Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Innentől fogva a figyelmeztetéssel együtt a kétperces felszólalás után, amennyiben jelentősen eltérnek a tárgytól, el fogom venni a szót.

Pettkó András úrnak adom meg a szót, a Magyar Demokrata Fórum képviselőjének.

Parancsoljon, képviselő úr!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csampa Zsolt képviselőtársammal együtt módosító javaslatot nyújtottunk be, a törvény 3. §-át, a hatálybalépés dátumát kívántuk módosítani. 2003. január 1-jét javasoltuk a hatálybalépés dátumának. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű. Az 1956-os forradalom és szabadságharc, Nagy Imre és mártírtársai, a névtelen hősök emléke ne váljék a 2002. évi őszi önkormányzati választások kampányának a részévé. Módosító javaslatunk sajnos a Házszabály szerint határidő után érkezett be, így nem kerülhetett a tisztelt Ház elé. Ettől függetlenül bízom benne, remélem, hogy a Nagy Imre-érdemrend nem válik az őszi önkormányzati választások kampányának részévé.

Köszönöm a szót. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez a felszólalás házszabályellenes volt, mert erről nem is folyik most vita momentán.

Megadom a szót Göndör István frakcióvezető-helyettes úrnak, Magyar Szocialista Párt. Parancsoljon, öné a szó!

(16.10)

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mint ahogy azt sokan tették, a 3. számú ajánlási pontban lévő Halász János-indítványhoz szólnék, és közben vitatkozom Salamon képviselő úrral és mindazokkal, akik egy kicsit elmentek a tárgytól.

Tehát azt gondolom, ha figyelembe vesszük azt, amit Szekeres Imre elmondott, hogy itt adósságunk van, és nem frakciónak, nem parlamentnek, akkor az az érdekünk, hogy ez a szám most a 15 maradjon, ne pedig az 5. Ha önök elfogadják azt, hogy itt tényleg - és úgy, ahogy Varga képviselő úr elmondta - nagyon sokan vannak az első időszakokban, és mivel az van az indítványban, hogy legfeljebb 15 adható vagy adományozható, ez nem jelenti azt, hogy mindig adni kell. De úgy érzem, hogy pont azzal a generációval szemben, akivel szemben fennáll ez az adósság, az a kötelezettségünk, hogy ezt a felső értéket tartsuk meg és egyelőre ehhez közelítsünk.

S ennyiben, elnök úr, eltérek a mostani részletes vitától, mert az általános vita sajnos lezárult, mire a szó szerinti jegyzőkönyvet visszahoztam a múltkor. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Bocsánat, nem arról volt szó, csak itt vitába keveredtem önökkel, amit most nagyon örülök, hogy Mátrai Márta újra megerősített, amikor azt mondta, hogy ezt a törvényjavaslatot nekünk, vagyis a parlament baloldali többségének egyszerűen nincs joga beadni. A legitim magyar kormánynak, a legitim többségnek joga van, kedves képviselő asszony, beadni, és sajnos most ön visszaigazolta azt, amit akkor Horváth János mondott, csak mire én visszahoztam a szó szerinti jegyzőkönyvet, amely igazolta az én hallomásomat, már lezárták a vitát, és nem volt lehetőségem ezt akkor elmondani.

Köszönöm szépen, és elnézést kérek, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra Révész Máriusz következik, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. Megkérdezem, hogy ön az ajánlás 3. pontjához kíván-e hozzászólni.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Csakúgy, mint a többiek. (Derültség a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Úgy nem lesz jó; a 3. pontjához kérem, hogy szóljon hozzá, mert el fogom venni a szót, amennyiben eltér.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A vita úgy kezdődött, hogy Halász János nagyon konkrétan elmondta, milyen javaslatot tett, és szakmai szempontból indokolta, hogy miért javasolja ötre csökkenteni a kitüntetések számát. Ezután elhangzott egy provokatív hozzászólás, ami nyilvánvalóan tudatosan félremagyarázta a módosító szándékait. Az hangzott el Hegyi Gyula részéről, hogy örül, hogy a Fidesz meggondolta magát.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez egyáltalán nincs így. A Fidesz azokat az észrevételeket, amelyeket az elmúlt ülésen elmondott, továbbra is fenntartja. Úgy gondoljuk, hogy helyénvaló lenne, ha a konkrét módosító javaslatról folyna a vita, de ez után a hozzászólás után nem lehetett megtenni, hogy erre az észrevételre ne reagáljunk és ne húzzuk alá azt, hogy igenis az előző üléseken mondottakat fenntartjuk, és nem változtattuk meg az álláspontunkat.

S arra azért hadd hívjam fel a figyelmet, hogy Mátrai Márta nem azt mondta, amit tisztelt kormánypárti képviselőtársam említett. Mátrai Márta nem vitatta, hogy van joguk önöknek ezt beterjeszteni. Azoknak, akik ezt beterjesztették, morális, erkölcsi alapjuk nincs. De ugyanakkor azt is alá kell húzni, ezt a múltkori vitában is elmondtuk, hogy van a baloldali képviselők, mostani kormánypárti politikusok között is számos olyan politikus, akik ha beterjesztették volna ezt a javaslatot ilyen formában...

ELNÖK: Képviselő úr, eltért nagyon a tárgytól, meg kell hogy vonjam a szót öntől. Nagyon sajnálom. (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját. - Révész Máriusz: Részrehajló, elnök úr! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szabó Zoltántól nem vonta meg.) Felszólalásra következik Hegyi Gyula, a Magyar Szocialista Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó!

HEGYI GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Tévénézők, akik követik a vitát! Csak szeretném rögzíteni, itt arról van szó, hogy a Fidesz úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja a Nagy Imre-érdemrend megalapítását (Dr. Salamon László: Ügyrend!), majd Halász János fideszes képviselő...

ELNÖK: Hegyi Gyula képviselő úrtól is meg fogom vonni a szót, mert eltért a tárgytól.

HEGYI GYULA (MSZP): ...Halász János képviselő úr beadott egy... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját. - Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Nagyon sajnálom. Ügyrendi jelentkező Salamon... (Hegyi Gyula: Halász János azt javasolta, hogy 15 helyett 5 ember kaphasson kitüntetést...) Sajnálom, képviselő úr, ön már nem a tárgyról beszélt, kénytelen voltam öntől is elvenni a szót.

Ügyrendi jelentkezés történt Salamon László részéről. Parancsoljon, öné a szó!

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök úr, sajnos azt az ügyrendi észrevételt kell tennem, hogy kétszeresen is megsértette az imént a Házszabályt, amikor Révész Máriusztól megvonta a szót. Egyrészt, mert ha egyszer megenged a túloldalon ilyen fejtegetéseket, akkor a pártatlan ülésvezetés követelménye nem teszi lehetővé, hogy megvonja a szót. Ez az egyik házszabályi hiba.

A másik pedig az, hogy a szómegvonásnak csak előzetes figyelmeztetés után, ismételt figyelmeztetést követően, annak kilátásba helyezésével kell az ismételt figyelmeztetésnek elhangzania, hogy ha harmadszor is eltér a fél a tárgytól, akkor meg fogja vonni tőle a szót. Ezt pedig nem általánosságban kell az elnöki pulpitusról elmondani a képviselőknek, hanem minden képviselői felszólalásnál konkrétan kell azt a képviselőt először, másodszor figyelmeztetni, majd harmadszor tőle a szót megvonni. Ezt az utat sem Révész Máriusznál, de a tárgyilagosság jegyében el kell ismernem, sem Hegyi Gyulánál elnök úr nem járta végig.

Nem tudja megspórolni, kérem, hogy szíveskedjék a Házszabály előírásait a vita további folyamán pontosan betartani. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Engedje meg, Salamon képviselő úr, hogy egypár megjegyzést hozzáfűzzek az ügyrendi felszólalásához. Az első kérdés az, hogy amennyiben kifogása van, akkor kérem, forduljon az ügyrendi bizottsághoz. Az ülésvezetést egyébként bírálni jelen helyzetben itt nem lehet. A szabály szerint meg kell hogy vonjam ez esetben is öntől majd a szót.

