Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Időközben ugyancsak hozzászólásra jelentkezett Szent-Iványi István képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ma kedd van. Két héttel ezelőtt kedden érte az amerikai nagyvárosokat minden idők egyik legpusztítóbb, legsúlyosabb terrortámadása. Sajátos, mondhatnám azt is, sajnálatos parlamenti viszonyaink között nem volt alkalmunk, nem volt módunk arra, hogy együttérzésünket korábban kifejezésre juttassuk; de ha nem volt módunk korábban, az nem ok arra, hogy ne legyen most.

Rögös út vezetett el odáig, hogy a pártok között, legalábbis a demokratikus gyökerű, demokratikus értékrendű pártok között egyfajta egyetértés látszik körvonalazódni. Én örülök ennek, és üdvözlöm ezt az egyetértést, ami most kialakulóban van.

Mi kezdettől fogva fontosnak tartottuk, hogy három lényeges elem jelenjen meg a Magyar Országgyűlés állásfoglalásában, határozatában; először is legfőképpen az együttérzés, az együttérzés az áldozatok hozzátartozóival és a szolidaritás az amerikai nemzettel, de mondhatnám, mindazokkal, akik a terrorizmus célpontjai, áldozatai. Másodszor, fontosnak tartottuk, hogy a Magyar Országgyűlés a leghatározottabban elítélje a terrorizmust, és jelezze, kész az ország részt venni a terrorizmus ellen kibontakozó világméretű nagy küzdelemben, mi is hozzá akarunk járulni a nemzetközi erőfeszítésekhez. Harmadszor, fontosnak tartottuk, hogy a Magyar Országgyűlés demokratikus érzelmű többsége elhatárolódjon azoktól a megnyilatkozásoktól, amelyek a terrorizmusra vagy erre a terrorcselekményre mentséget próbáltak keresni. Nem a gondolatok szabadsága és a vita szabadsága ellen vagyunk, hanem a gyász és a döbbenet pillanatában elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy egy politikai párt bármilyen felmentést adjon ezekre a cselekedetekre. Tehát az volt a véleményünk, hogy az Országgyűlés határozatának ezt a három dolgot mindenképpen tartalmaznia kell.

(19.30)

Az elmúlt két hét egyeztetéseinek eredménye az a szöveg, amelyet reményeink szerint végül is egységesen és a demokratikus pártok túlnyomó többségének támogatásával fog elfogadni az Országgyűlés. Nyilvánvaló, hogy ez a szöveg nem minden ízében, nem minden hangsúlyában, nem minden árnyalatában felel meg mindannyiunk érzéseinek. De amikor konszenzust keresünk, mindannyian kompromisszumokat is teszünk. Nyilvánvaló, hogy a magunk részéről határozottabb és egyértelműbb elhatárolódást tartottunk volna szükségesnek, szerencsésnek, de üdvözöljük azt, hogy a magyar kormány és a kormánypártok, többnapos vonakodást követően maguk is úgy ítélik meg, hogy a határozati javaslatnak ezt tükröznie kell.

Ez egy üdvözlendő dolog, és ehhez gratulálok önöknek, kormánypárti képviselőtársaim. Örülünk tehát annak, hogy Répássy és Balla képviselő urak javaslatával megjelent az elhatárolódás, fontosnak tartjuk, hogy ez is része legyen az elfogadandó dokumentumnak. Azt is fontosnak tartjuk, hogy ez az új, immáron többpárti együttműködéssel létrejött dokumentum a preambulumában az Országgyűlés ezzel kapcsolatos álláspontját is rögzíti, hiszen az eredeti határozati javaslat elsősorban a kormányt kívánta megerősíteni szándékaiban, támogatni, illetve a kormány eddigi lépéseit helyeselni. Fontosnak tartjuk, hogy az Országgyűlés önmagában is, mint a népképviselet legfőbb szerve, juttassa kifejezésre ezzel kapcsolatos határozott álláspontját.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jeleztem, hogy minket ebben az ügyben kezdettől fogva a konszenzuskeresés vezényelt. Ezért mi ezt a határozati javaslatot és az ehhez benyújtott, a kormány által támogatott módosító indítványokat is és még néhány további indítványt is támogatunk, és örömünket fejezzük ki azt illetően, hogy várhatóan és remélhetőleg az Országgyűlés demokratikus pártjai legalább ebben a kérdésben, legalább most egyetértő elhatározásra tudtak jutni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportjából Szájer József képviselő úr jelezte hozzászólási szándékát. Öné a szó.

DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hadd csatlakozzam az imént elhangzott szavakhoz, örülök annak, hogy bár komoly zökkenőkkel, de a végére remélhetőleg a most következő határozatot széles többséggel tudja elfogadni az Országgyűlés. Nem volt könnyű az út, ami ide vezetett. Egy héttel ezelőtt, amikor megfogalmazódott annak a gondolata, hogy az Országgyűlés határozattal fejezze ki részvétét az amerikai népnek, fogalmazza meg a terrorizmus elleni küzdelem fő irányait, akkor úgy éreztük a házbizottság ülésén, majd a későbbi egyeztetésen is, hogy sikerül majd egy olyan vitát itt a parlamentben a hétfői és keddi napon lefolytatni, amely valóban méltó lesz a Magyar Országgyűléshez, és méltó ahhoz az együttérzéshez, amit a Magyar Országgyűlés pártjai az Egyesült Államokat ért terrortámadások miatt éreztek.

Sajnos azonban néha ez a vita nem volt mindig méltó. Néha azt éreztük az elmúlt két napban, hogy hiába minden erőfeszítés, a hatpárti, ötpárti konszenzusteremtésre való törekvés mégsem járt eredménnyel, hiszen például a tegnapi nap nem egészen úgy kezdődött, ahogyan azt valamennyien terveztük; még akkor is, ha a kormánypártokban megvolt a nyitottság, hogy bármilyen indokra, bármilyen érvre, amely az ellenzék részéről megfogalmazódik, pozitívan válaszoljunk, hiszen nem pusztán azt tartottuk szem előtt, hogy a határozat elfogadásához és mai elfogadásához négyötödös többségre van szükség, hanem azt is, hogy tartalmi egyetértésre van szükség, és sajnáljuk azokat az ügyrendi kitérőket, amelyek ennek kapcsán megjelentek.

Nehéz olyan esetben egyetértést kialakítani, ha - mint ahogyan pénteken tették - a hat parlamenti párt egymással leül, és ennek eredményeképpen öten megállapodnak egy egységes szövegben, majd azután hétfőn - anélkül, hogy egyébként a partnereket külön figyelmeztetnék erről - mégis néhány párt meggondolja magát, és tömegével módosító indítványokat nyújt be. Ez, tisztelt képviselőtársaim, sajnálatos módon nem méltó ennek a határozati javaslatnak a tárgyalásához, de talán ezen egy kicsit túlmenően arról is beszél, arról is szól, hogy mennyire lehet megbízni egymásban, amikor valóban őszintén úgy gondoljuk, hogy mindenki őszintén akarja, hogy egy egységes, emelkedett határozatot fogadjunk el, és vannak vitáink, ezeket próbáljuk meg lehetőleg nem a parlament nyilvánossága előtt lefolytatni. Sajnálom, hogy e tekintetben nem minden sikerül.

Annak viszont örülök, hogy a Magyar Országgyűlés végül is, ha másként nem, írásos formában valamilyen módon széles körű egységgel tud ezekről az eseményekről nyilatkozni, hiszen - mint ahogy ezt tegnap valamennyien, valamennyi párt, vagy a pártok többsége elmondta - együtt érzünk az Egyesült Államok népével, együtt érzünk és igyekszünk a terrorizmus ellen mindent megtenni, ami lehetséges.

