A felszólalás szövege:

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót és a megtisztelő lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kulturális örökségünk épített értékeinek, így műemlék épületeinknek rendkívül fontos szerepük van a vidéki Magyarország életében is. Épített környezetünk ezen szépséges épületei belső emberi értékek hordozói, így erősítik kötődésünket a nemzethez és a helyi közösségekhez. A helyben élőkre gyakorolt lelki és tudati áldásokon túl azonban e patinás épületek vonzzák a belföldi és a külföldi turistákat és a gazdasági szektor szereplőit is, így jelentős szerepet játszanak a gazdaság élénkítésén keresztül a munkahelyteremtés területén is.

Ezért is öröm nekünk, vidéki embereknek, hogy Magyarország kormánya ‑ a nemzet sok-sok évtizedes adósságát orvosolandó ‑ meghirdette a nemzeti kastélyprogramot.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A programban szereplő kastélyok vagyoni helyzetük, állapotuk, földrajzi elhelyezkedésük, funkciójukba helyezésük tekintetében igen sokfélék. A működésük gazdaságossá tételével kapcsolatos kérdések nagy körültekintést, alapos munkát, nagyfokú helyismeretet igényelnek.

A kérdésem az: milyen lépéseket tesz a kormányzat arra vonatkozóan, hogy a várhatóan európai uniós, illetve költségvetési forrásból finanszírozni kívánt program valóban fenntartható eredményeket, fenntartható épületeket, fenntartható intézményeket hozzon létre?

Kérem a tisztelt államtitkár urat, hogy válaszában szíveskedjék bemutatni a nemzeti kastélyprogramban szereplő csákvári kastéllyal kapcsolatos elképzeléseket, valamint a bicskei kastély kertjében jelenleg pályázati forrásból folyó kastélypark-rekonstrukció befejezésével összefüggő kormányzati terveket és azok kapcsolatát a nemzeti kastélyprogramhoz. Köszönöm az államtitkár úr megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Arról a 12 ezer lakosú kisvárosról, amelynek hat esztendőn keresztül a polgármestere lehettem, és amelyik jelenleg is a választókerületem központja, méltán mondható el, hogy Bicske kisváros, nagy múlttal és még nagyobb szívvel.

Igen, nagy szívvel, hiszen a bicskeiek a befogadás legjobb példáját hozzák elénk. Bicske lakói 275 éve élnek harmóniában a cigány kisebbséggel. Az elmúlt 85 év során több ezer, az ország minden pontjáról érkező nehéz sorsú gyermek életét változtatták meg a gyermekotthon védelmező falai között. Az ápoló- és gondozóotthon megyénk idős embereinek százain segít, és több mint 25 éve nyújtunk menedéket a hazánkba érkező külföldi menekültek számára is Bicskén.

Igen, mindezekből jól látható: az itt élő emberek karakterében fontos szerepe volt és van az ideérkezettekkel békességben, egymás mellett, csöndesen, de a másik sorsára nézve sohasem közönyösen viseltetve élni. Sokkal inkább kimondható Bicskén, tudják, csakis toleranciával, nyugalommal, megértéssel, szeretettel és gondoskodással, azaz szívvel lehet csak e változatos, nehéz élethelyzetek által okozott kihívásokra választ adni. Legyen fehér vagy színesebb bőrű, muszlim, katolikus vagy baptista, roma, magyar vagy afrikai, árva vagy elhagyott, ha betartotta az együttélés szabályait, mindig otthonra és menedékre találhatott Bicskén. Ilyen tehát a mi városunk, Bicske, és ilyenek a benne élő emberek. Kisváros, nagy múlttal és még nagyobb szívvel.

Kedves Képviselőtársaim! Ez a nagy szív a közelmúlt menekülttáborral kapcsolatos történésein, keserű új tapasztalatain kezd megkérgesedni, az itt élők igazságérzete segítségért kiált. Tudom, a múlt tapasztalatai megtanították az itt élőket arra ‑ mert módjuk nyílott rá saját magukon megtapasztalni ‑, hogy segíteni jó dolog, ugyanakkor érthető az oka annak is, miért töri össze, miért rombolja le mégis a negyed évszázad alatt lépésről lépésre felépített bizalmat napjaink történése.

A rémálom 2013 közepén vette kezdetét. Az évtizedek alatt jó szakmaisággal felépített rendszer akkor robbant fel, mikor európai uniós nyomásra a menedékkérőket tilos lett idegenrendészeti őrizetbe venni, és megszűntek az őrzött közösségi szálláshelyek. Ekkor árasztotta el a mi városunkat is az idegenáradat. A 12 ezer fős városban működő bicskei befogadóállomás költségvetésében szereplő 200 fős engedélyezett menekültlétszámmal szemben 2013. év júniusára a csúcsra, 753 főre emelkedett a táborban elhelyezettek száma.

Ez óriási, szinte elviselhetetlen terhet rótt a táborban dolgozókra és a város lakosságára egyaránt. A táboron belül ez azt jelentette, hogy mindenütt emberek, zsúfolásig megtelt szobák, fekhelyek, matracok a folyosókon, a sportcsarnokban és végül a sátortáborban is. Igen, katonai sátorerdő a város határán. A kialakult helyzetek kezelésére a táboron belül, volt, hogy 750 menekült ellátására az intézménynek mindösszesen 14 közalkalmazottja volt. Az elviselhetetlen munkateher miatt érthető, hogy sokan elhagyták évtizedek óta gyakorolt hivatásukat.

