Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves, a vitában részt vevő Képviselőtársaim! 27 éve az a vitarend a parlamentben, hogy az előterjesztő elmondja az előterjesztését a Háznak, a frakciók, a képviselők megvitatják, majd a végén az előterjesztő zárszót mond. Én ezt a vitakeretet nem léptem túl, tehát nem holmi takargatnivaló okán nem vettem részt a vitában (Heringes Anita közbeszólása.), hanem a zárszóban előterjesztőként szeretném elmondani azokat a megjegyzéseimet a vitával kapcsolatban, amiket jó, ha a Ház figyelembe vesz a döntése meghozatala előtt.

Azt kell mondjam, a vita lényegében mindenfajta tárgyszerűséget nélkülözött, és főleg az MSZP-s képviselők összevissza állítottak minden valótlanságot. (Heringes Anita: Persze!) A valósághoz semmi köze nem volt annak, amit mondtak. Én azon gondolkodtam, hogy a mérhetetlen rosszindulat, Czeg­lédy Csaba lelketlen és lelkiismeretlen mentegetése, aki a diákszövetkezetek révén mégiscsak több ezer diák pénzét lopta el az MSZP javára (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között Bangóné Borbély Ildikó: Farkas Flóriánnal mi van?), vagy a teljes tudatlanság vezeti az MSZP-t. De megadom a megfejtést: valószínűleg mind a három szerepet játszik abban, hogy olyanokat mondtak, amiket önök most itt hallottak. (Heringes Anita közbeszól.) Ugyanis az a dolgok teljes félreértése vagy tudatos hazugság, hogy valaki azt állítja, hogy a nyugdíjasokat majd utalványban lehet kifizetni a szövetkezetben személyes közreműködésért végzett munkáért.

Ugyanis a helyzet a következő, de most akkor elnézést kérek mindenkitől, aki természetesen egy kicsit is felkészültebb, mint az MSZP-sek (Bangóné Borbély Ildikó: Jaj, Lajos! Ne beszélj már felkészültségről! - Dr. Bárándy Gergely: Szakmaiságról ne beszélj! Arról ne!), és adott esetben többet tud a szövetkezetek működéséről, de a szövetkezetek főszabályként úgy működnek, így a nyugdíjas-szövetkezetek is, hogy egy szövetkezeti tag egy szavazat, befizetik a tagi hozzájárulást - főszabályként például a diákok ezer forintban állapodtak meg -, és az ő közös szavazatuk dönti el azt, hogy ki vezeti a nyugdíjas-szövetkezetet, és hogy egy-egy vállalkozási szerződés megvalósítása kapcsán milyen formában mit fognak kapni. (Bangóné Borbély Ildikó közbeszólása. - Heringes Anita: 733 forintot óránként…)

Tehát természetesen, ha a nyugdíjas úgy dönt, hogy ő pénzt akarna kapni, akkor pénzt fog kapni. Ha úgy döntenek, és nagyon fontos, nem a munkáért végzett szolgáltatás ellenértékeként, hanem ha a nyugdíjas-szövetkezet, mert ez mégiscsak egy gazdasági vállalkozás, az év végén eredményes, és a tagok azt szeretnék, hogy ezt az eredményt felosszák, akkor miután a nyugdíjas-szövetkezet is vállalkozás, társasági nyereség formájában lehetne kivenni, ami egyébként forrásadó-köteles.

Viszont azt tettük lehetővé, hogy ha eredmény képződik, és ha úgy döntenek a tagok, ezt adómentes formában is fel lehessen venni. Ez csak egy lehetőség. Tehát amit Bangóné képviselőtársam mondott, abból egy szó sem igaz, természetesen. Valószínűleg nem is érti a szövetkezeti rendszer működését, és ezek a szövetkezetek a legkevésbé sem azok, amiket ön esetleg nosztalgiával nézett a kádári időkben, amikor a járási pártbizottság elvtársai mondták meg, hogy ott mi történik. (Bangóné Borbély Ildikó: Te tudod, mi volt akkor! Te a tagja voltál…)

