérdést, amire a népi kezdeményezés irányult, a napirendjére kell tűznie, méghozzá a bejelentést követően három hónapon belül.
És szeretnék mindenkit tájékoztatni arról, hogy mivel szeptember 10-én jelentette be Kövér László elnök úr, hogy a népi kezdeményezés eredményes volt, és nekünk napirendre kell tűzni, december 10-ei határidőig meg kellett hogy tárgyaljuk. Ma december 4-e van, tehát házszabályszerűen járunk el. Szeretnék röviden arról is szólni, hogy ennek a konkrét népi kezdeményezésnek mi volt az előzménye. Egyébként talán kevesen tudják, hogy a rendszerváltás óta összesen ez a 15. alkalom, hogy népi kezdeményezéssel kapcsolatban az Országgyűlés tárgyalást folytat.
Nos, ennek a népi kezdeményezésnek az volt az előzménye, hogy Szammer István 2012. április 19-én benyújtott egy, a népi kezdeményezésre vonatkozó kérdést és az általuk összegyűjtött 71 ezer aláírást az Országos Választási Bizottságnak. A kérdés a következő volt: "Akarja-e ön, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére a szigetközi Öreg-Duna-meder és a győri Mosoni-Duna-szakasz vízgazdálkodási megoldásainak a megvitatását?" Erre a kérdésre gyűjtöttek össze 71 ezer aláírást, tehát bőven többet, mint amennyit a törvény előír, azaz 50 ezret.
Mi az Országgyűlés teendője ilyenkor, amikor erről tárgyalunk? Az előbb az elnök úr idézte az idevonatkozó törvényt. Ez egy elég sajátos műfaj az Országgyűlésben, mert ahogy ön is elmondta, nincs előterjesztő, sőt módosító indítványt sem lehet tenni egyébként az Országgyűlésnek a majd elfogadandó határozatához. És itt szeretném felhívni valamennyi képviselőtársunk figyelmét arra, hogy mivel az ügyrendi bizottság ajánlása alapján járunk el, ilyenkor az a szokás, hogy az Országgyűlés a népi kezdeményezést vagy támogatja, vagy pedig nem támogatja. Tehát gyakorlatilag mi ma az Országgyűlésben erről a kérdésről dönthetünk.
Ezt a határozatunkat ráadásul, és ez is az ügyrendi bizottság ajánlásában szerepel, nem köti maga a népi kezdeményezés, tehát az a két kérdés, amit feltettek, és az általunk elfogadott határozatnak - ez is megkülönbözteti egyébként a népi kezdeményezést a népszavazástól - nincsen kötelező hatása a kormányra, amelynek a képviselője, Illés Zoltán itt ül, és majd utánam szólni fog. Ezek tehát azok a népi kezdeményezéssel kapcsolatos fontos technikai tudnivalók, amelyek szerintem a mostani vitánkat egyfajta mederbe tudják terelni.
Említettem korábban, hogy a fenntartható fejlődés bizottságát jelölte ki az Országgyűlés elnöke, hogy fogalmazza meg az ajánlását. Mi egy kihelyezett bizottsági ülést tartottunk Dunakilitin 2012. október 9-én, ahol a következő határozatot fogadtuk el: a bizottságunk a népi kezdeményezésben foglaltakkal egyhangúlag, 15 igen szavazattal egyetértett és azt támogatta is.
A kihelyezett bizottsági ülésünkön, ami a helyszínen volt és egy helyszíni bejárás is megadatott nekünk, meghallgattuk a vízügyi szakemberek tájékoztatását. A kormány képviselője is ott volt. Meghallgattuk a civil szervezeteket. A SZITE, a szigetközi helyi szervezet előadója ismertette az elképzelését azokról a vízgazdálkodási megoldásokról, amelyeket a helyiek szeretnének megvalósítani.
És hogy pró és kontra érvek is elhangozzanak, meghallgattuk azokat a technikai megoldásokat, amelyek a SZITE tervében szerepeltek, és amelyeket a civil szervezetek nem feltétlenül üdvözölnek. Ha jól emlékszem, a Védegyletnek is ott volt a képviselője, aki előadást is tartott erről. Nos, ennyit a körülményekről, illetve a tárgyalást megelőző előzményekről, és akkor szeretném a hátralévő időt ugyan nem teljesen kihasználva, néhány szót mondani arról is, hogy véleményem szerint mi az ügynek a lényege.
Szeretném azt a véleményemet megfogalmazni, hogy én attól tartok, hogy azt a feladatot, amit a népi kezdeményezés kitűzött, nevezetesen, hogy tárgyaljuk meg a vízgazdálkodási megoldásait akár az Öreg-Duna-medernek, akár a Mosoni-Duna-szakasznak, mivel nem mérnökök vagyunk és nem is ez a feladatunk, szerintem ennek a követelésnek nem biztos, hogy eleget tudunk tenni, ellenben a problémát azonosítani tudjuk, és ki tudjuk mondani azt is, hogy valószínűleg mi a teendő. Szeretném kettéválasztani, bár egyetlen kérdést tettek fel a népi kezdeményezésben, de a megítélésem szerint jól kettéválasztható maga az ügy, hiszen van egyrészt az Öreg-Duna-mederre vonatkozó kérés, meg van egy, a Mosoni-Duna-szakasznak nem is a felső, hanem az alsó szakaszát érintő probléma, ami elsősorban Győr városát, illetve annak a környékét érinti.
