Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igazából az elhangzott mondatok talán szükségtelenné is tennék azt, hogy a képviselők tovább beszéljenek erről a témáról, hiszen teljes a konszenzus itt a parlamenti pártok között, de mégis azt gondoltam, hogy érdemes egy-két dologra talán még egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni. Az egyik az, amelyről Steinmetz Ádám beszélt, hogy bizony, mindig, amikor a sportolókról beszélünk  van más szakma is, ahol ez említhető volna, de most maradjunk ennél a témánál , ott egy picit a család szerepe talán nem jelenik meg annyira. Hiszen mindig az edzőkről beszélünk, a szakmai stábról, a sportorvosokról, arról a közegről, amelyik tulajdonképpen napi szinten támogatja és segíti a sportolók életét, és kicsit talán kevesebb fény jut a családtagokra, beleértve a házastársat vagy éppen a gyermekeket, akik ugyanúgy nélkülözik sokszor az édesapjukat, édesanyjukat. Talán kevesebbszer beszél akár a média is arról, meg mi magunk is, hogy milyen, mennyi lemondással, áldozatvállalással jár ez a fajta sporttevékenység a család részéről, és ez igaz már a kezdetektől, akkor talán inkább szülőként érzi az ember ezt az áldozatvállalást, aztán később a saját családja tekintetében. Úgyhogy, én azt gondolom, nagyon fontos, hogy ez elhangzott itt a vitában, hogy ez a mostani döntés tulajdonképpen egy elismerése ennek az áldozatvállalásnak. Éppen ezért, ahogy Hiszékeny Dezső képviselőtársam is mondta, igenis helyénvaló, és ahogy Ádám is beszélt róla, helyénvaló ez a módosítás, és én is csak azt tudnám megerősíteni, hogy teljesen rendben van ez a módosítás, és mi magunk is támogatni fogjuk.Azzal is egyetértek, és ez lenne a másik ilyen észrevételem, és ezt egy picit talán a fideszes képviselőtársak irányába szeretném üzenni, hogy vannak olyan dolgok, amiben nem kell félni attól, hogy valamilyen konszenzusra jutunk, vannak olyan témák, ahol talán nem kell mindig egyfajta pártpolitikai versenyt futni, hogy ki legyen a jó meg a jobb fiú abban, hogy egyvalamit előterjesszenek vagy sem, vagy kinek az ötlete az, ami előkerül. Valóban, talán itt, ennél a kérdéskörnél is jobb lett volna, és talán a tragédiához és a személyiséghez méltóbb lett volna, ha a parlament ezt valóban egy olyan értelmű konszenzussal tudja beterjeszteni és elfogadni, ahogy erre képviselőtársaim is utaltak, hiszen a sport valóban egy olyan terület, ahol pártpolitikai hovatartozástól függetlenül, közösen tudunk ugyanazoknak a csapatoknak szurkolni.

Én sokszor szoktam sporttal kapcsolatos rendezvényeken elmondani azt a mondatot, hogy „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”, aminek itt, ebben a Házban egészen biztos, hogy van egy speciális politikai felhangja ennek a mondatnak, de ha ezt egy sportközegbe helyezzük, akkor, azt gondolom, hogy már sokkal semlegesebbé válik, és a nemzet sportolói buzdítására szóló mondat. Tehát, éppen ezért mondom azt, hogy érdemes ilyen esetekben odafigyelni, hogy talán ebben az országban, ebben a nemzetben van igény arra, hogy a nagy pártpolitikai csatározásokon túl is legyenek olyan ügyek  lehet ez a sport, lehet ez más, lehet ez akár külpolitikai téma is , amiben valamilyen formában konszenzusra tudna jutni ez a Ház.

Egészen biztosan ez a tragikus esemény kapcsán beadott módosítási javaslat is lehetett volna ilyen, de erről többet nem is beszélnék, talán elég azt újra megerősíteni, hogy a teljes magyar parlament egyhangúlag fogja támogatni ezt a kezdeményezést. Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps.)