Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó módosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája a lezárásig.

(9.50)

A törvényjavaslatokat T/1378., valamint T/1379. számokon kapták kézhez a képviselők. A kijelölt bizottságok jelezték, hogy ajánlásaikat szóban terjesztik elő.

Most az együttes előterjesztői expozé következik; megadom a szót Cséfalvay Zoltán nemzetgazdasági államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A kormány 2010. október 18-án nyújtotta be az Országgyűléshez a T/1378. számú, a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot, amely a magán-nyugdíjpénztári tag után fizetendő 8 százalékos mértékű tagdíj magánnyugdíjpénztárba történő átutalásának átmeneti felfüggesztését teremti meg. Mivel ez a javaslat és ez a törvény a 2010-es költségvetést is érinti, ezért ehhez kapcsolódóan benyújtásra kerül a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szóló T/1379. számú törvényjavaslat is.

Nos, a javasolt módosítás lényege, hogy a 2010. év további, tehát novemberi és decemberi hónapjaiban, továbbá a 2011-es évben a munkavállalói nyugdíjjárulék magánnyugdíjpénztárakba történő átutalása felfüggesztésre kerül, és azzal megegyező járulékfizetés valósul meg a Nyugdíj-biztosítási Alap részére. A törvény elfogadása esetén a Nyugdíj-biztosítási Alaphoz 2010-ben az eddig tervezett összegen felül további mintegy 60 milliárd forint járulékbevétel folyik be, míg 2011-ben a költségvetési hatás mintegy 360 milliárd forintot tesz ki.

Tisztelt Ház! Fontos már most hangsúlyozni, hogy a kormány és a magyar állam nem csupán a jelenlegi munkavállalók jövőbeni nyugdíjáért és az ilyen célú megtakarításaiért visel felelősséget, hanem a már nyugdíjban lévő idős emberek nyugdíjának kifizetéséért is. A Nyugdíj-biztosítási Alapba a javaslatnak megfelelően befolyó nyugdíjjárulék ennek megfelelően teljes egészében a jelenlegi nyugdíjak kifizetésére kerül felhasználásra a javasolt jogszabálynak megfelelően. Az intézkedéssel biztosítható egyúttal az Európai Unió felé vállalt hiánycél betartása úgy, hogy a lakossági életszínvonal további csökkentését és a megszorító gazdaságpolitika káros következményeit elkerüljük. Mindannyian tisztában vagyunk vele, korábban is említettem: Magyarországon mindenki számára, tízmillió magyar állampolgár számára fontos és alapvető érdek, hogy a költségvetés vállalt hiányát erre az évre és a következő évre is tartani tudjuk.

Tisztelt Ház! A jelen javaslat nem érinti a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításának témakörét. Elkerülhetetlen ugyanakkor ebben az összefüggésben is jeleznem, hogy a kormány egyértelmű szándéka az állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépés lehetőségének megnyitása mindazon magán-nyugdíjpénztári tagok számára, akik a magán-nyugdíjpénztári rendszer elmúlt tizenkét évi tapasztalatai következtében biztos és kiszámítható nyugdíjra szeretnének szert tenni, és erre az állami nyugdíjrendszer keretében látnak nagyobb biztosítékot, vagy tömören fogalmazva: szeretnénk visszaadni az emberek számára a választás szabadságát nyugdíjaik tekintetében is.

Fontosnak tartom továbbá felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra a tényre, hogy jelenleg a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer keretében kifizetésre kerülő nyugdíjjáradék pontos mértéke, kiszámításának módja és technikája szabályozatlan. Ez azt jelenti, hogy a többpilléres rendszer keretében elsőként nyugdíjba vonulók - és ez 2013-ban már esedékes lesz - ma még nem tudják, milyen szabályok szerint kerül kiszámításra a nyugdíjuk. Ezen szabályok kidolgozása tehát elkerülhetetlen és nagyon sürgető feladat, amely egyben a nyugdíjrendszer egészét érintő kérdéseket vet fel. Mivel jelenleg sincsen hatályos szabályozás, ezért nem értelmezhető a kompenzáció kérdésköre sem, nincs ugyanis viszonyítási alap a kompenzáció meghatározására.

Mindezek ellenére rögzítjük, hogy a kormány által tett javaslat senkinek nem okozhat hátrányt, sem a jelenlegi nyugdíjasoknak, sem a mostani járulékfizetőknek. A fenti okok miatt a közeljövőben kidolgozásra kerülnek a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítására vonatkozó javaslatok is, amelynek első elemeként említhető az állami rendszerbe való visszalépés lehetőségének megnyitása.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Kérem a tisztelt képviselőket, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Tájékoztatom önöket, hogy minden kijelölt bizottságban kisebbségi vélemény született.

Megadom a szót Arnóth Sándor képviselő úrnak, a számvevőszéki bizottság előadójának. (Jelzésre:) Mivel Arnóth Sándor képviselő úr nincs a teremben, ezért megadom a szót következő felszólalónknak, Vágó Gábor úrnak, a bizottság kisebbségi előadójának. (Jelzésre:) Vágó Gábor úr sincs a teremben. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szégyelljék magukat!) Kérem, szíveskedjenek intézkedni.

Megadom a szót Kovács Ernőnek, a foglalkoztatási bizottság előadójának. Kovács Ernő képviselő úrnak adom meg a szót. Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS ERNŐ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság hétfői ülésén megtárgyalta a törvénytervezetet, és a többségi véleményt elfogadásra, tárgyalásra alkalmasnak tartja. Egyetértettünk viszont mindannyian abban, hogy a kormány a 2010-es 3,8 százalékos hiánycél elérése, illetve a 2011-es 3 százalék alatti hiánycél elérése érdekében olyan intézkedéseket tegyen, amely nem rontja az emberek életszínvonalát, és nem jár nagy adminisztrációs teherrel.

A törvénytervezet hat paragrafusa azóta komoly hullámokat keltett, hiszen a nyugdíjpénztári befizetés helyett járulékfizetés valósul meg a következő 14 hónapban a törvény elfogadása esetén. Ez azt is jelenti, hogy a három törvény által keletkezett befizetés állami kézbe kerül, a költségvetés hiányát pótolja, szükség van viszont arra, hogy a következő esztendőben december 31-éig ennek a jóváírását, illetve a beszámítását a kormány elrendelje vagy törvényben szabályozza.

