A felszólalás szövege:

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Tóth András Képviselő Úr! Folytatva azt, amit ön elmondott, az utolsó gondolataihoz hozzá szeretném tenni: az a nagy különbség az 1990 előtti rendszer, az abban betöltött különféle pártállami szerepekkel való elszámolás és az elmúlt négy évvel való elszámolás között, hogy a demokratikus országokban négyévente a választópolgárok ítélik meg, hogy az adott korszak fennálló vezető politikai elitje vagy éppen kormánya milyen tevékenységet végzett. Tehát igen, ahogyan önök mondják, a választók valóban úgy döntöttek, hogy kisebbségbe küldik az eddig kormányzó erőket. De ezt ne keverjük össze azzal a helyzettel, amikor az 1990 előtti rendszerben soha, senkinek nem volt módja arra, hogy kisebbségbe vagy ellenzékbe küldje például a Kádár-rezsimet! Erre senkinek nem volt módja.

Amikor ön arról beszél, hogy el kell számolni az elmúlt négy évvel vagy el kell számolni az 1990 előtti Magyar Népköztársaságban betöltött szereppel, az "elszámolás" fogalmat inkább csak az 1990 előtti rendszerre lehet érteni, mert azzal el kell számolni, hiszen demokratikus módon már úgysem lehet meg nem történtté tenni az 1990 előtti viszonyokat; viszont ami az elmúlt négy évben történt, arról a választók négyévente mindig mérleget, egyenleget készítenek, és utána választanak.

Ne felejtse el, képviselőtársam, azért van jelentősége annak, hogy az 1990 előtti diktatúrával, állampárti rendszerrel, a múltban megtörtént eseményekkel most valóban elszámoljanak azok, akiket ez érint, mert 1990 előtt a magyar választópolgárok közösségének nem volt módja elszámoltatni az illetőket, azokat, akik ott szerepet vállaltak. Tehát ez a nagy különbség. Elszámolás és elszámolás között van különbség, ezt a parlamentáris demokráciában demokratikus választásokkal oldják meg; egy diktatúrában ez természetesen nem működik.

Szeretnék rátérni arra, hogy a vizsgálóbizottsági kezdeményezés - gondolom, ismert önök előtt - fideszes képviselők aláírásával is került beterjesztésre a parlament elé, vagyis nyilvánvalóan mi is támogatjuk ennek a vizsgálóbizottságnak a létrejöttét. Amit azonban nagyon fontosnak tartunk, az az, hogy a vizsgálóbizottság feladatkörébe tartozó kérdésekben annak ellenére, hogy két hete tudunk arról, hogy a miniszterelnöknek titkosrendőri múltja van, az állambiztonság tevékenységében részt vett, ezt két hete tudjuk, de ennek a részletkérdéseiről, a részleteiről - mit tett ő titkosrendőrként, egyáltalán hogyan került beszervezésre, mi lett a jelentéseivel, miféle összefüggései vannak az ő tevékenységének? - a vizsgálóbizottságban kell világos képet kapni, amit utána majd természetesen a nyilvánosság elé kell tárni.

Az tehát a legnagyobb gond, hogy a miniszterelnök csak töredékesen volt hajlandó bevallani a múltját, nagy nehezen, egy napi - ki merem mondani - hazudozás után csak töredékesen vallotta be azt, hogy mit csinált 1977 és 1982 között, de a mai napig nem tudjuk ennek a részleteit. Hogy egy klasszikus hetilapból idézek: már tizennégy napja nem tudjuk, mit csinált Medgyessy Péter 1977 és 1982 között, és sajnos szerintem ezt még jó néhány napig nem fogjuk tudni.

Tehát végig kell vinni ezt a vizsgálatot. Nem azért kell végigvinni a vizsgálatot, mert ahogyan önök mondják, valamit el kellene ezzel leplezni. Nem mondhatják komolyan, hogy mi idéztük elő azt a helyzetet, hogy a miniszterelnök nem volt hajlandó feltárni a titkosszolgálati múltjának minden egyes részletkérdését - nem mi idéztük elő ezt a helyzetet. Maga Medgyessy Péter idézte azt elő, hogy az ő tevékenységének a részletei még a mai napig nem derültek ki.

Ami pedig a vizsgálóbizottság egyik kérdését illeti, felhívnám rá az önök figyelmét, és ez talán még Wiener képviselő urat is megnyugtatja, hogy ez a vizsgálóbizottság, ez a kérdéskör miért tartozik mégis a parlament hatáskörébe.

(2.10)

Az a kérdése a vizsgálóbizottság egyik vizsgálandó kérdéskörének, hogy az ügy kirobbanását követően milyen intézkedéseket tett a kormány a következmények elhárítása, a Magyar Köztársaság nemzetközi tekintélyének megóvása érdekében. Ez vastagon a parlament hatáskörébe tartozik, ez a parlament kormány feletti ellenőrző jogköréhez tartozik!

Tehát arról van szó, kedves képviselőtársaim, hogy az csak az egyik probléma, mit tett Medgyessy Péter '77 és '82 között; nagyobb probléma az, hogy ez a jelenben, 2002-ben mit jelent a Magyar Köztársaság minden állampolgára számára, milyen kockázatokkal jár, milyen tehertételt jelent ez a magyar állampolgárok számára, hogyan változott meg - ha megváltozott - ettől Magyarország nemzetközi megítélése, és hogyan befolyásolja ez Magyarország külkapcsolatait.

Nagyon fontos tudnunk azt, hogy a magyar kormány azonkívül, hogy Medgyessy Péternek Lamperth Mónika belügyminiszter egy bizonyos kérdésben állítólag felmentést adott a titoktartás alól, mit tett az ügy következményeinek az elhárítása érdekében. Mit tett annak érdekében a magyar kormány, hogy a miniszterelnök múltjáról kiderült, nem túlságosan pozitív hírek ne befolyásolják a magyar kormány megítélését akár belföldön, akár külföldön? Vagyis szeretnénk látni ebben a vizsgálóbizottságban azt, hogy a Magyar Köztársaság kormánya miféle módon kezelte az ügyet, hogyan kezelte. Milyen súlyú ügynek tekintette a Magyar Köztársaság kormánya? Nem a politikai, belpolitikai súlyára gondolok elsősorban, hanem hogy a kormány működése szempontjából, például a koalíciós helyzet szempontjából vagy például a nemzetközi megítélés szempontjából milyen súlyú ügy volt az, ami a Medgyessy Péter titkosszolgálati múltjáról kiderültek után történt. Mit tett a magyar kormány ezek után?

Tisztelt Ház! Természetesen támogatjuk a vizsgálóbizottság felállítását, és bízom abban, hogy ha már Medgyessy Péter nem mondta el a múltjának minden részletét, sőt a nagy része tulajdonképpen még mindig titokban maradt, a múltjának ezt a részét is a vizsgálóbizottság fel fogja tárni, és a nyilvánosság elé fogja tárni.

Ami pedig azt illeti, hogy jó lett volna, ha ezt a választások előtt mondja el: szögezzük le, nem egyszerűen arról van szó, hogy jó lett volna, ha a választások előtt mondja el, hanem egy demokratikus köztársaságban valakinek az életrajzi adatainak ilyen mértékű meghamisítása, a saját életrajzi adatainak ilyen mértékű elhallgatása következményekkel jár; minden egyes köztársaságban, minden egyes demokráciában következményekkel jár. Magyarország sajnos még nem tartozik azok közé a köztársaságok közé, ahol komoly következményekkel jár, ha a miniszterelnök elhallgat a múltjából egy jelentős részletet.

Vannak olyan országok, ahol ennél sokkal kisebb múltbeli tények elhallgatása, önéletrajzi adatok elhallgatása akár például az illető lemondásához vezetett. Remélem, hogy Magyarország is egyszer el fog jutni oda - valószínűleg ez a mostani ügy csak egy lépcsőfok -, egyszer majd talán elérjük, hogy ha valaki a múltját illetően hazudik, akkor annak bizony a közjogi funkciójára nézve komoly következményei lesznek.

Ezért támogatjuk ezt a vizsgálóbizottságot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Szabó képviselő úrnak szeretném elmondani, hogy azok a bizonyos szavak, amit Medgyessy Péter nyilatkozataival kapcsolatban használunk, helytállóak. Ugyanis a miniszterelnök saját múltját illetően egyetlenegy tényt közölt eddig, azt, hogy ő egy bizonyos időszakig szigorúan titkos tiszt volt főhadnagyi beosztásban. De egyébként semmilyen más tényt nem közölt, mai napig nem tudjuk pontosan, hogy mit csinált '77-től '82-ig.

Képviselő úr, az a minimum, hogy ön sem tételezi fel, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak amikor feláll és elvégzi a tevékenységét, nem lesz más megállapítása, mint hogy Medgyessy Péter '77-től '82-ig szigorúan titkos tiszt volt. Valószínű, hogy ennél többet fog megállapítani ez a vizsgálóbizottság, ugyanis ha valaki egyszer minimum öt éven keresztül szigorúan titkos tiszt volt, akkor valószínű, hogy valami mást is csinált, nemcsak azt, hogy pusztán egy ilyen státusban volt. Úgyhogy azt nyugodtan elfogadhatjuk - és ez nem prejudikálás -, hogy a vizsgálóbizottság meg fog állapítani bizonyos tevékenységet, bizonyos tényeket, amit eddig a miniszterelnök nem hozott nyilvánosságra, nem számolt be a múltjának erről a részéről.

Tehát akár tetszik önnek, akár nem, ma sem tudjuk teljesen az igazságot, és ha nem tudjuk az igazságot, és ezért Medgyessy Péter személyesen felelőssé tehető, hogy az ő múltjáról nem tudjuk az igazságot, én ezt nem tudom másként nevezni, csak hazugságnak.

(2.20)

Játszhatunk a szavakkal, de az az igazság, hogy ha nem teljes az, amit ő elmondott, nem teljes az, amit az önéletrajzi adataiból egyáltalán tudhatunk róla, akkor bizony elhallgatott valamit a választók és a parlament előtt.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Kérem, hogy a szavazás előtt szíveskedjen tájékoztatni bennünket, mert Csiha Judit képviselő asszony csak az ajánlások pontjait nevezte meg. Szeretném pontosan tudni, hogy jól értem-e, hogy két határidőre vonatkozó javaslatot is elfogadott a Ház (Kiss Péter: Visszavonta.), vagy jelenleg melyik határidőt fogadta el a Ház. Ezt szeretném megkérdezni. Én úgy értettem abból, amit Csiha Judit mondott, hogy fennáll a veszélye annak, hogy két határidőre vonatkozó javaslat is bekerült (Kiss Péter: Nem kell aggódni.), sőt szavaztunk róla.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma délután a Szabad Demokraták Szövetségének lelkiismerete immáron másodszor felébredt. Először azon az estén, amikor itt a parlamentben kiderült Medgyessy Péter titkosszolgálati múltja, először azon az estén ébredt fel a Szabad Demokraták Szövetségében a rendszerváltó lelkiismeret, és ma délután az alkotmányügyi bizottságban Eörsi Mátyás és Fodor Gábor tett erről tanúbizonyságot. Némileg rontja a helyzetet, hogy amit itt Eörsi Mátyás elmondott, igen kínos ezek után.

Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége ezek szerint ezzel a szavazással dönti el, hogy akar-e asszisztálni ahhoz, hogy Medgyessy Péter múltját egy két hétre vagy három hétre felálló vizsgálóbizottság nyilvánvalóan ne tisztázza; vagy megszavazva ezt a javaslatot most derül ki, hogy azt, amit ő a miniszterelnöki tisztség megtartásának feltételéül szabott, hogy Medgyessy Péter valóban tisztázza a múltját, ezt megszavazzák-e a szabad demokraták, akarják-e azt, komolyan gondolják-e azt, hogy Medgyessy Péternek tisztáznia kell a múltját, és nem asszisztálnak a szabad demokraták ahhoz, hogy a Szocialista Párt eltussolja, ellehetetlenítse azt a vizsgálóbizottságot, amelyben kiderülhetne Medgyessy Péter állambiztonsági múltja.

Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottság jól döntött akkor, amikor észlelte, hogy augusztus 15-ig, két hét alatt, esetleg két és fél hét alatt nem lehet tisztességes vizsgálatot lefolytatni, nem lehet feltárni a miniszterelnök titkosszolgálati múltját. Amikor ma délután szavaztunk erről, akkor mindannyian tisztában voltunk azzal, amiről most beszélt Eörsi Mátyás, hogy politikailag és erkölcsileg helyes az, hogy adjunk időt a vizsgálóbizottságnak, hogy tisztázza a miniszterelnök titkosszolgálati múltját.

Én kérem önöket, elsősorban a szabad demokratákat, hogy fontolják meg, ez a szavazatuk egyfajta bizalmi szavazás. Ha önök megint azt gondolják, hogy a miniszterelnök mellett úgy akarnak kiállni, hogy a miniszterelnök titokban tarthatja a múltját, és nem fogják megtenni azt, hogy a vizsgálóbizottság előtt feltáruljon a miniszterelnök állambiztonsági múltja, akkor ám szavazzanak ellene az alkotmányügyi bizottságban saját maguk által kezdeményezett javaslatnak. Most fog kiderülni, hogy komolyan beszélnek-e, komolyan gondolják-e azt, hogy Magyarországon a múltat, az 1990 előtti múltat fel kell tárni, komolyan gondolják-e, hogy a miniszterelnök titkosszolgálati múltjáról el kell számolnia a parlament vizsgálóbizottsága előtt, és ez a feltétele annak, hogy a koalíció támogassa a miniszterelnököt.

Én nagyon szépen kérem önöket, fontolják meg ezt a szavazást! Legalább saját magukat ne hozzák olyan kínos helyzetbe, hogy félóránként változtatják az álláspontjukat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Frakcióvezető Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Párt ebbe a bizottságba Körömi Attilát, Nyitray Andrást és Simicskó Istvánt jelölte. Mind a három személynek megvan a C típusú átvilágítása (Felzúdulás és moraj az MSZP soraiban.), amivel a honvédelmi bizottság és a nemzetbiztonsági bizottság tagjai rendelkeznek. Ön vagy tévedett, vagy... - és itt leülök. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hazudott!)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kérem az elnök asszonyt, hogy a következő, napirendre vonatkozó szavazásoknál mindegyiknél gombnyomással rendelje el a szavazást.

Köszönöm szépen. (Moraj a kormánypárti padsorokból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! A múlt héten ön azt mondta itt a parlamentben, hogy a törvényeket mindenkinek be kell tartania. Ezzel mi egyetértünk, de ez vonatkozik az ön által irányított rendőrségre is.

Egy hónapja próbálunk választ kapni arra a kérdésünkre, hogy miként fordulhatott az elő, hogy a rendőrség egy büntetőeljárás keretében törvénytelenül foglalt le iratokat, majd ezeket az iratokat hetekig nem adta vissza, az ügyészség többszöri felszólítása ellenére sem. Ön ebben a tárgyban Áder Jánoshoz intézett levelében azt írja: "A nyomozó hatóság képviselői törvénysértést nem követtek el." Egy másik mondat: "Az iratok kiadásáról rendelkező ügyészi határozattal szemben még június 20-án a nyomozó hatóság is panasszal élt."

Tisztelt Miniszter Asszony! Ön szerint az ügyészség miért adott helyt az ügyvédi panasznak, ha nem történt törvénysértés? Ha nem történt törvénysértés, miért kellett az ügyészségnek egy második határozatban is figyelmeztetni az ön által irányított rendőrséget? Hogy lehet az, hogy az ön munkatársai nem tudják, hogy ilyen esetben a rendőrség nem élhet panasszal? Egyáltalán a büntetőeljárási törvény hol teszi azt lehetővé, hogy az ügyészség törvényességi munkáját panasszal támadja meg a törvényességi szempontból alárendelt rendőrség? Tehát ismét egy olyan eszközt alkalmaztak, amire a jogszabály szerint nincs lehetőségük.

Tisztelt Miniszter Asszony! Immár negyedik hete kérdezzük, hogy miért nem tartják be a törvényeket az ön által irányított rendőrség munkatársai.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Lehet, hogy nem ugyanazokat az iratokat értékeltük, de szeretném leszögezni, hogy az ügyészség törvénysértőnek találta a nyomozati cselekményt, ezért utasította a rendőrséget arra, hogy adja vissza az iratokat.

Én kérem öntől, hogy nevezze meg azokat a személyeket, akik utasítást adtak ezekre a törvénysértő nyomozati cselekményekre, mivel őket az Országgyűlés rendészeti bizottságában meg kívánjuk hallgatni a törvénysértés körülményeinek tisztázására. Kérem, nevezze meg ezeket a személyeket! (Taps az ellenzék soraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor Medgyessy Péter tavasszal bemutatta Bárándy Péter igazságügyminiszter-jelöltet, a jelölt, miniszteri terveiről szólva, elsősorban azt hangsúlyozta, hogy támogatni fogja a kormányban azt az álláspontot, hogy ne csökkenjen a bíróságok anyagi ellátottsága, hanem a jelentőségével egyenes arányban növekedjen. Később a miniszterjelölt a bizottsági meghallgatásakor is jelezte, hogy programjának központi elemét képezi a bírói javadalmazás kérdése.

A bírák ígéretet kaptak arra, hogy a bérüket 50 százalékkal meg fogják emelni, és a köztisztviselői életpályamodellhez hasonlóan kialakítanak egy kiszámítható bírói életpályamodellt. Ezek az ígéretek azon kevés elképzelés közé tartoznak az új igazságügy-miniszter programjában, amelyeket a polgári oldal is messzemenően támogat.

Egyetértünk abban, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének egyik záloga az anyagi juttatások jelentős megemelése, sajnos a jövő évi költségvetés készülő tervezetében azonban egyelőre nem szerepel az igazságügyi dolgozóknak a bejelentett mértékű fizetésemelés fedezete. Reméljük, a bérek megemelésének ígérete nem fog elsikkadni a fiskális kényszer önöknél nem ismeretlen gyakorlatában.

Kérdezem, tisztelt miniszter úr: számíthatnak-e a bírák, az ügyészek és az igazságügyben dolgozók a jövőre megígért 50 százalékos béremelésre? Biztosítva van-e ennek a fizetésemelésnek a költségvetési fedezete?

Kérem, válaszoljon a kérdéseimre. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az ön válaszát nem tudom elfogadni, mert világos ígéret hangzott el a bíráknak és az igazságügyben dolgozóknak egy 50 százalékos béremelésre. Az ön válasza egyáltalán nem nyugtatott meg engem, de ami ennél rosszabb, hogy nem nyugtatta meg az igazságügyben dolgozókat sem.

Azt kérdeztem, van-e fedezete az 50 százalékos béremelésnek - ön erre nem válaszolt, ezért nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Asszony! 2002 májusában a Pest Megyei Bíróság első fokon négy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte Tasnádi Pétert, akit nem jogerősen bűnösnek talált önbíráskodás, súlyos testi sértés és adócsalás bűntettekben. A bíróság ítéletében egyidejűleg Tasnádi Péter házi őrizetét rendelte el, folyamatos rendőri jelenlét mellett.

(12.00)

Azóta az emberek szeme láttára utazgat a házi őrizetes Tasnádi Péter - saját bevallása szerint is engedély nélkül - különféle vidéki programokra, grillsütő rendezvényekre, baráti összejövetelekre. Magyarország polgárai pedig egyre nagyobb aggodalommal figyelik, mit is jelent a jogbiztonság és a közbiztonság szocialista módra.

Tisztelt Miniszter Asszony! Tudni szeretnénk, hogyan lehetséges az, hogy Tasnádi Péter büntetlenül sértheti meg a házi őrizet előírásait, miközben Székely Zoltánt ennél kevesebbért is újból előzetes letartóztatásba helyezték. Mi végre őrzi három-négy rendőr a Tasnádi-villa kapuját, ha a ház ura engedély nélkül bármikor elhagyhatja az őrizetet? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Díszőrség!)

Mennyit költ a Belügyminisztérium az adófizető polgárok pénzéből a Tasnádi-villa előtt posztoló rendőrök fizetésére, azokra a rendőrökre, akik ahelyett, hogy a békés polgárok biztonságára ügyelnének, hivatásukban és egyenruhájukban megszégyenülve asszisztálnak a közbiztonság és a jogbiztonság paródiájához? Lehetséges, hogy mialatt az igazságszolgáltatás minden erejével a bűn ellen küzd, addig az ön irányítása alatt álló rendőrség tétlenül szemléli a bírósági határozatok kijátszását.

Tudni szeretnénk azt, hogy mire kell még felkészülni a magyar polgároknak, ha már most, az MSZP-SZDSZ-kormány negyedik hónapjában szabadon járnak-kelnek az őrizetesek. Nem arról van-e szó, hogy csöndben, alattomban megvalósul az MSZP programtervezetében is szereplő amnesztia, amelyet hivatalosan mindig cáfoltak, de amelynek kiskapuit önök még a börtönök falain is megtalálják?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! A szóban forgó vádlott védője a Magyar Hírlap szeptember 12-ei számában azt nyilatkozta, hogy egy rendőr állandóan kíséri az őrizetest (Juhász Ferenc: Lője le?), és a védő szerint a vállalkozó felkereste a Moulin Rouge nevű mulatót, mert Tasnádi ott is a mindennapi ügyeit intézte.

Ne haragudjon, tisztelt miniszter asszony, de ha a rendőrség a Moulin Rouge-ba kísérgeti Tasnádi Pétert, akkor hogyan bízzanak a rendőrökben és önben mint belügyminiszterben az állampolgárok? (Moraj az MSZP soraiban. - Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A válaszát nem tudjuk elfogadni, mert semmivel nem indokolta meg azt, hogy miért szükséges az inflációt meghaladó, többszörösen meghaladó illetékemelést bevezetni. Nem is beszélve arról, hogy képviselőtársam nem mondta végig, hogy még az öröklési illetékek, az ajándékozási illetékek is emelkedni fognak, jócskán az inflációt meghaladó mértékben.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, világos, hogy nem marad más megállapítás, mint hogy az osztogatás után most a fosztogatás következik. Ezért nem tudjuk elfogadni a választ. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Szövetség a Nemzetért polgári kör nyílt levélben fordult Bárándy Péter igazságügy-miniszter úrhoz, négy kérdésben várva válaszát. A levél aláírói ismert közéleti szereplők voltak, akik között két országgyűlési képviselő neve is szerepelt. A miniszter úr ennek ellenére nem válaszolt a világosan megfogalmazott, egyértelmű kérdésekre. Ehelyett udvariatlan válaszában tárcájára nem tartozónak minősítette a kérdéseket. Bárándy Péter szíve joga eldönteni azt, hogy folytat-e bármilyen kommunikációt a társadalom egyes csoportjaival, de akár tetszik a miniszternek, akár nem, itt a parlamentben válaszolnia kell egy országgyűlési képviselő interpellációjára.

Államtitkár úr, Bárándy Péter egy sajtónyilatkozatában azt üzente a kérdést feltevő személyeknek, hogy magánlevelekre a minisztérium illetékes főosztálya reagál. Nem gondolja-e, államtitkár úr, hogy a nyílt levélben megfogalmazott kérdések nem tekinthetők magánügynek? Nem gondolja-e, hogy Bárándy Péter elképzeléseit komoly aggodalommal figyeli a magyar társadalom egy jelentős része?