Kettő: nem háromszor, hanem hét esetben figyelmeztettem önöket, hogy eltérnek a szabályoktól, a kettőperces felszólalásoknál én ezt többször elmondtam önöknek. (Dr. Salamon László: A képviselőhöz konkrétan kell intézni.)

Harmadszor pedig szeretném elmondani azt is, hogy többször adtam önöknek, mindkét oldalnak egyébként lehetőséget arra, hogy abban a kérdésben, amiben eltértek a részletes vitában az adott tárgytól, kifejthették a véleményüket többszörösen is. Nekünk feladatunk az is, hogy a Ház működését és a határozathozatalt biztosítani tudjuk, és kötelességünk az is, hogy maradjunk a tárgynál, a tárgytól pedig jelentősen ne térjen el a vita. Ezt kérem önöktől a továbbiakban is.

Jelen esetben pedig szeretném önöket emlékeztetni, hogy a részletes vita második szakaszában vagyunk az ajánlás 3. pontja szerint, amely az adományozható kitüntetések számáról szól, és itt a javaslat az volt, hogy 15-ről 5-re kellene csökkenteni évente. Azt kérem önöktől is, hogy erről vitatkozzanak a vita jelenlegi szakaszában.

Megadom a szót, amennyiben ehhez kíván hozzászólni, Révész Máriusznak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjének. Parancsoljon! Öné a szó kettő percben.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hadd mondjam el még egyszer, hogy én egészen konkrétan, ezzel kezdtem az előző hozzászólásomat is, a 15-ről 5-re való csökkentést említettem, és azt említettem, hogy Halász János képviselő úr ezzel kezdte szakszerű javaslatát. S elmondtam, az, hogy a vita eszkalálódott, nem a Fideszen múlott, hanem azon múlott, hogy olyan hozzászólás hangzott el, ami tudatos félremagyarázása a Fidesz szándékának. Még egyszer aláhúzom, hogy a Fidesz nem a törvényjavaslatot vitatja, nem Nagy Imrével van baj, nem a szándékkal van baj, hanem az előterjesztő morális és erkölcsi hozzáállásával. Ez után a tisztelt elnök úr megvonta a szót; nem értem teljesen pontosan, hogy miért, hiszen én a hozzászólásomat konkrétan a módosító javaslattal kezdtem.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. (Dr. Salamon László nemet int.) Köszönöm szépen, akkor törölték.

Amennyiben ehhez a szakaszhoz további felszólalás nincs, a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a részletes vita harmadik szakaszát az ajánlás 5. pontja szerint, amely a véleményező kuratórium összetételét további szervezetek delegáltjaival bővíti. Kíván-e valaki felszólalni?

Megadom a szót Hegyi Gyula képviselőnek, a Magyar Szocialista Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó!

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Őszintén szólva úgy láttam, hogy Halász János már megnyomta a gombot; nem akartam semmiképpen sem első lenni e módosító indítványnak a vitájában, hiszen az az előterjesztőt illeti meg, de ha már így van, akkor néhány gondolatot mindenképpen szeretnék elmondani.

Ez az 5. számú módosító indítvány arról szól, hogy kibővítené annak a kuratóriumnak az összetételét, amelyik a Nagy Imre-érdemrendet odaítéli. Ezzel kapcsolatban elnök úr türelmét megkockáztatva is el kell mondanom, hogy az előző hét óta az '56-os szervezetek, amelyek meg vannak említve a módosító indítványban, és azok is, amelyek nincsenek megemlítve, különböző módon kifejezték a véleményüket erről a kérdésről és erről a vitáról; gondolom, nemcsak nekem, másoknak is.

(16.20)

Nem akarom itt megnevezni - több fideszes képviselőtársamnak már meg is mutattam a levelet -, egy nagy '56-os szervezet elnöke ebben a kérdésben az én és a szocialisták álláspontjával azonosította magát, és nem a Fideszével. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Melyik az?) Nyilván vannak más '56-os szervezetek, amelyek másképpen gondolkodnak.

Azért csatlakozik ez ehhez a módosító indítványhoz, mert Halász János képviselő úr felsorol nagyon nemes és fontos feladatokat végző '56-os szervezeteket, de ön is tudja, ugyanúgy, mint én, hogy nagyon sok ilyen van. Nagyon sok ilyen van! Lehetne egy 100 vagy 150 fős kuratóriumot is fölállítani, ha minden '56-os személyt és szervezetet ebbe a kuratóriumba be szeretnénk vonni.

Azt gondoljuk, ha a díj Nagy Imre nevét viseli, Nagy Imrének kíván emléket állítani, akkor logikus, hogy ebben elsősorban a Nagy Imre Társaság és a Nagy Imre Alapítvány vegyen részt. Nyilvánvaló, ha ön öt főre kívánja a kitüntettek létszámát csökkenteni, helytelen lenne, ha a kuratóriumban nem tudom, hányan lennének. A kuratóriumnál az ötfős létszám mindenképpen helyesnek és elfogadhatónak tekinthető.

Azok a személyek, akik ebben részt vesznek - ha ön a jelenlegi miniszterelnök úr személyét vitatja is -, mindenképpen nagy demokratikus legitimitással rendelkeznek: az ország miniszterelnöke, az Országgyűlés elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Nagy Imre Társaság és a Nagy Imre Alapítvány vezetője. Ez az a kör, amelyet ha kibővítünk, akkor egyszerűen nem tudunk hol megállni. Nem tudjuk megmondani, melyik az az '56-os szervezet, amelyiknek, ha szeretné a részvételét jelezni, azt kell mondani, hogy ne vegyen részt ebben.

Ami pedig a személyeket illeti, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, mi ugyan azt szeretnénk, ha a Magyar Szocialista Párt adná a miniszterelnököt a következő húsz esztendőben, de önnek mint ellenzéki képviselőnek nyilván azt kell gondolnia, hogy ez nem így lesz, előbb-utóbb a házelnök vagy a miniszterelnök lehet más pártból is. Ilyen módon az ő tekintélyüket is csökkentené, ha az ön módosító indítványát elfogadva és újabb kapcsolódó módosító indítványokat is elfogadva annyira kinyitnánk a kört, hogy lényegében nagyon-nagyon sok civil szervezetet bevonnánk az adományozók körébe.

Ezzel együtt azt hiszem - nem hivatkozom még egyszer arra, amit Révész Máriusz egyszer már vitatni kezdett -, ha az érdemrendhez benyújtott konkrét módosító indítványokról vitatkozunk, akkor jól tesszük. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót normál felszólalásra Halász János úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán nem baj, hogy nem én szóltam először, így talán rövidebb lesz a vita, és nem kerül olyan vitára sor, mint az előbb, és amit nagyon pontosan jellemzett és modellezett, mutatott be Révész Máriusz.

A módosító javaslatom a melléklethez kapcsolódik. A most benyújtott törvénymódosításuk az eljárási szabályok tekintetében tartalmaznak új elemet: azon kuratóriumba, amely a kitüntetési javaslatokat rangsorolja, két civil szervezet is delegálhat küldötteket.

A törvénymódosítás indoklása tartalmazza azt is, hogy október 23-a, az 1956-os magyar forradalom méltó megünnepléséhez hozzátartozik önök szerint ezen kitüntetés adományozása is. Ez van ebben benne. Úgy hiszem, tényleg csak tényszerűen, a szűken vett szövegszerű dolgokról, és nem az erkölcsi oldaláról beszélek, mert mélységesen és teljesen egyetértek fideszes képviselőtársaimmal e tekintetben: ha komolyan gondolják ezt, akkor nem hiszem, hogy csak ezt a két szervezetet kell delegálni ebbe a kuratóriumba.

