Felszólalás adatai

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Válaszomban messzemenőleg nem a konfrontáció, hanem az együttműködés a meghatározó elem. Azt gondolom, hogy azok a gondok, amiket ön felvetett, mi több, azok a megoldási javaslatok, amiket szintén felvetett, nagyon-nagyon megszívlelendőek és megfontolandóak.

Nyilván nem térhetünk ki az elől, hogy az ön által jelzett térségen kívül hasonló vagy talán típusában hasonló problémákkal az ország számos pontja küzd. Én úgy gondolom, hogy az, amit ön jelzett, az ország területén elég fájó módon jelentkezik - járva az ország különböző pontjait, bizony magam is látom azokat a kisebb-nagyobb térségeket, ahol ezek a gondok talán még fokozottabban jelentkeznek.

Ha megengedi, képviselő úr, igyekszem meglehetősen komplex módon kezelni azokat a gondolatokat, gondokat, amiket ön vázolt. Tény, hogy ebben a Házban is az elmúlt 12 évben, abban a periódusban, amit ön is említett, megannyi felvetés, megannyi vádaskodás, megannyi megoldási javaslat elhangzott, aztán az élet valahogy mégiscsak úgy hozta, hogy azok az emberek, akikről mi itt beszéltünk, vagy mások, az elődeink, nem sokat láttak a sorsuk javulásából.

Én azt gondolom, hogy mára talán-talán már kialakult az az intézményrendszer, ön is utalt a falugazdász-hálózatra, amelyik esetleg alkalmas katalizátor lehetne a gondok megoldásában. De a legfontosabb dolog, és ezt szeretném hangsúlyozni: az összefogás, és a helyi összefogás értéke, amit a kormány nyilvánvalóan fel kell hogy vállaljon, és fel is tud vállalni; nem ez a kormány, az a kormány - a mindenkori magyar kormány.

Az összefogás úgy is értendő, hogy vannak olyan, közkeletű néven: kistérségek, amelyek - ha esetleg nagyobb a terület, akkor még több ilyen kistérség is észlelhető - együtt talán meg tudják fogalmazni a valós gondjaikat és azokat a pontos igényeket, amiknek a kielégítésére nekik szükségük van, hiszen generál szabályokkal, exporttámogatásokkal nem lehet apró kistérségi gondokat egy csapásra megoldani. Márpedig azt kell mondjam, hogy a magyar agráriumról való gondolkodás picit talán mindig ebbe az irányba csúszott el.

Persze, ma ebben a Házban egy interpelláció szólt erről; jómagam úgy találtam fogalmazni, hogy véget kell vetni annak az idilli világnak, amiben mindenki hasraütésszerűen úgy, annyit és ott termel, ahogy a jókedve diktálja, hanem tényleg szervezett körülmények között kell ezt tenni. Amint ön is mondta: nem szabad magukra hagyni a gazdákat tanácstalanságban, hogy megváltozott körülmények esetén is a régi, megszokott kerékvágásban próbálják vinni az életük szekerét. Ha egyszer látjuk, hogy tartósan szárazság van egy adott magyar térségben, akkor vagy öntözünk, vagy különböző kultúrákat váltunk. Nem lehet ragaszkodni ahhoz, hogy márpedig ha az öregapám is gabonát termelt itt kétszáz évvel ezelőtt, akkor nekem is ezt kell tenni - váltani kell. Igaza van, képviselő úr, ebben kell segítséget nyújtani ezeknek az embereknek.

Ehhez persze igen felkészült falugazdász-hálózat is szükségeltetik. Én azt gondolom, az a falugazdász-hálózat, ami jelenleg van, sem intézményi struktúrájában, sem személyi összetételében még messze nem az ideális. De akkor is mi vagyunk itt, már úgy értem, hogy azok az emberek élnek itt, ebben az országban, akik élnek, a gondokkal, az örömökkel és a megoldásokkal, sőt még a bűnözők is a mi bűnözőink, akikre ön is utalt, ennek az országnak a bűnözői, tehát meggyőződésem, hogy az adott térség összes érdekeltjének, összes társadalmi szereplőjének, az önkormányzatnak, a képviselőnek, az önkormányzati képviselőnek, a parlamenti képviselőnek, a falugazdásznak és maguknak a gazdáknak kell gyakorlatilag világos jövőképet alkotniuk magukról. Ezt szerintem helyettük és nélkülük a kormány nem tudja, és nyilván nem is akarhatja megvalósítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Tehát összegezve: azok a javaslatok, amiket ön felvetett, nagyrészt már szerepelnek a kormány 2003. évi elgondolásaiban, nem azért, mert ez a kormány van, hanem ez már a korábbi kormányok étlapján is szerepelt, csak kevés erő jutott ezeknek a megvalósítására.

(18.30)

Azt hiszem, hogy külön dialógussal, esetleg egy térségre irányuló extra tanácskozással még ezt tudnánk valamelyest serkenteni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)