Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azt nem vállalom, hogy válaszolni fogok az elmúlt 20 órában fölmerült kérdésekre, hiszen akkor még nagyon sokáig itt kellene maradnunk. De mindenképpen szeretnék reagálni, és leginkább a véleményemet elmondani az elmúlt három napi vitáról.

Feltétlenül fontos megállapítani, hogy a 2001. év egyik legfontosabb törvényjavaslatának tárgyalása kezdődött meg, teljesen jogszerűen és törvényszerűen. A kormány augusztus 31-ig benyújtotta az Országgyűlésnek, az Országgyűlés napirendjére tűzte, és elkezdődött a vita.

Mi teljesen abban a hiszemben voltunk, hogy egy zárszámadási törvény vitája fog megtörténni a parlamentben. Be kell vallani, hogy nem ez történt. Úgy gondolom, hogy maga a helyzet, és legfőképpen a politikai helyzet indukálta azt, ami itt az elmúlt napokban történt. Éppen az ellenzéki képviselők mondták el, hogy hajdanán, az elmúlt tíz évben mindig és mindenkor a zárszámadási törvényjavaslat valóban az elszámolásról, egy beszámolóról szólt, egy elemzésről, egy előretekintésről.

(16.40)

Ez az év kivétel. És azt is elmondták, hogy ez idáig az ellenzék minden évben megszavazta a zárszámadási törvényt. Önök ezen változtatnak; nemcsak a tekintetben, hogy kijelentették, nem tudják támogatni a kormány törvényjavaslatát, hanem teljesen más hangnemet adtak a zárszámadási törvény vitájának. Azt hiszem, ebben a politikai helyzetben, politikai szempontból ez valamennyire érthető is az önök részéről, ezért nyilván önök fogják vállalni a felelősséget. Tehát jól látható, hogy miután nem lesz a költségvetési törvény vitája, ezért önök vállalták, hogy amit a költségvetési törvény vitája kapcsán nem tudnak elmondani, azt megpróbálják elmondani a zárszámadási törvény kapcsán, bár hozzáteszem, hogy nekem ez idáig ezt nem sikerült követni, mert a vita kapcsán nem hallottam olyan javaslatokat, alternatívákat, legalábbis az általános vita kapcsán, amelyek azt jelezték volna, hogy az ellenzéki pártok más javaslatokat, más megoldásokat tennének le a jelenlegi kormányzati elképzelések helyett. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek ilyenek - elképzelhető, hogy a részletes vita majd erről fog szólni, nem tudom.

Ez új hangnem, és ehhez mindenképpen hozzá kell szoknunk; azért új hangnem, mert tele van vádaskodással, tele van alaptalan következtetésekkel. A zárszámadás kapcsán elhangzanak olyan szavak, hogy hamisítás, mérleghamisítás, törvénytelenség. Azt hiszem, tegnap ezt jól bebizonyítottam; teljesen alaptalanok ezek a dolgok, amiket önök ilyen tekintetben a parlament elé hoznak, és kizárólag politikai célokból, hiszen tudjuk, hogy nemsokára választás van. Tudjuk, hogy nem sok idő van már, nem sokáig fog működni a parlament, és minden percet kihasználnak arra, hogy gazdaságpolitikai, költségvetési és az egész társadalmat érintő kérdésekből is kimondott politikai támadásokat, kritikákat, s ahogy mondtam, vádaskodásokat kreáljanak. Ez jellemezte sajnos a vitát. Ez nem azt jelenti, hogy az egész vita erről szólt, de az én benyomásom ez, aki végig itt voltam a teremben, és azt hiszem, nincs még egy olyan képviselő, aki ezt megtette. Ez lényegében erről szólt: politikai támadásról, lényegében a kormányzat lejáratását próbálták önök itt a vita során kihangsúlyozni, illetve a kormánypárti frakciókét, képviselőkét is.

Ami a vita tartalmát illeti: én úgy gondolom, hogy a gazdasági, politikai folyamatokról nagyon reális elemzés, értékelés történt a vita során. Hozzá kell tennem, amellett hogy a kormánypárti képviselők a költségvetési politika megvalósulását is teljesen alátámasztották nyilvánvaló számokkal, példákkal, jól felkészült hozzászólásokkal, a gazdaságpolitikai folyamatokat illetően az ellenzéki képviselők sem tudtak rosszat mondani. Azt elismerték, hogy a 2000. év gazdasági tekintetben, a gazdasági növekedés tekintetében és jó néhány gazdasági mutatót tekintve sikeres év volt.

