Felszólalás adatai

Sajnos egyébként elég sok visszaélést lehetett tapasztalni a '90-es évektől, bizonyos mértékben csökkenő tendenciát mutatva, de azt láthattuk, hogy mindkét részről, egyrészt a kisajátítást kérők, másrészt a tulajdonosok részéről. Itt a tulajdonosokba beleértem azokat a személyeket is, akik mondjuk, spekulatív jelleggel azért vásároltak ingatlanokat, mondjuk, egy autópálya-építés nyomvonalában, hogy azokat majd jó pénzért a kisajátítás során el tudják adni, adott esetben megelőzve a korábbi tulajdonosokat, akik nem tudtak arról, hogy ilyen fejlesztési tervek és szándékok vannak, és így fillérekért szabadultak meg az ingatlanjaiktól, és majd, amikor ezek a fejlesztési szándékok megvalósultak vagy megvalósulni látszottak, akkor bizonyos bennfentes körök vagy bennfentes személyek komoly pénzekre tudtak szert tenni. Sajnos jómagam is több ilyen esettel találkoztam, de ez a sajtóban is megjelent, sajnos mindennaposnak tűnő jelenség volt.

Egyébként hozzáteszem, hogy sajnos ez kicsit a politikusbűnözésnek is egy elterjedt formája volt, reméljük, hogy csak volt, és ezek az esetek csökkenni fognak, vagy akár meg is szűnhetnek, vagy abba az irányba kellene fellépni, hiszen arra is elég gyakran volt példa, hogy így fizették ki egymást az elvtársak, azt kell mondjam, mert ez legfőképpen a '90 előtti időszaknak egy hagyománya volt. Egyszerűen az információ kiszivárogtatásával vagy akár a nyomvonalaknak olyan formában való módosításával tudtak nagyon komoly összegekre szert tenni bizonyos egyének.

(19.30)

Tehát ezért is van - azt kell mondjam - egyfajta, a társadalom részéről megnyilvánuló gyanakvó figyelem a kisajátítás rendszerével kapcsolatosan, és ahhoz, hogy ezt a gyanakvást és ezeket az előítéleteket eloszlathassuk, ahhoz jó törvényekre van szükség, amelyek valóban magukban foglalják mindkét félnek és az eljárásban részt vevő minden ügyfélnek a védelmét.

A gyorsítással, egyszerűsítéssel, ügyfélbaráttá tétellel maximálisan egyet lehet érteni, pláne az olcsóbbá tétellel, amint azt a törvényjavaslat általános indokolása felsorolja. Itt egyébként a Magyary-programra is - ahogy többször hallhattuk képviselőtársainktól - utalás történt, ez már egyébként egy olyan javaslat, ami inkább illik Magyary Zoltán személyéhez, mint mondjuk, a tegnap esti, amit a kiemelt beruházásokkal kapcsolatban láthattunk. Ott egyébként meg is kapta, azt mondtam majdnem, hogy a kormányzat a kritikáját, de azt nem a kormányzat terjesztette elő. Ezt a javaslatot viszont Navracsics miniszter úr miniszteri minőségében, és a javaslat minőségén látszódik is, hogy a minisztérium intézményrendszerét felhasználva terjesztette elő.

Maximálisan egyet tudunk érteni a törvényjavaslat indokolásában szereplő alkotmánybírósági határozatban megfogalmazottakkal, amely a tulajdonviszonyokba való legerősebb állami beavatkozásként említi a kisajátítást, és elvárja a megfelelő garanciákat azzal a jogi egyszereggyel, hogy teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett történhet ez meg. Azt hiszem, ezt minden joghallgató megtanulja már az első években. Sokszor egyébként nem így valósult meg, de erre kellene törekedni, és ezt kell mindenképpen etalonnak tekinteni. Egyébként mindig nehéz mérlegelés, hogy hogyan lehet gyorsabbá, hatékonyabbá, főleg olcsóbbá tenni egy rendszert. Azt hiszem, ebben a javaslatban egyébként megtalálhatók ilyen elemek, és ezt azért emeltem ki külön, mert sajnos tényleg ritkaságszámba megy.

A kisajátításnak a Natura 2000 területekkel és a környezetvédelmi célú esetkörökkel való kibővítése, azt hiszem, indokolt, és nehezen vitatható, hogy erre sok esetben szükség is van. Természetesen itt is meg kell találni az arany középutat, de sok esetben azt láttuk, hogy a környezetvédelmi szempontokat másként nem lehet érvényesíteni, mint ilyen szabályokkal. Reméljük, hogy ez a gyakorlatban is megfelelő módon fog megvalósulni, és visszaélésekre nem ad majd alapot.