Ezért felteszem önnek, az igazságügyi tárca képviselőjének a közéleti szereplők nyílt levelében megfogalmazott kérdéseket. Valóban legalizálni kívánják-e a lágy drogokat? Enyhíteni kívánják-e a büntető törvénykönyv rendelkezéseit? Az igazságügy-miniszter tett-e bármit a július 4-ei tüntetésen megvert polgárok érdekében? (Zaj az MSZP soraiban.) Az Igazságügyi Minisztérium vezetése összeegyeztethetőnek tartja-e a házi őrizet rendeltetésével Tasnádi Péter tévéstúdióból közvetített fenyegetéseit?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Ön az első két kérdésre nemmel válaszolt, mert ahogyan mondta, nem kívánják legalizálni a lágy drogokat. Egy probléma van: azért nem kívánják legalizálni a lágy drogokat, mert mindenféle kábítószer fogyasztását engedélyezni kívánják (Derültség és közbeszólások a kormánypártok soraiban.), ugyanis meg akarják szüntetni a büntethetőségét a kábítószer-fogyasztásnak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Tehát valóban nem lágy drogok és kemény drogok engedélyezéséről van szó, hanem az eddigi büntetés megszüntetéséről van szó.

Amit pedig arról beszélt, hogy nem kívánják a büntető törvénykönyvet enyhíteni: a napvilágot látott információk szerint több ponton enyhül a büntető törvénykönyv. Az a része, amit ön mondott, hogy a bíróságok ezentúl nem a büntetési tételek közepét kell hogy kiszabják, hanem a minimumán kezdjék a büntetést, ez is önmagában enyhítés.

Ezért nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Furcsa dolgokat tapasztalhattak a polgárok mostanában (Egy hang az MSZP soraiból: No!): hallhatják, hogy egy kétgyermekes családanyát a rendőrség meztelenre vetkőztetve megalázott, és olvashatják az ön nyilatkozatát, miniszter úr, mely szerint a kormány bizalma nem egységes Polt Péter legfőbb ügyésszel kapcsolatban.

Ön azt is elmondta, hogy a bizalom nem Polt Péter legfőbb ügyészként kifejtett tevékenysége miatt ingott meg, hanem az a folyamat ad okot kételyekre, amelynek során Polt Péter az ügyészség élére került. A Medgyessy-kormány programja több helyen is deklarálta az igazságszolgáltatás függetlenségét, és ígéretet tett arra, hogy - a kormányprogram magyartalanul megfogalmazott gondolatait idézem - "a kormány tartózkodni fog a rendőrségre, az ügyészségre és a bíróságokra történő politikai befolyásolás gyakorlásától". Ez egy polgári demokráciában természetes dolog. Ön mégis szükségét érezte miniszterjelölti meghallgatásán, hogy erre külön, személyesen is kötelezettséget vállaljon.

Ehhez képest a Medgyessy-kormány hivatalba lépése óta óriási szakadék tátong a szavak és a tettek között, de azt is mondhatjuk, hogy a szocialisták jól átvágták a választópolgárokat. (Moraj az MSZP soraiban.) Kezdetben csak egy-egy kormánypárti képviselő intézett kirohanást a parlamentben a Legfőbb Ügyészség vezetője ellen, mostanára oda jutottunk, hogy ön, miniszter úr, a kormány nevében azt nyilatkozta a választási kampány időszakában, hogy a kormány nem bízik a legfőbb ügyészben. Szakmai kifogásuk nincs az ügyészség vezetőinek munkájával kapcsolatban. Nehéz is lenne hibát találni akkor, amikor az ügyészség az első félévben csaknem százszázalékos váderedményességet produkált.

A mai napig nem tudják megemészteni, hogy Polt Péter került annak idején az ügyészség élére, és azt végképp nem tudják elviselni, hogy a kormánynak nincs törvény adta lehetősége arra, hogy leváltsa a legfőbb ügyészt. Tehetetlen dühükben ön és a kormánypárti képviselők folyamatosan nyomást gyakorolnak az ügyészség vezetőire. A sajtón keresztül üzengetnek neki, hogy fontolja meg lemondását, és a közvélemény felé azt a látszatot keltik, mintha nem végezné tisztességesen a munkáját. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem is!) Ez a magatartás, miniszter úr, ellentmond az ön ügyvédként hangoztatott elveinek. Ön nagyon jól tudja, hogy a legfőbb ügyésznek az alkotmánynak és a hatályos törvényeknek kell megfelelnie, nem pedig a kormány elvárásainak. Nem az a feladata, hogy az önök bizalmának megnyerésén munkálkodjék, hanem az, hogy pártatlanul végezze el a feladatait.

Tisztelt Miniszter Úr! Nem érzi-e ismét úgy, hogy ég az arca? Már nem aggódik az igazságszolgáltatás, ezen belül az ügyészségi tevékenység függetlenségéért? Végül személyesen öntől kérdezem, miniszter úr (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.): elismeri-e ön, hogy az Országgyűlés 2000 májusában törvényesen választotta meg legfőbb ügyésznek Polt Pétert?

Kérem a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! (Általános zaj. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: Figyelmet kérek!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Miniszter úr, a három percig tartó szellemeskedés helyett inkább válaszolt volna a kérdéseimre! (Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! Így van! - Moraj az MSZP soraiból.) Nem kaptunk, nem kaptam választ arra, hogy legitimnek tartja-e a 2000 májusában megválasztott legfőbb ügyészt (Moraj a kormánypárti padsorokban.). Nem kaptam választ arra, hogy miért üzenik meg nap mint nap a legfőbb ügyésznek, hogy jobb lenne, ha távozna. Amit ön mondott, sajnos megerősítette ezt a magatartást (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mit beszél?!), és azt gondolom, hogy ha önnek nem ég az arca, akkor majd más jogászoknak ég az arcuk ön helyett. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. – Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van! – Glattfelder Béla: Szégyelli magát, látni rajta!)

(11.10)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja egyetért a kormány által benyújtott törvényjavaslat indokaival.

A törvényjavaslat azt a célt tűzi ki, hogy az igazságszolgáltatásnak mint önálló hatalmi ágnak a végrehajtó hatalomtól való függetlenedése teljes mértékben megvalósuljon. Nem tartjuk azonban ehhez a célhoz elégségesnek a kormány által benyújtott törvényjavaslat kínálta megoldást. Ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás mint önálló hatalmi ág a végrehajtó hatalomtól teljes mértékben független legyen, ki kell iktatni az igazságszolgáltatási hatalmi ág és a törvényhozás kapcsolatrendszeréből a kormány bármiféle beavatkozási lehetőségét. Ezért módosító javaslatot nyújtottunk be, amelynek lényege, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a legfőbb ügyész a bírósági és az ügyészségi költségvetési fejezetre vonatkozó javaslatát teljes mértékben önállóan alkossa meg, és erről kizárólag a parlament döntsön saját belátása szerint. Az Országgyűlés képes arra, hogy mérlegelje az igazságszolgáltatás költségvetési igényének jogosságát.

Másik kifogásunk a törvényjavaslattal szemben, hogy az csak a 2004-es költségvetési javaslat megalkotására adna először jogot az igazságszolgáltatási hatalmi ágnak, miközben az országnak még nincs 2003-as költségvetése. Ebben a pillanatban még be sincs nyújtva a kormány javaslata a következő évi költségvetésről. Semmi sem indokolja, hogy 2004-ig kelljen arra várnia az igazságszolgáltatásnak, hogy a 2002-ben megalkotott, a függetlenségét teljes mértékben szavatoló törvény rendelkezései életbe lépjenek. Ezért azt javasoljuk, hogy a törvény már kihirdetése napján lépjen hatályba, és rendelkezéseit a folyamatban levő költségvetési törvényalkotásban is alkalmazni kelljen.

Meggyőződésünk, hogy módosító javaslataink találkoznak a kormány eredeti szándékával, hiszen ha a törvényjavaslatot valóban azért nyújtotta be a kormány, hogy az igazságszolgáltatás tőle, mármint a végrehajtó hatalomtól teljes mértékben függetlenné váljon, akkor azt következetesen és haladéktalanul meg kell valósítani. Ahogyan a törvényjavaslat indokolásában is hivatkozott kormányprogram címe mondja: Cselekedni, most és mindenkiért! Nosza, cselekedjünk most: váljon függetlenné az igazságszolgáltatás a kormánytól még ebben az évben!

Módosító javaslataink elfogadása esetén teljesen feleslegessé válnak az olyan kínos alkudozások, mint amilyenre tegnap volt példa a pénzügyminiszter és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke között. Ha a kormány szándéka komoly és nemcsak üveggyöngy, amit a bírák elé akarnak vetni, akkor már decemberben a parlament döntheti el, hogy 40 milliárdot kap-e az igazságszolgáltatás, 22 milliárdot vagy a tegnap kialkudott 12 milliárdot, amelyről a Legfelsőbb Bíróság elnöke is a tőle megszokott udvariassággal úgy nyilatkozott, hogy ezzel az összeggel elkerülhető lesz a bíróságok fizetésképtelensége, és szerény mértékben megkezdődhet az igazságügyi reform. Nem is beszélve arról, hogy a kormány hivatalba lépéséhez képest több mint egy évvel később kapják meg a bírák a nekik beígért 50 százalékos béremelést.

Végezetül arra kérem az igazságügyi államtitkár urat, hogy fontolja meg érveinket. Örömmel vennénk, ha azonosulna módosító javaslatainkkal, már csak azért is, mert a törvény elfogadásához a jelen levő országgyűlési képviselők több mint kétharmadának igen szavazatára van szükség.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Én egy olyan csekély jelentőségű dologra szeretném felhívni a figyelmét, amit az alkotmányügyi bizottság ülésén vetettem fel, de akkor ön, érthető okokból, ezt személyesen nem hallotta. A törvényjavaslat címe és a törvényjavaslat szövege is úgy fogalmaz, hogy a köztársasági elnök és a Köztársasági Elnöki Hivatal elhelyezéséről szóló törvény. Én azt még csak el tudom valahogy képzelni, hogy a Köztársasági Elnöki Hivatal elhelyezése hogyan történik, de az a fogalom, hogy a köztársasági elnök elhelyezése, enyhén szólva furcsa és udvariatlan megfogalmazás.

Főleg azért mondom ezt, mert azt a tájékoztatást kaptam a minisztérium jelen lévő képviselőjétől, hogy ez nem jelenti azt, hogy a köztársasági elnök rezidenciája kerülne elhelyezésre a Sándor-palotában, márpedig akkor ilyen értelemben azt, hogy a köztársasági elnök elhelyezése, ezt a fogalmat, ezt a szóhasználatot nem tartom pontosnak, nem tartom helyesnek, és nem is nagyon tudok vele mit kezdeni.

Kérem, hogy ezt vegyék figyelembe. Nemcsak azt, amiről Salamon László beszélt, hiszen az egy tartalmi probléma, de úgy gondolom, hogy mivel ennek a törvényjavaslatnak nem volt mintája a magyar jogtörténetben, ezért elég nehezen tudom értelmezni, és nehezen lehet értelmezni a köztársasági elnök elhelyezésének a fogalmát - a köztársasági elnök nem szorul arra, hogy elhelyezze őt az Országgyűlés.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A módosító javaslatokkal az volt a célunk, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat tartalmi rendelkezéseit a lehető legteljesebb mértékben léptessük életbe, illetve a lehető legkorábbi időpontban lépjen életbe; azaz ha már egyetértés alakul ki egy ilyen kétharmados kérdésben kormánypárti és ellenzéki pártok között abban a tekintetben, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségét biztosítani kell ilyen értelemben is, költségvetési értelemben is, akkor a mi álláspontunk szerint ezt a pénzügyminiszter előzetes véleményezése nélkül, illetve a legkorábbi időpontban kell ezt biztosítani. Álláspontunk szerint ez a 2003-as költségvetésben is megvalósulhat, nem kell ehhez a 2004-es költségvetésig várni.

Annak örülök, hogy a kormány az első két módosító indítványt, amely a pénzügyminiszter véleményezését kivette ebből a költségvetési folyamatból, támogatta az alkotmányügyi bizottság ülésén, és annak is örülök, hogy tartalmilag a kormány azt sem kifogásolja, hogy a törvény ne 2003. január 1-jén, hanem akár már a kihirdetéskor hatályba lépjen.

