Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/1813. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1813/3., 4. és 5. számokon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Halász János államtitkár úrnak.

Öné a szó, államtitkár úr.

HALÁSZ JÁNOS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti együttműködés kormánya a most önök előtt lévő javaslatcsomag beterjesztésével folytatja a csaknem fél évvel ezelőtt megkezdett, az ország újjáépítését, a családok megerősítését szolgáló munkáját.

A megelőző nyolc év felgyülemlett reménytelensége, keserűsége után az emberek tavasszal rég nem látott egységet alkotva hoztak döntést a változásról, majd e döntésüket megerősítették az őszi önkormányzati választásokon. Az ismert, elsöprő erejű felhatalmazás alapján a kormány hivatalba lépését követően azonnal megkezdte választási programjának, a nemzeti együttműködés programjának megvalósítását.

A kormány már a nyár folyamán intézkedéseket hozott a családok védelme érdekében. Önök is emlékezhetnek arra, hogy a Bajnai-kormány úgy döntött, idén április 15-ével megszünteti a kilakoltatási moratóriumot, s emiatt az elmúlt hónapokban sok család otthona került volna veszélybe. A nemzeti együttműködés kormánya röviddel hivatalba lépését követően rendeletben hosszabbította meg ezt a moratóriumot, így családok tragédiáit tudtuk megelőzni.

A másik jelentős, a családok, a szerény jövedelmű emberek, az idősek védelmében meghozott gyors döntés volt a gáz- és távhő-támogatási rendszer működésének meghosszabbítása idén december 31-ig. Emlékezzenek, a szocialista kormány június 30-ával megszüntette ezt a kompenzációt, aminek következtében közel egymillió, nagyon nehéz körülmények között, nagy szegénységben élő család ment volna teljesen tönkre. Gyors intézkedés történt a földgáz árának befagyasztása érdekében is, hiszen ezzel is családokat, gyermekeket, szegény sorsú embereket védtünk meg attól, hogy tragikus irányba forduljon életük.

Az említett lépések a kormány 29 pontos gazdasági akciótervének részeként történtek. A most önök előtt lévő tervezet egy újabb lépés lesz választási programunk, a nemzeti együttműködés programjának megvalósításában. A kormány átfogó szociális intézkedési tervet vezet be, amelynek eredményeképpen jelentősen nő az emberek szociális biztonsága. E biztonságot szolgálja a mostani törvénycsomag azon eleme, amely javasolja, hogy az alsó két jövedelemkategóriába tartozó közel egymillió háztartás továbbra is zökkenőmentesen megkapja lakásfenntartási költsége egy részét gáz- és távhőtámogatás formájában.

Ígéretünknek megfelelően lépünk a családok megerősítése, a gyermekvállalás ösztönzése érdekében is. Mindannyian emlékszünk arra, hogy a szocialista kormány három évről két évre csökkentette a gyermekgondozási segély, a gyes időtartamát, és az édesanyáknak, ha akartak, ha nem, két év után vissza kellett menniük dolgozni. Most megteremtjük annak lehetőségét, hogy az az édesanya, aki akar, ismét három évig lehet otthon kisgyermekével, továbbá a 10. évét be nem töltött gyermek örökbefogadása esetén is legfeljebb fél évig az örökbe fogadó szülő egyike otthon maradhat gyesen.

Mindezeken túl a javaslatcsomag több foglalkoztatási tárgyú törvényt is módosít, amellyel célunk, hogy minél több munkára képes ember tudjon boldogulni a munkaerőpiacon. A kormány azt vallja, hogy a gazdaságpolitika középpontjába a verseny mellett a munkát kell állítani. Célunk, hogy minél több ember találja meg boldogulását munkája által, s ne segélyből próbáljon megélni.

Tisztelt Ház! Mint azt az elmúlt percekben hallhatták, a kormány hivatalba lépését követően több intézkedést is tett a nehéz sorsú emberek érdekében, és ez a folyamat nem áll meg. Így most nézzük az önök előtt lévő javaslatcsomag részleteit.

A törvényjavaslat szociális szolgáltatásokra vonatkozó része az igazságos és méltányos szociális rendszer helyreállítására, az intézmények megerősítésére, továbbá a szociális szolgáltatásokat érintő adminisztratív terhek csökkentésére irányul. Ezzel összefüggésben célunk az egyszerűsítés, az életszerűbbé tétel, a szabályozásban fennálló párhuzamosságok és anomáliák kiküszöbölése volt. A törvényjavaslat tehát elsősorban a meglévő ellátási formák hatékonyabbá tételét szolgáló változásokat tartalmaz, amelyek széles körű szakmai egyeztetésen alapulnak.

Kiemelkedő intézkedés a nyilvántartási rendszer szabályainak módosítása, amely az adatkezelés és a nyilvántartás-vezetés átláthatóbbá tételét szolgálja. A jogalkalmazás megkönnyítése érdekében egységesülnek a korábbi szabályok úgy, hogy a szolgáltatások célját és szükségességét veszik alapul. Az adatok számában nem történt lényeges változás, ugyanakkor azok nyilvántartásával kapcsolatban jelentős rendszerezés és egyszerűsítés valósul meg.

Az elmúlt években a szociális szolgáltatások fenntartói számára a megnövekedett adminisztrációs terhek magas humánerőforrás- és egyéb költségterhet jelentettek. A törvényjavaslat az adminisztrációs kötelezettségek nagymértékű csökkentésének alapjait teremti meg, ezáltal jelentősen enyhülnek a szolgáltatást nyújtók terhei, szabad humánerőforrás-kapacitás szabadul fel, amely az ellátás szakmai feladataira, a szolgáltatások színvonalának emelésére fordítható, növelve a fenntartó és az ellátottak elégedettségét.

Az ellátás igénylése során a korábbi bonyolult formanyomtatványok alkalmazása helyett lehetővé válik a szolgáltatások szóbeli, formai kötöttségektől mentes igénylése, amely segíti az állampolgárok könnyebb igényérvényesítését. Az eljárás egyszerűsödése kedvező mind az ellátottak, mind az ellátást nyújtók számára.

Jelentős változás a szociális szolgáltatások igénybevétele esetén fizetendő térítésidíj-szabályok átalakítása, amellyel az intézmények stabilabb működését kívánjuk elősegíteni. A módosítás lényege, hogy tartós bentlakást nyújtó intézmények esetében a személyi térítési díj megállapítása során figyelembe kell venni az ellátott pénz-, illetve ingatlanvagyonát. Az idősotthoni ellátás esetében az intézményvezető hatásköre lesz a jelenleg a jegyző által végzett jövedelem- és vagyonvizsgálat.

A törvényjavaslat az adminisztrációs terhek enyhítése mellett támogatni kívánja a szociális szolgáltatást nyújtók tevékenységét személyük fokozottabb büntetőjogi védelmével is.

(17.20)

Ennek érdekében bővítjük a közfeladatot ellátó személyek körét, előmozdítjuk a fokozottabb veszéllyel járó munkakörökben foglalkoztatott személyek újabb csoportjainak védelmét az erőszakos cselekményekkel szemben, így fejezve ki társadalmi megbecsülésüket. Ez a bővítés vonatkozik a falu- és tanyagondnokokra, valamint a szociális intézményekben dolgozó ápolókra, gondozókra, szociális és mentálhigiénés munkatársakra.

Az ellátotti jogok fokozottabb védelme érdekében megemeljük a szolgáltatások engedély nélküli nyújtása esetén kiszabható szociális igazgatási bírság összegének felső határát, amely elősegíti az illegális szolgáltatást nyújtók számának visszaszorítását és a megfelelő színvonalú ellátás biztosítását. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy a jelenlegi maximum 200 ezer forintos bírság összegét a jogsértés súlyától függően 500 ezer forintra emeljük.

Fontos része a törvényjavaslatnak az egyházi fenntartó fogalmának szűkítése. Ezentúl kizárólag azokat az egyházakat soroljuk e körbe, amelyek a szociális feladatok ellátásra is kiterjedő megállapodást kötöttek a kormánnyal. A módosítás e pontja a javaslat szerint 2011. július 1-jétől lépne hatályba.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat tartalmazza az átmeneti gondozásban részesülő, sok esetben a bántalmazás elől a családok átmeneti otthonába menekülő, csak egyik szülőjével ellátott gyermek különélő szülőjével való kapcsolattartását. A saját családjában élő gyermek kapcsolattartásának szabályozásától eltérően rögzíti a javaslat a hivatalból történő szabályozási kötelezettséget az ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban elhelyezett, továbbá a nevelésbe vett gyermek tekintetében. Ennek során lényeges kérdés a gyermek családból történő kiemelését előidéző szülői magatartás értékelése, amely módot ad a gyermek megóvására a bántalmazó szülővel szemben, ugyanakkor minden más esetben lehetőséget teremt a családi kapcsolat ébren tartására. Ugyanezen okból a javaslat rögzíti az új jogintézmény, a felügyelt kapcsolattartás alapvető szabályait, illetve a kapcsolattartási jog szüneteltetésének speciális eseteit, valamint a szülőn kívül más hozzátartozókkal, elsősorban testvérrel, nagyszülővel történő kapcsolattartás szabályozását, továbbá az ezekkel összefüggő kiadásokat.

A válsághelyzetben lévő várandós anyák segítése érdekében a javaslat figyelemmel van arra, hogy sokszor adódik olyan helyzet, amikor a várandós anya férje vagy élettársa nem tud beköltözni társa mellé a családok átmeneti otthonába. A gyermeket váró anya helyzete ugyanakkor indokolja, hogy az ebben az időszakban számára támaszt jelentő személy legyen mellette. Az együttes elhelyezés további magyarázata, hogy ebben az esetben az apa nem idegenedik el gyermeke anyjától, illetve a közös lakhatási megoldások keresésére, a gyermek együttes felnevelésére is így nagyobb esély van.

Emellett szükségesnek tartjuk a gyermekvédelmi törvényben eddig nem szereplő, csak kormányrendeletben szabályozott, örökbefogadást elősegítő civil szervezetekre vonatkozó alapvető szabályok törvényi szintre emelését. A tervezet tartalmazza a szervezetek tevékenységi körének meghatározását, az általuk nyújtott szolgáltatás engedélyezésének szabályozását, valamint a szolgáltatást igénybe vevő vér szerinti és örökbe fogadó szülővel kötött megállapodás szabályait, illetve az általuk kezelt adatokra vonatkozó rendelkezéseket.

Mint már az expozém elején említettem, a kormány eddig is tett lépéseket a családok megerősítése érdekében, és e javaslatcsomag több eleme is e célt szolgálja. Így külön szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a már létrejött örökbefogadások sikerét szolgálja, hogy a 10. életévét még be nem töltött gyermek örökbefogadását követően legfeljebb fél évig az örökbe fogadó szülők valamelyike gyermekgondozási segélyt vehet igénybe, így a gyermekkel beilleszkedésének elősegítése céljából otthon maradhat, vagy akár részmunkaidőt vállalva, de minél több időt tölthet vele együtt. Ez tehát a gyes igénybevétele szempontjából a 3 évnél idősebb, több traumán átesett, különböző mértékben sérült kisgyermekek hazai örökbefogadását követően jelentene segítséget. Számításaink szerint az örökbefogadói gyes a hazai örökbefogadási statisztika alapján mintegy 100-120 gyermeket érintene évente.

A gyermekvédelmi intézkedéseket érintően kiemelném még: azért, hogy a gyermekmunka ténye nyilvánvalóvá váljon, és a gyermekvédelmi rendszer a megfelelő intézkedéseket meg tudja tenni, indokoltnak láttuk a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok körébe a munkaügyi ellenőrzési szervezetet is beemelni.

Tisztelt Országgyűlés! Ahogy már röviden utaltam rá, újabb választási ígéretünket teljesítjük azzal, hogy a gyermekgondozási segély folyósítási idejét visszaállítjuk 2 évről 3 évre, így biztosítjuk a szülők számára azt a lehetőséget, hogy a gyermek 3 éves koráig megválaszthassák a munkaerőpiacra történő visszatérésük optimális időpontját, figyelembe véve a család érdekeit, szükségleteit és a gyermek fejlődésének ütemét. A módosítással összhangban a gyermeknevelési támogatást ismét a legkisebb gyermek 3 éves korától lehet igénybe venni, hiszen a gyes ekkor jár majd le.

A törvényjavaslat megszünteti a gyes melletti teljes munkaidős munkavállalás lehetőségét, és a gyes melletti heti 30 órás munkavégzési korlátot vezet be, amely megfelelően szolgálja a család és a munkavégzés összeegyeztetését. Az otthon végzett munkára a munkavégzési korlát továbbra sem vonatkozik. Emlékeztetem önöket arra, hogy a gyes melletti munkavégzés korlátozása nem új, hiszen 2006. január 1-jét megelőzően már volt hasonló szabály, ami azonban a most javasoltnál még szigorúbb volt. Ez pontosan azt jelenti, hogy 2006 előtt a gyesen lévő anyukák heti 20 órában dolgozhattak, s csak az ezt követő években volt lehetőség a gyes melletti 8 órás munkára. Most ez változik heti 30 órára.

A családi pótlékot érintően egyértelművé tesszük, hogy azok a nagykorú tanulók, akiknek egészségkárosodása nem éri el az 50 százalékos mértéket, de nagykorúvá válásukat megelőzően betegségük miatt magasabb összegű családi pótlékra voltak jogosultak, továbbra is ebben a magasabb összegű juttatásban részesülhetnek a családi pótlékra jogosító korhatár betöltéséig.

A javaslat az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően bővíti az anyasági támogatásra jogosultak körét is, hiszen lehetővé teszi, hogy az anyasági támogatást az anyák állampolgárságukra tekintet nélkül igénybe vegyék, amennyiben terhesgondozáson a Magyar Köztársaság területén vettek részt.

Mindezek mellett a törvényjavaslat a gyermekjóléti alapellátások vonatkozásában felhívja az önkormányzatok figyelmét arra, hogy a bölcsődés korú gyermekek ellátására vonatkozó kötelezettségüket családi napközi működtetése útján is teljesíthetik. Az intézkedés a kisgyermekek napközbeni ellátására szolgáló további férőhelyek kialakítását biztosítja úgy, hogy figyelembe veszi az önkormányzatok anyagi lehetőségét.

Tisztelt Ház! A nehéz anyagi viszonyok között élők jövedelmének jelentős részét felemészti a rezsiköltség kifizetése. A kiskeresetből élők számára a gáz- és távhőtámogatás megszüntetése katasztrofális következményekkel járna, ezért a lakásfenntartási támogatás kibővítésére teszünk javaslatot. Ennek keretében a korábbi energiatámogatási rendszer alsó két jövedelmi kategóriájába tartozók továbbra is jogosultak lesznek állami támogatásra. A javaslat közel egymillió háztartást érint, ugyanis a jogosultsági jövedelemhatárt az öregségi nyugdíjminimum 250 százalékában határozzuk meg a korábbi 150 százalék helyett. Itt említem meg: annak érdekében, hogy a rászoruló fogyasztók a téli hónapokban ne kerülhessenek nehéz helyzetbe, az energiatámogatás jogosultsági időszakát meghosszabbítjuk 2011. április 30-áig, ezt külön kormány-előterjesztés tartalmazza majd.

A módosítás révén egyszerűsödik és egységesebbé válik a lakhatással összefüggő szociális ellátások rendszere, másrészt szélesebb körben részesülhetnek támogatásban azok a rászorulók is, akik egyéb fűtési nemeket, például fát, szenet, palackos gázt vagy fűtőolajat használnak. Annak érdekében, hogy csak a valóban rászoruló családok részesülhessenek a lakásfenntartási támogatásban, a törvény előírja a vagyonvizsgálat lefolytatását. Az ellátást ezentúl elsősorban természetben kapják a segítségre szorulók, például számlajóváírás formájában, növelve annak célzatosságát és hatékonyságát.

Tisztelt Ház! Fontos szólnom az ápolási díjban részesülőkről is. Tekintettel arra, hogy többségük élethelyzetéből adódóan az ellátást hosszabb ideig veszi igénybe, indokolt az ellátás összegének fokozatos emelése. Ennek első lépcsőfokaként 2011-ben az ápolási díj alapösszege 1000 forinttal megemelkedik, a legrászorultabbak esetében a mostani lépés 1300 forintos emelést jelent majd. Ennek fedezetét a költségvetési törvény is rögzíti.

A javaslat a fentieken túlmenően tartalmaz néhány, a jogalkalmazói gyakorlatban felmerült probléma megoldását szolgáló pontosító rendelkezést. Így a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény módosítása is csupán technikai jellegű, az alapítványokat és közalapítványokat érintő szervezeti változások miatt az ezekre való név szerinti utalást ugyanis indokolt elhagyni.

(17.30)

A magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény módosítására részben ugyancsak a közalapítványokat érintő átalakítás miatt van szükség, valamint a törvény kiegészül azokkal a rendelkezésekkel, amelyek lehetővé teszik a tolmácsolás magas szakmai színvonalát biztosító szakmai gyakorlat és továbbképzés részletszabályainak megoldását.

Tisztelt Országgyűlés! A közfoglalkoztatás eddigi rendszerét 2011-től kezdődően a nemzeti közfoglalkoztatás programja váltja fel, amelynek legfőbb célja, hogy minél több munkára képes és kész aktív korú, szociálisan rászoruló ember számára biztosítson munkalehetőséget. A közfoglalkoztatás három jelenlegi formáját egy egységes közfoglalkoztatás váltja fel, a nemzeti közfoglalkoztatás programjával összhangban módosulnak a szociális törvény aktív korúak ellátására vonatkozó szabályai is. A munkaképes tartós munkanélküliek számára nyújtott rendelkezésre állási támogatást a bérpótló juttatás váltja fel. A juttatás 2012-től már csak annak a személynek lesz folyósítható, aki a jogosultság felülvizsgálatát megelőző egy évben legalább 30 nap munkaviszonyt tud igazolni, amely közfoglalkoztatásban való részvétellel vagy az elsődleges munkaerőpiacon végzett munkával is teljesíthető. A helyi önkormányzat a jogosultság feltételeként előírhatja, hogy a juttatásban részesülő a lakókörnyezetét rendben tartsa.

Mint már említettem, 2011. január 1-jétől a közfoglalkoztatás új rendszerét vezetjük be. Ennek, ha foglalkoztatáspolitikai szempontból közelítjük meg, lényege, hogy a közhasznú munkavégzés, a közcélú munka, valamint a közmunkaprogramok támogatásának eddigi szétaprózott rendszere helyett egységes közfoglalkoztatási támogatási rendszer kialakítására kerül sor, amely a rendelkezésre álló pénzeszközök hatékonyabb felhasználását is lehetővé teszi.

Megszűnik a foglalkoztatási törvényben szabályozott közhasznú munkavégzés támogatása, a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személy foglalkoztatásának támogatása, valamint a szociális törvényben szabályozott közcélú munka, továbbá a közmunkaprogramok támogatása, amelyet jelenleg kormányrendelet szabályoz. A közfoglalkoztatás támogatásának új rendszerét a jövőben majd kormányrendelet szabályozza. A javaslat keresztülvezeti a foglalkoztatási törvényen az új rendszer bevezetéséhez szükséges módosításokat.

A gyakorlatban gyakran okoz problémát, hogy az álláskeresők elsősorban a lakó-, illetve a tartózkodási helyükön szeretnének munkát vállalni, ahol azonban nincs elegendő munkalehetőség. A javaslat ösztönzi az álláskeresőket arra, hogy fogadják el a lakóhelyüktől eltérő településen lévő munkahelyeket is, ezért az álláskeresési járadék folyósítási idejének lejártát megelőző munkavállalás esetén lehetővé teszi a törvény alapján járó összeg azonnali kifizetését.

A módosítás érinti a Munkaerő-piaci Alap irányító testülete kormányzati oldalának összetételét is. A kormányzati struktúra változásából adódóan a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladat- és hatásköre, hogy a társadalmi felzárkózás érdekében kidolgozza és koordinálja azon szakpolitikákat, amelyek a foglalkoztatás bővítését célozzák. A Nemzetgazdasági Minisztérium feladat- és hatásköre, hogy kidolgozza a kormány foglalkoztatáspolitikai koncepcióját, és ellássa a foglalkoztatáspolitika koordinációjával kapcsolatos feladatokat, továbbá programokat dolgoz ki a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévők foglalkoztatására, valamint a foglalkoztatási válsághelyzetből adódó kedvezőtlen munkaerő-piaci hatások csökkentésére. A feladatváltozás szükségessé teszi, hogy a Munkaerő-piaci Alap irányító testületében a kormányoldal összetétele is módosuljon. Ennek eredményeként a testületben egy tag jelölésére a társadalmi felzárkóztatásért felelős miniszternek lesz hatásköre.

A javaslat néhány pontosító szabályt is tartalmaz, így például bővíti a foglalkoztatási törvény szabályait arra vonatkozóan, hogy az álláskeresőként való nyilvántartás szünetelésére mely esetekben kerülhet sor, továbbá pontosítja az álláskeresési járadékösszegek kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket. A más foglalkoztatási tárgyú törvények közül a javaslat a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosulásával való összhang megteremtése érdekében módosítja a foglalkoztatás bővítése és rugalmassá tétele érdekében szükséges intézkedésekről szóló törvényt. Ezen túlmenően átvezeti a pályakezdő fiatalok, az 50 év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló törvényben a közfoglalkoztatás új rendszerének megfelelően szükséges módosításokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány figyel a családokra, figyel az idősekre, illetve intézkedései során fontosnak tartja a hátrányos helyzetű emberekről való gondoskodást. A kormány nemcsak megígérte, de az azóta megtett intézkedéseiben érvényesíti is azt az elvet, hogy senkit nem hagyunk magára. Figyelünk és lehetőségeinkhez mérten mindent megteszünk a nehéz sorsú emberek életének megkönnyítése érdekében.

A fentiek alapján kérem a tisztelt Ház támogatását a törvényjavaslat elfogadásához. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Baráth Zsoltnak, az ifjúsági bizottság előadójának.

BARÁTH ZSOLT, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Abban a helyzetben vagyok, ami sem szerencsésnek, sem könnyűnek nem mondható, nevezzük inkább rendhagyónak, hogy az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság véleményét fogalmazhatom meg a T/1813. számú, egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításával kapcsolatban.

El kell mondanom, a többórás bizottsági ülésen a jelen lévő kormánypárti bizottsági tagok érdemben nem fogalmaztak meg hozzászólást a kormány részéről jelen lévő helyettes államtitkár felvezetéséhez, csak az ellenzéki képviselők, az LMP, az MSZP és a Jobbik részéről hangzottak el vélemények. Így alakult ki az a helyzet, mivel a jelen lévő jobbikos bizottsági tagok általános vitára alkalmasnak találták a törvénymódosító javaslatokat, hogy a bizottsági véleményt a Jobbik képviseli.

A helyettes államtitkár előterjesztéséhez, az önálló és összefüggő 103 módosító javaslathoz a 7., 8., 15., 16., 17-21., 24., 26., 29-31., 35., 37., 55., 61. paragrafusrészekhez fűztem véleményt, míg a jobbikos bizottsági elnök a 11., 44., szintén az 55., majd a 65. és 97. részeket véleményezte.

Akkor nézzük, tulajdonképpen mi hangzott el a bizottsági véleményben. A szociális és távhőtámogatás megszűnése okán ellátás nélkül maradó jogosultak befogadása a lakásfenntartási támogatás rendszerébe, másrészt a támogatás célzottságának és hatékonyságának növelése kapcsán kérdésként merül fel, a támogatást igénylő vagyoni helyzetének vizsgálata hogyan történik. Ha úgy, mint eddig, ahogyan ezt az önkormányzatok elvégezték, ahogyan a helyettes államtitkári válaszban megfogalmazódott, vagyonvizsgálatot a jegyző rendelhet el, még rendben is van, de csak akkor tudunk ehhez hozzájárulni, ha a lakásfenntartási rendszer, illetve támogatás bővül.

Üdvözöljük a szociális igazgatási bírság 500 ezer forintra való emelését, ezáltal hatékonyabban kiszűrhető lesz az illegális idősotthonok feltárása, illetve megszüntetése. A félmilliós összegre történő emelésnek elrettentően kell hatnia az ilyen intézményeket engedély nélkül üzemeltetőkre. A 16-18 éves kiskorú korosztály, akik már az alkohollal és a drogokkal kapcsolatba kerültek, és a segítségkéréstől a kitudódástól való félelem tartja őket vissza a szülők bevonása nélkül is, együttműködésre próbálja késztetni a fiatalt, aki önmaga dönthessen a szolgáltatás igénybevételéről a káros tevékenység leküzdéséhez. A szülővel való együttműködésre változatlanul törekedni kell, de előtérbe helyezve a szülők felelősségét, mert kiskorú gyermekekről van szó, még akkor is, ha 14 éves kortól már részükre is fennáll a büntethetőség lehetősége.

Támogatjuk, hogy az intézményvezetőnek a szociális rászorultság fennállását az igénybevétel során legalább kétévente meg kell vizsgálnia. A szociális szolgáltatás intézményeiben egyszerűsödnek a soron kívüli elhelyezés szabályai is, erről az igényről az intézményvezető hoz döntést. Megítélésünk szerint növekszik az intézményvezető terheltsége, feladata, és az is kérdés, nincs-e ebben a szituációban visszaélési lehetőség.

A közfeladatot ellátó személyek körének kibővülését támogatjuk a szociális szolgáltatóknál, intézményekben dolgozóktól a gyermekvédelmi intézményekig bezárólag. Üdvözöljük a bázisszállások megszüntetését a hajléktalanellátó rendszerben, így ugyanis kevésbé fog Magyarország Palesztinához hasonlítani - egyelőre.

Támogatunk mindenféle gyermekvédelmi jelzőrendszert, főképp ami annak érdekében történik, hogy kitudódjon a gyermekmunka.

(17.40)

Jobban át kell gondolni azt a helyzetet, hogy a várandós anya férjét vagy élettársát beköltöztetjük-e a családok átmeneti otthonába, még akkor is, hogyha az együttes elhelyezés mellett vannak szakmai indoklások, de bele kell gondolni a gyakorlati kivitelezésének a nehézségeibe is.

A gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményekben, célja a módosításnak, hogy az intézményi térítési díj alapja a nyersanyagköltség legfeljebb 50 százalékát kitevő rezsiköltség egy ellátottra jutó összege legyen. Ha ezáltal nem emelkedik a térítési díj, támogatjuk.

Az óvodáztatási támogatás feltételrendszerében a háromhavi rendszeres óvodába járás helyett a kéthavi rendszeres óvodába járást írja elő, ezzel mi nem értünk egyet, meglátásunk szerint az előző megoldás hatékonyabbnak tűnik. (Czunyiné dr. Bertalan Judit: Ez kisebbségi vélemény!)

Támogatjuk, hogy az álláskeresők azonnali kifizetésben, egy összegben felvehessék az álláskeresési járadékot, amennyiben a lakó-, tartózkodási helyüktől eltérő helységben vállalnak munkát.

Mindent egybevetve a bizottság támogatja a törvénymódosító javaslatokat, annak ellenére is, hogy ezek a változtatások a felszínt kapargatják, és határozottan állítjuk, amit a helyettes államtitkár úr is megerősített válaszában, hogy a segélyezés kapcsán paradigmaváltásra van szükség.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi kérdésben kért szót Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselő asszony. Öné a szó.

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak néhány pontosítást szeretnék tenni ügyrendben. A Házszabály alapján a többségi véleményt megfogalmazónak a bizottság többségi álláspontját kell ismertetni a parlament számára. A bizottsági ülésen ebből vita alakult ki, de úgy gondolom, hogy az ön által elmondottakban bőven volt kisebbségi vélemény. Ezeket nyilván a hozzászólásomban tisztázni fogom.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Varga Lászlónak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Öné a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy valóban érdekes szociális bizottsági ülésen vagyunk túl, amely a múlt hét szerdai napján volt, ha emlékeim nem csalnak. Valóban nem nyilvánultak meg a kormánypárti képviselők, persze annál inkább a kormány képviselője, tehát nyilván lehet ezt úgy is értelmezni, hogy ő ismertette a közös véleményüket, és a Jobbik képviselői pedig ehhez alapvetően támogatólag szóltak.

Én azt gondolom, hogy az MSZP képviselői voltak azok, akik konstruktív szándékkal bár, de bizonyos tekintetben fogalmaztak meg kritikai észrevételeket is. Egyébként sok mindenről támogatólag nyilatkoztunk a bizottsági ülésen is. Én azt gondolom, hogy az a korrekt, hogyha mind a kettőt megemlítem, tehát mi az, amit támogattunk, és mi az, aminek ilyenformán a szabályozását kifogásoltuk.

Először is volt egy általános véleményünk, ez arról szólt, hogy talán túl szerteágazó ez a jogszabály így, ebben a formában, rengeteg területet kíván szabályozni. Tulajdonképpen elismerésre került az ezen a bizottsági ülésen, hogy szerencsésebb lesz majd a későbbiekben az ilyen típusú szabályozásokat külön jogszabályokban szabályozni. Az életnek azért elég komoly területeit vonja össze, a tárgyalása szempontjából egyszerűbb lett volna talán, ha külön jogszabályokban történik ez meg.

Fontosnak és támogathatónak tartottuk az előterjesztésből például a lakásfenntartási támogatás módosítása kapcsán lévő egyes pontokat, csakúgy, mint a rendszeres gyermekvédelmi támogatást érintő módosításokat. Ebbe beleértettük az óvodáztatási támogatást is. Támogatásra tartottuk érdemesnek nyilván az örökbefogadói gyes intézményét, és a rászoruló gyermekek ingyenes étkeztetésének kiterjesztését a nyolcadik osztályra.

Itt nyilván megjegyeztük azt, ami egyébként szerintem egy fontos kérdés, hogy ennek az előzetes kiterjesztéseit, tehát a felmenő rendszerét egy-egy évfolyamra azért mégiscsak az előző kormány indította el. Nekünk egy nagyon fontos ügyünk a gyermekétkeztetés, ezt el is mondtuk többször, és sokat tettünk szerintem ebben az ügyben.

Ebben a tekintetben folytatják a munkánkat, más tekintetben sajnos nem, hiszen emelik a térítési díjakat, ez szerintünk probléma. De azzal egyetértünk, hogy a nyolcadik osztályra kiterjesztik az ingyenes étkeztetést.

A rendszer szempontjából több olyan pontosítás, rendelkezés van, ami az átláthatóságot, az egyszerűsítést szolgálja, ezekről is támogatólag nyilatkoztunk.

Nem támogattuk ugyanakkor ebben a formában a bérpótló juttatás bevezetését, és mint már említettem, a gyermekétkeztetés díjainak a növelését sem, amely azért mégiscsak megtörténik, és ezt semmiképpen nem tartjuk szerencsésnek. Október 3-a előtt erről sem hallottunk túl sokat, de sok minden másról sem.

Nem támogatjuk, hogy úgy fogalmazzam, a gyes melletti munkavégzés szankcionálását sem, merthogy az egész gyes visszavezetését, ami nyilván egy kampányígéret teljesítése az önök szemszögéből, ezt ebben a formában mégis egyfajta Mátyás király ajándékának tartjuk, merthogy igazából vissza is hozták, ugyanakkor meg nem is lehet vele úgy élni, ahogy akkor volt, amikor ez még működött. Ott nyolcórás munkavégzésre volt lehetősége a kismamáknak, és azt gondolom, hogy ez tulajdonképpen egzisztenciális szempontból is fontos lehetett egy-egy családnak. A gyes összege nyilván nem egy hatalmas összeg önmagában, de ennyi lehetősége van az államnak. Emellett nyilván, ha a gyerek kora megengedi már, ez egy év fölött van a szabályozás szerint, akkor a munkavégzés azért mégiscsak egzisztenciális szempontból lehet fontos a családnak.

