Felszólalás adatai

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Most mint a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának a tagja kértem szót.

A vita eddig itt elhangzott részében politikai érvek hangzottak el nagyobb részben, és megjelentek bizonyos szakmai érvek is. A szakmai érvekkel a mostani felszólalásomban azért nem kívánok részletesen foglalkozni - két kérdéskört kivéve, rögtön hozzáteszem -, mert ha megjelennek módosító javaslat formájában, akkor, úgy gondolom, mint részletkérdésekkel a részletes vitával kell velük foglalkozni; ha nem jelennek meg módosító javaslat formájában, akkor pedig majd a vita zárszavában lesz módom külön is elemezni valamennyi szakmai kérdést. Két szakmai kérdést azonban érintek már most, és azért érintem, mert mind a kettőnek politikai köntöse van, az ellenzék mindkét szakmai kérdést politikai kérdésként exponálta.

Az egyik kérdés nevezetesen az, hogy miként hat ki ez a javaslat a MIÉP frakciójára. Az ellenzéki, SZDSZ-es, MSZP-s ellenzéki hozzászólások azt sugallják, hogy valamiféle politikai megfontolás vezeti az ügyrendi bizottság többségét, amikor ezt a javaslatot úgy terjeszti elő, hogy tíz legyen. (Bauer Tamás: Hogy juthat eszébe valakinek ilyesmi, nem is értem! - Dr. Kóródi Mária: Ugyan már!) Bauer képviselő úr, meghallgatná, amit mondok? (Bauer Tamás: Persze!) Jó, csak azért, mert én sem szóltam bele egyik felszólalásba sem. (Dr. Kóródi Mária: Mert nem jutott az eszébe!) De nem fog tudni kizökkenteni, legfeljebb hosszabb lesz a felszólalásom. (Derültség az SZDSZ soraiban.) Tehát nevezetesen: politikai szándékot tulajdonítanak annak, hogy a 15. § (1) bekezdésében a képviselőcsoport alakításának fő szabályaként tíz főben javasoljuk meghatározni a létszámot, és ezzel összefüggésben politikai köntösbe bújtatta Hack Péter is azt az érvelést, ami a frakció megszűnésével kapcsolatos.

Két dolgot szeretnék világossá tenni. Az egyik dolog az, hogy ennek a jogszabálynak visszaható hatálya nem lehet. Ez a jogszabály, a házszabály-módosítás szerzett jogokat senkitől nem fog tudni elvenni, semmit. Ha tehát elfogadnánk, amit Hack Péter képviselő úr javasol, és tizenöt főben állapítanánk meg a frakció megalakítására vonatkozó fő szabályt, az a már, egy korábbi helyzetben megalakult frakciók szervezetét kétségbe nem vonhatná meggyőződésem szerint. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) Egész egyszerűen visszaható hatállyal rendelkezni, frakciókat megszüntetni úgy, hogy felemelem a létszámot, és azt mondom: amely frakció most egy jogszabály, a házszabály-módosítás következtében egy létszám alá esik, az a frakció megszűnik, ez szerzett jogok elvétele lenne, ami véleményem szerint alkotmányellenes. (Bauer Tamás ingatja a fejét. - Derültség az SZDSZ soraiban.) Ha tehát ez a tizenötös szám kerülne elfogadásra, az sem érintené a MIÉP státusát - ez az egyik.

De azért hadd jegyezzem meg, hogy ha az ügyrendi bizottság előterjesztése nyomán nem születik más szabályozás, mint ami most van, akkor mindegyik frakció addig működhet, ameddig két fő alá nem csökken a létszáma. Tehát azáltal, hogy esetleg az igen tisztelt ellenzék megakadályozza a házszabály-módosítás megszületését, elveszi az esélyét annak, hogy netán egy bizonyos ésszerű létszám alá csökkenés a frakció megszüntetését vonja maga után - ez tehát az egyik.