Ha az '56-os magyar forradalomról beszélnek, akkor igenis kísérletet kell tenni arra, hogy olyan szervezetek, amelyek '56 emlékét ápolják ebben az országban, és valóban nagyon sokan vannak, részt vehessenek ebben a munkában, ne csak kettő; ne csak épp az a két szervezet, amely Nagy Imre nevét viseli. Azt hiszem, a módosításomban felsorolt négy szervezet - az Igazolt Szabadságharcosok Szövetsége, az '56-os Szövetség, a Történelmi Igazságtétel Bizottság és a Politikai Foglyok Országos Szövetsége - olyan szervezet, amelyek esetén igenis meg lehet fontolni azt, hogy ezek is vegyenek részt ebben a munkában.

Ha már azt mondták, hogy legyen ilyen, akkor ne csak kettő legyen. Tegyünk kísérletet arra, hogy találjunk egy optimális megoldást! Persze, minden olyan szervezet, amely foglalkozik ilyen kérdésekkel, amely ápolja '56 emlékét, nem biztos, hogy tag tud itt lenni, hiszen nagyon sok ilyen szervezet van ebben az országban. De vannak emblematikus szervezetek, vannak országos szövetségek e tekintetben, és azt hiszem, róluk nem szabad elfeledkezni; nem szabad elfeledkezni azért sem, mert ahogy látszik a vitákban, politikailag átitatott vitáról van itt szó.

Ne akarjanak már túlságosan egyoldalúak lenni önök ezzel a javaslattal! Gondolkodjunk már azért az egész országban, ezt szeretném kérni önöktől, a javaslatom ezt célozta. Nyilván lehet ehhez kapcsolódó módosító indítványt is benyújtani, és lehet a szervezetek számát pontosítani, ha ezt többen úgy gondolják. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Varga Lászlónak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjének. Képviselő úr, parancsoljon, öné a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Kiegészítve az elmondottakat, éppen a törvényjavaslat indokolása mutatja azt, amit az első, régi törvény kapcsán is mondottam, és idetartozik, hogy a Magyar Szocialista Párt minden esetben le akarja választani a szabadságharcosokat; mert világos, hogy a kuratóriumba oda kell őket venni, ez olyan magától értetődő. Azokat hagyják ki, akik részt vettek, akik hősök voltak, akik minden tekintetben ma is még élő személyek, és ennek a forradalomnak valóban gyakorlói voltak. Ezeket kihagyják!

Semmi ésszerű ok nincs rá, semmi, csak egy, hogy a Magyar Szocialista Párt önzően kisajátítja Nagy Imrét. Erről van szó. Ott kell lenni a kuratóriumban a szabadságharcos szövetség képviselőinek. Aki nem tudja, hogy kik ezek, kérdezzen meg. Én részt vettem ezeknek az ausztráliai, az európai, az Egyesült Államok-beli, a kanadai ülésein. Igen, van több, de van négy-öt kimagasló egyesület. S ennek vezetői önzetlenül, áldozatkészen, a saját pénzükből tartják el a szervezeteket, és ápolják Nagy Imre és a forradalom és szabadságharc emlékét.

Ez, magának a törvényjavaslatnak az indokolása mutatja, hogy megint leszakítják a szabadságharcos szövetségeket. Én is javaslom, hogy nem teljes, és nem is elfogadható, ha a kuratóriumban nincsenek benne a szabadságharcos szövetségek képviselői.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Szekeres Imre politikai államtitkár úrnak. Parancsoljon, öné a szó.

DR. SZEKERES IMRE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslat, amely a kuratórium kiegészítéséről szól, beemelne néhány olyan szervezetet, amely köztudottan az '56-os forradalom és szabadságharc emlékével foglalkozik; illetve nagy részük olyan, aki személyében is részt vett akkor a felkelésben, a harcokban, vagy valamilyen módon utána megtorlás áldozata volt. Minden tiszteletünk az övék.

Amiért a javaslatot a kormány ilyen formában terjesztette elő, az éppen az, hogy van Magyarországon két olyan intézmény, amely hosszú évek óta, vállaltan a nyilvánosság előtt ápolja Nagy Imre emlékét; méghozzá szakmailag megalapozottan, hiszen a Nagy Imre Alapítvány tudományos és oktatási tevékenységét, gondolom, önök is ismerik, illetve pontosan tudják, hogy a Nagy Imre Társaság nagyon széles társadalmi hátteret hozott létre Nagy Imre emlékének ápolására, beleértve egyébként a mai fiatal korosztályt is.

(16.30)

Úgy gondoltuk tehát, és úgy gondolta a kormány mint előterjesztő, hogy helyes, ha maradunk abban a körben, aki az elmúlt évtizedek során ápolta Nagy Imre emlékét, és nem kezdünk bele egy olyan végeláthatatlan vitába, hogy az egyébként mégoly joggal erre a feladatra jelentkező '56-os szervezetek közül melyik legyen a tagja ennek a kuratóriumnak.

De nagyon fontos kérdés, ami ehhez kapcsolódik, és amelyet Varga képviselő úr említett. Természetesen, aki olvasta a kitüntetéstervezetet, tudja, hogy külföldi állampolgár is meg fogja kapni ezt az érdemrendet, amennyiben erre javaslat készül. Tehát ettől még nincs kizárva ebből a lehetőségből, sőt a javaslat erről külön is rendelkezik.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Pártból.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez a kitüntetés az 1956-os forradalmat és szabadságharcot a maga teljességében akarja megjeleníteni, akkor annak a módosító indítványnak a teljesítésétől, amelyik mellett Halász János érvelt, nem lehet elzárkózni.

Én gyerek voltam még a forradalom időszakában, de sok minden megragadt bennem, és a felnőttek később is vissza-visszatérő emlékezései is erősítették azt a képet, hogy 1956 egy antisztálinista és szovjetellenes, mármint a szovjet megszállás elleni olyan forradalom és szabadságharc volt, ami az egész magyar társadalmat átfogta. És ez a kettős cél, a diktatúra megdöntése és az idegen megszálló csapatok távozása tudta egy frontba egyesíteni a társadalomnak azt a részét, amelyik szocializmusban gondolkodott, mert valóban, ők is ott voltak, és ilyenként ott volt Nagy Imre is - menet közben, folyamatos, gyors fejlődés után jutott el a forradalommal való azonosulásig -, tudta egyesíteni ezt a részt a társadalomnak azzal a részével, amelyik polgári rendszerben gondolkodott. S akkor ez egy nagy társadalmi egység volt.

Ha ezt akarjuk, hogy ez a kitüntetés ezt a forradalmat és szabadságharcot egészében jelenítse meg, akkor mindenkit, aki ma országosan számító, lényeges egyesület, be kell venni, mindenkinek helyet kell adni; különben ez a dolog már csak ez okból is félresikerül. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Szekeres Imre politikai államtitkár úrnak, kétperces felszólalásra.

DR. SZEKERES IMRE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen. A képviselő úr felszólalása késztet arra, hogy ehhez a módosító indítványhoz kapcsolódóan valamit tisztázzak - úgy látom ugyanis, félreértés van a Házban a vita körül.

Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a kitüntetés nem kizárólag az '56-ban a forradalomban és szabadságharcban részt vettekre vonatkozik. Ez a kitüntetés a hazafias helytállásukkal példát mutató, a magyar függetlenséget szolgáló, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, a nemzet egységének megvalósítása és a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében kifejtett tevékenység elismerésére szolgál. Tehát nem egy történelmi szakaszra, nem egy történelmi eseményre vonatkozik. Ebből kifolyólag lehet önmagában '56 bármily dicső és méltó megemlítése is, amit itt a képviselő úr megtett - ami az én generációm számára már nyilván történelem volt, hiszen, szemben az önök néhai állításaival, maximum óvodások vagy még azok sem voltunk -, a kitüntetés maga nem csak '56-ról szól. A kitüntetés jóval szélesebb körről szól, időben is és természetesen tevékenységben is.