A terrorizmus - mindannyian tudjuk - nem tegnap kezdődött, nem szeptember 11-én kezdődött. A terrorizmus gyökerei ennél jóval messzebb mennek vissza; a meglehetősen szörnyű XX. század diktatúráihoz vezetnek vissza. Többen felrótták a vitában azt, hogy úgymond pártpolitikai jellegű megnyilvánulás volt az, amit én tegnap a Szocialista Párttal kapcsolatban, valamint a Munkáspárttal és a MIÉP-pel kapcsolatban elmondtam.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem ez a helyzet. Nem pártpolitikai megnyilvánulás volt ez, hanem annak a kifejezése, hogy közösen gondolkodunk most itt ennek a határozatnak a keretein belül, hogy kinek mi a teendője a terrorizmussal kapcsolatban. És vannak köztünk itt a parlamentben is olyanok, akiknek a múltjával kapcsolatban vannak teendői a terrorizmussal összefüggésben. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Micsoda? - Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) Ezzel, tisztelt képviselőtársaim - és ezt tegnap is kifejtettem -, szembe kell néznünk. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Hiszen a terrorizmus okainak az elhárítása, a terrorizmus legyőzése, ennek ez is része. Nem mindenkinek kell ezzel szembenézni és nem mindenkinek ugyanúgy, hiszen más és más volt a szerepük az elmúlt években.

Éppen ezért azt gondolom, hogy ezt a különbségtételt szükséges megtenni, és ez nem pártpolitikai értékelés, hanem egyszerűen egy ténynek a rögzítése azzal kapcsolatban, hogy egyes személyeknek, egyes politikai erőknek más és más a múltja, és ez hatással van arra az erkölcsi állásfoglalásra is, amit a terrorizmussal kapcsolatban teszünk. A Fidesz képviselőcsoportja őszintén együtt érez az amerikai nép gyászával, őszintén erkölcsi felháborodását fejezi ki ezzel kapcsolatban, és nem kételkedünk abban, hogy a többi párt, amikor hasonlóképpen szól ezekről a kérdésekről, akkor ne lenne őszinte ezzel az üggyel kapcsolatban. Így tehát, tisztelt képviselőtársaim, a határozat elfogadása széles alapokon nyugodhat.

Néhány szót a módosító indítványokról. Nem értettem azt a vehemenciát, amellyel néhány ellenzéki képviselőtársunk arról beszélt, hogy a parlament emelje be az indokolásban szereplő szövegrészeket a határozati javaslat főszövegébe. Azért nem értem, mert egy szöveg, amit a kormány vállal a benyújtással, annak a határozati része, és annak az indokolási része is olyan, amit vállal. Ebben nincsen különbség a kettő között. A Fidesz is szeretné és örül annak, hogy ez a határozati javaslatnak a részévé válik, bár egy olyan javaslat, amely pontokban, részletekben sorolja a teendőket, más arányúvá vált, hiszen egy szerkezeti módosítást szenvedett el ennek következtében a szöveg. De azt gondolom, nem a szöveg esztétikai minősége a fontos ebben a tekintetben, hanem annak tartalma. Tartalmában pedig mind a határozat, mind pedig az indokolási rész egyenértékű, ebben semmiféle változás nem ment végbe a kormánypártok oldalán. Mi, a kormánypártok is vállaljuk, mint ahogyan a kormány is vállalta ennek a szövegnek mind a főszövegét, mind pedig az indokolását. Mindenesetre örülünk, hogy az ellenzék képviselői is örülnek ennek a ténynek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha nehéz úton is, de eljutottunk ennek a javaslatnak a megszavazásához. A kormányoldal azt tartotta szem előtt, hogy az ellenzéki indítványok közül lehetőleg mindent elfogadjon, ami a szöveget javítja. Ennek következtében több, az ellenzék által is benyújtott módosító indítvány szerepel támogatólag abban a listában, amelyet a kormány is támogatott.

