Felszólalás adatai

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Amikor Magyarország 1998-ban megkezdte az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat, egyértelmű kötelezettséget vállalt, hogy 2002 végéig az ország jogrendszerét összhangba hozza az acquis communautaire-rel, az Európai Unió jogrendszerével.

Az előttünk lévő T/4984. számú, a jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezettel tehát a kormány valójában az előbb említett folyamat részeként - mintegy az európai uniós tagság előfeltételeként - e jogharmonizációs kötelezettségének tesz eleget. Ugyanis ez a jogszabály teljes összhangot biztosít a tagállamok területéről jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló 93/7. számú EGK uniós irányelvvel, a magyar jogrendszerben megteremti az uniós irányelvben meghatározott visszaszolgáltatási eljárás jogszabályi és szervezeti hátterét.

Tisztelt Elnök Asszony! A most tárgyalt tervezet jóllehet egyike az elmúlt évben elénk került sok száz harmonizációs törvénynek, amely beilleszti Magyarországot az Európai Unió jogrendszerébe - mondhatni, a jogászok számára ez egy rutin feladat -, mégis van itt valami, ami joggal kelti fel az integrációval foglalkozó politikusok figyelmét, tudniillik ez a tervezet a jogharmonizációnak egy olyan területével foglalkozik, amely egyes szakértők szerint az Unió mostohagyermeke, ami nem más, mint a kultúra. Talán sokan nem is tudják, hogy az Unió alapítása utána 35 évnek kellett eltelnie, hogy 1992-ben a kultúrára vonatkozó fejezet bekerüljön a maastrichti szerződés szövegébe.

Természetesen látnunk kell azt is, hogy az európai integráció korábban elsősorban gazdasági és kereskedelmi területekre koncentrált, de ma már sokkal tágabb célok határozzák meg az Unió működését. Ennek megfelelően a tagállamok állampolgárainak nagyobb lehetőséget biztosítanak az Európai Unióhoz tartozás érzésének erősítésére, ugyanakkor a nemzetek a regionális tradíciók és a kultúrák közötti különbségeket teljes mértékben elismerték. Ezen az úgynevezett érzékeny területen az elsődleges irányító elv a szubszidiaritás elve, melynek alapján a kultúra területe továbbra is a tagállamok gondozásában marad, de az Európai Unió ugyanakkor átfogó programokat indít a kulturális együttműködés elősegítésére, és lehetőséget biztosít a különböző kultúrák nemhogy együttélésére, hanem kibontására is.

(21.50)

Ezt a tényt azért fontos hangsúlyoznunk, mert a közösségi politika nem minden esetben veszi figyelembe a kulturális terület sajátos igényeit. Ebből is következően ezen problémák pusztán tagállami szinten nem oldhatók meg. Ez az elgondolás tehát először a maastrichti szerződés szövegében került kifejezésre, amikor a kultúra mellett új, közösségi felelősség alá tartozó területek kerültek meghatározásra, például az oktatás vagy az ifjúságpolitika.

Tisztelt Elnök Asszony! 1993. január 1-jétől az Unióban megszűntek a belső határok. Önmagában véve ez óriási dolog, hogy teljes mértékben megvalósult az Unión belül az áruk szabad áramlása. De ebben a pillanatban vált nyilvánvalóvá az is, hogy mindez közvetlenül veszélyezteti a tagállamok kulturális örökségének megőrzését. Éppen ezért tartották fontosnak az Unióban, hogy a kulturális javak védelme érdekében olyan jogszabályokat kell alkotni, amelyek egyrészt ezen javak exportjáról szólnak - mint EGK-rendelet -, illetve a tagállamok területéről jogellenesen kivitt javak visszaszolgáltatásáról rendelkeznek - ez az EGK irányelve. Ez utóbbi irányelv egyébként azt teszi lehetővé, hogy a korábban említett rendeletet megkerülő módon a tagállamokból kikerülő kulturális javakat megfelelő védelemben részesítsék. Ma már ott tartunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Unióban elfogadták a Kultúra 2000 nevű akcióprogramot, amiben keretprogramszerűen határozták meg a kultúra támogatásával kapcsolatos célokat, többek között az európai szintű kulturális örökségek megőrzését és védelmét.

Tisztelt Elnök Asszony! A tisztelt Ház asztalán lévő törvénytervezet már több, korábban megszületett törvénnyel, illetve jogszabállyal teljesen összhangban van, mint ahogy azt miniszter úr is említette. Elsőként kell említenem a Magyar Köztársaság és az akkori Európai Közösségek között 1994-ben életbe lépett Európai Megállapodást, ami egyébként is ma érvényben van, és a 2004-es csatlakozásig hatályos. A VII. címben a kulturális együttműködés fejezete meghatározza a kooperáció jogi kereteit, ami kiterjed a regionális kulturális értékek megőrzésére. Mintegy ezzel is összhangban alkotta meg az Országgyűlés a 2001. évi LXIV., a kulturális örökségek védelméről szóló törvényt, ami felállítja a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt. Ez a hivatal látja el a Magyarországról jogtalanul kivitt, illetve behozott kulturális javakkal kapcsolatos mindenfajta teendőket.

Végül nekem is szólnom kell arról, hogy hazánk ez évben ratifikálta és a 2001. évi XXVIII. törvénnyel hirdette ki az UNIDROIT-egyezményt, amely a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaszolgáltatásáról rendelkezik. Tehát így a csatlakozás várható 2004-es időpontjában Magyarországnak nyilatkoznia kell, hogy a két jogszabály eltérése esetén az európai uniós tagállamokkal szemben Magyarország a közösségi irányelveket alkalmazza.

Tisztelt Elnök Asszony! Nem kétséges tehát, hogy e törvénytervezet Magyarország érdekeit szolgálja, és elősegíti a zökkenőmentes uniós tagságunkat és majdani beilleszkedésünket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja a törvényjavaslatot és azt elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak.

Elnök asszony, végül engedjen meg egy személyes megjegyzést, ami a törvény tárgyalásakor eszembe jutott. Mint Sárospatakon lakó képviselő, önkéntelenül is azokra a kulturális javakra, könyvekre gondolok, amelyeket a második világháború után a református kollégiumból jogellenesen hurcoltak el az akkori Szovjetunióba. Közel egy évtizede küzdünk azért, hogy ezeket a nemzeti értékeket képviselő relikviákat visszaszerezzük a Sárospataki Református Kollégium nagykönyvtárába. Habent sua fata libelli - a könyveknek megvan a saját sorsuk, mondja az ókori mondás, és reméljük, ezeknek a könyveknek az lesz a végső sorsa, hogy hamarosan visszakerülnek jogos tulajdonába a Sárospataki Református Kollégiumnak.

Köszönöm a türelmüket. (Taps.)