Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíván‑e még valaki a felszólalás lehetőségével élni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, kíván‑e hozzászólni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szakképzési és felnőttképzési hatósági feladatok átadásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A Bóna Zoltán, Dunai Mónika fideszes képviselők, valamint Harrach Péter, Hoffmann Rózsa és Földi László KDNP-s képviselők által benyújtott T/12919. számú előterjesztés és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak, a bizottság előadójának, legfeljebb 8 percben.

DUNAI MÓNIKA, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy 2016. december 1-jén a házszabály 46. §-a alapján a Törvényalkotási bizottság megtárgyalta a szakképzési és felnőttképzési hatósági feladatok átadásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és ahhoz a bizottság 24 igen szavazattal, 7 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett összegző módosító javaslatot és összegző jelentést nyújtott be.

Az összegző módosító javaslat tartalmazza a Törvényalkotási bizottság saját indítványát, amely több pontban is felülírta a Kulturális bizottság módosító javaslatát.

(20.50)

A Törvényalkotási bizottság által támogatott tartalmi módosítások közül szeretnék kiemelni néhányat nagyon röviden. Az indítvány a T/12919/6. számú, részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslat 1., 5. és 8. pontjában szerepelő módosítást tartalmazza kodifikációs pontosítással kiegészítve. Az 1. és az 5. pont kodifikációs jellegű módosítást tartalmaz, a 8. pont pedig a törvényjavaslatnak a hatósági és a tisztán szakmai feladatok elválasztására irányuló rendelkezéseinek pontosítását célozza azzal, hogy a törzslapok kezeléséhez kapcsolódó hatósági feladatokat is kiveszi az állami szakképzési és felnőttképzési szerv feladatköréből.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a megfogalmazott egységes eljárásrend teljes mértékű megvalósulása céljából szavazatukkal támogassák az előterjesztést, amelyet a Törvényalkotási bizottság a benyújtott módosításokkal együtt ajánl az Országgyűlésnek elfogadásra. Köszönöm szépen a szót és a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 7 perces időkeretben. Megadom a szót Pintér Tamás jobbikos képviselő úrnak.

PINTÉR TAMÁS, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Erre a törvénymódosításra az ősszel elfogadott 2016. évi CIV. törvény módosítása miatt kerül sor, amely az álláspont szerint hatékonyságnövelésre és minőségjavulásra ad majd lehetőséget.

Belekerült viszont egy olyan pont ebbe a törvényjavaslatba, ami ellen elég komoly ellenérveink voltak, és amiket már elmondtam az előző ülések egyikén. Eszerint az MFKB-k, vagyis a megyei fejlesztési és képzési bizottságok javaslatát a kormányhivatal az NSZFH véleményezése után készítené elő a kormánynak. Álláspontunk szerint ez olyan szinten megterhelné a kormányhivatalt, illetve egy olyan vízfejet hozna létre, amely lelassítaná az amúgy is nehezen és döcögősen működő folyamatokat, merthogy ennek a bizottságnak a szakmunkáshiány kezelésére tett javaslatait módosította volna, tehát berakta volna a kormányhivatal alá.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom azt gondolja, hogy érdemi motivációkkal kell előállnunk a diákoknak a hiányszakmákba való jelentkezésének az elősegítésére. Mivel ez az utolsó Törvényalkotási bizottságon módosításra került, tehát ez a pont valójában kikerült az egész törvénymódosításból, pártunk ezt a javaslatot támogatja. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván‑e felszólalni. (Dunai Mónika: Nem.) Jelzi, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem államtitkár urat, hogy a kormány részéről hozzá kíván‑e szólni. (Cseresnyés Péter: Igen.) Megadom a szót Cseresnyés Péter államtitkár úrnak.

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elmondhatjuk, hogy a törvényjavaslat szakmai vitája és az azóta folytatott szakmai munka eredményes volt, annak ellenére, hogy a viták során annak fő tárgya sokszor perifériára szorult.

A törvényjavaslattal összefüggésben benyújtott módosító javaslatok az általános vitán felvetett pontosítási igényekhez igazodó módosításokat tartalmaztak annak érdekében, hogy a már kialakított szakmai struktúra továbbra is egységes, koherens legyen.