Én megértem a családpolitikai elképzeléseiket, nem mindenben értek vele egyet, de értem azt, hogy jó, hogyha mindenki így gondolja, hogy sokáig van a szülő a gyerekkel, vagy a lehető legtöbbet van a szülő a gyerekkel. Azonban az, hogy hat órában lehet csak dolgozni emellett, szerintem ez egzisztenciálisan nem biztos, hogy mindenkit kielégít, és egyébként meg azt gondolom, hogy ráadásul a munkáltatóval való egyeztetést is feltételezheti, és nem biztos, hogy annak a munkáltatónak mondjuk megfelel ez a fajta foglalkoztatás. Szóval ebben, azt gondolom, hogy nem mentek el odáig, ameddig ígérték ezt.

A családi pótlék rendszere több ponton módosul, ebből mi sok mindent nem tudunk támogatni.

Úgy látom, lejár lassan az időm, úgyhogy szerintem folytatni fogom a hozzászólásomban.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kővári Jánosnak, az emberi jogi bizottság előadójának ötperces időkeretben. Öné a szó.

KŐVÁRI JÁNOS, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy érdekes műfaj volt az előbb többségi vélemény címén kisebbségi véleményt meghallgatni. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az emberi jogi bizottság abszolút többségi véleményét ismertethetem, hiszen ott 17 igen, 1 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül fogadtuk el ezt a javaslatot, és javasoljuk általános vitára alkalmasnak.

A javaslat széles körű támogatása bizonyosan annak köszönhető, hogy elvitathatatlan azon értékek fontossága, amelyek áthatják az előterjesztést: a munkavégzés, az aktív, felelős életvitel megbecsülése, a lakhatás feltételeinek javulása, a családok szociális biztonsága, a veszélyeztetett gyermekek és fiatalok védelme vagy épp a segítségre szoruló embertársainkról való gondoskodás mind olyan feltételek, amelyek az egészséges élethez, illetve a szociális biztonsághoz való alapvető alkotmányos jogok megélésének lehetőségét biztosítják az állampolgárok számára.

A javaslat módosítja a szociális igazgatásról szóló törvényt, a gyermekvédelmi törvényt, a családok támogatásáról szóló törvényt, a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt, valamint a foglalkoztatással kapcsolatos egyes törvényeket. Nem véletlenül ez a rendszerszerű együttes változtatás, hiszen ezek összefüggő feladatok. A munka, az otthon, a család, az egészség, a biztonság a nemzeti együttműködés rendszerének szilárd pillérei, ebbe a rendszerbe illeszkedik az előttünk fekvő törvényjavaslat is.

A munka az alapja minden ember létbiztonságának, önállóságának, függetlenségének, és ez teremti meg a közösségi feladatok ellátásának anyagi hátterét is. A munka becsületének visszaállítási folyamatában fontos lépés lehet, hogy a korábbi rendelkezésre állási támogatást 2011-től az úgynevezett bérpótló juttatás váltja fel, valamint egységes közfoglalkoztatásra kerül sor. A bérpótló juttatás 2011. december 31-e után csak annak a személynek lesz folyósítható, aki jogosultságának felülvizsgálatát megelőző egy évben legalább 30 nap munkaviszonyt tudott igazolni vagy úgy, hogy a közfoglalkoztatásban vett részt, vagy úgy, hogy az elsődleges munkaerőpiacon sikerült elhelyezkednie.

Új elem a módosításban, hogy a települési önkormányzat rendeletben írhatja elő, hogy a juttatásban részesülő a lakókörnyezetét a közhigiénés és közbiztonsági elvárásoknak megfelelően tartsa rendben. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendelkezés szükséges, a lakásfenntartási támogatások pedig a lehetséges lépéseket tartalmazzák annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsuk az egészséges és biztonságos környezethez való jogot.

(17.50)

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az önkormányzatoknak ez lehetősége. Hozzáteszem, minden bizonnyal ezen javaslatok megvalósulása a felzárkózást segítő komplex programok révén tud majd érvényesülni. Itt szeretnék utalni a pécsi városi rehabilitációs tapasztalatainkra, miszerint az önmagában lakhatási feltételeket javító projekt a képességek fejlesztése és a lakókörnyezet bevonása nélkül sikertelen próbálkozás. Csak a komplex, az esélyteremtő szolgáltatások, képzések, munkaerő-piaci aktivitást előmozdító szolgáltatások, a családok szocializálódását segítő és a lakhatás feltételeit együttesen kezelő programok hozhatnak sikert.

Olvasatunkban a törvényjavaslat legnagyobb része a családok érdekét és elsősorban a gyermekek védelmét szolgálja. Ezekkel a módosításokkal ugyancsak két alapjog szélesebb kiteljesedéséhez és érvényesüléséhez kerülünk közelebb, nevezetesen a család intézményének védelméhez, valamint a gyermekek és fiatalok létbiztonságának, érdekeinek védelméhez. A részleteket már az előttem szólók elmondták. Szeretném azt az intézkedést még külön kiemelni, hogy a családanyák egészségének védelme és a gyermekek értelmi és érzelmi fejlődése szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek és támogatandónak tartjuk, hogy a javaslat a gyermekgondozási segély folyósítását két évről ismét három évre állítja vissza. Úgy gondoljuk, hogy minden fejlődés-lélektani kutatás azt bizonyítja, hogy az első három év különösen fontos a gyermek otthoni szocializációja szempontjából, és kihat az egész életre.

Fontosnak tartjuk még azt a javaslatot is, hogy a gyermekmunka illegális tevékenységét feltáró eszközök lehetőségét kiszélesíti, a munkaügyi hatóságok bevonásával. Végül fontosnak tartotta a bizottság azt is, hogy a társadalmi felzárkózást és az egészséges életvitelt segíti az az intézkedés, hogy 2011-től az általános iskola 8. évfolyamán tanuló és rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult gyermekek számára biztosítják szintén az ingyenes gyermekétkeztetést.

Úgy véljük, hogy ezzel a módosító csomaggal a szociális rendszert igazságosabbá, a családtámogatást gyermekvállalásra ösztönözőbbé és biztonságosabbá tesszük, a foglalkoztatáspolitikát pedig a lehetőségek szerinti legszélesebb kör aktivitására építjük. Ezért kérem, támogassák a fenti javaslatokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a foglalkoztatási bizottsági álláspont ismertetésére kerül sor, ezt követően pedig a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két előadó összesen 5 perces időkeretben ismerteti. Megadom a szót Kara Ákosnak, a bizottság előadójának.

KARA ÁKOS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság legutóbbi ülésén tárgyalta meg a most napirendünkön szereplő előterjesztést. Az előterjesztés témája összetett, hiszen egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási tárgyú törvények módosítására tesz javaslatot. Az előterjesztés összetettségét alátámasztja, hogy mind a különböző szakterületeket kezelő egységes látásmódban, mind pedig az érintett személyek, családok problémáit egy nagyobb összefüggésben kezeli. A szociális ellátórendszer különböző intézményei csak egymással összhangban tudják megteremteni a megfelelő működést. A források célszerű elosztása, az erőforrások megfelelő összehangolása nélkülözhetetlen feltétele a szociális alrendszer megfelelő működésének.

Ennek a területnek, a szociális szférának megvannak a maga sajátosságai. Ilyen sajátosság például az, hogy a családi helyzet megrendülése, a biztonságot veszélyeztető jelenségek, például munkanélküliség, a jövedelem kiesése vagy akár az egyik szülő, felnőtt vagy éppenséggel gyermek egészségromlása, tartós betegségének megjelenése az egész családra, a családi életközösségre hatással van.

A szakbizottságunk ülésén a Fidesz-KDNP részéről elmondtuk, hogy mind a szociális, mind a munkaügyi intézményrendszer működésében új megközelítésekre van szükség. Ennek nagyon sok oka van. Az a célunk, hogy szolidáris, egymás gondjára, problémájára figyelmes társadalmat tudjunk megteremteni, ahol a legrászorultabbak és a rászorultak számára is egyaránt jut segítség, ahol az is a segítség körébe tartozik, ha valaki újra képes lesz, képes lehet a munkaerőpiacon, akár az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedésre, újbóli munkára.

Az új szemléletmódra azért is szükség van, mert tengernyi szociális problémát örökölt a mai Magyarország, az elmúlt 8 esztendő rossz irányt szabott a családi felelősségnek, és gyakorlatilag teljes mértékben eltüntette a rászoruló családok utolsó meglévő megtakarításait is. A szociális alrendszer évről érvre jelentős nagyságú összeget fordít a rászorultakra, jelentős összeget fordít családtámogatási, szociális vagy akár közvetlenül munkaerő-piaci alrendszer támogatására és működtetésére.

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Fontos kérdés az, hogy ezek az összegek milyen módon hasznosulnak, milyen módon segítik a családok mindennapjait, illetve milyen módon segítik adott esetben a bajba került családok, egyének talpra állását. A bizottsági vélemény ismertetése nem ad teret annak, hogy erről részletesen szóljak, de fontos szerepe lehet az új megközelítések, új szempontok figyelembevételekor, ha egyszer a szociális ellátásokat, szociális transzfereket abból a szempontból is megvizsgálnánk, hogy vajon mennyire járulnak hozzá valóban az alapvető szükségletek az emberi méltóság és családi összetartó erő megőrzéséhez vagy adott esetben újrateremtéséhez.

Az általános vitára való alkalmasság megállapítását különösen segíti az a tény, amely szerint ez a javaslat egyszerűsít, olyan javaslatokat tesz, ami egyszerűsít igénybevételi eljárásokat, és egységesebbé tesz ellátásokat. Ez nagyon fontos szempont. Hitem és meggyőződésem szerint a szociális ellátások rendszerében egyszerre kell jelen lenni az egyénre szabott bánásmódnak és a túlbonyolított, túlbürokratizált eljárások egyszerűsítésének. Az egyénre szabott bánásmód egyik alapvető feltétele, hogy a segítő szakembereknek, akár a munkaerőpiaccal kapcsolatos feladatokhoz, akár az alapvető szükségteleket segítő szociális gondozói, ápolói feladatokhoz kellő idő, kellő energia és megfelelő ismeret álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a lehető legtöbb emberséggel, legtöbb empátiával tudják segíteni a bajban lévő embereket. Ehhez valóban fontos segítség lehet, ha kevesebbet kell adminisztrálniuk. A felesleges adminisztráció csökkentésének szándéka tehát itt is jó, és a jövőben is követendő irány.

Kedves Képviselőtársak! A vita későbbi szakaszaiban majd fontos elvek mellett szeretnék érvelni, egyelőre csak annyit, hogy a korábbi, rendelkezésre állási támogatást felváltó bérpótló támogatás feltétele lehet az, hogy az érintettnek a saját lakókörnyezetét rendben kell tartania. Ilyenkor tulajdonképpen egy megállapítást kellene tenni mindannyiunknak, ezt a kérdést már régen rendezni kellett volna a törvényhozásnak. Most végre erre sor kerül.

Engedjék meg, hogy még egy témára fölhívjam a figyelmet. Ennek van nagyon emberi és szakmai része is, ha úgy tetszik, vagy szociális szakmai és foglalkoztatási vetülete is. Nevezetesen, az örökbefogadói gyes intézménye 10 évesnél nem idősebb gyermek után lehetővé teszi, hogy 6 hónap időtartamban akkor is igénybe vegye a gyest, ha az általános szabályok szerint már nem vagy csak 6 hónapnál rövidebb időre lenne jogosult.

A foglalkoztatási bizottság 14 igen szavazattal, 2 tartózkodás és 2 nemleges szavazat mellett támogatta a javaslat általános vitára való alkalmasságát.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor. Először megadom a szót Kaufer Virág képviselő asszonynak, az LMP képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

KAUFER VIRÁG, a foglalkozatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek. Az LMP volt az egyik párt, amelyik a foglalkoztatási bizottságban leszavazta a törvényjavaslatot. Ez nem azt jelenti, hogy a salátatörvény teljes egészével ne értenénk egyet, de a foglalkoztatási részekkel kapcsolatosan komoly aggályaink vannak. Nagyon röviden ismertetném ezeket, merthogy majd a vezérszónokiban részletesebben kitérek rájuk.

Az ilyen és elsődleges problémánk az, amit Kara Ákos képviselőtársam is kiemelt mint pozitívumot, ez pedig az, hogy bérpótló juttatást a lakóhelyhez kötjük. A jelenlegi formájában ezt a javaslatot az LMP nem tudja támogatni. Vannak olyan elképzelések, amiket mi megfogalmaztunk és módosító javaslatban beadtunk, de ebben a formájában nem tudjuk támogatni az előterjesztést.

Szintén aggályosnak tartjuk azt, hogy a munkakeresőnek végzettségtől és lakóhelytől függetlenül minden munkalehetőséget el kell fogadnia. Úgy gondoljuk, hogy ez így, ebben a formában nem támogatható. És hasonlóan aggályosnak tartjuk azt, hogy a gyest elveszik azoktól a nőktől, akik 8 órában kívánnak vagy kénytelenek dolgozni ahhoz, hogy eltarthassák a gyermeküket. Ezek voltak azok a pontok, amelyek számunkra általános vitára elfogadhatatlannak titulálták a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Most megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak a kisebbségi vélemény további ismertetésére.

(18.00)

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint Kara Ákos alelnök úr mondta, 14 támogató, 2 tartózkodás és 2 nem álláspont rögzítése mellett került általános vitára támogatásra ez a törvényjavaslat. Egy összetett törvényjavaslatról van szó. Összetett, a szociális ügyek kezelésétől kezdve a foglalkoztatási ügyek sokaságán keresztül hordoz magában sok mindent.

Azt gondolom, és a bizottsági ülésen is ennek adtunk hangot, hogy az a baj, hogy ez a törvénytervezet igazából az elmúlt fél esztendő alapvető hibáinak a toldozgatását-foldozgatását kívánja megtenni. Hogy miről beszélek? Arról, hogy az alapvető elkövetett hiba gyakorlatilag az, hogy amikor szociális ügyekhez, foglalkoztatási ügyekhez érkezünk, akkor kezdenek el azon gondolkodni kormánypárti képviselőtársaink, hogy hol lehet egy picit csurgatni azoknak az embereknek, akiktől az elmúlt időszakban oly sokat elvettek. Gondoljanak csak vissza az egykulcsos 16 százalékos személyi jövedelemadóra, mosolyog Soltész államtitkár úr, ahol ő majd január 1-jétől havonta, mondjuk - nem tudom, mert nem számoltam ki -, 150 ezer forinttal többet fog eltenni nettóban, miközben azokat az embereket érintve, akikről ez a törvénytervezet szól, azok majd jó esetben valahol ugyanazt az összegszerűséget fogják zsebre tenni, mint amit a korábbi időszakban zsebre tettek. De ez nemcsak Soltész Miklós államtitkár urat érinti, hanem Gúr Nándor képviselőt is, csak nem olyan mértékben, mint az államtitkár urat.

Szóval azt gondolom, hogy a szociális és a foglalkoztatási ügyek tekintetében az alapvető probléma ott van, hogy mondom: toldozunk és foldozunk, és akkor foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel, és olyaténképpen, amikor is ezek az emberek már nem ezt, hanem ettől sokkal többet érdemelnének.

A másik része, amiről majd az általános vitában szólni fogok, az alapvetően a foglalkoztatási ügyek kérdéskörét érintette, a nemzeti közfoglalkoztatási program kérdéskörét, amely természetes, hogy egy nemzeti együttműködés jegyében ilyeténképpen szól, csak a tartalma nem ugyanaz, mint amiről szólnia kellene.

Köszönöm szépen. Ez volt a summázata a kisebbségi véleményünknek. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Elsőként megadom a szót Talabér Márta képviselő asszonynak, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának. Öné a szó, képviselő asszony.

TALABÉR MÁRTA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A most tárgyalásra kerülő törvénycsomagban azokat az égető problémákat próbáltuk orvosolni, amelyek a szociálliberális kormányzat nyolc évében kialakultak, és amelyek orvoslására a szociális szakma, a kisgyermeket vállalók évek óta várnak. Másfelől a törvénymódosítás megpróbál ösztönözni arra, hogy a munka világába minél többen visszataláljanak.

Ahogy az előbb már megfogalmazásra került, új szempontok, új megközelítési módok jelennek meg a módosításban. Melyek a hangsúlyos pontjai? A gyes újbóli, a gyermek hároméves koráig történő biztosítása, az ápolási, gondozási szükséglet megállapításával kapcsolatos rendelkezések alkalmazhatóvá tétele a gyakorlatban, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények esetében, az adminisztratív intézkedések egyszerűsítése. Az intézményvezetők döntési kompetenciájának kiszélesítése, aminél mi nem arra gondolunk, mint a jobbikosok, hogy esetleg visszaélésekre kerülhet sor; azt gondolom, hogy ennél jóval nagyobb bizalommal vagyunk a szociális intézmények vezetőivel kapcsolatosan.

Egy régi adósságot rovunk le, amikor kibővítjük a közfeladatot ellátó személyek körét is a szociális szféra munkatársaival. A közfoglalkoztatásban gyökeres változtatások várhatóak, aminek értelmében jövőre várhatóan mintegy 70 ezerrel többen vehetnek részt ebben a foglalkoztatási formában, bővül az ellátandó feladatok és egyben a szankciók köre is.

A javaslat szűkíti az egyházi fenntartók fogalmát. Csak azok az egyházak kaphatnak a jövőben támogatást, akik megállapodást kötöttek a kormánnyal.

És most nézzük a törvényjavaslat egyes pontjait átfogóbban!

A tartósan munkanélküliek hatékonyabb foglalkoztatása érdekében a nemzeti közfoglalkoztatási programban foglaltakkal összhangban 2011. január 1-jétől átalakul a közfoglalkoztatás rendszere, megszűnik annak jelenlegi három formája: a közmunka, a közhasznú munka és a közcélú munka, és helyettük egységes közfoglalkoztatás kerül bevezetésre. A jelenlegi rendelkezésre állási támogatást, közismertebb nevén a rátot az úgynevezett bérpótló juttatás váltja fel. A bérpótló juttatás szabályainak többsége megegyezik a rát szabályaival. Új elem azonban, hogy a jövőben a települési önkormányzat előírhatja, hogy a juttatásban részesülő a lakókörnyezetét tartsa rendben.

Az eltérő helyi viszonyok miatt az egységes központi szabályozás helyett célszerűbb, ha az erre vonatkozó rendelkezéseket a helyi önkormányzati rendelet tartalmazza, éppen ezért a szociális törvény kiegészül egy annak megalkotására felhatalmazó rendelkezéssel.

A bérpótló juttatás folyósítása szünetel, ha az ellátásra jogosult rövid idejű, legfeljebb 90 napig tartó keresőtevékenységet folytat, vagy ha közfoglalkoztatásban vesz részt, vagy a keresetpótló juttatással járó képzés időtartama alatt. Az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében folyósított pénzbeli ellátásokra vonatkozó szabályok egységessége érdekében a módosítás előírja azt is, hogy a keresőtevékenység, valamint a keresetpótló juttatással járó képzés időtartama alatt a rendszeres szociális segély folyósítása is szünetel.

A bérpótló juttatás 2011. december 31-e után csak annak a személynek lesz folyósítható, aki a jogosultság felülvizsgálatát megelőző egy évben legalább 30 nap munkaviszonyt tud igazolni, vagy úgy, hogy közfoglalkoztatásban vesz részt, vagy pedig az elsődleges munkaerőpiacon helyezkedik el. A 30 napba be kell számítani az egyszerűsített foglalkoztatást és a háztartási munkát, valamint a munkaerő-piaci programban vagy 6 hónapot meghaladó időtartamú képzésben történő részvétel időtartamát is. Amennyiben a jogosult ezeknek a feltételeknek nem tud eleget tenni, mert számára nem tudtak a közfoglalkoztatás körébe tartozó munkát felajánlani, illetve a 30 napot egyéb módon sem tudta teljesíteni, akkor a 30 nap számításánál az általa teljesített közérdekű önkéntes tevékenység időtartamát is figyelembe kell venni.

Mivel az önkormányzatok közfoglalkoztatásban betöltött szerepe alapvetően megváltozik, a bérpótló juttatásban részesülőkre vonatkozó együttműködési szabályokat is módosítani szükséges. Jövő évtől megszűnik a közcélú foglalkoztatás, így az erre vonatkozó rendelkezések kikerülnek a törvényből.

A bérpótló juttatásban részesülő a munkaügyi szervezettel köteles együttműködni, számára a közfoglalkoztatás körébe tartozó munkát a munkaügyi kirendeltség ajánlja majd fel. Megszűnik az a lehetőség, hogy a rendszeres szociális segélyre jogosult személy a bérpótló juttatásra jogosult személyek együttműködési kötelezettségét, azaz elsősorban a közfoglalkoztatásban való részvételt válassza. Az erre irányuló hatósági szerződést ugyanis az önkormányzat abban az esetben köthette meg, ha a jogosult közfoglalkoztatását biztosítani tudta. Tekintettel arra, hogy a közfoglalkoztatás körébe tartozó munkát a jövőben nem az önkormányzat ajánlja fel, ilyen hatósági szerződés megkötését nem vállalhatja. A megkötött hatósági szerződések megszűnnek, az érintett személyekre a továbbiakban ismét a rendszeres szociális segélyre vonatkozó szabályokat kell majd alkalmazni.

A javaslat szűkíti az egyházi fenntartók fogalmát azzal, ahogy már a bevezetőben is említettem, hogy kizárólag a kormánnyal a szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötött egyházak tartoznak a szociális igazgatásokról és ellátásokról szóló törvényben meghatározott egyház fogalma alá.

A bérpótló juttatásról az aktív korúak ellátására való jogosultságnak, illetve az ellátás összegének soron következő felülvizsgálatakor kell határozatot hozni, amelynek végső határideje 2011. április 30-a. A jogosultság vizsgálata időpontjának meghatározásánál a rendelkezésre állási támogatásra való jogosultság időtartamát is figyelembe kell venni, azaz a jogosultsági felülvizsgálat időpontját úgy kell meghatározni, mint ha a jogosult továbbra is rendelkezésre állási támogatásban részesülne. A bérpótló juttatásra való jogosultság felülvizsgálatára a módosítás az általánostól eltérően nem kétévente, hanem évente történő felülvizsgálatot ír elő, tekintettel arra, hogy évente meg kell vizsgálni, hogy a jogosult folytatott-e legalább 30 nap időtartamban keresőtevékenységet, illetve részt vett-e képzésben, munkaerő-piaci programban.

Egy másik pontja a törvénymódosításnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a 16-18 éves korosztály sajnos már kapcsolatba kerül az alkohollal és a drogokkal, és sokszor a kitudódástól való félelem tartja őket vissza a segítségkéréstől.

(18.10)

Előfordul olyan helyzet, hogy a fiatal jelentkező problémának érzékeli drog vagy alkohol fogyasztását, viszont nem tud igénybe venni segítséget pusztán a saját jognyilatkozatával. Jelenleg ugyanis a korlátozottan cselekvőképes kiskorú igénylő csak a szülő vagy törvényes képviselője tudtával kerülhet kapcsolatba a szolgáltatóval, hiszen a polgári törvénykönyv szerint nyilatkozata érvényességéhez szükség van a törvényes képviselő beleegyezésére vagy utólagos jóváhagyására. A módosítással a 16 év feletti kiskorúnak szenvedélybetegek nappali intézményében, illetve közösségi ellátásban történő kezelése lehetővé válik a szülő bevonása nélkül is, a szülővel való együttműködésre azonban változatlanul törekedni kell. A szabályok ezáltal biztosítani tudják, hogy a fiatal szerhasználó önmaga dönthessen a szolgáltatás igénybevételéről, hozzásegítve őt a káros tevékenység leküzdéséhez.

A gyakorlatban problémát okoz, hogy mely esetekben kell a feleknek megállapodást kötniük a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményi jogviszony keletkezésével kapcsolatban. A módosítás meghatározza, melyek azok az aktusok, amelyek megalapozzák az intézményi jogviszony keletkezését, ugyanakkor egyértelművé válik, hogy a személyes gondoskodást nyújtó, szociális ellátást megalapozó valamennyi körülmény esetében megállapodást is kell kötni, ami garanciális jelentőséggel bír elsősorban az ellátott szempontjából.

A közfeladatot ellátó személyek köre kibővül az intézményi ellátás keretében foglalkoztatott ápoló, intézményvezető ápoló, gondozó és szociális, mentálhigiénés munkatárs, továbbá falu- és tanyagondnok személyével. A szociális szolgáltatóknál, intézményekben dolgozók ugyanis olyan tevékenységet látnak el, amelyek az állampolgárok szélesebb körét érintő fokozott körültekintést, felelősséget igényelnek. A tapasztalatok szerint az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak az ellenük irányuló atrocitások, agresszív megnyilvánulások, bűncselekmények. Az ilyen, egyben fokozottabb veszéllyel is járó munkakörökben foglalkoztatottak akkor tudnak hatékony munkát végezni, ha az ellenük irányuló erőszakos cselekményekkel szemben megvédik őket, és magasabb szintű védelmet élvezhetnek közfeladatot ellátó személyként.

A szociális szolgáltatások igénybevétele esetén fizetendő térítési díj szabályainak felülvizsgálatára és módosítására, különös tekintettel bentlakásos intézmény esetén a pénzvagyon újbóli terhelhetőségére vonatkozólag, 2008 óta folyamatos fenntartói igény van. Ennek eleget téve a korábbi szabályozáshoz hasonlóan újból lehetővé válik az intézményi térítési díj megfizetése, amelyhez fedezetül szolgálhat az ellátott pénz-, illetve ingatlanvagyona. A módosítás tehát növeli a szolgáltatások finanszírozásában az egyéni öngondoskodás és felelősségvállalás szerepét, és kiterjeszti a fenntartók bevételi forrásainak körét, amely hozzájárul a biztonságos működtetéshez. Az igénybevételt megelőzően végzett jegyzői jövedelemvizsgálat idősotthoni ellátás esetében is megszűnik. A jövedelemvizsgálatot alap- és szakosított ellátások esetében egyaránt az intézményvezető végzi el és állapítja meg a személyi térítési díjat.

Azon ellátottak részéről, akik intézményből való kikerülése már kevéssé valószínű, így az intézményt szinte saját otthonuknak érzik, a jogalkotó által méltányolható igénynek tekinthető, hogy saját környezetük állapotára befolyással lehessenek, mindennapi életük színterét maguk alakíthassák. A szociális intézmények ugyanakkor nem képesek biztosítani, hogy a jogszabály által előírt feltételek biztosítását meghaladó, az ellátottak által kívánt átalakításokat saját forrásaikból elvégezzék. A szociális törvény jelenleg nem teszi lehetővé, hogy az ellátott anyagi eszközöket bocsásson az intézmény rendelkezésére ennek érdekében, holott erre önkéntes vállalás esetén a polgári törvénykönyv által szabályozott szerződés megkötésével mód lenne. A szociális törvény hatályos rendelkezései tiltják, hogy a szociális intézmény a térítési díjon és az egyszeri hozzájáruláson kívül más jogcímen pénzbefizetést fogadjon el az ellátottól. E szabály alóli kivételként kerül beépítésre a törvénybe, hogy az ellátott saját írásbeli kezdeményezésére, külön megállapodás alapján anyagi forrásokat juttathasson az intézmény részére a jogszabályban előírt feltételeket meghaladó igényei teljesítéséhez, így biztosítva számára azt a szabadságot, hogy befolyásolhassa mindennapi környezete állapotát.

A javaslat az érdekvédelmi fórum működtetését csak a tartós bentlakásos intézményekben írja elő kötelezően. Az átmeneti elhelyezést nyújtó intézményekben az érdek-képviseleti fórum létrehozása nehezen kivitelezhető, tekintettel arra, hogy a jogviszony viszonylag rövid időn keresztül áll fenn, lakói folyamatosan változnak, így funkcióját nem vagy csak nehezen tudja betölteni.

A kormány által alapított közalapítványokkal és alapítványokkal kapcsolatos időszerű intézkedésekről szóló kormányhatározat által előírt felülvizsgálati eljárás megállapításai alapján szükséges intézkedésekről szóló kormányhatározat szerint a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány megszűnik, és céljainak megvalósítására, feladatának további ellátására többségi részesedéssel közhasznú szervezetként nonprofit gazdasági társaságot kell alapítani.

A fogyatékos személyek sportjának támogatási módja, amelyre eddig a szabályozás szerint közalapítványi közreműködéssel került sor, szintén változik, ezért a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényben szereplő, közalapítványokra vonatkozó rendelkezések ennek megfelelően módosulnak. A tervezet tartalmazza továbbá a fogyatékostörvény kisebb pontosítását, amely szerint fogyatékossági támogatásra nemcsak az a súlyosan fogyatékos személy nem jogosult, aki magasabb összegű családi pótlékban részesül, hanem az sem, aki után magasabb összegű családi pótlékot folyósítanak. E pontosítás nyomán a fogyatékossági támogatás és a családi pótlék együttfolyósítási tilalma következetesen érvényesül.

A jelnyelvi tolmácsok országos névjegyzékére vonatkozó szabályok pedig kiegészülnek a tolmácsok kötelező továbbképzésére, valamint szakmai gyakorlatára vonatkozó rendelkezésekkel. Ehhez kapcsolódóan a névjegyzékből való törlés esetei is kiegészülnek azon esetekkel, amikor a tolmácsok a továbbképzésen való részvételi vagy szakmai gyakorlatra vonatkozó kötelezettségüknek nem tettek eleget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a bevezetőben is említettem, ez a törvénymódosító javaslat nagyon sok újítást tartalmaz, alapvetően arra épül, amit az elmúlt időszakban szakmai tapasztalatok alapján jelzéseket megkaptunk a különböző találkozásaink során különböző településeken. Nagyon nagy várakozás van e tekintetben a szakma részéről. Én kérem önöket, hogy támogassák, és hiszem azt, fideszes képviselőtársaimmal egyetemben, hogy ez javára fog válni önkormányzatoknak, szociális intézményeknek, családoknak egyaránt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Varga László képviselő úrnak, az MSZP-képviselőcsoport vezérszónokának. (Dr. Varga László: Gúr Nándor a vezérszónok, már bejelentettük. Technikait nyomjak?) Igen. (Dr. Varga László: A vezérszónokunk Gúr Nándor lesz.) Bejelentés hozzám nem érkezett. Természetesen akceptálom képviselő úr kérését, és megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának. Öné a szó.

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ebben a törvénytervezetben vannak jó dolgok, vannak támogatható dolgok. Hogyha nem ezt mondanám, akkor botorságot tennék, hiszen olyan intézmények például, mint az örökbefogadói gyes jogintézményrendszere, vagy mint a kiterjesztése az ingyenes étkeztetésnek a 8. osztályra, ezek mind-mind jó dolgok. Persze az előbb említett kérdéskör az elmúlt évekből eredeztethető, ezt mindenki tudja, hiszen mindig az emelkedő osztályokra vonatkoztatottan lépett hatályba, ahogy időben haladtunk előre, és most úgymond kiteljesedett az általános iskolai képzés színterén a 8. osztályra vonatkozóan is.

Azt hiszem tehát, hogy ezek jók, de önmagában messze nem elégségesek. Messze nem elégségesek, megítélésem szerint rengeteg olyan módosítót kellene elbírnia ennek a törvénytervezetnek, amely segíthetné azt, hogy támogathatóvá váljon.

