Felszólalás adatai

DR. TABAJDI CSABA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a XX. századi emberi jogi küzdelemben mérföldkő. Ez a dokumentum összegzése a francia forradalom által kibontakozó polgári és politikai jogoknak, az egyéni méltóság szabadságharcának, a korszerű individualizmusnak, és egyszerre foglalata és előrejelzése az emberi jogok második nemzedékének, a gazdasági, szociális, kulturális, több vonatkozásban kollektív jogok érvényesítéséért folytatott, máig tartó törekvéseknek. Mérföldkő még akkor is, ha a benne foglalt elvek normatív erejűvé a később elfogadott egyezségokmányokban váltak. Mérföldkő akkor is, ha a nemzeti önazonossághoz való jogot mint alapvető emberi jogot megkerülte, és a nemzeti kisebbségek egyéni és csoportos védelmét sajnálatos módon meg sem említette.

Az Interparlamentáris Unió Magyar Tagozatának megbecsülést érdemlő gondolata volt ezen országgyűlési nyilatkozat kezdeményezése, amely ötven év távlatából figyelmeztet bennünket a jelen és a jövő kihívásaira, az emberi jogok nemzetközi és hazai védelmének tennivalóira. Nemzetifüggetlenség-hiányos, részben demokráciahiányos vagy féloldalasan demokratikus magyar történelmünkben az elmúlt fél évszázadban más és más üzenete volt e nyilatkozatnak, mindannak, ami benne foglaltatik, vagy éppen hiányzik belőle. Az én nemzedékem számára eszméltető ereje volt Mensáros László legendás estjének az Irodalmi Színpadon, amikor a nyilatkozat idézése a kollektivizmus ködében maga volt az egyéni méltóságért folytatott szellemi szabadságküzdelem. A félelem nélküli ember, a demokrata lét ígérete és igézete volt ez akkor.

Ma, az 1988-90-es rendszerváltás tárgyalásos forradalmának egyévtizedes távlatából jogosan vagyunk büszkék arra, hogy ma Magyarországon szilárd jogállamiság, kiteljesedő demokrácia van, az alapvető politikai szabadságjogok biztosítottak, s Magyarország független és szuverén állam. Mégis, e nagy jelentőségű nyilatkozat figyelmeztet bennünket a rendszerváltás beteljesítésének szükségességére. Nem oly módon és nem főként azokkal az eszközökkel, amiként a mostani kormány elképzeli és megvalósíthatónak véli, hanem abban az értelemben, hogy a rendszerváltozás politikai szabadságát az emberek végre ne életlehetőségeik leszűkítésével, az elszegényedéssel, az életnívójuk több mint egy évtizede csökkenő folyamatával, hanem a munka világának biztonságérzetével, a szociális gondoskodás kiterjedésével, a méltányos megélhetés jogával és lehetőségével azonosítsák; hogy a rendszerváltás politikai szabadsága a társadalom kisebbségén túlmenően a többség számára is gazdasági szabadságot, emelkedést és élhető életet jelentsen; a mindennapi küszködés bélyege helyett a mindennapi megélhetés méltóságát.

Az egyetemes nyilatkozat fényében ma Magyarországon az emberi jogok legsebezhetőbb területe a munkához való jog, az egyenlő munkáért egyenlő bért joga, az esélyegyenlőség kiáltó hiánya, a nők tényleges egyenjogúságának szavatolása. Ezen ünnepi alkalommal is tudatosítanunk kell önmagunkban, hogy a magyar társadalomban az elmúlt évtizedben végbement kettészakadás, a szociális és az oktatási esélyegyenlőségek drámai szétnyílása, a társadalmi mobilitás megrekedése - népességünk fogyása mellett - a nemzetünkre leselkedő legnagyobb veszélyt jelenti, szellemi erőforrásaink, egyéni és nemzeti alkotó energiáink felszabadulását gúzsba köti, ezért gazdaságilag hatékonyságromboló, társadalmilag pedig elfogadhatatlanul igazságtalan.