Én a nyugdíjasokat felnőtt, értelmes embereknek gondolom, és azt hiszem, hogy ha ők tagok, egy nyugdíjas… Mert természetesen az sem igaz, hogy nem tudom én, milyen haverokat lehetne betenni a nyugdíjas-szövetkezetbe, hiszen a nyugdíjas-szövet­kezeti tagságnak az az előfeltétele, hogy nyugdíjas legyen az illető. (Folyamatos közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ahogy a diákszövetkezetek esetében, itt is, a nyugdíjas-szövetkezetek esetleges munkájának a megkönnyítése kapcsán van lehetőség arra, rendkívül korlátozott mértékben, hogy nem nyugdíjas korú is legyen nyugdíjas-szövetkezeti tag. Rá semmilyen kedvezmény nem vonatkozik, tehát pont osztja a munka törvénykönyve alá tartozó tb-kötelezettségét és minden egyéb szabályát. De az teljesen kizárt, hogy a nyugdíjasokat egy nyugdíjas-szövetkezetben valaki ezen az alapon kézben tudná tartani, mert a nyugdíjasoknál egy tag egy szavazat van, szükségszerűen döntő többségben, ami azt jelenti, hogy minden szövetkezetnek kötelezettsége, hogy 85 százalék fölötti arányban nyugdíjasokból álljon, és én nézem annyira a magyar nyugdíjasokat, szemben önökkel, hogy nem hagyják, hogy gazemberek uralják őket. (Heringes Anita közbeszólása.)

(13.20)

Nem veszik be ezt. Kizárják, mint ahogy egyébként a diákok ezrei követelték már jóval korábban, hogy a parlament valamilyen törvényalkotási aktussal segítse az ilyen Czeglédy-féle MSZP-s szélhámosoktól a piac tisztulását. (Heringes Anita: A szélhámos te vagy, Lajos!) Ezért volt az, hogy egyébként a kölcsönzésnél és diákszövetkezetnél bevezetett fordított áfával segítettük azt, hogy az áfát legalább ne tudják az MSZP-s ügyvédek ellopni, mint ahogy ezt megtették. Akármennyire szégyenletes dolog ez, de tudjuk, itt van a jó példa, Czeglédy Csaba, az MSZP és a DK ügyvédje több ezer diákot rabolt ki iskolaszövetkezeti visszaélésekkel. (Dr. Bárándy Gergely: Hányszor tudod még ezt a nevet kimondani? Számolnánk, hátha rekordot döntesz!)

Természetesen, aki a vagyoni hozzájárulást tagdíjnak titulálja, mint ahogy ezt tette szintén Bangóné, annak megint fogalma sincs arról, hogy a tagdíj egy egyesületben létező valamilyen forma. A nyugdíjas-szövetkezetnél tagdíj kizárt, mert vagyoni hozzájárulás van, annyi, amennyit a nyugdíjasok eldöntenek. Ha százezer, százezer, ha tízezer, tízezer, ha ezer, ezer, ad absurdum ha 50 forint, 50 forint. Annyi, amennyit eldöntenek a nyugdíjasok. Senkinek sem a haverjai, hanem azok a nyugdíjasok, akik belépnek a szövetkezetbe. Tehát minden ilyen haveri összefüggés, amit egyébként több szocialista képviselőtársam is emlegetett, egyszerűen légből kapott hazugság, de mint valamikori MSZP-s képviselők, akik Gyurcsány Ferencnek lelkesedtek akkor, amikor Gyurcsány Ferenc azt mondta, önökről, hogy hazudtak, hazudtunk reggel, éjjel meg este, ezt a tradíciót nem szívesen adják fel. Úgyhogy ebben az értelemben is összevissza beszéltek.

Nem hallották, amikor Bangóné arról beszélt, hogy nem támogatják a nyugdíjas-szövetkezeti formát a különböző szervezetek. Tessék elolvasni Gazsi Attila nyilatkozatait, aki a VOSZ alelnöke, és ezzel a kérdéssel foglalkozik, vagy a VOSZ elnökének, Demján Sándornak a nyilatkozatát, aki üdvözölte ezt a rendszert. Mint ahogy egyébként a Nyugdíjasok Országos Szövetsége is mint egyesület, legnagyobb egyesülete a nyugdíjasoknak, az elnöke maga nyilatkozta, hogy jó ötlet és támogatják, az „Életet az éveknek” ugyanezt mondta. De ha ezek önöktől messze esnek, akkor hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy a Nyugdíjas Parlament frissen megválasztott elnöke, Karácsony Mihály, aki az önök munkatársa volt nagyon sokáig Kiss Péter minisztériumában, tőről metszett szocialista, szintén üdvözölte, támogatta. Sőt, maga szervezett egyébként Sándor Péterrel - másik oszlopos szocialista, „munka világa” szakértő - nyugdíjas-szövetkezetet, be is van jegyezve. Megjegyzem, ő maga közölte, hogy mindezért egyébként a szocialisták pellengérre állították és kizárták, megfosztották még a parlamenti belépőjétől is. Jellemző a szocialisták gondolkodására, hogy nem megfontolni kell bármifajta érvet, hanem indulatból cselekedni, és még az olyan régi, egyébként kiváló szakemberektől is habozás nélkül megválnak, mint például Sándor Péter vagy Karácsony Mihály. Az önök dolga. Érdekes, hogy még néhány hónappal korábban nyugdíjasparlamenti elnöknek persze jó volt, és akkor támogatták.