Mire derült fény az elmúlt napokban? Arra, hogy az állam a nyugdíjpénztáraknak havonta körülbelül 30 milliárd forintot fizet be, ebből a 30 milliárd forintból mintegy 1,5 milliárd működésre megy el. Látható, hogy lényegesen rosszabbul hasznosul ez a pénz, mint az állami nyugdíjszektorban, hiszen ott a működési költségek lényegesen alacsonyabbak.

Az elmúlt 10-15 esztendőben a nyugdíjpénztárak vagyonának a növekedését is megvizsgáltuk, hogy milyen hozamok azok, amelyek keletkeztek. Látható, hogy vannak olyan nyugdíjpénztárak, amelyek a nulla- és az egyszázalékos hozam között mozognak, de a legjobbak is körülbelül az infláció mértékének az eredményét tudják csak produkálni.

(10.00)

Elgondolkodtató az is, ha egy idős nyugdíjas ember, aki a törvényi szabályozás szerint - hiszen az 55 év felettiek átléphettek a magánnyugdíjpénztárból az állami szférába - átlépett, akkor lényegesen magasabb pénzt kapott az állami nyugdíjkeretből, hiszen a tegnap esti riport alapján egy hölgy elmondta, 6 ezer forintot kapott volna a magánnyugdíj-pénztári befizetései alapján, az állam viszont ugyanennek az összegnek a jóváírása alapján 25 ezer forinttal emelte a nyugdíját.

Egyet kell tehát értenünk azzal, hogy további vizsgálatokra van szükség, meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az emberek eldöntsék, maradni akarnak - kortól függetlenül - a magánnyugdíjpénztáraknál, vagy pedig át akarnak lépni az állami nyugdíjjárulék fizetésének a teljességébe.

Kérem tehát a képviselőtársaimat, hogy ezt a rövid, de mégis nagyon lényeges törvényt a parlament előtt tárgyalják meg, és kérem az elfogadását. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, aki a bizottság kisebbségi véleményét ismerteti. Öné a szó.

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint Kovács Ernő képviselőtársam mondta, tegnap délután tárgyaltuk ezt a témakört a bizottság keretei között. Rengeteg kétely vette körül ennek a napirendi pontnak a tárgyalását. Gyakorlatilag a kételyek - csak címszavakban kerülnek említésre általam - olyanok voltak, mint ami fél évvel ezelőtt sokszor elhangzott: ha az országnak van egy hiteles kormánya, akkor az plusz 400 milliárd forintot jelenthet, hiszen a kamatterhek akkor nyilván csökkenni fognak. Most meg azt látjuk, mintha nem plusz, hanem mínusz 400 milliárd lenne. De ez fakad, mondjuk, az IMF-fel való, az Európai Bizottsággal való folyamatokból, a háromszori forintbedöntésből, sok minden egyéb másból is. Ennek a következménye, olybá tűnik, így már nem más, mint az, hogy a nyugdíj-megtakarításokhoz is hozzá akar nyúlni a kormány. Ráadásul úgy, hogy ezeket a pénzeket elveszi, és a pénzeknek a visszatőkésítéséről, a hozamok juttatásáról - mint államtitkár úr az előbbiekben szólt - nem tud korrekt, tisztességes választ adni.

Ha visszamegyünk az időben, akkor az látható, hogy 1998 januárjától működnek a magán-nyugdíjbiztosító pénztárak. Négy éve, ha jól emlékszem, akkor a Fidesz kormányzott, semmi baja nem volt ezzel a történettel. Valószínűsítem azért nem, mert nem volt benne közel 3000 milliárd forint, nem volt akkora vagyon, sok minden egyéb más. Most van benne 3000 milliárd forint. Ebből ki lehet szakítani, 14 hónapra fel lehet függeszteni az átutalásokat, számomra kicsit érthetetlen módon, mert amikor a postás a nyugdíjat viszi ki, akkor Mari néninek nem mondhatja azt, hogy majd október hozom vagy jövő tavasszal, vagy lehet hogy nem is hozom. Ebben a történetben az én megítélésem szerint az állam az APEH-en keresztül postás szerepet tölt be, és az a kötelessége, hogy az állampolgárok után vagy a vállalkozók által befizetett járulékteher 9,5 százalékból 8 százalékát a magánnyugdíjpénztárakhoz átutalják, ha ilyen szerződések vannak. Gyakorlatilag elvesz, és nem tudom másként értelmezni, csak úgy, hogy a politikai céljainak érvényesítéséhez célzottan veszi el mindezt.

Az állami nyugdíjfinanszírozásban való szerepvállalását kívánja csökkenteni az állam. Érthetetlen és elfogadhatatlan! Amikor 500-600 milliárd forint adott esetben egy esztendőben a nyugdíjfinanszírozás kiegészítése, akkor ezt most úgy akarják megoldani, hogy a magán-nyugdíjbiztosító pénztárak keretei közül az emberek által befizetett pénzekből 400 milliárdot csak úgy elvesznek, felfüggesztés címszó alatt, és azt követően lesz majd, ami lesz. Azt gondolom, ez egy abszolút nem jó érv. Ha pedig a hiánycél csökkentése okán teszik mindezt, akkor hiteltelenek Matolcsy miniszter és az ő kollégái azon nyilatkozatai, ami arról szólt annak idején, hogy 7 meg 7,5 százalékos hiánycélt tartanak szem előtt. Most pedig láthatóan ezért akarják ezeket a pénzeket kivenni, ugyan nem direkt, hanem egy lépcsőfokot beiktatva, kivéve a magánnyugdíjpénztárakból a pénzt, és betéve az állami finanszírozásba.

Hol van a jogbiztonság? Hol van a törvények tiszteletben tartása? Ahogy a Házszabályt, úgy a törvényeket sem muszáj persze tiszteletben tartani.

Mi van utána? Jön a svéd modell? Ami majd azt jelenti, hiszen ha nem akar az állam szerepet vállalni, hogy 20-25 százalékkal csökkennek a nyugdíjak? A belépő nyugdíjasok esetében meg adott esetben még nagyobb mértékű csökkenéseket elszenvedni? Látható, az első lépéseket önök megtették, a szociális biztonság felszámolása irányába a lécet már megremegtették.