Megítélésem szerint megoldható az a probléma is, hogy már 2003-ban is, a 2003-as költségvetés tárgyalása során is érvényesülhessen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a legfőbb ügyész költségvetési javaslatának törvénybe foglalt szabálya, szerintem ennek nincs akadálya. Elfogadom azt a kritikát, hogy talán nem volt megfelelő az a mód, hogy az alkotmányügyi bizottság nyújtsa be módosító indítványként az igazságszolgáltatási szervek költségvetési javaslatát, de egy folyamatban lévő költségvetési törvény tárgyalása során addig, amíg a törvényt nem fogadta el az Országgyűlés, semmi akadálya annak, hogy az OIT és a legfőbb ügyész javaslata belekerüljön a költségvetésbe.

Úgy hiszem, hogy meg lehet találni a megoldást, az Avarkeszi képviselő úr által elmondottakat is megfontolva és a kormány véleményét is megfontolva már visszavontam azt a módosító indítványt, amely az alkotmányügyi bizottságot hatalmazta volna fel egy módosító javaslat benyújtására. Pusztán annyi a kapcsolódó módosító indítványunk tartalma, amit Szentgyörgyvölgyi Péter nyújtott be, hogy az így elfogadott törvény a kihirdetés napján lépjen hatályba. Azt kérem, hogy közösen próbáljuk megoldani, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak és a legfőbb ügyésznek már a 2003-as költségvetési javaslata a Ház elé kerülhessen, és érdemben a parlament foglaljon róla állást.

Még egy megjegyzés ahhoz, amit Avarkeszi képviselő úr mondott a szabad mandátum elvéről és az alkotmányügyi bizottsági módosító javaslat benyújtásával kapcsolatban. Azt hiszem, önnek elvben igaza van, de a törvényjavaslat úgy szól, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a legfőbb ügyész által elkészített költségvetési javaslatot a kormány nyújtja be a költségvetési törvény javaslataként, részeként. Nyilvánvaló, hogy ezzel a kormány is egy törvényi kötelezettséget kap, elvileg a kormány is önálló hatáskört gyakorol, tehát a kormány is dönthetne másként. Nincs ebben, én nem látok ebben olyan alkotmányos kifogást, hiszen ahogy a kormánynak változtatás nélkül kell benyújtania az OIT és a legfőbb ügyész által elkészített javaslatot, úgy a parlament hatáskörrel rendelkező bizottsága is benyújthatta volna ezt.

(16.50)

Én merem remélni, hogy az Avarkeszi képviselő úr által elmondott megjegyzés, amely szerint ez a gyakorlatban már csak a 2004-es költségvetésben tud érvényesülni, ez nem így lesz, és már a 2003-as költségvetésben érvényesülhet az, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a legfőbb ügyész a javaslatát be tudja nyújtani az Országgyűlés elé azért, hogy a parlament mérlegelje azt, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vagy a legfőbb ügyész költségvetési igénye reális-e, támogatható-e. Én nagyon bízom benne, hogy ez a javaslat a Ház elé fog kerülni.

Még egyszer, a magunk részéről, ha a módosító indítványban ilyen kompromisszumkészséget mutat a kormány is, akkor természetesen semmi akadálya a kétharmados törvénymódosításnak, és szeretném jelezni (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy az egyszerűség kedvéért akár a Házszabálytól való eltéréssel gyorsíthatjuk a módosító javaslatok és a végszavazás egyidejű megtartását is.

Köszönöm a figyelmet.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Párt olyan állam híve, amely megvédi polgárait. Azt valljuk, hogy a rend és a polgárok biztonságának fenntartása szempontjából erős államra van szükség. Ha a demokratikus állam nem képes megvédeni saját polgárait, akkor az aláássa a jogállamba vetett bizalmat. Olyan államra van szükség, amely képes megőrizni a szabadság rendjét - mert a szabadság rend nélkül nem élvezhető.

Az állam szerepvállalása a bűnözés elleni küzdelemben az állami büntetőpolitikában fejeződik ki. Az 1998-tól 2002-ig hivatalban volt polgári kormány választási programja, majd kormányprogramja alapján a szigorú büntetőpolitika mellett kötelezte el magát. Az elmúlt négy év büntetőjogi törvényhozását ennek a szigorú büntetőpolitikának a következetes megvalósítása jellemezte. A bűnözés visszaszorítása érdekében a törvényhozó hatalom világos, alkotmányos üzenetet küldött a független bírói hatalmi ágnak, hogy nem tartja szerencsésnek, ha az ítélkezési gyakorlat enyhe a közbiztonság állapotához képest.

A kormány előttünk fekvő törvényjavaslata fordulatot jelent az állami büntetőpolitikában. A szocialista-liberális kormány hatalomra kerülése óta mostanára a büntetőjogot is elérte az a tendencia, hogy az állam éppen onnan vonul ki, ahonnan nem kellene, és ott erősödik meg, ahol arra semmi szükség nincs. Az új kormány elgyengül, ha kábítószert lát, és bekeményít, ha tüntetővel találkozik. Lágy drog és gumibot - ez a Medgyessy-kormány büntetőpolitikája. (Moraj, derültség az MSZP padsoraiból. - Babák Mihály: Jól hangzik!) A tervezett büntetőpolitikai fordulat eredményeként legalább egy tucat helyen enyhül a büntetőjog szigora. Ezzel egy időre véget is ér a szigorú és következetes büntetőpolitika korszaka.

Az enyhítés egyik fő célpontja az ítélkezési gyakorlat. A törvényjavaslat eltörli a bírói büntetéskiszabási gyakorlat szigorítását célzó valamennyi, három évvel ezelőtt életbe léptetett rendelkezést. Így mindenekelőtt nem kell majd ezután a bírónak a büntetési tétel középső értékéből kiindulnia, újból a minimumhoz közelítő büntetések kiszabására kerülhet sor. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az 1998-as szigorítás indoka éppen az a gyakorlati tapasztalat volt, hogy a kiszabott büntetések döntő többsége a büntető törvény által meghatározott büntetési tételkeretek alsó harmadában mozgott. A javaslat eltörli azokat a rendelkezéseket, amelyek kizárták a feltételes szabadságra bocsátható elítéltek köréből a többszörös visszaesőket, a bűnszervezet tagjait és az üzletszerű elkövetőket. Ezek a bűnözők a törvényjavaslat értelmében akár már a jelenleg folyamatban lévő büntetésük letöltéséből is szabadon bocsáthatók. A börtönvoksok tehát megtérülnek. De a kormány nem feledkezik meg a jövőbeni bűnözőkről sem. A többszörös visszaesők, a bűnszervezet tagjai és az üzletszerű elkövetők a jövőben felfüggesztett szabadságvesztésre is ítélhetők, míg jelenleg ebben a kedvezményben nem részesülhetnek.

A javaslat eltörli a büntetés enyhítésének, azaz a törvény szerinti büntetési tételnél is enyhébb büntetés kiszabásának 1998-ban bevezetett korlátozásait. Ilyen korlátozások vonatkoztak az emberölés minősített eseteinek elkövetőire, az emberrablás, a terrorcselekmény, a repülőgép-eltérítés vagy a fegyvercsempészet elkövetőire, valamint a maffiaszervezet létrehozóira. Ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetői a jövőben akár a büntetési tétel minimumánál is kisebb büntetést kaphatnak, akár egy zsebtolvaj, egy orgazda vagy egy okirat-hamisító. Feltéve persze, hogy ezt személyi körülményeik indokolják. Ugyanezen megfontolásból a javaslat enyhíti a büntetés kiszabása helyetti próbára bocsátás alkalmazhatóságának feltételeit is.

Az enyhítés másik fő célpontja a kábítószerrel összefüggő bűncselekmények büntetőjogi megítélésének megváltoztatása. A javaslat a fogyasztói típusú elkövetési magatartások esetében minden esetben, míg a terjesztői típusú magatartásoknál számos esetben enyhébb büntetést irányoz elő a jelenlegi szabályoknál, és ebben a változtatási szándékban különösen az utóbbi a legmegdöbbentőbb. A teljesség igénye nélkül vegyünk néhány példát a szocialista-szabad demokrata kormány drogpolitikájából.

Enyhül a büntetése annak, aki jelentős mennyiségű kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, az országból kivisz vagy az országon átvisz. Enyhül a büntetése annak, aki csekély mennyiségű kábítószert üzletszerűen vagy kábítószerfüggő személy felhasználásával termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, az országból kivisz vagy az országon átvisz. Enyhül a büntetése annak, aki jelentős mennyiségű kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik. Enyhül a büntetése annak, aki csekély mennyiségű kábítószert forgalomba hoz vagy azzal kereskedik. Enyhül a büntetése annak, aki csekély mennyiségű kábítószert kábítószerfüggő személy felhasználásával, vagy hivatalos személyként fegyveres erők, rendvédelmi szervek vagy büntetés-végrehajtási intézetek területén forgalomba hoz vagy azzal kereskedik. Enyhül a büntetése annak, aki 18. életévét be nem töltött személy felhasználásával kábítószert forgalomba hoz vagy azzal kereskedik. Enyhül a büntetése annak, aki - és most, kérem, jól figyeljenek! - oktatási, köznevelési, gyermekjóléti és gyermekvédelmi vagy közművelődési feladatok ellátására rendelt épület területén vagy annak környezetében csekély mennyiségű kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik. (Dr. Csákabonyi Balázs: Ha!) Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, enyhül a büntetése annak, aki az iskolában drogot árul. Mégpedig nem is akárhogyan! Az eddigi 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztés büntetés helyett maximum 3 évre. Ez a Medgyessy-kormány drogpolitikája!

Ehhez képest már szinte bagatell, hogy a jövőben nem büntethető az, aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart, azaz fogyaszt. Feltéve persze, hogy hoz egy papírt arról, hogy őt gyógyították, kezelték vagy egyszerűen csak felvilágosították a kábítószer-használat káros következményeiről.

(17.10)

Tisztelt Ház! Ezek mellett a koncepcionális változtatások mellett szinte ártatlan túlbuzgóságnak tűnik, hogy a kormány enyhíteni akarja a gyermekgyilkosság büntetését is. Jelenleg ugyanis a büntető törvénykönyv vagylagosan akár életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést helyez kilátásba annak a személynek a tettére, aki az emberölést 14 éven aluli személy sérelmére követte el. Ez a jövőben legfeljebb 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Az eddigi enyhítésekre még csak-csak létezik valamiféle magyarázat, még ha az számunkra elfogadhatatlan is. De a gyermekgyilkosság büntetőjogi megítélésének változására ép ésszel, józan ítélőképességgel semmilyen magyarázat nincsen.

Összefoglalva: a kormány törvényjavaslata indokolatlanul, választói felhatalmazás nélkül, jelentős mértékben enyhíti a hatályos büntető törvénykönyvet. Indokolatlanul, mert sem a börtönök túlzsúfoltsága, sem a javaslattevők büntetőjogról vallott liberális nézetei nem szolgáltatnak kellő indokot arra, hogy egy három évvel ezelőtt megkezdett kriminálpolitikai folyamatot megakasszanak, azt megelőzően, hogy a bűnözés visszaszorítására gyakorolt hatását ténylegesen ki tudta volna fejteni. Választói felhatalmazás nélkül, mert a Magyar Szocialista Párt egyetlen választási ígéretében sem hangzott el, hogy a büntető törvénykönyv enyhítését tervezik, egyetlen választási kiadványukban sem említették, hogy büntetőpolitikai hátraarcot fognak végrehajtani. Meggyőződésem, hogy a szocialisták szavazóinak többsége éppúgy elutasítja az engedékeny büntetőpolitikát, mint ahogy a polgári pártok szavazói gondolkodnak erről a kérdésről.