Folyamatosan keveri mindenki a felszólalásában a szociális szövetkezetet a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetekkel; biztosan meghaladja a képességüket, hogy megértsék a különbséget. Csak szeretném mondani, hogy szociális nyugdíjas-szövetkezet nincs, egyáltalán. Tehát minden ilyen áthallás a szociális szövetkezetekkel félreértés, mert ez közérdekű nyugdíjas-szövetkezet. A közérdekű szó egyébként arra utal, hogy ez nem egyszerűen gazdasági társaság. Nagyon sokszor elmondtuk, hogy ez egy lehetőség a nyugdíjasoknak arra, hogy a munka világába, ha akarnak, visszakapcsolódjanak, valamelyest legyenek aktívak, de nem gazdaságpolitikai jellegű intézkedés. Nem olyan típusú szövetkezet ez, mint a hagyományos, kizárólag társasági vállalkozási formák közül az egyik lehetőség, de alapvetően mégiscsak a legfontosabb főszabály az, hogy gazdasági aktivitás, és kevesebb a társadalompolitikai vonzata.

Azért neveztük közérdekűnek, mert úgy gondoljuk, hogy ez a magyar köz érdeke, a tízmillió magyarnak az az érdeke, hogy a 2,7 millió nyugdíjas, aki öregségi nyugdíjat kap vagy valamilyen nyugdíjszerű ellátást, hadd maradjon aktív, ha akar. Nyugdíjba vonul, és nem akar már a munka törvénykönyve alatt dolgozni napi 8 órát, heti 5 napot. A nyugdíjas továbbfoglalkoztatás természetesen most is van. Tehát minden, amit önök elmondtak azzal kapcsolatban, hogy a nyugdíjasokat nem lehet továbbfoglalkoztatni, hazugság. Van, a versenyszférában általános, és egyébként a közszférában is lehetséges, ha az adott intézmény vezetője tudja igazolni, hogy annak a munkatársnak a munkája az intézmény alapműködésében nélkülözhetetlen.

Több ezren vannak a közszférában, az intézményi szférában is továbbfoglalkoztatva. De ez a foglalkoztatás alapvetően vagy a munka törvénykönyve alatt van, vagy pedig a köztisztviselői, kormánytisztviselői, valamilyen speciális ágazati foglalkoztatási törvény alatt van. Ennek a foglalkoztatásnak a főszabálya az, hogy munkavállalói kötelezettség van, napi 8 órát kell dolgozni, vagy 4-et, attól függően, hogy a munkarend milyen, és heti 5 napot. Ugyanúgy szabadság van és ugyanúgy alapvetően folyamatos munkavégzési kötelezettség - tudom, hogy önök ezt nem értik, de nyilván nem beszéltek annyit a nyugdíjasokkal ezzel kapcsolatban -, amit egy 70 éves ember már nem akar vállalni.

Ezt el tudom képzelni. Tehát nem akarja azt, hogy őt továbbfoglalkoztassák nyugdíjas-tovább­foglalkoztatásban, ami, még egyszer hangsúlyozom, van. Tehát aki azt állította, hogy ez nincs és megszüntettük, az nem mondott igazat. Mondhatja tehát, hogy 70 évesen nem akarok heti 5 napot és napi 8 órát dolgozni, de szeretnék dolgozni valamennyit. Egy-két napot. Egy nap csak 2 órát. Szabadon. Sőt, azt is én határozhassam meg, hogy melyik nap megyek be arra a két órára. De ha jobban ráérek, 3 óra, 4 óra, teljesen szabadon. Ez a szövetkezeti forma ezt lehetővé teszi.