Ismertetném először a szigetközi Duna-mederrel kapcsolatos problémát, ahogyan ezt én látom. Ez a probléma közvetlen összefüggésben van a bős-nagymarosi szindrómával, azon belül is a Duna szlovák oldali egyoldalú elterelésével, ami 1992-ben történt, 20 évvel ezelőtt. A helyi emberek 20 éve várnak arra, hogy a Duna egyoldalú elterelése miatt keletkezett problémákra valamilyen megoldást találjunk. A szlovák fél akkor, válaszul arra, hogy a magyar fél egyoldalúan felbontotta a létesítményrendszer megvalósítására kötött államközi szerződést, Dunacsúnynál felépített és '92 októberében üzembe is helyezett egy duzzasztóművet. Ez vette át a Dunakilitiben már elkészült duzzasztómű feladatát, amit a magyar fél már nem akart üzembe helyezni, hiszen a szerződést felmondta, így lehetővé vált a szlovák fél számára, hogy a már elkészült bősi vízierőművet üzembe helyezze.
Másfelől viszont a Duna egyoldalú elterelése miatt nem készültek el azok a munkák, amelyek a kikapcsolt Duna-mederben, vagyis az Öreg-Dunán szükségesek lettek volna. A meder gyakorlatilag kiszáradt, és súlyos ökológiai károk keletkeztek. Ezek a károk nemcsak a mederben jelentkeznek, hanem a meder igen alacsony vízállása leszívja a térség talajvizét, ezáltal a Szigetköz értékes állatvilágát, élő- és növényvilágát is károsítja.
A mai helyzet egyfelől egy fenéklépcső megépítésével - ez '95-ben volt -, másfelől bizonyos vízhozamok ütemezett átadására vonatkozó megállapodással alakult ki, továbbá a Felső-Szigetközben elkészült egy olyan vízpótló rendszer, amely biztosította a megfelelő talajvízszintet, igaz, ez évszakonként ingadozott. Maga a meder és az Alsó-Szigetköz azonban a mai napig is vészhelyzetben van, nehéz helyzetben van. Véleményem szerint ez az egyik kulcsproblémája az egész kérdésfelvetésnek.
Magáról a vízgazdálkodási megoldásról azonban, ahogyan ezt korábban is jeleztem, mivel az valójában rengetegféle technikai megoldást érint, és ráadásul a magyar fél ezt egyoldalúan nem is döntheti el, mert Szlovákiával államközi megállapodást kell kötnünk ebben, ezért azt gondolom, hogy konkrét vízgazdálkodási megállapodásokról itt a parlamentben nem tudunk beszélni.
(10.10)
A kérdésföltevés másik vonatkozása pedig a győri Mosoni-Duna-szakasz helyzete; hogy is áll ez? Győr a vizek városa, magam is onnan származom, odajártam gimnáziumba, jól emlékszem arra, hogy milyen jelentős vízi és sportkultúrája van a városnak. Mindannyian tudjuk, hogy a Mosoni-Duna átszeli a várost, és ott torkollik bele Győrnél a Rába is a Mosoni-Dunába. A város képét alapvetően meghatározó elem maga a folyó, fontos sportolási, vízparti, közösségi szerepe van.
Ezzel szemben a Duna-meder süllyedésével párhuzamosan csökkenő vízszint miatt a Mosoni-Duna annyira összeszűkült, hogy szinte át lehet rajta gázolni, és ha ez a tendencia nem állítódik meg, akkor gyakorlatilag lehetetlenné válik a városban a vízi élet, a folyó egy szűk és semmire sem használható csermely is lehet. Ezért meg kell teremteni a magasabb vízszint tartásának, esetleges szabályozhatóságának is a lehetőségét. Ezt mint célt fogalmazzák meg egyébként maguk az aláírásgyűjtők is.
Én körülbelül így látom az ügy érdemét. Számos érvet nem mondtam el, mert szeretném, ha képviselőtársaimnak is maradna erre lehetőségük. Összefoglalásképpen azt mondanám, hogy az Országgyűlésnek egyhangúlag támogatnia kell a népi kezdeményezést, ahogyan tette a fenntartható fejlődés bizottsága, és meg kell tennie a kormánynak mindent annak érdekében, hogy a Szigetköz problémájának 20 éve várt megoldására valamilyen javaslat szülessen. Azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek ezt mindenképpen támogatnia kell.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! 2010-ben Dél-Afrikában volt a labdarúgó-világbajnokság, és ez volt az első olyan nemzetközi sportesemény, amelyet fenntartható módon szerveztek. Egy német alapítvány fejlesztett ki egy olyan módszertant, amelyet a világon először itt teszteltek. Ez jól sikerült, és a FIFA nívódíjat adott ennek a módszertannak, úgyhogy 2014-ben Brazíliában a labdarúgó-világbajnokságot hasonló módon fogják megszervezni.
Ezt nem azért mesélem el, mert akik ismernek, tudják rólam, hogy szeretem a focit, és nemcsak azért, mert a témát, a fenntartható fejlődést is szeretem, szeretek ezzel foglalkozni, hanem azért, mert ez az egész téma, a fenntarthatóság sokszor annyira filozofikus mezőkben van, hogy nehéz levinni a mindennapok szintjére, és ez a példa olyan bizonyítéka annak, hogy egy viszonylag elvont témából hogyan lehet olyan terméket csinálni, amit például sporteseményeken is lehet alkalmazni.
Hozzászólásomat a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónokaként én is, ahogy korábban az előttem szólók tették, néhány ténymegállapítással szeretném kezdeni. Ezek a következők: neves tudósok szerint az a civilizációs modell, amelyet az emberiség - beleértve bennünket, az európai civilizációt is - követ, fenntarthatatlan. Globális szinten minden kontinensen és minden országban jelentős kihívás - ahogy ezt korábban többen is mondták - a természeti erőforrások túlzott használata, kimerítése. Erre azért kerül sor, mert a gazdasági növekedéshez nyersanyagra, energiára van szükség, az energiához pedig energiaforrásokra.