A másik pedig, amit Hack képviselő úr azzal kapcsolatosan mondott, hogy mi a helyzet a frakciók megszűnésével, és itt arra hivatkozott, hogy a kérdést önmagában világosan rendezi a 15. § (2) bekezdésére vonatkozó javaslat, ami úgy szól: "Képviselőcsoportot alakíthatnak az Országgyűlésben listán mandátumot szerzett, ugyanazon párt képviselői akkor is, ha számuk nem éri el az (1) bekezdésben meghatározott számot, feltéve, hogy ehhez a képviselőcsoporthoz valamennyien csatlakoznak." A képviselő úr azt mondja, hogy ez a kérdés akkor önmagában is megnyugtatóan rendezi az ügyet, függetlenül a fő szabályban szereplő képviselői létszámtól, és nem érti, hogy én miért utaltam az expozémban arra, hogy tíznél több fő esetében, ha a fő szabályban tíznél magasabb a létszám, akkor alkotmányos aggályok keletkezhetnek (Dr. Hack Péter: Nem ezt mondtam! Alkotmányellenes helyzet!) az 5 százalékot elért pártfrakció megszűnése esetén. Ezt szeretném megvilágítani, kedves Hack képviselő úr, javaslom, vegyen elő egy papírt, ceruzát, és számoljuk ki közösen mondjuk a MIÉP esetét. (Derültség az SZDSZ soraiban.)

Mondjuk, hogy az a jogi rendezés, amit ön javasol, már hatályban volt akkor, amikor a MIÉP létszámában csökkenés következett be. Hány százalékot ért el területi listán a Magyar Igazság és Élet Pártja az 1998-as választásokon? 5,7 százalékot. Hány területi listás, illetőleg területi és országos listás képviselője jelent meg akkor a parlamentben? Tizennégy fő. Osszuk el az 5,7-et 14-gyel, és akkor meg fogjuk kapni, hogy egy listás képviselő a választópolgárok hány százalékát képviseli, hány százalékának felel meg, hány százalék szavazat áll egy listás képviselő mögött. 0,4 százalék ennek az osztásnak az eredménye.

Egy képviselő eltávozott a Magyar Igazság és Élet Pártjából, és a tizennégy fős frakció létszáma tizenhárom fősre csökkent. Az 5,7-ből tessék levonni 0,4-et, marad 5,3 százalék. (Derültség az SZDSZ soraiban. - Dr. Kóródi Mária: Derültség az SZDSZ soraiban!) Kérdezem: ha az a szabály áll csak, hogy egy 5 százalékot elért párt frakciójának alakulásához annyi képviselő szükségeltetik, amennyi a megalakuláskori létszám, és ha az akár eggyel is csökken, akkor a frakció elveszti a létjogosultságát, akkor ez alkotmányos-e? (Dr. Hack Péter: Akkor alkotmányos!) Igen, a képviselő úr szerint alkotmányos (Dr. Hack Péter: Igen, mert ezt mondta az Alkotmánybíróság! - Bauer Tamás: Az Alkotmánybíróság megmondja!), holott még mindig az 5 százalékot meghaladó szavazatszám áll az adott képviselőcsoport mögött. De ha a képviselő úr azt mondja, hogy ez őt nem érdekli, mert az ilyen tényeken ő túlteszi magát, akkor azt kérdezem meg, hogy ez a tizenhárom fő alkothat-e frakciót abban a pillanatban, hogy megszűnt. (Bauer Tamás: Igen, ha feloszlatják a parlamentet, és új parlament lesz!) Nem mondhatja-e azt az Alkotmánybíróságnak, hogy: tisztelt Alkotmánybíróság, nem azt tetszettek nekünk mondani és lehetővé tenni, hogy az a párt, amely eléri az 5 százalékos küszöböt, és a mi képviselői számunk, a jelen pillanatban is 5 százalékot meghaladó szavazatszámot maga mögött tudó képviselőkből áll, a mi frakciónk (Dr. Kóródi Mária: Nem ezt mondja!), akkor alkotmányos a mi frakciónk létjogosultságának a megtagadása?