Az egyéni képviselői módosító javaslatok, valamint a törvényjavaslat részletes vitáját lezáró bizottsági módosító javaslatok egyértelműbbé tették a javaslatban megfogalmazott és láthatóan megértett célok megvalósulását segítő rendelkezéseket. A javaslatok alapján néhány esetben sor került a hatósági és a tisztán szakmai feladatok elválasztására irányuló rendelkezések kiigazítására, így például megőrzésre kerül az NSZFH szakmai döntés-előkészítő, illetve szakmai vizsgáztatási, vizsgaszervezési feladatköre, ezáltal még inkább láthatóvá vált, hogy a tervezett módosítások illeszkednek a kormány azon terveinek megvalósításához, amelyek a háttérintézmények nem szakmai feladatainak csökkentésére irányulnak.

Az általános vita során többen felvetették, hogy a tervezett lépések a központosítás irányába mutatnak, az állítás azonban a feladatellátás szintjén nem értelmezhető, hiszen a változás nem a decentralizált feladatkörök centralizációját jelenti, hanem az országos hatáskörű feladatok ellátásának racionalizálására irányul.

Tisztelt Képviselőtársaim! A viták eredményeképpen is világosabbá vált, hogy az NSZFH továbbra is megmarad mint a szakképzéssel összefüggő szakmai feladatok ellátásának egyik fő helyszíne, szereplője. A felnőttképzési szakértői bizottság működését, a központi vizsgaszervezést és a megyei fejlesztési és képzési bizottságok javaslataira épülő szakmaszerkezeti döntés előkészítését ezután is a szakmai szerv, az NSZFH végzi. Nem központosításra tehát, hanem a feladatellátás észszerűsítésére kerül sor a törvényjavaslat alapján.

A változások révén a kijelölt kormányhivatal jelentősebb szerepet kap a szakképzés és különösen a felnőttképzés rendszerében. Az új hatáskörök áthelyezésével lehetővé válik a felnőttképzés teljes rendszerének, valamint a szakmai vizsgarendszernek egy intézmény keretei közötti egységes működtetése és felügyelete.

A törvényjavaslat illeszkedik abba a rendszerbe is, amelyet az érettségi vizsgák szervezésében a kormányhivatalok már kialakítottak és mindenki megelégedésére működtetnek; az emelt szintű érettségi vizsgákat megyénként a kormányhivatalok szervezik ugyanis.

Ehhez hasonlóan az OKJ-s szakmai vizsgarendszer működtetése is a kormányhivatal irányítása alá kerül. A vizsgaelnököket és a vizsgabizottsági tagokat a kijelölt kormányhivatal delegálja, egyúttal végzi mindazokat a kapcsolódó feladatokat, amiket egy OKJ-s vizsga hatósági jellegű feladatai jelentenek. Így például vezeti a vizsgákhoz kapcsolódó központi nyilvántartásokat, nyilvántartja a vizsgáztatásra jogosultakat és kezeli a vizsgákról készített törzslapokat.

A végleges törvényjavaslatban az is egyértelműen látható, hogy a feladatátcsoportosítás az ellenzéki képviselőtársaim erre irányuló kritikáival ellentétben nem elvonja, csorbítja a megyei fejlesztési és képzési bizottságok szakmaszerkezeti döntésre, hiány-szak­képesítések meghatározására irányuló feladatkörét, hanem az adminisztratív jellegű feladatok átvállalásával segíti a bizottságok szakmai munkáját.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott módosítók révén egy pontosabb és közérthetőbb törvényjavaslat kerülhet a tisztelt Országgyűlés elé, amely alkalmas arra, hogy elfogadásával megvalósuljon a felnőttképzés teljes rendszerének egységes működtetése, valamint az áthelyezéssel érintett, korábban kettős szervezeti struktúrában ellátott feladatokhoz kapcsolódó adminisztrációs terhek jelentősen csökkenjenek.

Ezekkel az indokokkal javaslom a tisztelt Háznak, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! A kijelölt Kulturális bizottság nem állított előadót.

Most a képviselői felszólalások következnek a napirend szerinti időkeretekben. Elsőként megadom a szót Gúr Nándor jegyző úrnak, képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A szakképzés és a felnőttképzés hatósági feladatainak átadásáról szóló törvénytervezetről beszélünk. De mielőtt erre sort kerítenénk, a szakképzésről és a felnőttképzésről azért mondanék néhány mondatot.

