Felszólalás adatai

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Immár megint az 1997. évi CXXI. törvény módosítását tárgyalja a tisztelt Ház, ami nem is lenne baj, ha a módosítások elérnék azt a célt, amiért napirendre került az újbóli törvénymódosítás.

Ha szemügyre vesszük, hogy hogyan jutottunk idáig, meg kell állapítanunk, hogy 1997-ben mintegy közkívánatra készült el a törvény, akkor elsősorban a bortermelők létbiztonságát veszélyeztető, az olajszőkítésből a borhamisításba átnyergelt gengszterek tevékenysége ellen. Egyet is értett a törvény megalkotásával minden szőlőtermelő borosgazda. A törvény azonban egyre szigorúbb lett, végül elértük, hogy a gazdák érdekvédelmi szervezetei tiltakozni kezdtek az elviselhetetlen és részükre áttekinthetetlen ellenőrzési rendszer, a rengeteg időt felemésztő, aprólékos adminisztráció, az európainak nevezett sok különböző, kötelezően beszerzendő igazolás ellen.

A nagyrészt külföldi tulajdonossal is rendelkező nagyüzemek csendben maradtak, nekik megfelelt ez így, ahogyan van. Legfeljebb halkan adtak hangot nemtetszésüknek egy-egy részletkérdésben. Ilyen például, hogy az ízesített bor esetén a cukrot vízben vagy borban szabad oldani, meg miért nem lehet legalább 85 százalékban házasítani a minőségi bort. Az adminisztráció, a bizonylatok nem okoztak gondot nekik, hiszen van elég alkalmazott, és telik is a gazdáktól ezután a jóval olcsóbban felvásárolt bor és szőlő árkülönbségéből és természetesen a sokszorosára emelt fogyasztói árból, a globalizált kereskedelemben eladott borok profitjából. Később pedig, ha megunja a gazda, megveszik nagy örömmel a szőlőjét, hiszen olcsón, fillérekért fogja adni a harmadik ellenőrzés és az azt követő jókora bírság után. Elvégre adminisztrálni tudni kell, és ezt csak ott tudják jól végezni, ahol az üzlet és a pénz együtt van.

A kistermelő gazdák panaszára váratlanul nagyot ugrott a politikai elit. Minden párt lázasan ígérgette a törvény módosítását. Valóban túlkomplikáltuk, sok az indokolatlan adminisztráció - nyilatkozgatták az illetékesek. A borosgazdák megnyugodtak otthon a rádió vagy tévé előtt: hát igen, ez aztán a polgárbarát politika! - mondogatták.

Ekkor történt, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja is szerényen hozzá akart járulni a gazdák öröméhez, és törvénymódosítást nyújtott be, melynek alapja az a tény volt, hogy a szőlő és bor gazdáinak van egy olyan rétege, ami nagyságrendileg, termelési volumenben, árbevétel szempontjából megfelel a más ágazatok őstermelőinek, és a hamisítók sem az ő köreikből kerültek ki.

A törvényjavaslatban ezt a kategóriát végigvezettük, ellenőrzési rendszerünkben visszaállítottuk a hagyományos egyszeri borszemlét évente, csökkentettük a hagyományainknak megfelelő szintre az adminisztrációs terheket. A tervezet lehetővé tette a pincéből történő boreladást a közvetlen fogyasztónak 300 literig; megmaradt volna a bor- és a pinceturizmus. A szőlőterület felső határa 1,5 hektár lett volna.

Szigorúan őrzött frakciónk, mely a magyar kisemberek érdekében lép fel, nem tudta elérni ebben a polgárbarát időszakban sem, hogy javaslatunk a Ház elé kerüljön. Megnyugtattak viszont minket, hogy a bizottsági javaslat javít a helyzeten. Ezt tárgyaljuk most. Ez a tervezet állítólag, ami kielégíti a termelők igényeit, ez fogja az indokolatlan hátrányt kiküszöbölni.

Nézzük, miről szól ez a javaslat! A védett eredetű bor újbóli meghatározása, a termőhelyi kataszterek megváltoztatása és az a falrengető kistermelői probléma, hogy a cukorszirupot mikor szabad vízből készíteni, és mikor kell borból készíteni ízesített bort, vagy ízesített bor alapú ital esetén befejezésül még a bor házasítására és jelölésére vonatkozó jelentéktelen engedmény van, melynek a palackozott boroknál van jelentősége - ennyi.

De a kistermelők helyzetének javítására semmi sincs a tervezetben. Marad az adminisztráció, az állandó, több hatóság általi vegzálás, az igazolások tömege, és eltűnnek a borkultúránk több évszázados hagyományai, eltűnnek a városi asztalokról az annyira kedvelt házi borok. A globalizált borkereskedés majd pótolja jó drágán és sohasem olyan ízletesen.

Hiszen máris tapasztalható a bor árának emelkedése. A nagy áruházakban forgalmazott drága bor pedig egyszerűen minősíthetetlenül rossz. Erre van szükségünk? A többi termelőhöz hasonlóan mátraaljai barátom továbbra is zarándokolgat igazolásokért Gyöngyösről Atkárra a jegyzőhöz, a fináncokhoz, és mivel bort sohasem szűrt az egyholdas szőlőjének terméséből, vezetgeti negyedik emeleti lakásában a pincekönyvet. Apja, aki szőlőszomszédja is, és magának 200 liter bort leszűr minden évben, szorgalmasan vezetgeti az egyliteres csökkenéseket. Fia kérdésére, hogy miért csinálja, csak annyit felel: mert jön a finánc, és engem már megvertek '56-ban!

Olykor együtt elmerengnek arról, hogy munkájukért pár éve még 400 ezer forintot tehettek zsebre, az idén már 70-et sem. Jövőre már ennyi sem lesz: a multi egy fillérrel sem emeli az árat, így az inflációt, a nem csekély művelésiköltség-emelkedést is ők fogják fizetni. Azt a tényt is szükséges megemlíteni, hogy a kis fogyasztásokra vonatkozóan az FVM kiadott egy kormányrendeletet, ez azonban nem vehető figyelembe, mert törvényt csak a parlament törvényalkotása módosíthat, így ez közvetve a parlament tekintélyrombolását jelenti.

Újból sérülnek a magyar édekek, pusztulnak évszázados hagyományok. Nem kellene ezeket újból átgondolni? Vagy talán így akar a mezőgazdasági kormányzat a parlagszőlők ura lenni? Bár nem illik, de most kifelé is beszélek a Házból. Biztos vagyok benne ugyanis, hogy a szőlősgazdák még e késői órán is hallgatják a közvetítést. Nem a MIÉP-en múlik az, hogy nagyon becsapva fogják érezni magukat. De ne felejtsék, hogy önök választanak minket!

A Magyar Igazság és Élet Pártja természetesen nem támogathat egy ilyen törvénytervezetet. Köszönöm figyelmüket.