Természetesen a parlament azzal nem végzi el a feladatát, hogy elfogadja ezt az országgyűlési határozatot. Mindent meg kell tennünk a kormány, a rendvédelmi szervek feladatainak a segítésében, mindennapi környezetünkben és valamilyen értelemben a politikai vitáknak a hevületében is azzal kapcsolatban, hogy a terrorizmus ellen mindent megtegyünk.

(19.40)

A tegnapi beszédemben azt mondtam, hogy ez a harmadik nagy kihívása az emberiségnek az elmúlt száz esztendőben. Egyetértek az imént szóló volt miniszterelnök úrral: nem lesz könnyű, ez egy hosszú folyamat lesz. De meggyőződésem, hogy az emberiség úrrá tud majd lenni a terrorizmuson, és ezt is le fogja tudni győzni, ahogyan a másik két kihívásra is meg tudta adni a megfelelő és csattanós választ, és a terrorizmust is a történelem szemétdombjára tudja utasítani. Így legyen, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a házbizottságban, illetőleg a frakciók között történt megállapodás értelmében frakciónként legfeljebb tíz-tíz perc áll rendelkezésre hozzászólásra.

Hozzászólásra következik Balczó Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés... Bocsásson meg! (Derültség.) Elnök Asszony! Remélem ez lesz az egyetlen tévedésem és nem igaz állításom a mai felszólalásban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy legyen!)

Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót...

ELNÖK: Ez bocsánatos bűn, képviselő úr. (Derültség.)

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Országgyűlés! Természetesen ahhoz a módosító indítványhoz kívánok hozzászólni a frakciónk nevében, amelyet mi adtunk be, és amely az indoklás utolsó előtti bekezdése.

Igaza van Szájer Józsefnek, hogy semmi helye nem volt ennek az indoklásban, hiszen a határozati résszel nincs összefüggésben. Ez az indoklásban szereplő bekezdés a következőt mondja: "Az Országgyűlés mélységesen és a leghatározottabban elítél minden olyan megnyilatkozást, amely az ártatlan áldozatok életét kioltó, emberiségellenes, esztelen terrortámadás egyértelmű megbélyegzése helyett" - kérem, figyeljenek: helyett! - "indokot próbál keresni erre a barbár cselekedetre." - és még van egy elhatároló mondat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért tartottuk szükségesnek azt, hogy ezt az indoklást beemeljük a határozati részbe, mert az előterjesztő, Martonyi János a kormányülést követő sajtónyilatkozatában kérdésre világosan azonosította, hogy ez a Magyar Igazság és Élet Pártjára vonatkozik. Úgy ítéljük meg, hogy egy ilyen súlyú megbélyegzés nem lehet valahol hátul elhelyezve, döntsön erről az Országgyűlés.

Természetesen tisztában voltunk azzal, hogy nem leszünk egyedül ezzel a módosítással, az elítélés érdekében biztosak voltunk abban, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége benyújtja ezt a módosító indítványt. Meg kell említenem, sokan csodálkoztak, hogy nem válaszoltunk a tegnapi napon, nem reagáltunk a Szabad Demokraták Szövetségének első felszólalására, amelyet igen nehéz minősíteni. Azért nem válaszoltunk, mert a házelnök azt kérte, hogy lehetőleg ne legyen heves pártpolitikai vita azon a napon. Ma sem válaszolunk erre, mert - hogy az ő szavaikat és zsargonjukat használjam - egy uszító, kirekesztő, gyűlöletkeltő és alapvetően hamis állításokra épülő felszólalásra most nem kívánunk reagálni, szánalmasnak tartjuk. (Horn Gábor: Melyik felszólalásra?) Az első felszólalásra. (Horn Gábor: Ez is elég szánalmas!)

Hozzá kell tennem, hogy a vádak, amelyek elhangzottak... (Közbeszólás.) - nem védekezés! Azért kell elmondanom mindezt, mert önök világosan a hétköznapi magyar médiafasizmus rágalmai alapján tájékozódtak ebben az ügyben.

