Felszólalás adatai

DR. KURUCSAI CSABA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tisztelt Ház előtt lévő T/3929. számú törvényjavaslat a konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott egyezményhez kötődően történt csatlakozásunk szükségszerű következménye. A szabályozást az tette szükségessé, hogy az 1989. évi októberi és az 1990. évi júniusi alkotmánymódosítás az állampolgárság jogintézményéhez kötődően alapvető fontosságú új rendelkezéseket léptetett életbe. Így az alkotmány jelenleg is hatályos 69. § (3) bekezdése kimondja: "Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze." Tanulságos visszaidézni a hivatkozott paragrafushelyhez kötődő részletes indoklást is, eszerint: "Az állampolgárság a modern államok és polgárai kapcsolatának kifejezésére alkotott speciális jogintézmény, olyan jogi kapcsolat, amely kifejezi az állam és a polgár egymásra utaltságát, viszonyát, s mely alapján egyebek mellett a polgárt az állam részéről védelem illeti meg. Akárcsak a szabadságától, állampolgárságától sem fosztható meg senki sem önkényesen. Megilleti továbbá a magyar állampolgárokat, külföldi tartózkodásuk idején a külképviseleti szervek útján a védelem joga."

A 24 paragrafushelynyi törvényjavaslat rendelkezései három csoportra oszthatók: a konzuli szolgálat helye és szerepe a külügyigazgatásban, a konzuli szolgálat feladat- és hatásköre, valamint egyéb eljárási szabályok. Feladat- és hatáskörét illetően a javaslat egyértelmű és világos rendelkezéseket tartalmaz. Ezek az előírások: a konzuli kapcsolatokról Bécsben, 1963. április 24-én elfogadott és a Magyar Népköztársaság által az 1987. évi 13. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezményen alapulnak. Meg kívánom jegyezni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkáránál 1987. június 19-én Magyarország részéről a csatlakozási okirat letétbe helyezése megtörtént. Az 1973-as bécsi egyezményig hosszú út vezetett.

Az önök előtt lévő törvényjavaslat nem a kezdet a magyar külügyi igazgatás konzuli szolgálatának fejezetében. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a külügy a közös politikák egyike volt. Mint európai nagyhatalom, a Monarchia kiterjedt, széles körű konzuli hálózattal rendelkezett, és bár önálló magyar külpolitika az első világháború előtt nem létezett, mégis jelentős volt hazánk külkapcsolati súlya. Ennek az volt az oka, hogy a konzuli szolgálat, a konzul hivatali tevékenységének jelentős hányada nem tartozott a közös külpolitika alá. Ezt azzal sikerült elérni, hogy Magyarország az önálló útlevélről előbb alkotott törvényt, mint az osztrákok. Ebben a törvényben jelentős konzuli jogosítványok fogalmazódtak meg, és ez alapozta meg a konzuli szolgálat fajsúlyos függetlenségét a Monarchia külügyi igazgatásától.

Nem lehet célom egy felszólalásban a konzuli szolgálat teljes előélete bemutatása, ugyanakkor feltétlenül meg kell említeni, hogy a rendszerváltás előtti 40-42 év nem tett jót a magyar külügyi igazgatásnak, különösen nem a konzuli szolgálatnak. A hidegháború, hazánk függősége egyaránt oka volt a nagyarányú visszafejlődésnek. Ennek legszomorúbb következménye a külföldre kényszerült, illetve a külföldön tartózkodó állampolgárok érdekvédelmének megoldatlansága lett. A bevezetőben hivatkozott 1989. évi alkotmánymódosítás, az elmúlt tíz év demokratikus fejlődése, hazánk nyitott gazdasága, a nagyszámú, tartósan vagy rövidebb ideig külföldön élő magyar nemzetiségű honfitársunk mára már szükségszerűvé tette a tárgyalt törvényjavaslatot.

Évente több mint 12 millió utazási alkalommal élnek honfitársaink. Közülük a kisebb hányadot adják, akik gyakori utazók, és megalapozott nyelvismerettel bírnak. Nincs kiszolgáltatottabb ember az útiokmányait vesztett, vagy utazási eszközeitől megszabadított turistánál, legyen bármely náció tagja. Ezt csak az tudja megérteni, aki hasonló élményeket már átélt. Ezért üdvözlendő az 5. § rendelkezéssorozata a bajba jutott magyar állampolgárok védelméről. Természetesen nem lehet a világ minden városában konzuli szolgálatot szervezni, de a bajba jutottak esetén értékelődik fel igazán a tiszteletbeli konzulátusok intézménye, még akkor is, ha rendkívül korlátozottak jogosítványaik.

A Független Kisgazdapárt üdvözli a 2. § (4) bekezdése rendelkezéseit, mely többek közt előírja: "A külügyminiszter a diplomáciai és konzuli képviseletek címjegyzékét és konzuli jogosítványait tartalmazó tájékoztatót évente, az abban történt változásokat három munkanapon belül közzéteszi." Jó lenne, ha ez a jegyzék a törvényi előírások szerinti naprakész állapotában egész évben, még a nyári csúcsforgalom idejére is a határátkelőhelyek hivatali épületében, pénzváltóhelyein is rendelkezésre állna. Természetesen a naprakész tájékoztatásban a szükségszerű partnerek az utazási irodák kell hogy legyenek. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy egyre több honfitársunk vállalja az egyéni utazás előnyeit és esetenként hátrányait. Ezért tartja a Független Kisgazdapárt fontosnak a határátkelőhelyek információval való jó ellátását.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Figyelemmel a magyar jogfejlődés sajátosságaira, hazánk jogharmonizációs kötelezettségeire, időszerűvé vált a konzuli védelemről szóló törvényjavaslat elkészítése. A kodifikáció, a jogharmonizációs igény mellett az alapvető emberi jogok és szabadságjogok védelmét tartja szem előtt, és minden tekintetben konform az európai értékekkel. Ezért a Független Kisgazdapárt a törvényjavaslatot támogatja, és azt az általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm a szót. (Taps.)