Képviselő úr, erről van itt szó, és hadd áruljam el, egy kicsit most már rátérve a politikai természetű kérdésekre, amelyek itt felmerültek, hogy az ügyrendi bizottságban valamennyien szembesültünk ezzel a problémával, és valamennyien egyetértettünk abban - valamennyien egyetértettünk abban -, hogy tegyük félre azt a korábbi, a tárgyalások korábbi szakaszában valóban létrejött és első blikkre, az első pillanatban valamennyiünk számára jónak tűnő megoldást, hogy a 15. § (1) bekezdésében tizenöt fő legyen.

(21.10)

Valóban, abban igaza van a képviselő úrnak, jól tájékozott, hogy amikor az ügyrendi bizottság először foglalkozott ezzel a kérdéssel, akkor a tizenöt főben megállapodott; Tóth András képviselő úr húsz főhöz ragaszkodott, erre utaltam, de ő jelezte, hogy ez neki nem kardinális kérdés. Erre utaltam, hogy ez volt az egyetlenegy kis szakmai különbség köztünk az ügyrendi bizottság munkája során, ahol - a két pártról, az MSZP-ről és az SZDSZ-ről beszélek - ellenvélemény jelent meg. Azért teszem ezt hozzá, mert mint Balczó képviselő utalt rá - a Kisgazdapárt részéről nem volt megszólalás -, mind a MIÉP, mind a Kisgazdapárt más észrevételeket is felvetett, amiket megtárgyaltunk, megbeszéltünk, és aztán elálltak tőle.

Bár akkor, amikor az ügyrendi bizottság külön megkeresés alapján állást foglalt abban a kérdésben - mert külön eseti állásfoglalást kért tőle az Országgyűlés elnöke -, hogy a MIÉP létszámának csökkenése kihat-e a MIÉP-re, az ügyrendi bizottság, szerintem nagyon helyesen, arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a kérdés eldöntése szempontjából az az alaphelyzet, hogy a 15. § nem tartalmaz számot, tehát a többes számból következően egyszerűen két képviselő is frakciót alakíthat, ezen megfontolás alapján mondtuk azt ki és valljuk ma is minden frakció tekintetében, hogy sajnos bármelyik frakcióban csökkenhet a létszám kettőig, mert addig nem szűnik meg egy frakció. Ez volt akkor a véleményünk a MIÉP esetében is.

Ettől függetlenül végiggondoltuk a bizottságban azt a számítást, amit most önnek próbáltam elmagyarázni, talán nem sikertelenül. És amikor végiggondoltuk egy más megközelítésből, abból, hogy az a 14, 13, 12 s a többi képviselő a választópolgárok hány százalékát képviselheti, és mi ennek az alkotmányjogi jelentősége, akkor valamennyien - az SZDSZ-től az MSZP-ig, a Fidesztől a MIÉP-ig bezáróan - egyetértettünk abban, hogy tegyük félre a korábbi konszenzust.

Mert hiszen azt az ügyrendi természetű döntésünket, hogy kezdjünk más irányban gondolkodni, nézzük meg, hogy az OVB vállal-e egy ilyen hatáskört, hogy megállapítsa a frakcióalakítás létszámát, vagy egyáltalán más számban gondolkozzunk és hallgassuk meg Tóth Zoltánt - ezt egyhangúlag szavazta meg az igen tisztelt bizottság! Senki nem mondta azt, hogy nem értek egyet a dolgok újragondolásával!

Engedjék meg, hogy áttérjek a bizottság munkájával kapcsolatos különböző politikai támadásokra, mert csak ennek tudom minősíteni ezeket az érveket; úgy vélem ugyanis - s ezt nagyon szomorúan érzékelem, nagyon sajnálatosnak tartom -, fő érvnek tűnik, hogy itt igenis politikai megfontolások húzódnak meg a háttérben. Egész egyszerűen azzal kell szembesülnöm, hogy az SZDSZ és az MSZP egész egyszerűen nem akarja ezt a házszabály-módosítást, semmiféle megoldást jelentő házszabály-módosítást nem akar megvalósítani.