Hitelesség tekintetében: azt gondolom, hiteltelen az a dolog, amikor az egyénektől elvesznek, az állami szerepvállalást csökkentik, bizonytalanságot keltenek. A Fidesz, amikor jött, a nyugdíjak tekintetében sokszor jól lépett, mínusz 19 ezer forintot könyvelt el, a törvényi előírásokat nem tartotta be, a nyugdíjemeléseket nem hajtotta végre. Most, amikor az infláció különbségéből származtatottan 1,1 százalékos mértékű nyugdíjemelést kell csinálni, akkor 0,6-ról beszél. De azt sem csinálja meg akkor, amikor a törvény előírja, novemberben, hanem januárra halasztja. Azért, mert ha akkorra teszi, akkor újabb 10-15 milliárdot tud elvenni a nyugdíjasoktól, hiszen a bázisalap más lesz. Azt gondolom, hogy helytelen ez az út.

Inflációkövetésről beszélnek. Az elmúlt nyolc évben az inflációkövetés felett 20-25 százalékos mértékű reálnyugdíj-emelkedésekről volt szó. Önök elvesznek a nyugdíjasoktól. De most már a nyugdíj előtt állóktól is el kívánnak venni. Zavart és kárt okoznak. És teszik ezt a nemzeti együttműködés jegyében, teszik ezt úgy, hogy szociális partnerekkel, nyugdíjasokkal, nyugdíj előtt állókkal nem tárgyalnak, plusz 400 milliárd helyett mínusz 400 milliárdot csinálnak, elvesznek, kirónak, beszednek, és mindezek mellett ezt, amit tesznek, a gazdagok, a tehetősek javára teszik, mert a személyi jövedelemadóból származó kifizetési kötelezettségeket ebből kívánják finanszírozni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Czunyiné dr. Bertalan Juditnak, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő asszony.

CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság az előttünk álló törvényjavaslatot szintén megtárgyalta, és a parlament számára általános vitára alkalmasnak találta, és kérjük is tisztelt képviselőtársainkat, hogy az imént már elhangzott súlyos érvek miatt a törvényjavaslatot támogassák.

A törvénymódosítás célját, ami itt az expozéban, illetve előttem elhangzott, nem kívánom ismételni, viszont a bizottságban elhangzott érvekből néhányat szeretnék figyelmükbe ajánlani. A törvénymódosítás céljából mindösszesen annyit, hogy ez a rendelkezés, illetve ez a módosítás a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket átutalja a társadalombiztosítási nyugdíjalapba, így kvázi járulékként kezelve fedezetet teremt nemcsak a jelenlegi, hanem a jövőbeni kifizetésekre is.

Mint tudjuk, az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy például 2008-ban a magánnyugdíjpénztárak 183 milliárdos mínusszal zártak, így a 19 magánnyugdíjpénztárnál lévő magánnyugdíjvagyon nem érte el azt a célt, amit korábban a hozamgaranciával a pénztárak vállaltak. Így azok, akiknek befizetéseik voltak, és nem kívánom az előttem szólókat ismételni, de mindenféleképpen a tagdíjakat kockáztatták, már az első kifizetéseknél mínusz 20 százalékot jelentettek azok számára, akik részesedtek a magán-nyugdíjpénztári kifizetésekből.

Elhangzott az is a bizottsági ülésen érvként, hogy a korábbi szocialista kormány azok számára, akik 2008. december 31-ig elérik az 52. életévüket, visszalépést biztosítottak. Ez a lehetőség akkor 102 ezer embert érintett, több mint 67 ezren éltek vele, és több mint 90 milliárdos bevételt jelentett a társadalombiztosítási alapba. Azt gondolom, hogy ennek a lehetőségnek a biztosítása, ami szintén elhangzott, garanciát jelent a befizetések korrekt és az állami alapban való kezelésének biztos hozamára.

Elhangzott érvként az is a mi oldalunkról, hogy ennek a rendelkezésnek vagy ennek a módosításnak a célja nem az, amit képviselőtársaink egyébként a bizottsági ülésen felhoztak, és többek között, mint ahogy ma ez már megtörtént, az adóreformmal összefüggésbe hozva megpróbálták összemosni ennek a módosításnak a lényegét. Csak ott dőlt meg ez az elmélet, hogy a tegnapi napon a szocialista képviselőtársaink részéről az is elhangzott, hogy nem csupán az adóreform általi esetleges hiányt akarja kezelni ezzel a kormány, hanem az is elhangzott, hogy már MOL-részvények vásárlására szeretnénk fordítani. Most akkor döntsük el, hogy mi a cél! De ha a bizottsági ülésen jelen lévő képviselőtársaim megerősítik, akkor ott elhangzott, hogy ez a bevétel a társadalombiztosítási alapot fogja növelni, nem pedig más bevételi forrásokat.

(10.10)

Így azt gondolom, hogy kellő garanciát nyújtanak azok a szabályok, amelyek valóban rövidek és lényegre törőek, és valóban azt a célt szolgálják, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbefizetéseket ilyen módon, erre a határozott időre megvédve biztos fedezetet nyújtsunk a jelenlegi nyugdíjkifizetéseknek, illetve a jövőbeni befizetésekre is garanciát jelentenek.

Elhangzott érvként a bizottsági ülés többségi oldaláról, hogy nem engedhetjük meg, hogy a magánnyugdíjpénztárak kockára tegyék tagdíjbefizetéseket, oly módon, hogy a pénztárak kezelési költsége meghaladja az állami nyugdíjalap kezelési költségét. Nem engedhetjük meg, hogy kockáztassuk a befizetők a nyugdíjasok pénzét, nem engedhetjük meg, hogy a nyugdíjrendszer biztonságát ilyen módon veszélyeztessük, ezért kellettek ezek a sürgős intézkedések, többek között ennek a törvényjavaslatnak a megszületése.

Azt gondolom, fontos dolog arra is emlékeztetnem önöket, hogy voltak olyan szocialista képviselők, akik 2009-ben a Bajnai-féle válságkezelési csomaghoz záradékot írtak, vagy azzal látták el. Akkor az önök frakciójában, illetve a volt kormányoldali frakcióban is megfogalmazódott egyébként a magánnyugdíjpénztárak államosításának lehetősége mint válságkezelési módszer. Azt gondolom, hogy ez a javaslat nem erről szól, mégis ehhez hasonló kemény kritikákkal illetik. Azt gondolom, hogy amikor Szanyi Tibor képviselő úr ezt a Bajnai-záradékot aláírta, akkor ezzel a javaslattal némiképpen egyetértve a mai napon, illetve a szavazáskor ezt a javaslatot a szocialisták részéről támogatni tudja.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két előadó megosztva ismerteti, összesen 5 perces időkeretben. Először megadom a szót Varga László úrnak.

