Felszólalás adatai

Nem ért engem félre Pesti képviselőtársam, hogyha netán úgy hangoznék a véleményem, mintha a képviselői módosító indítványt, illetve az ő személyes megszólalását nem venném eléggé méltónak a témához, de ez egy kormányfeladat lett volna.

A másik ok, ami miatt ez a véleményem, az, hogy kevés információt tartalmaz a törvényjavaslat indokolása. Az ön 2,5 perces hozzászólása vagy felvezetése ismerteti azt a számot - 350 fős létszámról van szó -, amely számot én a törvényjavaslat indokolásában kerestem és nem találtam. Ugyancsak nem találtam azokat a számításokat, prognózisokat, becsléseket, amelyek azt igazolták volna, azt mutatták volna, hogy vajon ez a tranzakció, ami egyébként korrekt, szakmailag és technikailag korrekt, ezt a Költségvetési Tanács véleménye is igazolta, tehát nem találtam ezeket az információkat, és nem biztos, egyáltalán nem derül ki ebből, hogy az a bérfedezet, ami 350 köztisztviselő jövedelemfizetéséhez szükséges, előállítódik úgymond a szabálysértési bevételekből, ami eddig a helyi önkormányzatoknál maradt, most átkerül a megyei közigazgatási és a fővárosi hivatalhoz. Tehát nem elegendő információval látták el ezt a törvénymódosító javaslatot.

Mint mondtam, az átvezetések korrektek, én ezt nem vitatom, de engedjenek meg egy olyan megjegyzést is, hogy ez az összeg, ez a nem egészen 1 milliárd forint - 997 millió -, ahogy Pesti képviselő úr is mondta, a költségvetési főösszegekhez képest egy bagatellnek is nevezhető tétel, tizedezrelékben sem fejezhető ki. Hát nem lehetett volna egy olyan nagyvonalú gesztus a központi kormányzat részéről, hogy azt mondja, hogy ezt a pénzt ott hagyja a helyi önkormányzatoknak? Ha már úgyis ott szedték volna be ezt a bírságot, miért nem hagyhatták ott, éppen elég gondjuk van a finanszírozással, és ezt az összeget, ami nem jön át úgymond az államháztartás egyik alrendszeréből a másik alrendszerbe, az illetékes fejezetek és címek pedig megkaphatták volna a kormány központi tartalékából, hiszen van ott elegendő pénz. De hát ez, mondjuk, nem egy szakmai érv, ez egy stílusbeli észrevétel, hogy egy ekkora, tizedezrelékben nem mérhető összeg megmozdítása miatt most egy költségvetési főösszeg módosítását kezdeményezik. Tehát hol itt a nagyvonalúság, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim?

Ami viszont még a témához tartozik, arról szeretnék szólni, elnök úr és kedves képviselőtársaim, hogy a Költségvetési Tanács véleményezte a törvény szerint ezt a módosítást, ezzel debütált tulajdonképpen a tanács elnöke az itt felolvasott küldeményével vagy észrevételével. Én nagyon örültem volna annak, hogyha a Költségvetési Tanács elnöke megtiszteli az Országgyűlést ezzel, hogy itt személyesen is elmondja a véleményét, annál is inkább, mert szívesen polemizáltam volna vele néhány szakmai kérdésről.

Ugyanezt a hiányérzetemet fogalmazom meg, amikor a Számvevőszék elnökét sem látom itt, és ő sem él azzal a jogával, két éve, már-már tüntetően nem él azzal a jogával, miszerint a parlament ülésein részt vehet tanácskozási joggal, vitában részt vehet, és miért nem fejti ki a véleményét arról a kérdésről nevezetesen, amit én már itt szóvá tettem, és úgy tűnik, még szóvá is fogok tenni a következő időszakban. Létrehozott a tisztelt kormányoldal egy intézményt, ez a Költségvetési Tanács, aminek én sosem voltam híve, mert a magyar közjogtól mindig is idegen volt egy ilyen intézmény, soha nem volt ilyen intézmény a magyar közjogban, de hát részben egy amerikai importtal, részben egy európai uniós nyomásra létrehozták ezt az intézményt, most van, beemelték az alaptörvénybe, de iure létezik, de facto is úgy néz ki, hogy létezik, ugyanakkor a működési feltételei nincsenek világossá téve, és párhuzamos működés történik az Állami Számvevőszék és a Költségvetési Tanács között.

Miről van szó? Arról van szó, hogy szíveskedett a tisztelt kormányoldal nem felruházni egy kis apparátussal vagy megfelelő apparátussal a Költségvetési Tanácsot, és jobb híján az elnöke, Kovács Árpád úr megkéri a tanács másik tagját, a Számvevőszék elnökét, hogy ugyan már, saját apparátusából biztosítson neki szakértőt vagy szakértőket, hogy ilyen és másfajta vizsgálatokat elvégezzenek. Na most, intézményesen a dolog nincs megoldva.

