Felszólalás adatai

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Meg vagyok lepve Podolák képviselő úr ötletességén, hogy hogyan kellene a gazdasági válság hatásaira 2010 májusában reagálni. Nagyjából egyébként a szocialista válságkezelésre ez a jellemző, hogy éppen mondjuk, egy olyan fél év alatt bírtak odáig eljutni, hogy majd talán nyáron életbe fognak lépni valamilyen válságkezelő javaslatok, de az ön javaslata még zseniálisabb, mert majd még csak egy év múlva fog életbe lépni.

Kedves Képviselő Úr! Ennek a javaslatnak azon intézkedéseknek a sorába kell beilleszkednie... (Dr. Avarkeszi Dezső: Válságkezelés...) Államtitkár úr segít nekem, hogy ez válságkezelés. Ez pont olyan válságkezelés, ahogy Gyurcsány Ferenc azt mondta ugyanezen állami cégek vezetőinek, hogy ne vegyenek fel prémiumot, vagy azt mondta nekik, hogy utalják át egy bankszámlára. Ez pont ugyanabba a válságkezelő intézkedéssorba illik, és 2010. május 10-én ez az intézkedés már lehet, hogy régen elkésett. Ha már takarékoskodni kell, akkor nyilván nem másfél év múlva kell takarékoskodni, hanem most kell takarékoskodni, mert most van bajban az ország. 2010 májusára talán már valamelyest fellélegezhetünk, de ki tudja, lehet, hogy még hosszabb lesz az idő.

Ne haragudjon, de a javaslata annyira nem veszi figyelembe azt, hogy jelenleg milyen helyzetben van a magyar gazdaság, és hogy egyáltalán milyen lépéseket kellene tennie a politikának, nagyjából arról szól, hogy utánam az özönvíz, majd a következő kormány oldja meg ezt a problémát. Körülbelül ezt a javaslatot tette. Figyelmébe ajánlom, hogy ha egy ilyen javaslat, egy ilyen törvény most hatályba lépne, természetesen a következő kormányra is vonatkozik, hiszen az azt jelenti, hogy már folyamatosan alkalmazni kell ezt a jogszabályt.

Hadd térjek vissza két olyan momentumra, ami itt elhangzott! Először is nem értem, hogy ha mindenféle problémájuk van vele, akkor miért mondják azt, hogy jó az irány. Most akkor vagy az iránnyal van probléma, vagy a javaslattal. A javaslat ide való, a Ház asztalára való. A javaslat ebbe a törvénybe való, ennek a törvénynek a hatálya alá tartozik a létszámok és a tiszteletdíjak meghatározása. Nem lehet ezt más törvénybe elhelyezni. Tehát ha önök azt mondják, hogy ez az irány jó, és valóban a kormány vagy a szocialista frakció támogatja, akkor csak ebben a törvényben lehet meghozni ezeket a döntéseket. Tehát nem látom be, hogy miért kellene egy másik törvény. E törvény mentén meg lehet tenni a szükséges lépéseket. Ami az önkormányzati vagyonnal való összefüggést illeti, hangsúlyoztam már az előterjesztésben is, hogy ennek semmi akadálya nincsen, de azért azt gondolják végig, hogy jelenleg miért nincs az önkormányzati törvényben egyetlenegy szó sem arról, hogy az önkormányzati gazdasági társaságok milyen feltételekkel alakíthatnak igazgatóságokat és felügyelőbizottságokat, és hogy milyen díjazást kaphatnak.