DR. VARGA LÁSZLÓ, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Mivel rövid az időm, ezért rátérnék a megfogalmazott bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésére. Nyilván ott is elbeszéltünk egymás mellett, hiszen úgy látom, hogy egy komoly kommunikációs offenzívában van a kormányoldal, amelyben megrengetni nem nagyon lehet, mégis az MSZP-s képviselők a bizottságban úgy láttuk, hogy ez a kommunikációs offenzíva nemrég kezdődött el, hiszen nem is oly régen, még néhány hete Brüsszelben lobbiztak azért, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket el lehessen ismerni a költségvetés tekintetében. Addig mindenki renden volt a nyugdíjpénztárakkal, önök hangsúlyozták, hogy nem kívánnak ehhez a kérdéshez hozzányúlni; a boszorkányüldözés ezután kezdődött.

De miről is van szó? Havi 30 milliárd forint az a befizetés, amelyet a magánszemélyek meg szoktak tenni a magánnyugdíjpénztárakba; ez összességében majdnem 370 milliárdos volument jelent egyébként, és az eddigi megtakarítások elérik a 3000 milliárdos volument. Mi egyértelműen úgy látjuk - és ezt ismertettük is a bizottsági ülésen -, hogy a társadalompolitikai céljaik megvalósítása érdekében van erre szükség. Elhangzott Gúr Nándor képviselő úr szájából, hogy az árfolyamváltozások kapcsán, amelyeket az önök kommunikációs hibái okoztak, mintegy 400 milliárdos többletteher van az országon, és egyébként több mint 300 milliárdba kerül az új adórendszer, amely a felső középosztálynak és a gazdagoknak kedvez, tehát azt gondolom, ezért kell ezeket a befizetéseket lenyúlni.

Egyébként a központi költségvetés nemcsak ekkora nagyságrendű összeggel támogatja a nyugdíjkifizetéseket pluszban, hanem ez meghaladja az 550 milliárdos nagyságrendet. Úgy látjuk, hogy önök csak a befizetésekből kívánják a nyugdíjakat finanszírozni, magyarán, már kezdjük érteni, miért nem jöttek el a szociális bizottság múlt heti ülésére, amikor arról kellett volna beszélni, hogy mi lesz a nyugdíjkorrekcióval, mi lesz a méltányossági nyugdíjkassza megemelésével, vagy mi lesz Gúr Nándor javaslatával, amely a 40 év szolgálati idő utáni nyugdíjba menetel lehetőségét biztosítja mindenkinek.

Elhangzott az önök részéről, hogy biztosítják az önkéntesség lehetőségét, a választás szabadságát. Nem tudom, mi a választás szabadsága abban a tekintetben, hogy kivétel nélkül minden magánnyugdíjpénztár-tagnak - annak is, aki a későbbiekben magán-nyugdíjpénztári tag kíván maradni -, 14 hónapig lenyúlják a befizetését, egyébként úgy, hogy majd azokat kompenzálják, aki visszalép az állami pillérbe, mert ahogy önök mondták, bárki dönthet úgy, hogy rosszabbul járjon; ezeket önök mondták.

Lassan lejár az időm, úgyhogy majd folytatom a vitában. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Annyit még azért elmondanék, hogy értem én, hogy forradalom van, de hozzátenném, hogy én nem láttam a szavazólapon ezt a kérdést sem október 3-án, sem április 11-én, úgyhogy egy kicsit nagyobb társadalmi felhatalmazás kellene... (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Nem áll módomban tovább... Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Sneider Tamás képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportjából.

SNEIDER TAMÁS, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik Magyarországért Mozgalom részletesen leírta már a választási programjában, hogy mit kíván tenni a mostani kötelező magán-nyugdíjbiztosítási pénztárak ügyében. Én erről nem kívánok most részletesen beszélni, ezt megteszik majd párttársaim, de azt mindenképp le kívánom szögezni, hogy ennek a törvényjavaslatnak, ami most elénk került, bizony semmi köze nincs ahhoz, amit a Jobbik megfogalmazott a választások során.

Miről is van szó? Gyakorlatilag a kormány fél éven keresztül nem csinált semmit, a csodára várt, hogy a Mikulás majd valahonnan idehajít hozzánk 300-400 milliárdot, és ezzel betömi azokat a költségvetési lyukakat, amik keletkeztek; tudjuk, hogy miért keletkeztek természetesen, melyik kormány miatt. A legnagyobb baj és bűn az, hogy ez alatt a fél év alatt nem tették meg azokat a lépéseket, amit a Jobbik már sokszor megfogalmazott. Úgy gondoljuk, hogy ez az éves szinten 360 milliárd forint körüli összeg gyakorlatilag eltűnik a nagy kalapban, semmi köze nincs ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer a továbbiakban életképes maradjon, és fennmaradjon.

Mi legfeljebb akkor tudnánk ezt teljes szívvel támogatni, ha ez a 360 milliárd forint a családtámogatások rendszerébe kerülne be, ugyanis tudjuk jól - szerintem mindenki, aki itt van -, hogy a legbiztosabb nyugdíjbiztosítás az ország jövője szempontjából az, ha gyermekek születnek, és lesznek, akik megtermelik az értékeket a jövő nyugdíjasai számára. Ez nem fog megtörténni ezzel az intézkedéssel, tehát semmiképp sem tudunk ezzel egyetérteni, hogy ilyen módszerrel hozzák ezt elénk.

Ezenkívül még rengeteg olyan kérdést is felvet az előttünk álló javaslat, amiről idő híján később szeretnék még beszélni, néhány igazságtalan dologról, de azért már most megjegyezném, hogy ez a nyugdíj-biztosítási rendszer, a nyugdíjszámítás módszere is rendkívül bonyolult. Ezzel az intézkedéssel, ezzel a 14 hónapos intézkedéssel gyakorlatilag még bonyolultabbá tesszük a kiszámítás módszerét. Mi lesz például azokkal az emberekkel, akik rokkantnyugdíjasokká válnak ezalatt az időszak alatt? Honnan fogják pontosan kapni a nyugdíjukat: az állami vagy a magánrendszerből? Ez rengeteg, rengeteg kérdést vet fel, és még bonyolultabbá teszi az egész rendszert.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Szatmáry Kristóf képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának.

Öné a szó.

SZATMÁRY KRISTÓF, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A tegnapi nap folyamán a gazdasági és informatikai bizottság együttes vitában megtárgyalta a két törvényjavaslatot, és 25 igen szavazattal, 5 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül támogatta az előterjesztések általános vitáját.

