Felszólalás adatai

ERKEL TIBOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A T/4192. számú törvényjavaslatról szeretnék néhány szót szólni. Előtte azonban az imént elhangzott hozzászólásokra reagálva egy tájékoztatást kell adnom önöknek.

Az elmúlt hét folyamán egy képviselői önálló indítvány jutott el hozzám és természetesen mindannyiunkhoz, amely már címében is meghökkentően indult. Idézem: "A politikai közszereplők szavahihetőségének helyreállítására szülessen törvény." - javasolja egy MSZP-s képviselőtársunk, és mindjárt az 1. §-ban a lényegre tör. Idézem: "A politikai közszereplő, illetve köztisztséget betöltő - továbbiakban közszereplő - a) nem vezetheti félre a közvéleményt, b) nem hamisíthat meg tényszerű adatot, tényt, megtörtént eseményt, c) nem adhat utasítást arra, hogy köztisztviselő bármely érdekre hivatkozva számszaki adatot, tényt, konkrét eseményt félrevezető módon használjon föl, d) nem használhat kormányzati, önkormányzati szervet tények meghamisítására, a Központi Statisztikai Hivatal, a közvélemény-kutató és más intézetek tényszerű adatainak megtévesztő módon történő feldolgozására és nyilvánosságra hozatalára."

Az idézetet rövid pillanatokra szakítom meg, mert be kell vallanom, hogy a közvélemény-kutató intézetek tényszerű adataira utalás kissé megrendített a törvény javaslattevőinek széles körű tájékozottsága tekintetében, mégis e rövid, önkritika műfajú paragrafust most követő 2. §-sal és annak teljes egészével egyetértek. Idézem a 2. § (1) bekezdését: "Az a közszereplő, aki az 1. § rendelkezéseit megsérti, e törvény rendelkezései szerint nyilvánosság előtt elmarasztalható."

Tisztelt Előterjesztő! Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy e törvényjavaslat még nem került a tisztelt Ház elé, a javaslattevőn kívül senkit nem terhel egyelőre felelősség az abban foglaltak számonkérését illetőn; a javaslattevőn kívül, mert ő, illetve a frakciója - esetünkben az MSZP - a javaslattétellel egyszersmind vállalta, hogy az abban foglaltakkal azonosul, véletlenül sem vezeti félre a közvéleményt s a többi, többé ilyet nem tesz semmiképp, ám ha mégis, marasztalják el őt, őket a nyilvánosság előtt, ahogyan azt a 2. § elrendeli - és természetesen nemcsak itthon, külföldön is.

Történelmi pillanatnak leszünk most tanúi, tisztelt képviselőtársaim, az MSZP frakciója bebizonyíthatja, hogy a javaslatának van értelme, és annak alkalmazását saját témareferenseinek nyilvános elmarasztalásával megkezdi. Ha ezt netán nem tenné, bízhat a félrevezetett közvélemény aktivitásában.

Mivel a tisztelt előterjesztő és a kormánypárti szónokok az eddigiek során kifejtették e jogharmonizációs célú törvénymódosítás okát és célját, mivel e kérdések megvitatására általánosságban és részleteiben is egyszer már sor került, továbbá mivel az akkor legjobbnak ítélt módosító indítványokat az előterjesztő látnivalóan hasznosította az új verzió kidolgozásában, a törvényjavaslat további végigelemzése fölösleges fontoskodás lenne csupán.

Ezért azonnal rátérek néhány olyan részletkérdésre, amelyekben már a bizottsági viták során sem jutottunk el - legalább is eddig - a kölcsönös megértésig. A 2. § 14. alpontja a klasszikus reklámot definiálja. A 41. alpont a reklámról bővebben szól. Idézem: "Ellenérték vagy ellenszolgáltatás fejében közzétehető műsorszám, amely a reklámozó vállalkozás vagy műsorszolgáltató által kívánt más hatás elérését segíti elő." Majd még egyszer a reklámról később, 6. § 7. alpontja: "nem tehető közzé vallási vagy politikai meggyőződést sértő reklám".

Ehhez a három kiemeléshez csatolom még a hatályos törvény "Alapelvek" fejezetéből a 3. § (2) bekezdését, amely szerint - idézem - "a műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére."