A beépítésre nem szánt területek esetében a legkisebb teleknagyság követelménye, illetve az ettől való eltérési lehetőség szintén egy nagyon jó újítás a javaslatban, lévén a tulajdonos számára megadja a lehetőséget - és ez nagyon fontos egy erőteljes tulajdonviszonyokba való beavatkozás esetén -, hogy eldöntse, hogy ő pénzt szeretne, pénzben szeretne kártalanítást kapni, vagy esetleg ezt a kisebb mértékű ingatlant, ami neki marad, tovább szeretné hasznosítani. Ez egyrészt az olcsóságot és a hatékonyságot is növeli, és a tulajdonos választási lehetőségét, tehát ez is egy jó javaslat. Ahogy támogatandó az is, hogy a fő szabály a pénzbeli kártalanítás lesz, lévén nem volt indokolt, illetve ma már biztosan nem indokolt az, hogy a csereingatlan fő szabályként kerüljön meghatározásra. Természetesen, ha valaki csereingatlant szeretne, ez a javaslatban benne van, hogy ő ezt igényelheti. Tehát a tulajdonost szintén nem fosztja meg ebben a tekintetben a javaslat attól, hogy éljen ezzel a lehetőségével, viszont tágítja a lehetőségeit.

A kártalanítási ár meghatározása szempontjából - bízom benne - az, hogy a szakértők számára hozzáférést nyújt a javaslat a valós eladási árakhoz, pontosabb és nehezebben vitatható és igazságosabb árakat fog eredményezni. Köztudott, hogy a legtöbb esetben azon van nagyon sokszor vita - mert ezt még a laikusok számára is könnyű belátni -, hogy az ár, az ingatlanért kapott ár mindig kényes kérdés. Nyilván a kisajátító szeretne kevesebbet adni, akinek az ingatlanáról van szó, az meg minél nagyobb értéket szeretne. Sokszor ez nem feltétlenül spekulatív módon történik, a jog nyelvén úgy szokták mondani, hogy előszereteti értékkel is rendelkezik valaki, amikor a saját ingatlanáról van szó, tehát a legjobb szándékkal is megvan az a tapasztalat, hogy az emberek a saját ingatlanukat mindig is egy kicsit többre tartják. A szakértők számára ez a lehetőség pontosabb ármeghatározásra ad lehetőséget, és talán kevesebb vitát is fog szülni.

Fontos újítás - és régi mulasztás volt -, hogy a kisajátítási eljárás lefolytatását követően felmerülő költségek megtérítését rendezi a javaslat. Elsőre úgy tűnik, hogy kellő szabályozást adva, és nem is kitágítva oly mértékben, ami visszaélésekre adhat lehetőséget, viszont nekem úgy tűnik, hogy az indokolt költségekkel számolva a kisajátított ingatlan és annak kiürítése, elhagyása szempontjából optimumnak mondható ezeknek a költségeknek a megtérítése.

Az, hogy a kisajátítási eljárás során a hiánypótlások köre és száma szigorítva van, szintén a gyorsítást célozza, és azt gondolom, itt is helyes és követendő út, hogy egy ilyen eljárás a megfelelő garanciák mellett, de minél előbb záródjon le, mert az egy jogbizonytalanság mindkét félnek, ha függőben lévő elhúzódó kisajátítási eljárások vannak, tehát az biztosan a legrosszabb.

Aprónak tűnő, de fontos újítás lehet kisajátítási terv újrazáradékolásának kérdése, amelyről a kisajátítási hatóságnak kell gondoskodnia, amennyiben ez lejárna. Itt azt jegyezném meg, és azért írtam itt fel magamnak, mert ez olyan gyakorlati probléma, ami nemcsak ebben az esetben merül fel, hanem a közös tulajdon megszüntetése esetén is. Ott is célszerű lenne egyébként - ha már ez a téma felmerült - orvosolni azt, hogy a változási vázrajzok és a megosztási engedélyek sokszor, amelyeket egyébként egy tulajdonközösség megszüntetésére irányuló keresetnél már a beadásnál elvár a bíróság, de a per elhúzódása alatt ezek lejárnak. Tulajdonképpen az ügy elhúzódása vagy adott esetben akár a bíróságnak felróható elhúzódása miatt is azok az emberek látják ennek a kárát, akiknek ezeket újra be kell szerezniük, és tulajdonképpen kilátástalanná teszik azt a kört, hogy mindig le fognak ezek járni, főleg egy hosszabb, bonyolultabb közöstulajdon-megszüntetési perben. Tehát itt is, ezeknél is jól enne valamit ebben a körben lépni, de azt kell mondjam, hogy ez az újrazáradékolásnak a hatóság általi elvárása talán áttörése lehet annak a jogelvnek, ami elvezethet egy kicsit tágabb jogfejlesztés irányába is.

