Felszólalás adatai

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Államtitkár Úr! Egy éve, a 2006. január 31-i ülésnapon tárgyalta a parlament az egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslatot, amelyet a megelőző év decemberében nyújtott be a Szociális Minisztérium. Annak idején, mivel több törvény is volt a csomagban, az emberi jogi bizottság volt az első helyen kijelölt bizottság, de az akkori szociális és családügyi csapat is tárgyalta ezt a javaslatot, mi több, egyhangúlag támogatta azt, és a parlament mindössze öt szavazat híján fogadta el a törvényt, a kihirdetés előtt azonban a köztársasági elnök úr megfontolásra visszaküldte azt az Országgyűlésnek. A visszaküldés indokát fenntartás nélkül elfogadtuk, hiszen elnök úr felvetései a törvényben meghatározott teljesítési határidők szerinte túlságosan is távoli kitűzésére vonatkoztak. Mindazonáltal a megfontolásra okot adó probléma mellett Sólyom László a javaslat erényeire is felhívta a figyelmet; ezt ismertette államtitkár úr, nem mondom el még egyszer.

A tisztelt Ház előtt fekvő javaslat, bár elsődlegesen a fogyatékossággal élők érdekeit szolgálja, ezen túl is mutat. Olyan fontos célokat fogalmaz meg, amelyek nemcsak a fizikai akadálymentesítésről szólnak. Az itt szereplő és az ehhez hasonló intézkedések megalapozhatják, hogy egy nyitottabb társadalomban élhessünk, ahol a különbözőség nem jelent hátrányt, nem jelent kirekesztést a közszolgáltatásokból. Ahogyan a rendkívül hasznos kutatószolgálati jelentés mottójában is szerepel, a fogyatékosság nem pusztán tény, hanem viszony és érték, a társadalom értékeléséből ered. És nekünk, képviselőknek az is a feladatunk, hogy megmutassuk, ez a viszony rajtunk is múlik. Azt hiszem, ilyesmire gondolhatott Sólyom László köztársasági elnök úr is a visszaküldéséről szóló levelében, amikor arról ír, hogy ez az ügy nem pusztán anyagi kérdés, hanem szemléletbeli is.

Nekünk az Európai Unió részeként is kötelességünk, hogy ne csak beszéljünk az esélyekről, hanem valódi lehetőségeket teremtsünk a fogyatékossággal élők számára. És külön aktualitást ad a mostani javaslatnak, hogy az Unióban 2007 az esélyegyenlőség éve. Az "egyenlő esélyek mindenki számára" európai év négy kiemelt célkitűzés mentén - úgymint jogok, képviselet, elismerés és tiszteletben tartás - közösségi és tagállami akciók segítségével hívja fel a figyelmet az esélyegyenlőség érvényesítésére, a sokféleség tiszteletére és megértésére, valamint a hátrányos megkülönböztetés minden formája elleni fellépés szükségességére. Az európai év magyar nemzeti stratégiája hat prioritást jelöl meg, melyek közül az egyik az európai év minden kezdeményezésének fizikai és infokommunikációs akadálymentesítéséről szól. Mindannyian tudjuk, hogy az akadálymentesítés nem csupán a konkrét fizikai akadályok lebontásáról szól, hanem minden egyéb, a fogyatékossággal élők helyzetét nehezítő akadályok mentesítéséről is.

A korábban elfogadott törvényjavaslatot alapul véve a javaslat a közszolgáltatás meghatározása és nem a középület definiálása felől ad megoldást a korábbi jogalkalmazási problémákra. A javaslat alapján közszolgáltatásnak minősülnek az állami, illetőleg az önkormányzati feladatellátást nyújtó szervek, intézmények által nyújtott szolgáltatások, a működésük során kifejtett tevékenységek. Mindez lényegében magában foglalja a közszféra szolgáltatásait. Közszolgáltatásnak minősül továbbá minden ügyfélszolgálati rendszerben működő szolgáltató tevékenység, függetlenül attól, hogy ki a szolgáltatás nyújtója, és a feladat ennélfogva kiterjed a piaci szektor szereplőire is.