Ennek ez a lényege. Minden olyan összevetés, amikor a munka törvénykönyve alatti foglalkoztatással hasonlítják össze ezt, az egy súlyos félreértés. Nem értik. Gondjaik vannak a szövegértéssel. Nem mondom: a törvényalkotás egy bonyolult forma, a törvények nehezek, mint ahogy a klasszikus mondta, nincsenek benne képek, de attól még valami ismerettel csak kell rendelkezni, kedves képviselőtársak! Például mindenki, Heringes Anita, Schmuck Erzsébet, aki órabéreket emlegetett, az, jelentem, tévúton jár. Ugyanis a szövetkezeti foglalkoztatásban nincs órabér. Az egy vállalkozási szerződés. Ahogy önök sem emlegetik az órabért, ha szerződtetik a hidegburkolót, mert ott négyzetméterre számolnak el, nem órabérre, a szövetkezeti formában nincs órabér. Arról az apróságról nem beszélve, hogy amikor az Audi által ajánlott órabérekről beszélnek, akkor aztán végképp nem ismerik a valóságot, hiszen típusosan a szövetkezeti önfoglalkoztatás keretében megvalósuló foglalkoztatás nem szalagmunka.

Amikor a multikat emlegetik, végképp rájöttem arra, hogy fogalmuk nincs arról, hogy mi a helyzet. De csak érdekességképpen: tudom, hogy önöket nem zavarja meg a tények sokasága. (Heringes Anita: A tények téged nem szoktak zavarni, Lajos! Meg az igazság sem és a gerinc sem!) De induljunk ki abból, amit ismerünk: nézzük meg, hogy a diákszövetkezeteknél mi a helyzet. 135 ezer diák dolgozik diákszövetkezeti keretekben. Keresnek 46 milliárd forintot egy évben. Tízezer vállalkozási szerződésük van. Tízezer vállalkozási szerződésük van, amelyek keretében ezt a munkát teljesítik. A tízezer vállalkozási szerződésből kevesebb, mint 10 százalék esik multikra. Kevesebb, mint 10 százalék esik multikra! Tehát típusosan, amit önök mondtak, az egyszerűen nem igaz, csak nem tudják. De nem baj, mert a határozottság az érdekes az ellenzéki munkában, a tények nem számítanak.

A parlamenti jegyzőkönyv kedvéért azonban hadd mondjuk az adatokat! Hogy a nyugdíjas-szövetkezetek milyen vállalkozási szerződési formában hogy fognak teljesíteni, azt biztosan nem tudja ma senki. Én sem. De azt tudjuk, hogy a mintául szolgáló diákszövetkezetek nem a multiknak keresnek munkaerőt. Ugyanis, még egyszer mondom, tízezer vállalkozási szerződésük volt a tavalyi évben, és ennek a 10 százaléka sem volt multi. Meg kell kérdezni az érdekvédelmi szervezetüket! Persze, ha önök a Czeglédy adataira támaszkodnak, aki azokat a diákokat fosztotta ki, akiket ő szerződtetett a McDonald’s-hez, akkor az persze megtévesztő lehet. (Dr. Józsa István: De ez zagyvaság, amit most mondtál, Lajos!)

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt
Gelencsér Attila váltja fel.)

Természetesen szeretném hangsúlyozni, hogy ha valaki a szövetkezeti működést nem érti, akkor tud olyanokról beszélni, hogy a nyugdíjasokat valaki kizsákmányolja, kifosztja, a haverjaival lenyúlja. Ugyanis, mondom még egyszer - azért mondom, mert Vágó Sebestyén is használta ezt a formulát -, hogy természetesen a nyugdíjas-szövetkezetekben az „egy tag - egy szavazat” elve alapján a nyugdíjasok döntenek mindenről.

(13.30)

Nem a haverok, akár Czeglédyről van szó, akár nem, mert nyilván a „haverok” azért fáj most az MSZP-nek, mert Czeglédy úr csúnyán megbukott ezzel az üggyel, és nagyon kínos, hogy az MSZP kampánypénzét a diákok kifosztásából sikerült előteremteni, majd utána a komplett MSZP-vezérkar kiállt Czeglédy Csaba mellett, aki annyira gáz, hogy már Botka is egy kicsit próbálta elhatárolni magát tőle. Szerencsére a DK viszont mellszélességgel beállt abba az ügybe, hogy a Czeglédynél derekabb ember nincs. Önöknek legyen mondva! Az egyik legfelháborítóbb dolog, hogy a diákokat kifosztja valaki ilyen aljas üzelmekkel.

