Felszólalás adatai

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a szót, elnök úr. Szűzbeszédemet fogom megtartani a parlamentben. Május óta vagyok a parlament tagja, így nézzék el nekem, ha lányos zavaromban rosszul lapozok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Más ellenzéki barátaimmal, kollégáimmal ellentétben nemhogy kétéves költségvetést vártam a kormánytól, hanem egyenesen egy ötéves tervet. Ebben az országban hagyományai vannak az ötéves költségvetésnek, hagyományai vannak annak is, hogy háromszor ül össze egy évben a parlament. Ha az azonnali kérdésekre kilenc hét múlva van válasz - ha van -, akkor érzik ennek a tragikomikumát. De ezzel ki is töltöttem az epémet.

Az ellenzéknek megvan az oka az aggódásra a kétéves költségvetéssel kapcsolatban. Én sem tudok mást mondani, hogy lásd a 2000. évi költségvetést, amikor is az inflációban számításaim szerint legalább 2,5-3 százalékot fognak tévedni. Ez nem apró tévedés, 2-300 milliárd forint, és ezt a 2-300 milliárd forintot egy elegáns megoldással illene a Ház elé terjeszteni azért, hogy mire kívánja költeni a kormány és hova akarja adni. Nem szabad lebecsülni a 2,5-3 százalékot. Angliában ha eltér a szám a becsülttől, akkor a kormány a parlament elé terjeszti, hogy a többlettel mit kíván tenni. Nehogy félreértés essék, akkor is a többség dönti el, hogy mire fordítsák, de az ellenzéknek legalább megvan a lehetőségnek arra, hogy elmondja, ezt mire kívánja költeni.

Itt nem arról van szó, hogy mi jobb költségvetést tudnánk csinálni. Lehet, hogy máshova tennénk milliárdokat, mint ahogy elmondtuk, de a külső körülményeket mi sem tudnánk befolyásolni. Mi azt mondjuk, hogy ilyen külső környezetben ennyi bizonytalansággal nem lehet jó költségvetést csinálni, különösen kétéveset nem. A pénzügyi szakmában becslésnek hívják azt, amit készítettek. Amikor az infláció 4-5 vagy 5-7 százalék, a 30-40 százalékos eltérést nem lehet másnak minősíteni.

(22.20)

Nem lesz csoda. Az energiaárak nem fognak csökkenni. Kifogynak a világban az energiaforrások, és arra kell számítani, hogy a jövőben hosszú távon nem lesz 10 dolláros olajár, és nem lesz olcsó energiaforrás.

Tehát homokvárakat épít az, aki azt hiszi, hogy ezek az energiaárak vissza fognak esni. Én arra számítok, nem szeretném, ha így lenne, de csak akkor van esély az alternatív energiák bevezetésére, ha ez az ár emelkedik, ugyanis csak akkor lesz gazdaságos ezeknek a termelése. Azt hiszem, hogy ezzel számolni kell, ezek törvényszerűségek.

Szeretnék néhány költségvetési fejezetről szólni. Azt látom, hogy a költségvetés egyes részei... - nyilván nem a jóról fogok beszélni, vannak ebben jó részek, amelyeket magam is tudok támogatni, azonban vannak olyan részek, amelyeknél feltétlenül meg kell említeni, hogy mi mást szeretnénk. Az Országgyűlés 4, illetve 8,5 százalék, az Alkotmánybíróság 3, az országgyűlési biztosok 5, a bíróságok 4 százalékos költségvetési támogatásának növekedése ellentmond annak, ahol nem érhető utol a szerénység vagy az azonos mércével való mérés, mint például a miniszterelnökség, ahol 100 százalékkal, illetve a következő évben is 30 százalékkal növelik a költségeket.

A minimálbérhez annyit szeretnék mondani, hogy természetesen azzal egyetértünk, közösen számolnunk kell ennek hatásaival. Azt hiszem, hogy azoknál a kategóriáknál, amelyeket nem érint a minimálbér, de 40-50 forint között vannak, nagyon komoly feszültségeknek nézünk elébe.

Szeretnék foglalkozni néhány gondolattal azzal a hosszú távú gazdasági tervvel, amit önök Széchenyi-tervnek hívnak, amit mi nem láttunk, de jó, hogy elkészül, hogy megvalósul. Azt gondolom, hogy illő az ellenzékkel megbeszélni vagy előkészíteni egy hosszú távú tervet. A hatalomra, arra, hogy kormányzati szerepben van valaki, nincs bérlet. Senkinek nincs erre bérlete, lehet, hogy önöknek sincs. Ilyen hosszú távú, 6-8 éves programokat illik az ellenzékkel átbeszélni, megbeszélni. Nem jó az, ha négyévente változnak a prioritások, és ha valaki nem vesz részt valamiben, egyáltalán nem szólhat bele, ebből kizárják, higgyék el, hogy csak az következhet, mint ami a Nemzeti Színházzal, a metróval vagy az autópálya-építés kétéves elhalasztásával, késleltetésével jellemezhető az elmúlt időszakban.