A modern kor - és ez a harmadik ténymegállapításom - olyan politikai, gazdasági rendszereket és olyan technológiai megoldásokat hozott, amelyek viszonylag könnyen lehetővé teszik nekünk, a jelen generációinak azt, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek révén az előnyöket, a hasznokat ugyan mi és most élvezzük, de a döntések társadalmi költségeit, egyes káros következményeit a jövőre háríthassuk. Ez összefügg a modern kori demokráciák egyik legnagyobb és nehezen kezelhető strukturális problémájával, nevezetesen azzal, hogy 4-5 éves parlamenti ciklusok vannak, és a rövid táv többnyire győzedelmeskedik a hosszú táv felett. Összegezve tehát fennáll a veszélye annak, hogy feléljük a jövő nemzedékek tartalékait, és ez nem helyes, ez nem fenntartható.
Beszédem következő részében szeretnék én is kitérni arra, hogy melyek azok a globális problémák, amelyek mint kihívások a fenntartható fejlődést jelentősen veszélyeztethetik. Ezt szintén megtették az előttem szólók. Anélkül, hogy őket megismerném, röviden felsorolnám ezeket. Három területről szeretnék beszélni. Kezdeném a szociális területtel, aztán rátérnék a gazdaságra és végül a környezetvédelemre is. Arról a három területről beszélnék, amelyek az alapvető pilléreit képezik, a három pillérét a fenntarthatóságnak.
Kezdjük a szociális problémákkal, ha úgy tetszik, a szegénységgel. Több előttem szóló hozott adatokat is arra nézve, milyen szociális igazságtalanságok, aránytalanságok vannak a világon. Hogy ne ismételjem meg őket és újat tudjak mondani: a világ három leggazdagabb emberének vagyona nagyobb, mint a 48 legszegényebb állam GDP-je. Az emberiség 80 százalékának van mobiltelefonja, de csak 60 százalék jut hozzá például a csatornázottsághoz. A gazdagok és a szegények közti különbség egyre nő. A növekedés szociális határait is kezdjük elérni. A fejlett világ jóléti rendszerei hamarosan fenntarthatatlanná válnak. Ennyit a szociális területről.
A gazdaságról annyit szeretnék mondani, hogy 2008-ig azt hittük, hogy a gazdaság jól működik, de a válság óta tudjuk, hogy nem. Hiszen a liberális piaci gazdaságpolitika gyakorlatilag megbukott. Az USA GDP-jének nagy részét már nem is termelésből, hanem pénzügyi szolgáltatásokból állítják össze. Ez nem fenntartható. Az eladósodás számos európai országot földre vitt a mi földrészünkön. Portugália adósságainak jó részét az egykori gyarmat, Brazília vette meg, Németország meg Kínában próbált meg segítséget kérni az eurózóna megmentéséhez, ezek nem várt fejlemények. Baj van a gazdasági növekedéssel is nagyon sok helyen. Ahol pedig van gazdasági növekedés, az nem párosul feltétlenül új munkahelyek létrejöttével. Ami nagyon nagy probléma, hogy sok fiatalnak esélye sincsen arra, hogy munkához jusson.
Végül nézzük a harmadik pillért, a környezetvédelmet! A tudomány úgy tartja, hogy mi a holocén földtörténeti korban élünk, amely majdnem 12 ezer éve, a jégkorszakokat követő felmelegedés óta tart. Most azonban egy geológuscsoport úgy véli, ideje hátrahagyni ezt a holocénnak nevezett földtörténeti korszakot és belépni a geológiai értelemben vett antropocén korba; ha ezt lefordítjuk magyarra: az ember korába.
Az ő elméletük szerint az emberiség immár elkerülhetetlenül nyomot hagy a földkéreg rétegsorában. Eltörölhetetlenül beíródtunk a Föld rétegtani történelmébe, mondják. A mi geológiai időnk ugyan egy pillanat csupán a földtörténetben, de az elnevezés bevezetése sokat lendíthetne az ember visszavonhatatlan bolygóalakító hatásának elismerésében. Az ember okozta átalakulások megértésén kívül persze fontos lenne tudni, hogyan érhetnénk el hatékonyan a fenntarthatóság állapotát.
No de mi is az a fenntarthatóság? Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a témát szeretném az elkövetkező néhány percben körbejárni, illetve azt a kérdést is megválaszolni, hogy mi is a célunk a fenntartható fejlődéssel nekünk, magyarországi parlamenti képviselőknek.
A fenntarthatóság vagy fenntartható fejlődés értelmezése nem egyszerű. Maga a fogalom igen filozofikus, bonyolult, nehéz a mindennapok szintjén megérteni. Sem a tudományban, sem a jogszabályokban nincs egy olyan, mindenki által elfogadott definíciója, amely általános érvényű lehetne. Sokan úgy gondolják, hogy a környezetvédelmet váltottuk fel ezzel az új fogalommal, és lépett a környezet-, illetve a természetvédelem magasabb szintre, ha úgy tetszik, egyfajta környezetvédelem 2.0-ként.
Hogy ez mennyire nem így van, azt jól mutatja egy, az ENSZ által elfogadott határozat a fenntartható fejlődésről, amely a fenntartható fejlődés három, egymással szoros kölcsönhatásban lévő dimenzióját azonosítja, nevezetesen: a környezetit, a gazdaságit és a társadalmit.
(12.30)
Tehát a fenntartható fejlődés nemcsak környezetvédelem, hanem annál sokkal több: a gazdaság, a társadalom és a környezetvédelem hármas egysége, amelyek egymással szorosan összefüggenek. Magyarul a fenntartható fejlődés az, hogyan tudok úgy fejlődést, ha úgy tetszik, gazdasági növekedést előidézni, hogy az tartósan jó legyen az embereknek, de közben ne tegyem tönkre a természetet sem. A mi keretstratégiánk, amelyet most tárgyalunk, a három dimenziót kiegészíti egy negyedikkel, nagyon helyesen, az emberi, azaz humán dimenzióval. Így azt mondhatjuk, hogy a fenntartható fejlődés négy erőforrásra támaszkodik: az emberire, a természetire, a gazdaságira és a társadalmira. Erre a négy erőforrásra minden nemzedéknek szüksége van. Ezek hosszú távú megőrzése tehát a fenntartható fejlődés célja.