Közel hét éve kormányoznak. A szakképzés intézményrendszerében három-négy éves kifutással kézzelfogható eredményeket lehet elérni. Most, a hetedik év kormányzásának időszakában azt látjuk és azt tapasztaljuk ‑ és nem mi mondjuk, nem a politikai ellenzék mondja ezt, hanem azok a munkaadói körök, amelyek a munkaerőpiacon az igényeiket megfogalmazzák ‑, hogy baj van. Baj van, államtitkár úr, a szakképzéssel. Baj van a szak- és a felnőttképzéssel is, hiszen a munkaadók elvárásaihoz, igényeihez illesztetten a megfelelések nincsenek rendben.

Ez nyilvánvalóan abból fakad, hogy önök először szétzúztak mindent, szétziláltak mindent, olyan helyzetet teremtettek, amelyben, mondhatom nyugodt lelkülettel, lebutították a szakképzést az egyik oldalról, a másik irányból pedig a továbbtanulási esélyeket csökkentették azok számára, akik úgymond majd a szakgimnáziumok keretei között fognak tanulmányokat folytatni. Meggyőződésem szerint megfontolatlan vagy nem kellő alapossággal megfontolt volt az a tevékenység, amit önök e tekintetben folytattak. Mutatja ezt az eredménytelenség. Tudja, amikor a szakképző intézmények némelyikében, de mondhatni azt is, hogy sajnos nem némelyikében, hanem fogható sokaságában a 2,5-es átlagteljesítménnyel teret lehet foglalni, akkor ott problémák vannak.

(21.00)

Nyilván az alapképzésből fakadóan hozott problémák is felütik a fejüket. No, de hát itt sem tették meg azt, amit kellett volna, akár a források felhasználása, kivonása, csökkentése, sok minden egyéb más utat járva, akár pedig a vonatkozásban, ami arról szólt volna, ami a munkaerőpiac igényeihez való illeszkedéssel párosulna.

Felnőttképzés. A felnőttképzés tekintetében egy létező, évtizedes, több évtizedes, működő rendszer szétzilálását tették meg. Ez a RÁK-ok hálózati rendszere többek között. A regionális átképző központoké. A regionális átképző központoké, amelyek egyértelmű és normális kialakult kapcsolati rendszerrel összefonódtak a munka világával és magával az intézményi oktatási rendszerrel is. Érdemes lenne, államtitkár úr, kicsit rátekinteni, búvárkodni, hogy hol tart ma ez a történet, mit csináltak ebből.

So-so, azt akarom tehát mondani, hogy mind a szakképzés, mind a felnőttképzés tekintetében nem a hatósági feladatok vonatkozásában, hanem tartalmi értelemben vetten is rengeteg kárt okoztak az elmúlt 6-7 esztendőben. Ha most a törvénytervezet keretei közötti hatósági feladatok átrendezéséről kezdünk el beszélni, akkor azt kell mondjam, hogy ez a történet nem másról szól, államtitkár úr, mint a hatósági feladatok átcsoportosításon keresztüli koncentrálásáról. Tehát arról szól, hogy hogyan és miképpen lehet végérvényesen úgymond központosítani.

Korábban a felnőttképzéshez kapcsolódó hatósági feladatok nem a kormányhivatal keretei között rendeződtek. Hatósági feladat vagy szakmai feladat? Mondok néhányat abból, ami e törvénytervezet keretei között megjelenik. Például az OKJ keretei közötti szakmai vizsga és vizsgaelnökök kijelölése, hogy mennyire hatósági vagy mennyire szakmai megfontoláson kell hogy alapuljon. Szerintem szakmai megfontoláson leginkább, nem hatósági típusú kijelölésen. Vagy a központi vizsgaszervezés kérdésköre. Vagy ha nem mást, akkor a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal hatósági feladatainak en bloc kormányhivatalokhoz való átcsoportosítása, vagy az ön által említett megyei fejlesztési képzési bizottságoknak most már az előbbi képviselői hozzászólásból is visszaigazolódott, hogy ott bizonyos átrendeződéseket, elvárásokat elfogadtak. De hogy a tekintetben az a mozgásszabadság, ami gyakorlatilag egy-egy megye, régió vonatkozásában a legszak­ma­hiva­tot­tab­ban tudta megfogalmazni a javaslatait, azoknak egyfajta, megint csak keretek közé, egyfajta központosítás irányába való mozdítása mennyire hasznosítja a szakmaiság érvényesülését? Szerintem nem. Szerintem rontja.