Országunkban a gazdasági, szociális jogok egy részét, azok érvényesülésének mértékét kivéve nincs érdemi demokráciahiány. Mint említettem, a legfőbb gond viszont a szociális területen és nemzeti értelemben egyaránt megmutatkozó szolidaritásdeficit. Talán a kollektivizmus tapasztalatai lendítettek át bennünket a parttalan individualizmusba, amikor bármiféle közösségi kötődés, családi, felekezeti, térségi, nemzeti kötődés divatjamúltnak tűnhet. Különösen fontos ezért a nyilatkozat pontos idézése e vonatkozásban, miszerint "az egyén nemcsak önmaga, hanem szűkebb, tágabb közössége iránt is felelősséggel tartozik".

Tisztelt Ház! Nagy történelmi vállalkozásunk, a rendszerváltozás az elmúlt évtizedben kialakította a demokrácia intézményeit, annak objektív technikáit. Bibó elnevezésével folyik az "emberi méltóság forradalma" is, amikor a nép már megtapasztalta erejét, módjában volt és van, és reméljük, lesz is vezetőit megválogatni, ellenőrizni, s ha kell, elkergetni vagy demokratikus úton felcserélni egy újra. A magyar társadalom demokratává vált, megtanult félelem nélkül élni. E tekintetben semmiféle álcázott vagy kevésbé rejtett félelemkeltéssel nem hagyja önmagát eltántorítani.

A magyar szocialisták a rendszerváltozást nem rendpártisággal, hanem az alkotmányos rend megszilárdításával, a szabadság kis köreinek kiterjesztésével, az egyéni és csoportautonómiák, a helyi önkormányzatok, régiók, tájegységek önállóságának kibontakoztatásával, a vidék Magyarországa emancipálásával, a méltányos emberi életlehetőségek, a szociális biztonság megteremtésével tartja szükségesnek kiteljesíteni; nem ellenségképgyártással, nem a politikai ellenfél ellenséggé maszkírozásával, nem társadalmi hidegháborúval, nem szellemi Boszniával, nem kemény demokráciával, hanem a szabadság szülte renddel, a szociális és a nemzeti közeledés és összefogás erősítésével, összefoglalóan az emberi méltóság forradalmával. Hiszen vegyék végre észre, hogy nem a ki kit győz le, hanem a ki kit győz meg korszakát éljük vagy inkább kellene élnünk! Mert csak valódi demokratikus társadalmi légkörben tartják tiszteletben a különbözés másságát. Csak így vállalhatják a hazánkban élő nemzeti, etnikai, vallási és más jellegű kisebbségek szorongás nélkül önazonosságukat, mint ahogy mi, többségi társadalom mint magyarság is csak így vállalhatjuk szabadon nemzeti önazonosságunkat mint európaiságunk alapfeltételét.

Mindezért, kedves képviselőtársaim, nemzeti önbecsülésünk érdekében kell egyértelműen, higgadtan, de nagyon határozottan fellépni minden előítéletességgel, nyílt vagy rejtett rasszista, antiszemita megnyilvánulással, bornírt idegenellenességgel szemben, s e Ház falaiból kiűzni, mert nemzeti történelmünknek - a "soha" vészkorszakát kivéve - szinte megszakítás nélkül folyamatos hagyománya volt a magyarság befogadóképessége és -készsége. Illyés fogalmazásában: "a magyar tekenő, ami egybegyúrt bennünket". Csak demokratikus és kisebbségbarát magyarországi légkör megteremtésével lehet nemcsak politikai jogunk, hanem erkölcsi alapunk föllépni a határainkon túl élő, nemzeti mivoltában még ma is oly gyakran szorongatott 3,5 millió kárpát-medencei magyar jogaiért, önazonosságuk félelem nélküli vállalásáért, annak megvédéséért síkra szállni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata mindenféle kizárólagosság, címkézés, kirekesztés és előítéletesség ellen szót emel.

(10.00)

Egyszerre serkent az egyén méltóságának és szuverenitásának megvédésére, a közösségi kötődések erősítésére, és mai fogalommal kisebbségbarát környezet kialakítására. Olyan világ megteremtését sugallja itthon és külföldön egyaránt, amelyben senki nem szorong majd nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási és más örökölt önazonosságának vállalása során. Akkor jön majd el az emberi jogok birodalma. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)