Először is szeretném mindenkinek a tudomására hozni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Állami Számvevőszéknek nincs ilyen feladata, hogy a Költségvetési Tanács albérlőjeként ilyen és más vizsgálatokat végezzen. Ismerhetjük a törvényjavaslathoz mellékelt költségvetési tanácsi véleményt és abban egy feljegyzést, amit a Számvevőszék szakértője írt. Ebben kicsit naiv módon talán - isten ments, hogy őt itt olyan helyzetbe hozzam, hogy megrónák ezért - a Számvevőszék elnöke kérte a saját apparátusából azt, hogy ezt a feladatot oldja meg. Nincs ilyen feladata a Számvevőszéknek.

Kifejezetten kimondja a stabilizációs törvény, amely a Költségvetési Tanács elnökének és tagjainak a tennivalóiról szól, hogy a tanács tagjai - elnök és a két tag - önállóan alakítják ki a véleményüket. Az Állami Számvevőszék elnökének a tanács munkájában végzett tevékenysége nem érinti e szervezet törvényben meghatározott feladatát. Majdhogynem úgy is értelmezhető ez a passzus, hogy nem terhelheti úgymond a Számvevőszék elnöke mint a tanács tagja a saját apparátusát, a Számvevőszéket azzal, hogy a tanácsra ruházott feladatot a Számvevőszék oldja meg. A Számvevőszék nem ezért van. Majd lesz nyilván mód arról beszélni itt hamarosan, amikor az éves beszámolóját fogjuk a Számvevőszéknek tárgyalni, hogy a sok feladata közül milyen keveset lát el, és hogy milyen színvonalon, az egy következő probléma.

Tehát keverednek a hatáskörök, a feladatok, itt van két intézmény, egymással párhuzamos tevékenységet végeznek. Azt mondja a számvevőszéki törvény 5. §-a: ellenőrzi a költségvetési javaslat megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét. Itt is egy bevételi előirányzatról van szó, még hogyha csak 1 milliárd forint is. Ugyanakkor azt mondja a stabilizációs törvény, hogy a Költségvetési Tanács a költségvetés megalapozottságát vizsgálja. Ugyanaz. Ez az alaptörvényben van egyébként.

Tehát zavaros, pontosabban párhuzamos a két intézmény tevékenysége, ez értelemszerűen átfedésekkel jár, mint mondtam.

Tisztelettel javaslom ezért a kormánynak, a kormányoldalnak, hogy tegyék ezeket rendbe, mert a debütálás nem valami szerencsésen sikerült, nem azért, mert az elnök úr csak felolvastatta a véleményét és személyesen nem jelent itt meg, hanem azért - én megértem az ő nehéz helyzetét -, mert jobb híján a Számvevőszékhez fordul, és onnan kér kölcsön szellemi kapacitást, hogy oldja meg a feladatot. Hát akkor lássák el apparátussal is!

(12.30)

Ha már létrehozták ezt az intézményt és az elnökét miniszteri juttatásokkal látják el, akkor ne csak egy titkárnőt és egy sofőrt adjanak neki, hanem néhány szakemberre is adjanak költségvetést, mert hogyan fogja majd ő véleményezni a nagyobb feladatokat, a jövő évi költségvetést, ami nagyságrendekkel nagyobb horderejű kérdés, mint ez az 1 milliárd forintos tranzakció.

Mindazok alapján, amiket elmondtam és amiket most már nem mondok el... - mert azt reméltem, és azért voltam ilyen sokáig itt bent, hogy talán ez a két illusztris állami vezető, a Számvevőszék elnöke és a Költségvetési Tanács elnöke él azzal a jogával, hogy részt vehet a parlament ülésein az őket illető napirendi pontoknál és véleményt mondhat, a tanácskozási jogukat használni fogják, és lehet velük polemizálni olyan kérdésekről, amelyek megoldatlanok, szakmailag zavarosak.

De én többször elmondtam, hogy az első sarkalatos törvényt, a számvevőszéki törvényt a legrosszabbnak tartom vagy az egyik legrosszabbnak a sok sarkalatos törvény között. Sok ilyen példát fogok majd még elmondani, amikor zavarosak a hatáskörök, és a feladatok nincsenek megfelelő módon ellátva. Éppen ilyen kritikai megjegyzések után én nem fogom javasolni a frakciónak, a Jobbik frakciójának azt, hogy ezt a törvénymódosítást támogassa, mert nem áttekinthető a helyzet. Még ha csak 1 milliárd forintról van is szó, akkor sem világos a helyzet, hogy most befolyik-e az a bevétel, amely bevételnek kell fedeznie 350 köztisztviselő bérét. Nincsenek háttérszámítások, amelyek ennek a valószínűségét megalapoznák és végül, mint mondtam, a legfontosabb szakmai problémának azt tartom, hogy a két illetékes intézmény, a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék feladatai átfedésben vannak, nem tisztázottak, zavarosak, és a tanácsnak nincs olyan szakapparátusa, amely a jövőre nézve ezeket a szolgáltatásait garantálhatná megfelelő szinten az Országgyűlés számára.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)