A vita valóban arról folyt, hogy ez a sikeres év minek köszönhető. Ez már újra politikai elemekkel tűzdelt vita volt, és itt szöges ellentétben állt a két politikai nézet. Én azt gondolom, hogy a költségvetési politika tekintetében, ahogy mondtam, teljesen alá tudtuk támasztani azt, hogy a költségvetési előirányzatok, a költségvetési célok, amik az egész társadalmat szolgálják, a 2000. évben teljesen megvalósultak. Itt külön kiemelték és külön vita folyt a lakásgazdálkodásról, a lakáskoncepcióról, a lakáspolitikáról. Azt gondolom, a vitában itt sikerült olyan érveket, olyan számokat felhozni a kormánypártiak részéről, amelyek ha nem is győzték meg az ellenzéki képviselőket, mindenképpen azt igazolták, hogy a kormányzat e tekintetben nagyon jó úton halad.

Három olyan témát emeltem ki, ami körül alapvetően folyt a vita: az Állami Számvevőszék jelentése, a többletbevételek és az önkormányzati ellenőrzés kérdésköre. Én, rövid idő alatt, még erre szeretnék reagálni.

Az állami számvevőszéki jelentés: ahogy jeleztem, teljesen újszerű vita folyt e tekintetben. Én egy-két zárszámadási vitát már végigkövettem a parlamentben. Az állami számvevőszéki jelentés, amely minden évben erős kritikákat és javaslatokat fogalmaz meg, soha nem kapott ilyen politikai felhangot, mint ez most az önök részéről megtörtént.

Ami a letéti számla kérdését illeti: én nem szeretném önmagamat ismételni, még a több nap során sem, de figyelmükbe ajánlom a Pénzügyminisztériumnak azt a kiegészítését, amit minden képviselő megkapott, és abban a mellékletnek a 14. pontját. A 14. pontban fel van sorolva, hogy hat alkalommal történt már meg ugyanez a lépés 1993-tól, az előző cikluson át eddig a ciklusig. Ilyen értelemben ez kőkemény szakmai vita. Akkor is vitázott, vitát folytatott az illetékes minisztérium, amelyik letéti számlára helyezett összeget, az Állami Számvevőszékkel - most sem történik más, most is ugyanez történik. Arról van szó, hogy a letéti számlára helyezett összeg az Állami Számvevőszék, illetve az államháztartási törvény szerint csak olyan összeg lehet, amely költségvetést nem érintő tétel. Tehát a vita ilyen értelemben, azt gondolom, jogi vita kellene hogy legyen, hiszen az Országgyűlésben ez a kérdés eddig jogi vita volt. Jogi értelemben ez a vita volt, lesz - reméljük, hogy nem sokáig lesz. Politikai értelemben viszont nem szabadna az Állami Számvevőszéknek ezen, egyébként negyed oldalon szereplő megállapítását, ami 1993-ban és az azt követő években is hasonló terjedelmű volt, ilyen politikai célokra, azt mondhatni: kicsinyes politikai célokra felhasználni. Egyébként ezt a fogalmat összesen két képviselő használta az ellenzéki képviselők közül is - vállalják érte a felelősséget! Egyébként ha úgy gondolja, hogy ez ilyen fajsúlyú kérdés, és ezt ki meri így jelenteni, hogy itt ez történt és az történt... Az Állami Számvevőszék ugyanazokat a szavakat használja egyébként, mint '93-ban, '95-ben, '96-ban; egyszer se mondja, hogy törvénysértő, amit önök mondanak, és egyszer se mondja azt, hogy hamisító. A hamisító szó, úgy gondolom, sem nem politikai kategória, sem nem jogi kategória. Ha valaki így gondolja ezt, tegye meg a megfelelő lépéseket, úgy gondolom. (Keller László: Meglesz! - Domokos László: Bízunk benne.) Tehát ez nem ide való kérdés.

