Felszólalás adatai

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor és sok összefüggésben volt ma már szó az oktatásról, azokról a lépésekről, amelyeket a száz közül annak kívántunk szentelni, hogy Magyarországon az oktatási és képzési rendszer jobb, hatékonyabb és igazságosabb lehessen, mint amilyen ma.

A mai nap mindenesetre azzal kezdődött, hogy a nagyobbik ellenzéki párt frakcióvezetője egy tréfásnak szánt ironikus határozattervezetet terjesztett a tisztelt Ház elé, majd Révész Máriusz képviselő úr két vagy három, a '40-es évek végéről, az '50-es évek elejéről származó, Sztálint és Rákosit dicsőítő hivatalos szöveget olvasott fel nekünk; ezt követően az ellenzéki képviselőtársak kivonultak a teremből, mondván, hogy pontosan ugyanezekre emlékezteti őket ennek a most előterjesztett anyagnak a stílusa és hangneme.

Őszintén szólva, én nem nagyon értettem, hogy fideszes képviselőtársainknak mi bajuk volt Sztálinnal meg Rákosival, a Kádár-rendszert már egészen megszerették. Még egypár hónapot várunk, és akkor kiderülhet, hogy alapvetően a Sztálin- és a Rákosi-rendszer is a Fideszhez közeli értékeket tápláltak - de ez természetesen legyen az ő bajuk! Arra nézve azonban, hogy ez a most előttünk fekvő határozattervezet egyértelműen a kormánynak, a kormánytöbbségnek, a kormánytöbbség politikusainak és politikájának apológiáját tartalmazná, engedjék meg, hogy éppen az oktatással foglalkozó fejezetet hozzam fel példának, és azokat az adatokat, amelyekből az oktatást érintő lépések kiindulnak.

Mindenekelőtt kevéssé ismert tény az, hogy az Európai Unió 25 tagállama közül Magyarországon a legnagyobbak a különbségek az alacsony és a magas iskolai végzettségű személyek keresete között - ez önmagában még nem lenne baj, ez a tudás elismerését jelentené, amely a tudásalapú társadalomnak az alapja. Sajnálatos módon azonban ez a tulajdonképpen - még egyszer mondom - önmagában nem negatív adat negatív visszfényt kap, hogyha figyelembe vesszük azt, hogy a diplomás szülők kétharmadának a gyermeke maga is diplomát szerez, az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekeinél ez az arány pedig alig éri el a 20 százalékot, és ha figyelembe vesszük azt, hogy míg a nem roma származású fiatalok 70 százaléka szerez érettségit, addig a romák körében ez az arány nem éri el a 10 százalékot.

Hogyha ezt a két adatot összevetjük, akkor az derül ki, hogy Magyarországon roma és nem roma között ötvenszeres az esélykülönbség a felsőfokú végzettség megszerzésére vonatkozóan. Ez már, tisztelt képviselőtársaim, összevetve azzal, amit az imént mondtam, hogy tudniillik igen nagyok a különbségek a tanultak és a kevésbé tanultak jövedelme között, ez már együttesen azt jelenti, hogy a társadalmi hátrányok szuperponálódnak, egymásra rakódnak, és a társadalmi hátrányok ebben az egymásra rakódott formában átörökítődnek, átörökíttetnek, és ebben a magyar iskolarendszernek példátlanul súlyos felelőssége van.