A vitában még egyébként az általános vitát ellenzők között is elhangzottak olyan érvek, amelyeket talán itt fontos elmondani, és leszögezni ennek a vitának az elején, ez pedig az, hogy még a magán-nyugdíjpénztári rendszert megalkotók vagy azok egy része számára is kudarc a magán-nyugdíjpénztári rendszer 12 éves működése, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem hozta azokat a hozamokat, amivel kalkulálva ezeket a nyugdíjpénztári rendszereket létrehozták.

Az is egyértelműen elhangzott a vitában - és ez is az általános vita melletti érvként hangzott el -, hogy amellett, hogy a magánnyugdíjpénztárak rendszere nem váltotta be a hozamokat, igazából kevés állami kontroll mellett és nagyon magas díjakkal, mondhatni, az emberek pénzének pazarló kezelésével működik. Európai viszonylatban, de akár az állami nyugdíjrendszerhez viszonyítva is az az 5 százalékos kezelési költség, ami éves szinten 15 milliárd forint hasznot, jövedelmet jelent a magánnyugdíjpénztárak menedzsmentjeinek, példátlan és pazarló ahhoz képest, hogy ezt az emberek a 8 százalékos adójukból fizetik be. Egyértelművé vált tehát a vitában, hogy ez egy rosszul működő rendszer, ehhez a rendszerhez hozzá kell nyúlni, mert az emberek pénze nincs jó helyen.

Egyébként az elhangzottak kapcsán annyit hadd tegyek hozzá, hogy nagyon érdekes az az érvelés, amikor itt az emberek pénzét féltik a mostani lépéstől, az emberek pénzének lenyúlásáról beszélnek, mert aki ez ellen a javaslat ellen van, és a mostani nyugdíjrendszer fenntartását támogatja, az pontosan azt támogatja, hogy ezek a nyugdíjbiztosítók továbbra is évi több tíz milliárd forintot tegyenek zsebre egyébként az adófizetők pénzéből, jóval többet, jóval nagyobb költséggel működve, mint ahogy azt az állam képes egyébként működtetni.

(10.20)

Ezen túl az is elhangzott a vitában, és ezért is támogatta több frakció is, egyértelművé vált, hogy itt nem arról van szó, hogy ezt a pénzt máshová kívánja tenni a kormány vagy az előterjesztés, nem arról van szó, hogy máshová akarja felhasználni, hanem pontosan arról van szó, hogy sajnos azt kell mondani, hogy egy jobban működő rendszerbe kívánja átirányítani az évi 360 milliárd forintot.

Egyébként a vitában az is elhangzott, és erről is érdemes azért beszélni, hogy ez az egész magánnyugdíjrendszer azon túl, hogy rosszul, hatékonytalanul működik, uniós szinten Magyarországnak kárt okoz. Erről itt szó volt a vitában. Sajnos, annak idején ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer úgy lett megalkotva nyugat-európai minták hiányában, hogy egyébként ezeket a befizetéseket az állami költségvetés hiánya szempontjából nem lehet elszámolni. Tehát Magyarországot rosszabb helyzetbe hozzák. Egyébként ez is része az egésznek.

Elhangzott az is egyébként, vannak, akik azzal riogatnak, hogy ez esetleg nem Unió-konform és nem engedné az Unió ennek a lépésnek a meghozatalát, elhangzott a kormány részéről a bizottságban - egyébként van erre uniós példa - többek között Észtország példája, amely nemhogy egy ilyen lépésben, hanem az euró bevezetésének kritériumai teljesítése miatt hozott egy ilyen döntést, ugyanilyen hosszabb időszakra vonatkozóan, és az Unió ezt számukra teljes mértékben jóváírta. Tehát van olyan példa Magyarország előtt, amit az Unió is jóváhagyott, tehát azok az érvek sem igazak.

Összességében tehát a bizottság arra az álláspontra jutott 20 igen szavazattal, 5 ellenében, hogy egy rosszul működő rendszerről van szó, egy olyan rendszerről, amit meg kell reformálni. Van egy aktuális helyzet, ami az uniós elszámolás miatt ezt sürgetővé teszi, és ennek a folyamatnak az első és meghatározó lépése az a törvényjavaslat, ami itt most előttünk fekszik, és alapvetően az emberek pénzének védelme érdekében.

Ezért a Fidesz-frakció és a gazdasági bizottság is támogatta ezeket a javaslatokat, és kérjük a képviselőket is, hogy támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Kovács Tibornak, aki a gazdasági bizottság kisebbségi véleményét ismerteti.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság ülésén számos kérdés fogalmazódott meg a törvényjavaslattal kapcsolatban. De mielőtt erről számot adnék, azért szeretném korrigálni Szatmáry Kristóf képviselőtársamat, aki azt mondta, hogy még az ellenzők is azt mondták, hogy a magánbiztosítók eddigi működése kudarcos lenne. Mi ilyet nem állítottunk, sőt ennek az ellenkezőjét fogalmaztuk meg. Ezért kérem képviselő urat, hogy itt a plenáris ülésen olyat ne mondjon, ami a bizottsági ülésen nem hangzott el.

Az első kérdés az volt, hogy miért éppen most kerül sor erre a törvényjavaslatra, különösen a tekintetben, hogy eddig a Fidesz-frakció és a kormány részéről semmiféle kritika nem fogalmazódott meg, és semmiféle kinyilatkoztatás és szándéknyilatkozat arról, hogy a magánbiztosítók működésével kapcsolatban bármiféle fenntartásaik lennének.

Ezek, amit hallunk most már egy-két napja, hajánál előrángatott vélemények, és semmiféle alapjuk nincs ezeknek a véleményeknek, majd erre vonatkozóan is visszatérek.

Természetesen már megszoktuk, hogy a Fidesz ilyen súlyú, 400 milliárd forintot érintő törvényjavaslat kapcsán sem egyeztetett az érintettekkel, nem egyeztetett senkivel, akivel egyeztetnie kellene. Nem volt ismert sem az Állami Számvevőszék, sem a Költségvetési Tanács véleménye a javaslattal kapcsolatban. De úgy gondolom, hogy az azóta eltelt időben kiderült, hogy miért nem egyeztet a Fidesz. Azért, mert azok az állítások, amelyeket megfogalmaztak, nem állják meg a helyüket, hiszen a Biztosítók Szövetsége ezt követően nyilatkozatot tett, és elmondta, hogy például az az állítás, hogy hatékonytalanabbul működtek volna a magánbiztosítók, mint az állami biztosítórendszer, nem állja meg a helyét, nem igaz ez az állítás.