(18.20)

Mondok ilyen példákat, nem kibontva. Államtitkár úr jól tudja, hogy ennek a törvénytervezetnek a beltartalma kapcsán, amikor a bölcsődei szünet időszakáról esik szó, akkor a szülő kérésére gyakorlatilag a fenntartó, illetve a fenntartó által működtetett intézmény gondoskodhat arról, hogy... - és akkor nem kell a mondatot befejeznem, tudja mindegyikünk, tehát hogy a gyermek ellátása biztosított legyen. Azt gondolom, akkor lenne jó, ha ez nem a -hat, -het kategóriába tartozó lenne, tehát nem feltételes módban fogalmazódna, hanem úgy, hogy gondoskodnia kell. Egyszerűen azért, mert ha fontosnak tartjuk azt, hogy akár a gyermekvállalás, akár a család élete, akár a munkavállalás, akár e három kategória egymás mellett kezelése működő keretfeltétel közepette legyen megfogalmazható, akkor azt hiszem, hogy az intézményeknek az a dolguk, hogy ezt a feltételrendszert biztosítsák. Vagy ha azt mondom, hogy az aktív korúak esetében az ellátás a törvénytervezet szerint egy év után járna, azt gondolom, hogy hat hónap időtartam messze elegendő ahhoz, hogy ez a kategória érvényesülhessen. Nem akarok visszamenni az előző napirendi pontunkhoz, a társasházi törvények tárgyalásához, ahol egyébként a három hónapos kategória, ha a közös költséget nem fizeti valaki, már alapot nyújt ahhoz, hogy jelzálog és sok minden egyéb más.

Azt gondolom, hogy az a fajta logika, amely különféle juttatásokat példaként a lakókörnyezet rendben tartásához rendel hozzá, az lehet egyesek által kifogásolható, lehet egyesek által támogatható, az én személyes értékítéletem szerint is a normális együttélés alapvető feltétele az, hogy mindenki biztosítsa azokat a környezeti feltételeket portán belül és portán kívül is, ami ahhoz kell, hogy ne legyenek higiéniai problémák. Egészségügyi gondok nyilván ott ütik fel a fejüket, ahol ilyen problémák vannak. Ez a kérdés egyébként már a korábbi esztendőben is a felszínen volt, feszegettük itt kölcsönösen a Parlament falai között. Szeretném hozzátenni, hogy persze nem elég ennek a kérdésnek az ilyeténképpeni kijelentése, ráadásul azért nem elég megítélésem szerint - és így talán nem is jó -, mert megint csak azokat érinti legkiváltképp, akik valamilyen szempontból a legrászorultabbak, mondhatni azt is, hogy a mélyszegénység peremén élnek.

Ahhoz, hogy a feltételeknek eleget lehessen tenni, támogatásokat is kell biztosítani, akár e vonatkozásban is. Mondjuk azt, hogy ennek a követelményrendszernek a teljesítéséhez illesztetten a megfelelő és a szükségszerű eszközök rendelkezésre álljanak. Ilyen módosító egyébként részünkről van is bent. Vagy az, hogy önök nem merték parametrizálni azt, hogy ezt a tételt hogyan és miképpen ültessék át az önkormányzatok szintjére, hanem egyszerűen a felelősséget áthárították az önkormányzatokra. Majd döntsék el ők, hogy... Csak a baj ott van, tisztelt képviselőtársaim, hogy főleg ott, ahol nagyon sok kistelepülés van egymás mellett, néhány kilométerre egymástól, ott eltérő, homlokegyenest más gondolkodások is születnek e tekintetben. Mondhatjuk, hogy ez a helyi döntési szabadság kérdése. De azt gondolom, hogy nem jó, mert torz példák sokaságát szülheti. Kellene, hogy valamilyen értelemben parametrizálva legyen ez a történet. Ezt a kormány nem kerülheti meg megítélésem szerint.

Nem tartom jónak azt sem, és itt is módosító javaslatot terjesztettünk elő, ami arról szól, hogy a gyermekek egyéves korát követően - a gyes intézményrendszeréről beszélek - gyakorlatilag beszűkítették annak a lehetőségét, hogy a munka világában nyolcórás jogviszony keretei között ne vállalhasson szerepet az anya. Heti maximum 30 óra, 6 órás napi munkavállalási lehetőség az, ami gyakorlatilag rendelkezésére áll. Azt gondolom, ez bizonyos értelemben tiltás vagy korlátozás. Önök mindig azt mondják, hogy nem tiltanak, nem korlátoznak, csak jót tesznek. Ez nem jótétemény, hanem minimum korlátozás, ha tiltásnak nem is mondanám.

Ami ellenében nagyon keményen álláspontot rögzítünk, és azt kérem államtitkár úrtól is - hogy ha majd figyel, akkor talán egymásra is tudunk találni ebben a kérdéskörben, addig mondom a szót, amíg meg nem fordul felém, nem figyel, talán most már közeledünk ahhoz a pillanathoz -, államtitkár úr, azt szeretném önnek mondani - köszönöm szépen, hogy megtaláltuk egymást -, hogy nagyon jó lenne, ha a gyermekek napközi ellátásával kapcsolatosan az a fajta elmozdulás, ami ebben a törvénytervezetben felfedhető, annullálódna, egyszerűen azért, mert a nyersanyagköltségek legfeljebb 50 százalékát kitevő rezsiköltségek számbavétele - törvényszerű és természetes - meg fogja emelni a térítési díjakat. Meg fogja emelni, és ez nem elfogadható. Nem elfogadható azért, mert - mint ahogy mondtam a bizottsági vélemény kifejtése kapcsán is - ez a törvénytervezet legkiváltképp nem a tehetősekről szól, nem a jómódúakról szól, nem a felső középosztályról szól.

Ez a törvénytervezet jellegéből fakadóan szociális, foglalkoztatási, fogyatékossági ügyekkel foglalkozik, tehát nyilván olyan emberekről szól, akik nem az előbbi célcsoportba, nem az előbbi körbe tartozóak. Ilyenképpen ezek az emberek, akik gyakorlatilag nem tudnak kedvezményezettjei lenni például annak, amit az előbb említettem már, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadóból fakadóan adott esetben havonta több százezer forint nettó többletre tegyenek szert, nem, ők nem ezek az emberek, akkor legalább ilyen értelemben többletterheket ne hárítson rájuk a rendszer. Ez nem csak a mélyszegénységben élőket érinti. Dehogy! Ez érinti azokat az embereket is, akik mondjuk, az átlagkereset szintjén vannak, hiszen ők sem élveznek reálbér-növekedést az elkövetkezendő időszakban, de mindezek mellett nem válnak kedvezményezetté, mert a kedvezményezettek azok lehetnek, azok kaphatnak támogatást, akik bizonyos jövedelemkorlátokat nem lépnek túl. Tehát jó lenne ezt a részét újragondolni a történetnek.

Egy kicsit a módosítási javaslatainktól elrugaszkodva szeretnék a törvénytervezetnek a belső tartalmával kapcsolatosan néhány észrevételt megfogalmazni. Mint mondtam, a nemzeti együttműködés jegyében a nemzeti közfoglalkoztatási program; ez illik és stílszerű. Nemzeti közfoglalkoztatási program olyaténképpen, hogy a költségvetés tervezési időszakában 86 milliárd forint volt a megjelölt számok sorában, majd ezt követően, amikor beterjesztették a költségvetést, akkor 64 milliárd forint jelent meg. Azt gondolom, a nemzeti együttműködés és a nemzeti közfoglalkoztatás arról kell szóljon, hogy mindazok, akik dolgozni akarnak és képesek is, azok dolgozhassanak.

Ez a program nem igazán erről szól. Azt is mondom, hogy miért. Legkiváltképp azért, mert egyrészt a passzív oldalon, a segélyezési oldalon is szűkül a források rendelkezésre állása, ami az én értékrendem szerint nem baj akkor, ha az aktív oldalon bővülnek a lehetőségek. De ha az aktív oldalon sem bővülnek, és mind a két irányban szűkülnek, akkor az már kirekeszt, az már nem ad lehetőséget arra, hogy akik dolgozni akarnak, azok dolgozni tudjanak. Éppen ezért fontos lett volna az, egy korábbi módosítóval 21 milliárd forinttal szerettük volna megemelni ezt a 64 milliárd forintot, közel visszaérve ahhoz a 86 milliárd forinthoz, amit első tervezési számként önök megjelenítettek, mert ez 25-30 ezer embernek adott volna munkalehetőséget. S fontos lett volna azért is, mert talán így azt a fajta minőségi beltartalmat is meg lehetett volna változtatni, ami szerintem kritikán aluli, mármint az, hogy mondjuk, harminc nap egy esztendőben az a nagyságrend, mérték, ami ahhoz elégséges, hogy ellátásban részesüljenek az emberek, és ez azért van kitalálva, hogy minél több ember csak harminc napra kerüljön be a rendszerbe és utána a segélyezés fonalán majd valamilyen formában "gondoskodunk róla".

(18.30)

Emlékszem, annak idején, amikor a foglalkoztatási bizottság keretei között az államtitkár, Czomba Sándor képviselőtársam a következőket fogalmazta meg - és azért, hogy hiteles legyek, nem térek el attól, amit ő mondott, ő úgy fogalmazott -, hogy ez a világon, és itt a 30 napról volt szó, mert volt két évvel ezelőtt is egy olyan kormányzati próbálkozás, hogy 30 nap elégséges legyen, mondta Czomba Sándor, ez a világon semmire nem teszi őket alkalmassá, mármint az érintetteket. A 30 napos munkaviszony nullával egyenértékű, mondta az államtitkár úr. Akkor is egyetértettem vele, most is egyetértek vele.

Akkor megvívtuk a saját csatánkat a saját kormányunkkal, és változtattunk rajta. A szándék az volt, a valóság pedig az lett, hogy 90 nap lett a minimum, igen, azért, mert egyetértettünk ellenzéki és kormánypárti politikusok, hogy 30 nap tényleg a világon semmit nem jelent. 30 nap alatt nem lehet hozzászokni sem ahhoz a környezethez, ami a munka világát jelenti egy adott ember számára.

Tudják, az is baj, hogy a nemzeti közfoglalkoztatási program keretei között elfeledkeznek a legrászorultabbakról, azokról, akik - példaként - 35 évnél fiatalabbak, és maximum, nem maximum, 8 általános iskolai végzettséggel sem bírnak, és sajnos vannak sokan ilyenek. Azt csináltuk, hogy ezeknek az embereknek első körben el kellett jutni oda, hogy megszerezzék a 8 általános iskolai végzettséget, nem másért, azért, mert ez adja meg, adhatja meg az alapját annak, hogy a későbbiekben erre alapozva szakmai képzésekben lehessen részt venni, és a munkaerőpiac által megkíván folyamatokhoz illesztetten olyan dolgokat lehessen tanulni, ami az esélyét megadja, legalább a halvány esélyét megadja annak, hogy el is lehessen helyezkedni. Most erről egy árva szó, egy árva gondolat nincs ebben a törvénytervezetben, ezzel önök nem akarnak foglalkozni. Ezt nagyon nagy hibának tartom.

Alapvetően a korábbiakban legalább hat- és nyolcórás foglalkoztatási formákat működtettünk a közcélú, a közhasznú, a közmunkarendszerek keretei között, most a négyórás foglalkoztatás lehetőségét is nagyon sok esetben be akarják vezetni. Államtitkár úr, egy évben 30 nap, napi négy óra mellett mire jó, mire elégséges? Nem akarom ismételni Czomba Sándor képviselőtársam, államtitkár úr szavait, de úgy gondolom én is, ahogy ő, ez a 30 nap a nullával egyenértékű.

Azt mondják, rát helyett bérpótló juttatás. Igen, említettem már a lakókörnyezet kérdéskörét, ezért nem exponálom, csak még egyszer arra hívom fel a figyelmét, államtitkár úr, hogy valószínűleg a kormánynak itt álláspontot kellene rögzíteni bizonyos peremfeltételek kialakítása tekintetében. A másik oldalról pedig a szükségszerű eszközök biztosítását is meg kellene adni ahhoz, hogy ezen feltételeknek eleget lehessen tenni, mert a mélyszegénységbe jutott emberek - legyen az cigány vagy nem cigány magyar ember, magyar ember mind a kettő - nem tudják megtenni akkor, ha a szükséges eszközök nem állnak rendelkezésre. Ha az eszközök biztosítottak, a követelményeket elő lehet írni, és azoknak meg is kell felelni, mert ez az együttélés minimumának szabályrendszere, én is úgy gondolom.

Azt gondolom, hogy nem jó - még egyszer hangsúlyozom - az, ha korlátokat szabunk a gyes melletti munkavégzés lehetőségének. Nem jó, és nem jó az sem, ha olyan dolgokban történik változás, és úgy, ahogyan például az ápolási díjban. Azt mondta Halász János államtitkár úr, hogy az ápolási díj esetében 1000 forinttal megemelkedik jövőre az ápolási díj mértéke. Államtitkár úr, 1000 forinttal, az azt jelenti, hogy az önök által tervezett infláció mértékét 2 forint 50 fillérrel meg is haladja, de ön is tudja ma, meg én is, meg sokan itt, ebben a Házban, hogy jövőre az infláció mértéke nagyon nagy valószínűséggel nem 3,5 százalékos lesz, ezért prejudikálok, előre nézve mondom azt, amit mondok, nagy valószínűséggel igazam lesz jövőre, hogy az ápolási díj emelésének mértéke még a bekövetkező infláció mértékét sem éri el, miközben például a 40 év hölgyeket érintő szolgálati idő beszámításánál az ápolási díjat figyelembe se kívánják venni a szolgálati idő elszámolásához illesztetten. Szóval, azt gondolom - nem tudok másképp fogalmazni -, ez cinizmus.

Visszatérve a 30 naphoz, mi van akkor, ha az emberek dolgozni akarnának, mi van akkor, hol vannak a lehetőségek, mit kínálnak önök ezeknek az embereknek?

Vagy mi van akkor, ha egy egészen más pályára tévedek, az idősotthonokba való felvételek ügyét kezdem el forszírozni, és azt mondom önnek, hogy eddig szakmai csoportok dönthették el azt, hogy hogyan és kik részesülhetnek felvételben, most pedig egy egyedi döntéssel az intézmény vezetője dönthet majd arról, hogy a soronkívüliség tekintetében kik kapják meg a támogatásokat a felvételek kapcsán. Rendben van ez így? Nem szubjektív ez a dolog? A szociális ügyek intézését így kell kezelni, leszűkíteni, egyszemélyesíteni?

Azt gondolom, a foglalkoztatási törvényhez illesztetten az önkormányzatok szerepének újraértékelése sem tisztázott. Átrendezik a közcélú, a közhasznú, a közmunka kérdéskörét, egy égisz alá behajtják, miközben az önkormányzatok még ma sincsenek, december, lassan közepén, tisztában azzal, hogy mi felé is haladnak.

Vagy, ha a családi pótlék és az iskoláztatási támogatás kérdéskörét érintem, akkor a törvénytervezet érinti az eseti gondnokok jogsértő magatartásával szembeni fellépés lehetőségét, és az önkormányzatokra átruházza, hogy az önkormányzatok majd eljárhatnak ebben az ügyben. Az önkormányzatokat nem éri kár ebben az ügyben, a családokat éri kár. A családok helyében az önkormányzatok nem járnak el, az önkormányzatok alapvetően az önkormányzati ügyekben járnak el, legalábbis direktben. De a családi pótlék és az iskoláztatási támogatás tekintetében, ha azt nézzük, hogy a nevelőszülőknél, a gyermekotthonokban, a javítóintézetekben, a szociális intézményekben lévő fiatalok, elhelyezett tanköteles gyermekek mulasztásainak mi a következménye, akkor az nincs szinkronban az általános következményekkel. A szabályokat itt nem kell érvényesíteni, pont itt, pont ezeken a helyeken, ahol úgymond a legveszélyeztetettebb helyzetben vannak a gyerekek, pont itt nem kell az alapvető szabályokat érvényesíteni?

Államtitkár úr, azt gondolom, csak úgy ízelítőül mondtam azokat a példákat, amelyeket említettem, hogy számtalan felületen van megítélésem és megítélésünk szerint módosítási kényszer arra vonatkozóan, hogy itt egy elfogadható törvénytervezet születhessen. Mint mondtam, vannak benne támogatható dolgok, igen. Még egyszer ismétlem, az örökbefogadói gyes intézményrendszerét mi is ilyennek látjuk, igen, ilyennek látjuk az ingyenes étkeztetés költségének a 8. osztályra való kiterjesztését. De ha abban a fél percben összegeznem kell, hogy mi az, amit végképp nem, akkor nyilván a gyermekétkeztetés díjemelését olyannak tartjuk, amit végképp nem lehet elfogadni, ilyennek tartjuk a gyes melletti munkavégzés korlátozását - az a heti 30 óra -, ilyennek tartjuk az előbb említett családi pótlék, iskoláztatási támogatás módosítását, illetve, mint mondtam, a szabályok nem érvényesítését pont a legkockázatosabb, legveszélyeztetettebb helyzetek tekintetében.

Azt kérem, államtitkár úr, hogy az elmondottak és a beadott módosító javaslatok alapján fontolják meg, hogy van-e köztük olyan, amely ebbe a törvénytervezetbe integrálható, és ha úgy ítélik meg, akkor tegyék is meg ezt annak érdekében, hogy elfogadhatóvá váljon a törvénytervezet.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Tarnai Richárd képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjének. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TARNAI RICHÁRD, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor úgynevezett salátatörvény tárgyalását kezdjük meg, akkor mindig nehéz kiemelni egy-egy dolgot, hogy tulajdonképpen miért is kell több törvényt egy időben módosítani, több törvényhez egy időben hozzányúlni.

Ezért én megpróbáltam azt a legkisebb közös többszöröst megkeresni, ami ennek az indokát adja, és ezt nagyjából úgy tudtam összefoglalni, hogy szolidaritás és ellenőrzés. Ez az a kettős elv és kettős cél, ami indokolttá teszi azt, hogy benyújtotta a kormányzat ezt a javaslatot, és amiért ezeket a törvényeket tárgyalni akarjuk. Ezeket az értékeket szeretnénk megjeleníteni ezekben a törvényekben, amelyeket érint ez az úgynevezett salátajavaslat.

(18.40)

Ha pedig konkrétabb formában akarjuk megfogalmazni, akkor pedig azt lehet mondani, hogy a gyesnek két évről ismét három évre való emelése a leglényege, ez a magva ennek az egész javaslatnak.

A szolidaritás és ellenőrzés kettőssége pedig, ha lefordítjuk egy rövid mondatra, akkor azt lehet mondani, hogy aki tényleg segítségre, tényleg segélyre szorul, az kapja meg, aki viszont visszaél vele, azt pedig szűrjük ki, és ő pedig ne kapja meg ezeket az ellátásokat. Azt, hogy hogyan jelenik meg ezekben a törvényekben, illetőleg ebben a saláta-törvényjavaslatban ez az elv, én három részre szeretném bontani. Először röviden az időseket érintő javaslatokat venném górcső alá, egy-kettőt kiemelnék, aztán a gyermekekre vonatkozó javaslatok közül emelnék ki egyet-kettőt, és végül magára a teljes szociális ágazatra, a teljes szociális rendszerre vonatkozóan, de nem fog visszaélni senkinek az idejével és türelmével természetesen.

Amikor az idősekről beszélünk, akkor én az ápolási díj emelésének a megkezdését, ami 2011-től kezdődik meg, ennek a folyamatát emelném ki. Az egyik legnagyobb probléma a családokban - főleg a demográfiai folyamatok elég kedvezőtlen alakulása miatt - az, hogy egyre több idős ember van, egyre több beteg ember van, akiket el kell látni, gondozni kell, és természetesen a gondozottaknak az igénye az elsősorban, hogy családban történjen ez meg. Az állam jelen formában az ápolási díjon keresztül járul ehhez hozzá, viszont ennek az összege jelenleg nem elég arra, hogy valóban azt az ember feletti munkát, amit egy családtag végez - egyébként levéve az állam és az önkormányzat válláról a terhet -, kompenzálja, ezért 2011-ben ugyan még nem egy túl nagy összegű emeléssel, de megkezdődik ez az emelési folyamat, és a törvényjavaslat indokolásában szerepel is, hogy ez az első lépés ebbe az irányba. Ez szerintem a szolidaritás irányába hat.

Mindannyian ismerjük azt a szituációt, amikor egy idős ember bekerül egy idősotthonba, és szeretné az ő kis szobáját vagy az ő kis lakrészét úgy kialakítani, ahogy az neki tetszik. Jelenleg különböző bürokratikus akadályai vannak ennek a vágynak és pénzügyi akadályai is, ugyanis ő hiába fizetne azért az intézmény részére, hogy mondjuk, egy olyan speciális bútort rakjanak be, vagy úgy alakítsák át azt a kis lakrészt, ahogy az ő igényeinek megfelel, ezt nem teheti meg. Ha a javaslat elfogadásra kerül, akkor attól kezdve megteheti, tehát komfortosabbá, a saját igényeihez igazodóvá teheti a kis lakrészét vagy a kis szobáját. Ezt szintén a szolidaritás megnyilvánulásának találjuk. Természetesen, azt talán mondanom sem kell, ez nem vonatkozik az olyan átalakításokra, amelyek jogszabályi kötelezettséggel az intézmény vállán nyugszanak; illetőleg van még egy kiegészítő garanciális szabály, amit beépít a javaslat szövege, amikor azt mondja, hogy ha az ilyetén szerződés megkötésétől számított öt éven belül a szerződés megszűnik, akkor az összeg arányos részét vissza kell fizetni. Tehát garanciális elemekkel van ez körbevéve.

Megszűnik a kötelező előtakarékosság. Sajnos azt kell mondani, hogy napjainkban nincs olyan sok idős ember, akinek lenne bőven pénze, vagy bőven lenne olyan jövedelme, amiből takarékoskodni tudna, ezért kötelezővé tenni az előtakarékosságot az eddigi jogszabálynak egy eléggé lehetetlen eleme volt. Ezt most megszüntetjük. Természetesen az önkéntes előtakarékosság lehetőségét a jogszabály nyitva hagyja. Én azt gondolom, ez is a szolidaritás megnyilvánulása a javaslatban.

Az energiatámogatási rendszernek az alsó két jövedelmi kategóriájában megmarad az állami támogatás, és egy fontos elemmel egészül ki. Figyelembe veszi a javaslat azt a szempontot, miszerint főleg vidéken a kevés jövedelemből élő idős emberek nem feltétlenül gázfűtéssel fűtenek, hanem fával, olajjal, illetőleg a hagyományos módokon. Eddig ezekre a fűtési eszközökre nem vonatkozott a támogatás. Magyarul, életszerűvé teszi a javaslat ezt a támogatási formát, és ettől kezdve támogatásban részesülhetnek az ilyen módon fűtéssel rendelkező idős emberek is. Ez az életszerűséget jeleníti meg, és szerintünk ez is a szolidaritás megnyilvánulása a javaslatban.

Aztán a bürokrácia csökkentése egy fontos dolog. A kormányprogramban is, illetőleg előtte a választások során is megígértük, hogy minden eszközzel azon leszünk, hogy a fölösleges papírmunkát, a fölösleges ide-oda rohangászást csökkentsük, és ez a javaslat is a nyilvántartási rendszert átláthatóbbá teszi. Például az ellátások igénylésével kapcsolatos formakényszert megszünteti, itt az írásbeliség egy kicsit vissza fog szorulni, amennyiben elfogadásra kerül javaslat. Összességében azt lehet mondani, hogy rugalmasabb lesz az ellátások igénylése.

Ha az idősek szempontjából nézzük a javaslat szerintünk és szerintem legfontosabb elemeit, akkor én ezeket szeretném kiemelni. De térjünk át esetleg a gyerekekre, a javaslat rájuk hogyan tér ki, a szolidaritás hogyan jelentkezik.

Mondtam az elején, hogy a gyesnek két évről három évre történő visszaállítása a legfontosabb eleme talán ennek a törvényjavaslatnak. Tudjuk, az előző szocialista kormány csökkentette három évről két évre ezt az ellátást úgy, hogy közben a bölcsődei férőhelyek bővítése nem történt meg. Tehát két szék között padlóra kerültek a kisgyerekes anyukák és kisgyerekes családok, merthogy bölcsődei férőhelyek még nem voltak, viszont a gyest pedig elég radikálisan és elég hamar lecsökkentették egy évvel. Visszaállítjuk azt az állapotot, ami eddig volt.

Hadd térjek ki egy pillanatra a szocialista képviselőtársam érvelésére, ami azt kifogásolta, hogy a gyes mellett miért nem lehet korlátlanul dolgozni. Azért, mert a gyes a gyermekgondozási segély szóösszetételnek a rövidítése. Gyermekgondozási segély, kérem, a szót ízlelgesse egy kicsit képviselőtársam. Kérem szépen, ha valaki naponta 6-8 órát dolgozik, akkor hogy gondozza ő a gyermekét, ha egyébként egy munkahelyen 8 órában, 6 órában munkát vállal?

Megjegyezni kívánom, hogy az Európai Unió országaiban 30 százalék fölötti a részmunkaidős foglalkoztatás, azt gondolom, hogy Magyarországon nagyon-nagyon hátul állunk e tekintetben, egyszámjegyű a részmunkaidős foglalkoztatás. Engedjünk már egy kis szabadságot e tekintetben is a családoknak, engedjük már meg, hogy hadd döntsék el ők, mondjuk, az édesanyák, hogy 4 órában, 6 órában vagy 8 órában szeretnének elmenni dolgozni! Ha elmegy 8 órában, akkor természetesen a gyesre nem lesz jogosult, hiszen az előbb elmondottak alapján a gyermekgondozási segély a gyermek gondozásához kötődik, nem pedig a munkavégzéshez.

Egyébként kérem - elnézést, nem akarom megbántani, de ön talán már nagypapakorban van (Derültség.) -, hogy esetleg a lányát, fiát, illetőleg a családtagjait, fiatalabb, anyukakorban lévő szülőket kérdezze meg, hogy mit szeretnének. Én a saját feleségem példájából indulok ki. Azt gondolom, hogy ha egy édesanya otthon van több évig a gyermekekkel, attól függ, hogy hány gyermekkel, reméljük, minél több gyermekkel, akkor visszatérni a munkaerőpiacra egyből egy 8 órás állásba egy akkora mértékű váltást jelent, amit nehezen tudnak elviselni. Magyarul, véleményem szerint - és ez nem az én véleményem csak, hanem sok-sok ismerősömnek és a választókerületemben választónak a véleménye is - egy lassúbb ráengedés a munkaerőpiacra mindenképpen segíti az anyák munkaerő-piaci újraintegrálását. Tehát az, hogy mi a 4 és 6 órát preferáljuk e tekintetben, szerintem a kisgyermekes anyukák felé szintén egy kedvező lépés.

Ha a gyerekekről van szó, akkor megemlíteném a 16 év feletti kiskorú szenvedélybetegek nappali intézményben történő kezelését. Eddig a szülők hozzájárulása kellett hozzá. Itt főleg kábítószeres problémák jelennek meg nagymértékben napjainkban. A javaslat lehetővé teszi - természetesen a szülők egyidejű tájékoztatása mellett -, hogy a 16. évét betöltött kiskorú igénybe vehesse ezt a szolgáltatást. Életszerű a dolog, hiszen fél a szüleitől, fél, hogy kikap otthon vagy pedig nagyobb retorzióra is számíthat, ezért a javaslat elfogadása esetén úgy vehet részt ebben az ellátási formában a 16. évét betöltött kiskorú - még egyszer mondom, a szülők egyidejű tájékoztatása és a velük való kapcsolattartás mellett -, hogy az anonimitását félig-meddig mégiscsak meg tudja őrizni.

Az időm eléggé elszaladt, úgyhogy csak tényleg slágvortokban. Azt hiszem, hogy az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztése kérdésében nincs vita köztünk, és ez el is hangzott.

A kapcsolattartás formáinak a kiterjesztése. Én a felügyelt kapcsolattartás új intézményét említeném meg. Ennek a célja a gyermekbántalmazás megelőzése. Tegnap éppen egy ellenzéki interpellációt hallhattunk, elég naturalisztikus képekben ecsetelte képviselőtársam, hogy milyen esetek fordulnak elő napjainkban gyermekbántalmazás ügyében.

(18.50)

Azt gondolom, a javaslatnak az az eleme, amely a felügyelt kapcsolattartást bevezeti, pontosan ebben fog segíteni.

Az önkormányzatnak újabb lehetőséget ad a javaslat, amikor a bölcsődei ellátást a családi napközi fenntartásával is megvalósíthatja, tehát ez is a rugalmasság irányába hat, és abba az irányba hat, hogy minden település tudjon létrehozni egy ilyen jellegű intézményt.

Fontosnak tartom megjegyezni a különleges hivatásos nevelőszülő alkalmazásának lehetőségét. Ez egy új lehetőség, a tartósan beteg, fogyatékos és 3 év alatti, különleges ellátást igénylő gyermek neveléséhez nyújt új lehetőséget és segítséget, minimum három, maximum öt gyermek egy családon belüli nevelésének a lehetőségét teremti meg. Egyébként az előbb beszéltünk a gyes idejének 3 évre történő visszaállításáról, ez természetesen érinti a gyetet, tehát a gyermeknevelési támogatást is, ennek az ideje szintén kitolódik a javaslatnak megfelelően, szerintem ezt szintén támogathatjuk mindannyian.

Még egy érdekes intézkedés, amely gyermekeket érint, bár szerintünk rendkívül praktikus intézkedés, és sajnos az élet diktálta, hogy ezt a módosítást, illetve javaslatot is idehozzuk, ez a családi pótlék egyenlő arányban két jogosult számára történő megosztása. Gyakran látjuk, hogy egyre inkább a klasszikus családmodell felbomlik, egyre több a válás, egyre több az a helyzet, amikor a két szülő neveli, gondozza a gyermekét, és időben is eléggé elhatárolódik ez egymástól, az egyik nap itt, a másik nap ott van a gyermek, vagy pedig ez hetenként változik. Hogyha bírósági döntés rendelkezik arról, hogy a gyermeket egyenlő arányban gondozhatják, nevelhetik a szülők, akkor ebben a esetben lehetővé válik a családi pótlék megosztása is a két szülő között. Ezért talán azoknak az egykori családoknak az anyagi nézeteltéréseit tudja csökkenteni a javaslat, amely oly sokszor mérgezi meg nem annyira a szülők, hanem a gyermekek életét.

Amikor az egyéni jövedelemszámítást behozza a javaslat, az szintén a gyermekek felé történt fontos intézkedés. Eddig egy kiskorú esetében a két szülő jövedelmét kettővel elosztották, hogyha két szülő nevelte a gyermeket, a gyermekek számát viszont nem vette figyelembe az eddig hatályos törvény. Most ez a javaslat behozná azt az elemet, miszerint a kiskorú gyermek számát is osztótényezőként kell figyelembe venni, magyarul, a több gyermeket nevelő családok előnyösebb helyzetbe kerülnek ezzel a javaslattal. Szerintem ez is a szolidaritás megnyilvánulása a javaslatban.

