Felszólalás adatai

JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két ponton szeretnék hozzászólni az ajánlás 43., illetve 54. pontjáról. A 43. pont - erről már volt szó - a stratégiai partnerség kérdése. Schiffer képviselőtársam arról beszélt, hogy ez magában rejti a lehetőségét, hogy a kormányzat kiválassza a civil szereplők egy létező vagy éppen frissiben létrehozott körét, aztán stratégiai partnerként az ő véleményük az, amit figyelembe kívánnak venni.

Én ehhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy ez nem egy elméleti lehetőség. Az elmúlt két étvizedben visszatérően szemtanúi voltunk, hogy a mindenkori kormányzatok rendszeresen eljátszották ezt a történetet a civil szektorral, hogy a társadalmi részvétel, mondjuk, a környezetvédelmi, zöld-, civil mozgalom, szervezetek irányába mutatandó együttműködési szándékot bizonyítani akarván kiválasztották egy olyan körét a civil szervezeteknek, akikről tudták, hogy biztosak lehetnek benne, hogy nem fognak kritikus véleményt megfogalmazni a kormányzati elképzelésekkel szemben, és velük egy nagyon izgalmas és parázs társadalmi egyeztetési folyamatot hajtottak végre, miközben mindazok a szervezetek, amelyek sokszor évtizedes vagy több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött kívánták a véleményüket megosztani a kormányzattal, kívül rekedtek ezen az egyeztetési folyamaton.

Azokat a társadalmi szervezeteket, amelyek ilyen házi társadalmi szervezetekként mint méhek a mézes bödön körül pezsegtek-zsezsegtek a minisztériumok körül, ettől a tevékenységüktől eltekintve általában sehol se lehetett megtalálni a civil aktivizmus területén, nem volt hozzájuk köthető, értékelhető, jelentős közéleti aktivitás. Tehát ezeknek semmi más nem is volt a szerepe és a feladata, mint hogy eljátsszák a társadalmi együttműködést, részvételt a minisztériumok felé. Tehát nagyon tartunk tőle, hogy ez az ilyen puhán megfogalmazott stratégiai partnerségi viszony tulajdonképpen ugyanezt fogja megerősíteni, és ugyanígy egy ilyen, kormányzat által mesterségesen kijelölt kör számára privilegizálja az együttműködésekben való részvétel lehetőségét.

A másik pont az 54., ami az önkormányzati törvény módosítását irányozza elő. Meggyőződésünk, hogy a társadalmi részvétel igazi bölcsője, és bizonyos tekintetben az egész demokratikus részvételnek, az aktív állampolgárságnak az igazi terepe, az igazi bölcsője éppen az önkormányzati szinten van. A mindennapi, átlag állampolgár vélhetőleg nem jön nagyon tűzbe, amikor lehetőséget kap arra, hogy valami részterületet szabályozó törvényhez nyújthassa be a véleményét. Itt természetesen az őket képviselő és megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező civil szervezetek szerepe a kiemelkedő. Ugyanakkor az állampolgárok számára kiemelkedően fontos, hogy a közvetlen környezetükben, az önkormányzati szinten meghozott döntésekben az ő jelenlétük, a véleményük meghallgatása, bevonása a döntéshozatalba milyen szinten megy végbe.

Tehát miközben természetesen nagyon fontos, hogy a jogalkotás területén az Országgyűlés és a minisztériumok kebelén belül folyó jogalkotási, jogszabály-előkészítési folyamatokban teremtsük meg a megfelelő feltételeit a társadalmi részvételnek, a társadalmi szervezetek vagy állampolgárok bekapcsolódásának, legalább ilyen fontos, hogy ezen a szinten is legalább jelezzük, hogy az önkormányzati jogalkotás, az önkormányzati rendeletalkotás területén ugyanennyire fontos a társadalmi részvétel elemeinek a megjelenése, és legalább ilyen fontos, hogy az önkormányzatok maguk is partnerként tekintsenek az általuk önkormányzottakra, hogy az az önkormányzatiság ne csak egy felülről lefelé irányuló önkormányzás legyen, hanem jelenjen meg benne az önkormányzatiság valódi eszméje, ahol alulról fölfelé, az állampolgárok részéről a döntéshozók irányába is áramlik az információ, és a vélemények ebbe az irányba is el tudnak jutni a döntéshozókig.

Ezért én azt nagyon fontosnak tartom, hogy bizonyos szabályokat állapítsunk meg az önkormányzatok számára is, és aztán az önkormányzatok esetében természetesen már sokkal inkább kinyílnak a lehetőségek, míg az országgyűlési vagy minisztériumi jogszabály-előkészítés, jogalkotás folyamatában viszonylag korlátozottak a lehetséges eszközök, amelyek igénybe vehetők. Bár itt is vannak olyan, eddig fel nem tárt lehetőségek, amikről talán Schiffer András fog még beszélni. Az önkormányzatok esetében viszont nagyon gazdag a tárháza azoknak a technikáknak, amelyek révén az önkormányzati döntéshozatalba, rendeletalkotásba a helyi állampolgárok, illetve a helyi civil szervezetek a jelenleginél sokkal aktívabban bevonhatók, és jó lenne ebben a szabályozásban is már megmutatni, hogy van szándék, van akarat a kormányzat részéről, hogy ebbe az irányba is előrelépjünk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

(23.10)