Tóth András képviselő úr úgy kezdte a felszólalását, hogy "nem értünk egyet a Házszabállyal azért, ami benne van, illetőleg azért is, ami nincs benne". Hát értem... - legalábbis politikai nyelvre kódolva ezt a kérdést, világos ez az üzenet, tisztelt képviselő úr.

Tényleg azt kell mondjam, nagyon szomorú dolog ez, bár hadd tegyem hozzá, nem adjuk fel a reményt, nem is tehetjük meg, mert nem mondhatjuk most az Alkotmánybíróságnak, hogy tisztelt Alkotmánybíróság, nem megy, ahhoz valamiféle megfelelően együttműködő ellenzék is kell, hogy a kétharmados többséget igénylő házszabály-módosítást végrehajtsuk, megalkossuk, megteremtsük; mi ehhez egyedül kevesek vagyunk, és ha az MSZP és az SZDSZ mindenre azt mondja, hogy nem, nem, nem - hát akkor nem megy! De ezt akkor sem mondhatjuk! Sajnos rá vagyunk arra kényszerülve, hogy ezt a vitát lefolytassuk, majd lefolytassuk a részletes vitát, és rá vagyunk arra kényszerülve, hogy a Ház határozathozatal útján tegyen bizonyságot arról, hogy ki akarja ezt a házszabály-módosítást végrehajtani, ki akarja a parlamentarizmus karikatúrájának a lehetőségét megszüntetni, kiiktatni, és ki nem.

A bizottság munkájával kapcsolatban, sokféle támadó megfogalmazás mellett megjelent az - Hack Péter képviselő úr beszélt arról -, hogy mi volt a helyzet az elmúlt ciklusban, hogy minden ügyrendi kérdést egy albizottság tárgyalt. Azért arról sem szabad elfeledkezni, hogy az ügyrendi kérdésekre akkor nem volt önálló állandó bizottság, az ügyrendi kérdésekre az elmúlt ciklusban az alkotmány- és igazságügyi bizottság rendelkezett hatáskörrel. Az alkotmányügyi bizottság nyilvánvalóan nem tudta volna ellátni a feladatát, ha nem talál olyan szerveződési formát, amivel a hatáskörébe tartozó kérdések egy külön speciális csoportját nem készíti elő - úgyhogy ennek azért ne tessenek különösebb politikai jelentőséget tulajdonítani!

A másik dolog, amit az elmúlt ciklusról el kell mondani, hogy az akkori ellenzék tudomásul vette, hogy kisebbségben van, és nem vállalta azt az intranzigens, az állandó szembenállás és konfliktus politikáját, amit önök ebben a ciklusban vállalnak. Ez is hozzátartozik a dologhoz.

Ami pedig az albizottság kérdését illeti: amikor az ügyrendi bizottság ezen a kérdésen elkezdett dolgozni, nem merült fel az albizottság kérdése. Az albizottság kérdése akkor merült fel, amikor már eléggé előrehaladtunk a tárgyalással; úgy látszik, elkezdtek nyugtalankodni egyes MSZP-s és SZDSZ-es politikusok, hogy ebből talán még lesz valami, és gyorsan azt mondták, teremtsünk egy albizottságot, amelyik elölről kezdi a munkát. Ezt elleneztem! És ezt ellenezte, kérem szépen, a kormánykoalíciós többség!