A városban uralkodó helyzetet pedig úgy írhatjuk le, hogy letarolt, szemetes közterületek, széttört padok, levert kandeláberek, széttaposott virágos kertek és kerítések, megdézsmált konyhakertek, romló biztonságérzet, munkájukat, gyermekeiket féltő lakosság, pattanásig feszült légkör.

Az önkormányzat mindvégig a kialakult helyzet orvoslására törekszik, nem támad, és nem az olajat önti a tűzre, hanem maga is a megoldásokat keresi, maga is megtesz minden tőle telhetőt, megerősíti a polgárőrséget, kamerás figyelőhálózatot épít ki, fokozottan figyel a közterületek tisztaságára, segít a táboron belül a wifihálózat kialakításában, és a tábor számítógépes termei gépparkjának a bővítésében is részt vesz.

A Belügyminisztérium pedig minden kért segítséget megad. A jelentős célzott anyagi támogatásokon túl a nyár folyamán a Készenléti Rendőrség 20 fős állománya segíti a közbiztonság helyreállítását. Jelentős számú közmunkást vonhatunk be a közterületeink rendbetételére. A kamerás figyelőhálózatunk bővítését is támogatják pályázat útján, és a jogszabályi környezet megváltoztatására tett javaslatainkat is minden esetben mérlegelik.

2014 elejére, úgy tűnt, a közös erőfeszítéseinknek is köszönhetően normalizálódhat a helyzet. Sajnos nem így történt, mert az elmúlt hónapokban minden elkezdődött elölről.

(15.00)

A mi megítélésünk szerint az utóbbi időben megváltoztak a menedéket kérők. Számunkra úgy tűnik, mi azt tapasztaljuk, hogy leginkább azért jönnek, hogy mi tartsuk el őket. Többnyire egyáltalán nem együttműködők, a legtöbben nem akarnak semmit sem tenni a saját körülményeik javítása érdekében, ugyanakkor követelnek. Követelnek, és mindezt általában nagyon rossz stílusban teszik, félelmet és ellenszenvet keltve minden jóérzésű emberben.

Mindig is megvoltak a más higiénés szokások, de komoly fertőzésveszély, tiltott élvezeti cikkekkel való visszaélés és a prostitúció nem volt jellemző; sajnos, mára már talán az. Mindig voltak a menekülteknek anyagi természetű vágyai, de ezt csak nagy ritkán gondolták más javainak az eltulajdonítása által megszerezni. Sajnos, manapság már ez sem igaz.

Mindig voltak olyan kérelmezők, akikről nehéz volt elhinni, üldözöttek, de az átlagos anyagi körülmények között élő magyar emberek számára sokszor elérhetetlennek tűnő okostelefonokat és tableteket használó, feltűnően jól öltözött, márkás külföldi rendszámú autókon furikázó üldözöttekre a helyiek szerint nem életszerű napi 4500 forintot költeni közpénzből. Az elmúlt években is voltak a más kulturális gyökerek okán kirívó antiszociális esetek, de brutalitás, erőszakosság, rámenős követelőzés sohasem volt idáig jellemző, mindeddig; sajnos mára már az. A bicskei emberek igazságérzete segítségért kiált. Azt követeljük, hogy a menekültügy ismét a valóban üldözöttekről, a valós menekültekről, a megsegítésükről szóljon. Követeljük, igen, követeljük azt, hogy ismét jó szívvel segíthessünk az arra rászorulóknak, és újra átélhessük azt, hogy jót tenni jó.

Őszintén remélem, hogy a nemzeti konzultáció bevándorlást érintő kérdéseire adott válaszok elég munícióval vértezhetik fel Magyarország kormányát a kialakult veszélyes helyzet megnyugtató megoldására. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Választókerületem két települése, Martonvásár és Tordas jelentős múlttal bír a vetőmagkutatás területén. A hosszú évtizedek során jelentős tapasztalat halmozódott fel itt a vetőmagokban szunnyadó lehetőségek természetes kihasználása területén. A tapasztalatok alapján ki kell mondanunk, hogy a vetőmagok és a belőlük kikelő növények sokszínűségét, genetikai tisztaságát, természetességét és mindezekkel egészségességét és felhasználásának legjobb lehetőségeit is veszélyeztetheti, ha a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséggel kapcsolatos tárgyalások során nem figyelünk eléggé oda arra, hogy ne lazulhasson a jelenlegi európai szabályozás ezen a területen.

Mi, magyarok a genetikailag módosított élőlényekből nem kérünk. Ezen szándékunkat ma már ‑ nagyon helyesen ‑ Magyarország Alaptörvénye is rögzíti. Nemcsak mi, magyarok nem kérünk ezekből az anyagokból, hanem van számos európai bajtársunk is, akik velünk együtt küzdenek a mentesség mellett. Ausztria, Bulgária, Görögország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Lengyelország is hozzánk hasonlóan gondolkodik. A közös fellépésnek is köszönhetően az európai térségben sikeresek voltunk eddig, hiszen az Európai Unió végül elfogadta, hogy a nemzetállamok szabadon dönthessenek arról, hogy engedélyezik-e a mesterségesen, genetikailag módosított növények termesztését vagy sem. Ezen a téren továbbra sem szabad engednünk, ezért szeretném jelképesen azt javasolni, csírájában fojtsuk el az esetleges rossz szándékú törekvéseket, ne engedjük, hogy a vetőmagokban szunnyadó jövőt megpróbálhassák elvenni tőlünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Félre ne értsenek, közösségünk támogatja a szabad kereskedelmet, alapjaiban ezt a formálódó transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséggel kapcsolatos megállapodást is támogatja. Meggyőződésünk, hogy az Európai Uniónak és Magyarországnak is számos előnye születhet e megállapodással, de tudjuk, ébernek kell lennünk, hogy az esetleges veszélyeket elkerülhessük.

