Felszólalás adatai

DR. DOBÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 3., 5., 6., 12., valamint 9. pontjával kapcsolatosan szeretnék néhány szót szólni, és mint ahogy azt az általános vitában is elmondottam, a módosító javaslatainkat, melyet a Fidesz soraiból nyújtottunk be, elsősorban a jogbiztonság előteremtése, pozitív életpálya feltételeinek előteremtése, a kedvezmények csorbítása ellen ható folyamatok váltották ki. Sajnos a bizottsági ülésen egyértelművé vált a minisztérium jelen lévő képviselője szájából elhangzottak alapján, hogy minden olyan módosító javaslatunk, amelynek bármilyen fajta költségvetési vonzata van, sajnos nem támogatható, még akkor sem, ha ez az előbb elmondottakat, akár a jogbiztonságot, akár a pozitív életpályát kívánná szorgalmazni.

Az ajánlás 3. pontjában módosító javaslatot tettünk arra vonatkozóan, hogy a leszerelés napjáig minden járandóságot ki kell fizetni a katonának, tehát a kifizetés nem történhet meg e nap után, következésképpen a törvény ne tegye lehetővé, hogy a kifizetés nem rögzített módon elodázódjék. Itt egyértelműen a jubileumi jutalom összegére vonatkozik a módosító javaslatunk. Véleményünk szerint ez is a jogbiztonság tárgykörébe tartozó módosító javaslat.

Az ajánlás 5. pontjában leszerelési segéllyel kapcsolatosan tettünk javaslatot. Véleményünk szerint pont azért, hogy a katona életpályája kiszámítható legyen, és a szolgálatban eltöltött időszakot progresszív módon jutalmazzuk a leszerelési segéllyel is, ezért módosító javaslatunk lényege az, hogy hat-tíz év után évenként további 1,2 havi, tizenegy-húsz év után további egyhavi távolléti díjjal azonos leszerelési segélyre legyen jogosult a katona.

Ehhez tartozik az a módosító javaslatunk, hogy akinek szolgálati viszonya két évnél rövidebb szolgálati idő alatt szűnik meg - kivéve a szolgálati viszonyának megszüntetése, vagy a törvényben egyéb helyen szabályozott módon szűnik meg -, az ebben foglaltak alapján szintén kerüljön sor leszerelési segélyre. Azt gondoljuk, hogy itt a progresszivitás a legfontosabb, és nyilvánvaló, hogy a mai viszonyok között, amikor még a professzionális haderő nem teljes mértékben állt be és forrott ki, hosszabban tartó szolgálati viszonyra kell ösztökélni a katonákat, és ezért lényeges és megfontolandó a progresszivitásnak ilyen módon történő szabályozása.

Az ajánlás 6. és 12. pontja összefügg egymással. Itt véleményünk szerint hibásan az előmeneteli rendszer tekintetében olyan szabályozást kíván bevezetni a törvénymódosítás, mely 2012. január 1-jével lépne hatályba. Azt gondoljuk, hogy jelen pillanatban sem teljesen kiforrott az előmeneteli rendszer, ez gyakran változik, ezért meglehetősen sérti a jogbiztonságot, és egyébként meglehetősen érdekes megoldás az, hogy hét évvel később kíván egy szakaszt életbe léptetni a jogalkotó.

Végezetül, de nem utolsósorban az ajánlás 9. pontjával szeretnék foglalkozni. Itt a katona helyi tömegközlekedéssel kapcsolatos költségeinek megtérítéséről van szó, ahol a törvénytervezetnek az előterjesztője részben vagy egészben megtéríthetővé teszi az állomány tagjai részére az igazolt helyi tömegközlekedési költséget. Véleményünk szerint ez diszkriminatív olyan szempontból, hogy a szolgálati hely pénzügyi lehetőségeihez köti a katonának azt a lehetőségét, hogy a parancsnoka megtéríti-e vagy sem részben vagy egészben a helyi tömegközlekedés munkába járáshoz szükséges költségeit. Ezért a mi javaslatunk arra vonatkozik, hogy itt ne lehessen mérlegelési joggal élni, minden katona a szükséges és igazolt helyi tömegközlekedési költségét téríttesse meg, illetve térítse meg számára a honvédség.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy itt jelentős anomáliák vannak. Gondoljunk bele, hogy aki például Budapesten lát el szolgálatot, és a parancsnoka nem képes megtéríteni a tömegközlekedés díjait, ez éves szinten a 30-40 ezer forintot is elérheti, amennyiben tömegközlekedéssel kíván utazni. Ez a legtöbb katonának egyébként havi nettó fizetését jelenti, ami azt gondolom, igen nagy költség.

Szeretném arra is felhívni a figyelmet, hogy ameddig sorkatonai szolgálat létezett, sorkatonák helyi tömegközlekedéssel ingyen utazhattak. Tehát most, amikor professzionális haderőről beszélünk, és arról beszélünk, hogy fejlődik a Magyar Honvédség, akkor az élethivatásszerűen katonai szolgálatot választó embernek visszalépést jelent az ilyen fajta költség nem megtérítése a - katonai fogalmakkal élve - korábbi állapothoz képest.

Ezek a módosító javaslataink sajnos bizottsági ülésen támogatást nem nyertek, én azért remélem, hogy megfontolásra méltónak tartja még a többség.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz soraiból.)