Az első vádpont úgy hangzik, hogy nem viseltettünk részvéttel az elhunytak iránt, az áldozatok iránt. Hogyan lehet másként kezdeni egy nyilatkozást, mint hogy mély részvéttel vagyunk az áldozatok iránt? Nem lehet licitálni! Kegyeletsértő, ha arról beszélünk, hogy ki tudja jobban, szebben és hatásosabban kinyilvánítani a maga érzéseit.

A MIÉP-nek volt egy szeptember 14-ei állásfoglalása, amely erről a részvétről szól. Azzal fejeződik be: "Halottak napján, szeretteink nyughelye fölé hajolva fohászunk a New York-i és a washingtoni áldozatokért is fog szólni." Természetesen ez sehol nem hangzott el, csak arról volt szó, hogy a MIÉP részvétlen.

Elhangzott az a vád, hogy rendben van az indokok keresése, de kegyeletsértő, hogy miért rögtön és akkor hangzott el Csurka István felvetése: a globalizmus felelőssége, amikor még az áldozatok száma sem volt ismert.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne keverjük össze a dolgokat! Nem az áldozatok felelősségéről volt szó, hanem annak az amerikai globalista politikának a felelősségéről, amit önök láthatnak, ha figyelik a nemzetközi sajtót, hogy gondolkodó - nem szélsőséges, nem jobboldali - emberek ugyanilyen módon elemeznek, ahogy azt mi, illetve Csurka István megtette.

És nem voltunk részvétlenek az amerikai nép iránt sem, akit akkor ért ez a terrortámadás, és megingatta abban a hitében, hogy nyugalomban él. Nem ő a felelős! Hadd idézzem - Népszava, Antal László -: "Az amerikai társadalom egyik nagy ellentmondása és most már nagy tragédiája is, hogy gyakran sejtelme sincs arról, hogy a nevében milyen politikát folytat a washingtoni kormány és csatolt részei."

A megbélyegzésről. Azt mondani, hogy a MIÉP a megbélyegzés helyett keresett indokot, nem más, mint hazugság - a megbélyegzés mellett kereste az indokokat. A külügyi bizottság ülésén, szeptember 12-én egy sajtónyilatkozatot fogadtak el. Ez a sajtónyilatkozat volt az első válasza a Magyar Országgyűlésnek ebben a kérdésben. Ebben a nyilatkozatban ítélte el és bélyegezte meg a terrorizmust a Magyar Országgyűlés egyik bizottsága, természetesen egyetértésben Bogdán Emil képviselővel, aki felszólalásában ezt rémtettnek nevezte. A MIÉP sajtónyilatkozatában azt mondta: véres, mélyen elítélendő, kifejezhetetlenül szörnyű tett. Akkor hogyan mondhatják önök azt, hogy a MIÉP mindezt a megbélyegzés helyett tette?! Igen, indokot próbált keresni, mert gondolkodó emberek vagyunk. És itt nem is csak arról van szó, hogy feltáratlannak látjuk az ügy közvetlen hátterét. Csurka István elmondta, hogy igen, vajon azok a titkosszolgálatok hogyan működtek, mennyi kérdőjel van, főleg egy olyan országban, ahol elnökgyilkosság háttere sincs feltárva.

De nem erre vonatkozik az indokkeresés, hiszen arról beszéltünk, hogy vajon az a harmadik világ, a világnak az a megosztottsága Észak és Dél között, ami ezt a különbséget létrehozta, az ipari társadalmaknak a maguk fejlett életszínvonala és nemtörődése ezzel a térséggel - hát nem ez az alapja társadalmilag annak, hogy kifejlődik a terrorizmus?! Önök megelégednek a tünetek kezelésével? Önök, akik annak idején a zászlójukra emelték a Római Klub két alapvető felismerését, azt, hogy a globális problémák megoldása csak közösen lehetséges, hogy a természetet, a Földünket hogyan kell védeni? Ezt a globalizmus megsértette - kyotói egyezmény! A másik az Észak-Dél különbség felszámolása volt. Mi másról beszélünk, mint arról, hogy mélyebben, itt kell keresni az indokokat, az okot, mert gondolkodó emberek vagyunk? Aki képes arra ennek a javaslatnak az elfogadásáért, hogy újólag azt mondja, hogy az ok keresése az a mentség - hát ki beszélt itt mentségről valaha is?!