A következő kérdés, amit szeretnék feltenni, az, hogy miért is van szükségünk nekünk, magyaroknak egy fenntartható fejlődési stratégiára. Mivel ez európai uniós kötelezettség, mondhatnánk azt is, minden tagállamnak kell hogy legyen fenntartható fejlődési stratégiája, így nekünk, magyaroknak is. A feladat elvégezve, ahogy a művelt angol mondaná, "mission completed", és hátra is dőlhetnénk elégedetten. De ennél jóval többről van szó valójában. Valójában ez az ügy egy nemzetstratégai kérdés is, nemcsak globális ügy, ahogy próbáltam korábban érzékeltetni. Nekünk, magyaroknak jól felfogott érdekünk az új kihívásokra való magyar válaszadás. Külön öröm, hogy ezt szinte mindegyik parlamenti frakció felismerte, a benyújtáskor még létező LMP-n kívül valamennyi képviselőcsoport képviselője aláírta a keretstratégiát, illetve az országgyűlési határozatot.
Ezek után most nézzük meg közelebbről, hogy mi az, amiben mi, magyarok hasonlítunk a többi országra, és mik azok az úgynevezett magyar nemzeti sajátosságaink a stratégia kapcsán. Ha globális szinten nézzük, minden kontinensen és szinte minden országban jelentős kihívás például, ahogy ezt korábban én is mondtam, mások is szóvá tették, a természeti erőforrások túlzott használata. De említhetném a demográfiai folyamatokat is. Vannak olyan országok, nemzetek, ahol túlnépesedéssel küzdenek, Európában azonban tipikusan a népességfogyás okoz problémákat. Magyarország sajátos negatív trendekkel küzd. Nálunk tart legrégebben a népesség fogyása Európában. De Európában párját ritkítóan alacsony szintű az egymás iránti és az intézményekkel szembeni bizalmunk is. Mi, magyarok jelentős eladósodással is küzdünk, és ezeket a sajátosságokat a nemzeti stratégiánkban meg kell jeleníteni.
Nagyon lényeges kiemelni a keretstratégia alapelvei közül, hogy a fenntarthatóság felé való út megtalálásában nemzetközi szinten egybehangzók az alapelvek, de nincs egyedüli recept, következésképpen nekünk magunknak, magyaroknak kell meghatároznunk országunknak a fenntartható fejlődéshez vezető saját útját is. Szerintem ez a kiindulópontja részben annak a vitának, amit ma az Országgyűlésben elkezdünk, és majd a jövő héten folytatunk. Ezt a közös munkát alapozta meg egyébként a tanács által 2009-ben az Országgyűlés elé letett jelentés a magyar helyzetről, amely a "Jövőkereső" címet viselte.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mit is ír a stratégia nemzeti erőforrásaink jelenlegi állapotáról? Vegyük ezt most sorra néhány percben! Az emberi erőforrásokat tekintve Magyarország népessége veszélyes ütemben fogy. A fenntartható gazdasághoz és az innovációhoz szükséges tudás gyarapításában is lemaradóban vagyunk. A magyar emberek egészségi állapota rosszabb, mint ami gazdasági fejlettségi szintünkhöz képest elvárható lenne. Társadalmi erőforrásaink terén ellentmondásos helyzet alakult ki. A kutatások azt mutatják, hogy tiszteljük a munkát, a teljesítményt, a természetet, fontosnak tartjuk a takarékosságot, a személyes felelősségvállalást, a normakövetést. De például elutasítjuk a kockázatvállalást, és még mindig jellemző ránk, magyarokra az államra való túlzott hivatkozás: majd az állam gondoskodik rólam, megoldja helyettem a problémáimat. Az intézményekbe és általában vetett bizalmunk alacsony, ugyanakkor a családunkba és a közvetlen környezetünkbe vetett bizalom magas.
A természetes környezet, a nemzetközi folyamatokhoz hasonlóan egyébként, Magyarországon is egyre kisebb területre szorul vissza. A természetes területek beépítése folytatódik. Termőföldjeinket különböző degradációs folyamatok veszélyeztetik. Ezenkívül számos környezetszennyezési problémával küzdünk. Hogy néhányat felsoroljak, a szállópor-koncentráció miatt magas a levegőszennyezés nagyvárosainkban, számos problémát okoznak vízszennyezések is. De nem vonhatjuk ki magunkat mi, magyarok az éghajlatváltozásból eredő következmények alól sem. Gazdasági erőforrásainkat tekintve nagymértékű a nemzetközi kitettségünk, ez is elhangzott korábban, a külföldi tőkétől és nyersanyagoktól való függésünk, amihez jelentős, a külföld felé való eladósodottság is társul. Még mindig alacsony a vállalkozások K+F és innovációs tevékenysége és a foglalkoztatottság is. Ezeken kell változtatnunk, és ezeken dolgozik az Orbán-kormány 2010 óta.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fenntartható fejlődés közös felelősségünk. Fontos hangsúlyozni, hogy a fenntarthatóságot nem tudjuk pusztán jogszabályokba foglalt kötelezettségekkel, illetve kormányzati döntésekkel elérni. Ezért a keretstratégia együttműködésre hív minden magyar polgárt, családot, a civil szervezeteket, a vallási közösségeket és a gazdasági szereplőket is. Számukra ajánlásokat is megfogalmaz. Az országos és a helyi kormányzás feladataiként említhetném az egyre inkább versenyképessé váló munkabérek biztosításának szükségét. Ennek első lépcsője volt az, hogy felemeltük a minimálbért. Fontosak a családokat és a gyermekvállalást segítő intézkedések, az oktatási rendszer hatékonyságának növelése, a köznevelés reformja, beleértve a pedagógus-életpályát is.