De megszüntették a szakképzési megállapodás intézményrendszerét is. Tudja, azt, ami az állam és a nem állami fenntartó között született, ami azért volt szükségszerű, mert egyébként a Nemzeti Foglalkoztatási Alap szakképzési részéből forráshoz ekképpen lehetett hozzájutni, ha ezek a fajta szakképzési megállapodások adottak voltak. Ez határozta meg, hogy hol, hogyan, milyen finanszírozási keretek mellett történhet, mondjuk, szakképzés.

Nem akarom túlbeszélni a dolgot, ezért csak azt mondom, hogy mindaz, amit csinálnak e tekintetben, mondja már el nekem, államtitkár úr, vagy nekünk itt, a Parlament falai között legalább, mennyire élvezi, mondjuk, a pedagógus-szakszervezet vagy a pedagógus demokratikus szakszervezet támogatását. Milyen értelemben és milyen mértékben lett kivitatva velük közösen, és az ő álláspontjaikat mennyire akceptálták és integrálták ebbe a gondolkodásba? Merthogy vélem, azon keretek között azért szakmai hozzáértéssel bíró emberek vannak jelen.

Szóval, mondhat bármit, államtitkár úr, úgy, mint az előbbi napirendi pontnál a rugalmasság tekintetében, amikor is nem mással, mint a kiszolgáltatottsággal találták magukat szembe a nappali tagozatos hallgatók, most ezt tudom mondani önnek, mondhat bármit, de ez akkor is központosítás. Miért jó az, ha mindent egy kézbe akarnak összehordani? Miért jó az? Miért nem hisznek és bíznak a szakmai felületeken működő emberek sokaságában? Ha önök nem bíznak bennük, hogy gondolják, hogy majd ők fognak bízni önökben? Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, jegyző úr. Megadom a szót soron kívül Cseresnyés Péter államtitkár úrnak.

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék szólni, nem ahhoz, amit Gúr Nándor a törvényjavaslattal kapcsolatban elmondott, mert a fölszólalásomban ezzel kapcsolatos gondolataimat elmondtam, viszont az a szerteágazó vádaskodás, amit megpróbált megfogalmazni, mindenképpen reagálásra ad okot. Szeretnék néhány gondolattal reagálni azokra a gondolatokra, mondatokra, amit ő elmondott.

Képviselőtársam! Örülök annak, hogy két évvel a szakképzés átalakításának kezdete után ráébredt arra, hogy elkezdődött valami a szakképzésben. Abban a szakképzésben, annak a szakképzésnek a megreformálásában, ami többek között az önök áldásosnak nem mondható munkájának eredménye, amit abban a 8 évben végeztek vagy elhanyagoltak, amíg kormányon voltak. Úgy tesz ön, mintha akkor nem lett volna képviselő, nem lett volna a kormánypárti frakció tagja, egy olyan tagja, amelyik beleszólhatott volna abba, hogy ha reformra lett volna szükség, akkor ezt meg tudják tenni. Önök nem tettek semmit sem.

Nem a piaci igényekhez igazították a képzést, ez nagyon nagy gond volt, ezt is nekünk kellett megtenni. Például azzal tettük meg, hogy olyan szervezetekkel vettük fel a kapcsolatot, olyan szervezetekkel alakítjuk most ki a szakmaszerkezetet, a szakképzés területén az oktatást, amelyek a munkaerőpiaci igényekre fókuszálva segítik a mi munkánkat.

Ezzel jöttek új szakmák létre, ebből a megfontolásból alakítottuk át a szakképzés iskolarendszerét úgy, hogy ne legyen zsákutca azoknak a diákoknak a számára a szakképzési rendszerbe való belépés, akik itt kezdik el tanulmányaikat vagy itt folytatják a tanulmányaikat. Nem úgy, ahogy önöknél például a szakképző intézményekben, a hároméves szakképző intézményekben, ahol tulajdonképpen a kimenet csak egy irányba lehetett, egy szakmunkás-bizo­nyít­vány megszerzésével, és ahhoz, hogy valaki onnét továbbtanulhasson, továbbképezhesse magát, szinte elölről kellett kezdeni a tanulmányait. Ezt is megszüntettük.