Aztán mit hoz a történelem, mit hoz a sors? Már valóban jól feltorlódott az ügyrendi bizottságban a házszabály-előkészítéssel kapcsolatos munka, és 1999 márciusában megszületett az alkotmányügyi bizottság határozata, amely az Országgyűlés munkarendjére vonatkozó házszabályi rendelkezések újragondolását írta elő, illetve mivel itt nagyrészt hiányokat láttunk a Házszabályban, ezeknek a hiányoknak a pótlását. Erre felvetjük az albizottság kiküldésének a javaslatát, az első hozzászólásoknál még támogatják is az igen tisztelt MSZP-s és SZDSZ-es képviselők, majd amikor szavazni kell az albizottságról, akkor ellene szavaznak, sőt kijelentik, hogy ebbe az albizottságba be sem fognak menni. Ember legyen már, aki magukon kiigazodik, kedves MSZP-s, SZDSZ-es képviselőtársaim! S hadd áruljam el, hogy ez az albizottság a mai napig is önök nélkül működik - pedig itt is van ám egy határidő! Ebben a másik témában decemberben várja az Alkotmánybíróság az Országgyűlés döntését, és önök nem hajlandók részt venni ennek az albizottságnak a munkájában!

Ugyanakkor "jól tájékozottak", mert most azt kifogásolják, hogy az albizottság előterjesztését fogadta el az ügyrendi bizottság. Ez tényszerűen nem igaz! Ezt az előterjesztést nem az albizottság készítette elő; az albizottságban még nem ért véget az a munka, amit neki adtunk. Ezzel az előterjesztéssel az ügyrendi bizottság a corpore, teljes testületben foglalkozott; hogy Kóródi Mária ebben bizonytalan, azon nem csodálkozom, mert jó néhány bizottsági ülésen nincs ott; de azt tényleg nem értem, hogy Tóth András képviselő úr miért keverte össze a két dolgot, aki viszont minden ülésen ott van, ezt hozzá kell tenni ahhoz a tárgyilagos beszámolóhoz, ami a bizottság munkáját illeti.

Tessék eldönteni: akarunk-e eleget tenni az Alkotmánybíróság döntésének, vagy nem akarunk? Mert ha nem akarnak eleget tenni, akkor... (Dr. Hack Péter: Akarunk!) - jó. De hát tessék megmondani, a bizottsági munkában mi igazolta ezt?! A munkaanyagot ki készítette?

(21.20)

A munkaanyagot a parlament pártsemleges apparátusa készítette az én intézkedésemre. Önök mindig megkapták a munkaanyagot. Kapott ez a munkaanyag bármikor önöktől egy szakmai észrevételt? (Dr. Hack Péter: Igen, most!) Nem kapott! Másfél év alatt önök egy sort sem írtak, hogy kérem, ez a leírt szabály így nekünk nem tetszik. Pedig a bizottsági üléseket rendre elhalasztottuk, kértem, hogy két hét alatt írásban terjesszék elő az észrevételeiket. Kaptam egy javaslatot? (Dr. Hack Péter: A tárgyra!) Ez a tárgy, ez igazán a tárgy! (Dr. Hack Péter: Minek a tárgya?)

Balczó képviselő úr adott javaslatot, a Független Kisgazdapárt adott írásbeli javaslatot, konkrét elképzeléseket. Önöktől egyetlenegy ellenjavaslat nem fogalmazódott meg! De önöknek arra is joguk van és volt, hogy más munkaanyagot hozzanak be, hogy egy másik koncepciót tegyenek le. Elmondtam a bizottsági ülésen, hogy ha önök más megoldásban gondolkodnak, tegyék le; de egyébként nem is volt köztünk vita, ez így igazán komolyan fel sem merült, mert azzal a munkaanyaggal, aminek alapján dolgoztunk, önöknek nem volt semmi bajuk.

Nézzük meg a szakmai döntéseket! Ami a függetlenek státuszát illeti, szavazás volt. Ellenszavazatot nem adtak le, 9 igen szavazat és 3 tartózkodás volt, köztük önök is, az SZDSZ-ből és az MSZP-ből. Ami a frakcióalakítási létszámot illeti: ellenszavazat nem keletkezett, tartózkodás volt, 9 igen szavazattal szemben 2 tartózkodás. Egyetlenegy ellenszavazatot nem adtak le másfél év alatt a szakmai munkát illetően. A végszavazásnál, hogy beterjesszük ezt a javaslatot: 9 igen szavazat, 2 tartózkodás. (Zaj, közbeszólások az SZDSZ soraiban.)