Ugyanígy feladatunk a kulturális intézmények támogatása, népegészségügyi, prevenciós programok, szűrések indítása, az egészségre káros termékekkel kapcsolatos tájékoztatás, az ilyenek megadóztatása vagy éppen betiltása, lásd chipsadó vagy a dohányzás elleni törvény, a leszakadó társadalmi csoportok és térségek kiemelt kezelése, az egyházak, civil szervezetek működésének biztosítása és támogatása, a határon túli magyarsággal való kapcsolataink erősítése. És ugyanígy fontos a többi országgal való együttműködés is nekünk, magyaroknak.
Néhány példát szeretnék hozni arra, miért fontos a civil szféra szerepe az egész fenntarthatósági ügyben. Egy vállalkozás például akkor és úgy tudja a fenntarthatóságot segíteni, ha egészséges munkakörnyezetet biztosít a munkavállalóinak, ha támogatja, mondjuk, a sportolási lehetőségeiket. Vagy a gyesről visszatérő kismamáknak rugalmas munkavégzést biztosít. A tartós párkapcsolatok és a család első helyen szerepel az emberi erőforrások fejezetben, hiszen ebben a környezetben történik meg az értékek következő generációknak való átadása. Kis közösségeink, civil szervezeteink és vallási közösségeink nagy része valamilyen érték mellett tette le a voksát, egész tevékenysége erre irányul. Lehet ez oktatás, egészségmegőrzés, leszakadó társadalmi csoportok integrációja. Ezzel jelentősen hozzájárulnak a magyar társadalom fenntartható fejlődéséhez.
A felsorolásból is látszik, hogy a fenntarthatóság tág értelemben életünk szinte minden területét érinti, és az egyéntől a kormányzatig mindenkinek felelőssége van a fenntarthatóság megteremtésében. Végezetül pedig, tisztelt képviselőtársaim, jó, ha tudatosítjuk magunkban: azzal, hogy ezt az országgyűlési határozatot elfogadjuk, nem ér még véget a munkánk. Lesznek az elfogadásból adódó politikai feladataink is. Ezek közül a legfontosabb, és ezt is többen kiemelték előttem, hogy nemzeti párbeszédet kell majd kezdeményeznünk, fel kell hívni a közvélemény figyelmét hosszú távú problémáinkra és a fenntarthatósági szemlélet fontosságára. A jövő nemzedékekkel szembeni felelősségünk nem ér véget ezen országgyűlési határozatról szóló szavazáskor, egyetlen gombnyomással, hanem a keretstratégiában megjelenő értékek és elvek következetes képviseletét követeli meg.
A következővel zárnám mai hozzászólásomat. Én magam személyesen örülök és büszke is vagyok arra, hogy képviselői tevékenységem során megadatott az a lehetőség, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójának tagjaként előterjesztője lehettem ennek az országgyűlési határozatnak, ennek értéke van számomra. Remélem, hogy a teremben ülők is hasonlóképpen vélekednek.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
(12.40)
DR. NAGY ANDOR, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A külügyi bizottság a mai ülésén ezt a törvényjavaslatot megtárgyalta, és vita nélkül, egyhangúlag valamennyien támogattuk. Tettük ezt azért, mert úgy gondoljuk, hogy ez a törvényjavaslat jól szolgálja Magyarországnak úgy a gazdasági, mint a politikai érdekeit.
A javaslat lényegét az előbb államtitkár úr ismertette, én szeretném elmondani, hogy az előterjesztő a bizottsági ülésünkön elmondta, hogy egy olyan országgal kötünk most megállapodást, amely Délkelet-Ázsia egyik legfontosabb országa; 260 milliós lakosságával Indonézia meghatározó szerepet játszik a délkelet-ázsiai térségben, a világ legjelentősebb muszlim országáról beszélünk.
2010-ben az Orbán-kormány meghirdette a keleti nyitás politikáját, és ebbe a politikába illeszkedik bele ez a megállapodás is, amelyet jó szívvel ajánlok képviselőtársaimnak. Szimbolikus jelentősége is van annak, hogy most fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot, ugyanis nemsokára, márciusban az indonéz köztársasági elnök látogatást fog tenni Magyarországon, 150 fős üzletember-delegáció kíséri el, hat-hét miniszter, és Európában Németország mellett csak Magyarországra jönnek. Ez is jelzi, hogy milyen jelentősek ezek a kapcsolatok.
Kérem tehát képviselőtársaimat, hogy úgy, ahogy a bizottsági ülésen tettük, támogassuk most is ezt a törvényjavaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. NAGY ANDOR, a fenntartható fejlődés bizottságának előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottságunk a tegnapi, hétfői ülésén ezt a törvényjavaslatot megtárgyalta, és mind a tárgysorozatba-vétel kapcsán, mind az általános vitára való alkalmasság esetében egyhangúlag támogattuk Bartos Mónikának ezt az indítványát. Tettük ezt azért, mert - ahogy az előttem szóló államtitkár úr is, valamint Bartos Mónika is korábban elmondták - három olyan paragrafusról beszélünk, amely mögött felsorakoztak mind a kormánypártok, mind az ellenzéki pártok és a függetlenek, hiszen olyan természetvédelmi nemzeti érdekekről beszélünk, amelyeket jó szívvel mindenki támogathat.