A többletbevételt három szempontból, egy-egy mondattal értékelve: gazdaságpolitikai szempontból tudomásul kell azt venni, hogy ebben a kormányzati ciklusban új gazdaságpolitikai pálya van. Való igaz, hogy az infláció mértékének a megítélésében a mi arányaink egyébként még mindig jobbak, mint az önök arányai voltak, de én ezzel nem akarok foglalkozni, mert ezt is kicsinyesnek tartom. A problémát ott látom, hogy miért nem lehet az infláció kérdését azon a pályán megítélni, ami azt magában hordozza, tehát azokkal a gazdaságpolitikai veszélyekkel, mint amik az inflációval kapcsolatosak. Erre egyébként pontosan Wiener képviselő adta a bizonyítékot, ő maga azt mondta, hogy 1999 őszén a Magyar Szocialista Párt 8 százalék inflációt jósolt; igaz, ő maga 8,5-et - és ehelyett lett 9,8 százalék. Akkor most kérdezem én: az az ellenzéki politikus, aki itt 8 százalékot tervez be, az jó politikus, és aki 7 százalékot tervez be, az pedig rossz politikus? (Zaj az MSZP padsoraiból.) Ez nem így működik, azon a pályán tessék ezt megítélni! 2000-ben is és 2001-ben is igenis többletbevételek vannak a költségvetésben, ennek többféle oka van. Az egyik oka az infláció, ez a gazdaságpolitikai kérdés.

A jogi kérdésről nagyon röviden: teljesen jogszerű, és azt hiszem, ezt önök is elismerik, a többletbevétel ilyen jellegű törvénybe iktatása, amikor a bevételt és a kiadást ugyanolyan összegben emeljük meg, és a hiány változatlan marad - ez teljesen megfelel az államháztartási törvénynek. Egyébként ezt 1996-ban, igaz hogy 3 milliárd forinttal, pontosan az önök kormánya tette meg először - ennyit a jogi kérdésről.

A dolog politikai kérdése nagyon érdekes. A többletbevételek felhasználásáról elég kevés szó esett. Én azt gondoltam, erről itt részletesebb vita fog folyni. Nem is nagyon lehet róla egyébként vitatkozni, hiszen ezt már egy interpelláció kapcsán is elmondtam, hogy a többletbevételek kétharmada, de lehet hogy háromnegyede, alapvetően olyan célokra fordítódik, amik miatt ezek a többletbevételek vannak, tehát az infláció ellentételezésére; és itt ki kell emelni a nyugdíjak korrekcióját, ki kell emelni a köztisztviselők és a közalkalmazottak bérkorrekcióját, nem utolsósorban pedig a gyógyszerkassza megemelését, ami gazdaságilag is szintén indokolt. (Keller László közbeszól.)

A harmadik kérdés, ezt viszont sok képviselő elmondta, hogy az államháztartási törvény módosításával az Államháztartási Hivatalnak lehetősége lesz majd az önkormányzatok támogatási rendszerét ellenőrizni.

(16.50)

Azt gondolom, ha az állami számvevőszéki jelentés 14. oldalát elolvassuk, akkor teljesen érthető ez a módosítás. Az Állami Számvevőszék kijelenti, hogy a helyi önkormányzatoknál tett vizsgálatok alapján az előírt követelményeknek csak az önkormányzatok 60 százaléka tett eleget. Ez nagyon-nagyon régi kérdése a magyar társadalomnak. Lényegében egyetlen kormány, parlament sem tudott ezzel a kérdéssel mit kezdeni. Valamit tenni kell ezen a téren, ezt önök is nagyon-nagyon jól tudják, mert az önkormányzatok e tekintetben még mindig körön kívüliek, ahol az Állami Számvevőszék néha nem tudja leellenőrizni azokat a tételeket. Tehát e tekintetben lépni kellett, és az államháztartási törvény módosítását alapvetően ez indokolja.

Végezetül, tisztelt képviselők, engedjék meg, én úgy gondolom, a kormány a 2000. évi költségvetéséről, a gazdasági folyamatokról a zárszámadási törvényjavaslatban tisztességgel elszámolt, ezt a kormánypárti frakciók teljes egészében visszaigazolták, és támogatásukról biztosították a kormányzatot. Ez számomra azt jelzi, hogy a kormány ilyen tekintetben a munkáját jól elvégezte.

Én végezetül szeretnék köszönetet mondani minden képviselőnek, aki részt vett az általános vitában. Bízom benne, hogy a részletes vitában kevésbé politikamentesen, szakmai alapon, alternatívákkal fogjuk tovább folytatni a vitát, és olyan végső törvényjavaslat kerül a parlament elé, amely az Országgyűlés többségének a bizalmát élvezni fogja.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)