Nem igaz az sem, amit itt megfogalmaztak, hogy a tagok túlnyomó többsége kötelezően, a törvény erejénél fogva lenne tagja ezeknek a biztosítóknak. A többség önkéntesen lépett be, és olyan érdekek mentén is, hogy például ezt a nyugdíjat lehet örökölni, míg az állami nyugdíjat nem lehet örökölni. Tehát számos előnye van ennek a nyugdíjrendszernek, és tudjuk, hogy három pillérből áll ez az egész nyugdíjrendszer. Most ezt akarja ellehetetleníteni és felborítani a Fidesz.

Amikor megkérdeztük, hogy egyébként ezeket a forrásokat mire kívánja felhasználni a kormányzat, elmondta, hogy a nyugdíjkasszába akarja beletenni. De akkor megfogalmazódik a kérdés, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, ami a költségvetésben benne volt, hogy a költségvetés kiegészíti a társadalombiztosítási alapok hiányát, hogy akkor ezek szerint nem akarják kiegészíteni. Ebből a pénzből akarják kiegészíteni, és a költségvetés azon forrásait, amit erre kellett volna használni, azt valami másra fogják felhasználni. Tehát nyilvánvaló, hogy más szándéka van a kormányzatnak, mint amiről beszélt.

Nem jelöli meg a törvényjavaslat, hogy hogyan akarja kárpótolni azokat az embereket, akiknek az egyéni számlájáról... - mert itt egyéni számláról szól a történet, itt mindenféle handabandázás történt a tekintetben, hogy ellopták a betétesek pénzét, mindenkinek a saját számláján tartják nyilván a pénzét. Tehát messze nem igaz az az állítás, amit megfogalmaztak, de egy szó nem hangzik el arról, hogy hogyan akarják kárpótolni.

Én már elég idős vagyok ahhoz, kedves képviselőtársaim, hogy emlékeztessem önöket, hogy az '50-es években volt egy ehhez hasonló kormányzati akció, amit békekölcsönnek neveztek annak idején. Akkor is beszedte az állam a pénzt, és teljesen bizonytalan volt, hogy mikor és hogyan fogják a tulajdonosoknak visszaadni. Na most, ez a javaslat nagyon-nagyon hajaz az akkorira, a rossz emlékű békekölcsönre, amire valószínűleg már sokkal kevesebben emlékeznek ebben a Házban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportja, illetve a kisebbségi véleményt megfogalmazók a javaslatot alapvetően alkotmányellenesnek tartják, ezért nem tudtuk támogatni, és kérem önöket, hogy fontolják meg, hiszen nagyon-nagyon sok magyar állampolgárnak, közel 3 millió magyar állampolgárnak okoznak kárt ezzel a javaslattal, és többek között az Európai Bizottság véleményét sem kérdezték meg ezzel kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy e tekintetben is lehetnek még problémáik.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi kérdésben kért szót Szatmáry Kristóf képviselő úr. Megadom a szót.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm a szót. Csak Kovács képviselőtársamnak válaszolnék azon felvetésére (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban. - Dr. Vadai Ágnes: És mi az ügyrendi?), hogy én itt talán nem idéztem volna pontosan. Személyes megtámadtatás miatt kértem szót egyébként, mert képviselőtársam azt állította, hogy nem mondtam igazat. (Dr. Vadai Ágnes: Ez nem ügyrendi kérdés!) De ezt annak tudom be, hogy nem figyelt oda a bizottsági ülésen. Felolvasnám Baja Ferenc jegyzőkönyvbe mondott szavait: "Nincsenek illúzióim... (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Elnök úr! Ez nem ügyrend!) Én meghallgatnám; ha ön azt állította rólam, hogy nem mondok igazat, akkor kérdezze meg képviselőtársát, hogy mit mondott. Azt mondta, szó szerint idézem, hogy "Nincsenek illúzióim, és én magam egyáltalán nem vagyok elégedett a magánnyugdíjpénztárak működésével vagy adott esetben a menedzsment hatékonyságával."

Köszönöm szépen. Baja Ferenc mondta. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Ez nem ügyrendi kérdés, ez a kérdés személyes érintettséget érint. A szükséges dokumentumok felmutatását és ismertetését követően kérem, hogy a bizottságon belül szíveskedjenek ezeket a kérdéseket rendezni. A dokumentumok rendelkezésre állnak.

Tisztelt Országgyűlés! Most pedig folytatjuk munkánkat, és megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, aki a számvevőszéki bizottság előadójaként a bizottság kisebbségi álláspontját ismerteti.

VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A jelen lévő törvényjavaslattal a legnagyobb probléma, hogy akkor van az állampolgároknak bizalma a nyugdíjrendszerben, ha ez egy állandó dolog. Ha a nyugdíjrendszert folyamatosan változtatják, koncepciótlanul és nem rendszerszintű változásokat hoznak, mint most, jelen esetben, akkor az állampolgároknak az államba vetett bizalma kérdőjeleződik meg.

Egy másik fontos dolog megjegyezni, hogy nincsen szükséghelyzet. A bankadók, a szektorális adók befoltozták azokat a költségvetési lyukakat, amit esetlegesen itt hagytak ránk, de ez sincsen biztosítva.

A harmadik legfontosabb probléma, hogy nincsen kárpótlás, csak elvonás.

(10.30)

A negyedik legfontosabb probléma, hogy nem látni mi lesz azokkal, akik a magánnyugdíjpénztárba fizettek be, és a következő 14 hónapban mennek nyugdíjba. Hogyan látják viszont ők majd ezt a pénzüket? A pénztárak ellehetetlenülésének kockázata is elég erősen felmerül. És mi lesz majd az eddig megtakarításokkal? Hiszen hallhattuk a magánnyugdíjpénztáraktól, hogy egyszerűen nem tudják majd ezen befizetések hiányában a meglévő tőkét sem forgatni.