Csurka Istvánt egy tévécsatornán azzal vádolták, hogy "maga azt mondta, megérdemelték" - azonnal cáfolta! Hogy mondhatott volna ilyet, hogy megérdemelte, akár az amerikai nép?! Másnap a Népszabadság vezércikke ezen egyetlen hazug állítás mögé emelte az egész gyűlöletkeltő írását, hogy: akik azt mondták, hogy megérdemelték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi akkor is elérjük a célunkat természetesen ezzel a módosítással és ennek a szavazásra bocsátásával - vagy ennek ezek szerint egy kormány által támogatott változatáról fognak önök dönteni -, ha végül önök el fogják ítélni a Magyar Igazság és Élet Pártját, de a következőn gondolkodjanak. Talán nemcsak a pártházak belső szobáiban mozognak önök. Mennyien vannak azok, akik a MIÉP-pel nem szimpatizálnak, és ebben a kérdésben egyetértenek; igen, egyetértenek abban, hogy a részvét kifejezése mellett és után, hogy ennek a terrortámadásnak a megbélyegzése után foglalkoznunk kell azokkal az okokkal, indokokkal, amelyek ebben a megosztott világban ilyen gyűlöletes terrortámadásokhoz vezetnek?

Ha önök úgy gondolják most, hogy ezt így fogják megszavazni, mi nem kérjük önöket, hogy másképp szavazzanak - mi azt kérjük, hogy mérlegeljenek.

(19.50)

Kizárólag azért merem azt mondani, mert egy párt sem lehet élcsapat, és nem lehet biztos az igazában. Ez az a kivételes helyzet most, amikor biztos vagyok abban, hogy nem követtünk semmi bűnt, csak gondolkodó, értelmes emberekként kérdéseket tettünk fel.

Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps a MIÉP padsoraiban, taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából a kétperces és az ügyrendi... (Dr. Szentgyörgyvölgyi Péter: Rossz gombot nyomtam, elnézést.) Rossz gombot nyomott a képviselő úr, ez esetben öné a szó, ugyancsak legfeljebb 10 perces időkeretben, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pont szerint ennek a témának a részletes vitája folyik, mégis mindenki, minden hozzászóló túlnyúlik a részletes vita keretén, mert hisz ehhez a témához 14 módosító javaslat érkezett. Tehát ha csak és kizárólag a Házszabály szerint akarnánk végigmenni, akkor ehhez a 14 módosító javaslathoz lehetne hozzászólni.

Nem vonom azonban kétségbe, hogy az egész eset és maga az esemény oly mértékű volt, ami ellen vagy amiről szól ez az országgyűlési határozati javaslat, amely talán egy kicsit valóban túlterjeszkedhet azon a körön, amely csak és kizárólag szigorúan a 14 módosító javaslatra vagy annak a megbeszélésére korlátozná a hozzászólók mondanivalóját.

Én magam is szeretnék szólni bizonyos előzményekről, amelyek előtt egy kicsit értetlenül állok. Az első előterjesztés, amit a külügyminiszter úr terjesztett az Országgyűlés elé, az 5125. számot viselte, és az is állt egy preambulumból és néhány pontból, amelyet a házbizottságban részt vevő pártok képviselői megvitattak. Arra az álláspontra jutottak, hogy ezen az előterjesztésen némi, főleg nyelvtani változtatás szükséges, amiért is még aznap ugyancsak egy hatpárti egyeztetés jött létre, és annak eredményeként született ez a bizonyos 5155. számú előterjesztés.