Egy ígéret azonban mégiscsak valóra vált, és ez a szocialista politikusok által oly sokszor tagadott amnesztia ígérete. Mert aki a büntetőjoghoz ért, az tudja, hogy a most születőben lévő jogszabálynak a büntetőjog általános elvei szerint visszaható hatálya van, mivel az enyhítő rendelkezéseket a büntetőjogban az elbírálás során figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy az elkövetéskor szigorúbb szabályok voltak-e hatályban. Így válik ez a törvény egyfajta sajátos eljárási kegyelemmé a szocialisták törvényhozói akarata szerint. Ez és a Magyar Köztársaság új büntetőpolitikája számunkra elfogadhatatlan. Ennek következtében a törvényjavaslatot értelemszerűen elutasítjuk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Gusztos Péter Képviselő Úr! Amit ön elmondott, az tökéletes keresztmetszete a liberális büntetőpolitikának és a liberális drogpolitikának. Nincs is ezzel semmi baj - azon kívül, hogy az SZDSZ programjában szereplő elképzelések 5 százalékot kaptak a választóktól.

Azt mondtam a felszólalásomban, hogy az MSZP programjában nem voltak benne ezek az elképzelések, és a magam részéről nem értem, hogy miért asszisztál az MSZP ahhoz, hogy egy, a társadalom által meglehetősen kis arányban támogatott elképzelés törvényerőre emelkedjen.

Az ön által elmondottakban volt egy apró logikai bukfenc, mégpedig az, hogy a drogfogyasztás megítélésében valóban lehetnek közöttünk értelmes viták; de az, hogy a terjesztői magatartásokat, a drogkereskedelmet, a drogkereskedelem büntetési tételét miért enyhíti ez a javaslat, erre az ön által elmondottak semmilyen magyarázattal nem szolgáltak. Lehet azon gondolkodni, hogy a drogfogyasztás visszaszorítására valóban nem a büntetőjog az egyetlen megoldás, és a büntetőjogon kívül valóban számos megoldást latba kell vetni - de a drogkereskedelem büntetését enyhíteni, ez nem liberális drogpolitika, ez egyszerűen ostobaság.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Eörsi Mátyás képviselő úrnak szeretnék válaszolni. Először is, képviselő úr, ön is tudja, hogy ezt a szóhasználatot, mely szerint mi becsukattunk volna bárkit is, semmi nem támasztja alá, különösen nem az alkotmányos helyzet.

Másodszor pedig: Dávid Ibolya pontosan idézte, két év alatt három-három személyt zártak ezért szabadságvesztés letöltésére fogházba, és nem arról van szó, amiről önök itt egyszerűen olyan hangokat ütöttek meg, hogy majd gyermekek ezreit fogják bezárni, ha jól emlékszem, talán az ezret használták, de lehet hogy százezrekről beszéltek... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Tízezrek!) - tízezrekről, köszönöm szépen.

A másik: nem tudom, hogy képviselő úr, mint ebben nagyon jártas politikus, tud-e különbséget tenni a liberális politika és a liberális büntetőpolitika között, mert az megint más kérdés, hogy általában a politikai nézetei valakinek liberálisak-e, vagy hogy egy büntetőpolitika engedékeny, megengedő-e. Azt hiszem, hogy e között van különbség, és én erről beszéltem.

(18.10)

Még egy nagyon fontos különbség, hogy a liberális drogpolitikának a mi megítélésünk szerint nem része az, hogy a kábítószer-kereskedelem büntetését enyhítik, ez nem része a liberális drogpolitikának. Azokban az országokban, ahol ön az előbb példaként felhozta azt, hogy engedték a kábítószer-fogyasztást, tehát lényegében liberalizálták a kábítószer-fogyasztást, ott a drogkereskedelem a legszigorúbban büntetendő bűncselekmények közé tartozik. Tehát itt az a probléma, hogy ez a javaslat a drogkereskedelem büntetését is enyhíti, mégpedig jelentősen enyhíti. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Az a furcsa helyzet fog előállni, ami azért egy ilyen szakmai vitában és tényleg egy politikailag teljesen mérsékelt vitában megengedhető, hogy a saját frakciótársammal fogok egy bizonyos kérdésben vitába szállni, ez a bizonyos kisebbségi választás kérdése, a kisebbségi önkormányzati választásokon való részvétele az uniós polgároknak.

Az én megítélésem szerint ez nem biztos, hogy kedvező hatást váltana ki a magyarországi kisebbségek számára, hiszen ez azt jelenti, hogy egy uniós polgár is ugyanazokat a választási kedvezményeket kaphatja meg, ugyanazokkal a választási kedvezményekkel indulhat a választáson, mint egy magyarországi kisebbségi, ami azt eredményezheti, hogy, mondjuk, egy németországi német Magyarországon olyan kisebbségi kedvezményeket kapna ezen a választáson, mint egy magyarországi német, nem is beszélve arról a problémáról, hogy például majd a spanyol kisebbségi önkormányzat létrejötte vagy a portugál kisebbségi önkormányzat létrejötte, nem biztos, hogy ennek van valami értelme a Magyar Köztársaságban.

Tehát én értem azt a jótékony szándékot, hogy a magyar kisebbségi modellt próbáljuk az Európai Unióban szorgalmazni, és azt próbáljuk az Unióba bevinni, de azt hiszem, hogy pontosan fordítva kellene a dolgot érvényesíteni, lehet, hogy nekünk kellene majd javasolni az Európai Unió különböző szervezeteiben, hogy a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszert valósítsák meg, mondjuk, Szlovákiában vagy máshol valósítsák meg, az Európai Unió tagállamaiban, de én úgy ítélem meg, hogy olyan hibát ne kövessünk el, amellyel a magyarországi kisebbségek számára a jelenleginél kedvezőtlenebb, hátrányosabb helyzetet idézünk elő, és én a kisebbségi önkormányzati választást, a kisebbségi önkormányzati rendszert a magyar belső jog részének tekintem, nem feltétlenül kell az uniós polgárokat ezekbe a kedvezményekbe engedni. Köszönöm szépen.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Nem akarom hosszúra nyújtani ezt a vitát, mert ez kétségtelenül olyan kérdés, amiben jelentős nézetkülönbség van a baloldal és a jobboldal között. De azt azért szeretném leszögezni, hogy a magyar alkotmányos gondolkodás szerint vagy a jelenlegi alkotmányos felfogás szerint a magyar állampolgároknak választójoga van. Az más kérdés, hogy a választójogukat tudják-e gyakorolni vagy nem tudják gyakorolni.

Tehát az, amit itt most felvetettünk, egyáltalán nem idegen a mai magyar alkotmányos felfogástól, amely magyar alkotmányos felfogás szerint a választójog az állampolgársághoz kötődik; a választójognak a gyakorlása az, aminek a feltételéül a magyarországi lakóhelyet írják elő. De az állampolgárság és a választójog kézen fogva jár, tehát semmi olyan megbotránkoztató nincs ebben a felvetésben, ami a magyar alkotmányos gondolkodás szerint, a magyar alkotmány szerint nóvum lenne ebben a vitában. Csak ezt kívántam előrebocsátani.

Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Toller Képviselő Úr! Ennél még pozitívabb változásokra is lehetőség lesz, ugyanis az ellenzéki pártok be fogják terjeszteni az Országos Igazságszolgáltatási Tanács eredeti költségvetési javaslatát. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)

(19.50)

Tehát semmi szükség arra, hogy ön lelkiismereti konfliktusba kerüljön az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagjaként támogatott OIT-költségvetés és itt a parlamentben 12 milliárddal kevesebb OIT-költségvetés megszavazása között. Ön nyugodtan megszavazhatja az ellenzéki javaslatot, 188 igen szavazata már van a bíróságoknak arra, hogy 12 milliárd forinttal többet kapjanak a következő esztendőben. Így január 1-jétől megvalósulhat az 50 százalékos béremelés, amely egyébként a Medgyessy-kormány és ezen belül is az Igazságügyi Minisztérium vezetőinek ígérete volt. (Dr. Veres János: Nem az volt!) Tehát nincs akadálya annak, képviselő úr, hogy a parlament által most tárgyalt törvény szerint, amelyet önök javasoltak az Országgyűlésnek, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a Legfőbb Ügyészség a költségvetési igényét a kormánytól függetlenül terjessze be. Ennek most sincs semmi akadálya.

Nem hiszem, hogy az a néhány hét, amely még a törvény elfogadásáig hátravan, megakadályozhatna bárkit is, hogy ebben a Házban támogassa a bíróságoknak a 12 milliárddal több pénzügyi igényét. Meg fogjuk találni rá a forrást, tisztelt képviselő úr. Remélem, hogy ön támogatni fogja, hogy ne csak itt szavakban tudjon a bíróságok pénzügyi függetlensége mellett érvelni, hanem tettekben is, szavazatával is járuljon ehhez hozzá.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Tisztelt Toller Képviselő Úr! Még mielőtt olyan nagyon megdicsérnék önmagukat a bíróságoknak járó pénzösszeg miatt, szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy Lomnici elnök úr a pénzügyminiszter úrral való találkozás után azt mondta, a jövő évre tervezett költségvetési támogatás a csőd elkerüléséhez elegendő; így fogalmazott az elnök úr. Mondta, hogy szerény mértékben valósulhat meg fejlesztés a bíróságoknál.

Egyébként pedig a 12 milliárdos költségvetési többletigény beterjesztése az önök eredeti szándékával egyezik, ha jól értem. Mert azt mondták, azért terjesztettek be egy kétharmados törvényt a parlament elé, hogy a bíróságok mostantól kezdve önállóan nyújthassák be a költségvetési igényüket. Önök azt mondják, hogy az ellenzék miatt késlekedett ennek a törvénynek az elfogadása. Szerettem volna jelezni, hogy az ellenzék be fogja nyújtani az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igényét, úgyhogy önök a kormányprogramból vállalt kötelességüket, illetőleg a bíróságok szervezetére vonatkozó törvényjavaslatból vállalt kötelességüket teljesíthetik itt a parlamentben. Semmi akadálya annak, hogy úgy tekintsenek erre, a bíróságok önálló költségvetési igényére, mintha már létezne az a törvény, amelyet a kormány beterjesztett a Ház elé.

Ezért javaslom, hogy támogassák mégis a bíróságok eredeti költségvetési igényét, ahogyan önök is javasolják ebben a törvényjavaslatban.

A parlament el tudja dönteni azt, hogy szükség van-e a bíróságoknak ennyi pénzösszegre. Nem kell ehhez a pénzügyminiszterrel alkudozni, majd a parlament dönt arról, hogy mekkora legyen az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és az ügyészségek támogatása. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök Úr! Szeretném, ha a jegyzőkönyv rögzítené, hogy Kuncze Gábor az előbb a Fidesz és az MDF frakciója felé fordulva azt kiabálta, hogy "Mi van, tolvaj banda, nem tetszik a válasz?" (Taps a kormánypártok soraiból.) Szeretném jelezni, hogy ezért be fogjuk perelni Kuncze Gábort. (Kuncze Gábor kezét széttárva: Parancsoljon! Taps az ellenzéki padsorokból. - Zaj. - Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök úr, nincs jelen a belügyminiszter asszony, nem tudom, hogy valaki más válaszol-e.

ELNÖK: Akkor itt "róka fogta csuka" helyzet alakult ki, mert az egyik kérdésnél a képviselő, a másiknál meg a válaszadó nincs bent. Akkor megyünk sorban tovább, nem okoz fennakadást az Országgyűlés gépezetében egy ilyen kis malőr. (Dr. Lamperth Mónika és Pál Tibor megérkeznek az ülésterembe.)