Azért nincsen erről szó, merthogy önkormányzati alapjog a vagyonnal való gazdálkodás és az önkormányzat felelőssége, nem a mi politikai felelősségünk, hanem az önkormányzati képviselők politikai felelőssége, hogy a saját településükön például a válság hatásait úgy enyhítsék, hogy az önkormányzati cégek igazgatóságait és felügyelőbizottsági létszámait csökkentik. Tehát ne keverjük össze a szezont a fazonnal! Mi a magyar parlamentben az állami vagyon, a nemzeti vagyon felelősei vagyunk, arról döntünk, ami a mi hatáskörünkbe tartozik, amiről pedig önök beszélnek, az az önkormányzati képviselők hatáskörébe tartozik, és ez a magyar alkotmányos rendszerben eléggé jól elválik. Az önkormányzati tulajdon nem egyenlő az állami tulajdonnal. Ezt már elég régóta, a rendszerváltás óta kimondta minden jogszabályunk. Az önkormányzati tulajdon egy speciális tulajdonforma, vagy inkább egy speciális tulajdonos az önkormányzat. Tehát összefoglalva, miközben önök azt mondják, hogy jó ez az irány, közben azt mondják, hogy csak a törvény alkalmatlan.

Podolák Györgynek arra a felvetésére, hogy ez egy politikai javaslat, és nem szakmai javaslat, hát tudja, én mindig szoktam azon csodálkozni, amikor politikusok magukról azt állítják, hogy szakemberek és nem politikusok, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy egy parlamenti javaslat elsősorban mindenképpen politikai célokat szolgál. Azt a politikai célt szolgálja, amit már olyan sokszor meghirdetett a Gyurcsány-kormány, hogy az állam magán kezdje a takarékoskodást. Ez nem szakmai cél, Podolák képviselő úr, ez nem szakmai cél, hogy az állam magán kezdje. Ez egy példamutatás, egy szimbólum. Arról szól, hogy ha már takarékoskodni kell, ha már megszorításokat hoz az állam, akkor kezdje azt például az állami vállalatok menedzserein, vagy legalábbis azokat is tegye be ebbe a körbe. Ez egy szimbólum. Ez pont olyan szimbólum, mint amikor a miniszterelnök arról beszél, hogy mondjuk, a parlamenti képviselőknek vagy az önkormányzati képviselőknek, vagy a polgármestereknek a tiszteletdíját kell megváltoztatni.

Ne kérje számon azon a politikai célon a szakmaiságot, hogy miért kell bizonyos szimbolikus lépéseket megtennie a politikának. Azért kell bizonyos szimbolikus lépéseket megtenni, mert különben az emberek nem fogadják el, hogy ha a nyugdíjasoktól el tudják venni például a 13. havi nyugdíj egy bizonyos részét, akkor nem fogadják el azt, hogy közben az állami vállalatoknál az igazgatósági, felügyelőbizottsági tagok bérezése nem csökken, vagy nem olyan mértékben csökken, nem olyan mértékben csökken, mint a nyugdíjasok nyugdíja. Hogy 10 százalékot levettek tőle, nyugodtan hasonlítsák már össze azt, hogy mondjuk, mennyit jelent egy nyugdíjastól elvett 13. havi nyugdíj része, és mennyit jelent mondjuk, egy igazgatósági tagnak a mellékállásából származó összegnek a csökkentése.

Még egy kérésem lenne, nem is tudom, vagy ha megengedi Keller államtitkár úr, akkor kritikám. Tudja, államtitkár úr, hogy miért nem lehet megismerni pontosan azt, hogy az egyes állami cégeknél milyen nagyságú tiszteletdíjakat fizetnek ki? Azért, mert önök nem hajlandóak nyilvánosságra hozni. Hát folyamatban vannak perek, amelyekben alig bírják kikényszeríteni újságok, újságírók a különböző tiszteletdíjak nagyságát. Folyamatban vannak ilyen perek. Harapófogóval kell kihúzni az államból és a kormányból ezeket az információkat.