Még egyszer felhívom a figyelmet arra, hogy minden olyan spekuláció, ami valamifajta haveroknak lehetőségteremtésről beszélt, az hazugság, hiszen, mondom még egyszer, a nyugdíjas-szövet­ke­ze­tek autonómok, saját maguk hozzák a döntéseket „egy nyugdíjas - egy szavazat” alapján. Remélem, hogy az ég egy adta világon senki nem tudja őket lenyúlni, és remélem, hogy a Czeglédy-ügy lezártával nem küldenek a szocialisták még egy ilyen szélhámost most a nyugdíjasok nyakára, hogy most a nyugdíjasok pénzéből csinálják meg a kampányt.

Tisztelt Ház! Sokszor elmondtuk - nem baj, hátha egyszer talán elgondolkozik egy icike-picikét Gúr Nándor is az adatokon, bár ehhez igazából reményt nem fűzök, de mégsem csüggedek -, a hivatalos statisztikák szerint, mármint azon szervezetek statisztikái szerint, amelyek ezzel foglalkoznak, Magyarországról az Európai Unióban 2016 végén - mert 2017‑es adatok még nincsenek - körülbelül 400 ezer magyar állampolgárságú, magyarországi állandó lakhellyel rendelkező dolgozott. Teljesen nyilvánvalóan azért mondom ezt, mert ha valaki magyar állampolgár, de történetesen székelyföldi állandó lakos, és onnan dolgozik az Európai Unióban, az nem számítható bele ebbe a 400 ezerbe. Tehát ennél több magyar dolgozik, csak ők nem magyarországi állandó lakhellyel rendelkező magyar állampolgárok. 400 ezer ilyen van.

Ez a szám úgy alakult, hogy 1990-től, tehát a demokrácia kezdeteitől az uniós tagságunkig, 2004‑ig 220 ezren voltak. Tehát nulláról 220 ezerre ment fel ezeknek a száma. Magyarul, fogalmilag is kizárt - hiszen a legkülönbözőbb felállású kormányok voltak -, hogy innen valaki elüldözött volna bárkit. A helyzet az, hogy a magyar munkaerőpiac egy része kellően mobil ahhoz, hogy él ilyen lehetőséggel. 2004-től 2016-ig ment fel ez a szám 400 ezerre, tehát az európai uniós tagságunkkal 180 ezerrel bővült 400 ezerre. S hozzáteszem, a nagy boomot az okozta, amikor Ausztriában és Németországban a moratórium leállt. (Dr. Bárándy Gergely: Vigyázz, mert már két perce nem mondtad ki Czeglédy nevét!)

Tudni kell azt, hogy ebből a 400 ezerből 130 ezer napi ingázó. Ez azt jelenti, hogy alapvetően a nyugati határszél mentén jellemző ez a forma, illetőleg heti ingázók az olyan emberek, akik a fapados járatokkal heti rendszerességgel mennek ki, de egzisztenciát nem ott építenek, hanem itt Magyarországon, és a családjuk is itt van.

Mindez azért érdekes, mert természetesen minden olyan összevetés meg lózung, hogy valaki is elüldözött volna bárkit az országból, nyilvánvalóan nem igaz. S hadd hívjam fel mindenki figyelmét a következőre: a legnagyobb létszámú nemzet, amelynek a fiai nem a saját nemzeti országukban dolgoznak, hanem az Európai Unió különböző országaiban, az a német. Tehát darabra a németek vannak a legtöbben, akik nem Németországban dolgoznak, hanem elmentek a különböző európai uniós országokba. Az a napnál világosabb, hogy a németekről a legkevésbé lehet azt mondani, hogy a reménytelen és kilátástalan gazdasági helyzet, a nyomorúságos szociális ellátás, a kilátástalan egzisztenciateremtési lehetőségek vagy az elképesztően alacsony bérek miatt Angela Merkel elüldözte a németeket - megjegyzem, több millióan vannak ilyenek -, hanem teljesen nyilván­való, hogy az európai létnek egyfajta velejárója ez. Csak az MSZP annyira kötődik egy másfajta léthez, hogy nem tudja ezt elképzelni. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy az európai létnek egyfajta velejárója az, hogy főszabályként vagy jellemzően egy adott ország munkaerőpiacának nagyságát megnézve durván egy 5-10-15 százalék máshol keres munkát.