És amiért csak két olyan alapítvány, illetve egy alapítvány és egy társaság neve került bele, az pontosan ebből fakad, hogy mivel a kitüntetésnek a neve "Nagy Imre" és az ő emlékét ápoló lenne, ezért tartjuk indokoltnak a Nagy Imre Társaság és az alapítvány bevonását. De még egyszer hangsúlyozom: ha valaki elolvassa a törvénytervezetet, az világossá teszi, hogy ez a kitüntetés nem csupán '56-ról szól. Bízom benne, hogy sokan meg fogják közülük is kapni, de nem csupán ők. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképpen csatlakozom ahhoz, amit Szekeres Imre államtitkár úr az imént elmondott. Amikor Salamon László képviselőtársunk azt mondta, hogy nem lehet kihagyni egyetlen jelentősebb '56-os szervezetet sem, ha '56 emlékét akarjuk ápolni, Szekeres államtitkár úr azt mondta, hogy nem csak '56 emlékét akarjuk ápolni - de most ettől tekintsünk el. Ha nem lehet kihagyni egyetlen jelentős '56-os szervezetet sem, akkor érkezünk el oda, abba az állapotba, amit Hegyi Gyula képviselőtársam mondott az imént, hogy 150-200 tagú kuratóriumot kellene létrehozni; és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az egyes szervezetek között méretbeli különbségek vannak, tehát van, amelyet több reprezentánssal is képviseltetni kellene.

Mindazonáltal én azt gondolom, nem teljesen véletlen, hogy miért négy és miért ez a négy javaslat szerepel a Halász képviselőtársunk által benyújtott módosító indítványban. Azt hiszem, bármennyire is a részletes vitáról van szó, azért politikai természetű a vita, hiszen politikai kérdés ez, vagy politikai kérdést sikerült csinálni belőle az elmúlt hetek alatt. Ez a négy szervezet, amelyik itt fölsoroltatik, az elmúlt időszakban markánsan jobboldali álláspontjaival vétette észre magát - ez az igazi indoka annak, hogy most ide bele kell kerülnie.

Ugyan, tessék nekem megmondani, hogy ha ki kell bővíteni, például az '56-os Intézet, amelyet önök olyannyira utálnak, hogy az előző ciklusban még a költségvetési támogatást is megvonták tőle, az ugyan miért nem kerül bele?! Az '56-os Intézetet fenntartó alapítvány, amely igazán híven ápolja 1956 emlékét, ugyan miért nem kerül bele?

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nagyon álságos módosító indítvány volt, amelyik igyekszik megnyitni ennek a kitüntetésnek a kuratóriumát, hogy itt, ha már egyszer nem lehet megakadályozni, hogy létrehozzák, akkor betehessük a lábunkat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pettkó András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Parancsoljon!

PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja miért fogja támogatni Halász János javaslatát? Egyértelmű a válasz: az ő javaslata azt tartalmazza, hogy a kuratórium bővüljön. Miért jó az, ha bővül a kuratórium? Ezáltal, aki kapja ezt az érdemrendet, sokkal nagyobb legitimitással fog rendelkezni.

Mi tehát ezt meg fogjuk szavazni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó.

HEGYI GYULA (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt szeretném először is a szocialista frakció nevében mondani, hogy természetesen mi nem ítélkezünk azok felett a szervezetek felett, amelyek a módosító indítványban meg vannak nevezve. Tisztességes munkát végző szervezetekről van szó; csak nagyon sok másik ilyen is van, amelyik nem szerepel ebben a módosító indítványban.

Varga László tisztelt képviselőtársamnak mondom, őszinte tisztelettel: ő azt mondta, hogy a jelenleg említettek a Szocialista Párt vonzáskörébe vagy a szocialistákhoz tartoznak. Hát a Tudományos Akadémia elnökéről ezt az állítást eddig még soha senkitől nem hallottam; remélem, a képviselő úr sem így gondolta. A Nagy Imre Társaságról és a Nagy Imre Alapítványról sem ez az általános közvélekedés.

Az kétségtelen tény, hogy a miniszterelnök és az Országgyűlés elnöke a Magyar Szocialista Párt tagja, illetve az által delegált személy, de ez a választások eredményéből következik, és ez változhat idővel, noha személy szerint azt remélem, hogy nagyon sokára fog változni. De az bizonyos, hogy ők hivatali funkciójuknál fogva vannak ott, és nem azért, mert a Szocialista Párt ezeket a posztokat elfoglalta magának.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Lázár János, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó.

LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Bizonyos értelemben ellentmondás érződik a Szabó képviselő úr által elmondottak és a korábbiakban elhangzottak között, hiszen ha tizenöt kitüntetést adományozunk, ott az volt az érv, hogy minél több forradalmár részesülhessen ebben az elismerésben. De természetesen én értem és maximálisan akceptálom, hogy nemcsak forradalmárok, hanem olyanok is kitüntetésben részesülnek, akik ma végzik tevékenységüket.

Én azonban a kitüntetésnek a társadalmi konszenzussal kapcsolatos üzenetére hívnám fel a figyelmet. Ha csak két olyan szervezet vesz részt a kitüntetés elbírálásában, amelyik mégiscsak '56-hoz és Nagy Imréhez kötődik, akkor ne tegyük ki a leendő kitüntetetteket bármilyen támadásnak, hiszen '56 nem száz-százötven éve zajlott, hanem történelmileg viszonylag közeli időszakban, ami azt jelenti, hogy még ma is vannak olyan történelmi, történetfilozófiai vagy eseménytörténeti viták, amelyekből következnek történelmi problémák. S azt gondolom, nagyon óvatosan kell eljárnunk, hiszen a kitüntetetteket, legyen bármilyen kormányzat vagy bármilyen kuratórium, amelyik adományozza ezt a kitüntetést, nem szabad kitennünk semmiféle támadásnak.

Ezért azt javaslom, fogadja el a kormánypárt ezt a módosító javaslatot, és járuljon ahhoz hozzá, hogy minél szélesebb társadalmi konszenzussal történjen a kitüntetések elbírálása, hiszen nagyon fontos az a szempont is, hogy Nagy Imre személye és a forradalomban részt vevők személyisége, szerepe nem választható el egymástól.

(16.40)

Ez független attól, hogy egyébként abban az időszakban, '56 őszén baloldali értékeket vagy polgári értékeket képviseltek, hiszen '56 pontosan az összefogásról szól, éppen ezért most is nagyon lényeges megteremteni a kitüntetés elbírálásakor egy bizonyos társadalmi konszenzust, függetlenül egyébként az előterjesztés körül zajló vitáktól, hiszen ez a kitüntetés 10-15-25 év múlva is létezni fog - remélhetőleg. Ez azt jelenti, hogy akkor sem szabad különböző vitákba belemenni, ezért nagyon megfontolásra javaslom - pontosan az '56-os események körül zajló viták oldásaként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) -, hogy egy konszenzus irányába kellene elfogadni ezt a módosítást.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót kétperces felszólalásra Révész Máriusznak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az indoklásban világosan olvasható, hogy október 23-ához, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc méltó megünnepléséhez tartozik majd ez a kitüntetés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha így van, akkor nem értettük félre a törvényt. Tudjuk, hogy nem csak ötvenhatosok kapják. De ha benne van az indoklásban, hogy azért tartjuk fontosnak, hogy ezeket méltóképpen megünnepeljük, akkor szerintem ennek a javaslatnak, amit Halász képviselőtársam elmondott, egyértelműen helye van.

Az Országgyűlés legelső törvényében rögzítette annak idején, hogy az '56-os forradalom és szabadságharc örökösének tartja magát, tehát igenis helyes, ha ebből egy legitimációs forrást teremt. Halász János képviselőtársam egyébként nyitva hagyta a kérdést. Azt mondta - ha figyeltek -, hogy nem ragaszkodik ehhez a négy szervezethez, fontoljuk meg közösen, hogy melyek azok a legnagyobb, legjelentősebb súlyú szervezetek, amelyeket helyénvalónak tartanánk beemelni ebbe a kuratóriumba. Nem mondta, hogy ragaszkodik ehhez a négyhez. Vizsgáljuk meg, gondoljuk végig, hogy melyek ezek a szervezetek, ez a kettő nyilvánvalóan kevés.