Az eljárással vannak a legnagyobb problémák. Az állam beleszól egy független polgári jogi viszonyba, olyan szereplőként, amelyik azt mondja, hogy ezentúl nem úgy van, ahogy ti ezt megbeszéltétek, hanem úgy van, ahogy én akarom. További probléma, hogy az alkotmányellenesség kérdése is fölvetődik. A jogállamiság elvében foglalt bizalomvédelem, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértő klauzula ugyanúgy fölmerül, hiszen teljes mértékben hátrányt szenvednek azok, akik most befizetik a magánnyugdíjpénztárba a járulékukat, viszont nincs biztosítva jelen esetben az, hogy miként látják viszont ezeket a befizetéseiket, mert a kormány ismét nem a szinkronitás elvét alkalmazta, hanem először elvesz, és majd később mondja meg, hogy hogyan adja vissza.

Köszönöm a szót.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági állásfoglalások ismertetésének végére értünk.

Az elfogadott napirend szerint most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezt követően az elsőként szólásra jelentkező független képviselő, valamint frakciónként egy képviselő 15-15 perces időkeretben fejtheti ki álláspontját.

A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselő ismerteti. Megadom a szót elsőként Szatmáry Kristóf képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy teljesen jogosan egy nagyon fontos és egy nagy rendszerhez kapcsolódó két törvényjavaslat általános vitájára kerül most sor, ami, szögezzük le az elején, csak egy részét érinti ennek az átalakításnak, és valószínűsíthetően további lépések szükségesek ahhoz, hogy ezt az egész rendszert átalakítsuk. S ha már erről a rendszerről beszélünk, akkor hadd említsük meg azt, hogy ez a rendszer talán az egyik olyan utolsó nagy rendszer, amit lehetne akár az MSZP hagyatékának, a gyurcsányi szellemiség hagyatékának is nevezni. És nem ok nélkül lehetne így nevezni, mert ez a rendszer magán viseli azokat a jegyeket, amelyekkel többek között az elmúlt nyolc évben is kormányoztak.

Mik azok a jegyek, amelyek fölismerhetők a magán-nyugdíjpénztári rendszeren? Az egyik az, hogy rosszul működik; ez elhangzott már korábbi felszólalásokban is. Több nemzetközi példát lehet hozni arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer, az akkori megalkotók elmondása vagy szándékai szerint is, akkor lenne jobb az állami nyugdíjrendszernél, ha minimálisan 2,3 százalék fölött lenne az éves hozama. Amit itt érdemes ezzel szembeállítani, az mondjuk, az állampapírkötvények hozama, ami nagyjából az állami nyugdíjrendszer hozadékaként, mérőszámként elővehető. Ehhez a 3,2-hez képest az elmúlt 12 évben, írd és mondd, összességében 1 százalék... 1 százalék alatt volt a magán-nyugdíjpénztári befizetések hozadéka. (Kiss Péter, Puch László: Reálhozama. Az infláció felett.)

Nem elég az, hogy ilyen alacsony volt ezeknek a hozadéka, a rendszer úgy lett kialakítva, hogy azok a menedzsmentek, amelyek ezeket a portfóliókat kezelik, európai szinten is és az állami pénztárhoz képest is jóval nagyobb költséggel működnek, az éves befizetések közel 5 százalékát fordítják saját működésükre. Ez az 5 százalék azt jelenti, hogy annak a 3 millió néhány százezer embernek a pénzéből, a ki a magánnyugdíjpénztárakban van, és évente befizet 360 milliárd forintot, az ő pénzükből több mint 15 milliárdot használnak föl, ahelyett egyébként, hogy ezt az 5 százalékot beszámítanák a hozadékba. Teszik ezt úgy, összehasonlításként, hogy 2 százalék alatt van a működési költsége az állami nyugdíjrendszernek, és Ausztriában egyébként, ahol sokkal jobban szabályozzák a magánnyugdíjpénztárakat, 1 százalék körül van.

Tehát ki lehet azt mondani, hogy ha a magánnyugdíjpénztár-tagok nem is járnak jól a magán-nyugdíjpénztári befizetéseik után, vagy rosszabbul járnak, mint ha az államiba fizetnék, valakik igenis jól járnak ezzel, mert valakiknek, ha nyereség van, ha nem tud kimutatni nagy hozadékot, akkor is megkapja az éves 5 százalékos működési költségét. Ezért fölhívnám azon képviselőtársaim figyelmét, akik ezt a rendszert úgy egészében próbálják védeni, hogy nem a 3,2 millió befizető érdekeit védik elsősorban, hanem annak a szűk menedzsmentnek az érdekeit, amely a magán-nyugdíjpénztári befizetések után évi több tíz milliárd forintot zsebre tesz. És azt el kell dönteni mindenkinek a parlamentben, hogy kinek az érdekeit védi, a 3,5 millió magán-nyugdíjpénztári tagnak, akik egyszer nyugdíjat fognak kapni, vagy azok érdekeit, akik ezeket a pénzeket kezelik.

Egyébként, ha már itt tartunk, elhangzott itt más fölszólalásban is, hogy kísérlet volt arra az előző kormánynál - és meg lehet nézni a szavazási eredményt, ha valaki esetleg nem emlékezne rá -, önök, az önök kormánya, a Bajnai-kormány másfél évvel ezelőtt beterjesztett egy olyan javaslatot, ami lényegében úgy, ahogy van, magánkézbe juttatta volna, magánzsebekbe juttatta volna azt a 2700 milliárd forintot, amit ez a 3 millió ember az elmúlt 12 évben befizetett. Önöknek nem nagyon lehet reklamálni azért, mert most a 30 milliárdot ezektől a cégektől a garantált állami rendszerbe teszik be, amikor az önök szavazatával, ha átment volna a köztársasági elnöknél, ez a 2700 milliárd forint már a menedzsment zsebében lenne. Önöknek egy szavuk nem lehet arra, hogy ki hogyan akarja ezt a pénzt eltenni. (Taps a kormánypárti padsorokban és Jobbik soraiban.)

Visszatérve, szerintem a Ház nagy részében, még azoknál is, akik esetleg ellenzik ezt a rendszert, a Ház egyik vagy másik frakciója tekintetében abban egyetértettünk nagyjából, hogy ez a mostani rendszer nem jó. Ez a mostani rendszer pazarló, az emberek pénzét nem jól kezeli. Innentől kezdve értelemszerűen több lépésnek kell következnie, és a most előttünk fekvő két törvényjavaslat valószínűleg a lépések első sorába tartozik. Ezt követnie kell mindenképpen annak - és ebben teljes egyetértés van -, biztosítani kell azt, hogy aki az állami rendszerbe most a pénzét átteszi, az jóvá lesz írva, az emberek számára, a nyugdíjasok számára ez nem fog elveszni. Úgy gondolom, ez közös felelősség, és közös célja a Fidesz-frakciónak is.

