Felszólalás adatai

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Mindig volt és mindig van, és most is szerepel letéti számla gyakorlatilag minden egyes tárca mellett. E letéti számlák kezelése, keletkezése és sorsa a döntő, és ez a kérdés a mostani napirenden.

(9.30)

Helyesen járt-e el a kormány vagy nem járt el helyesen? Szabályosan járt el a kormány vagy nem szabályosan járt el a kormány? Szeretném ebben a témában autentikus véleményként a Magyar Köztársaság államháztartási törvénye 12/A. §-ának (4) bekezdését fölolvasni tételesen. (Babák Mihály és Tállai András egymással beszélgetnek.) Babák képviselőtársamat is megvárnám, mert feltehetőleg neki kellene kétpercezni e tárgyban. Az így szól: "A központi költségvetés, a központi költségvetési szervek, a helyi önkormányzatok számára külön jogszabályban rögzített esetekben, a költségvetési szervek tevékenységi körén kívül eső, nem az állami, illetve önkormányzati feladatellátást finanszírozó pénzeszközök átmenetileg vagy megbízás alapján bonyolított forgalma letéti kezelésben történik. A letéti számla forgalma nem számolható el költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként." (Babák Mihály elhagyja az üléstermet.) Tehát már eleve az elkülönítése ennek a pénzeszköznek törvénysértő volt, hiszen költségvetési szervek közötti kapcsolatról, költségvetési szervek szándékai szerinti folyósításról volt szó.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy megvilágítsam azoknak, akik esetleg nem közgazdászok, és mégis érdeklődnek e téma iránt, hogy mit jelent ez a letéti kezelés: ez a mai gyakorlati életben, családi körülmények között is értelmezhető dolog. Amikor az egyik szomszéd rád bízza a 100 ezer forintot, és megkér arra, hogy amikor a második szomszéd hazajön, add meg neki az adósságát, akkor ez családi viszonyok között is egy letéti kezelés. Amikor megkaptam tőle a 100 ezer forintot, hogy majd odaadjam a szomszédomnak az adósságát, nyilván nem gazdagodtam vele. De nyilván nem szegényedem akkor sem, amikor megadom az adósságot a második szomszédnak. Tehát arról van szó, hogy rajtam kívül álló, tulajdonjogi körömbe nem kerülő javakat kell ideiglenes módon, ideiglenes hatállyal kezelni. Ez abszolúte nem felel meg sem a teljes, a 94 milliárd forint összeg erejéig egyik tételben sem.

Nagyon szeretném hangsúlyozni, nem arról van szó, tisztelt képviselőtársaim - és pláne, aki hallja a rádión keresztül az országgyűlési képviselők véleményét -, hogy mi egyetértünk-e a célokkal, amikre ez fordítódott vagy ebben az évben fordítódik egyáltalán. Egyáltalán nem erről van szó! Van törvényes kezelési módja a többletbevételeknek, tisztelt képviselőtársaim. Az Állami Számvevőszék egyértelműen nyilatkozta azt, hogy a kormánynak nem volt joga a 280 milliárd forint többletköltséget elkölteni előre, hanem ezt be kellett volna nyújtania a megfelelő helyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ez a 94,5 milliárd forint nagyon nagy tétel ahhoz, hogy emellett csak úgy el lehessen menni. Költségvetési törvényt kellett volna módosítani, és amennyiben megemeljük ezeket az előirányzatokat törvényes keretek között, akkor az év végén megmaradt maradványként - kötelezettségekkel terhelt maradványként, így hívják ezt - nyugodtan el lehetett volna költeni 2001-ben a 2000 decemberében meglévő 94,5 milliárd forintos szabad pénzeszközt. (Babák Mihály visszatér az ülésterembe.) Törvényes keretek között is el lehetett volna érni ugyanezt, ezért nem érti az ember, hogy miért kell a törvényes kereteket elkerülve, megkerülve a kormánynak gyakorlatilag önhatalmúlag, a törvényt megsértően tevékenykedni.

Az pedig persze másik része a dolognak, hogy másutt is van az államháztartási törvénynek ilyen kitétele, a 8/A. § (5) bekezdésében: a költségvetésben nem lehet a ráutaló pénzügyi műveleteket, ideértve a letétet is, a költségvetési hiányt, illetve költségvetési többletet módosító költségvetési bevételként, illetve költségvetési kiadásként elszámolni. Tessenek nekem mutatni egy olyan törvényhelyet az államháztartási törvényben, amely lehetővé teszi azt, hogy 94,5 milliárd forintot az állam csak úgy, egyik napról a másikra, saját zsebében megtartva az összeget, elköltöttnek tekinthessen.

Nagyon jó volt a 2000. évi gazdasági teljesítmény. Senki sem vitatja ezt, sőt nyilván ez tette lehetővé az efféle gondolatokat is. Mert nem egyedül van ez a gondolat, tisztelt képviselőtársaim. Nemcsak a letéti számláról van szó 94,5 milliárd forint erejéig, hanem amint már említettem, az áfabevétel is pontosan ezt támasztja alá.