Végül a gyermekek tekintetében a különleges szükségletű gyermekek utáni ellátásoknak nemcsak az összegszerű emelése - amit szintén tartalmaz a javaslat -, hanem az az intézkedés, hogy a három év alatti gyermek nevelőszülőjét vagy hivatásos nevelőszülőjét is megilleti ez az ellátás, ez szintén újdonság a javaslatban. Elismeri azt, hogy ha valakinek esetleg nem lehet gyermeke, és nevelőszülőként szeretne gyermekeket örökbe fogadni, akkor ezzel is ösztönző eszközt adunk az ilyen nemes feladatot vállaló szülők kezébe.

Végül az egyéb javaslatok közül egyet-kettőt hadd említsek meg. A szociális igazgatási bírság 500 ezer forintra való emelése a szolidaritáson kívül az ellenőrzést szolgálja. Aki jogosulatlanul vesz fel valamit, kemény szankciók várjanak ott rá, és ne tömjük olyanok zsebét, akik egyébként visszaélnek ezzel. Röviden erről szól ez az intézkedés.

Az egyházi fenntartók tekintetében szintén az ügyeskedő, magukat egyháznak hazudó mindenféle bt.-k, kft.-k kiszűréséről szól a javaslat. Valóban, azok az egyházak, amelyek állami feladatot vállalnak el, állami feladatot vesznek át önkormányzatoktól vagy állami szervektől, és erről megállapodás - tehát ellenőrizhető, kikényszeríthető megállapodás - is van, ezek az egyházak kapják meg a támogatást, ne pedig a mindenféle, ezzel visszaélő gittegyletek. Tehát ez is az ellenőrzést és a visszaélések kiszűrését szolgálja.

A bérpótló juttatások tekintetében az önkormányzat lehetőséget kap arra - de erről már hallottunk -, hogy rendeletben, kötelező elemként határozza meg a lakókörnyezet rendben tartását. Az elmúlt időszakban, talán az elmúlt évben volt erre példa egy-két önkormányzat részéről, amit az Alkotmánybíróság végül is hatályon kívül helyezett. Ez most egy alkotmányos, törvénybe foglalt megoldás, és akkor így azt a problémát, ami az elmúlt években keletkezett, együtt meg tudjuk oldani.

Fontos, és több helyen megjelenik - például az étkeztetésnél - az igénylő jövedelmi helyzetének vizsgálata. Ismerjük azt a klasszikus esetet, amikor luxusautóval valaki begördül az önkormányzat elé, fölveszi a különböző támogatásokat, majd tovagördül onnan. Ezzel a módosítással a tényleges jövedelmi helyzet vizsgálata lehetővé válik. Nem azok a papírok, amiket benyújtanak, hiszen tudjuk, hogy sokan nagyon leleményesek, és noha havi több százezer forintos jövedelmük van, azért papíron ki tudnak mutatni minimálbért is. Nem, tényleges jövedelmi viszonyok vizsgálatának lehetőségét adja meg a javaslat az önkormányzatoknak. Azért az önkormányzatok kezébe helyezzük ezt a lehetőséget, hiszen ők élnek a terepen, ők tudják, hogy valójában annak az embernek vagy annak a családnak milyen jövedelmi viszonyai vannak. A lakásfenntartási támogatásnál egyébként ugyanez az elv jön be, ugyanez az ellenőrzési forma jön be.

A közfoglalkoztatás egységesedik, végül is ugyanazt a közösségért végzett munkát látják el az emberek. Eddig két-három néven látták el, sokkal egyszerűbb, ha egy néven látják el. Azt gondolom, ez is az egységesítés és az egyszerűség irányába hat.

Az időm tényleg lassan lejár, és elnézést kérek, hogy végül is kitöltöttem a vezérszónoklatra szánt időt, de még egy gondolatot engedjenek meg. Intézkedéseinkkel a korábbi hetekben egyrészt próbáltunk a munkából, munkajövedelemből élő, gyermekeket nevelő családoknak segíteni. Ez volt az önök által oly sokat támadott 16 százalékos, az eddigi legalacsonyabb adókulccsal megjelenő, jövő évtől hatályba lépő adózás, és a gyermekek figyelembevétele, már az egy gyermek figyelembevétele is az adórendszerben. Tehát ez a munkából élő, gyermekeket nevelő családokat segíti. Másrészről pedig azon családoknak, amelyek nem rendelkeznek esetleg munkajövedelemmel, vagy pedig szerényebb anyagi körülmények között élnek, ez a javaslat biztosítja azt, hogy egyébként az őket megillető ellátások egyrészt magasabb összegűek legyenek az eddigieknél, másrészt pedig célzottan hozzájuk kerüljenek, ne pedig azokhoz, akik ügyeskedéssel próbálják ezeket egyébként jogtalanul, de legalábbis erkölcstelenül fölvenni.

Egyébként például erről szól a gyes idejének 2-ről 3 évre emelése; szemben az előző időszakkal, amikor az adókedvezményt megszüntették, tehát a munkából élő, gyermeket nevelő családokon verték el a port, és amikor egyébként a gyes idejét 3 évről lecsökkentették 2 évre. Két teljesen más irány az elmúlt időszak iránya és a mostani irány. Azt kérem, hogy ezt a javaslatot támogassák, azt az irányt, ami segíti a munkajövedelemből élő, gyermeket vállaló családokat, és segíti, erőteljesen segíti azokat a családokat is, amelyek nehéz helyzetben vannak, segíti őket, hogy ebből a helyzetből kikerüljenek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy két előadó megosztva ismerteti a frakció álláspontját 20 perces időkeretben.

Most elsőként megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából. Öné a szó.

VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén mondom önöknek, hogy amikor felkapódott az a hír, hogy a kormányoldal be fogja nyújtani a szociális törvény módosítását, és a szociális rendszert átalakítja, akkor izgatottan vártam, hogy mi lesz ebből, és nemcsak én voltam így, hanem nagyon sokan a szakmában dolgozók közül így voltak vele, strukturális váltásra számítottunk. Ehhez képest azt tapasztaltuk, mint mindig. Megvártuk a törvénymódosítást, vannak benne azért lényegi változtatások, de legtöbbször ilyen porlesöprést, kis csiszolgatást tapasztalhatunk. Az egész megrozsdásodott rendszer átmozgatására nem látunk példákat.

Szinte már minden egyes általános vita kezdetén déj vu érzése van az embernek, fölmegy a minisztérium előadója, beszél a nemzeti együttműködés kormányáról, beszél arról, hogy a tavaszi és az őszi felhatalmazással élve megint milyen óriási dolgot tettek. Mondjuk, a mostaniból hiányzott az elmúlt 8 év és a szocialisták szidása, de gondolom, ez azért volt, merthogy nem Soltész államtitkár úr mondta el az előterjesztői expozét - tehát ugyanazt a sémát látjuk megint.

(19.00)

Nem tapasztaljuk a strukturális váltást, másodsorban pedig óriási hiányosságokat is lehet tapasztalni ebben a módosításban. Ilyenkor persze szokott jönni érvként az, hogy jó, jó, de ilyenkor megint bejön az elmúlt 8 év, és most nagyon sok mindent kell rendbe tennünk, nem tudjuk ezt átfogóan megtenni. De könyörgöm, önök már évek óta kormányzásra készülnek! Ezek alatt az évek alatt az önök szociális területen lévő és szociális területen dolgozó szakértői egy sokkal jobb szociális törvényt, illetve a szociális törvényhez kapcsolódó törvények módosítását meg tudták volna tenni!

Most a teljesség igénye nélkül kiemelnék egypár dolgot, ami számomra furcsa, néhol ellentmondásos, néhol pedig hiányos. Az egyik nagyon fontos az, hogy például erényként felsorolták azt, hogy a gyermekvédelmi törvény által biztosított jelzőrendszer bővülni fog egy taggal. Jó, rendben, bővüljön egy taggal, sőt bővüljön minél több taggal, hogy ki tudjuk szűrni a mind fizikailag, mind lelkileg bántalmazott gyermekeket, csak mielőtt ész nélkül és eszeveszett módon elkezdenénk még bővíteni ezeknek a létszámát, először talán tegyük működőképessé ezt a jelzőrendszert, mert aki dolgozott a gyermekjóléti szolgálatnál, aki dolgozott a gyermekvédelemben, az nagyon jól tudja, én nem tudom, itt mondjuk, a fővárosban mi a helyzet, nekem vidéki tapasztalataim vannak, vidéken a jelzőrendszer egyszerűen nem működik.

A másik nagyon érdekes dolog, amit nemcsak ennél a nagy törvényjavaslatnál, hanem egyéb más módosító javaslatoknál is tapasztalhatunk, az az ígérgetés szakasza, az ígérgetés jelensége. Megint egy olyan törvényt kell elfogadnunk, ami nagyon sok kérdést nyitva hagy, és nem válaszol meg. Ebben a törvényben nagyon egyszerűen megoldja: minisztériumi rendeleti hatáskörbe sorolja. Például én kardinális kérdésnek tartom a szakvizsga kérdését. Ez mostantól kezdve, ha elfogadjuk ezt a törvénymódosítást ebben a formában, akkor kizárólag miniszteri rendeleti, tehát miniszteri feladattá válik, és erre még más példákat is találunk ebben a törvényben.

Akkor menjünk csak tovább, a teljesség igénye nélkül mondom, csak kiragadva egypár dolgot, csak hogy pozitívat is mondjak - azért nem annyira pozitívat. Örömmel tapasztaltuk a családi pótlék rendszerének megváltoztatása után azt, hogy ismét bővülni fog a természetbeni juttatások prioritása, de én ezt még mindig keveslem. Sokkal több ellátási formának kellene lennie természetbeni juttatásként, és szankciókhoz, illetve elvárásokhoz, előfeltételekhez kötve folyósítani.

Akkor nézzünk még egypár dolgot: az önkéntes munka kérdése. A kormánypárti képviselők az önkéntes munka bejövetelét ebbe a képbe pozitívumként emlegetik. Azt, hogy az önkéntes munka beszámítható legyen a jogosultsági viszonyba, én negatívnak tartom, ez fogalomzavarokhoz fog vezetni. Az önkéntes munka egészen másról szól. Az önkéntes munka egyik legnagyobb lényege az, hogy belső indíttatás által jelentkeznek bizonyos helyekre önkéntes munkára állampolgárok. Ehhez képest mint egyfajta kényszerítő eszközként, külső erőként kényszerítjük bele az embereket, most már előfordul, hogy megélhetési szempontból a kapott juttatásokért, vagy ebben az esetben, ha elfogadásra kerül ez a törvény, akkor a jogosultsági évek növelése szempontjából kényszerítjük ezeket az embereket arra, hogy önkéntes munkát végezzenek. Maga az önkéntes munka fogalma elveszíti a lényegét, azt a belső értékét és ezt az egész önkéntes munkavilágot borítja föl, aránytalanná teszi a rendszert.

Beszéljünk a gyesről: örömmel tapasztaltuk azt, hogy a 3 évre történt meg a gyes, illetve a gyet felemelése. Én azt mondom, én még annak is örülök, hogy ezt szankcionáljuk, hogy csak bizonyos óraszámú munkavégzést lehessen hetente végezni a gyes mellett, ugyanis a szülőnek akkor az az elsődleges feladata, hogy a gyermeke mellett legyen, és azért növekszik plusz egy évvel a gyes folyósításának az ideje, hogy a gyermek egészséges lelki és személyiségfejlődéséhez az édesanya közelsége minél tovább segítséget nyújtson.

Viszont a törvénymódosítást benyújtók kifelejtették egy elég súlyos szegmensét ennek a kérdésnek, mégpedig azokat, akik fogyatékossággal élő gyermekek után kapják a gyest. Számukra is ezzel a módosítással megszűnik annak a lehetősége, hogy heti 40 órás munkát végezzenek. Nagyon jól tudjuk azt, hogy egy fogyatékossággal élő gyermek nevelése egészen más időbeosztást, egészen más életstruktúrát és egészen más életmódot követel meg, amelybe véleményem szerint belefér akár a heti 40 órás munkavégzés is, éppen ezért módosító javaslatot is benyújtottunk, amelyben kérjük, hogy a szankciók alól vagy a maximalizálás alól a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő, gyesben részesülők felmentést kapjanak.

Érdekes kérdés még a 18 év alatti szenvedélybetegek kérdése, az alkohol-, illetve drogproblémával küszködők kérdése 16 és 18 éves kor között, hogy szülői engedély nélkül vehessenek részt ebben a kezelésben. Ezt is pozitív folyamatnak tartjuk. Most nem térek ki arra, hogy miért, hogy a félelem, a megfélemlítés, az esetleges szankciók a szülőktől, de azért azt ne felejtsük el, hogy annál a 16 és 18 év közötti fiatalnál, akinél a drog- és az alkoholprobléma felmerül, ott valószínűleg magában a családban is problémák vannak, magában a gyermek-szülő kapcsolatban is problémák vannak, és nagyon valószínűsíthetően a szülők életmódjában is problémákat fedezhetünk fel.

Éppen ezért szintén módosító javaslatként benyújtottuk azt, hogy abban az esetben, ha a 16 és 18 év közötti gyermek szülői engedély nélkül vesz részt ezeken a kezeléseken, akkor a kezelő szerv munkatársainak kötelességük legyen ezt jelezni a gyermek lakóhelye szerinti illetékes gyermekjóléti szolgálatnak, így a gyermekjóléti szolgálatnak tulajdonképpen kötelessége legyen felvenni a kapcsolatot a családdal, ezáltal elképzelhetően orvosolhatóak lehetnek az alapproblémák is, amelyek a gyermek szenvedélybetegségéhez vezetnek.

Felmerült az ápolási díj kérdése is. Én azért annyira nem döngetném a mellemet, hogy milyen nagyszerű dolgot teszünk azzal, hogy 1000-1300 forinttal többet adunk az ápolási díjban részesülőknek, mert ugyanazt tudom elmondani, amit már a másik vitában is elmondtam és a bizottsági vitában is elmondtam, most az, hogy 1500 forintot adunk vagy 2000 forintot adunk, vagy esetleg 2000 forinttal csökkentjük ezt a minimális összeget, a lényeg szempontjából fölösleges ezen gondolkoznunk.

Amíg az ápolási díjban részesülők minimális életlehetőségeit nem biztosítja az ápolási díj, addig az emelése szinte fölösleges. Éppen ezért mi a benyújtott módosító indítványunkban, mind a három pontban 50 százalékkal több emelést javasolunk a parlamentnek, és ugyanezt a módosító indítványunkat egyébként a költségvetés módosításánál is megtettük. Tehát arra kérem a kormányoldal képviselőit, a fideszes, KDNP-s képviselőket, támogassák ezt a törekvésünket, és lehetőség szerint emeljék meg az ápolási díj összegét.

Még egy fontos dolog, amit nem értek; örülök a kezdeményezésnek, de nem értem, miért ilyen formában kell benyújtani. Erről Tarnai Richárd képviselő úr beszélt az előbb, hogy a szociális otthonokban az időseknek mihez lesz joguk ezentúl, hogy magasabb juttatásért magasabb színvonalú ellátást kaphassanak, illetve pluszdolgok bejöhessenek az ápolásukkal kapcsolatban - csak akkor miért nem nevezzük nevén ezt a gyereket? Miért nem mondjuk azt, és miért nem így fogalmazzuk bele a módosító indítványba, hogy tulajdonképpen visszaemeljük a rendszerbe az emelt szintű szociális otthonok rendszerét? Tehát véleményem szerint ez a probléma egy kicsit fölösleges, nyakatekert megközelítése volt.

Köszönöm szépen a figyelmet. A törvénymódosítással kapcsolatos további észrevételeimet az általános vitában ismertetem. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most megadom a szót Baráth Zsolt képviselő úrnak, a frakció másik vezérszónokának. Öné a szó.

BARÁTH ZSOLT, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak hogy Czunyiné képviselőtársamnak ne kelljen még egyszer ügyrendi gombot nyomni, rabolnék a saját vezérszónoki időmből néhány másodpercet, meg hogy nekem sem kelljen... - csak azt szeretném tisztázni, hogy az úri szabó hozott anyagból dolgozik, tehát a bizottságban azt a véleményt tudtam bizottsági véleményként képviselni, amit mi mondtunk el, amit önök pedig nem. Tehát szerintem lépjünk ezen túl, mert úgysem megyünk ötről a hatra.

Én korrekt módon mellesleg még a bizottsági ülésről készült jegyzőkönyvet felhasználtam, nyugodtan le lehet kérni, és le lehet ellenőrizni, ugyanis ön volt az, aki éppen azt mondta, hogy nyomjuk a kétperceseket, ha olyat mondasz, ami nem hangzott el. Hát csak olyat mondtam, ami elhangzott, köszönöm szépen.

Akkor rátérnék a Jobbik szociálpolitikai alapvetésére, aminek alapján mi megítéljük ezt a száznál is több paragrafust, amit önök most módosító javaslatként előterjesztettek, és természetesen ez alapján mondtuk el a kritikai észrevételeinket.

(19.10)

Az egyéni önérdek által vezérelt szabad, természetes társadalmi és gazdasági folyamatok gyakran olyan nemkívánatos következményekkel járnak, amelyek az egész társadalomra kihatnak. A szociálpolitika legfontosabb feladata, hogy az egyének és családok szintjén megteremtse a létbiztonságot, védje a káros gazdasági és társadalmi hatásoktól. Ennek megfelelően a szociálpolitika nem más, mint jövedelemjuttatás a piac megkerülésével, aminek lehetőségét az állami beavatkozás biztosítja, lehetőleg kizárólag csak a rászoruló egyének és közösségek számára.

A Jobbik szociálpolitikai felfogása egy régi keresztény szociális elven alapszik: az állam közvetlenül csak akkor avatkozik be, ha az egyén, illetve a család lehetőségei már kimerülnek. Amikor azonban szükség van a beavatkozásra, akkor erős állami szerepvállalás kell. Olyan segítségről van szó, amely elősegíti az egyén kezdeményezőképességét a magasabb társadalmi szinten lévő szervezetekkel szemben, illetve annak segítségét az adott közjó eléréséhez. Az erős állami szerepvállalás nem azt jelenti, hogy az állam közvetlenül tartja fenn a szociális ellátórendszerét, hanem azt, hogy az állam az önkormányzatok és a történelmi egyházak, valamint a szakmai civil szervezetek normatív támogatásán keresztül gondoskodik az intézményhálózat biztonságos működéséről. Az egyházak jellegüknél fogva a legalkalmasabbak a szociális és karitatív feladatok ellátására, lehetőséget kell teremteni a történelmi egyházak egészségügyi ellátásba való nagyobb mértékű bevonására a fekvőbeteg-ellátás, illetve kórház-üzemeltetés területén is.

A családtámogatások, valamint a szociális alap- és szakellátások kiemelt támogatása mellett a történelmi egyházak fenntartói támogatásán kívül az önkormányzatokat, ezen belül is a megyei önkormányzatokat erősíteni kell. Ez nemcsak a megyék erősítését jelentené a magyar hagyományoknak megfelelően, hanem a szociálpolitika területén elsősorban a szociális szakellátást illetően a megyei önkormányzatok kötelezően ellátandó szociális feladatait, intézményfenntartói kötelezettségeit is biztonságossá tenné. A legrászorultabbak szociális ellátása ugyanis elsősorban a megyei önkormányzatok hatáskörébe tartozó feladat kell hogy legyen.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a balliberális, az egyéni szabadságjogokat túlhangsúlyozó szociálpolitika zsákutcába jutott. A nyugati jóléti társadalmak mintájára szolidaritási elven és alanyi jogon járó segélyezések és támogatások rendszere tovább nem tartható fenn. A Jobbik ezért olyan igazságos, nem pedig jóléti szociálpolitikát hirdet, amely az egyéni jogok mellé kötelezettséget is rendel, és olyan ösztönzőkre, szabályozókra épül, amelyek a társadalmon való élősködés helyett a talpra állás és öngondoskodás útjára terelnek. Mindent meg kell tenni az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került családok segítéséért, de a segélyezetteknek is tudomásul kell venni, hogy nemcsak állampolgári jogok, hanem állampolgári kötelezettségek is vannak. Azok a segélyezettek, akik ezt az alapelvet nem tartják be, nem vehetik el a tisztes szegénységben élők elől a támogatásokat.

A segélyezési politika célja legyen az, hogy ne szoktasson senkit függőségre. A cél az önfenntartásra való törekvés, amely elősegíti az emberekben az önbecsülés erősítését, így segítve egy egészséges társadalom kialakulását. Pénz helyett pénzkereseti lehetőséget kell biztosítani, amihez szükséges az átképzések, képzések és a munkaközvetítés célszerűbb és hatékonyabb megszervezése. Azok a személyek, akiknek egészségi állapota megfelelő, és munkaképes korúak, de nem hajlandók a tudásuknak megfelelő felkínált munkát elvégezni, ne kapjanak semmilyen készpénzjuttatást.

Az elmúlt két évtized alatt csak szimbolikus kezdeményezések történtek a családok otthonteremtési lehetőségeinek előmozdítása érdekében. A régi, úgynevezett szocpol néven ismert lakástámogatási rendszer feltételei többször is következetlenül módosultak az elmúlt években, mígnem meg is szűnt. Magyar családok tízezrei váltak a külföldi bankok és a külföldi építőanyag-gyártók áldozataivá a svájci frank, euró alapú és egyéb, a lakosság számára értelmezhetetlen finanszírozási gyakorlat, a rosszul működő pénzügyi felügyelet és a kamatplafon hiánya miatt. A lakásépítési támogatásokra fordított, a pénzintézeteknek juttatott évi több száz milliárd forint értékű kamattámogatások nagy része az építőanyag-gyártókat, illetve a hitelező pénzintézeteket gazdagította, és csak részben jutott el a támogatásra jogosultakhoz.

És hogy miért is van szükség hatékony szociálpolitikai stratégiára? Az elmúlt húsz évben Magyarországon mély és válságos demográfiai helyzet alakult ki, amelyre politikai elitünk nem tudott megoldást találni. A népesedés- és családpolitika hiánya, valamint az általános értékválság, az individualizmus erőszakos terjedése, a család intézménye ellen elkövetett sorozatos támadások együttes hatására a gyermekvállalás időben kitolódott, mértéke a nemzet fennmaradását már rövid távon veszélyeztető szintre zuhant. A családtámogatási rendszer átláthatatlan, bonyolult és kiszámíthatatlan, ráadásul a gyermeknevelési támogatások összege a rendszerváltás óta szimbolikus mértékre zsugorodott. Alapvető problémát jelent, hogy a gyermeknevelési támogatások a magyarság gyermekvállalási hajlandóságát nem ösztönzik.

Hazánk népesedési válságát politikai elitjének nemzetromboló tevékenysége is mélyítette. A balliberális kormányzatok még az önálló család- és népesedéspolitika gondolatáig sem jutottak el, és a rosszul feltett kérdésekre a szociálpolitika eszköztárából rossz eszközök választásával feleltek. A jobboldali kormányzatokban megvolt a jó szándék a problémák megoldására, és számos kezdeményezésük előremutató volt. A radikális szemléletváltást és cselekvést azonban ők nem vállalták, így politikájuk összességében csak szerény mértékű korrekciót eredményezett.

Az elhibázott évtizedeknek köszönhetően reálisan azzal kell számolni, hogy a népességcsökkenés folyamatának megfordítására az elkövetkezendő két-három évtizedben kevés esély van. A Jobbik célja ugyanakkor ellenzékben is, hogy radikális és következetes társadalom- és családpolitikával a csökkenés ütemét lassítsa, majd leállítsa, középtávon pedig elindítsa a népesség növekedését. Ehhez elsősorban a társadalom alapvető egységét jelentő család védelmére van szükség a deviáns magatartásformákat és alternatív együttélési normákat hirdető családellenes liberális támadásokkal szemben. Elengedhetetlen az átláthatatlan családtámogatási rendszer újragondolása is a gyermekvállalás ösztönzésére és a megélhetési gyermekvállalás jelenségének visszaszorítására.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az LMP képviselőcsoportja jelezte, hogy három előadó megosztva ismerteti a frakció álláspontját, összesen 20 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak. Öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Ezt a törvényjavaslatot a saláta jellege miatt elítéljük, hiszen itt nagyon sok olyan törvénymódosítás van egybegyúrva, amiknek igazából nincsen egymáshoz közük. Ami viszont pozitív ebben a törvényjavaslatban, hogy nagyon sok olyan pont van, ahol előremutató és az LMP programjával közös halmazba tartozó javaslatot is találunk. Tehát amikor a költségvetés vitájában fölhívtuk a figyelmet arra, hogy a lakástámogatási rendszert ki kellene szélesíteni, és nem csupán a gázfelhasználásra kellene fókuszálni, akkor nem is gondoltuk arra, hogy ezt majd komolyan veszi a kormány, vagy a kormányzat eszébe is jut ez a probléma, hogy igenis, sok százezer háztartásban élnek gáz nélkül, és nekik is szükségük van a lakhatási támogatásra. Tehát vannak nagyon jó kezdeményezések. Most nem fogom az összeset megdicsérni, fölsorolni, de van több támogatandó és igazán életszagú problémákra reflektáló megoldás is ebben a törvényjavaslatban.

Tarnai Richárd képviselőtársam, amikor arra hivatkozott, hogy a bölcsődei férőhelyek megoldása nem volt meg az elmúlt nyolc évben, bezzeg most. Hát, bezzeg most sem találhatunk erre igazából sem forrásokat a költségvetésben, sem pedig a bővítésre vonatkozó javaslatokat itt ebben a törvényjavaslatban. Amit talán láthatunk, az egy félmegoldás, a családi napközik helyzete. Valóban, ezzel talán ideig-óráig sikerül ezt a problémát megoldani, de radikális bölcsődei férőhelynövelés nélkül nem fog sikerülni az a demográfiai boom, amit igazából mindannyian szeretnénk, és folyamatosan emellett érvelnek mind a kormánypárti, mind több ellenzéki frakció képviselői is. Tehát a gyermekelhelyezés problémáját nem látjuk megoldottnak.

(19.20)

Hogy kiemeljek hat olyan kérdéskört, amivel kapcsolatban kritikát fogalmazunk meg: az egyik az, hogy nem látjuk eléggé azt, hogy intézményi szinten volnának garanciák fogyatékosügyben, itt módosító javaslatot is nyújtottunk be. Arról lehet szerintünk vitatkozni, hogy a gyermekétkeztetés árát hogyan és mihez rögzítsük, és a gyermekétkeztetést, amely valójában a gyermekszegénység fölszámolásának első lépcsője, mihez is kössük, és mi legyen az elsődleges szempont a gyermekétkeztetés során: a megfizethetőség, az olcsóság vagy az egészséges étel, hogy minél magasabb szintű alapanyagokból készüljön. Itt egy egészséges egyvelegre kellene szerintünk törekedni, de ez egy vitatkozási pont lehet.

Az, hogy egy olyan módosító javaslatot nyújtott be Szabó Timea képviselőtársam, hogy a várandós édesanyák súlyos válsághelyzetét is meg lehessen állapítani, azért indokolt, mert véleményünk szerint szociális, társadalmi, éppen aktuális anyagi helyzettől vezérelve nagyon sok édesanya kerülhet szörnyű helyzetbe, és ilyenkor törvényi szinten kell garantálni egy ilyen esetet, hogy súlyos válsághelyzetben van az édesanya, és így kiemelt védelemre számíthat az államtól.

Azt egy apró elírásnak tekintjük, és valószínűleg tényleg csak erről van szó, hogy a gyermekek védelembe vételénél nincs arra kitétel, hogy ez a nagykorúsággal automatikusan megszűnik; erre tettünk egy módosító javaslatot.

Ami igazából fontos volna, hogy az egyházi és nonprofit fenntartók egyenlőségét is kimondja a törvény. Jelen esetben azok a civil szervezetek, társadalmi szervezetek, amelyek szintén szociális feladatokat látnak el, úgy érezzük, hogy még ha konkrétan nem is, de törvényi szinten, bizonyára azért, mert nem foglalkozunk velük, kicsit hátrányosabb helyzetben vannak, mint az egyházi fenntartásúak. Tehát itt arról volna szó, hogy mind az egyházakat, mind pedig ezeket a nonprofit szervezeteket ugyanaz a dolog vezérli, hogy a szociális szférában tevékenykedjenek, ez pedig a felebaráti szeretet. Ha felebaráti szeretettől vezérelve valaki szociális szolgáltatást nyújt, akkor tényleg ne legyen megkülönböztetés a tekintetben, hogy ez most egy egyházi szervezet vagy egy társadalmi, nonprofit szervezet.

Itt van egy eléggé sarkalatos vitapont. Erről tényleg elvi szintű filozófiai alapokig le lehet ásni, ez pedig az, hogy a jóléti államban a juttatásokat feltételessé tehetjük-e, és ha feltételessé tesszük, akkor milyen feltételeknek kell megfelelni. Az, hogy egy normatív támogatást diszkrecionálissá teszünk, indokolható is lehet esetleg. De az indoka nagyon jól megfontolt indok kell hogy legyen véleményünk szerint. Az, hogy a bérpótló juttatást meg lehet vonni egy telek vagy ház elhanyagoltsága miatt, megint nem az okokat kezeli, hanem csak az okozatokat. Ugyanezt mondtuk a családi pótlék vitájában, hogy a valódi okokig kellene leásni. Ha mondjuk, egy bérpótló támogatás függőségéről beszélünk, akkor a foglalkoztatási okokat kellene megtalálni, és a foglalkoztatási hajlandóságtól kell hogy függjön, mint ahogy ez már itt is van, hogy éves szinten 30 napot dolgozni is kell. Ez így megfelelő, viszont egy lakhatási támogatásnál volna értelme annak, hogy függjön a saját porta rendezettségétől.

Ha valóban az okokat akarjuk megszüntetni, és valóban egy olyan társadalmat szeretnénk, amelyben a társadalmi normák mindenkire vonatkoznak, és az állam úgy gondolja, hogy csak akkor ad pénzt, ha ezeket a normákat betartják, akkor igenis ezek legyenek logikai összefüggésben egymással, hogy milyen támogatást miért igen és miért ne kapjon meg egy bizonyos ember. Tehát ha lakhatási támogatásokról van szó, akkor jöhet egyáltalán képbe ez a telekelhanyagoltsági dolog. De mi azt is gondoljuk, hogy jelenleg jogszabályban van szabályozva, hogy hogyan kell rendben tartani egy portát, hogy ne legyen fertőzésveszély, egyéb. Ezért hát ezt az egész dolgot zárójelbe lehetne tenni. Ezért is adtunk be egy módosító javaslatot, hogy ne legyen egy ilyen kitétel, hogy a bérpótló támogatás kiutalását és annak eldöntését, hogy megkapja-e az az ember vagy sem, az önkormányzatok kezébe adjuk teljes egészében.

Nagyjából ennyit szerettem volna mondani, köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most felszólalásra következik Kaufer Virág képviselő asszony, az LMP képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

KAUFER VIRÁG, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Vágó Gábor képviselőtársam elég részletesen elmondta azt az aggályos pontot, ami miatt mi a foglalkoztatási bizottságban ezt a javaslatot leszavazni voltunk kénytelenek. Én röviden kiegészíteném, az általam már korábban említett pontokra egy kicsit részletesebben kitérve, majd átadnám a szót Ertsey Katalinnak, aki pedig konkrétan a benyújtott salátatörvény női munkahely-teremtési és egyenlőségi aspektusait fogja tárgyalni.