Ha tehát önök azokat az érveket, amelyeket leírtak, amelyeket elmondtak, komolyan gondolják, akkor legalább arra hajlandóak, hogy meggondolják ezt a javaslatot, és végigvesszük, hogy melyek azok a legnagyobb súlyú szervezetek, amelyeknek helye lenne ebben a kuratóriumban. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szekeres Imre korábbi érveihez szeretnék visszatérni, amivel indokolta, hogy miért csak az a két szervezet legyen a kuratóriumba delegáló szervezet. Azt mondotta, hogy ez a kitüntetés nemcsak az 1956-os forradalom és szabadságharcról szól, hanem másról is. Ha ez bővítést jelent, akkor ez nem zárja ki, hogy azért még mindazok a szervezetek, amelyek nagyságuknál, súlyuknál fogva valóban reprezentálják 1956 szellemiségét, valahányan ne legyenek tagjai a kuratóriumnak. Nem azt mondta Szekeres Imre, hogy az 1956-os forradalomnak csak egy irányvonalát kívánja kifejezni, mert akkor értem, hanem azt mondta, hogy az egész 1956-os forradalom és szabadságharc és még más. Akkor ez nem azt indokolja, hogy el kell vetni Halász János javaslatát, ellenkezőleg.

Amúgy aztán hozzátette még, hogy ez társadalmi békéről, átmenetről és a békés rendszerváltozásról szól. Most vigyázzunk, mert ha meg erre helyezzük a hangsúlyt, akkor sem a törvény elnevezése, sem a kitüntetés címe, és megint csak a kuratóriumba delegáló szervezetek nem stimmelnek. Akkor kell választani az 1989-90-es időszakból egy olyan személyiséget, aki a rendszerváltozást tudja reprezentálni, vagy kell majd választani, ha eljön ennek az ideje, mert nem biztos, hogy ennek eljött az ideje, és olyan szervezeteket kell betenni vagy mellétenni a már meglévő szervezeteknek, amelyek ezt az eszmeiséget tudják kifejezni.

Tehát nem következetes a Szocialista Párt álláspontja a kuratórium összetételét tekintve, és tényleg el kell dönteni, hogy most végül is mit akar ez a kitüntetés majd kifejezésre juttatni. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra Szekeres Imre államtitkár úrnak megadom a szót.

DR. SZEKERES IMRE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Egészen addig, amíg Salamon képviselő úr nem szólalt meg, hajlottam a javaslat megfontolására. Azonban amit ő most mondott és itt művelt, az teljes mértékben eltántorít tőle, mert valami olyan félreértése az egész javaslatnak, amit egy képzett jogásztól nem várok el.

Először is, a megnevezés Nagy Imréhez kötődik. A kitüntetettek személye azonban - még egyszer felolvasom az 1. §-t, amennyiben önnek nem volt módja ezt az elmúlt három hétben áttanulmányozni -: "A Magyar Köztársaság a hazafias helytállásukkal példát mutató, a magyar függetlenséget szolgáló, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, a nemzet egységének megvalósítása, a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében kifejtett tevékenység elismerésére Nagy Imre-érdemrendet alapít." Ehhez a paragrafushoz önök semmiféle módosító javaslatot nem adtak be, tehát feltéve, de meg nem engedve, ezzel a ponttal egyetértenek. Ez pontosan meghatározza, hogy minek hívják a kitüntetést, hogy Nagy Imre szimbolizálja, és azt is pontosan meghatározza, hogy mifajta hazafias cselekedetért kívánják majd - és remélem, meg is valósul az Országgyűlésben - többen ezt a kitüntetést megalapítani. Ennek az összekeverése azzal, hogy milyen szervezetek képviselik legitimen vagy nem legitimen 1956 örökségét, teljesen értelmetlen és szükségtelen.

A mi részünkről senki semmilyen formában egyetlenegy '56-os szervezet legitimitását nem kérdőjelezi meg. Remélem, önök sem kérdőjelezik meg a Nagy Imre emlékét ápoló Nagy Imre Társaság és Alapítvány ilyenfajta legitimitását sem. Tehát még egyszer hangsúlyozom, semmi olyan szándék nincs, amit ön itt feltételez, és közünk sincs semmifajta ilyen kezdeményezéshez, a törvényjavaslat ugyanis másról szól. Ha lesz ideje, olvassa el!

Köszönöm szépen. (Dr. Salamon László: Személyes érintettség címén kérem a hozzászólási lehetőséget.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, vettem. Személyes érintettség okán megadom kétperces felszólalásra a szót Salamon László képviselő úrnak.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Egészen meglepődtem, hogy az én érvelésem fogja összedönteni azt a most már teljesen nyilvánvaló konszenzust, amelyet - úgy látszik - lehetett érzékelni a Házban. Megmondom őszintén, hogy ezt nem nagyon hallottam ki, bár így lett volna, de most már egészen zavarban vagyok. Szeretném megnyugtatni az államtitkár urat, hogy áttanulmányoztam a törvényt - olyan törvényekhez és olyan kérdésekhez szokásom hozzászólni, amelyeket áttanulmányoztam. Nem is egészen értem, hogy most milyen értelmezést kért rajtam számon az államtitkár úr, mert semmiféle különösebb értelmezést nem fűztem ehhez. Nem tudom, hogy most mi a baja az államtitkár úrnak, jó lenne, ha ezt megtudnám - ideges, mit csináljunk vele? Most már lassan be fog fejeződni a mai napirend, ki lehet ezt várni türelemmel, és ezt az utolsó napirendi pontot is meg lehet vitatni békésen, nyugodtan.

Én csak arról beszéltem, hogy ismerve ennek a kitüntetésnek a megjelenített céljait, és figyelemmel Szekeres államtitkár úr felszólalására is, azt szeretném, ha világosan látnánk, hogy hol van a hangsúly. Az, hogy milyen szervezetek delegálnak a kuratóriumba tagokat, és az, hogy kinek a neve jeleníti meg a kitüntetést, kinek a nevét viseli a kitüntetés, azért azt mégis világosan kifejezésre kellene juttatni, mert hiszen a magyar történelem a magyar szabadságért nagy áldozatokat hozók nagy számával rendelkezik, kezdve Bocskaitól Thökölyn át természetesen Nagy Imréig is bezárólag.

Én csak azért kértem számon, hogy hol a hangsúly. A törvényt jól ismerem, a törvény világos. Az államtitkár úr felszólalása nem volt teljesen összhangban a törvény általam értelmezett üzeneteivel. Még egyszer azt mondom, hogy ha az üzenet középpontjában az '56-os szabadságharc eszmeisége áll (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), akkor fogalmazzuk így - bocsánat, elnök úr, befejezem -, akkor Halász János módosító javaslatainak az elfogadása teljességgel indokolt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ismét megkérem a képviselő hölgyeket és urakat, hogy térjünk vissza az eredeti tárgyhoz, amely a véleményező kuratórium összetételét és további szervezetek delegálását jelenti.

Megadom a szót Varga László képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó.

(16.50)

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az ügy egyre világosabbá válik, amit eleinte mondtunk, hogy a Magyar Szocialista Pártnak önző célja van a Nagy Imre-érdemrenddel. Nem most hangzik el először, az első felszólalásomban egy hete elmondottam, hogy a kuratórium összeállítása önkényes. Nem a Magyar Tudományos Akadémia elnöke ellen szólok - Hegyi Gyula mostanában gyakran félreért -, ő egy kitűnő ember.