A mi kifogásunk az, hogy míg a javaslat reklámmásodpercekre tiltja, hogy az vallási vagy politikai meggyőződést sértsen - ez a bizonyos 6. § 7. alpont -, a másfél-két órás nagyfilmek, műsortömbök esetében ugyanezt a szándékot még csak észrevenni sem szeretné. Számomra azonban nem meggyőző kifogásként, védekezésként az idézett alapelvekben foglaltakra való mutatás. Én ugyanis nem direkt alkotmánysértésekre gondolok - bár abból is sikerült összehozni egyet, elbeszélgetve egy vállalkozó kedvű miniszterelnök-bérgyilkossal -, és nem is az emberi jogok durva megsértésére, nem mintha abból nem akadna bőven.

Ezek a túlméretezett reklámfilmek főként sorozatban hatnak. A történetek, a szereplők életfilozófiája, magatartása, tüntetően viselt szimbólumrendszere a folyamatos néző-képernyő kapcsolat révén szemléletmód-, gondolkodás-, életvitel-torzulást idézhet elő, ami igenis lehet érdeke a filmek gyártását támogatóknak - ennek az érdeknek a burkolt reklámozásáról van szó -, de semmiképpen sem érdeke a befolyásolt személyeknek, csoportnak, vallási közösségnek, tágabban akár egy nemzetnek, mondjuk, a magyar nemzetnek.

(16.40)

Amennyiben ezen műalkotások elleni fellépésünk netán cenzúrának tűnnék - persze, mint minden mérgezett táplálék tilalma, ez is az lenne, hangsúlyozom, mi nem akadályozhatjuk, tehát nem is akadályozzuk meg a vetítésüket.

Ám javasoljuk, hogy a hivatal, az ORTT az adott csatornánál az erre fordított műsoridőt a maximált reklámidő bizonyos hányadában tartsa nyilván. Továbbá javasoljuk a tájékozatlan, célzott közönség figyelmének felkeltését szaklapokban, a napisajtóban, hogy e filmek által szellemi mérgezésnek lesznek kitéve. Vessék alá magukat öncenzúrának, ha majd jónak ítélik!

A 4. §-ban a gyermekek védelmében kidolgozott eljárási rend bizonyíték arra, hogy más védelemre szorulók is élvezhetnék hasonló módon a törvényhozók támogatását. Márpedig ötven év kommunista diktatúrája és agymosása után különösen fontos volna, bármilyen szellemi befolyásolók között élve, számukra és számunkra a kártékony hátsó szándékot tetten érni, és a hatását semlegesíteni.

Ezzel egyébként csak nyerne a filmkínálat gazdagsága, hiszen ahogy megismerhette bárki, ha kíváncsi volt rá, ahogy van kitűnő minőségű, angol nyelvterületen született könnyűzene, úgy bőven található kiváló amerikai film is; sem az egyikből, sem a másikból nem szorulunk dömpingcikkek szemetére.

Egyébként áttételesen erről szól a következő, az 5. §-ra vonatkozó észrevételünk. Az 5. § kizárólagos közvetítési jog korlátozására vonatkozó módosítási szándékával teljesen egyetértünk. Felhívjuk azonban az előterjesztő figyelmét, hogy - idézem -: "a hazai közönség meghatározó része, amely a 2. § 50. pontja szerint Magyarország lakosságának 90 százaléka, nem lehet azonos a hazai közönség egy meghatározott részével."

Az 5. §-ra vonatkozó részletes indoklás (2) és (3) bekezdésében úgy használják mind a két jelzőt azonos szövegkörnyezetben, hogy azzal kétségessé teszik, hogy melyiket tekintik érvényesnek. A meghatározott rész ugyanis lehet a meghatározó rész töredéke is, mégis képviselhet igénye megfogalmazásában olyan közérdekeket érintő eseményeket, amelyeknek éppen a későbbi közérdeklődés felkeltése lenne a hivatása.

Tehát amikor a kormány e törvénymódosítás szerint vagy az 5. § szerint meghatározza a társadalom számára nagy jelentőségű - tehát labdarúgó-mérkőzések, rockkoncertek, vetélkedők mellett kulturális, tudományos, nemzeti ünnepi, közegészséget érintő és a többi -, közérdeklődésre számot tartó rádiós és televíziós események körét, akkor a nagy jelentőségűre kell majd helyezni a hangsúlyt, mert a közérdeklődés ezek felé vagy megnyilvánul, vagy a közszolgálati média feladata annak felkeltése.

Bízván a tisztelt előterjesztő ez irányú bizonyos egyetértésében, megkíséreljük módosító indítvánnyal kiküszöbölni a felmerülhető félreértéseket.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)