Hogy még néhány ilyen adatot mondjak, az esélykülönbség a falusi kisiskolák és a városi, jól felszerelt, jól ellátott iskolák között meghaladja a 30 százalékot, 30 százalékkal rosszabbul teljesítenek átlagban a falusi kisiskolák tanulói, mint azok a tanulók, akik a város jól felszerelt és jól ellátott iskoláiba járnak. Nem feltétlenül jelenti ez természetesen minden esetben egy falusi kisiskola létjogosulatlanságát, azt azonban mutatja, hogy a településhez tartozás, a településszerkezet is mélyen benne hagyja a keze nyomát a társadalmi esélyegyenlőtlenségekben. Azt mutatja mindenesetre, hogy ez a jelenség önerősítővé válik; természetesen a maga gyermekének mindenki jobb esélyeket akar szerezni, abból a falusi kisiskolából tehát, amely nem tud a városi iskolával versenyezni, minden szülő, aki ezt megteheti, aki tehát be tudja vinni a városba a gyermekét, el fogja vinni, miáltal ez az esélykülönbség egy spontán szegregációvá is válik, a rosszul teljesítő falusi kisiskolákban csak azok maradnak, akiknek viszont eleve több segítségre volna szükségük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mindezeket az adatokat összevetjük azzal, hogy a különféle nemzetközi iskolasikerességi felmérésekben Magyarország helyzete nagyon is instabil… Említettem ma már, most megismétlem, hogy a magyar iskolarendszer nem átlagában teljesít rosszul, hanem rendkívül nagy a szórása annak a teljesítménynek, amit nyújt: a magyar gimnazisták jobb eredményt érnek el, mint a finn diákok átlaga, pedig a finn diákok állnak az OECD 30 elemű rangsorának az élén, ugyanakkor a magyar szakiskolások rosszabb teljesítményt nyújtanak, mint a mexikói diákok átlaga, pedig Mexikó ennek a 30 tagú listának a legvégén helyezkedik el.

Hihetetlenül nagy tehát a szórása a magyar iskolarendszernek, és minden nemzetközi felmérés azt mutatja, hogy az igazi probléma az, hogy az iskolarendszer szelektív jellege, az iskolarendszer szegregációra való hajlandósága, az iskolarendszernek ez a hihetetlen nagy szórást nyújtó teljesítménye és az iskolarendszernek azok a problémái, amelyeket a PISA-jelentés oly érzékletesen taglal, magyarul, hogy a magyar iskolarendszer feltűnően nagy arányban bocsát ki funkcionális analfabétákat, ez a három tény szorosan összefügg. Minden nemzetközi felmérés azt mutatja, hogy e három dolog között - tehát az iskolarendszer szelektivitása, az iskolarendszer széles szórású teljesítménye és az alapvető készségek elsajátítása között - igen jó a korreláció: minél szelektívebb egy iskolarendszer, márpedig láttuk, Magyarországon nagyon is az, minél inkább szór egy iskolarendszer teljesítménye, márpedig látjuk, hogy Magyarországon nagyon is szór, annál kevésbé képes az alapvető képességeket, készségeket elsajátíttatni, és annál kevésbé képes arra, hogy egy sikeres, versenyképes tudás esélyével bocsássa útjára a tanulókat.

Tisztelt Ház! Az, hogy mindez így van, hogy a magyar iskolarendszer egyfelől a versenyképességben való helytállást nem biztosítja a magyar állampolgárok számára, illetőleg csak meglehetősen szerény arányban biztosítja, az, hogy a magyar iskolarendszer méltánytalanul nagy igazságtalanságokat tart fenn, örökít tovább, sőt élez ki, úgy gondolom, valamennyiünk szégyene. Erről a jelenségről a most önök előtt fekvő jelentés, illetőleg beszámoló kendőzetlenül beszél. Úgy gondolom, nem a jelenlegi kormány, nem az előző kormány, ez valamennyi rendszerváltás utáni kormány szégyene, hogy ezzel nem tudtunk mit kezdeni, és hogy ez a jelenség időnként felgyorsulva, időnként - mint például napjainkban -, hála istennek, valamelyest lelassulva, de töretlenül folytatódik.

(15.10)

Tisztelt Ház! A száz lépés oktatás területére vonatkozó programja ezeket az egyenlőtlenségeket, ezeket az igazságtalanságokat vette célba. Az volt a célja, hogy ezekkel az egyfelől vérlázító igazságtalanságokkal, másfelől Magyarország nemzetközi gazdasági versenypozícióinak romlását okozó jelenségekkel tudjon valamit kezdeni. Ennek érdekében nyújtotta be a kormány az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatokat, ennek érdekében fűztünk ehhez módosító indítványokat, ennek érdekében tette azt a száz lépés programja, amit tennie kellett, és ehhez vártuk volna az ellenzék tisztelt pártjának hozzájárulását, hozzászólását, véleményét, de sajnos az ellenzék tisztelt nagyobbik pártja, hogy a Gyaloggalopp című örökbecsű filmet idézzem, mint Sir Robin, bátran futott, mint a nyúl.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)