Legyen szabad a kereskedelem, de az semmi esetre se irányulhasson ellenünk, a magyar és az európai polgárok érdekei ellen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

TESSELY ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Jelen felszólalásommal nem pusztán a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vezérszónokaként, hanem Fejér megye 3. számú választókerületének képviselőjeként a választókerületben élő polgárok érdekében is fel kívánok szólalni.

A választókerület székhelytelepülése Bicske, ahol 1989-ben elsőként létesült menekülteket befogadó állomás, amely ma is a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal menekülteket befogadó állomása, központi telephelye, Bicskén. Sajnálatos módon az előző negyed évszázad tapasztalataival ellentétben mára már nem a saját hazájukban valós veszélynek kitett embertársaink együttműködését élvező megsegítés a jellemző kép, sokkal inkább az, amiről ország és világ is értesülhetett a tegnapi és a mai bicskei nagyállomáson készült felvételekből, amelyeken egyértelműen az látható, hogy azok az emberek, azok a migránsok, akik a vonaton maradtak, illetve akik az elmúlt percekben kitörtek onnan, az együttműködés legkisebb jelét sem mutatják, nem törődnek vagyontárgyainkkal, és félelmet keltenek bennünk, helyben élőkben. Valljuk meg, nehéz így valós segítséget nyújtani nekik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai Unió az utóbbi hónapokban egyre inkább felerősödő illegális migrációs hullámnak köszönhetően történetének talán legnagyobb politikai válságát éli át. Ha nem sikerül ezt a helyzetet uniós szinten megfelelően kezelni, akkor a válság hosszú távú hatásai sokkal komolyabbak lesznek, mint a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság vagy a néhány hete még akutnak tekintett görög adósságkrízis.

A közös európai megoldásra az esélyek nem túl biztatóak, mert az események jóval gyorsabban haladnak előre, mint a lassan működő európai bürokrácia és intézményrendszer. A modernkori népvándorlási nyomás, amely áttör az Unió külső határain, az elmúlt évtizedekben ismeretlen volt az európaiak előtt. Európa a jelenlegihez mérhető nagyságú népvándorlást utoljára hetven éve tapasztalt, amikor a második világháború vége után milliók keresték régi vagy új hazájukat. A politikai válság szembeállítja az uniós tagállamokat, szétzilálja a schengeni és az európai menekültrendszert, és a rögtönzött megoldások és nyilatkozatok csak tovább mélyítik a krízist.

Tisztelt Képviselőtársak! A migrációs folyamatban az érintett államok három lehetséges formában vesznek részt, illetve szenvedik el azt: kibocsátó, tranzit- vagy célországként. A kibocsátó országok elsősorban a Közel- és Közép-Kelet azon államai - Szíria, Irak, Afganisztán -, ahol a polgárháborús helyzet vagy a szétzilált államrend közvetlenül fenyegeti a mindennapi életet. Érdemes arra rámutatni, hogy a menekülteket kibocsátó államok helyzetének stabilizálása nélkül nem képzelhető el hosszú távon megnyugtató megoldás; ez lenne az elengedhetetlen feltétele a migránsáradat csillapításának. A kibocsátó országokból embertömegek indulnak útra, elmondásuk szerint okmányok nélkül; zárójelben megjegyezve: túlnyomó többségében okos­tele­fon­jaikat, tableteiket, önazonosító okmányt nem igénylő bankkártyájukat az üldöztetésük során nem voltak kénytelenek maguk mögött hagyni.

A schengeni és a dublini szabályok viszont csak a szabályos határátlépést és az azonosítható utasokat képesek kezelni, és csak kisszámú migráns ügyét tudják feldolgozni; csak kisszámú migránsét, akiknek a közelmúltban csupán 8 százalékáról, mára pusztán 1 százalékáról igazolódik be, hogy hazájukban valós veszélynek vannak kitéve. Ezeket a szabályokat, a dublini szabályrendszert nem ilyen tömeges migrációra alakították ki, az élet túllépett ezeken.

Magyarország tranzitországként egyedülálló helyzetben van: országunk az utóbbi hónapokban megélénkült balkáni migrációs útvonal első európai uniós tagállama, amely kénytelen azokat az intézkedéseket megtenni a menekültek regisztrálása érdekében, amelyeket más érintett uniós tagállamok elmulasztanak. A német kancellár is elismerte a közelmúltban, hogy nem minden uniós tagország teljesíti a regisztrációs kötelességét, Magyarország viszont teljes mértékben eleget tesz a regisztrációt előíró szabálynak. Zárójelben az is megállapítható, hogy a téli hónapokban ennek az útvonalnak a terheltsége az előrejelzések szerint arányaiban is erősödni fog.

Hazánk arra kényszerül tehát, hogy államhatárát, amely egyben a schengeni övezet külső határa, megvédje az illegális migrációtól. A schengeni rendszert azért hozták létre, hogy biztosítsa az uniós polgárok és a jogszerűen tartózkodók számára az övezeten belül az ellenőrzés nélküli szabad mozgást. Az érem másik oldala, hogy ennek érdekében nagyon szigorú belépési, ellenőrzési feltételeket kell az övezet külső határán lévő tagállamoknak érvényesíteniük.