Az LMP már jó néhányszor hangoztatta, hogy üdvözli azt a kezdeményezést a Fidesztől, hogy az "Út a munkához" programot megszünteti és egy új közfoglalkoztatási programot dolgoz ki. Ezt mi elviekben támogatni tudjuk, hiszen véleményünk szerint az "Út a munkához" program nem érte el a célját, vagyis nem sikerült elég hatékonysággal a nyílt munkaerőpiacra visszajuttatni a tartósan munkanélküli rászorult személyeket. Ugyanakkor a jelenlegi előterjesztés, amely egy része csak a közfoglalkoztatási programnak, és a szociális vonatkozásait tárgyalja, tartalmaz néhány olyan elemet, amit mi aggályosnak tartunk, ezzel kapcsolatosan Vágó Gábor képviselőtársam elmondta a legjelentősebbet.

De én kiemelnék még egy másikat, ami szintén csatlakozik az előttem szólóhoz; az, hogy akkor, amikor feltételeket szabunk a juttatásoknak, akkor minek alapján döntünk, hogyan is kötjük azt a jogosultsághoz. Mi ebben a tekintetben aggályosnak tartjuk azt is, hogy a Fidesz, amely hónapokkal ezelőtt a jogosítványt a nyolc általános elvégzéséhez kötötte, ebben a törvényjavaslatban elhagyja a 35 év alattiak kötelező iskoláztatását, illetve azt, hogy a 8 általános iskolai végbizonyítványt meg kell szerezni ahhoz, hogy valaki jogosult legyen. Úgy gondoljuk, hogy ez egy visszalépés, hiszen az iskoláztatás, a 8 általános végbizonyítvánnyal való rendelkezés javítja a foglalkoztathatóságot. Ennek elhagyását nem tudjuk támogatni. Véleményünk szerint ezt meg kellett volna erősíteni, meg kellett volna teremteni az anyagi feltételét annak, hogy ez a program beindulhasson és működhessen.

Módosító javaslatunkban részletesen kitérünk arra, hogy mely jogszabályok azok, amelyek szerintünk már most is lehetőséget adnak az önkormányzatoknak arra, hogy a rendezett lakókörülményeket vizsgálják és előírják. Ezeknek a részletes kifejtését módosító javaslatunk indoklásában megtalálják. Csatlakoznék ugyanakkor MSZP-s képviselőtársamhoz, Gúr Nándorhoz annak tekintetében, hogy a foglalkozatási kötelezettség 30 napra csökkenése aggályos pont. Mi egy kicsit tartunk attól, hogy ez azt a célt szolgálja, hogy a foglalkoztatási statisztikák növekedjenek, merthogy 30 napig kell csak egy foglalkoztatni egy személyt, akár még 4 órában is, ugyanakkor maga a foglalkoztatás effektíve nem fog növekedni, hiszen ugyanaz a keret, ugyanaz a forrás több emberre lesz elosztva.

Szintén aggályosnak tartjuk a munkavállaló, munkakereső szempontjából az együttműködési kötelezettségnek azt a pontját, ami a lakóhelytől és a végzettségtől függetlenül bármely munkára kötelezi a munkavállalót. Ez véleményünk szerint megint csak a foglalkoztatási statisztikákat fogja javítani, de nem feltétlenül segíti a munkakeresők helyzetét a munkaerőpiacon.

Egy rövid gondolattal zárnám, ami tulajdonképpen a közfoglalkoztatási programmal kapcsolatos legfontosabb aggályunk. Ez pedig az, hogy a január 1-jei hatálybalépés ellenére még mindig nem láttuk azt a részletesen kidolgozott programot, amire szükség lesz ahhoz, hogy fel tudjuk mérni, hogy ez a program mennyiben tanult az "Út a munkához" program hibáiból, mennyiben lesz képes elérni azt a célt, hogy értékteremtő munkahelyeket fog biztosítani a legrászorultabbaknak.

(19.30)

Erről sajnos nincsen még információink, és aggályosnak tartjuk, hogy december közepe van lassan, és nincs elég idő arra, hogy ezt alaposan megvitassuk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a vezérszónoki kör végére értünk. (Ertsey Katalin jelentkezik.) Bocsánat, elnézést kérek. Igen, a tájékoztatás úgy helyes, hogy az LMP képviselőcsoportja kétfelé osztotta a vezérszónoki felszólalást, és megadom a szót Ertsey Katalinnak.

ERTSEY KATALIN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én a családot és a gyermeknevelést érintő részekhez fogok hozzászólni.

A törvénynek, ami a gyermekvédelmet illeti, sok támogatandó pontja van, amit fontosnak tartunk kiemelni. Az örökbefogadásban, gyermekvédelemben dolgozó, az örökbe fogadó szülőktől maguktól érkező visszajelzések alapján, illetve a saját tapasztalataim alapján is azt mondhatom, hogy sok, régen várt pozitív változást hoz a törvény. Csak hogy egypárat felsoroljak ezek közül: a látszat-kapcsolattartó szülő többé nem akadályozhatja meg azt, hogy egy gyerek örökbe fogadhatóvá nyilvánítható legyen. Vagy a nyílt örökbefogadásban közreműködő civil szervezetek, amelyeknek a szabályozását régen várjuk, megtörténik, vagy a speciális, a különleges nevelőszülői státus is nagyon fontos és természetesen az örökbefogadó gyes-kiterjesztése. De a jelnyelvet is említhetném, tehát sok olyan változás van, amit, úgy látom, hogy az ellenzék is üdvözöl.

Úgy érzem, hogy sokszor a látszat ellenére több olyan javaslatunkat beépíti a kormány, amit visszaigazolnak a szakértők. Ebben egy kicsit csöndesen fogalmazok, mert már meg lettünk róva a sajtó által, hogy a kormány elfogadta a javaslatainkat, de azt gondolom, hogy most is két olyan területre világítanék rá, amelyben reményeink szerint önök is látják a javítás lehetőségét, és az LMP alternatíváit befogadják.

Ezek a területek: a bölcsődék nyári nyitva tartása és a gyes megtartása a 30 órán felüli munkavégzésnél, ha azt az otthonában, a munkavállalóval egyeztetve végezheti valaki. Ezen a ponton tényleg mintha azt éreztem volna apróbb jelekben, hogy a kormányoldal is hajlik arra, hogy elfogadja az érveinket, különösen a fogyatékos gyermeket nevelők esetében. Azt kérem, hogy támogassák azt, hogy a nők és a családok helyzetén javítsunk, méghozzá úgy, hogy a gazdaságnak is használunk, és pluszforrást nem kérünk.

Egy pillanatra elidőznék ennél a gazdasági racionalitásnál, hiszen ha csak ezt nézzük, akkor ez is azt diktálja, hogy a nőknek segíteni kell olyan módon, hogy a munkájuk összeegyeztethető legyen a családdal. Ekkor teljesítjük be az előterjesztő azon szándékát, hogy a munka jelentős érték legyen.

Különösen fontos ez azokban az átmeneti években, amikor még gyesen van az illető, és fokozatosan, rugalmasan tér vissza a munkaerőpiacra ideális esetben, ahogy a népesedési kerekasztal is javasolja. Hiszen ezzel győződnek meg ezek a fiatal anyák vagy kisgyerekes anyák arról, hogy meg lehet szülniük azt a további egy, két, három vágyott gyermeket, akik ma nem tudnak megszületni, és így a népesség újra nőhetne.

A gazdasági előnyöket azért fontos hangsúlyozni, mert ezt sokszor félretesszük, amikor szociális törvényekről tárgyalunk, pedig minden felmérés szerint immár képzettebbek a nők, a fiatalok között több a diplomás nő, mint a férfi, az élethosszig való tanulásban is a nők azok, akik aktívabbak. A kutatási eredmények szerint - ez egy friss kutatás - a magyar nők szinte minden kompetenciájukban erősebbek, mint a magyar férfiak. Ezzel szinte az egész világon egyedül vagyunk, hiszen a legtöbb országban legalábbis számolásban jobbak a férfiak.

A nők esélyegyenlősége szoros összefüggést mutat egy ország prosperitásával és versenyképességével, és még egyszer a népesedésről: ott magasak a születési ráták, ahol jelentős a női foglalkoztatottság.

Tehát egyetértünk a kormányprogramban megfogalmazott céllal, hogy fontos feladat a nők munkaerő-piaci helyzetének megerősítése, mert ez a versenyképességet és a népesedési mutatókat is javítaná.

Ha elfogadjuk azt, hogy a gyest visszaemelik három évre, akkor a javaslataink elsősorban azokért az anyákért emelnek most szót, akik a megélhetésük érdekében kénytelenek voltak már visszatérni a teljes munkaidejű foglalkoztatásba. Ezek a nők most dolgoznak, és a többletköltségeiket - legyen ez munkába járás vagy gyerekfelügyelet - fedezik a gyesből, de nem tudnak megfelelni a 30 órás követelménynek. Köztük is különösen fájdalmas a fogyatékossággal élő gyermeket nevelők helyzete, és amióta rendszeresen beszélek erről a Házban vagy blogolok erről, levelek tucatjait kapom az érintettektől. Az elmúlt órában is kaptam olyan levelet, amiben kérve kérik az anyák, segítsünk abban, hogy ne veszítsék el a gyest, hiszen: "Iszonyatos érvágás ez nekünk, mert egy beteg gyereket rendszeresen kell kezelésre, korai fejlesztésre, Dévény-terápiára, úszásra s a többi vinni, ami havi szinten 20-40 ezer forint kiadást jelent pluszban. Ha tőlünk is elveszik a gyest, akkor gondolkodhatom azon, hogy nem viszem a gyerekemet fejleszteni, vagy a fizetésünkből próbáljam ezt lekanyarítani? Az nem fog menni."

Ezeknek a testileg, lelkileg a végső tartalékaikat lassan felélő családoknak a nevében kérjük: hadd tarthassák meg a gyest 30 óra felett, ha meg tudnak egyezni a munkáltatóval abban, hogy részben otthonról, távmunkában látják el a munkát. Egy ilyen értelmű módosítót adtunk be.

Átmenetről van szó, de manapság sajnos még a legsúlyosabb diszkrimináció éri az anyákat a munka világában, a fogyatékos gyereket nevelőket pedig külön. Azt kérjük, hogy ne érezzék azt, hogy megint tőlük vesznek el valamit.

Visszatérve a nappali ellátásra: nélkülözhetetlennek tartjuk a napközbeni ellátás jelenlegi helyzetének jelentős javítását az intézmények hosszabb és rugalmas nyitva tartásával, és hosszú távon majd a bölcsődei állami támogatás hordozhatóságával. A bölcsődék nyári nyitva tartása problémájának szabályozása, a kötelező megoldás pedig a többgyerekes családoknak jelent megoldást, hiszen gondoljanak bele, hogy ha az egyik óvodába jár, a másik bölcsődébe, és máskor van a szünet, akkor képtelenség az elhelyezés, nincs annyi szabadság.

Köszönöm a türelmüket és kérem a támogatásukat a módosítóinkhoz. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Most valóban a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétperces reagálásra megadom a lehetőséget Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Halász János elmondta a kormány álláspontját, elment, igaz, Soltész államtitkár úr itt van. Tarnai Richárd elmondta a vezérszónoklatát, elment, igaz, 10-15 fideszes képviselő... (Czunyiné dr. Bertalan Judit: Jegyző!) Itt van? Remek! Akkor csak a helyét hagyta el.

A dolog lényege igazából az, hogy nem baj, hogyha megszorítások történnek, akkor az általános vitákat is végigüljük és végigbeszéljük azt, ami megítélésünk szerint fontos ezekben a kérdésekben. Azt szeretném mondani, hogy vezérszónokként Tarnai Richárd úgy fogalmazott szó szerint, a jegyzőkönyvből vissza lehet nézni: "Naponta 6-8 órát dolgozik, hogy gondozza a gyermekét?" Akkor ez a 30 órás limit, amit önök beletesznek ebbe a törvénytervezetbe - hogyan gondozza a gyermekét? Akkor ez hogy állja meg a helyét? Most vagy a törvénytervezet vagy a vezérszónoki mondandó nincs egymással szinkronban. El kellene dönteni, hogy akkor mit akarnak. Csökkentsék 4 órára, szüntessék meg a gyes melletti munkavállalás lehetőségét, emeljék meg a duplájára a gyest, de valamit konzekvensen csináljanak! A törvény ne erről szóljon, a tervezet ne erről szóljon, a vezérszónok ne arról beszéljen, legalább egyféleképpen fogalmazzák meg mindezeket.

Azt mondja, hogy szolidaritás és ellenőrzés? Szolidaritásról beszélnek abban a közegben, amikor 3,8 millió foglalkoztatott körét érintően olyan adózási rendszert vezetnek be, ahol 300-400 ezer ember az, aki ennek a haszonélvezője, 3,4-3,5 millió ember pedig az elszenvedője?! Szolidaritásról beszélnek, ellenőrzésről? Milyen ellenőrzésről? Lehet, hogy az én élethelyzetemet viszonylag jól fel tudják tárni, hogy nagyapa vagyok, ebben úgy látom, jó a Fidesz, de egyébként azt gondolom, hogy vannak még teendőik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Győrffy Balázs, a Fidesz képviselője.

GYŐRFFY BALÁZS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy nagyon gyors reagálásom lenne. Az LMP képviselőitől már többször hallhattuk, most éppen Vágó Gábor hozzászólásában ütötte meg a fülemet az, amikor a civil szervezeteket és a történelmi egyházakat párhuzamba állítják. Elnézést kérek, majd ha ezer évet bizonyítottak a civil szervezetek, akkor azt gondolnám, hogy jogos, de addig azt hiszem, hogy inkább ne. (Nyakó István: Az inkvizícióval együtt?)

A Vocational Academy működését javasolnám tanulmányozni, azt gondolom, hogy ez szépen leképezi az általam elmondottakat. Köszönöm.

(19.40)

ELNÖK: Szintén kétperces reagálásra megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőjének.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen furcsa érzések töltenek el akkor, amikor az MSZP képviselői bizonyos létszámarányos követeléseket tesznek. Ha itt körülnézek az önök frakciójában, és a szakmai javaslataikat is ismerve, ez enyhén szólva megalapozatlan követelés. Ugyanakkor itt pontosan egy olyan helyzetről van szó, amit önök állítottak elő, miszerint leépítették a családtámogatási rendszer egy jó részét, bezárták tömegesen azokat az intézményeket, bölcsődéket, amelyekben gyermekeinket lehetett volna ellátni, de tesz most a kormányzat egy véleményem szerint erőtlen, ámbár jó szándékú kísérletet arra, hogy helyreállítsa az eredeti állapotot, példának okáért a gyest, amúgy a Jobbik programjában leírtaknak megfelelően, tehát általunk is támogatható módon - (Közbeszólás a Fidesz részéről.) köszönjük szépen az elismerést - visszaállítja azon hároméves időtartamra, mely teljesen megérdemelt. Ugyanakkor elmarad az előterjesztésből az átfogó fordulat, a holisztikus világnézet jelzése azt illetően, hogy a már bezárt bölcsődék és intézmények mitől és hogyan fognak kinyílni. Maguktól biztosan nem, tehát valamit kell tenni ez érdekében, s hogyha pedig önök arra számítanak, hogy egy demográfiai fordulat majd magától kinyitja ezeket, szintén csalatkozni fogunk.

Itt elhangzott az előterjesztés felvezetése során olyan érv is, hogy majd az ápolási díj különböző kozmetikázása bizony a demográfiai mutatókat javítja. A korfa helyreállításához a legoptimistább becslések esetében is 30-40 évre van szükség, s pontosan az a legnagyobb bajunk ezzel az előterjesztéssel, hogy igazából a népesedési fordulatot nem támasztja alá. Rendszerszerű változást, változtatást nem eszközöl, hanem kozmetikázza azt az alapvetően, talán még jó szándékkal kimunkált, de mégis rossz irányba mutató rendszert, amit az utóbbi években, de most már mondhatom, hogy évtizedekben tapasztalhatunk. De hát az utóbbi 8 év, de mondhatom azt, hogy az utóbbi 20 év rombolását önmagában ezzel lebontani nem lehet, ezért kérem, hogy módosító javaslatainkat fogadják be. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót szintén két percben Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim, csak azt szeretném mondani, hogy a kormányváltást megelőző egy évben több mint 360 nevelési-oktatási intézmény felújítása és bővítése indult el, több mint 360. (Közbeszólás a Jobbik részéről: De hányat zártak be?) Ebben nyilván gyermeklétszám-befogadó hely is történt.

A másik része a dolognak, ami ma már itt szakmai értelemben vetten talán legalább ilyen fontos, az "Út a munkába" program kérdéskörét érinti. Én azt gondolom, hogy talán nem helytálló az, vagy lehet, hogy helytálló, de a valóságtartalma talán nem fogadható el, ahogyan mondjuk, Kaufer Virág fogalmaz az "Út a munkába" programmal kapcsolatosan. Mondom, miért látom másképpen.

Egy leghátrányosabb helyzetű térségben ez a program nem mást jelent, mint az újraszocializálás lehetőségének megteremtését. Gyakorlatilag azoknak az embereknek, akik hátrányos vagy leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, apró falvak keretei között élik az életüket, szinte kivétel nélkül nincs más, nem volt más lehetőségük, mint hogy ezen program keretei között munkafeladatot végezhessenek. Ha ezt sem kapják meg, ha ez a lehetőség is elesik tőlük, akkor esély sincs arra, hogy a munka világának a közelébe kerüljenek, az újraszocializációnak az esélyét veszítik el.

Szeretném mondani, ez a kormány nem gondoskodik arról, hogy azok az emberek, akik elesettek, mindegy, hogy saját hibájukból vagy nem, elesettek, még azzal a szakmai képesítéssel sem bírnak, amivel a munkaerőpiac esélyt adna nekik, sőt még 8 általános iskolai végzettséggel sem bírnak, hogy azok hozzájuthassanak akár a 8 általánoshoz és ezen alapulva a szakmai képesítéshez, és a szakmai képesítésen keresztül pedig a munkaerőpiachoz. Ezért fontosak ezek a programok.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A bejelentkezett rendes felszólalóknak még türelmét kérem, mivel jelenleg három kétperces felszólalási jelentkezést látok. Megadom a szót Vágó Gábornak, az LMP képviselőjének.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Győrffy képviselőtársam eléggé egyszerű érveléssel azt mondta, hogy azért nem vonhatók párhuzamba a szociális feladatot ellátó szervezetek, illetve a szociális feladatot ellátó egyházak, mivel előbbiek nem ezer éve léteznek. (Győrffy Balázs: Nem ezt mondtam.) Kérem szépen, hogyha valaki ugyanazt a feladatot végzi el, akkor miért ne vonatkozna rá nagyon hasonlóan a jogszabály? Azért, mert nem ezer éve létezik, attól függetlenül még képes arra, hogy felebaráti szeretetből vezérelve igenis a társadalomhoz hozzájárulva végezze el ezt a munkát. De ettől függetlenül nem kell itt mindig antiklerikális reakciót hirdetni, amikor azt mondjuk, hogy a civil szervezeteket is ugyanúgy számításba kell venni. Tehát ebből a szempontból teljes mértékben nem tudom elfogadni az érvelését.

Gúr képviselőtársam, amikor a felújításokról és az oktatási intézmények felújításáról beszél, akkor elfelejti azt, hogy hány olyan falusi kisiskola zárt be az elmúlt időszakban és hány bölcsődét zártak be az elmúlt időszakban, amelyek igazából a megalapozását tette volna meg a demográfiai fordulatnak, és a bölcsődei férőhelyek számának növelését ugyanúgy számon kértük önöktől is, ugyanúgy számon kérjük a jelenlegi kormánytól is, aki, úgy tűnik, hogy nem veszi komolyan ezt a dolgot, mert azt gondolja, hogy az adóátrendezéssel és a gyermektámogatással majd beindul ez a demográfiai boom, de nem fognak az emberek addig gyermeket vállalni, amíg nincsenek azzal tisztában, hogy hol tudnák őket elhelyezni. Amíg a bölcsődei férőhelyek és a bölcsődei szolgáltatás színvonala eléggé alacsony, addig egyszerűen képtelenek előre gondolkodni az emberek, mert azt tudják, hogy nem tudják (Az elnök csenget.), hová tegyék majd a gyermekeiket.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársam! Természetesen mindenkinek megadom a szót, aki kétperces reagálásra jelentkezett, csak azt szeretném jelezni, hogy adott esetben egy előre elkészített fölszólalás kétperces szétdarabolása nem feltétlenül azt a célt szolgálja, amit eredetileg a reagálás, de ez csak egy jelzés.

Jelenleg öt kétperces felszólalást látok. Örömmel megadom a szót a következőnek, Kővári Jánosnak, a Fidesz képviselőjének.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nagyon rövid lennék, csak egy rövid reakció, hogy azért most saját képviselőtársammal vitatkoznék, merthogy itt most nem arról van szó, hogy az egyházi meg a civil szervezetek értékválasztásában mi a különbség, hanem itt arról van szó, hogy valóban vannak olyan civil szervezetek, amelyek akár húsz éve különböző önkormányzati vagy közösségi feladatokat látnak el, és azt gondolom, helyes, hogyha szektorsemlegesen finanszírozódik a dolog, és hasonló elvek alapján finanszírozódik az egyházi, a nonprofit szervezet vagy akár az önkormányzati intézmény, hogyha közszolgáltatást lát el.

A másik két rövid reakció: az LMP rendszeresen, amikor szociális témákról beszél, családról beszél, most Vágó Gábor azzal is hagyta abba, hogy ha nem lesz elég bölcsőde, akkor hova tesszük a gyermekeinket. Hát, ad absurdum, a családban nőnek fel a gyermekek, és ezt segíti a gyes újra 3 évre való visszaállítása, hogy otthon az édesanyjával vagy az édesapjával - attól függően, hogy milyen helyzetben vannak - lehessen a gyermek. Egyébként biztosan tudja, hogy ez talán a legegészségesebb a számára is, nem beszélve arról, hogy anyagilag is egyébként ez a legköltséghatékonyabb, mert egy bölcsődei férőhely létrehozása és működtetése öt családanyának a gyestámogatásával egyenértékű. Tehát nem gondolom azt, hogy a bölcsődei férőhelyek növekedésével lehetne megoldani a gyermekvállalási kérdést.

A harmadik pedig, hogy mindenki itt jóléti támogatások növelését kéri számon a kormányon. Felhívom a figyelmüket, hogy ma fogadtuk el a jövő évi költségvetést, és ebből is láthatják, hogy milyen pénzeszközök állnak rendelkezésre. Tehát struktúraváltásról beszélni meg jóléti kiadások növeléséről beszélni lehet, csak ahhoz valószínűleg sok-sok év kell, hogy ezeknek a forrása előteremthető legyen.

ELNÖK: E vitakör következő felszólalója Németh Zsolt, a Jobbik képviselője.

NÉMETH ZSOLT (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Egy kicsit felháborodtam az előbb, amikor Győrffy képviselőtársam, egyébként nagyon helyesen felszólalt és elmondta a mondókáját, és az MSZP padsoraiból rögtön egy az egyházat az inkvizícióval keverő beszólás érkezett, vagy az inkvizíció ismeretlenebb nevén a Sacra Kongregatio Romanae et Universalis Inquisitionis. Én azt mondom, hogy ezt a primitív demagógiát vagy ezt a kettő dolgot összekeverni, ne a Házat terheljük ezzel, ez maradjon meg az MSZP-pártgyűlések szintjén, de ne hozzuk ide be!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dolgot szeretnék röviden mondani. Vágó képviselőtársam, az egyik az, én azt mondtam, még egyszer ismétlem, fél évvel ezelőtt a kormányváltást megelőző egy esztendőben több mint 360 nevelési és oktatási intézmény felújítására került sor. Ön általánosságban beszél, és nem mond konkrétumokat. Mondja konkrétan, hány bölcsődét, hány óvodát zártunk be abban az időszakban.

(19.50)

Szívesen venném a párosítását a történetnek, bár most nem látom - lehet, hogy az én szemem rossz - Vágó képviselőtársamat se a teremben.

A másik dolog inkább tartalmi, a közfoglalkoztatás. (Jelzésre:) Igen, mert úgy látszik, vándorolunk a padsorok között...

A közfoglalkoztatás tekintetében szeretném azt mondani, ez nem arról szól, hogy a közcélú, a közhasznú és a közmunka most egy név alá kerül egy nemzeti közfoglalkoztatási program keretei közé, és akkor minden rendben van, mert ugyanúgy jól működik, vagy még jobban működik majd a történet. A fenéket! Nem erről szól a történet. Adott egyedi élethelyzetekhez illesztetten más és más az, ami a közcélú keretek között zajlott, ami a közhasznú vagy a közmunka keretei között zajlott. Tudják - biztos tudják -, a közhasznú foglalkoztatás az, amit a munkaügyi központokon keresztül finanszíroztak, alapvetően az önkormányzatok által fenntartott intézmények keretei között foglalkoztatott embereket támogattak. Mondhatok példákat rá: pedagógiai asszisztenseket vagy éppen a konyhán dolgozó kisegítő munkásokat. A közmunkaprogram keretei között alapvetően projekt típusúak voltak, amelyek erdészeti munkáknál, vízügyi munkáknál, utas és egyéb más vasutas munkáknál jelentek meg; és a közcélú foglalkoztatások az önkormányzat által az "Út a munkába" keretei között történő foglalkoztatási lehetőségeket adták meg. Nem ugyanaz! A nemzeti közfoglalkoztatási program keretei között kevesebb pénzzel, 30 napra kiterjedően, 4 órás foglalkoztatással, nem folytatom tovább.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többszörös ihletnek lettem kitéve az utóbbi percek során. Vágó Gábor kedvéért szeretném megjegyezni, hogy pontosan az előterjesztés azon részét ne kritizáljuk, és a kormánypárti képviselőket is arra kérem, hogy azon ne vesszenek össze, ami jó benne, miszerint a kisegyházakat és sajnos a közéjük ékelődött szektákat vissza kell szorítani, hiszen a hatályos jogszabályok szerint ma valaki száz ember aláírásával, egy fantázianév kitalálásával bármilyen egyházat alapíthat, és ennek értelmében automatikusan egyházi kiegészítő támogatást kaphat szociális ágazat tekintetében. Ennek köszönhető, hogy a tűzoltóknak is van ma egyházuk Magyarországon, legalábbis van egy olyan szervezet, amelynek fő egyházi célja a tűzoltás. Ez teljes mértékben elfogadhatatlan.

Ugyanakkor az is elfogadhatatlan, hogy arra hivatkoznak, hogy forráshiány van a költségvetésben. Vannak olyan területek ezen előterjesztésen belül is - bár saláta, amit nem szeretünk -, amelyek anyagi kiadás és ráfordítás nélkül is változtathatóak lennének. Példának okáért kiegészíthető lenne ez a rendszer azzal, hogy a családi pótlékot a harmadik gyermektől adójóváírásban tesszük elérhetővé, nem pedig alanyi jogon finanszírozzuk. Ennek értelmében egy újabb lépést lehetne tenni afelé, hogy a dolgozó, produktív társadalmi szférába vezessük vissza a lehető legtöbb embert. Az "Út a munkába" program ezen a téren sajnálatos módon nem vált be. Hozzáteszem, hogy a jelenlegi kormányzat általi újabb tervezetek csökkentett költségszinttel, egy sokkal kevésbé hatékonynak látszó rendszerrel szintén nem afelé mutatnak, hogy betöltse a közfoglalkoztatás a Magyarországon betöltendő célját, mely lehetne adott esetben a teljes mezőgazdasági infrastruktúra újjáépítése, sőt ezen előterjesztésen belül nagyon támogatjuk az ingyenes gyermekétkeztetés kiterjesztését. De miért nem gondolkodnak olyan modellben, hogy az intézményekben a környékbeli gazdák által megtermelt helyi élelmiszer kerüljön be, adott esetben közmunkára emlékeztető közfoglalkoztató elemek felhasználásával? És ha már itt tartunk, akkor gondoljuk tovább ezt a rendszert egy hamburgeradó irányában. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen. Nem igaz és álnok kifogás, hogy nincs ezekre pénz. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Reagálásra következik Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Út a munkába. Azt gondolom, hogy nem az egyetlen és jó megoldás lehet az "Út a munkába" program. Még azt is elfogadom, hogy az elmúlt esztendőkben ennek a programnak voltak hibái. De szeretném megerősíteni, hogy ennek a programnak a keretei között félelmetesen sokan és olyanok kaptak munkalehetőséget, akik egyébként az elsődleges munkaerőpiacon soha az életben nem jutottak volna el a munka közelébe sem. Ezt az állításomat nyugodt lelkiismerettel mondom, egyszerűen azért, mert ezeknek az embereknek egy igen jelentős hányada, nagyon nagy többsége olyan személyes adottságokkal, képességekkel vagy azok hiányával bír, ami az elsődleges munkaerőpiacon nem teszi lehetővé azt, hogy ők ott legyenek, egyszerűen azért, mert a munkaadó, aki profitot akar termelni, olyat keres, aki megtermeli a saját bérét, megtermeli a járulékait, és ezen kívül még hasznot, hozamot is termel. E programok keretei között, sajnos vagy szerencse, de döntő többségében olyan emberek foglalkoztatására kerül sor, akik az előbbi elvárásoknak nem tudnak megfelelni. Nem tud, mert adott esetben nincs szakmai képesítése, mert, mert, mert, és mondhatnánk ezeket a dolgokat.

Én azt gondolom, az ilyen típusú programok - mindegy, hogy hívjuk őket - azért jók és szükségszerűek, mert integrálnak. Azért jók és szükségszerűek, mert nem kirekesztenek. Azért jók és szükségszerűek, mert egy idő után a jogos követelmények támasztását azokkal az emberekkel szemben meg lehet mutatni, akik ilyen programok keretei között ott vannak, mert asszimilálódnak, mert abban a közegben, ahol a munkával találkoznak, azt fogják érezni, hogy ők is fontosak. Mondom, lehet hibája a programnak, lehet fogyatékossága, de hogy jó célt szolgált nagyon-nagyon sok embert érintően, afelől kétségem nincs.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Soltész Miklós államtitkár úr. Államtitkár úr!

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden szeretnék képviselő úr gondolatmenetére reagálni, és csak azért, hogy a közeli történeti távlatokat tisztábban lássa mindenki.

Önök voltak azok 2002-t követően, akik szétverték azt a jól elkülöníthető támogatási rendszert, amelynek az volt a lényege, hogy mindaz, aki munkából él, munkalehetőséghez jutott, még ha csak nagyon minimálishoz és minimálbéren is, akkor is az mindig is jól elválasztható volt attól a szociális segélyezési rendszertől, amely valóban sokaknak a rászorultság miatt adódott, de sokan erre rendezkedtek be.

Tisztelt Képviselőtársam! Önök 2002-től egészen 2008-ig - ha jól emlékszem - ezt a gyakorlatot követték, miszerint ezt a minimálbéres jövedelmet azoknál, akik ennyiből voltak kénytelenek megélni, egy szintre hozták a szociális segélyből élők és - hozzáteszem - a szociális segélyre berendezkedettek jövedelmével. Ennek az lett a következménye, hogy oly mértékű feszültség alakult ki például az ön választókörzetében is - így nagyon jól tudja, hogy miről beszélek -, amit nagyon nehéz volt kezelni. Akkor jöttek elő az "Út a munkához" programmal, amit én - ha megnézi a régi nyilatkozataimat, láthatja - volt, amikor bíráltam, és volt, amikor azt mondtam, hogy nagyon sok helyen ez inkább hasznos volt, mert valamit számított.