Én akkor azt hittem, és erről tegnap szó is volt, hogy ezt követően már mindenki az eredeti elképzeléseknek megfelelően, egy kicsit emelkedettebben kíván szólni erről a kérdésről, olyannyira, hogy még a napirend előtti felszólalásokról is lemondtunk, mert arra gondoltunk, hogy éppen ezen esemény kapcsán vagy erről beszélt volna amúgy is mindenki napirend előtt, tehát akkor ne kelljen ismételgetni, hanem ez lesz majd a pártok és a parlamentben részt vevők napirend előtti felszólalása. Nem így történt, mert valakik valahogy félremagyarázták, félreértelmezték ezt a hatpárti megegyezést, majd még módosító javaslatok is előkerültek. Igaz, a házbizottsági ülésen egy párt jelezte, hogy nem tartja kizártnak, hogy módosító indítványa is lesz. Mégis ilyen körűnek ezt akkor nem lehetett gondolni.

Úgy vélem, hogy a téma sokkal emelkedettebb annál, hogy erre sort kellett volna kerítsünk. De ha már mégis megtörtént, akkor én magam sem fogok élni a 10 perc lehetőségével, hanem hamarabb befejezem, és majd mindenféleképpen szavazást kérnék az ügyben. De mégis szeretnék egy dologra emlékeztetni, amit tegnap elmondtam az általános vita során is. Kétségtelen, hogy itt egy konkrét ügy konkrét megoldásáról van szó. Azonban az is igaz, hogy magának a terrorizmusnak vannak általános okai is, amelyekről való igaz, hogy beszélni kell, és való igaz, hogy az ellen is tenni kell valamit.

Én magam e sokszínű és nagyon sok ok miatt, amely a terrorizmus kialakulásához vezethet, egyet emeltem ki, nevezetesen azt, hogy a képi médiában az óvodáskorúaknak rossz értékrend elindításával, rossz értékrend megteremtésével indul ez a folyamat, amely aztán felnőtt korban tömegesen ide, ilyen cselekmények elkövetéséhez vezethet. Nem használtam azt a kifejezést, de most mondom, hogy meggyőződésem, hogy a világ filmiparában és a televízió képernyőjén generációk óta, hosszú idő óta terroristakiképzés folyik. Igenis, ez ellen kell valamit tenni, de nem most, mert most egy konkrét ügyben való konkrét cselekedeteket kell végrehajtanunk, amely nemzetközi összefogást céloz ezen előterjesztés hét pontjában. Egy olyan módosító javaslat lesz, amit támogatni fogunk, de magát az egész határozati javaslatot természetesen meg fogjuk szavazni.

Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy valamennyi frakció felszólalt e tárgyban, megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Tekintettel arra, hogy több képviselő nem kíván felszólalni... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az államtitkár úr!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a forgatókönyvet figyelmesen végighallgatnák, tudnák, hogy egyébként az előterjesztőnek joga van arra a Házszabály értelmében, hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra. Így hát megkérdezem Németh Zsolt államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni. (Németh Zsolt: Igen.) Államtitkár úr élni kíván ezzel a lehetőségével.

Öné a szó, államtitkár úr.

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy nem fogjuk ezt a Balczó Zoltán által megkezdett vitát túlságosan hamarosan letudni.

Horn Gyula felszólalása is, amikor fontosnak tartotta a terrorizmus kapcsán a fajgyűlöletet, az idegengyűlöletet, a radikalizmust emlegetni, szintén azt tükrözi, hogy nagyon nehezen tudjuk megtartóztatni önmagunkat attól, hogy ebben a jelenlegi helyzetben politikai ízléssel járjunk el.