Az ingatlantulajdonát csak a kisajátítást kérő javára vagy más részére az ő hozzájárulásával idegenítheti el a tulajdonos. Ez önmagában nem rossz rendelkezés, a gyakorlatban attól tartok, van egy félelem, hogy ez ne legyen visszaélésszerű, hiszen egy elidegenítési és terhelési tilalom rájegyzése az ingatlanra már akkor, amikor az eljárás megindul, elképzelhető, hogy egy erős teher a tulajdonos nyakán. Persze értem a másik oldalt, hogy a visszaéléseket próbálná meggátolni, hogy a kisajátítási eljárás közben ne lehessen a tulajdonosnak esetleg rosszhiszeműen értékesíteni másnak ezt az ingatlant, bár ebben az esetben jobb lenne valamiféle elővásárlási jogot biztosítani. Hozzáteszem, ez akkor különösen káros, ha elhúzódik az eljárás vagy az új szabályok ellenére sem tudják időben befejezni, akkor az, hogy valakinek az ingatlanán elidegenítési és terhelési tilalom van feljegyezve, ez számára elég komoly korlátozást jelent. Itt is meg kellene találni valahol azt a hangsúlyt és azt az arany középutat, hogy tulajdonképpen a tulajdonost se korlátozzuk jobban, mint ahogy kellene.

Az üdvözlendő - és ez a 26. § módosítása kapcsán merül fel -, hogy a kisajátítási tárgyalásra a szakértőt meg kell idézni, aki a véleményét megküldi a kisajátítási hatóság részére.

(19.40)

Ez eddig rendben is van, viszont az ügyfelek számára a kisajátítási hatóság csak kérelemre küldi meg ezt a szakvéleményt, amit azért nem értek, mert jobb lenne automatizmussá tenni és ehhez egy határidőt is rendelni. Ez lenne egy olyan garancia, ami még erőteljesebben garantálná, hogy időben meg tudják a szakértői véleményben foglaltakat az adott érintett ügyfelek, és ne csak kérelemre. Sokszor nem is tudja, mondjuk, egy tulajdonos, aki a joghoz nem kifejezetten ért, hogy neki joga van, ráadásul milyen határidőn belül és milyen határidőkkel ezt a szakértői véleményt elkérni. Ezt jobb lenne számukra automatikusan elküldeni.

Mint ahogy azt sem értem pontosan, hogy mi az értelme. Lehet, hogy van, de erre nyilván akár államtitkár úr vagy más válaszol, hogy a szakértői véleménynek a kisajátítási hatóság részére való megküldésére szabott legalább 10, legfeljebb 15 nap határidő hogy jött össze. A "legalább" részét értem, de azt, hogy itt maximum időt is vagy legfeljebb 15 napot szabunk, azt jelenti, hogy azt kell majd belőni, hogy 10 és 15 nap között érjen oda, de szerintem ha ez korábban, mondjuk, 3 héttel előbb ér oda akkor ez ugyanúgy nem káros, viszont az a határidő, a legalább 10 nap, logikusnak és elfogadhatónak tűnik.

A jogi dogmatikai kérdés, hogy megszűnik a birtokbaadás intézménye, ezt a javaslat azzal indokolja, hogy a birtokbaadás legtöbb esetben a kisajátításoknál, mondjuk, egy nem lakott mezőgazdasági vagy átsorolás alatt lévő földterület vonatkozásában pluszköltséget jelent. Oda ki kell menni, írni egy jegyzőkönyvet, hogy tulajdonképpen a kisajátítási határozattal már egyébként jogilag részben rendezett, tehát a megfelelő szerzéscímmel rendelkező területet ilyen formában átadják.