Tehát az önök részéről nem jelent meg semmiféle komoly szakmai észrevétel ezzel a munkával kapcsolatban. Engedjék már meg, hogy Kóródi Mária képviselő asszonynak a bizottság ülésén, 1999. február 25-én, szerdán tartott ülésén a függetlenekkel kapcsolatos munkaanyagot illetően tett nyilatkozatát felolvassam. "Dr. Kóródi Mária: Elnök Úr! Nem kívánok állást foglalni az anyaggal kapcsolatosan. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek, de azt sem jelenti, hogy nem értek egyet."

Hát, köszönöm szépen. (Derültség.) Tessék ilyen nyilatkozatokkal dolgozni, és utána itt szemrehányást tenni a parlament plenáris ülésén, hogy nem vizsgáltuk meg, nem adtuk meg az ellenzéknek a lehetőséget, nem működtünk kellően közre! Ilyen másfél éves hozzáállás után hogyan értelmezzük az igen tisztelt ellenzéki képviselőtársainknak azt a nyilatkozatát, hogy készek partnerkapcsolatot tartani velünk... (Dr. Hack Péter: Azt nem! - Derültség.) és konstruktív módon együttműködni. Így, ahogyan ezt önök másfél évig csinálták?

A mostani hozzászólásaik iránya sem más, mint politikai tirádák halmaza. Van itt szó mindenről, a munkarendről, a hetentéről, a különböző állásfoglalásokról, csak erről az anyagról nem beszélnek, ebbe az anyagba nem hajlandók belebocsátkozni, és úgy gondolom, ez a fajta hozzáállás, ez a magatartás azt teszi világossá, hogy önök ezt nem akarják. Nem akarják, hogy itt megfelelő megoldás szülessen. (Dr. Hack Péter: De akarjuk! - Derültség.) Egyetlen érvük van, hogy ez egy kétharmados házszabály, és hogy önök nélkül nem megy. Ezt önök nélkül is tudjuk - de nem tudunk mit csinálni, még egyszer mondom. (Dr. Kóródi Mária: A kétharmadnak az a lényege, hogy megegyezünk!) Erre nem mondhatjuk azt, hogy megadjuk magunkat, végig kell csinálnunk, mindent el kell követnünk azért, hogy valamiféle megoldás szülessék.

Tisztelt Országgyűlés! Befejezem a történtek értékelését, és elnézést, de ez kikívánkozott belőlem, mert azért mégis tarthatatlan, hogy obstruálnak, opponálnak különböző módon és formában másfél évig egy munkát, és itt a parlamentben azt játsszák el, hogy milyen konstruktívan akarnak együttműködni. Ez mégis tarthatatlan! De nem adjuk fel, remélem.

Azt kell mondanom, hogy kérem önöket, nézzenek szembe magatartásuk következményével, nézzenek szembe azzal, hogy ez hová vezet. (Derültség az SZDSZ soraiban.) Lehet ezen nevetni, Bauer képviselő úr és Kóródi Mária, tudom, hogy nagyon mulatságos! (Dr. Kóródi Mária: Bizony! Ez nem mulatságos, hanem röhejes!) Tudom! Nézzenek szembe azzal, hogy hová vezet ez a magatartás, és akkor vállalják el a felelősséget az Alkotmánybíróság előtt és az ország előtt, az egész közvélemény előtt, hogyha nem születik meg a normális rendezés!

Tessék, készek vagyunk, lesz módosító javaslat, megnézzük, és ha jó, semmi akadálya annak, hogy elfogadjuk. Végig fogjuk gondolni, de a konstruktivitást ne csak szavakban tessenek itt hangoztatni, hanem tettekben is, mert anélkül nem megy. Ha önök nem akarják, ha önök obstruálják, ha önök leblokkolják a dolgot, akkor nem lehet megoldani!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)