Itt arról van szó, hogy október 23-án elindult nemcsak egy század, hanem Albert Camus szerint, sőt Jacques Chirac szerint a világtörténelem egyik legnagyobb forradalma, fiatalok, azzal a törekvéssel, hogy a megszállást szüntessék meg, vonuljanak ki a csapatok, és a magyar nép legyen szabad. Elindult, fiatalok, ismeretlen, senkiről se tudtunk semmit, és ebben a forradalomban megtisztult és naggyá lett Nagy Imre, ennek a forradalomnak a légkörében, és ez a nagysága, de innen kapta az erejét, enélkül ez a kitűnő humanista meghalhatott volna mint vergődő ember, sose tudtunk volna róla semmit. Ennek a forradalomnak a tisztaságában lett naggyá, a november 1-jei táviratával, hogy szabadságot kapjon a népünk, semlegességet, és a Varsói Szerződést felmondta, ezzel lett ő óriás és történelmi személyiség. Ez a kettő nem választható el.

Azért javasoltam az előző felszólalásomban is, hogy ott kell lenni a szabadságharcos szövetségnek, egynek vagy kettőnek; aki ilyeneket mond, hogy száz meg százötven, az teljesen tájékozatlan, ne szóljon hozzá. Én ismerem őket jól, mert beutaztam a világot, mondtam már, és egy vagy két szervezet van, és ott kell lenniük, mert együvé tartoznak, egyik sem lehetett a másik nélkül nagy. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Befejezem, elnök úr.

Tehát igenis szükséges a bekapcsolódás, amely enélkül önkényes, és még egy mondat, remélem, nem kell felszólalnom: a miniszterelnök teljesen alkalmatlan ilyen törvényjavaslatnak az előterjesztésére (Derültség az MSZP soraiban.), amelyben arról van szó, hogy végső soron egy országos, hazafias helytállást kíván... (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, jelentősen túl tetszett lépni az idejét, és eltért a tárgytól. Megadom a szót Soltész Miklós képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó.

SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán markánsan jobboldali szervezeteknek nevezte azokat a szervezeteket, amelyeket a képviselőtársam beterjesztett kuratóriumi tagságra.

Azt gondolom, hogy azok az emberek, azok a fiatalok, akik annak idején az orosz vagy pontosabban: akkor még szovjet tankok ellen Magyarország szabadságát védték, nem jobboldaliak, nem baloldaliak voltak, hanem szabadságharcosok és hősök. Tehát így aposztrofálni őket, azt hiszem, botorság és nagy hiba.

A másik pedig, Szekeres államtitkár úrnak szeretném jelezni a következőt. Ön felolvasta, hogy kik vannak a kuratóriumban. A mondást ön is ismeri: minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Én azt gondolom, hogy sem a miniszterelnök, sem a külügyminiszter úr ebbe a kategóriába, mármint a szentbe, nem nagyon tartozik bele, de hogy nagyon maguk felé hajlik a kezük, az biztos. Tehát nem várható el ettől a kuratóriumtól egy olyan függetlenség, amely valóban azokat az embereket terjeszti elő, akik erre a díjra érdemesek.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Szekeres Imre politikai államtitkár úrnak. Parancsoljon!

DR. SZEKERES IMRE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen. A Házszabálynak megfelelően a tárgynál maradva, szeretném a képviselő urat arra emlékeztetni, hogy az idézett módosító javaslat, amelyet tárgyalunk, semmiféle kifogást nem emelt sem a miniszterelnök, sem a külügyminiszter, sem az Országgyűlés elnöke, sem a Tudományos Akadémia elnöke, sem a Nagy Imre Társaság és Alapítvány részvétele mellett a kuratóriumban.

Az írásos módosító javaslatban ugyanis csak annyi szerepel, hogy ezt valamilyen formában bővítsük ki. Erre utaltam, amikor Salamon képviselő úr személyes megtámadtatásnak érezte, hogy jó lenne, ha tárgyszerűen annál maradnánk, ami le van írva, ami be van terjesztve a Házban, és amihez módosító javaslat született, mert különben követhetetlen a Fidesz álláspontja, és ebből azt a gyenge következtetést vonom le, hogy nem én vagyok ideges, hanem önök.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Szekeres képviselő úr félremagyarázza az általános vitában elhangzottakat, amikor azt említi, hogy egyetértünk például azzal, hogy a kitüntetettek között szerepeljenek olyanok, akik a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke és a békés rendszerváltás megteremtése érdekében sokat tettek. Ezek a fogalmak az önök szocialista szótáraiban érnek valamit, és az általános vitában jómagam is kifejtettem, hogy éppen nem a kommunistákra és azok jogutódjaira, eszmei örököseire jellemzők ezek a ténykedések.

Kérem szépen, ahogy Varga képviselő úr elmondta, '56 az összefogás és a függetlenség eszmeiségét hordozza magában. Erre utal, hogy a forradalom alatt rádión leadott és külföldön regisztrált 225 ismétlődő követelés közül 35 százalék a függetlenségre, 31 százalék a politikai rendszer reformjára, 28 százalék a gazdasági reformokra, 6 százaléka pedig a sajtó- és a vallásszabadságra vonatkozott, és egyébként a diktatúra lerombolása volt a cél.

A kurátorokkal kapcsolatosan: ki fog dönteni arról, amit önök úgy mondanak, hogy békés rendszerváltozás? Kérem szépen, soha nem tárgyalta meg az ország még az elmúlt tizenkét év alatt, hogy mit jelentett volna egy békétlen rendszerváltozás. Az én olvasatomban vagy az elképzeléseimben akkor sem dördült volna el egy lövés sem, senki egy pofont nem kapott volna, de lehet, hogy Magyarország előrébb tartott volna, ha nem békés rendszerváltozás van, hanem úgynevezett békétlen rendszerváltozás lett volna. Egy kurátort mondjanak, aki ebben az ügyben akár ideológiailag, akár elfogadhatóan nyilatkozni tud majd, hogy mi az, hogy békés rendszerváltozás, mi az a társadalmi párbeszéd és a társadalmi béke megteremtése! Önök soha életükben ezen nem munkálkodtak, hiszen azoknak a jogutódai, még egyszer mondom, és eszmei örökösei, akik eltiporták ezt az '56-os forradalmat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót kétperces felszólalásra Szekeres Imre politikai államtitkár úrnak.

DR. SZEKERES IMRE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Én változatlanul a Házszabálynak megfelelően a módosító javaslatról szeretnék szólni, és egy félreértést tisztázni. Kosztolányi képviselő úr ugyanis szó szerint azt mondta, hogy én azt állítottam, hogy a Fidesz ért egyet ezekkel a javaslatokkal, és hogy az általános vitában más hangzott el. Ezt mondta, képviselő úr? (Dr. Kosztolányi Dénes: Így van!) Kérem szépen, semmi ilyet nem mondtam. Én azt mondtam, hogy a beterjesztett törvényjavaslat mit tartalmaz.

Ebből tehát világos, hogy a beterjesztett törvényjavaslat, amely a kormány szándéka szerint van - és az önök álláspontja ettől eltérő. Nem vindikáltam a jogot, hogy az önök álláspontját interpretáljam, ez nem az én dolgom, mindenesetre az ön által elmondottakból nagyjából megállapítható, hogy lényeges különbség van a két álláspont között, mert a törvényjavaslat és a mi álláspontunk fontosnak tartja a békés rendszerváltozást, fontosnak tartja a társadalmi békét, ön - nem merek általánosítani - azonban nem. Ebből vezette le a kuratórium összetételeire vonatkozó álláspontját is, hogy vajon ki van a kuratóriumban olyan, aki ezeket a fogalmakat értelmezni tudja. Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki ebbe a kuratóriumba kerül, tisztségénél fogva és személyénél fogva is erre alkalmas.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felhívom a figyelmüket arra, hogy térjünk vissza az eredeti vita tárgyára. Szeretném önöket emlékeztetni, hogy konkrét javaslat került megfogalmazásra, és ehhez a konkrét javaslathoz kérem a konkrét észrevételeket és véleményeket a továbbiakban.