De azt azért szeretném kérni öntől, tisztelt képviselő úr, hogy a számokat pontosan idézze, miszerint az idei 45 milliárddal szemben 55 milliárd forint lesz a nemzeti közfoglalkoztatási programban, és szeretném jelezni, hogy a bérpótló juttatás és a rát, a rendelkezésre állási támogatás összege ugyanúgy meglesz. Azt, hogy ezeket feltételhez kötjük, azt, hogy ezeket adott esetben kisvállalkozások is megkaphatják, pontosan azért, hogy hasznos foglalkoztatás legyen, önök is bevezethették volna, csak nem tették meg. Kérem tehát, hogy legalább a történelmi távlatokra emlékezzen vissza, és ismerje el, hogy mekkora rombolás történt itt az elmúlt nyolc évben ezen a területen is, amit önök végeztek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, nagy bajban van, ha már ott tartunk, hogy a tervszámokban szereplő 86, a költségvetésben beterjesztett 64 milliárddal szemben 55 milliárdról beszél. Hova fogunk még araszolni? 30-ig megyünk? Vagy meddig?

Egyébként, ha a számokról esik szó, akkor szeretném mondani önnek, hogy 1998 és 2002 között, mint ön is tudja, önök kormányoztak. Egyetlenegy olyan esztendeje nem volt annak a négy évnek, amikor a foglalkoztatottak száma több lett volna, mint a 2002-es kormányváltás után a gazdasági válság bekövetkeztéig. Ennyit a számokról.

A történet másik része: én azt próbálom erősíteni, hogy ne szétválasszuk a történetet egymástól, hanem mindenkinek, akinek lehet, valamilyen szinten munkalehetőséget próbáljunk biztosítani. Erre volt jó az "Út a munkába" program, s nyilván erre lehet jó másfajta program is. Azon programok keretei között, ami a közfoglalkoztatás, az "Út a munkába" program keretében jelent meg, rengeteg értékteremtés volt. Direkt összeszedtem az elmúlt időszakban csak Borsod-Abaúj-Zemplén megye viszonylatában ezt a történetet. Nem 1-2 százalék, hanem nagyon sok, kétjegyű százalék az, amely értékteremtéssel párosult, és úgy, hogy néhány szakember mellett a szakmai végzettségek nélküli emberek kvázi "szakmát" tanultak az alatt a fél, háromnegyed, egy esztendő alatt, amíg ezen programok keretei között vettek részt.

(20.00)

De igen, ezeknek az embereknek életet, leheletet adott a folytatáshoz az, amiről beszélünk.

Az utolsó mondatom: a vállalkozások. Ne felejtse már el, Soltész képviselőtársam, államtitkár úr, hogy a rát összegével - 28 500 -, plusz a Start-kártya juttatásaival együttes támogatást adtunk a vállalkozásoknak azért, hogy foglalkoztassanak ilyen sajátossági jegyekkel bíró embereket. Kíváncsi leszek, önök majd mennyit fognak tudni foglalkoztatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre bejelentkezett képviselőknek adom meg a szót, 15 perces időkeretben, elsőként Czunyiné dr. Bertalan Juditnak. Képviselő asszony, öné a szó.

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Így az idő előrehaladtával, engedjék meg, hogy a saját időkeretem terhére néhány reagálást megengedjek, nem rabolva ezzel a kétperceseket.

Baráth Zsolt képviselő úrnak mondanám, nem szítva a többségi véleményt, azt kellett volna elmondani, vagy azt kellett volna elsődlegesen elmondani, hogy a bizottság 18 igen, 0 nem és 4 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta az előttünk fekvő javaslatot. Azt gondolom, hogy ezt mindenképpen a jegyzőkönyv számára azért illik helyre tenni. Ami miatt én akkor ügyrendit kértem, az az volt, képviselőtársam, hogy valóban olyan dolgokat mondott el, ami a bizottsági ülésen megfogalmazódott, azonban egyértelműen kisebbségi véleményként megfogalmazódott véleményeket mondott el a többségi véleménynél. Nem szeretnék házszabály-értelmezési vitát nyitni e tekintetben, azt gondolom, hogy valóban legyen vége.

Viszont beszéljünk arról, vagy hadd beszéljek arról, ami előttünk fekszik: ez a több jogszabályt érintő javaslat. Bár itt kritikát kaptunk, hogy nem átfogó, nem holisztikus, és nem teljes rendszertani átalakításra, és nem új szociális törvény megalkotására törekszik, én mégis azt gondolom, hogy bár néhány képviselőtársam azt mondta, hogy leporoltunk bizonyos szabályokat, aztán hibajavításokról vagy foltozgatásokról is volt szó a hozzászólásokban, én nem tartom egyiket sem helyes megállapításnak. Én azt gondolom, hogy azokat a sürgős és szükséges intézkedéseket ezekkel a jogszabály-módosításokkal, amelyeket a szakma és az ellátottak jelentős része már várt, és az eddig egyébként felborult és nem koherens szociális ellátórendszer biztosított számunkra, helyre teszi.

Így például, én azt gondolom - egyetértve többek között az emberi jogi bizottság többségi véleményével -, ez egy humánus, és az ellátottak, valamint a szolgáltatást végzők számára is egy egyszerűbb hozzáférést, egyszerűbb ellátási környezetet biztosító jogszabálytervezet minden részről, akár a gyermekvédelmi törvényre, akár pedig a szociális igazgatásról szóló törvényre gondolok.

Ha csak a szociális törvényre gondolok, a szolgáltatásokra vonatkozó hatályos szabályozás szerint az adatkezelést előíró rendszer duplikációkat tartalmaz, indokolatlanul tesz különbséget állami és nem állami fenntartók között, nem különül el az ellátást igénylőkre és az ellátottakra nyilvántartott adattartalom a cél szempontjából. Ennek orvoslása érdekében a nyilvántartási rendszer szabályai egyértelművé válnak, a célhoz kötöttség figyelembevételével megszűnnek a párhuzamosságok, összességében csökkennek a nyilvántartási rendszerben fennálló anomáliák. Kiemelkedő az is, hogy az új nyilvántartási rendszerben meghatározásra kerül, hogy mely adatokat kell vezetni az ellátást igénylőkről, és melyeket az igénybe vevőkről.

Ami pedig már néhány tételes szabályozási változást érint, a lakásfenntartási támogatást már az előttem szóló képviselőtársaim közül többen említették, én ennek a változtatásnak azt a részét emelném ki, amelyet egyébként Tarnai képviselőtársam is kiemelt. Nagyon fontos, hogy valóban olyan jogosultak, olyan rászorulók is hozzájutnak a különféle rezsiköltségeik támogatásához, alacsony jövedelemmel rendelkező kisnyugdíjasok, vidéken élő emberek - merthogy van élet a főváros határain kívül is -, akiknek erre valóban szükségük van, és nem a vezetékes gázszolgáltatás okoz nekik problémát, hanem a tüzelő megvásárlása. Éppen ezért a gázár-szabályozási rendszerrel és az egyéb támogatási rendszerekkel összhangban a lakástámogatási rendszer bővítése, azt gondolom, hogy valóban egyenlőséget biztosít a rendszerben az ellátás hozzáférhetősége szempontjából.

Fontos azt is kiemelni, hogy a jogosultsági jövedelemhatárt a törvény az öregségi nyugdíjminimum 250 százalékában határozza meg a korábbi 150 százalék helyett, ugyanakkor eltörli a lakásfenntartási költségek jövedelmen belüli arányára vonatkozó előírást. A jövedelemszámítás alapja az egy főre jutó jövedelem helyett a háztartás fogyasztási szerkezetét kifejező fogyasztási egység lesz.

A támogatás célzottságának és hatékonyságának növelése érdekében a módosítás két további alapvető intézkedést vezet be. Az egyik a támogatást igénylők vagyoni helyzetének vizsgálata, a másik pedig annak előírása, hogy a lakásfenntartási támogatást elsősorban természetben kell biztosítani. Azt gondolom, hogy sok esetben tudjuk, hogy a gyakorlatban ez az, amikor az ellátás valóban ahhoz érkezik, akinek ténylegesen szüksége van rá.

Az előttünk fekvő törvény többi elemében fontosnak tartom azt is, hogy a tanyagondnoki szolgáltatás jelenleg legfeljebb 400 fős külterületi vagy egyéb belterületi lakott helyen engedélyezhető. A gyakorlatban ez gondot okoz, hiszen ha már működő szolgáltatás esetén a lakosságszám 400 fő fölé emelkedik, a rendelkezés ebben az esetben most lehetővé teszi - a falugondnoki szolgáltatáshoz egyébként hasonlóan -, hogy amennyiben a létesítést követően a külterületi vagy egyéb belterületi lakott hely lakosságszáma 10 százalékot meg nem haladó mértékben emelkedik 400 lakos fölé, a szolgáltatást tovább lehet működtetni. A gyakorlatból, higgyék el, tudom, hogy ezeknek az így működő szociális szolgáltatásoknak az engedélyező szerve vagy ellenőrző szerve a gyakorlatban sok jogszabályi helybe ütközött, hiszen meg kellett szüntetnie, mert a jogszabály előírásainak nem felelt meg, de a gyakorlatban a 10 százalékot a lakosságszám ingadozása nem haladja meg, hiszen olyan lakott vagy szórtan lakott területekről beszélünk.

A helyi önkormányzat a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról rendeletet alkot. A gyakorlatban - és most egy olyan problémát szeretnék mondani, ami az előttünk fekvő javaslatban egyértelművé tesz bizonyos, egyébként már jó néhány éve problémás rendelkezést - a társulások által fenntartott intézmények térítésidíj-megállapítása a probléma. Ebben az esetben biztosan a képviselőtársaim, akik egyben önkormányzati képviselők, és fenntartóként többcélú társulásban is működtetnek szociális intézményeket, tudják azt a gyakorlatban létező problémát, hogy nem történt orvosolása annak a helyzetnek, hogy az önkormányzati törvény szerint a helyi önkormányzat az, amely rendeletet alkothat, tehát jogforrás-kibocsátó, míg a társulásnak nincs ilyen jogalkotó szerepe vagy feladata. Ezzel ellentétben a szociális törvény úgy szabályozza, és kivételt nem enged, hogy az egyes szociális ellátások térítési díjairól a helyi önkormányzat rendeletet alkot, vagy abban határozza meg. Volt egy hihetetlen, áthidalhatatlan joghézag.

Időnként egyébként a Magyar Államkincstár normatív ellenőrzésénél szembesültünk azzal, egyébként sok közigazgatási hivatal állt a probléma megoldása előtt is értetlenül, hiszen nem tudták a két egyenrangú jogszabály ellentétes vagy nem koherens rendelkezéseit feloldani a gyakorlatban. Nem született helyi rendelet, társulás csak határozatban tudott dönteni. A Magyar Államkincstárral sokszor vitatkoztunk azon, hogy van-e joga visszavonni a normatívát vagy nincs, mert itt bizony erről beszélünk.

Ebben a javaslatban a társulási megállapodás alapján a társulás valamely települése, ha rendeletben szabályozza az intézmény térítési díját, akkor megfelel ennek a követelménynek vagy ennek a feltételrendszernek, és azt gondolom, tiszta helyzetet teremt, mert, képviselőtársaim, nem mindegy, hogy hat település tagja a társulásnak, és hat település alkot rendeletet, vagy tudjuk, hogy vannak olyan társulások, ahol 17, 29 vagy akár több tagú apró település alkot egy társulást, és akár intézményfenntartóként él a szociális ellátórendszerben.

Még egy dolog, ami szintén már a részletszabályokat érinti, de azt gondolom, hogy szakmáról szól. A hatályos szabályozás mind törvényi, mind miniszteri rendeleti szinten tartalmaz rendelkezéseket a szociális szakvizsgára, azonban ezek összhangja nem teljes, a párhuzamosságok megszüntetése volt indokolt. Mivel Vágó Sebestyén képviselőtársam a szociális szakvizsgarendszerre utalt, szeretném elmondani, hogy ez a javaslat, ami előttünk fekszik, arról szól a szociális szakvizsga említése kapcsán, hogy megszünteti a párhuzamos és nem egyeztetett hivatkozásokat, ami a szociális szakvizsgáról szóló jogszabályi rendelkezéseket tartalmazza. A szociális szakvizsga szabályozása eddig is a tárca jogalkotási köre volt, miniszteri rendeletben szabályoztuk, tehát itt nem történik degradálása a szakmai szabályoknak azzal, hogy nem a törvény szintjén kezelik.

(20.10)

A módosítással törvényi szintre kerülnek a szociális igazgatási bírsággal összefüggő szabályok és ezzel kapcsolatos rendelkezések. Nem beszélnék erről bővebben, hiszen többen megemlítették, hogy sok olyan anomália és sok olyan szabálytalan ellátás kiszűrésére lesz lehetőség ennek a szankciórendszernek a bevezetésével, amely az elmúlt időszakban több feszültséget is okozott a szociális ellátórendszerben vagy a szociális szolgáltatások között.

Egyszerűsödik az eljárás az igénylő oldaláról, hiszen a formai kötöttségektől mentesen akár szóban is elő lehet terjeszteni az ellátás iránti kérelmet. Megmarad az írásbeliség lehetősége. Megszűnik továbbá az írásbeli értesítési kötelezettség abban az esetben, ha az ellátás iránti kérelmet pozitívan bírálták el, mert ilyenkor elegendő a kérelmezőt nyilvántartásba venni, elutasítás esetén viszont továbbra is szükséges az írásbeliség. Mint látják, egyszerűsítő és az ellátások igénybevételéhez való gyorsított vagy könnyebb utat segítik elő ezek az elsősorban eljárási jogszabályokat megalapozó rendelkezések.

Egyszerűsödnek a soron kívüli elhelyezés szabályai. Nem kívánok róla hosszan beszélni, hiszen többen mondták azt, hogy ez igenis hasznos. Sokan maradnak ki az ápolási-gondozási szükségletvizsgálat meg egyéb jövedelemvizsgálatok kapcsán vagy később jutnak ellátáshoz. Azt gondolom, hogy ez megint az ellátottak érdekében történő módosítás, amiről nem szabad megfeledkezni akkor, amikor ezek között a padsorok között arról vitatkozunk, hogy szükséges vagy nem szükséges, van-e jó része vagy nincs-e jó része ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak. Tehát azt gondolom, mindenféleképpen fontos és szükséges rendelkezések állnak előttünk.

Volt szó a bázisszállásról is, nem ismétlem meg, amiket elmondtak, és amikkel egyébként zömében egyetértettem.

Étkeztetés esetében a települési önkormányzatok eddig nem határozhatták meg jogosultsági feltételként az igénylők jövedelmi helyzetét. A módosítással erre lehetőség nyílik. Fontosnak tartom, hiszen eddig az étkeztetési normatívák, illetve az étkeztetési támogatások odaítélésénél kényszerhelyzetben volt az önkormányzat, mert adott körre ki kellett fizetni, azonban nem volt jogosult. Egyébként csak úgy halványan, némi önkormányzati autonómia azért beleférhet abba, hogy a helyben szokásos életminőséghez igazítottan azért a helyi önkormányzati jogalkotást ne szabjuk meg ennyire.

Egyébként ugyanezt mondom azokra a felvetésekre is, amelyek a bérpótló juttatás mellett azt mondják, hogy ne legyen a lakóhely élhetővé tétele vagy a rendezett lakóhely a helyi önkormányzat diszkrecionális jogkörében megadható feltétel. Én vidékről jövök, én igenis azt mondom, hogy legyen feltétel, és amelyik önkormányzat ezt bevállalja és akarja, az írja elő a támogatás odaítélésének a feltételeként, hiszen az is egyfajta munkára való szoktatás vagy az is egyfajta út a munkába. Zárójelben jegyzem meg, Gúr képviselőtársam, nem akarom a kétperceseket szaporítani, direkt felírtam magamnak, két helyen elszólta magát, és ez olyan bájosan freudi elszólás volt, "út a munkából", említette a program bevezetésére.

Tehát az is munka és az is munkába vezetés, amikor azokat az embereket, akik mentálisan életkörülményeik miatt a munkából való egyre hosszabb távú kiesés okán kevésbé reintegrálhatóak az elsődleges munkaerőpiacra, az otthoni környezet rendben tartásával... Meg lehet nézni, hogy hogyan néznek ki azok a telkek, azok a porták, ahol több éve magukra és a környezetükre is igénytelenné válnak, és ezért gondolom azt, hogy szükséges vagy jó lehet egy adott önkormányzat helyi specialitásait figyelembe véve egy ilyen szabályozás.

A gyermekvédelmi és a családi pótlékot vagy a családtámogatásokat érintő rendelkezésekről gyorsan néhány szót szólnék. Ertsey képviselőtársamnak köszönöm, hogy sok helyütt azt mondta, hogy pozitív és előremutató rendelkezéseket és szükséges rendelkezéseket tartalmaz az előttünk fekvő tervezet. A családi pótlék felhasználásával összefüggő felelősség, illetve ha jól emlékszem, nem akarok lapozgatni, talán Gúr képviselőtársunk mondta azt, hogy a gyám, illetve a tartósan nevelt gyermekek esetében ez a felhasználási kötöttség és ellenőrzés még inkább szükséges, hiszen hátrányos helyzetű gyermekekről beszélünk, akiknek eleve rossz a körülményük. Én pedig azt gondolom, hogy a jogszabály most van összhangban a Gyvt.-vel, hiszen maga a gyermekvédelmi törvény a gyám, a hivatásos gyám és a gyermekvédelmi intézmény vezetője számára hivatalból ír elő szankciót. Tehát nem ugyanarról beszélünk, amikor a szülő felelősségét és a hivatásos intézményi gyám felelősségét feszegetjük. Ott az elszámolási rendszer és viszonylat teljesen más alapokon fekszik.

Azt gondolom, hogy minden olyan rendelkezés, amely a törvényjavaslatban van, és első lépés ugyan a szociális ellátórendszer és a gyermekvédelmi rendszer, valamint az ehhez kapcsolódó szabályok jobbítása érdekében, alkalmas arra, hogy azokat a célokat, amelyeket a kormány, a nemzeti együttműködés kormánya kitűzött maga elé, megvalósítsuk, és én ehhez kérem az önök támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces reagálásra megadom a szót Z. Kárpát Dánielnek, a Jobbik képviselőjének.

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon szépen köszönöm képviselő asszony kiválóan összefogott felvezetőjét, ugyanakkor nagyon sok helyütt és egyes momentumaiban ez bizony életszerűtlennek tűnik. Tehát adott esetben a tanyagondnoki szolgáltatásnál nagyon jó, hogy 400 fő fölött is folytatható ez a tevékenység, nagyon fontos, magam is igen sokat tartózkodom olyan tanyás vidéken, ahol erre óriási szükség van. Ugyanakkor a probléma az, hogy a költségvetési sarokszámok pedig azt mutatják, hogy ha egy egyszerű számítást végzünk, az egy falugondnokra vagy egy tanyagazdára jutó terület nagysága növekszik, feladatköreik szélesednek, anyagi források pedig ezen feladatnövekményt nem támasztják alá. Tehát ezért mondhatjuk el azt, hogy lényegében a magyar tanyavilág feltámasztása írmagjában sem lelhető fel ebben az előterjesztésben.

Nagyon fontos lenne még egy-két életszerűtlen momentumot feloldani. Példának okáért én nagyon támogatom azt, hogy a helyi önkormányzat rendeletben írhatja elő, hogy bérpótló juttatásban csak az részesül, aki a lakókörnyezetét rendben tartja. De "írhatja" elő. Tehát gondoljuk végig, ugyanaz a helyzet, mint a családi pótlék esetében, amikor bizonyos igazolatlan óra esetében a tanár be kell hogy jelentse az igazgató számára, hogy ez a hiányzásmennyiség megtörtént, az igazgató a jegyző számára kell hogy jelzést küldjön, a jegyző még tovább fölfelé. Gondoljunk abba bele, bizonyos agresszív csoportosulások Magyarországon már ezen lépcsőzet első vagy második pontján megakasztják ezt a folyamatot. Tehát ezért mondom azt, hogy én ezt úgy tudnám elfogadni, hogy egy önkormányzat rendeletben "írja" elő, és így kilőve ez a probléma. Induljunk ki abból, hogy nagyon sok helyen, kistérségekben, kis falvakban nem életszerű egy ilyen lehetőségnek a kézbe adása, annak tudatában, hogy ezt ott helyben nem fogják keresztülvinni. Tehát kérem, hogy oldják fel bennem ezt az ellentmondást. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Vágó Sebestyén, a Jobbik képviselője.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselő asszony felszólalásához szeretnék szólni, mert meg lettem szólítva név szerint. Azért azt mondanám, hogy a jelenleg hatályos törvényben a szociális szakvizsgával kapcsolatban az alapfeltételek fel vannak sorolva, és ez az új törvényben nincs meg. Ezért hoztam ezt föl példaként, mert ezt legalább meg lehetett volna tenni, és úgy hozzátenni azt a mondatot, hogy a miniszter rendeletben határozza meg a többit.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez. Megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőjének. Öné a szó.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kivártam a soromat itt a kettőpercesek után, és valahol a kisebbségi véleményben ott hagytam abba, hogy mégis vannak olyan dolgok, amiket támogatunk ebben az előterjesztésben.

Túl azon, hogy sokan elmondták, hogy szerteágazó, lehet, hogy szerencsésebb lett volna több külön jogszabályban szabályozni ezeket a kérdéseket vagy több külön előterjesztésben, mégis hadd mondjam el, hogy a lakásfenntartási támogatás módosítását támogathatónak tartjuk, a rendszeres gyermekvédelmi támogatást érintő módosításokat - beleértve az óvodáztatási támogatást is - támogathatónak tartjuk. Személyesen én is nagyon előremutatónak tartom az örökbefogadói gyes intézményét, ami eleddig példa nélküli, és szerintem talán motiváló tényező is lehet majdan.

A rászoruló gyermekek ingyenes étkeztetésének kiterjesztését a nyolcadik osztályra is előremutatónak tartjuk, persze egy olyan pontnak, amely az előző kormányok megkezdett munkájának folytatása, hiszen ebben a tekintetben azért sokat léptünk előre. Még akkor is, ha egyébként a térítési díjak nőnek, ezt a részt előremutatónak tartjuk; azt nyilván nem, hogy a térítési díjak nőnek, szerintünk ez elfogadhatatlan.

Több pont az átláthatóságot, egyszerűsítést jelenti, ezek is támogathatóak.

Ugyanakkor a bérpótló juttatás kapcsán már nem ennyire egyértelmű a helyzet, sőt. Itt alapvetően - most mondjuk ki - a rátot átnevezik bérpótló juttatásnak.

(20.20)

Gyakori most ez az elmúlt hónapokban, hogy az egyébként rossznak tartott korábbi szocialista kormányok idején kialakult rendszereket önök átnevezik. Érdemben nem változtatnak rajta, de hát innentől már, hogy át van nevezve, innentől már a nagy nemzeti együttműködés részét képezi majdan. Ugye, a bérpótló juttatásnak két alapvető feltétele van, hogy lakókörnyezetét tartsa rendben az illető, illetve hogy a megelőző egy évben legalább 30 napot dolgozzon. Szóval ez, hogy a lakókörnyezetét tartsa rendben, tényleg egy olyan szubjektív elem, ami egyrészről érthető szándék, ugyanakkor nagyon nehezen látom azt, hogy bizonyos hátrányos helyzetű térségekben hogyan születik meg ez a rendelet. Igen, ez is kérdés, hogy az önkormányzat ezt hogyan alkotja meg, hogy bevállalja-e, illetve a másik oldalról az is kérdés, hogy hogyan működik ez az ellenőrzés, vagy hogyan szabályozódik, szóval ez egy nehéz kérdés, azt gondolom.

Az pedig, hogy egyébként legalább 30 nap munkavégzés az előző egy évben, nagyon összecseng itt a közmunka kérdéseivel, amiben szintén a minimum 30 nap lehetőségét kifogásoltuk, amikor ez a mi időnkben 90 napos időintervallum volt. Azt gondolom, ezek nem igazán a munkatevékenység folytatása irányába mutatnak. Ez abba az irányba mutat, hogy igen, aki hátrányos helyzetű térségben él, az dolgozzon 30 napot, utána maradjon csak ezen a bérpótló támogatáson, a környezetének maximum az az igénye, hogy tartsa rendben a környezetét, és maradjon így. Ezt azért mondom így egyébként, merthogy vitatkoztunk itt a közfoglalkoztatáson, hogy most hogyan néz ki, mert ennek is van zseniális új neve: nemzeti közfoglalkoztatási program. Volt három másik programban keret 120-140 milliárd az utóbbi években, most 64 milliárd. Remélem, hogy nem 55, ugye, hangzott el most a vitában ilyen, és úgy emlékszem a költségvetésből, hogy 64. Azt is kevésnek tartjuk, de nyilván ez az 55 még kevesebb lenne, és a 64 meg a fele a tavalyinak. Mi ezt abszolút így értjük.

Talabér Márta mondta - sajnálom, hogy elment -, hogy 70 ezerrel többen lesznek a közfoglalkoztatásban. Tehát azt most már végképp nem értem, hogy mire alapozza ezt, amikor a keretösszeg a felére csökken, a lehetőségek csökkennek. Tehát nem értem ezt a dolgot, én kicsit nem tudom hova tenni, hogy most egyetértenek-e ezzel a foglalkoztatási móddal, nem értenek egyet. A helyettes államtitkár úr elmondta a bizottsági ülésen például azt - ha emlékeim nem csalnak -, hogy mennyire problémás az, hogy például önkormányzati intézmények ezen az ágon oldják meg bizonyos foglalkoztatási kérdéseiket. De legalább megoldják. Azt tudom mondani, hogy Borsod megyében több olyan 10 ezer fölötti, tehát nagyobb települést is tudok önöknek mondani, ahol az oktatási intézményeknek komoly problémát jelent ez a dolog. Engem is kerestek meg igazgatók azzal, hogy egyébként hogyan tudják majd megoldani, nyilván azokat a kérdéseket, amelyeket ilyen módon meg lehet, tehát a karbantartástól akár bizonyos felügyeleti kérdésekig. El fogják veszíteni ennek a foglalkoztatási módszernek a lehetőségét. Ez nem jó az önkormányzatoknak, az intézményeknek, szerintem az embereknek sem jó, mert ezt nem érezzük olyan iránynak, amely a motiváció irányába mutat.

Gúr Nándor képviselőtársam pedig azt sokszor elmondta, tényleg higgyék el, hogy vannak olyan térségek, ahol nagyon nehéz más módon foglalkoztatni embereket, és ezen nagyon nehéz változtatni. Tehát tényleg azt hiszem, biztosan mindannyiunkban megvan az a jó szándék, hogy szívesen változtatnánk ezen, de ez az ország nagyon eltérő szociális szerkezetű. Nyugat-Magyarország egyes területeit végképp nem vetném össze a keleti megyékkel, ott tényleg vannak olyan hátrányos helyzetű térségek - Borsod megyében, Kelet-Magyarországon -, ahol egyszerűen ez a hétköznapi motivációt, betevő falatot jelentette a családoknak. Ha nem lesz ez a fajta közfoglalkoztatás, nem folytatódik, ami a mi időnkben azért kétszer ekkora volumenben volt, mint a költségvetés alapján önöknél, akkor az szerintem komoly probléma. Hát kiveséztük ezt, kíváncsi vagyok egyébként...

Felajánlottam a helyettes államtitkár úrnak - bár akkor lehet, hogy már nem volt ott a bizottsági ülésen, de jegyzőkönyvbe mondtam, azt hiszem, a végén -, hogy egyébként csináljunk fél év múlva Borsod megyében egy kihelyezett ülést, és nézzük meg, hogy mi történt. Mert tényleg, mi úgy látjuk, hogy ebben a tekintetben nekünk van igazunk, önök, hát nem gondolom, hogy rossz szándékkal csinálják, amit csinálnak, de szerintem hibáznak, amikor ezeket a forrásokat csökkentik. Hozzátenném, hogy lennének ám források, ha nem mondanának le az újraelosztási képességről. De erről majd kicsit később beszélnék.

A gyest 2 évről 3-ra visszaállítják. Végül is azt lehetne mondani, hogy korrekt dolog, megígérték, megcsinálják. Más kérdés, hogy ez az anyák foglalkoztatási helyzetére hogyan hat. Példanélkülien magas még a két év is egyébként szinte Európában, tehát nem gyakori ez. Most olvastam épp az interneten egy cikket, hogy Romániában egy évre fogják az anyák otthonmaradási lehetőségét leszállítani. Nem azt mondom, hogy ez előremutató, ne értsenek félre, azt gondolom, hogy nagyon fontos a családdal töltött idő, és fontos, hogy a gyerek minél tovább így szocializálódjon. Nekem még van egy nem egészen egyéves kislányom, úgyhogy tényleg tudom, miről beszélek.

Ugyanakkor az az igazság, hogy ilyen felemás megoldásnak látjuk azt, amit javasolnak, merthogy a 8 órás munkaviszony lehetőségét nem adják meg. Elég kiélezett szerintem a 2-3 éves kor közötti időszak a családoknál. 2 éves korig nagyjából a gyeddel, előtte meg a tgyással azért viszonylag normális egzisztencia mellett meg lehet élni egy családnak, legalábbis a túlnyomó többségnek mindenképpen. Nyilván más ágon még lehet segíteni azoknak, akiknek ez nehezebb. De ez a 2-3 év közötti időszak az, amikor nagyon komoly döntéseket kell hozni szerintem, hogy visszamegy az anya dolgozni, nem megy vissza, hogyan tudjuk ezt motiválni.

Itt mi abba az irányba igyekeztünk menni, hogy az anyák menjenek vissza mihamarabb a munkaerőpiacra, hogy ne veszítsék el azt a képességüket, hogy családfenntartók is legyenek egyben, mert hát a családmodell már ilyen. Tudomásul veszem, hogy ebben nem minden ponton értünk egyet, de akkor ezt igazán nem értem, mert azt gondolom, hogy a jelenlegi gyes összege az otthon maradáshoz kevés. Tehát ha nincs egy olyan párja annak az anyának, aki tényleg olyan egzisztenciában van, akkor ez olyan kevés összeg, amivel nem lehet igazából előremenni.

Tehát vagy az van, hogy itt a gyerek 2-3 éves kora között járó összeget kellene duplájára emelni akkor, ha szemléletet akarunk ebből formálni, vagy akkor legalább lehetőséget kell adni a nagyobb óraszámban folytatható munkavállalásra. Még akkor is, ha ez majdnem azt jelenti, hogy végül is az együttlét ideje hamarabb beszűkül, de azt sem látom, hogy a munkáltatók ebbe tömegével beleegyeznének, vagy kompromisszumkészek lesznek-e ebben, hogy 6 órában foglalkoztassák vissza a hölgyeket. Tehát nem tudom, nyilván meg kell nézni majd a gyakorlatban, én szkeptikus vagyok ebben, ezt azért hadd mondjam el. Ezért mondtam, azt a felvezetőmben, még ha ez kicsit ironikus is volt, hogy ez ilyen Mátyás király ajándéka; tehát hogy végül is visszaáll, de nem tudjuk, hogy a gyakorlatban ez igazából mit fog jelenteni.

A családi pótlék kapcsán a természetbeni juttatás lehetőségét terjesztik ki, gyakorlatilag bizonyos esetekben mérlegelés nélküli módon. Ebben pedig az az észrevételünk, hogy talán ebben fokozatok kellenének. Nyilván lehetnek ebben a témában módosító indítványok, ezt felülvizsgálnám, ebben a formában nagyon meredeknek tartjuk ezt a javaslatot.