Az érintett érdekvédelmi szervek kezdeményezésére a javaslat közszolgáltatásnak minősíti a település vagy településrész közellátását szolgáló, hatósági engedély vagy hatósági kötelezettség alapján végzett nyilvános szolgáltató tevékenységet is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fogyatékos személyek többsége elsősorban nem a kormányzati szervek épületének a látogatója. Sokkal gyakoribb például az áruházak, a vendéglátó-ipari és idegenforgalmi egységek, a vállalkozásokként működő gyógyszertárak használata.

Természetesen most az előttünk lévő tervezet értelmében a legfontosabb, hogy az akadálymentesítés minél hamarabb megoldódjon a lehető legtöbb helyen és esetben. A cél a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférhetővé tételének előírása, a kötelezettség teljesítésére megfelelő határidők kitűzése, kvázi a végrehajtás kötelezettsége. Figyelemre méltó változások történtek azonban a közel egy évvel ezelőtti állapotokhoz képest, hiszen azóta számos újabb út nyílik meg az Új Magyarország fejlesztési terv nyújtotta lehetőségek révén. Egyrészt valamennyi operatív program esetében horizontális szempontként szerepel a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségének biztosítása, másrészt a társadalmi infrastruktúra operatív programban, valamint a regionális operatív programokban konkrét célként van jelen a közszolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférhetővé tételének megvalósítása. Az állam felelősségi körébe tartozó közszolgáltatások esetében a társadalmi infrastruktúra operatív program keretében mintegy 15 milliárd forint nagyságrendben áll rendelkezésre forrás. Az önkormányzati feladatellátáshoz tartozó közszolgálatok esetében pedig a regionális operatív programok nyújtják a szükséges mértékű támogatást.

A korábban elfogadott törvényjavaslattal szemben a központi költségvetési szervek tekintetében nem tartalmaz éves ütemezést a javaslat. A köztársasági elnök által kifogásolt határidőket a korábban elfogadott törvényjavaslat a központi költségvetési szervek által nyújtott szolgáltatások esetében 2010. december 31. napjában, az önkormányzatok által nyújtott, illetőleg az önkormányzati feladatellátást szolgáltató közszolgáltatások, valamint az ügyfélszolgálatok és a hatósági engedély vagy kötelezettség alapján végzett nyilvános szolgáltató tevékenységek esetében pedig 2013. december 31. napjában határozza meg.

A javaslatban az önkormányzatok által nyújtott, illetve önkormányzati feladatellátást szolgáló közszolgáltatások esetében a korábbi változathoz képest három évvel előbbi, azaz 2010. december 31-i végső határidő került rögzítésre. A tervezhető források ismeretében az ennél gyorsabb haladás és korábbi végső határidők megfogalmazása csak teljesíthetetlen ígéret maradna.

Végezetül: nem hisszük azt, hogy ezzel a törvénnyel, illetve ezzel a módosítással egy csapásra megoldottuk a fogyatékossággal élők problémáját. Tudomásul kell vennünk, hogy a fogyatékosság állapot. Olyan állapot, amely az élet minden területén, a társadalom minden szegmensében és funkciójában jelen van, az egészségügytől az oktatásig, a fiatalságtól az idős korig, éjjel és nappal; és nemcsak veleszületett, hanem szerzett is lehet. Ne gondoljuk azt, hogy az, aki épen és egészségesen született, biztosan úgy is éli le az életét. Egy betegség vagy baleset következtében bármelyikünk bármikor lehet fogyatékossággal élő. Minden cselekedetünket, minden törvényalkotásunkat ez a gondolat kell hogy áthassa.

(12.40)

Kedves Képviselőtársaim! Ez a javaslat csak egy lépés a fogyatékossággal élők érdekében, bár fontos és hatásos lépés az akadálymentesítés terén. Hogy lehetne teljesebb, részletesebb jogszabályt is alkotni? Biztosan lehetne, és azt akár évekig is csiszolgathatnánk, de nem szabad vesztegetnünk tovább az időt, mert így is nagy késésben vagyunk.

Kérem kedves képviselőtársaimat, támogassák ezt a javaslatot, hiszen ez ad lehetőséget a végrehajtására és majdan a számonkérésre. Nem befejezzük ezzel a törvénnyel az esélyegyenlőség folyamatát, hanem folytatjuk, és még nagyon sokat kell tennünk ezen a téren.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)