Az lenne korrekt, államtitkár úr - most ön idézett ilyen átlagösszegeket és ilyesmit, és ugye tudjuk jól, hogy az átlag eléggé eltakarja, hogy vajon mennyi a legnagyobb és mennyi a legkisebb összeg -, én azt javaslom, államtitkár úr, hogy ha valóban segíteni akarja e törvény tárgyalását és az egész ügy megoldását, akkor hozzák nyilvánosságra, hogy pontosan mely állami cégben mekkora tiszteletdíjakat fizetnek az igazgatósági tagoknak és a felügyelőbizottsági tagoknak. Még csak név sem kell, mert akkor már lehet, hogy bizonyos személyiségi jogokat sértene, a bíróság szerint egyébként nem, tehát a bíróság pont azt mondta, hogy mivel ezek közpénzekből kifizetett összegek, ezért nem sérti a tisztségviselők személyiségi jogait, de nem kellenek a tisztségviselői nevek. Csak pontosan, tételesen hozzák nyilvánosságra azt, hogy mely állami cégeknél hány tagú az igazgatóság, hány tagú a felügyelőbizottság, ezeknek mennyi a díjazása. Kérem, államtitkár úr, hogy ne takargassák ezeket az adatokat. Ne takargassák ezeket az adatokat, hanem hozzák nyilvánosságra!

Ha ezekből az adatokból az szűrhető le, hogy már nem érdemes tovább csökkenteni, mert annyira olcsójánosok - a miniszterelnök szavajárása az olcsójános -, annyi sok olcsójános ül ezekben az igazgatóságokban vagy felügyelőbizottságokban, akkor tényleg nem fogunk tovább akadékoskodni. Ha tényleg igaz, hogy a minimálbér környékén kapnak tiszteletdíjat az igazgatósági tagok, és nincs semmiféle természetbeni juttatás, mert azért láttam én már olyan igazgatóságot, ahol lehet, hogy ennyi volt a tiszteletdíj, amennyit ön mondott, de esetleg lehet, hogy például szolgálati gépjárműt adtak hozzá. (Dr. Avarkeszi Dezső: Mint a sportegyesületek!) Úgyhogy érdemes lenne mindenféle juttatást nyilvánosságra hozni. Érdemes lenne mindenféle ilyen adatot nyilvánosságra hozni.

Kérem, államtitkár úr, hogy ha tényleg rendelkeznek ilyen adatokkal, márpedig feltételezem, hogy rendelkeznek, akkor ön valahonnan az átlagot csak megállapította. Ahonnan az átlagadatot megállapította, azt szolgáltatta, kérem szépen, hogy hozza nyilvánosságra az összeset.

Végezetül még azt szeretném elmondani, bár most csak az általános vita első részénél járunk, mert az általános vita nem zárul le a mai napon, én azt tudom javasolni, hogy ha igaz az, hogy önök ezt az irányt jónak tartják, és szeretnék ezt az irányt tökéletesebbé tenni, akkor nyújtsák be a módosító javaslataikat. Kérem szépen, hogy a módosító javaslatok mentén vitatkozzunk arról, hogy vajon egyes cégnél, cégnagyságnál hány fős legyen az a maximum létszám. Elfogadom azt az érvet, hogy nem lehet egy kaptafára venni, mondjuk, az 50 milliós és az 50 milliárdos céget. Én el tudom fogadni ezt a szempontot, de érdemes lenne, ha ezekről tételesen vitatkoznánk, és nem a levegőbe beszélnének, amikor kritizálnák a javaslatunkat.

Podolák képviselő úrnak pedig még egyszer: örülök annak, hogy ebben a szakmai vitában részt vehettem, de fogadja el tőlem, hogy mindannyian politikusok vagyunk, és természetesen szakmai szempontokra figyelemmel kell lennünk. De nem kell annál jobban figyelembe vennünk a szakmai szempontokat, mint amikor egy ország politikai felelősséget vár el tőlünk, és politikai bölcsességet vár el tőlünk. Akkor nemcsak szakmai szempontokat kell figyelembe venni, hanem például politikai szempontokat is. Ilyen például az emberek teherbíró képessége vagy az a szolidaritás, amit elvárnánk a terhet vállukon viselő emberektől.

(20.10)

Ezt a szolidaritást tudják például az ilyen javaslatok kiváltani és magukkal hozni. Köszönöm szépen.