Tehát egy jelentős munkában vagyunk benne, amit ön nem akar elismerni, és régi lemezeket tesz föl. Évek óta ugyanazokat a vádakat fogalmazza meg. Mintha a világ elment volna ön mellett, és a régi lemezek önnél megmaradtak volna.

Az lenne a javaslatom és a kérésem, hogy figyelje a változásokat. Figyelje azt a munkát, amit mi elvégzünk a szakképzés területén is, és akkor nem fogalmaz meg ilyen gondolatokat, ilyen mondatokat, amit a felszólalásában megtett. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, jegyző úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem vád. Tényszerűség. Tényszerűség, államtitkár úr. Hét éve kormányoznak, eredménytelenség párosul a tevékenységükhöz e tekintetben.

Piaci igényekhez való igazodás? Tudja, ki? Nyugodjon békében, Kiss Péter miniszter volt, aki ezeket a folyamatokat annak idején elindította a megyei fejlesztési képzési bizottságokon belül, a hiányszakmák tanulására való rámozdítást, a motivációt, megteremtette az olyan finanszírozási háttérfeltételeket, amelyeket önöknek már nem kellett kitalálniuk, amelyeket önöknek már csak el kellett tudni olvasni, és utána gyakorolni. De sajnos azóta sem tudtak többet és jobbat tenni ettől.

(21.10)

Összességében pedig az, amit csinálnak a szakképzés és a felnőttképzés tekintetében, az szégyen. Szégyen, és a magyar munkaerőpiac igényeihez való illeszkedést nem támasztja alá sajnálatos módon. Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK:Köszönöm szépen. Megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak, Fidesz.

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Ha ma azt elmondhatnánk, hogy a szakképzés rendszerével kapcsolatban 2010 előtt, nyolc éven keresztül az előző kormányok észrevették volna azt, hogy nagy baj van, és ezek után önök kezdeményezték volna, hogy változtassunk a szakképzés rendszerén, akkor, azt gondolom, hogy ma sokkal előbbre tartanánk. 2010-ben azzal kellett szembesülnünk, hogy a fiataljaink, a gyermekeink nem kapnak olyan versenyképes tudást a legtöbb, szakképzést adó intézményben, hogy azzal el tudjanak helyezkedni és munkájuk legyen. Ezen kellett változtatni.

Amikor egy rendszert megváltoztatunk, utána lehet persze kritizálni is mindent, de azt gondolom, hogy akkor lehetne joggal kritizálni, ha ebben önök valamit léptek volna. Vagy nem akartak, vagy nem tudtak, vagy nem vették észre ennek a szükségességét, de tény, hogy az alatt a nyolc év alatt bizony léphettünk volna kettőt; most pedig a kettőről esetleg háromra léphetnénk. A szakképzés rendszerét nem lehet ide-oda rángatni (Gúr Nándor: Hát, ezt mondtam én is!) négyévente, nyolcévente. Azt gondolom, hogy ebben kellene konstruktivitás a mindenkori ellenzéktől, hogy egy megadott úton a megadott célt kitűzve azt fogjuk követni. A mi célunk az, hogy versenyképes tudást szerezzenek a fiataljaink.

Az a célunk, hogy a fiatalok munkához juthassanak, és olyan szakmákat tanuljanak, amelyekre szükségük van saját maguknak is meg a társadalomnak is. Azt gondolom, hogy a vádaskodás egyáltalán nem célszerű ebben az ügyben, inkább jobban teszi az MSZP, ha hallgat ebben az ügyben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíván‑e még valaki a felszólalás lehetőségével élni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A vitát lezárom. Megkérdezem az előterjesztőt, hogy kíván‑e most hozzászólni. (Jelzésre:) Nem.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalokra a holnapi ülésnapon kerül sor.

Most pedig, tisztelt Országgyűlés, soron következik az egyes törvényeknek a táncművészeti életjáradék bevezetésével összefüggő módosításáról szóló előterjesztéshez benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája. A Lázár János, Balog Zoltán, Dunai Mónika és Selmeczi Gabriella fideszes képviselők által benyújtott előterjesztés T/12739. számon és az ahhoz érkezett bizottsági nem önálló irományok a parlamenti informatikai hálózaton elérhetők.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, 15 perces időkeretben. Megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a bizottság előadójának.

Felszólalások:   329-339   339-353   353-358      Ülésnap adatai