Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FARKAS SÁNDOR agrárminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azt azért szeretném megjegyezni elöljáróban, hogy minden egyes kormánypárti politikus június 4-ét ugyanolyan nagyszerű napnak tartja, mint, azt hiszem, Magyarország minden állampolgára. Tehát amit ön itt most megjegyzést tett, azt inkább politikai csatározásra értem, semmint hogy a belső valóságában ki mit ért azon, hogy június 4-e a nemzeti összetartozás napja.A trianoni békediktátum aláírásának napján a magyar nemzetgyűlés elnöke, Rakovszky István, akinek az a felelősségteljes szerep jutott, hogy 1920. június 4-én, ezen a tragikus napon szóljon a Ház előtt, a következőket mondta. „Minden igazságtalanságnak megvan az a mélységes megtorlása, hogy belőle a jónak bőséges forrása fakad.” Amikor 2010-ben a Fidesz-KDNP előterjesztette a nemzeti összetartozás mellett tett tanúságtételről szóló törvényt, számos kritika ért bennünket, hogy Trianon gyászos évfordulóján ünnepet akarunk ülni. Távol álljon tőlünk, ahogy Juhász Gyula írja, „nem lehet feledni, nem, soha, / Amíg magyar lesz és emlékezet”, azokat az eseményeket, amelyek a történelmi Magyarország széteséséhez és nemzetünk szétszakítottságához vezettek.

Ugyanakkor eljött az ideje annak, hogy ezen az évfordulón a szomorúság helyét a bizakodás váltsa fel. Most, 98 évvel később ugyanis bizonyítva láthatjuk Rakovszky István jövendölését, összefogásunkkal legyőztük a nemzetünket elválasztó határokat, sikerült még ebből a mérhetetlen igazságtalanságból is jót fakasztanunk, sikerült legyőznünk Trianon tragédiáját azzal, hogy nem volt ereje rajtunk. Közös erővel sikerült a reménytelenséget reménnyé változtatnunk. Ez a bőséges jó, a külhoni magyarság hite és kitartása ma a legfontosabb erőforrása a nemzetünkért való küzdelemnek. Aki úgy érzi, elcsüggedt a közösségért vállalt feladatban, annak javaslom, hogy keresse fel a gyimesi csángókat, a kárpátaljai szórványban élő magyarokat vagy éppen a Buenos Airesi magyar közösséget, és ott példát kaphatnak arról, mit is jelent nemzetünkért küzdelmet vállalni.

2010 óta a nemzeti összetartozás napján előttük tisztelgünk. Mindazok előtt, akik, miképpen a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény fogalmaz, áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni, és képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is; akiknek köszönhetően ma nem reményvesztetten, hanem bizakodva tekinthetünk a jövőre.

Dacára ugyanis a trianoni tragédiának, a magyar nemzet ma együtt tervezi közös jövőjét. A magyar kormány, a magyarországi önkormányzatok és a magyarországi és külhoni magyar civil szervezetek, egyházak, politikai szervezetek együttműködésével közösen építjük azt a jövőt, amelynek immáron teljes jogú tagjai a külhoni magyarok is. A kedvezményes honosítással, a külhoni magyar intézmények és szervezetek fenntartásának és folyamatos működésének támogatásával, a külhoni magyarság számára indított programokkal rendszerszintűvé, természetessé tettük a külhoni magyarság iránti felelősségvállalást. Arra törekszünk, hogy minden olyan támogatást, amely kiterjeszthető a külhoni magyarságra, nekik is biztosítani tudjuk, így a magyar állampolgárságot, az anyasági támogatást, az anyanyelvi oktatást, a versenyképes szaktudást, a gyermekneveléshez szükséges feltételeket.

Tehát több feladatunk van ezen a téren, és ez a mai nap is arról szól, hogy nemcsak puszta megemlékezés, hanem tiszteletadás a múlt hősei előtt. A nemzeti összetartozás napján erőforrásainkat számba véve kell hitet tennünk amellett, hogy az utat mi, magyarok határon innen és túl együtt akarjuk folytatni, mert a továbbiakban is csak együtt teremthetjük meg azt a bőséges jót, amellyel megtorolhatjuk Trianon igazságtalanságát. Köszönöm figyelmüket, elnök úr.