Ezt értem, hogy ez pluszmunka, viszont ahogy mondtam, azt a problematikát veti fel, hogy a tulajdonátszállás azon rendszere, ami a magyar jogban kialakult - a szerzéscímet és a szerzésmódot is megköveteli -, az ilyen formában áttörésre kerül, és egyfajta kivételként jelenítik meg. Nem tartom feltétlenül helyesnek, hogy áttörjük ezt az elvet, és ezáltal egyébként majd a jogtudósok számára is dilemmát adunk, hogy ebben az esetben a szerzésmód hogyan is történik meg, de természetesen szempont lehet az olcsóbbá tétel, de itt azért meghagynám a klasszikus szerzésmódot.

Örülünk neki, hogy önmagában a tulajdonosok vagy más kártalanításra jogosultak nagy száma nem minősül olyan körülménynek, ami esetében nem kell megkísérelni az adásvételi vagy csereszerződés megkötését. Sok esetben ezt egyfajta automatizmusként értékelték, és mivel nem volt meghatározva, hogy mi számít nagy számnak, ezért ez jogbizonytalanságot okozott. Lehet, hogy sok esetben megoldható lett volna adásvétellel vagy cserével, de meg sem kísérelték, pedig nem több száz tulajdonosról volt szó.

A közös tulajdonban álló ingatlanok esetében a kisajátítást valamennyi tulajdonostársnak kérelmeznie kell. Itt elgondolkodtató lehet, hogy nagy számú tulajdonosok esetén - ugyanúgy, ahogy egy tulajdonközösség megszüntetésénél - a 100 százalékos konszenzus előírása talán túl sok, és több, mint ami elvárható, és sérelmével jár annak az esetleg nagy többségben, mondjuk 90-95 százalékban egy oldalon álló tulajdonosokkal szemben, akik adott esetben azért, mert egy-két tulajdonostársuk nem elérhető, ezzel a javaslattal nem tudnak élni. És egyébként emellett nem is praktikus, hiszen a magyar jog számos olyan esetet ismer, amikor a tulajdonostársak egy meghatározó hányada fel van jogosítva arra, hogy az egész tulajdon szempontjából döntéseket hozzon. Ebben az esetben is egy ilyen hányadot meg kellene jelölni. Ez pont egy olyan döntés lenne, ami gyorsítaná és hatékonyabbá tenné az egész kisajátítási eljárást.

Azt is pozitívként tudom felsorolni, hogy a kisajátítás ténye önmagában a jelzálogjoggal biztosított követelést nem teszi lejárttá. Tehát a kielégítési jog, akár egy banknál, ami jelzáloggal rendelkezik egy ingatlanon és mondjuk, a tulajdonostól ezt úgy sajátítják ki, hogy ő tulajdonképpen nem tehet erről az élethelyzetről, hogy arra építenek egy közutat, sok esetben megtörtént az, hogy ebben az esetben a bank pusztán félelemből felmondta a jelzáloghitel-szerződést. Annak ellenére, hogy jól fizetett az adós, de egy összeg került az ingatlan helyett - a kártalanítási összeg - kifizetésre. Ebben az esetben a bank nem tudja az új szabály szerint felmondani a szerződést. Hozzáteszem, hogy ezt be is kell majd tartatni, tehát szigorú szabályokat várunk arra vonatkozóan, hogy ez betartásra is kerüljön, de önmagában örülünk, hogy ez is felmerült, és ilyen formában akár a jelzáloghitellel rendelkező adósok szempontjából is könnyítés érhető el.

Elnök úr, egy perc hosszabbítást kérhetek majd?

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Vezérszónoki körben nincs lehetőség. 15 perces hozzászólásra van, vagy ismételt felszólalásra jelentkezhet.

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Értem. Akkor viszont gyorsan még a végére: a fellebbezés kérdése viszont egy olyan pont, amit mindenképpen kérünk Répássy államtitkár úrtól is, hogy teremtsék meg, hiszen olyan esetek jöhetnek létre, hogy lesznek olyan határozatok, bírói döntések, amelyeknek nincs vagy nem lesz jogorvoslatuk. Ez tulajdonképpen antidemokratikus struktúrát eredményez. Tudom, hogy nem ez a cél, de ezt most még ki lehet küszöbölni.

Zárszóként azt tudom mondani, hogy a törvény támogatását attól tudjuk függővé tenni, hogy milyen módosító javaslatok jönnek be akár a kormány részéről is, hogy megmarad-e ez a jelenlegi struktúra. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.