Akkor van baj, és látunk ilyen országokat, ha ez az arány felborul. Magyarországnak, főleg az ellenzéknek ezért nem szidalmaznia kéne ezeket az embereket, mert a legfontosabb az, hogy jöjjenek haza. Másrészt a legkevésbé sem kell őket a migránsokkal vagy a bevándorlókkal egy szinten kezelni. Ha valaki azt mondja ezekről az emberekről, hogy kivándorlók, akkor nem tudja, hogy európai polgárként ha én úgy döntök, hogy Spanyolországban élek, akkor nem kivándorló vagyok, hanem élek az európai jogaimmal. Mint ahogy egyébként, szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar munkaerőpiacon durván 20 ezer olyan polgár van, aki nem magyar, hanem német, olasz, francia, aki itt dolgozik Magyarországon. Akkor őket minek tekintsük? Ez ugyanaz! Természetesen a magyar munkaerőpiacnak is van olyan szegmense, ami kellően attraktív ahhoz, hogy egy német munkavállaló itt dolgozik, vagy egy spanyol, vagy egy olasz.

Az európaiság olyan mértékben távol áll az MSZP gondolkodásától vagy a zsigereitől, hogy ezeket nem értik. Én sem abban a reményben mondom el, hogy ez majd visszaköszön bármikor, mert ez nem fog visszaköszönni, hanem csak azért mondom el, hogy rögzítse valaki, hogy valaki a tényekről is beszéljen, ne csak a lózungokról.

S hadd mondjak még egy meghökkentő számot: 40 ezer olyan európai polgár van, aki nem a munka okán lakik Magyarországon, hanem azért, mert Magyarországot választotta lakhelyül, mert azt gondolja, hogy ez jó hely. Ezeknek a száma az utóbbi időben exponenciálisan nő, mert azt gondolják, hogy Magyarország egy jó hely. Ők nyilván kevésbé figyelmeznek Heringes Anita vagy Gúr Nándor parlamenti beszédeire, de nekik szerencséjük van, mert nem is értik őket. (Zaj az MSZP soraiban.)

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha jól értem, akkor az MSZP elutasítja ezt. A Jobbik csinált egy bukfencet, miután végig szidalmazott bennünket a törvénymódosítás kapcsán, megjegyzem, összekeverve a szövetkezeti törvénnyel, mert most alapvetően az illetéktörvényt módosítjuk és nem a szövetkezeti törvényt. A szövetkezeti törvényben a módosítás igazából jogtechnikai, egy „az” szócskát illesztünk egy szófordulatba. Tehát alapvetően az illetéktörvényt módosítjuk; ha véletlenül a szövetkezeti törvény módosítására koncentráltak volna, az már korábban lezajlott. Mindenesetre, ha jól értem, a parlament ezt alapvetően támogatja, és én ezt köszönöm. Természetesen a KDNP-s vezérszónok is ezt mondta, a fideszes is ezt mondta, ha jól értettem, a Jobbik is és az LMP is ezt mondja, tehát az MSZP végképp magára maradt. Érdekes konstelláció nyugdíjasügyben.

Végezetül hadd mondjam azt, hogy az az állítás, hogy én bármilyen módon a nyugdíjasok szavazatát el akartam volna venni, ez merő hazugság. Heringes Anitának nemcsak a törvényszöveg értelmezésével, de az újságcikkek értelmezésével is komoly baja van. Nem baj, lehet ezen segíteni, mert ez egy tanulási folyamat. Sosem csüggedünk, mert az élet végéig tartó tanulásnál ezeket a képességeket be lehet szerezni. Természetesen, ha a magyar nyugdíjasokat valaki szidalmazta volna, az pont Vona Gábor volt, de ez más lapra tartozó kérdés. Mi most itt lehetőséget szeretnénk teremteni nekik. Kérem, támogassák ezt a törvényjavaslatot, hogy a nyugdíjas-szövet­ke­ze­tek bejegyzésénél, ahogy a kft.-knél, a szociális szövetkezeteknél, a közkereseti társaságoknál és a betéti társaságoknál, itt is illetékmentes legyen a cégeljárás. Tulajdonképpen ez csak erről szól. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)