Az 1. §-ról röviden kívánnék szólni, hiszen abban technikai módosításokról van szó. Egyetlen esetben bontakozott ki egy kisebb vita, és tett fel kérdést az egyik képviselőtársunk a 2. §, az ex lege védettség kapcsán. Turi-Kovács Béla jegyezte meg, és mivel nincs itt a teremben (Jelzésre:), illetve bocsánat, Béla, de mint magyar hangod, kérlek, engedd meg, hogy megismételjem azt a jogos aggodalmat, hogy vajon az a rendelkezésre álló határidő, a 2014. március 31. elégséges-e arra a reparációra, ami valóban szükséges. Hiszen ahogy az államtitkár úr elmondta, 2003 előtt - hibát követve el - felkerült olyan emberek ingatlanára a földhivatali bejegyzésben egy tulajdonjogot korlátozó bejegyzés, ami például megakadályozhatott ingatlantulajdonosokat abban, hogy egy-egy területre hitelt vegyenek fel vagy éppen pályázzanak, tehát nem tudták gyakorolni a tulajdonjogukat. A tárca jelen lévő képviselője, valamint az előterjesztő is azon a véleményen voltak, és úgy éreztem az államtitkár úr szavaiból is, hogy ez az egy év, ami rendelkezésünkre áll, ebben a 22 esetben meg azokban az esetekben, amelyek még időközben felmerülhetnek, ad lehetőséget arra, hogy ezt a problémát orvosolni lehessen. És mivel itt egy akut problémát orvosolunk, megteremtjük a jogbiztonságot, semmi olyan érvet nem tudunk felsorakoztatni, hogy miért ne lehetne ezt a javaslatot támogatni.
A 3. § kapcsán pedig, ahogy ezt az államtitkár úr részletesen kifejtette, azt az áldatlan állapotot próbálja a kormány felszámolni, úgy, hogy a természetvédelmi törvény lehetővé teszi majd a miniszternek, hogy egy, a törvénynél alacsonyabb szintű rendeletben, akár utasításban szabályozhassa, hogy azokat a barlangokat, amelyek nagyon helyesen állami tulajdonban vannak, és kifejezett természetvédelmi érdekek fűződnek ahhoz, hogy ezeket őrizzük, védjük, hogyan lehet szabályszerűen hasznosítani, hogyan lehet ott kutatni, hogyan lehet merüléseket folytatni, hogy véletlenül se fordulhassanak elő olyan esetek, amelyeket az államtitkár úr is említett, ahol illegálisan barlangi merüléseket, akár kutatásokat szervezhettek.
Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy ezt a törvényjavaslatot egyhangúlag támogattuk, és javaslom a képviselőtársaimnak is, hogy mindenféle fenntartás nélkül ezt a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(11.00)
DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, ma van a Föld napja, és a hozzászólásomban ezzel szeretnék foglalkozni. Stephen Hawking angol származású elméleti fizikus - aki arról híres, hogy a betegsége miatt csak nagyon nehezen, gépek segítségével tud a külvilággal érintkezni, viszont amikor megszólal, akkor nemcsak a tudományos közélet, hanem a média is odafigyel arra, amit mond - a napokban Los Angelesben az emberiség jövőjéről beszélt. Nem túl optimista jóslata szerint az emberi faj még ebben az évezredben kihalhat, amit csak egy módon kerülhetünk el, mégpedig úgy, ha továbbállunk a Földről. Az űrkutatásban reménykedhetünk egyedül, mondta, abba kell tehát szerinte befektetnünk és azt kell támogatnunk. Hát, ez nem hangzik valami biztatóan...
Én magam ugyan nem vagyok ennyire borúlátó, de ha elfogadnám a jóslatot, hogy van még ezer évünk a Földön, az még túl sok idő lenne arra, hogy ne törődjünk azzal, hogyan bánunk a környezetünkkel, magával a Földdel. Ha mindennek vége is lenne a következő ezredfordulón, akkor sem mindegy, hogy addig is milyen életminőséget akarunk biztosítani magunknak. Ez nekünk, magyaroknak sem mindegy; egyáltalán nem az.
Április 22-én - vagyis a mai napon - évről évre világszerte megünnepeljük a Föld napját. Ma mintegy egymilliárd ember vesz részt egyébként különböző, a Föld megmentésével kapcsolatos akciókban. Maga a mozgalom 1970-ben indult, mégpedig az USA-ban, ami fontos változásokat hozott: Nixon akkori elnök megalakította az első környezetvédelmi minisztériumot, törvények születtek a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és 25 millió embert sikerült egy kampány révén rávenniük, bevonniuk abba, hogy az ökológiailag fenntarthatóbb életvitel mennyire fontos.
Magyarországon 1990 óta ünnepeljük ezt a napot, és az idén is számos helyi kezdeményezésű programot találunk. A "TeSzedd!"-mozgalom révén országszerte tisztítják az emberek a saját környezetüket a szeméttől; van, ahol virágpalántákat ültetnek. Az iskolák különböző környezetvédelmi vetélkedőket szerveznek a gyerekeknek, hogy a környezetünk megóvása egyáltalán téma legyen. Aki szombaton járt Budapesten, biciklisek ezreivel találkozhatott a Critical Mass rendezvényen, a főváros és közműcégei pedig önkéntesekkel Guinness-rekordot állítottak fel több mint tízezer tő árvácska elültetésével a Városligetben. Ezek csak példák a számos kezdeményezésből, amelyeknek célja a figyelemfelkeltés és a szemléletformálás.
Itt szeretném önkritikusan megjegyezni, nem éppen szívmelengető látvány épp a Föld napján az, ahogy ma bejöttünk a Parlamentbe, és láttuk, hogy szinte az összes, talán az összes fát kivágták. (Taps a Jobbik, valamint a függetlenek padsoraiban. - Szórványos taps az MSZP padsoraiban.) Tudom jól, hogy amikor majd ez a szép tér megújul, és készen lesz, akkor ezeknek a fáknak a többszörösét fogjuk ide visszaültetni, köztük rengeteg őshonos magyar fajtát is, és az autóforgalom gyakorlatilag megszűnik, de akkor sem tudom elhallgatni, hogy ez nem egy szép látvány.
Szeretnék kiemelni egy eseményt a Föld napjához kapcsolódó hazai ünnepségek közül, mégpedig azt, hogy a múlt héten csütörtökön Fazekas Sándor miniszter úr hivatalosan is átadta a Körös-éri tájvédelmi körzetet, amelyet idén január 1-jétől egy rendelettel védetté minősített. Ez hazánk egyik déli csücskét érinti egyébként, Kelebia, Öttömös, Ásotthalom és Mórahalom környékét. Jelentősége abban áll, hogy a tájvédelmi körzet különleges növény- és állatfajoknak ad otthont, olyanoknak is, amelyek a világon csak a Kárpát-medencében találhatók meg. Ha ezeket mi nem őriznénk meg gondosan, a kipusztulás fenyegetné őket.