Megadom a szót kétperces felszólalásra Szabó Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Már jó régen nyomtam meg a gombot, úgyhogy kicsit hosszadalmas lesz. Mindenekelőtt azt szeretném elmondani Salamon László képviselőtársamnak, hogy az általános vitában elég hosszú időn keresztül beszéltünk arról, és én úgy vélem, hogy ez itt kikristályosodott, hogy mi köze van a békés rendszerváltásnak '56-hoz, és mi köze van '56-nak Nagy Imréhez. Tehát azért ezt a vonulatot az elmúlt alkalommal tisztáztuk. Nem gondolom, hogy most ezt újra fel kellene vetni.

Amit Révész Máriusz képviselőtársam mondott, hogy tudniillik két civil szervezet nyilvánvalóan kevés ebbe a kuratóriumba, szeretném megkérdezni, hogy miért, vagy főként miért nyilvánvaló, hogy kevés.

(17.00)

Számomra például az a nyilvánvaló, hogy a hat sok. Hacsak azt nem tetszik mondani, hogy azért kell ide még négy, mert három az kevés lenne, öt meg sok, akkor végképp nem értem, hogy mi az, amitől pont a kettő nyilvánvalóan kevés, de a hat az már nyilvánvalóan elegendő, a kilenc meg nyilvánvalóan sok volna.

Soltész Miklós képviselőtársamnak elmondanám, hogy úgy tűnik, érdemes kikérni ezeket a jegyzőkönyveket. Én nem minősítettem senkit jobboldalinak, én azt mondtam, hogy ezek a szervezetek az elmúlt időszakban markánsan jobboldali megnyilvánulásaikkal vétették észre magukat. Nem minősítettem sem az '56-os forradalmárokat, sem az '56-os forradalmárok mai szervezeteit sem ilyen, sem olyan módon politikailag.

Azt pedig, tisztelt képviselőtársaim, hogy Kosztolányi Dénes képviselő úr, aki azt hiszi, hogy a társadalmi béke és a társadalmi párbeszéd valamiféle kommunista ármány, ő akarjon minket kioktatni 1956 szellemiségéről, ezt tessék megengedni, hogy kikérjem magamnak!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Nógrádi Zoltán képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon, öné a szó.

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Semmiféleképpen sem szerettem volna ehhez a vitához hozzászólni, én azért ültem be az általános és részletes vitára, hogy tanuljam '56-ot, tanuljak ezekből a felszólalásokból. Egy dolog viszont alapvetően nyilvánvalóvá vált számomra, ami alapvető különbség, e vita kapcsán elvi különbség a polgári oldal és a kormányjavaslatot beterjesztő kormányzó párt részéről gondolkodásmódban.

Kérem, aki meggyőződéses demokrata, az nem fél a társadalmasítástól. Számomra már a kisközösségek is bebizonyították, a kisközösségekben működő szervezetek, civil szervezetek a helyi ügyek révén, hogy nem kell félni a vitától, a véleménykülönbségtől, főleg egy ilyen ügyben, amikor egy társadalmilag elfogadott kitüntetésre vonatkozó törvényt próbál a Ház megalkotni.

Még egyszer: én úgy gondolom, hogy a demokrácia velejárója az, hogy vita van, felelős vita van, és a felelős vitán keresztül lehet konszenzust teremteni, de ehhez szükséges a szereplői kör bővítése. Ez elvi kérdés. Halász János javaslata nem minősített, Halász János javaslata nem diszkriminált, egyszerűen elvi kérdésben csak bővíteni kívánja, hogy társadalmasítható, egyértelműen jobban társadalmasítható legyen a kitüntetettek személye, illetve az efölött zajló vita.

Egyértelmű volt Pettkó képviselő úr véleménye a Magyar Demokrata Fórum részéről is. Nem szeretnék én magam sem, de gondolom, számos olyan jelenlevő van a vitában, aki valamikor eljut kitüntetési szintre, ahol csak egy szűk kör dönt róla, és ezáltal az adott méltányos kitüntetésnek nincs meg a társadalmi legitimizációja.

Még egyszer mondom, aki meggyőződéses demokrata, az nem fél attól, hogy több szervezet kerül be egy vitába, amelyek olyan módon folytatják ezt a társadalmi vitát, ami feltehetően csatlakozik a társadalom széles rétegeihez. Így működik ez a kisközösségekben is, de így működik a nemzet szintjén is.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum részéről. Parancsoljon, öné a szó.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én konkrét leszek, és csak a javaslathoz szólok hozzá, és csak erről beszélek. Valóban azt mondja a törvény 1. §-a, hogy a társadalmi béke, a társadalmi konszenzus nagyon fontos cél, és ezt díjazzuk. Ez akkor lehet hiteles, ha az előterjesztő, aki ezt a törvényt előterjesztette, ezt a valóságban gyakorolja. Önök egy előterjesztéssel éltek, amiről mondhatunk sok mindent, én csak egy szót mondok, talán politikailag nem túl elegáns, habár nem szoktuk használni ilyen összefüggésekben ezt a szót. Viszont lehetőségük van arra, hogy gesztust gyakoroljanak. Csupán három módosító indítvány érkezett be, és úgy tűnik, a háromból a parlamenti többség egyet sem lesz hajlandó támogatni. Ártatlan mindegyik módosító javaslat, amelyikről most beszélünk, különösen jó szándékú és jó célú.

Az alapítás nyilván kötődik 1956-hoz, nyilván kötődik Nagy Imréhez és kötődik 1956-hoz, de kötődnek és nagymértékben kötődnek hozzá azok az emberek, akik a TIB tagjai, a Pofosz tagjai, és a másik két említett szervezet tagjai. Tehát önök egyfelől gesztust gyakorolhatnának és példát mutathatnának a társadalmi közmegegyezés létéről és intézményéről, ha ezt az ártatlan javaslatot, az ellenzék javaslatát befogadnák, és talán meg tudnánk teremteni azt a konszenzust, amiről egyébként maga ez az előterjesztés szól.

Azt kérem, hogy ezt vegyék figyelembe, és ha ezt figyelembe veszik, akkor talán békésebben tudunk a közeljövőben vagy az elkövetkezendőkben beszélni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Halász János képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről.

Parancsoljon, öné a szó.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a jó, ha a kimondott szándék és a valós akarat összhangban van egymással. A kimondott szándék adott, hisz ebben a módosító javaslatban, ahogy Szekeres Imre is idézte, kimondják a szándékukat. Ebben szerepel az is, hogy a nemzet egységének megvalósítása érdekében kifejtett tevékenység elismerését is szolgálja majd ez az érdemrend.

A valós akarat azonban nyilván a törvény egészében és a szövegezésében rejlik. Én magam úgy gondoltam, hogy a nemzet egysége akkor testesül meg igazán, ha bővítjük a kuratóriumot, ezért nyújtottam be a módosító javaslatomat. És - ahogy ezt Révész Máriusz is volt kedves elmondani - erre rávilágítottam, és még egyszer megteszem. Tettem ezt azzal a szándékkal is, hogy megnyissam a lehetőséget arra, hogy keressük közösen a jó megoldást. Nem kizárólagosan gondoltam így, nagyon pontosan érzékelték frakciótársaim a szándékomat.

Éppen ezért örültem annak, amikor Szabó Zoltán említett egy másik szervezetet is, tessék beadni kapcsolódó módosító indítványt, még lehet, talán ez mutatná a valóságos szándékot is, a valós akaratot is az önök részéről, hogy folytassunk párbeszédet. Megnyílt a lehetőség, lehet beadni módosító indítványt; ha nem gondolják így teljesnek a kört, vagy túlzottnak tartják, módosítsák még ezt, de nem hiszem, hogy a nemzet egységét megtestesíti ez a kuratóriumi összetétel ebben a tekintetben, már ha a civil szervezeteknek lehetőséget adnak rá, akkor nem hiszem, hogy elég ez a kettő. És az felcsillantott egy kis reményt, amit Szekeres Imre Salamon László felszólalása előtt mondott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), vagy ahogy ő ezt mondta, hogy gondolkodnak ezen.