(17.20)

Sokan kritikával illetnek bennünket, de az életbe léptetett intézkedésektől eltérő, használható és a helyzetet megoldó javaslatok sajnos hiányoznak a kritikákból. Abban a meggyőződésben járunk el, hogy mind a déli határ megerősítése, mind a menekültek regisztrálása összhangban van nemzeti érdekeinkkel és uniós kötelezettségeinkkel egyaránt. Elég utalnom a legutóbbi, 2015. júniusi uniós csúcstalálkozó konszenzussal elfogadott zárónyilatkozatának az alábbi soraira. „Szélesebb körű intézkedésekre, ezen belül az Unió külső határain a határigazgatás megerősítésére van szükség ahhoz, hogy jobban fel tudjuk tartóztatni az illegális migránsok egyre fokozódó áramlását.” Az idézett záródokumentum a figyelmet elsősorban az illegális földközi-tengeri migrációra összpontosította, és nem mérte fel kellően a balkáni szárazföldi migráció súlyosságát. Ez utóbbi kérdésnek egyetlen rövid mondatot szentelt: „A nyugat-balkáni útvonal problémájának kezelésére egy magas szintű konferenciát rendezünk majd.” A helyzet súlyossága miatt nyilvánvaló, hogy egy konferencia önmagában nem hozhat megoldást. Konkrét intézkedésekre van szükség, amelyek egyértelműek minden tagállam és minden migrációban érintett személy számára. Komplex megközelítésre lenne szükség, amely a kibocsátó államok helyzetének stabilizálásáról, az uniós és nem európai uniós tag tranzitországok anyagi és technikai segítségén keresztül a hatályos menekültszabályozás felülvizsgálatáig terjed ki.

Az első feladat, hogy felül kell vizsgálni és gyökeresen át kell alakítani a menekültek kezelését szabályozó dublini rendeletet. Ez a jogszabály egy igazságtalan eljárást takar, amely azt eredményezi, hogy néhány határ menti uniós országra, jelesül Bulgáriára, Görögországra, Magyarországra, Olaszországra, Máltára és Spanyolországra háruljon a menedékkérők fogadásával járó felelősség, annak lelki, anyagi és adminisztratív terhe. Ezzel párhuzamosan együtt kellene működni a nyugat-balkáni országokkal, amelyek nem tudják visszatartani a menedékkérőket, sőt, néha állami eszközökkel segítik továbbhaladásukat. Az EU-nak azonnali segítséget kellene nyújtania ezeknek az országoknak, hogy fel tudják építeni a saját menekülteket fogadó rendszerüket, és előteremtsék az ehhez szükséges infrastruktúrát. Mindezeken túl a vonatkozó uniós döntésekkel összhangban azonnali, fokozott pénzügyi támogatást kell nyújtani a leginkább érintett uniós tagállamok számára a nemzetközi védelem iránt benyújtott kérelmek átvételével és feldolgozásával kapcsolatos költségterhek enyhítése érdekében.

Kedves Képviselőtársaim! A helyzetnek nincs gyors megoldása. De itt és most cselekedni kell és megalkotni azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek biztosíthatják a migráció szabályozott mederben tartását, amely mindannyiunk hosszú távú érdeke Európában.

Orbán Viktor magyar kormányfő saját kezdeményezésre tegnap Brüsszelben tárgyalt a menekülthelyzetről a három uniós intézmény vezetőjével. Az egyeztetések során szó esett arról, hogy a belső határellenőrzés nélküli schengeni rendszer jelenleg veszélyben van. A magyar kormányfő szerint ezt a vívmányt elsősorban a külső határok hatékony ellenőrzése révén lehet helyreállítani. Magyarország ragaszkodik a schengeni szerződésben foglaltakhoz, és továbbra is be fogja tartatni az egyezményt. Ezért a hazánk által foganatosított intézkedések az uniós szabályokkal összhangban ennek a célnak az elérését szolgálják. Az egyeztetéseken az is elhangzott, hogy szeptember 9-én, jövő szerdán az Európai Bizottság új javaslatot terjeszt elő a menekülteket befogadó kvóták vonatkozásában. A magyar kormányfő álláspontja szerint a menekültkvóta és -szétosztás bevezetése előtt, amely egyértelmű hívószó lehet a hazájukat elhagyni szándékozóknak, nos, ez előtt a már egyszer elvetett kötelező menekültkvótákról szóló tárgyalások újraindítása előtt elengedhetetlen egy olyan rendszer kialakítása, amely biztosítja az Európai Unió külső határainak hatékony ellenőrzését. Ezért a várhatóan szeptember 15-étől hatályos új magyar bevándorlási szabályok megoldást teremtenek a rohamosan növekvő illegális bevándorlás következtében kialakult válsághelyzet kezelésére. Abban az esetben mindenképpen, amennyiben ezen törekvéshez az Európai Unió összes tagállama teljes erejének mozgósításával csatlakozik.

Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

TESSELY ZOLTÁN, az Európai ügyek bizottságának előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európai ügyek bizottsága kijelölt bizottságként a 2015. szeptember 10-ei ülésén lefolytatta az „Üzenet az Európai Unió vezetőinek” címmel benyújtott határozati javaslat részletes vitáját. A bizottság a határozati javaslatot megvizsgálva megállapította, hogy az megfelel a határozati házszabály 44. §-a (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.

(19.40)

Az európai uniós jogból eredő kötelezettségek kapcsán az indítvány előterjesztője a részletes vitában kiemelte, hogy egyértelműen rá kell mutatni arra, hogy szükséges az Európai Unió bevándorlás­politikáját újragondolni. Az előterjesztő elmondta azt is, hogy az Európai Unió külső határainak megvédése nemcsak legitim politikai cél, hanem a schengeni tagságunkból fakadó kötelezettség is egyben.