Jó, akkor térjünk vissza! Tehát Répássy Róbertnek adom meg a szót, azonnali kérdés feltételére.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Néhány nappal ezelőtt Kontrát Károly képviselőtársam megkérdezte öntől, hogyan fordulhatott elő, hogy egy kétgyermekes családanyát, Berkecz Máriát a rendőrségi fogdában kétszer is meztelenre vetkőztettek, és testüregekre kiterjedően átvizsgálták. Kontrát Károly azt is megkérdezte, hogy ugyanilyen bánásmódban részesítették-e például Magda Marinkót, a whiskys rablót, vagy Tasnádi Pétert, amikor őrizetbe vették őket.

A kérdésre ön azt válaszolta, hogy a rendőrségen egy 1995-ös belügyminiszteri rendelet alapján jártak el az őrizetessel szemben. Ön azt a tájékoztatást adta - idézem: "A szabály úgy szól, hogy minden esetben az őrizetest át kell vizsgálni, valóban a ruházatát is le kell venni - mondta ön -, és ruházat nélkül is megvizsgálják abból a célból, hogy semmi olyan eszközt ne vigyen be magával a zárkába, amivel akár saját magában, akár a társaiban kárt tud tenni." Ezzel szemben, miniszter asszony, az ön által hivatkozott, Kuncze Gábor volt belügyminiszter által kibocsátott 19/1995. számú BM-rendelet szerint befogadáskor a fogva tartott ruházata átvizsgálható, szükség esetén motozásnak vethető alá. A motozás indokolt esetben kiterjedhet a testüregek orvos általi átvizsgálására is.

Tisztelt Miniszter Asszony! Miért állította azt, hogy az őrizetest kötelező megmotozni? Szándékosan mondott valótlant, vagy csak nem ismerte a vonatkozó belügyminiszteri rendeletet? Most már a jogszabály ismeretében kérem, adjon magyarázatot arra, hogy Berkecz Máriával szemben miért alkalmaztak olyan eljárást, amely nem volt kötelező, de kétségtelenül megalázó és megfélemlítő.

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Örülök annak, hogy elismerte, hogy tévesen tájékoztatta az Országgyűlést az elmúlt alkalommal, mert nem kötelező, csak átvizsgálható, megmotozható az őrizetes.

Ezek után mégiscsak fennmarad az a kérdés, hogy miért alkalmaztak ilyen megalázó eljárásmódot Berkecz Máriával szemben? Sajnos, az ön válasza azt a gyanút kelti bennünk, és azt a gyanút erősíti meg, hogy itt nincs másról szól, mint egy politikai megfélemlítésről, és 12 évvel a rendszerváltás után elfogadhatatlan, hogy a rendőrséget politikai célokra használják fel.

Kérem, hogy szüntessék meg ezt a gyakorlatot! (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Szeretném, ha az általános vita szintjén egy másik megvilágításba helyeznék, helyeznénk mindannyian ezt a törvényt. Azt kérem önöktől, bátran álljanak ki azzal a véleményükkel, ha úgy gondolják, hogy ez a törvénymódosítás a kábítószer-terjesztők, kábítószer-kereskedők cselekményének a büntetésére a jelenleginél szigorúbb büntetést vagy legalább a jelenlegivel azonos büntetést szabna ki. Mert a helyzet az, hogy az önök törvénymódosítása a kábítószer-kereskedőkkel szemben engedékenyebb, mint a jelenleg hatályos törvény. Kérem, ha tudnak, cáfoljanak meg! A kábítószer-fogyasztás bűncselekménnyé nyilvánításában vagy annak büntetőjogi megítélésében lehet közöttünk értelmes vitát folytatni, de azt magyarázzák meg nekem, hogyan fér bele a liberális drogpolitikába, az engedékeny drogpolitikába az, hogy a kábítószer-kereskedők bűncselekményének a büntetését enyhíteni akarják.

Nyugodtan megcáfolhatnak, ha nem így van. Én tételesen átnéztem a büntetések mértékét, és több ponton jelentősen enyhülne a kábítószer-kereskedők büntetése. Mi ennek a magyarázata? Milyen büntetőpolitika jogosítja fel önöket arra, hogy enyhítsék a kábítószer-terjesztők büntetését? (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! A szocialista képviselők oldaláról két képviselő úr által, Zuschlag János és Szabó Zoltán részéről is elhangzott egy olyan dolog, amit szeretnék egyszer és mindenkorra tisztázni. Önök arról beszéltek, hogy ennek a törvénynek van olyan része, vagy legalábbis van olyan szándéka, hogy szigorításokat vezessen be. Ez egyszerűen ténybelileg nem igaz. Ez egyetlenegy rendelkezésére, különösen a kábítószerrel kapcsolatos rendelkezésére nem mondható a büntető törvénykönyvnek. Azt el tudom fogadni, hogy bizonyos esetekben nem változna a büntetőjogi megítélés, de olyan nincs benne, hogy szigorítás történne.

Mindenképpen fel akarom hívni két fogalomhasználatra, két dologra a figyelmet, és fogalmam sincs, hogy hogyan fogják megoldani a jogalkalmazók ezt a problémát. Mi részletesen azért nem foglalkozunk vele, mert egyszerűen nem értünk egyet az egész koncepcióval.

Az egyik ez a bizonyos együttesen történő kábítószer-fogyasztás dolog. Együttesen történő kábítószer-fogyasztás alkalmával kínál vagy átad - mondja az elkövetési magatartást a javaslat. Hát könyörgök: valaki vagy fogyaszt, vagy kínál, vagy átad. Hogyan fordulhat az elő, hogy együttesen kábítószert fogyasztanak - és akkor eközben kínálnak egymásnak? Szerintem itt valami probléma van a fogyasztás felfogásával, mert itt arról lehet szó maximum, hogy valaki éppen nem fogyaszt még kábítószert, de a mellette ülő vagy mellette álló társa megkínálja egy kábítószerrel. De az nem igaz, hogy ez együttesen történő kábítószer-fogyasztás, ez egy teljes tévedés, ami ide le van írva.

A másik pedig az a fogalom, hogy az elterelést önök három esetben adnák meg: kábítószer-függőséget gyógyító kezelés, kábítószer-használatot kezelő más ellátás, megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvétel. De könyörgök, ki fogja megmondani, hogy melyiket kell választani ezek közül? Például egy kábítószerfüggő vagy többször kábítószert használó személyt elég felvilágosítani, elegendő elmennie egy felvilágosító kurzusra, és akkor már mentesülhet a büntetőeljárás alól? Ez teljesen abnormális megfogalmazása ennek a törvénynek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a szavazás megkezdése előtt egy rövid szünetet a Fidesz-frakció számára biztosítson. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Erre tudomásom szerint a Házszabály szerint van lehetőség. (Göndör István: Ahogy Áder János szokta.) Kérem, hogy a Fidesz-frakció számára tárgyalási szünetet biztosítson. Köszönöm szépen.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! A zárószavazás előtti módosító indítványok is azt a kérdést feszegetik, amely végigvonult az egész törvénymódosítás során, tudniillik az enyhítés vagy a szigorítás kérdéskörébe tartoznak ezek a módosító javaslatok is.

Szeretném leszögezni a zárószavazás előtt, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja ellenzi azt a büntetőpolitikai fordulatot, amelyet ez a büntető törvénykönyv-módosítás idézne elő. 1998-ban egy egyértelmű szigorítás következett be a büntetőjog terén, ez a mostani törvénymódosítás az engedékeny büntetőpolitika felé fogja terelni a magyar állami büntetőpolitikát.

A törvénymódosítás egyik, általunk elfogadhatatlan eleme az, hogy a bírói ítélkezési gyakorlatot enyhíti, a jövőben várhatóan a bírói ítéletek inkább a büntetési tételek minimuma felé fognak közelíteni, még a középmértéket sem fogják elérni átlagban.

A másik nagy terület, amely miatt számunkra elfogadhatatlan ez a törvénymódosítás, az a kábítószerrel visszaélés bűncselekmény büntetőjogi megítélése. Az közismert volt már évek óta, hogy a kábítószer-fogyasztás büntetőjogi megítélésében jelentős különbségek vannak a mostani ellenzéki pártok és a mostani kormánykoalíció pártjai között. De az, hogy a kábítószer-fogyasztás területén is enyhítés történik, a fogyasztói típusú magatartások esetén is enyhébb büntetőjogi megítélésre kerül sor, ezt mi elhibázottnak és helytelennek tartjuk. Nem is beszélve arról, hogy a kábítószer-fogyasztás esetén mi azon az állásponton voltunk, hogy csak annak van lehetősége igénybe venni a büntethetőséget kizáró okot, azaz elkerülni a büntetést, aki kábítószerfüggő, tehát aki beteg.

(11.30)

Mert aki nem beteg, azt nem kell gyógyítani, aki nem beteg, annak vállalnia kell a büntetőjogi következményeket. Azonban a törvényjavaslat nemcsak elfogadhatatlan, hanem kifejezetten visszalépést, jelentős visszalépést tesz a kábítószer-terjesztés, a kábítószer-kereskedelem büntetőjogi megítélésében. A kábítószer-kereskedelem büntetőjogi megítélése enyhébb irányba fog elmozdulni, enyhülnek a kábítószer-kereskedelem büntetési tételei, számos esetben enyhébbek lesznek a jelenlegi büntetésnél, a majdan hatályba lépő törvény rendelkezései folytán.

Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy azokban az országokban, ahol a kábítószer-fogyasztás engedélyezett, tehát lényegében liberális a drogfogyasztás szempontjából, azokban az országokban is a kábítószer-kereskedelemmel szemben kíméletlen harcot folytatnak. Ez alól most Magyarország lesz az egyik kivétel. Magyarországon a kábítószer-kereskedelem elleni harc a következőkben sokkal kisebb mértékben fog megvalósulni, mert a büntetőjog szigorával nem lépünk fel kellő mértékben. Különösen elfogadhatatlan a kábítószer-kereskedelem, a kábítószer-terjesztés büntetésének az enyhítése az iskolákban, nevelési, közoktatási intézményekben vagy azok környékén való kábítószer-fogyasztás és kábítószerrel való kereskedői magatartás esetén.

Elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy ez a törvénymódosítás a kormány szándékából bevezetne egy olyan fogalmat, egy olyan elkövetési magatartást, amely az együttes alkalommal történő közös fogyasztást enyhébben büntetné. Lényegében ezt a szabályt alkalmazva fognak kibújni a kábítószer-terjesztők a büntetőjogi felelősség alól. Ezt a szabályt kihasználva fognak az iskolákban drogot árulni a kábítószerdílerek.

Nagyon kérem az Országgyűlést, hogy fontolja meg az utolsó pillanatban is, hogy elfogadja-e a törvénynek ezt az enyhítését. Ez a törvény, ha most elfogadja az Országgyűlés, súlyos károkat fog okozni elsősorban az iskoláskorú gyermekek kábítószer-fogyasztása tekintetében, és nem utolsósorban pedig a közbiztonság egésze szempontjából elfogadhatatlan lépést idéz elő.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt számára elfogadhatatlan a törvényjavaslat, ezért nem is fogjuk megszavazni az Országgyűlésben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Egy napilap november 16-ai számában megjelent újsághír szerint egy magyar és egy harkovi hajléktalanhoz került ez év márciusában a First VIP Security Kft., amely csaknem egymilliárdos alvállalkozói feladatot kapott az autópálya építésénél a Nemzeti Autópálya Rt., illetve a Vegyépszer megbízásából a Defend Kft. alvállalkozójaként. A cikk szerint a First VIP Kft. fantomizálódott, két új tulajdonosa közül az egyiket tíz éve nem látta a családja, aki valószínűleg azóta hajléktalan, és egyébként sohasem lakott azon a címen, ahol a cégbejegyzésben szerepel, míg a harkovi címen feltüntetett új tulajdonos szintén nem elérhető, kézbesítési megbízottja pedig a magyarországi hajléktalan tulajdonostársa. A villámgyorsan eltüntetett, milliárdos munkával megbízott cég ezért aligha vállal bármiféle felelősséget a jövőben a teljesítményéért.

