Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Egymás után követik azok a törvényjavaslatok most az ülés sorát, amelyek más-más egyetemek alapítványi formában való továbbműködéséről és azok vagyonjuttatásáról szólnak. Miután most a bizottsági javaslatok után ez a következő felvonás, természetesen nem fogok mindegyiknél felszólalni, ennél az elsőnél teszem meg az észrevételeimet. Azt gondolom, hogy hiába voltunk már egy plenáris ülésen, hiába volt mindegyik javaslat a bizottságok előtt, még mindig nem kaptuk meg azokat a válaszokat, amelyek a kétségeinket kialakították. Az egyik ilyen javaslat vonatkozásában az általános vitában felvetettem két kérdést. Az első kérdés az, hogy ha már a miniszter nevezi ki a kurátorokat, akkor miért nincsenek meghatározva a kurátorokkal szembeni elvárosok, mint képesség, valamifajta életút, az egyetemhez való valamifajta szakmai kötődés. Miért van az, hogy ezzel a javaslattal tulajdonképpen egy valamikori politikai vezető kénye-kedvének teszik ki azt, hogy ezekre a szent intézményekre vigyázó, óvó és működtető személyek kik lesznek, a kártyapartnerek, a vadásztársak, a gyerekkori osztálytársak, vagy kicsodák? Semmi, de semmi szakmai elvrendszer nincs meghatározva, hogy minek, milyen adottságoknak kell megfelelniük azoknak az embereknek, akik ezeket a szent intézményeket fogják működtetni.

Ráadásul, amint már korábban is elmondtam, mindenki tudja ebben az országban, hogy kurátorokat az alapító nem tud csak úgy visszahívni. Az nem úgy van, hogy ma úgy gondoltam, hogy kurátor lesz, majd egyszer csak azt gondolom, hogy nem. Egyetlen esetben van lehetőség arra, hogy váltás legyen, ha határozott időre nevezik ki, de a javaslatban ez sincs benne. Tehát még az az alapvetés sincs a jogalkotó által meghatározva, hogy ha már a miniszter diszkrecionális jogává teszik azt örök időkre, hogy ezek fölött a szent intézmények fölött kik diszponálnak, legalább akkor határozott időre legyenek kijelölve, hogy majd a munkájukat megnézve, illetve az egyetem adottságait, fejlődését, a versenyképesség-növekedést  amit ma már nem tudom, hányadszor hallunk e téma kapcsán itt a Házban  tudják teljesíteni. Miután nincs az a magyar bíróság, amely kurátor visszahívását bejegyezné, örök időkre oda lehet olyan embereket tapasztani ezeknek az intézményeknek az irányítására, akik lehet, hogy erre nem is alkalmasak.

Amikor ezt a témát felvetettem, Orbán Balázs államtitkár úr azt válaszolta, hogy pont az a cél, hogy majd ne a mindenkori politikai változás határozza meg ezeknek az intézményeknek a működését, hanem legyen egy kontinuitás, legyenek olyan gazdái azok az emberek, akiket majd kineveznek, ezeknek az intézményeknek, akik pártokon felülállóan sok-sok cikluson keresztül hatékonyan tudják működtetni ezeket az egyetemeket. Igen  de mi van, ha nem? Bocsánatot kérek, csak politikai döntés lehet valamifajta változtatás? Csak a politika határozhatja meg, hogy egy tisztségben valakit megtartanak, vagy sem? Hát, lehet képességekbéli hiány, lehet hozzáállásbéli hiány, lehet az, hogy a kuratóriumi ülésekre három éve nem jár. Nem fordulhat elő? Lehet, hogy az egészsége úgy leromlik, hogy nem tudja ellátni a feladatát. Ha nem határoznak meg határozott időt  és ez a javaslat erre semmilyen garanciát nem teremt , akkor éppen arról van szó, hogy egy politikai rezsim bebetonoz olyan embereket ezen intézmények élére, akik lehet, hogy nem is alkalmasak rá.

De itt van a másik, ennél sokkal komolyabb kérdés. Nem is értem egyébként, hogy a törvényalkotásban, ebben a javaslatban hogy kerülhet ilyen a Ház elé.