Elhangzott, hogy 1000 forinttal nő az ápolási díj. Csak el kell mondanom megint, hát a legtöbb szociális normatíva befagyasztásra kerül - tehát a normatíva maga -, a keretösszegek meg csökkennek. Ezek számok, benne vannak már a költségvetésben. Most az ápolási díj 1000 forinttal nő, ez ennél a szintnél - ugye, 28 500-ról 29 500-ra, ha nem csalnak az emlékeim - ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ebben az egy norma esetében gyakorlatilag akkor körülbelül követtük az inflációt. Tehát ezt olyan nagyon nagy sikertörténetnek eladni azért szerintem erős túlzás. Illő tisztelettel mondom, hogy ebben a tekintetben további lépések is szükségesek lennének szerintem.

Általában is beszéltünk erről a bizottsági ülésen, de mindig szóba kerül, és mivel a szociális bizottságban órákat ülünk és vitázunk kérdésekről, ideteszem az asztalra megint. Tehát önök úgy döntöttek az adórendszerrel és a költségvetés szerkezetével, hogy 600-700 milliárdnyi újraelosztó képességről lemondanak. Ezt két módon teszik: az egyik a családi adózás rendszere, a családi adókedvezmények rendszere, amivel még egyet is lehetne érteni. A problémánk nekünk az, hogy a szegényebb rétegek nem tudják maradéktalanul - vagy hát részint egyáltalán nem - igénybe venni ezeket a kedvezményeket. Tehát ott jelent igazán sokat ez az adóalap-kedvezmény, ahol nyilván nagyobb a jövedelem. Ott egyébként az egykulcsos adó is többet jelent már eleve.

(20.30)

Tehát úgy a családi adókedvezmény rendszere is és úgy az egykulcsos adó is a felső középosztálynak és a gazdagoknak kedvez igazán. Erről a képességről lemondtak, már az állam újraelosztó képességéről. Szerintem nem kellene így felemás módon megoldani a választási ígéreteiket, mondjuk így finoman, hogyha erről nem mondtak volna le, mert akkor lehetne a szolgálati viszonyról beszélni, mondjuk, a 40 év szolgálati viszonyról a hölgyek nyugdíjba vonulása esetében, vagy akkor meg lehetne engedni a gyes esetében akár a 8 órát, ha valaki úgy gondolja, neki az egy jobb megoldást jelent ebben a tekintetben.

Egy szó mint száz, értékválasztásuk van ebben a tekintetben, és azt érzem, hogy rengeteg visszamutogatás. Értem én azt, hogy a demográfiai válságból fakadóan sokszor megkapja azt az egyébként az előző években kormányzó Szocialista Párt és frakció, hogy mert itt óvodákat, iskolákat, bölcsődéket zártunk be, ellehetetlenítettük a magyarságot. Azt azért hozzátenném, hogy zömében az önkormányzatok ezeknek az iskoláknak, óvodáknak, bölcsődéknek a fenntartói, és azért ezekben az önkormányzatokban 2006 ősze óta zömében, túlnyomó részben önök voltak ott, és ezeket a döntéseket önök hozták meg. Nyilván erre most azonnal jöhet a reakció, hogy persze, mert mi egyébként a normatívák ágán mennyire megnyomorítottuk ezeket az önkormányzatokat. Ebben egyébként akkor lenne igazuk... - mert 2010-ben valóban egy nagyobb forráskivonás történt meg az önkormányzatoktól, az önkormányzati szférából.

Ekkor még én is önkormányzati képviselő voltam, tehát láttam ezt a szituációt, de akkor azt árulják már el, hogyha ez így van, akkor meg a bázishoz képest reálértéken miért adnak több tíz milliárddal kevesebbet az önkormányzatoknak. Tehát szerintem ez a dolog így áll össze, értem én, akkor persze legyen egy olyan önkormányzati boom, ami után egyébként több óvodára, bölcsődére és iskolára van szükség, de ezeket fenntartani tudni kell, akkor ezt meg kell finanszírozni az önkormányzatok oldalánál, és azt látjuk, ebben nem sok változás van.

Összességében véve elmondtam már, és látom, lassan lejár az időm, hogy sok előremutató dolog van ebben az előterjesztésben, ezt a dolgot nem vitatjuk, de ugyanakkor nagyon sok kérdést pedig másképp látunk, illetve nagyon sok ígéretük felemás módon teljesül. Azt látom, hogy a társadalmi olló szétnyílása folytatódik, sőt gyorsul ebben a tekintetben, ez óriási probléma. Mi a legnehezebb időben is mindig arra tettünk kísérletet, hogy ezt az ollót zárjuk. Szerintem a szociális érzékenységgel ebbe az irányba kell elmenni. Még lehet egyébként a válság idején is ilyen irányba menni. Önök azonban lemondanak az újraelosztó képességről, és ilyen módon nem tudják érdemben finanszírozni a szociális szférát, no pláne nem tudják teljesíteni a kampányígéreteiket.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Kővári János, a Fidesz képviselője.

KŐVÁRI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Még egyszer elmondanám akkor az MSZP-s képviselőtársaimnak és az LMP képviselőinek, hogy azt semmivel nem tudják önök igazolni, hogy attól, hogy 2 évig lehetett a gyest igénybe venni, ettől nőtt volna a nők munkavállalási esélye. Több százezer munkahely szűnt meg az elmúlt években, amikor egyébként önök a gyes időtartamát csökkentették. Ennek a kettőnek nincs köze egymáshoz. Ez az egyik.

A másik: beszéltünk már arról, hogy mi mennyibe kerül. A bölcsődei férőhely létrehozása és működtetése sokkal többe kerül, még egyszer mondom, öt nő esetében a gyes kifizetésével egyenértékű egy bölcsődei férőhely létrehozása. Igen, Ertsey Katalin, számolja ki! A gyerekek pedig alapvetően családban érzik otthon magukat, és azt is tudják, hogy elsősorban a szüleikre, elsősorban az édesanyjukra van szükségük. Ezek az intézkedések mind arról szólnak, hogy megerősítsük a családokat, a családban oldódjanak meg a problémák, és ne intézményeket keressünk arra, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyeket a családban kellene megoldani.

Csupa ilyen javaslatot tesznek, hogy még milyen intézményt kellene létrehozni, mivel kellene pótolni az anyának a gyermekkel való kapcsolatát, és azt a látszatot keltik, minthogyha az anya ettől bármilyen hátrányban szenvedne, hogy egyébként 3 évig otthon lehet a gyermekével. Szó nincsen erről! Ez mind az anya számára fontos, mind a gyermek számára fontos, és mi azon vagyunk, hogy ennek a feltételeit próbáljuk megteremteni.

Ha már az anyaságnál tartunk egyébként, a legösszetettebb szakképesítést kívánó foglalatosságról beszélünk, és kiváló lehetőség arra, hogy ambícióit egy nő is kiélhesse, mert ennél több tudás egyetlen szakmában sem szükséges, mint egy gyermek nevelésében vagy egy család összetartásában. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Varga Lászlónak, az MSZP képviselőjének.

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, és nem is nagyon szaporítanám, csak fideszes képviselőtársaimnak elmondanám: én valóban azt látom problémának, hogy abban az egy évben a gyes összege önmagában nem jelent megoldást, mellette ebben a formában pedig nehezen lehet dolgozni.

Tehát hol vannak azok a munkahelyek tömegével 6 órásban, ahová majd el fognak menni az anyák dolgozni? Tehát ezt nem látom, nem látom, meg az ilyen típusú munkahelyek teremtésére való motiválást sem, mert mondjuk, járulékkedvezményt adni nekik vagy nem tudom, valamit lehetne akkor csinálni, csak ezek a dolgok összefüggenek szerintem, én egyébként ebben az irányban gondolkodnék az önök helyében, de leginkább abban az irányban, hogy adjuk meg a lehetőséget a 8 órában, és dolgozhassanak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Lakatosné Sira Magdolna, a Fidesz képviselője.

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engedjék meg, olyan sokat emlegették a hátrányos helyzetű kistérséget, hogy akkor én egy kicsit a hátrányos helyzetű kistelepülés szempontjából világítsam meg a dolgot.

Én egy 750 lelkes Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülés polgármestere vagyok, és gyakorlati tapasztalatról tudok számot adni a közhasznú, a közmunka és a közcélú programról. Turistvándiban 2009-2010. évben egyetlenegy közhasznú foglalkoztatott nem volt. Turistvándiban közmunkaprogramban 2010-ben 5 fő vett részt, 140 rátosa van a településnek, egyébként pedig nagyrészt közcélú programban foglalkoztattuk az embereket, amit, azt gondolom, hogy a nemzeti közfoglalkoztatási program teljes mértékben fel tud majd vállalni, és megadja a segítséget a mi halmozottan hátrányos helyzetű embereink számára.

Azt is el kell mondanom, tudomásom szerint Fehérgyarmat városban új munkahely indult volna, ha egy olyan kistérségben, ami a miénk, ahol ugyanilyen statisztikákkal rendelkezik mind a 49 település, amelyik ehhez a kistérséghez tartozik, lett volna elegendő számú munkavállaló jelentkező, merthogy azt mondták az emberek, miért menjünk el máshová dolgozni, jó nekünk helyben is a szociális segély vagy időnként a közcélú is.

A közcélú munka értékteremtéséről pedig az a véleményem, hogy amikor az önkormányzatra hárítjuk száz százalékban a dologi költségeket, semmilyen segítséget nem adunk ahhoz, hogy a foglalkoztatás teljes mértékben értékteremtő lehessen, mert az anyagi költséghez nem adtunk finanszírozást, én azt gondolom, nem tudom, miről beszélünk, mert be kell vallanom őszintén, Turistvándiban is bizony gyakran előfordult, hogy az egyik nap erre gereblyézték a falevelet, a másik nap meg arra, merthogy anyagi eszköz hiányában nem tudtunk másfajta foglalkoztatási lehetőséget adni mind a 140 munkanélkülinknek.

A térítési díjakhoz is szeretnék egy picit hozzászólni (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), bár lejárt az időm, akkor majd nyomok még egy kétpercest. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Biztatom a képviselő asszonyt, hogy amennyiben nem reagálni kíván, bátran rendes hozzászólásra is be tud jelentkezni. Reagálásra megadom a szót Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előbbi hozzászólás kapcsán csak annyit szeretnék mondani, hogy nem mindenütt volt ez egyforma az én ismereteim szerint. Az "Út a munkába" program kapcsán azon túl, hogy a kormány finanszírozta a bérjárulék költségeit, azon túl más szervezetek kapcsolódtak a dologi költségek finanszírozásához. Lehet, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem, de például Észak-Magyarországon az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács célzott pályázatokat hirdetett akkor, annak idején, pontosan azért, hogy a dologi költségek kiváltásával segítséget nyújtson, legkiváltképp azoknak az önkormányzatoknak, amelyek önmaguk ezt nem tudták megteremteni, de megyei jogú város is volt érintett ilyen értelemben. Tehát lehet úgy konstrukciókat összerakni, ami hogyha egyik szálon nem adja meg mindenre a választ, akkor más szálakon keresztül kiegészítő forrásokat biztosítson annak érdekében, hogy működtetni lehessen a rendszereket. Ez az egyik része a dolognak.

(20.40)

A másik része pedig nyilván, hogyha úgymond az ember nem próbál meg minden lehetőséget kiaknázni, akkor nem is biztos, hogy odaér annak a közelébe, amihez oda szeretne érni. Ezt nem a polgármester asszonynak vagy az önkormányzati képviselőnek mondom, hanem az információs rendszer birtokba vevőjének, hogy igenis kutatni kell, önmagától semmilyen színezetű kormányzat égisze alatt nem mutatkozik meg úgy en bloc minden lehetőség, hanem keresni és kutatni kell a dolgokat.

Nem akartam szót kérni, képviselő asszony, a megszólítását érintően, de a freudi elszólás tekintetében tévedett, én nem mondtam olyat, mint amit ön szeretett volna hallani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Az előre bejelentett felszólalók körében Lanczendorfer Erzsébet, a KDNP képviselője következik. Képviselő asszony, öné a szó.

DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Széchenyi István arra figyelmeztette a törvényhozókat, hogy - idézem - "Kötelességünk felebarátainktól annyi nyomorúságot eltávolítani, amennyit csak lehet." A legnagyobb magyar ebbe az egy mondatba sűrítette a szolidaritás kötelezettségét és a lehetőség realitását, az adott lehetőség realitását.

A keresztényszociális politika, amelyből kinőtt a kereszténydemokrácia, kezdetektől fogva prioritásként kezelte a szolidaritást. A keresztényszociális mozgalmak elindítója már a XIX. század második felében megfogalmazta, hogy nem azoké a szociáldemokratáké az igazi és a helyes szociális irányzat, ami osztályharcot és osztálygyűlöletet hirdet, mert az csak rést nyit a társadalmon, megbontja a társadalom egységét, de nem épít. Csak az az építő, az igazi szociális irányzat, mely a szolidaritás által a különböző társadalmi csoportokat egységbe kovácsolja, magasra emelt zászlóján ez a két szó áll: szociális igazságosság.

Ezt az embert úgy hívták, hogy Giesswein Sándor, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, nyolc nyelven beszélő, nemzetközileg elismert tudós, katolikus pap, győri kanonok s országgyűlési képviselő 18 éven keresztül 1905-től váratlanul bekövetkezett haláláig, 1923-ig, és a parlamentben a munkásügyi bizottság elnökévé választották, és egyedüliként képviselte a legelesettebbeket, mai kifejezésünkkel a szociális szféra legelesettebb embereit. Fél évszázaddal később aztán Barankovics István emelte magasra ezt a zászlót, aki megfogalmazta és egyértelműsítette, hogy a nyomor méltatlan az emberhez. A természetjog a tisztes szegénység, amely felesleggel ugyan nem bír, de a szükségest nem nélkülözi.

Most, amikor a T/1813. számú törvényjavaslatot tárgyalja a Magyar Országgyűlés, kereszténydemokrataként határozottan leszögezem, hogy a törvényjavaslat a szolidaritás alapértékére épít, persze - mint Széchenyi mondta - amennyire csak lehet. Mert bizony, és most a bántás szándéka nélkül mondom, de az igazságot csak ki kell mondani, mert vétkesek közt cinkos, aki néma, hogy csak annyira lehet, amennyire az előző kormánytól kapott örökség nekünk ezt lehetővé teszi. Nem lehet ezt figyelmen kívül hagyni, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy milyen államadóssággal, milyen nagy teherrel vettük át a kormányzást, és persze, hogy mindenki szeretne sokkal többet adni a szociális szférában, de amennyit csak lehet, annyit tudunk adni.

Ezek a tények, a nagy anyagi nehézségek, természetesen behatárolják a Fidesz-KDNP-kormány mozgásterét. De mi azt is eredménynek tartjuk, mint azt egyébként Z. Kárpát Dániel is mondta, ha a szociális szféra, a rászorultak számára visszaadjuk a szocialista megszorítások alatt elvont segítséget. Külön öröm, ha ennél többet tudunk adni, mert erre kifejezetten törekedtünk.

Én elsősorban a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban szeretném a véleményemet elmondani, illetve a törvényt ismertetni. Azt mindenki támogatta, hogy üdvözölendő, hogy az ingyenes gyermekétkeztetést az általános iskola nyolcadik évfolyamán tanuló rászoruló gyerekek számára biztosítjuk. Az már kevésbé volt szimpatikus, hogy a térítési díjat fizetőknél módosítjuk a térítési díj kiszámítását. A jelenlegi szabályozás szerint a bölcsődében, óvodában, általános és középiskolákban biztosított gyerekétkeztetés keretében kizárólag az élelmezés nyersanyagköltségét, illetve annak áfával növelt összegét lehet alapul venni a térítési díj kiszámításánál.

De az is tény viszont, hogy amíg a paprikás krumpli a gyerek elé kerül, addig nemcsak nyersanyagköltség van, hanem természetesen azt meg kell tisztítani, oda kell személyzet, meg kell főzni, oda kell gáz, tehát van rezsiköltség. S azt gondolom, hogy nem helytelen, ha úgy módosítottuk, hogy a gyermekétkeztetés térítési díja a napközbeni ellátási formákban, bölcsődékben, óvodákban, iskolai napközikben a rezsiköltséggel úgy kerül megemelésre, hogy ez a rezsiköltség maximálisan a nyersanyagköltség 50 százaléka lehet.

A jelen törvénymódosítás következtében megszűnik az étkeztetés és a házi segítségnyújtás esetében a jelenleg alkalmazott családi jövedelemszámítás, mert ez nem igazságos. Ugyanis itt a szülők egy főre jutó jövedelmét veszik figyelembe, de nem veszik figyelembe a családban élő gyerekeket, és természetesen a többgyerekes családok érintettek hátrányosan így a jövedelem meghatározásakor. A módosításra tehát az igazságosság okán van szükség, úgy az étkeztetés, mint a házi segítségnyújtás esetében egységes, az egyéni jövedelemszámítási mód kerül bevezetésre, amely a szülők egy főre jutó jövedelme helyett a családban az egy főre jutó jövedelmet veszi figyelembe.

Nagyon fontosnak tartjuk azt a módosítást, amely a gyerekmunka elleni fellépés érdekében a gyerekvédelmi jelzőrendszeri tagok közé beemeli a munkaügyi hatóságot. Ezzel kapcsolatban is hangzott el kritika. Miért tartjuk ezt fontosnak? Azért van erre szükség, mert a közelmúlt gyakorlati tapasztalatai, gondolok az autópálya-építéseknél alkalmazott gyerekmunkára, másrészt az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelzéseire, ezek azt mutatták, hogy a munkaügyi hatóság a munkaügyi ellenőrzéskor a gyerekmunka észlelése esetén nem kereste meg a gyerekvédelmi rendszert. Viszont, ha bekerül a munkaügyi hatóság a gyerekvédelmi jelzőrendszeri tagok közé, akkor és csak akkor valósulhat meg a gyermekvédelmi törvényben meghatározott azon szankció, amely szerint a szociális és gyámhivatal javaslatot tehet a fegyelmi felelősségre vonás kezdeményezésére, ha a jelzőrendszeri tag jelzési kötelezettségének nem tesz eleget.

A módosítás támogatja a családi napközi elterjesztését a települési önkormányzatok körében. A lényeg az, hogy a települési önkormányzat a bölcsőde működtetése mellett a bölcsődés korú gyerekek napközbeni ellátásának biztosítására irányuló kötelezettségének családi napközi formájában is eleget tehet. A célja az a módosításnak, hogy a tízezer lakónépesség feletti települési önkormányzatok számára hangsúlyossá tegye, hogy a bölcsőde kötelező fenntartása mellett más napközbeni ellátási formával, tehát családi napközi biztosításával is megoldhatja a három év alatti gyerekek ellátását.

Arról is volt szó a bizottságban, kritizálták is képviselőtársaim, hogy a várandós anya férje vagy élettársa beköltözhet a várandós anyával az átmeneti otthonba. Mi ezt mindenképpen fontosnak tartjuk, egyrészt ebben az állapotban tényleg kell ez a segítség, támasz a gyermekét váró anya számára, másrészt pedig a családi együttes nem hull szét, sokkal kisebb a valószínűsége, ha együtt vannak, és a közös lakhatási megoldások keresésére is lényegesen nagyobb esély van.

(20.50)

A T/1813. számú törvényjavaslat ajánlása a különleges hivatásos nevelőszülő alkalmazását is lehetővé teszi, ami által a speciális hivatásos nevelőszülő mellett nevesítést nyer a tartósan beteg vagy fogyatékos, illetve 3 év alatti gyereket ellátó különleges hivatásos nevelőszülői tevékenység. A módosítás értelmében az lehet különleges hivatásos nevelőszülő, aki egy: a képesítési előírásoknak megfelel, kettő: alkalmas a nála elhelyezett, tartósan beteg, fogyatékos, illetve 3 év alatti, különleges ellátást igénylő gyerek kiegyensúlyozott nevelésének biztosítására, és három: alkalmas a gyerek családjába történő visszakerülésének elősegítésére.

A különleges hivatásos nevelőszülő legalább három, legfeljebb öt gyermek és fiatal felnőtt együttes ellátását biztosíthatja. A módosítással a különleges szükségletű gyermek után járó nevelési díj és a külön ellátmány a 3 év alatti gyerek esetében is megilleti a nevelőszülőt, hivatásos nevelőszülőt.

A különleges szükségletű gyerek után járó nevelési díj összege a módosítás következtében megemelkedett 5700 forinttal, 34 200 forint/hóról 39 900 forint/hóra. A különleges szükségletű gyerek után járó külön ellátmány összegét is megemeli a javaslat, mégpedig 8550 forint/hóról 9975 forint/hóra.

Ezek a gyermekvédelmi törvény legfontosabb változtatásai. A családok támogatásáról szóló törvény módosításáról pedig csupán annyit szeretnék elmondani, hogy tényleg a legfontosabb része az, hogy a gyes folyósításának idejét két évről visszatette három évre, és mindenképpen lehetőséget ad arra, hogy egyéni körülményeikre tekintettel a szülők eldöntsék, hogy mikor akar az édesanya visszatérni a munkaerőpiacra.

Még talán annyit, hogy a gyermekgondozási segély mellett folytatható kereső tevékenység szabályainak változásával összhangban módosulnak a nagyszülők gyermekgondozási segélyére vonatkozó rendelkezések is. A nagyszülő keresőtevékenységet továbbra is a gyermek 3. életévének betöltését követően, de a napi 4 óra helyett napi 6 órát meg nem haladó időtartamban folytathat.

Az mindenképpen nagy segítség, hogy a javaslat bevezeti az örökbefogadói gyermekgondozási segély jogintézményét, és így lehetővé válik, hogy a 10. évét be nem töltött gyermek örökbefogadását követően az örökbe fogadó szülők valamelyike 6 hónap időtartamban akkor is igénybe vegye a gyest, ha az általános szabályok szerint, például a gyerek életkora miatt arra már nem vagy 6 hónapnál rövidebb időre lenne jogosult. És az örökbefogadói gyesben részesülő személy is heti 30 órát meg nem haladó időtartamban folytathat keresőtevékenységet.

Azon kívül van még egy javaslat, amit szeretnék megemlíteni. Az Alkotmánybíróság döntésének megfelelően a javaslat előírja, hogy az anyasági támogatást a Magyar Köztársaság területén jogszerűen tartózkodó és terhesgondozáson való részvétel feltételét teljesítő anyáknak állampolgárságra tekintet nélkül biztosítani kell.

Arról pedig már szó volt, hogy ha a szülők elválnak, és a bíróság a gyermek elhelyezésénél akként dönt, hogy egyenlő időszakokban felváltva gondozzák a gyermeket a szülők, akkor a javaslat lehetővé teszi, hogy a családi pótlékot egyenlő arányban, de két jogosult számára folyósítsák abban az esetben, ha a szülők bírósági döntés alapján megosztva, de egyenlő időtartamban gondoskodnak gyerekükről.

A szociális törvény említett módosításai emberközpontúak, azt mutatják, hogy igyekszünk felebarátainktól annyi nyomorúságot elvenni, amennyit csak lehetett, amennyit csak tudtunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Nyakó István, az MSZP képviselője.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon nagy tisztelettel, képviselő asszony, én ismerek egy másik Giesswein Sándort. A Horthy-rezsim alatt, főleg annak kezdeti éveiben, hiszen utána sajnos elhunyt, rendkívül jó kapcsolatokat ápolt az akkori szociáldemokratákkal, ezért saját egyházán belül el is szigetelődött, ha jól tudom. Sőt mi több, csak korai halála akadályozta meg az akkori egyházi vezetőket abban, hogy ne fosszák meg egyébként egyházi hivatalaitól. Ő mondta valahol azt, hogy ahol nincs társadalmi igazságosság, ott nincs társadalmi béke.

És milyen igaz ez! Csak gondoljon az 1 százalékos adóra, hogy kinek kedvez, illetve az adórendszeren keresztül megvalósuló családtámogatási rendszerre. Hol van ebben a társadalmi igazságosság? A milliárdok most meg a gazdagokhoz mennek. Hol lesz itt a társadalmi béke?

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Felszólalása következik Mirkóczki Ádám, a Jobbik képviselője. Képviselő úr, öné a szó.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem akartam kétpercesekkel szétzilálni ezt a magas röptű mondanivalót, és azt kell mondjam, engem egészen meghatott a szocialisták ilyen nagy fokú aggodalma az elesettek iránt. Ha az elmúlt 8 évben vagy 20 évben nem ebben az országban éltem volna, akkor elhinném, hogy az MSZP maga a szociális érzékenység Dávid-szobra; így inkább azt mondanám, hogy a Laokoón-csoport jut eszembe, annak is inkább a tekergő része. Ennyit erről, nem szeretnék minden egyes kétpercest kielemezni. (Dr. Varga László folyamatosan közbeszól.)

Inkább arra fordítanám a hangsúlyt, hogy a Jobbik részéről elég markáns és határozott kritikák hangoztak már el az előttünk fekvő javaslattal kapcsolatban. Én egy kicsit más szemszögből közelítek, tán egy kicsit kevésbé leszek kritikus. Azt mondanám, hogy végre, sok-sok év után egy irányváltás történik ezen a területen, a szociális szférában, mindenképp üdvözlendő. Tehát végre az a gyakorlat, ami eddig működött, egy kicsit megbomlani látszik, noha a kritikáink elsősorban azt érintették, hogy annak hatásfoka és bátorsága talán nem kellően elég. Ami mindenképp üdvözlendő általunk, az az, hogy egy picit változtat azon a szemléleten, amely már-már beágyazódott a magyar társadalomba, tekintettel arra, hogy egyes rétegek, sőt tömegek képesek voltak életmódot kialakítani a jelenlegi szociális segélyezési rendszerben. Itt a változtatás mindenképpen egy nagyon fontos folyamatot indíthat el, amely igazán a társadalmi integrációt szolgálhatja. Ez pedig az, hogy az egyén valamiképpen ösztönözve legyen arra, hogy ne elégedjen meg azzal, hogy alanyi jogon kapok bizonyos juttatásokat.

Z. Kárpát Dániel képviselőtársam elmondta, hogy megint a feltételes móddal van a baj. Nem féltem, mondjuk, a helyi önkormányzatokat, mert szerintem nagyon is fogják tudni, hogy ki az, akinél jogos elvárás az, hogy adott esetben rendbe tegye a környezetét, és ki az, aki tényleg fizikális értelemben annyira elesett, hogy ezt nem tudja megtenni, de valóban jobb lenne egy hatékonyabb szabályozás vagy éppen egy szigorúbb szabályozás e tekintetben.

Az LMP részéről elhangzott a normatív és a diszkrecionális támogatások, nem is tudom, hogyan volt a pontos megfogalmazás, szóval a súlyponteltolódás. Mi egyetértünk azzal, hogy igenis kössük feltételekhez. Elég volt abból, ami az elmúlt évtizedekben kialakult, hogy bizonyos jogokat mindenki természetesnek vesz, holott kötelezettségek nem párosulnak hozzá. Mi jónak látjuk azt az elmozdulást, hogy igenis a feltételek mentén nyugodtan lehet aktivizálni a társadalom azon tagjait, akik nem tesznek semmit, noha minden szempontból alkalmasak lennének rá.

Az egyházakkal kapcsolatos megállapítás szintén elhangzott már részünkről. Mi támogatjuk ezt a szűkítést. Végre alkalmas lehet ez a passzus arra, hogy az egyházi köntösbe bújt különböző bizniszcsoportosulások ki legyenek szűrve, noha jól tudjuk, hogy nem ez a törvény fogja ezt meghatározni, hanem majd a készülendő egyházak bejegyzéséről szóló törvény. De mindenképpen fontos, hogy azokat a kiskapukat zárjuk be, amelyek lehetőséget biztosítanak a rossz szándékú gazdasági érdekből motivált csoportosulásoknak.

(21.00)

Ami az egyházi résszel kapcsolatban talán problémás vagy aggályos, ez inkább egy előítélet kíván lenni, de nem szeretnék ítéletet mondani természetesen, ez az Egyházi Fenntartók Tanácsára vonatkozik. Ez nincs egészen kibontva, hogy annak kik lesznek a tagjai, milyen úton-módon lesz valaki a tagja, és anélkül, hogy ítéletet mondanék, azt jól tudjuk, hogy eddig a minisztériumokban, a különböző minisztériumi szinten működő érdekegyeztetési tanácsok nem voltak igazán a hatékonyság mintapéldányai. Ezért jó lenne ezt egy picit konkretizálni, hogy funkciójának megfelelően tudja majd ellátni a feladatát.

Ennyit talán erről, és anélkül, hogy végigmennék azokon az érveken, amelyek már elhangoztak a mai este folyamán, néhányat azért én is kiemelnék, és itt egy picit talán kritikusabb hangot fogok megütni.

Az egyik: az előterjesztésben elhangzott a kormány részéről a családok védelme, hogy ez a javaslat a családok védelmét mennyiben segíti elő. Ez valóban így van, hathat így is, és ez pozitív, de mellette itt példaként a kilakoltatási moratórium volt az egyik támpontja ennek a felsorolásnak. Ezzel kapcsolatban azért jegyezzük meg, hogy egyrészt a kilakoltatási moratórium tavaszig szól - mi lesz a jövő év tavasza után ezekkel a bajba került családokkal? Aki - és nyilvánvalóan itt mindenki - követi a napi híreket, az jól látja, hogy a hitelkárosultak száma nagyon meredek pályán emelkedik, míg a moratórium megszűnése után nem tudni, hogy ezekkel a családokkal konkrétan mi lesz.

A másik pedig az, hogy valljuk meg őszintén, hiába van moratórium, amikor az erről szóló szabályozásnál kértük azt, hogy a bankoknak valahogy szabályozzuk le azt a lehetőségét, hogy mondjuk, a követelését továbbadja külsős cégeknek, akár őrző-védő, behajtó, bármilyen cégnek, ez nem történt meg, tehát ez sem állja meg feltétlenül a helyét, hogy a kilakoltatás most per pillanat szünetel Magyarországon.

Hogy ez a javaslat mennyiben hat a gyermekvállalásra és mennyire ösztönzi, nyilvánvalóan van pozitív hatása, ami mindenképpen támogatandó. De itt elsősorban talán az adókedvezménynek és az egykulcsos adónak lehet némi szerepe. Abban azonban mi vitatkozunk, ahogy az adótörvény vitájánál el is mondtuk, hogy valóban jelentős előrelépés az, hogy az adókedvezmény a gyermekekre nézve milyen pluszforrásokat jelent a családoknak. Viszont egy láncszem szerintünk hiányzik, egészen konkrétan az arányosság, hiszen három gyermeknél nagyon-nagyon komoly lehetőségek vannak egy-egy családnál pozitív értelemben, az egy gyerek is támogatva van, viszont az egyről a kettőre történő gyermekvállalást igazából nem segíti semmi, és ez a törvény sem.

A munka-segély viszonyáról már részben beszéltünk, és ezt mindenképpen azért tartom fontosnak ismételten kihangsúlyozni, hogy az, ami az elmúlt évtizedekben kialakult szociális háló, én minden olyan javaslatot támogatok, ami ezt a hálót nagyban felborítja vagy egy kicsit szétszabdalja, mert jelenleg tarthatatlan az, ami mára kialakult, egyre kevesebb adófizető és egyre több eltartott van mindemellett.

Mi azt mondjuk, hogy aki alkalmas bármiféle munkavégzésre és aktív gazdasági cselekvésre, az igenis tegye meg azt, amit jogosan vár el tőle a társadalom, és az állam csak ott segítsen - de ott igazán segítsen -, ahol valóban elesettekről van szó.

A technikai megoldásoknál most már elhangzott szerintem szinte minden frakció részéről az egyszerűsítés irányába, ez teljesen rendben van, ezzel nincsen semmi probléma, abszolút támogatandó.