Tisztelt Belügyminiszter Asszony! A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 16. §-ának (1) bekezdése szerint a nyomozó hatóságok feladata a bűncselekmények gyors és alapos felderítése, valamint a bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonásához szükséges eljárási cselekmények elvégzése, míg a (2) bekezdés szerint általános nyomozó hatóság is a rendőrség. A rendőrségről szóló törvény 1. §-a szerint a rendőrség feladata a közbiztonság és a belső rend védelme, ennek érdekében a rendőrség bűnmegelőzési, bűnüldözési feladatokat lát el, általános bűnügyi nyomozó hatósági jogkört gyakorol.

A törvény szerint a kormány a belügyminiszter útján irányítja a rendőrség működését. Az említett rendelkezésekből egyértelműen kitűnik, hogy a rendőrség bűnüldözési és bűnmegelőzési feladatainak törvényes teljesítéséért a mindenkori belügyminisztert terheli a felelősség.

Erre tekintettel kérdezem a belügyminiszter asszonytól: egyetért-e azokkal a véleményekkel, hogy az irányítása, felügyelete alá tartozó nyomozó hatóságoknál az újságokban megjelent hírek alapján hivatalból kell a mindenkori vezetőnek nyomozást elrendelni? Az elmondottak alapján lát-e a konkrét hírben olyan tényeket, ami miatt hivatalból büntetőeljárást kellett volna indítani? Amennyiben látott ilyen körülményeket, indított-e büntetőeljárást hivatalból, és ha nem, akkor miért nem?

Várom a megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Azt örömmel hallottam, hogy ebben az ügyben megindult a nyomozás, csakhogy az ön válaszából az is kiderült, hogy a nyomozó hatóság jócskán késlekedett a nyomozás megindításával, és csak akkor indították meg a nyomozást, amikor már egy komoly botrány kerekedett az ügyből. Azt javaslom, hogy a jövőben akkor foglalkozzanak egy eljárással, amikor felmerül a bűncselekmény alapos gyanúja.

Ezért nem tudom elfogadni a válaszát, és kérem, hogy a jövőben gyorsabban járjon el a rendőrség.

Köszönöm szépen. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps a Fidesz soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Igen.

ELNÖK: A képviselő úré a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány büntetőeljárást szeretnék önnel ismertetni: az egyik, az első ilyen ügy a Gresham-ügy, amelyben befolyással üzérkedés bűntettének alapos gyanúja miatt folyt eljárás ismeretlen tettes ellen, Medgyessy Péter személye is felmerült ebben az ügyben; a második ügy az Hunguest-ügy, az rt. három volt vezetője ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt folyt eljárás; a harmadik a csillebérci vadászház ügye, Rácz Péter úr kapcsán, szintén hűtlen kezelés miatt folyt eljárás; a Magyar Fejlesztési Bank szállodaeszköz-vásárlási ügye, Huszti András, szintén hűtlen kezelés gyanúja merült fel; az ötödik a Nádor-ügy, Szász András, csalás alapos gyanúja miatt folyt büntetőeljárás; és hatodik a KIME-NET Kft. ügye, több rendbeli csalás miatt folyt büntetőeljárás.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mi a közös ezekben az ügyekben? Először is az, hogy a kormányváltás óta, azaz az elmúlt fél évben mindegyikben megszüntették, leállították a nyomozásokat. A másik közös vonás az, hogy az MSZP mindegyik ügyben vagy a személyek révén, vagy szervezetileg érintett volt: Medgyessy Péter az MSZP miniszterelnöke; Rácz Péter az MSZP-vel választási szövetséget kötött szervezet elnöke; Huszti András az MSZP volt pénzügyi ellenőre; Szász Andrást MSZP-közeli vállalkozóként ismerik; a KIME-NET Kft.-t pedig az MSZP alapította, majd fantomizált cég lett belőle.

Mindezek az ügyek arra mutatnak rá, hogy a kormányváltás óta valamifajta politikai szelektálás folyik a büntetőeljárások tekintetében. Ezek az ügyek mind olyan ügyek voltak, amelyekben meglehetősen különös körülmények között leállították a nyomozásokat. Mivel tudja magyarázni az államtitkár úr, hogy ezekben az ügyekben így járt el a Belügyminisztérium által felügyelt rendőrség?

Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Azokkal az ügyekkel szemben, amit az előbb ismertettem, szeretnék néhány más büntetőügyet felsorolni, pontosabban a rendőrség intézkedéseit: Berkecz Mária, akit emberi méltóságában sértettek meg a rendőrök; Loppert Dániel, akit szólásszabadságának a gyakorlásában akadályozták a rendőrök; a Medgyessy-Na stase Kempinski szállóbeli találkozója elleni tüntetést szervezők, akiktől a szórólapot kobozták el; a váci, pénzbírsággal sújtott fiatalemberek; valamint az Andrássy úti béketüntetés megakadályozása.

Ezekben is van közös vonás, mégpedig az, hogy a rendőrség mindegyik esetben alkotmányos jogokat, szabadságjogokat csorbító intézkedést tett. Ezek között van olyan, amit a bíróság is visszaigazolt, és van olyan, amit maga a rendőrség ismert el, hogy jogszerűtlen volt az eljárás. És még egy dolog összeköti ezeket az ügyeket, hogy ezek a személyek nem az MSZP-t kívánták éppen dicsérni. Ez elgondolkodtató, és jó lenne, hogyha ezen a tárca vezetése is elgondolkodna, és megszüntetné ezt a gyakorlatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Igen, köszönöm, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! A napilapok tudósításai szerint Ron Werber, a Magyar Szocialista Párt kampánytanácsadója tízezer dollárért készített el egy tanulmányt a kormány részére. Tekintettel arra, hogy kormányzati megbízásról és közpénz felhasználásáról van szó, a kormánynak kötelessége, hogy a szerződés körülményeiről tájékoztatást adjon a közvélemény számára.

(13.20)

Erre mind ez ideig nem került sor, az ügy kapcsán szűkszavú, egymásnak is ellentmondó nyilatkozatok jelentek meg. Gál J. Zoltán kormányszóvivő például több alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy a megbízás értéke nem érte el a közbeszerzési értékhatárt, ezért nem volt szükség közbeszerzési eljárás lefolytatására. A kormányszóvivő nem tett említést arról, hogy egy 1996-os, ma is hatályban lévő kormányrendelet szerint ilyen megbízási összeg esetén is szükséges a versenyeztetés, kötelező úgynevezett szabadkézi vételi eljárás lefolytatása. Ennek lényege, hogy a megbízónak legalább három érvényes ajánlatot kell kérnie, mielőtt dönt a megbízott személyéről.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, tájékoztasson arról, hogy lefolytatta-e a Miniszterelnöki Hivatal az úgynevezett szabadkézi vételi eljárást, azaz bekért-e legalább három ajánlatot a megbízás teljesítésére. Ha igen, kérdezem, hogy kik voltak Ron Werber versenytársai, és mi alapján esett a választás éppen Ron Werberre. Ha mégsem folytatott le ilyen szabadkézi eljárást a Miniszterelnöki Hivatal, akkor miért mellőzte a három ajánlat bekérését? De ebben az esetben is kérdezem öntől, hogy milyen szempontok alapján esett Ron Werberre a választás a tízezer dolláros tanulmány elkészítésére.

Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Remélem, hogy a Házban ülők mindannyian értették, amit mondtam, ugyanis nem a közbeszerzési eljárás hiányát vitattam, hanem amikor nem éri el a közbeszerzési értékhatárt a megbízás, akkor három ajánlatot kell kérni, mielőtt megbízzák a megrendelő által kiválasztott személyt. Én azt kérdeztem, hogy kik voltak Ron Werber versenytársai, melyik három ajánlat közül választották ki Ron Werbert.

És ha már itt tartunk, szeretném megtudni, miniszter úr, hogy nyilvános-e az a tanulmány, amelyet Ron Werber készített. Hiszen ha már közpénzekből készítette a szakértő ezt a tanulmányt, akkor kíváncsi vagyok arra - mint ahogyan az előző ciklusban is nagyon sokszor felmerült az a kérdés, pontosan az akkori ellenzék részéről, hogy hozzáférhetnek-e azokhoz a tanulmányokhoz, amelyeket a Miniszterelnöki Hivatal megrendelt -, én is szeretném tudni, hogy a kormányzati munka hatékonyabbá tételével kapcsolatban elkészült tízezer dolláros tanulmány nyilvános-e. Kérem, erre is válaszoljon.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatnak valóban van kétharmados része, mégpedig három törvény, az Állami Számvevőszékről szóló törvény, az önkormányzati törvény és az adatvédelmi törvény tartozik ebbe a körbe. Ezt már előttem szólók is elmondták. Szeretném tisztázni és leszögezni, hogy az egész törvény kulcsa ezek a bizonyos kétharmados részek. Ha a számvevőszéki törvényről szóló módosítást nem fogadja el az Országgyűlés, akkor lényegében ez a törvény nem tud működni.

Ezért kérem, és felhívom képviselőtársaim figyelmét arra, hogy nyugodtan kezelhetjük a törvényt kétharmados törvényként, lényegében ez egy kétharmados törvény. Ennek a törvénynek az elfogadása során éppen ezért önmérsékletet kérek mindenkitől, és azt kérem, hogy a törvény vitája ne a politikai vádaskodás szintjén történjen. Én a magam részéről tartózkodom is ettől, és erre fogom biztatni saját képviselőtársaimat is.

(11.00)

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat céljaival, indokaival egyetértünk, nem kifogásoljuk a törvény elfogadását. A törvény kétharmados részeinek elfogadásában készek vagyunk együttműködni a kormánykoalícióval. A javaslat bizonyos részeit azonban csak módosításokkal tudjuk elfogadni. Néhány kérdésben eltér az álláspontunk a javaslat előterjesztőinek álláspontjától. Ez talán érthető is egy olyan törvényjavaslat esetén, amely egyszerre 19 törvényt akar módosítani.

Kérem az előterjesztőket, fontolják meg azokat a bizottsági észrevételeket, amelyeket, ha jól hallottam, nemcsak ellenzéki, hanem kormánypárti oldalról is megfogalmaztak. Ezekben a bizottsági észrevételekben volt számos olyan fontos elem, amely a törvényt javíthatja, jobbá teheti, bizonyos részeit működőképessé teheti.

A következőkben néhány, a törvényjavaslatban foglalt külön törvénymódosításról szeretnék beszélni, ezek között is kiemelten az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosításáról. A tervezet első szakasza módosítja, kibővíti azon szervezetek körét, amelyeket az Állami Számvevőszék vizsgálhat. A vizsgálható szervezetek körébe a törvényjavaslat beemeli azokat a gazdálkodó szervezeteket is, amelyek állami költségvetésből nyújtott támogatást vettek igénybe, vagy az állam által meghatározott célra ingyenesen juttatott vagyont használtak fel.

A tervezet szerint az Állami Számvevőszék vizsgálja az államháztartás alrendszereiből finanszírozott beszerzéseket, és az államháztartás alrendszereinek a vagyonát érintő szerződéseket a megrendelőnél, a megrendelő nevében eljáró természetes és jogi személynél, a szerződéses partnereknél, illetőleg a szerződés teljesítésében közreműködő valamennyi gazdálkodó szervezetnél. Ezzel a kiterjesztéssel elvileg egyetértünk, a módosítás azonban véleményünk szerint indokolatlanul tágítja az Állami Számvevőszék által ellenőrizhető társaságok körét, amikor a megrendelő gazdálkodó szervezeteken kívül az ellenőrzést azok szerződéses partnereire is kiterjeszti.

Aggályos a szerződéses partner fogalmának a használata. Jogbizonytalanságot okozhat, önkényes jogértelmezéshez vezethet a szerződéses partner fogalmi tisztázatlansága. A szerződéses partner kifejezés túl általános, ebbe a körbe minden egyéb, az állami beszerzéssel kapcsolatba nem hozható szerződéses partner is beleérthető. Valószínű, hogy ez a fogalom azt a gazdasági szereplőt takarja, akitől a beszerzés történik, de tágan értelmezve az lehet bárki is, akár a megrendelő bármely szerződéses partnere. Vajon a szolgáltató szerződéses partnernél mit vizsgálhat az Állami Számvevőszék, mire terjed ki a vizsgálat jogköre? Erre nem kapunk választ a törvényjavaslat szövegéből.