Talán laikusok számára nem annyira egyértelmű, mint nekünk, környezetüggyel foglalkozó politikusoknak és szakembereknek, hogy ma a természetvédelemnek a legnagyobb kihívást és feladatot a biológiai sokféleség fenntartása jelenti. Ha kipusztul egy faj, mi, emberek általában nem is tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, mert lehet, hogy életünkben sosem láttunk ilyen fajt, nem is tudunk róla, hogy létezett, viszont amikor ez megtörténik, az azt jelenti, hogy azok a természeti rendszerek, amelyekben jelen voltak ezek a fajok, megsérülnek, és valahogy a természet reagál erre, kompenzálnia kell ezt, ami legtöbbször már az emberek kárára történik. Ezért gyakorlati, kézzelfogható jelentősége van annak, hogy ezen a tájvédelmi területen különleges fajokat védünk meg a kipusztulástól.
Összefoglalva tehát: felszólalásommal szerettem volna megemlékezni a Föld napjáról, kiemelve egy fontos eredményt a közelmúltból, és felhívnám a figyelmet, hogy a Föld-napi rendezvények még az elkövetkező napokban is tartanak, úgyhogy van még lehetőség a csatlakozásra.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
DR. NAGY ANDOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! 2012 tavaszán, majdnem egy évvel ezelőtt tettem azt, amit most is teszek, a KDNP vezérszónokaként szólaltam föl, és azért említem ezt meg, mert akkor fölvetettem néhány olyan kérdést, problémát, amelyekre a közben elfogadott hulladéktörvény már megoldásokat vagy legalábbis részbeni megoldásokat hozott. Melyek ezek?
Elmondtam akkor, hogy Magyarországon, ahogy ezt többen szóvá tették már az előttem szólók, nagyon alacsony a szelektív hulladékgyűjtés aránya, országosan alig éri el a 10 százalékot. Mivel az európai hulladék keretirányelv előírja nekünk, hogy néhány éven belül 50 százalékra kell legalább felemelnünk ezt az arányt, teljesen igaza van államtitkár úrnak, amikor azzal érvel, hogy a jelenlegi rendszeren, illetve a korábbi rendszeren szükségszerű volt módosítani, mert abból a rendszerből ez az aránynövekedés nem pörgött volna ki. A feje tetejéről a talpára kellett állítani a hulladékgazdálkodási rendszert. Ez persze nem jelenti azt, amit joggal szóvá tett Szabó Imre, hogy ne tett volna az előző kormány is ennek érdekében lépéseket, de ha úgy hagytuk volna a hulladékgazdálkodási rendszerünket, ahogy volt, ezt az 50 százalékot - valamennyien aláírhatjuk - nem tudtuk volna elérni, szükségszerű volt hozzányúlni a hulladékgazdálkodási rendszerünkhöz.
Elmondtam azt is, és ezt talán Sebestyén László képviselőtársam említette meg, hogy Magyarországon a szemétnek mintegy 70 százaléka landolt a hulladéklerakókban. Ez sem elfogadható. Említette éppen talán Sebestyén László, hogy a szomszédos Ausztriában vagy Németországban mennyire alacsony ez az arány, és mi, magyarok nem engedhetjük meg magunknak nyersanyagszegény ország lévén, hogy azt az értékes szemetet, hulladékot egyszerűen átirányítsuk a hulladéklerakókba és ne hasznosítsuk újra.
Elmondtam továbbá azt is, hogy az államnak, illetve az önkormányzatoknak sokkal nagyobb szerepet kell biztosítani a közszolgáltatásokban, mint azt tettük eddig. A szolgáltatások minőségében és a költségekben ugyanis olyan mértékű különbözőségek vannak még ebben a kis országban is, amelyek lehetetlenné teszik a rendszer egységes kezelését.
Szélsőségeket fogok mondani, de a választókerületemben van éppen az a település, Ságújfalu, ahol 8 ezer forintot szednek évente a hulladék elszállításáért, van az országban viszont olyan település, ahol megközelíti a 30 ezer forintot az éves hulladékgazdálkodási díj, a szemétdíj. Ez sem helyes.
A hulladéktörvény alapján közben el tudtuk érni azt, hogy 2014-től már csak olyan cégek kaphassanak felhatalmazást közszolgáltatás végzésére, amelyekben az államnak, illetve az önkormányzatoknak van többségi tulajdonrésze. Ezt államtitkár úr részletesen kifejtette.
Fel szeretném idézni az egy évvel ezelőtti vitáknak azt a részét, ahol bennünket a cégek egy része is meg az ellenzék is azzal vádolt meg, hogy államosítjuk a közszolgáltatásokat. Lehet így is nézni a dolgot. Persze, ez nem felel meg a valóságnak, mert nem vettünk el semmit, 51 százalékot ír elő a törvény, hogy 51 százalékot érjen el vagy az állami, vagy az önkormányzati részesedés, és ahogy államtitkár úr helyesen rámutatott, nem az egész hulladékgazdálkodásban, hanem kifejezetten a közszolgáltatásokban. Ezt pedig az indokolja, bár lehet ezt is vitatni, hogy a szemét elszállítása, a kezelése, a lerakása kötelezően biztosítandó szolgáltatás, ami az államot, illetve közvetve az önkormányzatot terheli, és a felelősségvállaló részéről igenis jogos elvárás az, hogy kellő rálátással, valamint ráhatással is rendelkezzen a szolgáltatást végzőre a biztonságos ellátás érdekében.