Talán még az erőszakos bűncselekményekkel szembeni védelem a közfeladatot ellátó személyeket érintően: itt azért a kört egy picit lehetne még tágítani, hiszen ez is egy olyan óriási terület, amelynél a felsorolás lehetne egy picit hosszabb. Tehát ugyanúgy, amikor a Btk. szigorításánál kimaradtak például az orvosok, a mentősök, az egészségügyi dolgozók a közfeladatot ellátó személyek sorából, itt is lenne még mit felsorolni, és a módosító javaslatainkban szerepelni is fog ezen kör tágítása.

Úgyhogy én már tényleg nem szeretném megismételni azokat, amelyeket képviselőtársaim elmondtak, úgyhogy nagyjából ennyi lett volna. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a Jobbik számára ez az irány, ez a fordulat, ha nem is kellően és kellő mértékben elegendő, de mindenképpen támogatandó, és afelé hat, hogy valóban lesz változás a szociális rendszerben is. De mi arra biztatnánk elsősorban az előterjesztőt és a kormánypárti képviselőket, hogy egy picit többet, egy picit bátrabban és egy picit még inkább tabudöntögető módon nyúljunk ezekhez a kérdésekhez, nem válik ez hátrányára sem az országnak, sem a társadalomnak, sem pedig az érintetteknek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Vágó Gábor, az LMP képviselője.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mirkóczki képviselőtársamra szeretnék reagálni, hiszen szerintünk egy olyan kettészakadó társadalomban, és ráadásul az új adórendszerrel még inkább ezt a szakadékot növelve találjuk szembe magunkat, ahol igenis, nem lehet megengedni azt, hogy a szociális hálót felborítsuk, a szociális hálót szétszabdaljuk.

Mirkóczki képviselőtársammal ellentétben nekem vannak aggodalmaim az önkormányzatok azon jogával kapcsolatban, hogy ők határozzák meg azt, hogy akkor melyik portán van rend, és melyik portán nincsen. Ez a helyi kiskirályságokat, a helyi Döbrögiket erősítheti meg ismét.

Komolyan arról van szó itt, ebben a helyzetben, hogy ha nem adunk meg fix garanciákat, nem adunk meg intézményi garanciákat, hanem a helyi függőségi viszonyokra bízzuk rá ezt a döntést, akkor igenis azokat a helyi függőségi viszonyokat fogjuk megerősíteni, amit inkább gyengíteni kellene abból a szempontból, hogy ne az volna egy faluban a fontos, hogy ki mennyire van jóban a polgármesterrel, hanem az volna a fontos, hogy ki mennyit tesz hozzá a közösséghez.

Egyébként nem értünk egyet a kisegyházak társadalmi és szociális szektorban való feladatvállalásával kapcsolatban sem, hiszen például ott van a Baptista Szeretetszolgálat, amely a baptista egyházhoz kapcsolódik, és igen kemény munkát végeznek nap mint nap, igen kemény munkát végeznek az elesettek felkarolása terén. Habár itt lesz lehetőség valószínűleg, hogy akkor ők is kössenek a kormánnyal egy külön megállapodást, viszont ők nem számítanak történelmi egyháznak, és ugyanúgy van nagyon sok olyan civil szervezet, ami kőkeményen dolgozik azért, hogy ezen a társadalmi szakadékon legalább hidat verjen és tudjon segítő kezet nyújtani a rászorulóknak, és ők nem kerülnek ugyanabba a helyzetbe, mint az egyházak kerülnek.

Egy dologban viszont egyetértünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mirkóczki képviselőtársammal, hogy a nemzeti eszközkezelőt nem látjuk sehol, és a lakhatási problémáknak csak egy pontja oldódik meg, viszont nagyon sok kérdés pedig nyitva marad.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Lanczendorfer Erzsébet, a KDNP képviselője.

DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Elnézést kérek, de vissza kell térnem, és mielőtt Nyakó képviselőtársam bemocskolná Giesswein Sándor emlékét, el kell hogy mondjam, semmi köze nem volt a szociáldemokratákhoz, nagyon szigorúan kritizálta a szociáldemokratákat, ahogy már elmondottam, és nagy tiszteletnek örvendett egyházában, hazájában, egész Európában, és amikor meghalt, 67 éves volt 1923-ban, Mihályfi Ákos teológiaprofesszor temette, és a következőt írta le: "Ritkán láttam temetésen annyi embert, de nagy ember temetésén ennyi kis embert még soha nem láttam. És annak a sok kis embernek az arcáról tükröződő mélységes fájdalom győzött meg engem a leginkább arról, hogy valóban nagy embert temettem." Mihályfi Ákos teológiaprofesszor nagy tiszteletnek örvendett a saját egyházában.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Gúr Nándor, az MSZP képviselője következik két percben.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Lanczendorfer képviselő asszony, én most nem a mostani hozzászólására reagálnék, hanem az ezt megelőzőre. Azt gondolom, hogy szolidaritásról azok beszéljenek, akik akképpen cselekszenek. Két gondolattal alátámasztom, hogy miért teszem ezt.

(21.10)

Egyszerűen akkor és amikor olyan személyi jövedelemadó-rendszert fogadnak el, amely ebben az országban durván 3,8 millió emberből 3-400 ezer embert érint kedvezően, a tehetőseket, 3,5 milliót pedig kedvezőtlenül, vagy nem hoz kedvezőbb helyzetbe, akkor ne beszéljen nekem szolidaritásról. Akkor, amikor olyan családtámogatási rendszert működtetnek, vezetnek be, amely kapcsán egy dolgozó, dolgozó 100 ezer forintos bérrel - és sajnos sok ilyen ember van, főleg a hátrányos helyzetű térségekben, akik 100 ezer forintos bruttó jövedelemmel bírnak -, ember, aki három gyermeket nevel, az, ha jól számolok, havonta majd 170 forinttal fog többet kapni a családtámogatás rendszerén keresztül, azzal szemben, aki mondjuk, 500 ezer forintot keres, és 500 ezer forint keresete mellett 99 ezer forintot fog kapni. Úgyhogy, aki szolidaritásról beszél, az olyanfajta törvénykezést is szüljön, ami szolidáris azokkal, akik rászorultabbak, önmaguk mindent megtesznek azért, hogy a közösségükért, a közjóért a lehetőségükhöz illesztetten a legtöbbet hozzátegyék. Személyi jövedelemadó, családtámogatás, szolidaritás.

Köszönöm szépen. (Kontur Pál: Nyolc évig miért nem mondtál ilyeneket?)

ELNÖK: A következő felszólaló 15 perces időkeretben Ágh Péter képviselő úr, Fidesz. Öné a szó.

ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gúr képviselőtársam, azért ilyen nyolc év után eléggé hiteltelen ezeket a szavakat hallani öntől. Azt gondolom, lett volna lehetőségük, hogy arra, amiről beszélt, konkrét lépéseket tegyenek 2002-től 2010-ig. (Dr. Varga László: Konkrétumokat most már!) No, de visszatérve magára a törvényjavaslatra, kérem, engedjék meg, hogy így, a vita végéhez közeledve még egyszer összefoglaljuk azokat a pontokat, amelyeket rendkívül pozitívnak tartunk, én a fiatalok szemszögéből kívánom ezt megközelíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mindenkori magyar kormány feladata, hogy olyan környezetet teremtsen a fiataloknak, amelyben bátran tekinthetnek a jövőbe, bátran, hiszen tudják, hogy a jövő kihívásaiban számíthatnak az államra. Jelenleg az egyik legfontosabb kihívás a gyermekvállalás. Szükségesek ezért olyanfajta programok, lépések, amelyek ezt bátorítják. Lehetőleg minden fiatalban, későbbi szülőben már most ki kell alakítani azt a képet, hogy majdani családalapításuk az ország és a nemzet jövőjének záloga, amelyben számíthatnak a társadalom és a kormány támogatására.

A Fidelitas 2009-ben megfogalmazott ifjúságpolitikai stratégiája üdvözölte a Fidesz azon alapvetését, amely szerint a közösség legfőbb erejét, a családokat kívánta, kívánja megerősíteni. Az európai jobboldal pártjai is ezzel összhangban lévő véleményeket, programokat fogalmaztak meg az elmúlt években. A kormányalakítás óta eltelt hónapokban láthattuk, hogy a nemzeti együttműködés kormánya stratégiai célként tekint a családok támogatására. Nyilvánvalóan nem egyszerű megfelelni ennek a kihívásnak, hiszen a romló gazdasági állapotok mellett a családnak mint értéknek a megítélése is visszaesett az elmúlt nyolc évben. Mindezek együttesen demográfiai katasztrófához is vezethetnének.

A családalapítás támogatása érdekében átfogó lépéseket kell tennie a kormánynak. Ennek egyik eleme az előttünk fekvő indítvány. Az egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási, fogyatékosságügyi és foglalkoztatási törvények módosításáról szóló törvényjavaslat komoly ígéretet teljesít. A Fidesz-KDNP képviselői büszkén emelték ki a vitában azt az intézkedést, amelyet már sokan vártak. Sor kerül ugyanis a gyermekgondozási segélynek, azaz a gyes szabályainak a módosítására. Ennek folyósítási ideje két évről három évre áll vissza. A vonatkozó módosítás ismételten megteremti a szülők számára a lehetőséget, hogy egyéni körülményeikre tekintettel a gyermek hároméves koráig megválaszthassák a munkaerőpiacra való visszatérés számukra megfelelő időpontját. A Fidelitas többször is rámutatott arra, hogy mennyire fontos a gyermeknevelésben, a szocializációban az első három év. A javaslat ezért hozzájárulhat a családi összetartozás erősödéséhez, ezért feltétlenül üdvözölni tudjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Új reményeket ébresztett bennünk az örökbefogadói gyes jogintézményének bevezetése. Ahogy Lanczendorfer Erzsébet is rámutatott, a 10. életévét még be nem töltött gyermek örökbefogadását követően az örökbe fogadó szülők valamelyike hat hónap időtartamban akkor is igénybe veheti a gyest, ha az általános szabályok szerint erre már nem vagy hat hónapnál rövidebb időre lenne jogosult. Hallhattuk már képviselőtársainktól, hogy ez elősegíti a háromévesnél idősebb kisgyermekek hazai örökbefogadását.

Tisztelt Országgyűlés! Közhely, de tudjuk, hogy vannak olyan helyzetek, amikor segítenünk kell. Ennek szellemében valósul meg a gyermekétkeztetés kiterjesztése az általános iskola 8. évfolyamán tanuló rászoruló gyermekekre.

Segíteni azonban nem csak akkor kell, amikor valaki szükséget szenved, hanem amikor valakinek a jogait csorbítják. Nekünk képviselőként kötelességünk ezt megtenni. Ennek a gondolatnak a szellemében indítványozza a javaslat, hogy a gyermekmunka kitudódjon, megelőzésre vagy szankcionálásra kerüljön. A részletes indoklás is beszámol például arról, hogy gyermekmunkát vettek igénybe autópálya-építéseknél. Valóban, megdöbbenve olvastuk két éve, hogy egy-kétezer forintért toboroztak iskolásokat erre a célra. A legfiatalabb, újsághírek szerint csupán 10 éves volt. Ebből adódóan mindenképpen indokolt a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok között a munkaügyi hatóság feltüntetése.

Tisztelt Ház! Új szemlélet, új módszerek - mondta Kara Ákos és Talabér Márta képviselőtársam a vita elején. Szükség van ezekre, hiszen meg kell erősíteni a családokat, meg kell védeni a gyermekeket. A törvényjavaslat ebbe az irányba tesz lépéseket, amelyeket, azt gondolom, mindannyiunknak érdemes támogatnunk.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Lakatosné Sira Magdolna, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én igyekszem nagyon rövid lenni, de mégis ki kell emelni a törvénymódosításnak néhány olyan pozitívumát, amiről eddig nem volt szó.

Nagyon fontos pozitívumának tartom ennek a salátatörvénynek a jövedelem pontos meghatározásánál az őstermelők és a kistermelők jövedelmének a pontos meghatározását. Éppen az intézményi étkeztetésbe való bevonásuk segítését szolgálja ez, hiszen ez is egyfajta értékteremtő munkalehetőség, különösen a kicsi településeken.

Nagyon fontos pozitívumának tartom ennek a jogszabálynak azt, hogy a lakásfenntartási támogatásnál az egy főre eső jövedelem maximuma megemelkedik. Tehát ez is egy fontos lehetőség, különösen a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben.

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a térítési díj számításának megváltozása nem jelenti automatikusan azt, hogy az ellátást igénybe vevők számára is emelkedik a térítési díj, hiszen a szociálisan rászorulók számára lehetőséget biztosít továbbra is a jogszabály arra, hogy akár ingyenesen vagy kedvezményesen kapják meg az intézményi ellátást.

Én azt gondolom, hogy ezt a törvényt teljes mértékben áthatja a családok védelme, a gyermekek létbiztonsága, a közösségben való gondolkodás és a munka fontossága, ezért javaslom képviselőtársaimnak, hogy támogassák ezt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Megkérdezem az államtitkár urat. (Soltész Miklós jelentkezik.) Igen, megadom a szót. A vitában elhangzottakra Soltész Miklós államtitkár úr válaszol.

SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen ezt a hosszú vitát. Nagyon röviden pár gondolatot hadd mondjak el arról a világos politikáról, amit mi folytattunk az elmúlt években is és most is kormányon. Az egyik a családtámogatási rendszer kérdése, és ezen belül mindenképp fontos elem a családok megerősítése, illetve ezen belül a gyermekvállalás, és a gyermek fölnevelésének kérdését nagyon fontosnak tartjuk.

A másik, amit nagyon sokan hangoztattak, és köszönöm szépen, a támogatások és az elvárások rendszerének egyidejűsítése, hiszen az nem megy, hogy valakik támogatásokat kapnak, elvárások meg nincsenek, de nyilván az sem lehet, hogy csak úgy támasztunk valaki felé elvárást, hogy közben semmi segítséget szolidaritásban nem kap a társadalomtól.

És a harmadik elem, amit szeretnék kiemelni, és ennek fényében válaszolnék az egyik frakcióknak a fölvetett kérdésekre, az pedig a fenntartók adminisztratív terheinek a csökkentése, amit megcéloztunk, illetve a szabályok, a szabályozó rendszernek az egyértelművé tétele, világosabbá tétele, hogy mindenkinek könnyebb és egyszerűbb legyen, hogy az, amit ők tesznek, ne az adminisztrációról szóljon, hanem valóban az emberrel tudjanak foglalkozni.

(21.20)

A múltkori viszontválaszomnál úgy kezdtem, hogy szocialisták, Jobbik és LMP. Ha megengedik, most az LMP-vel kezdem, és nagyon röviden szeretnék a képviselő asszonyoknak és a képviselő úrnak válaszolni.

Vágó Gábornak csak annyit szeretnék mondani, jogos az a felvetése - és köszönöm szépen, hogy ezt mondta -, hogy a lakástámogatás rendszerét kibővítjük, és örülünk, hogy ezt önök üdvözlik. De azért szeretném jelezni, hogy ezzel egy kicsit ellentétes volt az a költségvetési módosítójuk, miszerint a távhő áfáját emeljük fel 5 százalékról 20 százalékra, hogy ezzel kiterjeszthessük a távhőtámogatás rendszerét. Ez egy kicsit ellentétes volt ezzel a gondolattal, de azért köszönöm szépen, hogy támogatta ezt a változtatást.

A civil és egyházi szervezetek léte, közreműködésük a szociális és gyermekvédelmi, valamint a fogyatékosügy területén nagyon fontos. Külön szeretném kiemelni, hogy mindannyiuk munkája nagyon fontos, azoké is, akik kétezer éve végzik a szociális munkájukat, és azoké is, akik csak néhány éve kapcsolódtak ebbe bele. Az más kérdés, hogy az a támogatási rendszer, ami kialakult Magyarországon, biztosan felvet bizonyos kérdéseket.

A bölcsődei férőhelyek növelésével, illetve a családi napközik kérdésével kapcsolatban mindig is hangoztattam, hogy az elmúlt időszakban ebben előrelépés történt, bármennyire is máshogy látták sokan. Európai uniós pályázatokon bölcsődei férőhelynövelés történt, és szeretném jelezni, hogy a költségvetésben pontosan ezért megemeltük a normatívákra szánt összeget - nem a normatívát, hanem a normatívákra szánt összeget -, hogy az emelt férőhelyszámot biztosítani tudjuk. A családi napközikben is elmozdulás volt az elmúlt években, és mi ezt szeretnénk erősíteni, mert jó elképzelésnek tartjuk, és nagyon sok helyen ez megoldás a gyermekek napközbeni elhelyezésére.

Ertsey Katalin képviselő asszony főleg a gyessel és az édesanyák munkahelyi elhelyezkedésével foglalkozott. Mi azt mondjuk, hogy a 30 órás munkahét egy olyan lehetőség, amely a rugalmas visszatérést jelentheti a gyesről a munkahelyre. Itt szeretném szocialista képviselőtársaimat picit emlékeztetni a gyes történetére: 1968-tól közel harminc évig nem lehetett a gyes mellett dolgozni. A Horn-kormány idején hozták be az önök elődei, akik itt ültek a parlamentben, azt a lehetőséget, hogy négy órát lehetett dolgozni, és véleményem szerint ez egy reális dolog volt. De amikor 2006-ban vagy 2007-ben nyolc órára felemelték a napi munkaidőt a gyes mellett, az már a gyes szellemével megy szembe. Kérem fogadják el azt a javaslatunkat, miszerint 30 órás munkahetet ajánlunk, engedünk meg a gyes mellett dolgozni, viszont figyelembe fogjuk venni - s a módosító indítványoknál erre mindenképpen igent fogunk mondani -, hogy azoknál, akik súlyos fogyatékossággal élőt, illetve tartós beteget nevelnek, meglesz a nyolcórás lehetőség, még akkor is, ha náluk logikusabb lenne, ha még többet lennének a gyermekek mellett, de azt kell mondanom, hogy ez a pénz, ez az összeg náluk még inkább jól hasznosul, ezért ezt természetesen támogatjuk.

A nők foglalkoztatására nagyon röviden visszatérve szeretném jelezni, való igaz, hogy ez a népesedéspolitika egyik nagy kérdése. Ezért mondtuk azt, hogy a gyes két évről három évre való visszaállítása egy lehetőség az édesanyák számára. A Benelux-államokban a gyermekvállalás növeléséhez egy nagyon fontos családpolitikai eszköz a nők foglalkoztatása. Mi ezért szorgalmazzuk leginkább a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét. E tekintetben egyetértünk Ertsey Katalin képviselő asszonnyal, mint ahogy azzal is, hogy az óvodai és a bölcsődei nyitva tartást az önkormányzatok a nyári szünetben lehetőség szerint hangolják össze. Ezért adtuk az ő felelősségi körükbe, hogy ők döntsék el, a fenntartott intézményeiket milyen nyitva tartásban üzemeltetik, hogyan küldik vagy engedik el szabadságra az ott dolgozó óvodapedagógusokat vagy a bölcsődében az asszonyokat.

A Jobbik képviselőinek a felvetéseire néhány dolgot hadd jelezzek. Teljesen jogos az a felvetésük, hogy még több elvárás és kötelezettség kell a támogatásokra. Pont ezért mondtuk azt, hogy nem mehet tovább az a szociálpolitika, az a támogatáspolitika, ami az elmúlt nyolc évet jellemezte. Néhány hónappal ezelőtt erdészetektől kértünk olyan lehetőséget, hogy rászoruló emberek gyűjthessenek hullott fát, és erre visszaküldtek egy olyan levelet, hogy néhány héttel ezelőtt volt már ilyen kezdeményezés az egyik erdészetnél, de - mint fogalmaztak - érdeklődés hiányában elmaradt a fagyűjtés. Ez nem mehet tovább! Ez az, amiről beszélünk, hogy ha a társadalom támogat társadalmi csoportokat, rászorultakat, szegényeket, olyan embereket, akiknek nagyon nehéz kitörni abból a társadalmi közegből, amiben vannak, akkor az elvárást fel kell támasztani, mert különben soha nem tudnak kikerülni abból a nehéz sorsból, amiben éppen vannak.

Ezért mondtuk azt, hogy a közfoglalkoztatás rendszerében szükséges a minimum egy hónapos részvétel bármilyen foglalkoztatásban - még jobb, ha három -, illetve fontos az, hogy - a régi szlogennel: tiszta udvar, rendes ház - a környezetét rendben tartsa valaki. Néhány évvel ezelőtt jártam az Ormánságban, mégpedig olyan településeken, amelyek hasonlók a Gúr Nándor választókörzetében lévő településekhez, és az egyik településen a polgármester úr, aki cigány származású, azt mondta, csak akkor adja ki a szociális segélyt, ha mindenki rendben tartja a házát és a belső udvarát is. A rászorultakat pedig, akik mozgásképtelenek voltak, úgy segítette, hogy odaküldte a közmunkásokat, és az egész falu, az egész település rendben volt, és úgy nézett ki, mintha mindennap végigsöpörték és végigtakarították volna. Tisztelt szocialista képviselőtársaim, higgyék el, hogy az alkotás teszi az embert emberré. Aki nem tud dolgozni, mert nincs rá lehetősége, attól igenis elvárható, hogy a közösség és a saját területén rendet tegyen, s akkor a közösség adhat neki támogatást, természetesen átmenetileg, mert valóban az a legjobb, ha munkát ad neki, ezzel én teljesen egyetértek.

Az ápolási díjjal kapcsolatban - amint egy interpellációs válaszban már mondtam - minimális lehetőségünk volt az emelésre. Szeretném jelezni, hogy nem 1000 forint, mert háromszintű ápolási díj létezik, a legsúlyosabb esetben 1300 forint az emelés, a középső, 28 500 forintnál 1000 forint, míg a 22 000 forintos szintnél csak 800 forint. Tisztában vagyok vele, hogy ez kevés. Azért küzdünk - és köszönöm szépen, ha minél többen mellém állnak ebben a kérdésben -, hogy az ápolási díjból élőknél, főleg az emelt szintűeknél minél magasabb legyen a támogatás, mert azoknak, akik ebből kénytelenek élni és ápolni a fogyatékossággal élő vagy pedig súlyosan beteg hozzátartozóikat, tényleg nagyon kevés ez a pénz. Azért szeretném jelezni szocialista képviselőtársaimnak, hogy önök ezt három éven keresztül nem emelték. Ezt a minimális díjemelést tehát ne becsméreljék le, ne mondják azt, hogy ez semmit nem ér, és csak szemkiszúrás. Tudom, hogy az 1300 forint havonta igazából nem sok, de ha tizenkettővel megszorozzuk, akkor még mindig több, mint amit önök adtak.

Mirkóczki Ádám képviselő úr egyházakkal kapcsolatos felvetésére csak annyit szeretnék reagálni, hogy teljesen igaza van, nem véletlenül indultunk el abba az irányba, hogy azt a többnyire civil szervezetekből átalakult ál- és bizniszegyházas folyamatot, ami egyébként a költségvetést csapolja, és elvonja a valóban ellátottaktól azt a pénzt, amit egyébként oda lehetne adni, ezt meg kell állítani. Nagyon sajnálom, hogy a szocialisták ehhez nem voltak elég bátrak a múltban. Egyébként volt egy kemény partnerük, az SZDSZ, amely emellett nyilván kiállt, és nem is engedte őket - ennyi felmentést azért hadd adjak a szocialistáknak -, de ezt a folyamatot mindannyiunk érdekében le kell állítani.

(21.30)

Teljesen egyetértek mindenkinek a véleményével, akik adott esetben még szigorúbb elvárást is várnának el. Én bízom benne, hogy a jövő év első félévében elkészülő új egyházi törvény ezeket a visszaéléseket - vagy idézőjelben visszaéléseket, mert lehetőség van jelenleg rá - vissza tudjuk szorítani. Éppen ezért nyilván az egyházi érdekegyeztető tanácsba azok fognak bekerülni, akik a támogatásra valóban jogosultak lesznek, akikkel eddig is egyébként, azt kell mondani, hogy a karitatív tanácson keresztül megvolt az együttműködés, és pozitív volt az együttműködés, még az előző kormánynak is, és azt gondolom, hogy nekünk talán egy kicsit most, a tragédiák következtében még inkább sikerült komolyabb kapcsolatot teremteni.

A közfeladatot ellátók körének további bővítésére én várom az észrevételét. A munkatársaimat közben megkérdeztem, hogy ha egyre gondolunk, akkor ott nem biztos, hogy meg lehet oldani, de ha vannak újabb gondolatai vagy javaslatai, én köszönöm szépen a javaslatát. Meg fogjuk gondolni, és adott esetben el is fogadjuk.

A családok védelméről kicsit itt kritikát mondott. Én azt szeretném önöknek elmondani, hogy az a lépés, amit most megtettünk, és ígéretként is megtettük, és kötelezettségként is megtettük, az egyik oldalról azoknak a családoknak támogatás és lehetőség, akik gyermekeket vállalnak, ez a gyes két évről három évre való visszaállítása. Amit én külön kiemelnék ezen belül, az az a majdnem hogy gesztusértékű lépés, hiszen csak egy-kétszáz szülőt érint, az örökbefogadói gyes. Itt azt szerettük volna jelezni, hogy minden gyermek érték, érték az a gyermek is, aki nem született meg, és adott esetben abortusszal pusztul el vagy hal meg, és érték az az öt-hatéves gyermek is, akit örökbe fogadnak, és legalább akkor az örökbe fogadó szülők, édesanya, édesapa, fél évet együtt tud vele tölteni. Az egybeszokás időszakát adjuk meg. Ez nem nagy költség, én ezt tudom, ez gesztusjellegű, de az értéket szeretnénk itt hangsúlyozni a gyermek mellett.

A másik pedig, amikor tőlünk azt kérik számon érdekes módon a szocialista képviselők, hogy mi a gazdagokat támogatjuk, akkor ők elfelejtik, hogy a 960 ezer legszegényebb, legrászorultabb honpolgárunk, honfitársunk, vagyis nem is honfitársunk, családok - mert ez körülbelül két-, két és félmillió családot érint - gáz- és távhőtámogatását, önök úgy döntöttek (Dr. Varga László: Állítsátok vissza.), hogy megszüntetik. Úgy döntöttek, hogy június 30-ával végleg megszűnik. (Dr. Varga László: Ti kormányoztok. Nem kell elengedni az adót.) Kár széttárni a kezüket, kedves képviselőtársaim, így döntöttek tavaly. Erre volt az a döntésünk, hogy ebben az évben folytatjuk a gáz- és távhőtámogatást, amikor önök ugyan kisöpörték a padlást szokás szerint, megszokásból, nem maradt már szinte semmi (Dr. Varga László: De maradt.), de azért mégis megkerestük azt a lehetőséget, hogy hogyan lehet év végéig a gáz- és távhőtámogatást fönntartani. Majd ezt követően jövő év április végéig fönntartjuk ugyanebben a rendszerben. Még egyszer hangsúlyozom, ez 960 ezer háztartást érint. A két legalacsonyabb jövedelmi kategóriában élőket támogatjuk. Amikor önök azt kérik tőlünk számon, hogy miért nem adunk többet a szegény embereknek, akkor én azt kérem önöktől számon, hogy miért vették el a szegény emberektől. (Dr. Varga László közbeszól.)

Amit még ehhez hozzátennék, és Vágó Gábor képviselő úr is ezt kiemelte pozitívumként, mi azért tettük át mindezt a lakásfenntartási támogatásba, mert tisztában vagyunk azzal, tisztelt szocialista képviselőtársaim, hogy ez nem elég, a másik oldalról meg voltak adott esetben visszaélések. Az önkormányzatoknak lehetőségük lesz, hogy ne csak gáz- és távhőtámogatást adjanak, hanem adott esetben fa-, olaj- vagy bármilyen más fűtéssel, de a nagyon szegény helyzetben élőket is támogassunk, illetve mondjuk, azok a visszaélők, akik bemennek, kitöltik a papírt, de közben meg nagy Mercedesekkel, "Merdzsókkal" járnak, hogy így fogalmazzak, nem biztos, hogy érdemes, hogy megkapják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ez az a szociálpolitika, ami kettéválasztja a rendszert, az egyik oldalról kettéválasztja, mert igenis a szegénységben élőket, a nyomorban élőket, akiknek a száma az elmúlt nyolc évben mérhetetlen nagy százalékban nőtt, így segítjük, a családpolitikán keresztül pedig a családtámogatást, a gyermek megszületését és a gyermek felnevelését segítjük.

Befejezésül csak nagyon röviden: Gúr Nándor képviselőtársamnak köszönöm szépen a helyesbítést, valóban 64-65 milliárd forintot teszünk a jövő évi támogatási rendszeren belül a közfoglalkoztatásra. Szeretném hangsúlyozni, és köszönöm, hogy kijavított, mert valóban tévedésből 55 milliárdot mondtam, az 55 milliárd valahogy azért maradhatott bennem, mert önök tényleg ennyit adtak (Dr. Varga László: Jaj, ne már! Feleannyit adtok.), hiszen a rátra önök kiosztották anélkül, hogy bármit is kértek volna az emberektől, bármit is elvártak volna tőlük, mi pedig a bérpótló juttatáshoz ugyanennyi összeget teszünk hozzá. Legyen szíves megnézni a támogatási összegeket, és akkor rájön, hogy az a javaslat, amit egyébként a foglalkoztatási államtitkár úr beterjesztett, igenis pozitív, előrelépő, hiszen bevonja a közfoglalkoztatásba a kis cégeket, vállalkozásokat, hiszen eszközt is lehet vásárolni, amire önök nem adtak pénzt, és mindenféle olyan lehetőséget ad akár az önkormányzatoknak, akár a nagy állami foglalkoztatóknak, amellyel valóban a közfoglalkoztatást tényleg ki lehet terjeszteni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Befejezésül mindenkinek köszönöm a hozzászólását, köszönöm a kormány két frakciójának a támogató hozzászólásait, adott esetben, ha volt kritika, azt is, és köszönöm az ellenzéki pártoknak is a hozzászólásait. Az értékvilág jól elkülönült most is, ugyanúgy elkülönült, mint amikor múltkor a nők 40 éves nyugdíjazásának lehetőségéről beszéltünk. Ez önmagában nem baj.

Én a szocialista képviselőtársaimat abban szeretném megerősíteni, hogy volt önök között egy felszólalás, Varga László képviselő úr részéről, aki, ha más szemlélettel is nézte a családpolitikai támogatást és a gondolkodást, de kimozdult abból a fogságból, amibe önöket az itteni volt koalíciós partnerük, az SZDSZ húzta be. S ha valóban mi szociálisan, szociális szempontból, családi szempontból ezt az országot helyre akarjuk tenni - márpedig én azt gondolom, hogy ez mindannyiunknak a közös ügye -, akkor én köszönöm szépen a pozitív észrevételeiket is, és a negatív kritikájukat is. Be fogjuk építeni, hiszen az a törvény egyébként - csak szeretném megköszönni a civileknek, az egyházi fenntartóknak, az önkormányzati fenntartóknak - a közös észrevételeik alapján valósult meg, és módosítottuk azt a sok-sok módosítanivalót, ami itt az elmúlt évek során felhalmozódott.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm az államtitkár úr válaszát, és az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslatok érkeztek, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Cser-Palkovics András, Rogán Antal és Menczer Erzsébet képviselők, Fidesz, önálló indítványát T/1747. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/1747/188. számon megismerhették.

Kezdeményezem, hogy a részletes vitát a módosító javaslatok közötti tartalmi összefüggésekre figyelemmel két szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Felkérem Tarnai Richárd jegyző urat, ismertesse a vitaegységeket.