Tisztelt Képviselőtársaim! A számok nem szoktak hazudni. Itt van egy táblázat, amely az 1999-es és a 2000. évi általános forgalmi adó nettó pénzforgalmának havonkénti alakulását szemlélteti. (Felmutatja.) Teljesen párhuzamosan mennek a számok, természetesen 2000 mindig egy kicsit fölötte van az 1999-eseknek, mert a gazdaság teljesítőképessége, a belföldi értékesítés és az ebből származó áfabevétel ezt indokolja. Egyetlenegy hónapban, december hónapban esik le ez a tendencia: 105 milliárdról érdekes módon december hónapban 50 milliárdra esik le az általános forgalmi adó nettó pénzforgalmának decemberi adata. Akkor, amikor minden megelőző évben természetesen az év végi vásárlások miatt nő az ország áfabevétele, érdekes módon egyik hónapról a másikra 55 milliárd forinttal csökkent a bevétele az országnak a 2000. évi elszámolások adatai szerint. Nyilván nem így van ez. Nyilván az adatok tudatosan kerültek ilyen kimunkálásra, és ha valaki komolyan akarja a mozgatórugókat nézni, valóban csak arra juthat, amit Bauer képviselőtársam is mondott, hogy 2001-nek akart ez a kormány egy olyan bázist szerepeltetni, ami kellő gazdálkodási tartalékot biztosít 2001-re és esetleg 2002-re is.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2000-ben fogadtuk el azt az áfatörvény-módosítást, hogy az addigi 30 napos határidőt, az áfa-visszaigénylési kérelmek teljesítésének 30 napos határidejét 45 napra emeltük fel. Ez azt jelenti, hogy még több áfabevételnek kellene jelentkeznie, hiszen a 15 napra eső visszaigénylési jogcímeket az állam bevételi többletként realizálhatta volna. Mégsem ez történt meg, tisztelt képviselőtársaim, 2000 decemberében a szokásos 76 milliárd forintos áfa-visszaigényléssel szemben 146 milliárd forint áfa-visszaigénylést engedett el az APEH. Tisztelt Képviselőtársaim! Automatikusan fölvetődik az emberben a kérdés: az, hogy egyik hónapról a másikra az APEH dolgozói megtáltosodnak, az elképzelhető, és úgy gondolom, hogy nagyon dicséretes az ő részükről is. De az, hogy kétszer annyi munkát végezzenek akkor, amikor novemberben 20 munkanap van, decemberben pedig csak 16 munkanap van, az több mint érdekes, tisztelt képviselőtársaim. Nem akarok rosszindulatú lenni, de úgy gondolom, hogy ha az APEH-nak szüksége volt a 30 napnak a 45 napra emelésére, akkor ezt a munkát nem végezhették el olyan precízen, olyan kemény következetességgel, mint azt egyébként az eltelt 11 hónapban feltehetőleg végezték, és mint ahogy szokták is végezni a vállalkozásokkal szemben.

Ennek egyetlenegy oka és módja, értelme van, tisztelt képviselőtársaim, hogy túl jó volt az év 2000-ben, és túlságosan alacsony lett volna a költségvetési hiány, amit jóvá kellett volna hagyatni a parlamenttel, ha az a tisztességes keretek között számolódott volna el.

Számokról is beszéljek közgazdászként! (Babák Mihály közbeszólása.) Jó. Gondolom, lesz arra mód, hogy válaszoljon Babák képviselőtársam; kevesen vagyunk, minden szó hallatszik, kár ezért elrontsa a hangulatot. Azt hiszem, hogy abszolúte szakmai módon beszélek, szakmai kérdéseket teszek fel, és szakmai válaszra is lennék kíváncsi.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani törvényjavaslat szerint 367 milliárd a központi költségvetési hiány összege. Ez a GDP-hez mérve mintegy 2,8 százalék lenne. Valójában, ha ezt a 94 milliárdot és az áfabevételt figyelembe veszem és azzal korrigálom, akkor az igazi hiánya a 2000. évi költségvetésnek, tisztelt képviselőtársaim, 150 milliárd forint levonása után 217 milliárd forint. Ez a 217 milliárd forint alig több mint 1,5 százaléka az éves GDP-nek. Nyilvánvalóan, amikor a szokásos mértékben, mondjuk, 2001-re is kitekintünk, akkor azt kell megállapítsuk, hogy ezt a 478 milliárd forint tervezett hiányt meg lehet fejelni ezzel a 150 milliárd forinttal anélkül, hogy a kozmetikázás kiderült volna.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról van most szó, hogy tudomásul veszi-e, veheti-e az Országgyűlés ezt a durva hibát. Arról van szó, hogy vonatkozik-e a törvény az Országgyűlésre és a kormányra. Nem kicsi a tét, tisztelt képviselőtársaim: 150 milliárd forint az egyik oldalon és a törvényesség a másik oldalon!

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)