Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Örülök annak, hogy van egy olyan kérdés, illetve az arra fordított vagy elképzelt megoldás, amelyben úgy tűnik, hogy mind a hat párt képviselője egyetért. Én azért emeltem fel szavamat a nők érdekében, mert a parlamentben is jóval kevesebben vagyunk, mint ami a véleményem szerint helyes arány lehetne. Reméljük, hogy 2002-t követően ez az arány is a nők javára változik. Úgy hiszem, ha ez a törvénymódosítás elfogadásra kerül, újabb lépést tettünk abba az irányba, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kibővítsük, és ennek érvényt szerezzünk.

Hozzáteszem azonban azt, tisztelt képviselő úr, nekem az a személyes véleményem és meggyőződésem, hogy bár volt és most is van lehetőség arra, hogy aki sérelmet szenved, az a bírósághoz forduljon, ennek ellenére ez ma nem gyakorlat. Tulajdonképpen nem is beszélhetünk bírósági gyakorlatról, mert oly kevés a jogesetek száma, hogy túlzás lenne azt állítani, hogy ma a magyar bíróságnak van valamilyen kialakult gyakorlata ezekben az ügyekben. Mégis azt képzelem vagy azt remélem és azt szeretném, ha azok, akiket ilyen hátrányos megkülönböztetés ért, az érdek-képviseleti szervek támogatásával, azok segítségével pert indítanának, mert egészen addig, amíg nem lesznek tömeges perek, ennek érvényt szerezni nem fogunk tudni. Addig, amíg megfélemlítik a munkavállalót és különböző retorziókkal fenyegetik meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), addig sajnos nagyon nehéz ezekben az esetekben eljárni. (Taps a kormánypártok soraiban.)