És kérem szépen, hogy ne nevezze a javaslatomat Szabó Zoltán álságosnak. A javaslatom nem álságos, ne bántsuk meg feleslegesen egymást.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Hegyi Gyula képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én érdeklődve hallgattam a felvetéseket, amelyeket Nógrádi képviselő úr és mások tettek. Én azt gondolom azért, hogy nézzük meg magát ezt az indítványt, ami előttünk van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Öt személy lesz ebben a kuratóriumban, és közülük három a civil szférát képviseli, mert gondolom, abban egyetértünk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia civil szervezetnek számít, még ha nem is így hívjuk, hiszen a legkülönbözőbb tudósok szabadon választott testülete. Ugyanilyen civil szervezet a Nagy Imre Társaság és a Nagy Imre Alapítvány. Arról van szó tehát, hogy ebben a kuratóriumban már most is az öt személy közül három valamilyen módon a kormányzattól, a politikától függetlenül a társadalmi szféra képviselője. Ha ez nem így lenne, akkor amit Nógrádi képviselő úr és mások mondtak, az helyes és megfontolandó lenne.

Azt gondolom, ha elértünk odáig, hogy van egy kuratórium, ahol többségbe került a társadalom, a civil szféra, akkor ez jó célt szolgál.

Ami pedig a vita hangnemét illeti, ez az utolsó hozzászólásom, a múlt héthez képest már sokat nemesedett és tisztult ez a vita. Ha ősszel, amikor elfogadásra kerül ez a javaslat, még ilyen ütemben változunk, akkor talán önök is meg fogják szavazni.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A leendő kurátorok figyelmébe szeretnék egy-két dolgot ajánlani október 23-ával kapcsolatosan, amikor is a gyökértelen, hazátlan, istentelen, téves eszméket hirdetők által gúzsba kötött ifjúság megtalálta magát.

ELNÖK: Képviselő úr, ez mennyiben kapcsolódik egyébként a konkrét előterjesztéshez?

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): A kurátorok kiválasztásánál fontos szempont, hogy ismerik a történelmet, és nem a történelemhamisítást ismerik.

ELNÖK: Bocsánat, ez így nem tartozik a tárgyhoz, kénytelen vagyok figyelmeztetni.

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Első figyelmeztetés. Akkor áttérek a másik részre. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Köszönöm szépen.

A rendelkezésre álló dokumentumok szerint a miniszterelnökké kinevezett Nagy Imrében október 26-ára tudatosult, hogy a kormánynak két lehetősége van: a katonai bizottság javaslatait elfogadva és a szovjet csapatokra támaszkodva kíméletlenül leverni a felkelést vagy élére állni.

ELNÖK: Képviselő úr, másodszor is figyelmeztetnem kell, harmadszor meg fogom vonni a szót!

DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz): Azért szerettem volna elmondani, elnök úr, talán mások is tanultak volna belőle; Romsics Ignác kiváló történészünket idézem, amikor próbálok október 23-áról beszélni, mert Szabó képviselő úrnak teljes mértékben igaza van, amikor föl van háborodva, hogy én kioktatom őt. Igaza van, én nem vagyok gyógypedagógus.

(17.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről. Parancsoljon! Öné a szó, képviselő úr.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Még egyszer fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a törvény indoklása azt tartalmazza, hogy október 23-ának és az '56-os forradalomnak és szabadságharcnak kíván emléket állítani. Azt hiszem, hogy ilyen szempontból érdemes megvizsgálni Halász János javaslatát még egyszer, és valóban érdemes arra visszagondolni, hogy talán abban mindannyian egyetértünk, hogy a békés rendszerváltozás valahol az '56-os forradalomban és szabadságharcban gyökeredzik. Ha így van, akkor azt hiszem, nem lehet probléma, ha azok, akik az '56-os forradalomban és szabadságharcban személyesen részt vettek, benne vannak abban a kuratóriumban, amelyet immár annyiszor felvázolt államtitkár úr, hogy kiknek fogják odaadni a kitüntetést. Ha komolyan gondoljuk, hogy valahol az '56-os forradalomban és szabadságharcban gyökeredzik a rendszerváltozás, akkor helyes, ha bevonjuk ezeket a szervezeteket is az elbíráló kuratóriumba.

Még egyszer, egyetértek Szabó Zoltán képviselő úrral, hogy helyes lenne, ha a jegyzőkönyveket előkerítenénk, ugyanis én olyat nem mondtam, hogy a kettő nyilvánvalóan kevés. Azt mondtam, arra hívtam fel a figyelmet, és még egyszer megteszem, hogy Halász János azt mondta el hozzászólásában, hogy nem egy kizárólagos javaslatot tett, hanem nyitva hagyta azt a kérdést, hogy amennyiben meg tudunk egyezni, próbáljuk meg meghatározni, hogy melyek azok a legjelentősebb '56-os szervezetek, akik helyes lenne, ha ebben a kuratóriumban részt vennének, és azokat a szempontokat, amelyeket az előbb említettem, érvényesítenék. Ez volt az előző hozzászólásom lényege, és nem mondtam olyat, hogy a kettő nyilvánvalóan kevés és hat lenne az ideális, mert ezt nem gondolom így.

Azt gondolom, hogy Halász János elindított egy gondolatot, elmehetnénk abba az irányba, hogy megvizsgáljuk, hogy melyek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a legjelentősebb '56-os szervezetek, és ha konszenzusra jutnánk, akkor ezt érvényesíthetnénk a törvényben. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Szabó Zoltánnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének.

Parancsoljon!

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy látom, hogy Hegyi Gyula képviselőtársam egy kicsit korán dicsérte meg a vita hangnemének javulását, mindenesetre én igyekszem abba az irányba terelni a szót, amikor őszintén megkövetem Halász János képviselőtársamat, ha netán megbántottam volna; természetesen ez a legkevésbé sem állt szándékomban.

Mindazonáltal vitatkozunk valamiről, arról, hogy egy kitüntetés adományozásánál föltétlenül és milyen mértékben van helye azok utódainak, követőinek, szellemi örököseinek, akiknek valamiféle közük van ahhoz az elnevezéshez, ahogyan a kitüntetés szól. Szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy az előző kormány idején felújították a Corvin-lánc adományozását, és mégsem emlékszem arra, hogy a Corvin-lánc adományozásáról döntő kuratóriumba, mondjuk, a fekete sereg hadvezéreinek leszármazottait beleválogatták volna. Tehát ezen az alapon, úgy gondolom, kicsit abszurd érvelni.

Azt is gondolom, ha valaki úgy gondolja, hogy nem demokrata az, aki fél a vélemények sokféleségétől, és annál nagyobb legitimitása lesz ennek a kitüntetésnek, minél többen döntenek majd a kitüntetés odaítéléséről, akkor talán egy közös csatlakozó módosító indítvánnyal azt kellene indítványoznunk, hogy minden évben népszavazás döntsön ennek a kitüntetésnek az odaítéléséről. Ugye, ez is abszurd volna, tisztelt képviselőtársaim?

Tehát úgy gondolom, hogy egy önmagában talán jó szándékú javaslatról szóló vitában a javaslat mellett abszurd érveket fölhozni teljesen felesleges; eléggé előrehaladott az idő, ne nézzük, úgy gondolom, egymást gyereknek! Van egy javaslat, ennek a javaslatnak lehet ilyen, olyan és amolyan értelmet és célt tulajdonítani, de még egyszer mondom, abszurd érveket teljesen fölösleges mellette fölhozni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom.

Megkérdezem Szekeres Imre politikai államtitkár urat, kíván-e a határozathozatal előtt válaszolni a vitában elhangzottakra. Úgy látom, igen, parancsoljon, öné a szó.

DR. SZEKERES IMRE, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Inkább a végszavazás előtt kérek majd a kormány nevében szót.

Köszönöm.