Ezért azt méltóztatnám javasolni a tisztelt Háznak, hogy mégis tegyünk erre egy kísérletet, hogy a terrorizmussal kapcsolatban egymás pártpolitikai lejáratásától maximálisan tartózkodjunk. (Moraj az SZDSZ soraiban. - Horn Gábor: Ezt inkább a frakcióvezetődnek mondd!) Ez nem jelenti azt, hogy az elkövetkezendő időszakban nem fognak ilyen megnyilvánulások bekövetkezni, de mégis, amikor elmondja Balczó Zoltán azt az álláspontját, hogy okokat kell keresni, és ez nem jelent semmiféle legitimációt a terrorizmus mögött, akkor látom értelmét annak, hogy legalább a kategóriákat megpróbáljuk egymás számára tisztázni. Aztán hogy újabb és újabb fogalmakat kell megalkotnunk az egymás félreértésének az elkerülése érdekében, az is magától értetődő.

Én ennek igényével szeretnék egy mondat erejéig reagálni Balczó Zoltán felszólalására. Amikor úgy fogalmaz, hogy a globalista Egyesült Államok felelőssége is ott van a terrorizmus mögött, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, hogy lehetséges-e egy ilyen kijelentést úgy tenni, hogy az ne legyen félreérthető. (Csurka István: Akarat kérdése. Ha félre akarod érteni, akkor félreérted.) Úgy ítélem meg, hogy a felelősség egy erkölcsi kategória. Ahogy kijelentjük ezt, hogy az Egyesült Államok globalista politikájának a felelőssége meghúzódik a terrorizmus mögött, automatikusan kijelentjük azt is, hogy erkölcsi felelősséget hordoz az Egyesült Államok, tehát hibás az Egyesült Államok ebben az eseményben.

Nem kételkedem Balczó Zoltán jó szándékában, nem kételkedem abban, hogy amikor a jelenség mögötti okokat feltárjuk, akkor rá kell mutatnunk az Észak-Dél ellentétre, rá kell mutatnunk a globalizmusra mint problémára.

(20.00)

De ez a megfogalmazás, hogy az Egyesült Államok bármilyen politikája felelősséget visel a terrorizmusért, a jelenlegi helyzetben mindenféleképpen félreértésre ad okot. Szeretném erre felhívni a figyelmét, nem kételkedvén a jó szándékában. Helyes, ha most a kategóriáinkat úgy tisztázzuk, hogy a terrorizmusért a jelenlegi helyzetben kizárólagos felelősséget a terroristák viselnek. A jelenlegi helyzetben különösen nem hiszem, hogy túlfeszíthetjük a gondolkodásunkat ezen a ponton, mert ennek a New York-i és washingtoni támadásnak az erkölcsi terhét kizárólag a terroristáknak kell hordozniuk. (Csurka István: És hol vannak? Kik azok?) Nekünk, ha meg akarjuk találni a megfelelő erkölcsi kiindulópontot, akkor ővelük szemben kell minden erőfeszítésünket összpontosítanunk. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene a terrorizmus okainak felszámolási folyamatában tekintettel lennünk mindazokra a dolgokra, amelyekre ön próbált utalni.

Ez egy erőtlen kísérlet volt, tisztelt frakcióvezető-helyettes úr, hogy tiszteletben tartsam az ön álláspontját, egyúttal próbáljam érzékeltetni, hogy milyen könnyen fogunk tudni az elkövetkezendő időszakban olyan terminológiai zsákutcákba (Balczó Zoltán: Szavazni fogunk...) bemenni, amikből azután belpolitikai nehézségek fakadnak.

Összességében szeretném tisztelettel kérni a Házat, hogy a New York-i és a washingtoni terrortámadás nyomán lehetőség szerint próbáljuk meg a politikai ízlésünket működtetni, amikor egymást értékeljük, minősítjük. Köszönöm szépen a figyelmüket. A módosító javaslatokkal kapcsolatban pedig a kormány álláspontja egyértelmű.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslatokról történő határozathozatalra és a zárószavazásra ma este kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak a határozathozatala. Az előterjesztést T/4614. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/4614/37. és 56. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Mikola István egészségügyi miniszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

Öné a szó, miniszter úr.