A kormány képviselője az Európai ügyek bizottsága ülésén is kifejtette, hogy az Unió még nem találta meg a helyes választ az illegális bevándorlás egész kontinenseket érintő kihívásaira, pedig a hatékony megoldás, a probléma megszüntetése csakis a közös, egységes, erős és határozott fellépésben található meg.

A bizottság a részletes vita során a határozati házszabály 45. § (1) bekezdése alapján megtárgyalta a H/5984/2. számon benyújtott, alapvetően technikai, nyelvhelyességi jellegű módosító javaslataimat. A módosító javaslatokat mind az előterjesztő, mind a kormány képviselője támogatta. A bizottság a HHSZ 45. § (5) bekezdése alapján a támogatott képviselői módosító javaslatot magában foglaló, részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatot nyújtott be. A bizottság a részletes vitáról szóló jelentést egyhangúlag, ellenszavazat nélkül fogadta el. A részletes vitát pedig 2015. szeptember 10-én lezárta.

Kérem képviselőtársaimat is, hogy támogassák az indítvány mielőbbi elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A páratlanul sokszínű népzenei hagyományaink, amelyeket egyedülálló módon gyűjtöttek, írtak le és rend­szereztek fantasztikus emberek, Kodály Zoltántól Kallós Zoltánon át sok mai fiatalabb gyűjtőig; az ezeken a mély gyökereken, zeneiskolákban, majd a Hagyományok Házában vagy a Zeneakadémián nevelkedő, a táncházi muzsikálásban kiteljesedő, nagyszerű példaképek nyomdokain járó népzenész előadóművészeink teljesítménye egy lelkes és lendületes, a világ- és népzenei expo Magyarországra juttatásáért közel egy évtizede töretlen hittel munkálkodó közösség, a Hangvető, Lelkes András, Liber Endre, Weyer Balázs vezetésével, az Emberi Erőforrások Minisztériumában kimunkált kormányzati akarat, amely végül nagyon jelentős kormányzati támogatásban testesült meg, szép számmal csatlakozó más állami és civil támogatók, nagyszerű rendezvényhelyszínek, a Művészetek Palotája, a Bálna és az A38-as hajó. Mindezek együttesen voltak annak a sikeres receptnek a hozzávalói, amelyek a 2015. október 21-25. közötti rendezvénnyel a világzene fővárosává tették Budapestet.

Nem pusztán a zeneipar egyetlen, még fejlődést mutató ágának, a világzenének a legjobb előadóit láthattuk Budapesten, de itt voltak e műfaj producerei, koncerthelyek és fesztiválok szervezői, lemezkiadók és újságírók, a világ minden tájáról.

(11.50)

Régen fordult elő az is a Womex történetében, hogy minden jegy elkelt. A szokásos egyetlen magyar fellépő helyett idén 17 zenekarunk kerülhetett a rivaldafénybe. Budapesten minden eddiginél több, 2550 szakmai résztvevő volt jelen az expón, 93 ország­ból 850 koncertszervező, 500 lemezkiadó, 390 nemzetközi kormányzati intézmény, 680 cég állított ki, és 300 külföldi újságíró volt jelen. A rendezvény jótékony hatásaként az ideérkező külföldi vendégek pedig mintegy 950 millió forintot költöttek el hazánkban. Mindezek ismeretében csak egyetérteni lehet Hamar Dániellel, a Muzsikás együttes tagjával, aki azt mondta, hogy ő még ilyen pozitív hatású országimázs-akciót nem látott. A szakma egyértelmű véleménye pedig az volt, hogy az eddigi huszonegy Womex közül a legsikeresebb a budapesti volt. Köszönet illet mindenkit, aki tevékenyen vett részt e megtisztelő siker kiérdemlésében.

Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm, hogy a kormány és személyesen ön mindvégig elkötelezett támogatója volt a budapesti World Music Expo megrendezésének. Szeretnék rámutatni arra, hogy a kormány határozatában is szereplő Magyar Zenei Exportiroda létrehozása tekintetében, amely egy sikerágazat előadóinak és termékeinek a világpiacra juttatását lenne hivatott szolgálni, most érkezett el a legkedvezőbb pillanat. A Womex történetében többször megesett az is, hogy visszatért egy-egy sikeres helyszínre. Az elhangzott nyilatkozatok alapján erős az ilyen irányú szándék Budapesttel kapcsolatosan is. Kérem a kormányt és államtitkár urat, hogy a Womex 2015. évi világsikere okán fontolja meg ennek is a lehetőségét.

Végül Kodály Zoltánnak egy 1947-ben papírra vetett, világzenéről szóló, ma is nagyon aktuális gondolatát idézem ide: „Azt hihetné valaki, annál jobb világzenei polgárok leszünk, minél inkább hasonulunk a világ hangjához s lemondunk a magunkéról. Pedig éppen ellenkezőleg: a magunk ismeretében gazdagodva, elmélyülve, felvértezve több szavunk lesz a világhoz, mint volt eddig, mikor java erőinkkel jobbára nyomtalanul beleolvadtunk.” (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Fejér megye 3. számú választókerületének képviselőjeként a székhelytelepülés, Bicske szakorvosi járóbeteg‑ellátásával kapcsolatosan szeretnék először áttekintést adni, majd végezetül egy kérést megfogalmazni.

Bicske 12 ezer lelket számláló kisváros Fejér megyében, Pannónia szívében. A város teljes önkormányzati tulajdonú nonprofit kft.-ként üzemelő egészségügyi központjának működése azonban a település határain jelentősen túlmutat, hiszen a Bicskei Egészségügyi Központ a város lakosságán kívül a Bicskei-, a csákvári és a Zsámbéki-medence, az Etyeki-dombság, valamint a Szent László-patak és a Váli-víz környékének településén élők magasabb színvonalú egészségügyi ellátásának a szolgáltatásában is biztosít.