Megfontolandó, hogy szükségtelen a vizsgálhatók körének ilyen irányú kiterjesztése, és ez a rendelkezés talán felesleges is, mivel az Állami Számvevőszék a szerződéseket megtalálhatja a megrendelőnél. A szerződésből pontosan kiderül, mennyiért történt a beszerzés, ki volt a teljesítő szerződéses partner, és minden más további információt is megismerhet az Állami Számvevőszék a megrendelő vizsgálatakor.

Amennyiben a javaslatban mégis benne marad a szerződéses partner vizsgálhatósága, annak korlátait feltétlenül pontosítani kell, mert így indokolatlanul kiterjeszthető a vizsgálat alá vont szervezetek köre. Ezenfelül a kiterjesztés a vizsgálat tárgyának kifejtése, részletezése nélkül visszaélésekre adhat lehetőséget, az Állami Számvevőszék így korlátlanul alkalmazhatná a nyilvánosság eszközét a megrendelő bármilyen szerződéses partnerénél. A törvényjavaslatnak ez a része álláspontunk szerint feltétlenül módosításra szorul.

Az államháztartási törvény módosításával kapcsolatban a következőket kívánom elmondani. A támogatások odaítélésére vonatkozó döntéshozatalban részt vevő személyek vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének előírását támogatjuk. A döntés-előkészítésben részt vevő személyekre kiterjeszteni azonban a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget azonban álláspontunk szerint felesleges és eltúlzott. A döntés-előkészítő szervvel munkaviszonyban állókra, tehát ügyintézőkre talán még jogos lehet a vagyonnyilatkozat-tétel előírása, de ne feledjük, hogy nagyon sokan külső szakértőként, megbízottként vesznek részt a döntés-előkészítésben, például a gazdasági kamarák munkatársai, megbízott ügyvédek, külső szaktanácsadók, akik nem rendszeresen, csak eseti jelleggel vesznek részt a döntés-előkészítő munkálatokban. A javaslat szövege szerint rájuk is kiterjedne a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség.

Továbbá a döntés-előkészítésben részt vesznek adminisztratív munkatársak, akár titkárnők is. Tehát hatalmas, nem köztisztviselői jogállású személyi körre kiterjedne a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség.

A területfejlesztési tanácsok mellett ügynökségek működnek, annak minden munkatársa, külső megbízottja részt vesz a döntés-előkészítésben. Ez a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség felesleges kiterjesztését jelenti, túlzott és felesleges adminisztrációt idéz elő, az adatvédelmi szempontokról nem is beszélve.

A törvényjavaslat túlságosan általános megfogalmazást alkalmaz, amikor egyéb közreműködő szervezetek vonatkozásában terjeszti ki a vagyonnyilatkozat-tevők körét. Az államháztartási törvény módosításainak céljával, céljaival egyetértve elegendőnek tartjuk csak a döntéshozatalban ténylegesen részt vevő, azaz a döntési jogosultsággal rendelkező személyekre ezt a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget kiterjeszteni.

Szintén az államháztartási törvény módosítását érinti egy meglehetősen szokatlan megoldás. A gazdasági társaságokról szóló törvény értelmében a felügyelőbizottság saját tagjai sorából választja az elnökét. A törvényjavaslat szövege szerint az állami többségi befolyással rendelkező gazdálkodó szervezeteknél, ha a jegyzett tőke a 200 millió forintot meghaladja, a felügyelőbizottság elnökének személyére az Állami Számvevőszék tesz javaslatot. A javaslattételi jog így ellentétbe kerülhet a társasági törvény jelenleg hatályos rendelkezéseivel, és korlátozza a felügyelőbizottsági tagok önálló, szabad döntését az elnök kijelölésében.

Két megoldás lehetséges: vagy el kell hagyni ezt a szabályt, és így kiküszöbölni a társasági törvénnyel ellentétes rendelkezést, vagy a törvényjavaslattal szemben az Állami Számvevőszéknek nem javaslattételi joga kell hogy legyen, hanem az ÁSZ jelölje ki a felügyelőbizottság elnökét. Ebben az esetben persze a társasági törvényt megfelelően módosítani kell.

Még egy törvénymódosításhoz szeretnék észrevételt tenni, ez pedig a munka törvénykönyvének módosítása. A munkavállalók titoktartási kötelezettségének szabályozása, részletezése helyes, hogy belekerül a munka törvénykönyvébe, ezzel egyetértünk, hiányoljuk viszont az időtartam meghatározását. A jelenlegi tervezet nem mondja meg, hogy milyen időtartamra vonatkozzon a titoktartási kötelezettség. A munkaadók kiköthetik, hogy hány évig köteles a munkavállalójuk megőrizni az üzleti titkot, de célszerű lenne rögzíteni egy minimális időpontot, például a munkaviszony fennállása alatti időtartamra adni ezt a titoktartást, vagy azt követően bizonyos évig, amit a törvényben rögzíteni kellene. Így, ebben a formában, időtartam nélkül azonban ez a szabály nem fog érvényesülni, vagy legalábbis önkényes jogértelmezéshez vezethet.

Tisztelt Ház! Még egy dologról szeretnék beszélni, ami szerencsére egy bizottsági beszámolóban már említésre került, mégpedig, ha jól emlékszem, a költségvetési bizottság említette, hogy a törvény elfogadása esetén az Állami Számvevőszékre újabb, megnövekedett feladatok fognak hárulni. Ez természetszerű a törvény logikájából következően, de az Állami Számvevőszéknek ehhez a megfelelő költségvetési forrást is biztosítani kell, mégpedig nem is kis pénzről van szó. Ha az Állami Számvevőszék ilyen jelentős ellenőrzési feladatokat fog ellátni, akkor ahhoz valószínűleg létszámbővítésre lesz szüksége, akár dologi kiadásai is nőhetnek. Ezért javasoljuk, hogy a költségvetésből, akár a folyamatban lévő költségvetésből, annak tartalékalapja terhére biztosítsa a kormány az Állami Számvevőszék többletköltségeit, természetesen a következő évben pedig már jelenjen meg a költségvetésben ez a pluszkiadás.

Mindezeket összefoglalva, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, úgy ítéljük meg, hogy a törvény indokai, céljai helyesek, a törvény egy lépést jelent a közélet tisztaságának irányába, a közpénzek felhasználásának átláthatóbbá tételéhez.

(11.10)

Természetesen a végrehajtásában, a törvény gyakorlati életben való működésében rejlik az a kulcs, amit most még egyelőre nem tudunk megjósolni: hogyan fogja tudni ez a törvény a közélet tisztaságát szolgálni? Ebben a tekintetben ugyan vannak fenntartásaink, de mindenképpen a tisztelt Háznak elfogadásra javasoljuk a módosító javaslatok mellett az elénk került törvénytervezetet.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Világosi Gábort hallgatva felmerült bennem egy olyan kérdés, amit nem árt tisztázni a parlament színe előtt. Arra kérem államtitkár urat, hogy erre majd a megfelelő időben adjon választ.

Világosi Gábor állítása szerint ugyanolyan esélye lesz a magyar ügyvédeknek az Európai Unió tagállamaiban munkát, ügyeket vállalni, mint az Európai Unióból érkező jogászoknak nálunk. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy azok a munkavállalási korlátok, amelyekről tudunk - amelyek tekintetében az Európai Unió velünk, új tagállamokkal szemben egyoldalúan fenntartja magának ezt a jogot -, ebben a tekintetben jelentenek-e korlátokat. Ha mégis jelentenek korlátokat, akkor van-e valamilyen elképzelése a kormánynak arra, hogy ezt miként próbálja kiküszöbölni, nehogy abba a helyzetbe kerüljünk, hogy viszonosságról meg egyenlő lehetőségekről beszélünk, arról, hogy távlatok nyílnak a fiatal magyar ügyvédek előtt, közben pedig kiderül, hogy ez nem teljesen így van.

Arra kérem államtitkár urat - nem feltétlenül ebben a keretben -, hogy amikor válaszol az elhangzottakra, akkor erre feltétlenül térjen ki.

Köszönöm szépen.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Magam is az ipari forradalommal kezdtem volna a felszólalásomat, és onnan vezettem volna le a szabadalmi ügyvivők ma igen fontos tevékenységét, de természetesen nem ismétlem meg ezeket a gondolatokat, hiszen egy ilyen rövid, ötperces hozzászólásban valóban arra van lehetőség, hogy kifejtsem a frakcióm álláspontját.

A szabadalmi ügyvivőkről szóló törvény módosítása némileg összefügg az ügyvédi törvény módosításával. Abból a szempontból függ össze, hogy kénytelenek vagyunk két szempontnak megfelelni, a Magyar Országgyűlés két szempontnak kell hogy megfeleljen egy ilyen törvényalkotás során. Az egyik szempont az, hogy az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségünknek eleget tegyünk, azaz biztosítsuk a külföldi ügyvédeknek, illetőleg külföldi szabadalmi ügyvivőknek a magyarországi munkalehetőséget, a magyarországi szolgáltatásnyújtás lehetőségét. A másik szempont, ami szerintem legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, hogy a Magyar Országgyűlésnek figyelembe kell vennie azt, hogy a magyar ügyvédek és magyar szabadalmi ügyvivők a lehető legtöbb jogot kapják meg addig a határig, ameddig még ez az Európai Közösség jogával összeegyeztethető.

Nos, szeretném leszögezni, hogy megítélésünk szerint a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvény módosítása esetén sokkal jobban sikerült ezt a két szempontot egyszerre érvényesíteni, jobban sikerült a szabadalmi ügyvivőkre vonatkozó szabályozás esetén a jogharmonizációs szempontok figyelembevétele mellett a magyar szabadalmi ügyvivők érdekeit képviselni.

(14.20)

Éppen ezért frakciónk támogatja a törvény elfogadását. Nem szeretném azt részletezni, hogy melyek az újdonságai ennek a törvénynek, és melyek azok a lehetőségei, amelyekkel valóban élhetnek a magyar szabadalmi ügyvivők is.

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy egy olyan többlépcsős rendszert vezet be ez a törvény, amely kapcsán a külföldi szabadalmi ügyvivők bizonyos fokozatokban - eltérő formákban - kapcsolódhatnak be a magyarországi szabadalmi tevékenységbe. Bárcsak az ügyvédeknél is meg tudnánk oldani, hogy egyfajta széles, fokozatos skálája legyen meg azoknak a lehetőségeknek, ahogyan bekapcsolódhatnak, mondjuk, a külföldi ügyvédek a magyar jogi képviseletbe!

Nem kívánom nagyon hosszan elemezni ezt, mert részben rövid az idő, részben pedig egyetértek azzal, amiket az előttem szóló szocialista képviselőtársam is elmondott. A szabadalmi ügyvivői tevékenység, szemben az ügyvédi tevékenységgel, egy viszonylag későn szabályozott tevékenység a magyar jogban, éppen ezért könnyebb is hozzáigazítani az európai uniós gyakorlathoz és az európai uniós joghoz. Ezzel szemben az ügyvédi tevékenységnek jóval nagyobb hagyományai vannak a magyar jogban, valószínűleg ezért is nehezebb az ügyvédi tevékenység szabályait és az érdekeket összeegyeztetni.

Összefoglalva: a kormány és az Igazságügyi Minisztérium a jogharmonizációs szempontok mellett itt megfelelően tudta érvényesíteni a magyar szabadalmi ügyvivők érdekeit. Azt tudom mondani, hogy Magyarország maximálisan kihasználta azokat a lehetőségeket és azt a mozgásteret, amelyet az uniós szabályozás meghagy a magyar jogalkotó számára.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)