Engedjenek meg még egy fontos gondolatot, mielőtt rátérnék a konkrét törvénymódosításra, nevezetesen azt, amit korábban említettem, hogy a hulladék - és ezt is említették többen az előttem szólók - egy pénzben is mérhető értékkel rendelkező termék. Ebből elő lehet állítani új terméket, vagy újra lehet hasznosítani, legyen az egy PET-palack, legyen az üveg, fém, papír vagy akár másfajta műanyag. Ahogy mondtam, Magyarország nyersanyagszegény ország, mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy kidobjuk az értékes hulladékot az ablakon.
Mindezek tudatában tudom azt mondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója az előttünk fekvő törvényjavaslatot, a benne foglalt célokat, a közszolgáltatók minősítésére létrehozandó rendszert egyöntetűen támogatja.
Ez a minősítési rendszer is hozzájárul ahhoz, sőt nemcsak hogy hozzájárul, hanem szükséges is ehhez, hogy a szolgáltató cégeknek érdekében álljon a minőségi fenntartható, vagyis mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból előremutató beruházások végrehajtása. A javaslatban a minősítés kapcsán, ahogy a törvényjavaslat említi, vannak egyrészről kategóriák, nevezetesen A-tól C-ig. Ez tükrözi a szolgáltatás terjedelmét vagy akár komplexitását, konkrétan van-e a cégnek saját tulajdonú gépjárműve, van-e valamilyen hulladékkezelő létesítménye s a többi.
Emellett a kategóriák mellett bevezet a törvényjavaslat fokozatokat I-től III-ig. Ezek a szolgáltatás minőségére térnek ki. Mondanék erre egy példát. Ha például egy közszolgáltatónak vagy a vele szerződött önkormányzatnak van szemétszállító gépjárműve, a közszolgáltató elérheti a B kategóriát. Ha ez a gépjármű történetesen, mondjuk, egy IFA gépkocsi, akkor az I. fokozatba kérhetik a besorolást, de ha egy Euro 4-es vagy 5-ös minősítésű motorral rendelkező tehergépkocsiról van szó, a szolgáltató megkaphatja a 2-es vagy 3-as fokozatot is. Nem mennék bele tovább a részletekbe, csak érzékeltetni szerettem volna a javaslat gyakorlati jelentőségét.
A rendszer nagyon helyesen egyetlen gazdálkodó szervezetet sem rekeszt ki a közszolgáltatási tevékenység végzésének a lehetőségéből.
(11.00)
A legalacsonyabb fokozatú minősítést ugyanis minden hulladékgazdálkodási közszolgáltatási engedéllyel rendelkező cég gyakorlatilag alanyi jogon, persze a kérelem benyújtását követően, de megkapja.
Nagyon fontosnak és előremutatónak tartom a javaslatnak azt a rendelkezését, amely előzetes konzultációs lehetőséget biztosít a szolgáltató cégek számára. A minősítési eljárás során alapvetően a közigazgatási eljárásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, bizonyos kivételekkel; ez is egy ilyen kivétel. Míg a Ket. az ügyfelek számára az eljárás megindítását követően biztosít lehetőséget a konzultációra, illetve a kioktatásra, ez a törvényjavaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy még mielőtt a cégek kérelmezik a besorolásukat, érdemi felvilágosítást kaphassanak. Ez ugyan nekik pénzbe kerülhet, ugyanakkor elkerülhetik azt a szituációt, hogy egy rosszul beadott kérelem miatt az egész eljárást újra kelljen indítaniuk, ami nekik nemcsak pénz-, hanem időveszteséget is jelent.
Van még egy fontos észrevételem: a törvényjavaslat eleget tesz a köztársasági elnök úr teljesen jogos észrevételének, és biztosítja a minősítő szervezet, nevezetesen az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség döntése ellen a jogorvoslati lehetőséget. Az OHÜ mint hatósági jogkörrel felruházott szervezet ugyan nem része a klasszikus értelemben vett közigazgatásnak, ez egyébként elhangzott a bizottsági ülésen is, nem egyedi eset a magyar államigazgatásban, van más példa is arra, hogy egy nonprofit gazdálkodó szervezet hatósági jogköröket lát el, ugyanakkor, bár fellebbezési lehetősége nincs a döntések ellen, de a bírói utat a törvény biztosítja. Úgy gondolom, ezt a kérdést megnyugtató módon rendeztük - ez azért is fontos, mert egy jogállamban mindez egy garanciális kérdés is egyben.
Összegezve tehát a gondolataimat: a KDNP-frakció támogathatónak tartja a törvényjavaslatot, az általános vitában felmerülő, esetlegesen kijavítandó részletkérdéseket pedig módosító javaslatokkal tudjuk orvosolni.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Itt szeretnék reagálni Szabó Imrének arra a megjegyzésére, hogy szóvá tette, hogy ügyrendi javaslat formájában a Fidesz-frakció kérte azt a lehetőséget, hogy lehessen módosító javaslatot beadni a nap végéig. Én azt gondolom, hogy ez az ellenzéknek is segíthet, ha módosító javaslatot akarnak beadni, akkor hosszabb idő áll a rendelkezésükre, és valóban, ha vita van a frakció és a kormány között, akkor ezt megnyugtató módon lehet rendezni.
Szabó Imre szóvá tette azt is, hogy két munkanap állt rendelkezésre ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot alaposan tanulmányozhassák, és hogy a KSZGYSZ-t nem vonták be a társadalmi egyeztetésbe. Az államtitkár úr biztosan reagálni fog majd erre a viszonválaszában, mert ezt nem tudom elképzelni, és meg is lepne, mert Szabó Imre is azt az észrevételt olvasta fel a beszéde nagy részében, amit a KSZGYSZ írt - én magam is megkaptam -, az ő megjegyzéseikből vett ki részleteket. Azt gondolom, hogy ha két nap alatt ennyi mindent a KSZGYSZ képes volt leírni, akkor ez arra utal, hogy ők benne voltak egy érdemi egyeztetésben, mert nagyon érdemi kritikát tudtak megfogalmazni a törvénnyel kapcsolatban.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)