Bicske város önkormányzata, szem előtt tartva a város és vonzáskörzete lakosságának az érdekeit 2004-ben átvette a megyétől a járóbeteg-szakellátás feladatait, amit az akkori szabályozási környezet szerint a megyei önkormányzat működtetett. Szeretnék figyelemfelkeltésül rámutatni, hogy ebben az időben szocialista országvezetés és szocialista többségű megyei vezetés regnált, mégis ‑ vagy talán éppen ezért ‑ a mai szemmel hihetetlenül elhanyagolt, alacsony színvonalú higiéniás és szakmai minőség jellemezte az intézményt. Az átvételt követően sikerült fejlődési pályára állítania a városnak a szakorvosi ellátást. A korábbi néhány, alig tízszakmás szakrendelő hamarosan közel 30 szakmában nyújtott és nyújt jó színvonalú ellátást. A város vezetése azonban nem elégedett meg ezzel a helyzettel, ezért sikerrel indult és nyert a KDOP 2.5.1/B számú pályázaton, és jelentős sajátpénzeszköz-ráfordítással kiegészítve megkezdte az egészségügyi központ bővítését és teljes rekonstrukcióját.

Tekintettel azonban arra, hogy a pályázat akkori elbírálása során nagy előnyt jelentett az egyes településeknek a regnáló szocialista kormányhoz való lojalitás, így az azóta eltelt idő által is igazoltan a legmegalapozottabb szakmai programjával sem tudta Bicske városa érdemben a vetélytársakkal, a szocialista kötődésű városokkal szemben felvenni a versenyt. Az elnyert támogatási összeg így mindössze a teljes beruházás töredékére volt elegendő. A szűkös forrásokra tekintettel a teljes fejlesztési programot nem lehetett végrehajtani egy lépésben, azt ütemezni, részekre bontani volt szükséges. Felismerve a kor követelményeit, a megvalósuló első ütemben Bicske városa az egynapos sebészetet és a nappali kórházi ellátást hozta létre, valamint ezzel párhuzamosan a gyermekorvosi ellátás és a védőnői szolgálat fogadótereinek újjáépítése is megvalósulhatott. Miként a járóbeteg‑ellátás átvételekor, az új ellátási formák létrehozásánál is az volt a célja a tulajdonos önkormányzatnak, hogy a betegekhez közel hozza a minél teljesebb, egyben definitív ellátást nyújtó szakorvosi egészségügyi szolgáltatásokat. Amint azt már említettem, ehhez az önkormányzat a meglévő kötelező feladatai ellátását beleértve a felvett hiteleinek törlesztése mellett az önként vállalt feladatokhoz és a pályázatban meg nem valósuló, meg nem valósítható, ám mégis szükséges elemekhez az elnyert 374 millió forintos támogatási összegen túl mintegy 152 millió forintot saját forrásból biztosított.

A város döntésének helyességét később az Állami Számvevőszék jelentése is igazolta, amelyben az egynapos sebészeti ellátás átfogó vizsgálatának eredményét összegezte. (Dr. Hörcsik Richárd a poharát kocogtatja.) Ebben a szervezet megállapította, hogy az egynapos sebészet olyan ellátási forma, amely minden érintett részére csak előnyöket tartalmaz ‑ az érintettek közé a beteg, a beteg családja, munkahelye, a társadalombiztosítás és az egészségügy szereplői tartoznak. Az egynapos sebészet a 2011-ben történt megnyitása óta igazolta a lakosság elvárásait és az ellátáshoz fűződő fenntartói reményeket. A rendelkezésre álló finanszírozási keretet felhasználva (Dr. Selmeczi Gabriella: Idő!) több mint 1500 műtétet végeznek az intézmény orvosai évente, jól szolgálva ezzel Bicske és vonzáskörzetének betegeit, biztosítva a könnyebb elérhetőséget, a lakosságközeli ellátás (Dr. Hörcsik Richárd a poharát kocogtatja.) egészségpolitikai törekvésének való gyakorlati megfelelést. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

TESSELY ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő jelentés és határozati javaslat a 2016. március 8-án közzétett, a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló irányelvtervezettel kapcsolatosan a Fidesz vezérszónokaként a következő észrevételeket kívánom három szempont szerint csoportosítva megfogalmazni.

Elsőként a hatáskörelvonási szempontot szeretném vizsgálni. Az Európai Unió alapító szerződései pontosan meghatározzák, hogy foglalkoztatáspolitika és szociális politika tekintetében meddig terjed az Európai Unió és meddig a tagállamok hatásköre. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 5. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Unión belül a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának az összehangolására van csupán lehetőség. Ugyanezen szerződés 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a szociálpolitikák bizonyos vonatkozásai az Európai Unió és a tagállamok megosztott hatáskörébe tartoznak.

Összességében tehát egyértelműen kitapintható a lopakodó hatáskörelvonásra tett újabb kísérlet, hiszen a tagállamoknak a munkabérek szabályozására irányuló politikája nem tartozik uniós hatáskörbe, azonban az irányelvtervezet közvetve munkabér-megállapítási kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, ezáltal a javaslat elfogadása esetén az tagállami hatáskört vonna el. Ez számunkra természetesen elfogadhatatlan.

A második, általam vizsgált szempont az arányosság kérdése. Az Európai Unió alapító szerződései az arányosság elvét akként fejtik ki, hogy az Unió intézkedése sem tartalmilag, sem formailag nem terjeszkedhet túl azon, ami a szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.