A költségvetéshez kapcsolódóan sokszor felvetődik az a kérdés, hogy felzárkózunk Nyugat-Európához, hogy a GDP 5 százalék felett van, lehet, hogy a 6 százalékot is eléri. Azt szeretném mondani, hogy ha valaki utánaszámol a számoknak, és a magyar 6500 dolláros GDP-hez méri a 6 százalékot, az évi 390 dolláros növekedést jelent összegében. A 20 ezer dolláros EU-s átlaghoz a 3 százalék is 600 dollárt jelent. Tehát a lemaradásunk csökken. Ezt nem kellene túlhangsúlyozni, inkább azt mondanám, hogy törekednünk kéne a még magasabb növekedési ütem elérésére. Jelen pillanatban körülbelül a 10 százalék lenne az, amivel egy picit ledolgoznánk az európai uniós hátrányunkból.

Két dologgal szeretnék foglalkozni a Belügyminisztériumon belül, az önkormányzatokkal, illetve a rendőrséggel. Én is vallom azt, amit a kedves képviselőtársak mondtak, hogy az állampolgár az önkormányzat szolgáltatásain keresztül érzékeli azt, hogy jobban él, jobb a kiszolgálása. És az a komfortérzet, amit az önkormányzatok tudnak biztosítani, nagyon fontos az állampolgárok számára. Ezért is nagyon csúnya megoldás a kormánytól az, hogy az árvíz miatt elvont milliárdok nem kerültek bele a bázisba, a számítás alapjába. Ennek annyi előnye lehetett, hogy néhány tized százalékkal többet mutatunk ki, hogy az önkormányzatoknak nőtt a támogatása. Ez nyilvánvaló szemfényvesztés.

Az oktatás - mindenki tudja, akinek van választási körzete - általában 70-80 százalékosan van finanszírozva. Máshonnan vesznek el erre az önkormányzatok. És mielőtt azt mondanák, hogy így volt ez négy éve is, persze, így volt, valószínűleg az sem volt jó. Azt tudom mondani, hogy közösen át kéne gondolni, hogy az önkormányzatok finanszírozását igazából a feladatokhoz mérjük.

A rendőrség vonatkozásában néhány gondolat. Biztos jártak önök is már olyan rendőrségen, ami nem olyan, mint a Teve utcai székház. Én olyan rendőrségekre gondolok, amelyekben leomlottak a falak, ahol olyan gépek és berendezések vannak, amelyeket már nagyapáink sem használnának. Ennek a rendőrségnek kell megküzdenie az állampolgárok növekvő igényeivel, ennek a rendőrségnek kell megküzdenie az alvilággal, amely a legjobb, legkorszerűbb eszközöket használja velük szemben. A költségvetésben nem láttam, csak a szólamokban hallom, hogy a biztonságot mennyire preferálja a kormány, de a rendőrségen dolgozókat nem ismeri el. Erre a romokban lévő rendőrségre kívánjuk ráépíteni az előéleti pontrendszert. Kérem, én is szívesen meghívom Pintér belügyminiszter urat néhány rendőrőrsre, ahol jártam, nagyon szívszorító állapotokat találtam, és az ott dolgozó kollégákat valószínűleg csak a szakma szeretete tartja a pályán.

Azt hiszem, hogy ezek után csak annyit tudok mondani: figyelni fogom azt, hogy a kormány a tervezett, illetve a tényleges adatokat összevetve mikor fogja majd a parlament elé, elénk tenni, hogy, mondjuk, az infláció nem annyi lett, amennyit gondoltak, és azt gondolja, hogy erre és erre az ágazatra kellene ezt fordítania. Nagyon várom ezt.

Őszintén elismerem Varga Mihály úr teljesítményét, hogy itt végigüli ezt a hetet. Igazán őszintén mondom, hogy ez egy komoly teljesítmény. Bízom abban, hogy az ellenzék felvetett észrevételei nem múlnak el hatástalanul (Varga Mihály: Szólni kéne a kollégáknak.), és átvezetik azokat a módosításokat, amelyeket felvetünk.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP soraiban, Varga Mihály is tapsol.)