(19.30)

Mi történik? Vagyont adunk át ezeknek az alapítványoknak, tehát az állam, a polgárok közös vagyonából kikerülnek ezek a vagyonelemek. Ez még nem lenne probléma, hogyha az lenne beleírva, hogy nem lehet értékesíteni, csak a saját céljaira használhatja fel. Igen, az előterjesztésben szerepelt az, hogy abban az esetben, ha az alapítvány megszűnik, akkor a vagyon visszaszáll az államra. De milyen vagyon? Melyik vagyon száll vissza? Az, ami már akár meg sincs? És az, hogy bele van írva ebbe a javaslatba, hogy az egyetem a tulajdonába adott ingatlanokat a tulajdonátruházási szerződésben meghatározott célra használhatja fel, de értékesítheti azokat, és ha értékesítette, akkor az átruházás költsége után fennmaradó részt az alapvető tevékenységére tudja fordítani vagy kénytelen fordítani. Hát, ha eladja az ingatlant, az épületet, ahol az egyetem működik, akkor hogy fog működni? Akkor miből fogja, hogy fogja az alaptevékenységét szolgálni?

Nekem azt senki ne mondja, hogy ez nem az állami vagyon kimentése! Nekem azt senki ne mondja, hogy ha egy alapítványi formában kívánnak egy egyetemet működtetni ettől kezdve, akkor ne lehetett volna, hogy megmarad az állam tulajdonaként, és az alapítvány a vagyonkezelője! Nekem azt senki, de senki ne mondja, hogy ennek ez volt az egyetlen formája! Itt arról van szó, hogy a mostani kormány hosszú időn át diszponálni akar az egyetemek felett, úgy, hogy esetleg pont nem az oktatási igények, pont nem a fejlődés, pont nem a fiatalok edukációemelkedése a cél, hanem az, hogy ezen a területen is hosszú távon egy politikai befolyást tudjon gyakorolni. Ha nem ez lett volna a cél, akkor ez ide nem kerül be. Mi az, hogy holnap megalapítanak az állatorvosi egyetemből vagy bármelyik egyetemből egy alapítványt, odaadják neki a vagyont, és akár holnapután eladhatja a teljes vagyont? Semmi, de semmi garancia nincs rá! Mit csinál? Eladja a több milliárdot érő, gyönyörű épületeket  amelyeket egyébként nagy részben, nagyon kevés épület kivételével a XIX. századi elődeink hoztak létre, tehát már csak az ősökre is kellene gondolnunk, akik ezeket létrehozták, hogy nem herdáljuk el , majd fogja magát, sok milliárdért eladja, majd szépen bérel valahol egy ilyen szimpla tömbépületet, egy ilyen könnyűszerkezetes épületet, azt mondja: ezután ott lesz az egyetemi oktatásnak a helye, és viszontlátásra! És ebek harmincadjára került az állami vagyon.

Itt, ebben a javaslatban semmi garancia nincs arra, hogy valamikor ezek a vagyonelemek az oktatás érdekében meg fognak maradni. Aki ezt ide, ebbe a házba behozta, az ellene van a magyar nemzet közösségi vagyonának, ellene van a józan észnek, és ellene van mindannak, amiért egyáltalán az emberek azt gondolják, hogy demokrácia van, jogállam van. És  ami a legfontosabb  egy politikai rezsim soha nem hoz létre olyan viszonyokat, amelyeket nem lehet megváltoztatni. Az a rezsim, amelynek ez az alapvető célja, az a saját maga hatalmának a továbbélésére játszik. De, kérem szépen, önök tudják, mindenki tudja, egyszer minden véget ér mindannyiunknak, kinek előbb, kinek később, és hogy az egyetemi világot, ezt a szent ügyet használják fel arra, hogy hosszú távon ingatlanmanipuláció részese legyen ezeknek az egyetemeknek a működési infrastruktúrája, azt egyszerűen nem tudom elfogadni.

Úgyhogy nagy tisztelettel, államtitkár úr, még az előző javaslatánál ön üdvözölte azokat a támogató, ellenzéki támogató javaslatokat, hát, azt tudom mondani, drága államtitkár úr, hogy ha ebben az ellenzéki közegben ezt valaki is megszavazza, az bizony a jövő oktatása elől veszi el a levegőt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.  Dr. Varga-Damm Andrea elhagyja az üléstermet.)