(21.50)

E tekintetben fontos hangsúlyozni, hogy az irányelvtervezet nem összeurópai problémát kíván kezelni, a hatástanulmányból is kiderül, hogy a kiküldött munkavállalók az uniós munkaerőpiacnak mindössze 0,7 százalékát teszik ki. Az irányelvtervezet legfeljebb négy-öt magas bérszintű tagállam néhány szektorában, főleg az építőiparban jelentkező, a kiküldetés okozta bérfeszültséget kívánja kezelni, tehát néhány tagállam és egy-két szektor védelmében korlátozná az alapszerződésben rögzített egyik alapszabadságot, nevezetesen a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Ez a korlátozás megítélésünk szerint aránytalan, aláássa a gazdasági szereplők és az egész Unió versenyképességét, továbbá mesterséges beavatkozást jelent a közgazdasági szabályok szerint kialakult piaci viszonyokban.

A harmadik, általam is vizsgálni kívánt szempont a közép‑európai közös kezdeményezés figyelmen kívül hagyására irányul. Az irányelvtervezet az úgynevezett munkavállalói mobilitási csomag egyik elemeként már az Európai Bizottság 2015. évi munka­programjában is szerepelt a lehetséges prioritások között, a tavalyi esztendőben egyes régebbi európai uniós tagállamok az irányelvtervezet mielőbbi előterjesz­tését és elfogadását sürgették. 2015 augusztusában ugyanakkor kilenc tagállam, Bulgária, a Cseh Köz­társaság, Észtország, Magyarország, Litvánia, Lett­ország, Lengyelország, Szlovákia és Románia közös levélben amellett érvelt, hogy a kiküldött mun­ka­vállalókra vonatkozó hatályos irányelv felülvizsgálatát el kell halasztani, hangsúlyozva, hogy „az ugyan­olyan helyen végzett ugyanazon munkáért egyenlő díjazás” elve összeegyeztethetetlen lenne az egy­séges piaccal, mivel a bérszint különbségei a szolgál­tatók versenyelőnyének egyik jogos elemét képezik.

Mindazonáltal az Európai ügyek bizottságában több ülésen vitattuk meg az irányelvtervezet és a szubszidiaritás elvének összefüggéseit. A bizottsági ülésen a képviselőtársaim egyhangúlag támogatták a szubszidiaritásvizsgálat lefolytatását és az elv sérelmének megállapítását. A jelentésben részletesen ismertetett további indokok alapján is azt javaslom, hogy a határozati javaslattal egyező módon a tisztelt Ház is úgy foglaljon állást, hogy az irányelvtervezet sérti a szubszidiaritás elvét. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Házelnök Úr! Képviselőtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Bár ma már elsősorban a 2014-2020-as uniós fejlesztési ciklus pályázatai és kifizetései vannak napirenden, úgy gondolom azonban, érdemes visszatekintenünk és felidéznünk az ezt megelőző programozási időszak tapasztalatait.

Emlékezzünk csak vissza: néhány éve még arról szóltak a hírek, hogy sürgős intézkedésekre és az intézményi háttér átalakítására van szükség annak érdekében, hogy elkerülhessük 600-800 milliárd forintnyi uniós forrás elvesztését a 8200 milliárdnyi hétéves keretből. Ez végül a hatékony kormányzati intézkedéseknek köszönhetően sikerült. 2015 augusztusáig 8000 milliárd forint lehívására került sor, év végére a kifizetések pedig megközelítették a 9000 milliárd forintot.

(14.30)

Bár a Bizottság ‑ jórészt a 2007-től működő kiválasztási rendszerrel kapcsolatos kifogások miatt ‑ többször felfüggesztette a kifizetéseket, a kormány szerepvállalásának köszönhetően a pályázók ebből a legtöbbször semmit sem érzékeltek. A források lehívása hatékony volt, így hazánk elérte a kitűzött célt, és az Európai Unió tagállamai közül elsőként azok 100 százalékát fel tudta használni, így megerősödött az előző fejlesztési ciklusban. Magyarország végül 108 százalékban használta fel a 2007-2013-as időszak uniós forrásait, 70 560 projekt részesült uniós támogatásban, összesen 9536 milliárd forint értékben.

Tisztelt Államtitkár Úr! 2010 után sikerült a gazdaságot fejlődő pályára, az országot talpra állítani, ebben nagy szerepe volt az uniós pénzek észszerű felhasználásának is. Mint tudjuk, az Unióban semmi sem megy gyorsan, így a dolgok lezárása sem. Ezért kérdezem tisztelt miniszter urat, hogy a 2007-13-as fejlesztési ciklus zárása hogyan áll, sikerült-e már teljesen befejezni a folyamatot, hozzájutottunk-e a Magyarországnak megítélt összes forráshoz. Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, államtitkár úr. Érdekes módon bennünket, képviselőket kétféle kritika ér otthon az európai uniós források hatékony felhasználásával kapcsolatosan. Ezeknek mindegyike politikai kritika. A jobboldalról érkező úgy szól, hogy azok, akik egyetlen forint közpénz hatékony felhasználásáról sem döntöttek, kritizálják annak a módját, ahogy az az elmúlt időszakban zajlott. Baloldalról pedig azok kritizálják, akik, ha 2010-ben nincsen kormányváltás, akkor 600-800 milliárd forint bennmaradását eredményezhette volna a munkájuk, illetve azoknak a korrupciós ügyeknek a felvetése, ami a közpénzek hatékony felhasználását nem igazán tükrözte vissza.

2010 óta a kormányt megilleti a dicséret, és azt az 1700 embert is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a közigazgatásban, akinek a munkája lehetővé tette ezeket a sikereket. Köszönöm szépen, a választ elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

TESSELY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2018. évi költségvetés általános vitájában jelen felszólalásommal a bicskei központú, Fejér megye 3. számú választókerületének országgyűlési képviselőjeként szeretnék köszönetet mondani Magyarország Kormányának, hogy a Belügyminisztérium fejezet irányítása alá tartozó, rendőrség cím által megvalósítandó, Gárdonyi Rendőrkapitányság épületének felépítése megnevezésű feladatsoron betartotta 2016. évi ígéretét, és három év alatt biztosította a gárdonyi járás új rendőrkapitányságának felépítéséhez szükséges összes forrást. Szeretnék emlékeztetni rá, mi is tette szükségessé ezt a nagyon fontos intézkedést. Szeretném elmondani önöknek, miért is örülünk mi ennek olyan nagyon, miért is fogja ez szolgálni a közbiztonság további javulását a Velencei-tó környékén.

A Gárdonyi Rendőrkapitányság mai központi épülete 1949-ben épült az akkori igényeknek megfelelően. A rendszerváltoztatást megelőző évig a székesfehérvári kapitányság rendőrőrseként működött. 1989-ben 35 fő dolgozott az őrsön. Mára a létszám közel 140 főre emelkedett, így külön helyszíneken lévő, négy különböző épületben folyik a munka.

2015. július 1-jétől négy újabb település ‑ Vál, Ercsi, Ráckeresztúr és Szabadegyháza is ‑ a kapitányság fennhatósága alá került. Ezzel az ellátandó területen 55 ezer állandó lakos él, a nyári időszakban a Velencei-tó környékén lévő nyaralóingatlanokban további 15-20 ezer fő tartózkodik. A nyári hónapokban nagy létszámú bel- és külföldi fürdővendég is érkezik a tó partjára, főleg hétvégenként. A számos nagy tömegrendezvény pedig további tízezreket csalogat a tókörnyéki településekre, súlyos feladatokat róva ezzel a rendőreinkre.

Gárdony város önkormányzata ‑ ezzel is elismerve a kapitányságon a nehéz körülmények között is elvégzett kiváló munkát ‑ egy nagyon jó adottságú, saját tulajdonú területet adományozott a Belügyminisztériumnak, a leendő új rendőrkapitánysági épület felépítése érdekében. Kijár ezért a köszönet Gárdony közösségének is.

Az előzőkben elmondottak miatt a rendőrség is jelezte, hogy új rendőrkapitánysági épület felépítése vált szükségessé Gárdony városában. A beruházás teljes költségigénye 900 millió forint, a kivitelezés időtartama 3 év, melynek keretében 2016-ban 490 millió forint, 2017-ben 210 millió forint és 2018-ban 200 millió forint biztosítása vált szükségessé a rendőrség cím részére.

Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 4. § (2) bekezdése szerint a tervezés során biztosítani kell azt, hogy csak annyi kiadás kerüljön megtervezésre, amennyi a közfeladatok ellátásához indokoltan szükséges. Ennek megfelelően a 2016. évi költségvetés tervezése során csak a 2016. évben várhatóan felmerülő kiadások összege került tervezésre a rendőrség cím költségvetésében 490 millió forint összegben.

Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés a T/4730/478. számú módosító javaslat keretében döntött a rendőrkapitányság építésének fenti összeggel történő jóváhagyásáról, a Magyarország 2016. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat fejezeti indokolásában ez a feladat nem szerepel, ugyanis a módosító indítványok beadásakor az indokolásban módosítás már nem volt végezhető.

Magyarországon a központi költségvetés tervezése úgynevezett bázisalapú, ami azt jelenti, hogy a költségvetési év tervezésekor az előző év kiadási és bevételi összegeit veszi alapul, és ezen összegeket korrigálja az újonnan jelentkező és a megszűnő feladatok összegével. Előbbi esetben növeli, utóbbi esetben csökkenti az érintett előirányzatokat.

A Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat fejezeti indokolásában ezért szerepel az alábbi mondat: „A rendőrség előirányzatai 210 millió forintos összegben tartalmazzák a Gárdonyi Rendőrkapitányság építése 2017. évi ütemének kiadásait.”

(14.10)

A Magyarország 2018. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat fejezeti indoklásában pedig az alábbi mondat szerepel: a rendőrség előirányzatai tartalmazzák az alábbi feladat 2018. évi ütemének kiadásait: a gárdonyi rendőrkapitányság építésére 200 millió forintot. Ezzel szerettem volna megnyugtatni az érintetteket, a gárdonyi rendőrkapitányság építése várhatóan a 2018. évben befejezésre kerül. Ezzel a feladattal kapcsolatban további forrás biztosítására nincsen szükség.

Köszönet Magyarország Kormányának, hogy a Gárdonyi járásban élők és a Velencei-tóra látogatók biztonsága érdekében három év alatt biztosította az új rendőrkapitányság megépítéséhez szükséges forrást, összességében 900 millió forintot.

Hasonló jó hírekről tudnék beszámolni miniszterelnöki biztosként az ellenőrzésem alatt álló „Pannónia szíve” fejlesztési program első ütemének Etyeket, Bicskét, Csabdit, Nagyegyházat és Tarjánt érintő fejlesztéseivel kapcsolatban, valamint Martonvásáron a Magyar Tudományos Akadémia innovációs és látogatóközpontja létrehozása tekintetében, de Bicskén az új járási kormányhivatal építése kapcsán is. A rövid időre való tekintettel mindezekért jelen felszólalásomban csak köszönetet kívánnék mondani Magyarország Kormányának, ahogyan a megtisztelő figyelmükért is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)