Ki kell dolgozni azt a rendszert, teljesen egyértelműen, hogyan lehet törvényes keretek között a magán-nyugdíjpénztári tagok útját átvezetni vagy megkönnyíteni az állami nyugdíjalapba olyan módon, hogy senki nem járhat rosszabbul. Tehát azt a rendszert kell kidolgoznunk, azt a rendszert kell támogatnunk, amely lehetőséget ad minden egyes magán-nyugdíjpénztári tag számára, túl azon, hogy ezt a 14 hónapot mindenki számára jóváírják, de aki nem akar benn maradni a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, annak úgy fogjuk tudni biztosítani az átmenetelét az állami alapokba, hogy ne járjon rosszabbul. És nem utolsósorban, ugye, arra is kell majd időt szakítani, hogy aki ott akar maradni önszántából, és úgy gondolja, hogy ez a nyugdíjtőzsde vagy az a pénzkezelés, ami a nyugdíjbiztosítóknál folyik, az megfelelő, akkor is szükséges lesz az egész rendszer szabályozására, akár a menedzsmentdíjak, akár az egész működés átláthatóságának tisztázására.

(10.40)

Tehát amikor számon kérik azokat a kérdéseket, amelyek értelemszerűen ebben az egy törvényjavaslatban nincsenek benne, akkor értelemszerűen ezekről a kérdésekről mi is gondolkodunk, és ezeket a kérdéseket úgy kell megoldani, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok közül senki ne járjon rosszul.

Egyébként két dolgot azért itt érdemes még egyszer elmondani. Az egyik az, hogy értelemszerűen ennek az egész ügynek van egy másik vetülete is azon kívül, hogy látjuk, hogy ezen rendszerek nem működnek jól. Erre már utaltam itt a bizottsági beszámolóban is. Az egyik az, hogy egyébként Magyarországon sajnos pontosan amiatt, mert a magán-nyugdíjpénztári rendszerek ilyen formája ismeretlen az Európai Unió régi tagjai között, és egy teljesen új rendszer van, ezért az Európai Unió régi tagállamai nem is akarnak hallani arról, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetések összegét a költségvetési hiány tekintetében beszámítsák, ami Magyarországot egy különösen nehéz helyzetbe hozza az elkövetkező években, hiszen közös cél - és egyébként az egész második gazdasági akcióterv is arról szól -, hogy Magyarország elmúlt években elvesztett gazdaságpolitikai hitelét visszaállítsa a 2009-es és 2010-es hiánycélok tekintetében.

Még egyszer megemlíteném, létezik egyébként példa, többi európai példa is létezik, én egyet említettem, az észtek példáját. Ez azért érdekes egyébként, mert ott maga az Unió a maastrichti kritériumok szempontjából fogadta el a magán-nyugdíjpénztári átvezetések ilyen módon való megvalósulását, tehát semmi okunk azt eltételezni, hogy ezek a mostani törvényben szereplő lépések nem lennének EU-konformok.

Még egyszer, végezetül, a Fidesz-frakció részéről teljes mértékben támogatjuk a most benyújtott javaslatokat, értelemszerűen ehhez fognak kapcsolódni további jogszabályok, amik az egész rendszert kezelik, de összességében megállapítható, hogy egy olyan rendszerről, egy olyan örökségről van szó, ami rosszul működik, az emberek pénzét nem jól kezeli, az emberek pénzét ezzel a tervezettel egy biztonságosabb helyre irányítjuk, és egyébként meg költségvetési szempontból Magyarország kedvezőbb helyzetbe kerül. Ezért is kéri a Fidesz-frakció és egyértelműen kiáll amellett, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából, 10 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. SELMECZI GABRIELLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Tévénézők! Kedves Rádióhallgatók! A parlament plenáris ülésén most az az együttes vita folyik, amely arról a törvényről szól, amely jogalapot ad ennek az ominózus 30 milliárd forintnak az átirányítására, azaz megvédésére.

A nyugdíjvédelmi programnak ez az első lépése. Ezt a havi 30 milliárd forintot, amit ez idáig a magán-nyugdíjbiztosító pénztárak kaptak, most folyósítjuk egy biztonságos állami rendszerbe. Kár nem ér senkit, sőt megvédjük a pénzét, megvédjük a pénzét azoknak, akik majd szeretnének az állami nyugdíjrendszerbe visszajönni, és megvédjük a pénzét azoknak, akik szeretnének inkább a magán-nyugdíjbiztosító pénztáraknál maradni. Egy külön elszámolási rendszerben fogjuk garantálni, hogy jóváírásra kerüljön nekik ez az összeg. Tehát ez most csak átirányításra kerül egy sokkal biztonságosabb rendszerbe.

Mi a baj ezzel a mostani rendszerrel? Engedjék meg, hogy az okokat röviden felsoroljam és indokoljam azokat. Miért hozta meg a kormány, miért terjesztette be ezt a törvényjavaslatot?

Baj van a kötelező jelleggel. Baj van a működési költségekkel, baj van egyébként az egyéb költségekkel is. Baj van itt a magánnyugdíjrendszernél a biztonsággal, baj van a hozamokkal. Érdemes egypár szót említeni a szolgáltatói tartalomról, mert úgy tűnik, hogy ezzel is valamiféle baj van. Tehát mi nem tartjuk igazságosnak, nem tartjuk korrektnek azt, hogy kötelező jelleggel írták elő az embereknek a magánnyugdíjpénztárakba való átlépést. Ilyet nem lehet csinálni, főleg akkor, ha utána viszont nem garantáljuk azt, hogy legalább olyan jó helyzetbe kerülnek, mint az állami nyugdíjrendszerben maradók.

Nem tudom, hogy szocialista képviselőtársaim, akik régóta képviselők, emlékeznek-e a parlamenti vitára, amelyben azzal indokolták ezt a törvényt, hogy azért kell ez a magánnyugdíjrendszer, mert majd itt a hozamok jóval magasabbak lesznek az állami rendszerben elérhető hozamoknál, tehát ebben a magánnyugdíjpénztár-rendszerben majd mindenki jóval jobban fog járni, mintha az állami nyugdíjrendszerben maradna. Ez is egyébként egy csali volt, majd később az a reklámkampány is, amivel átléptették a még önként átlépőket ebbe a rendszerbe. Önök is érezték, hogy baj van, mármint a szocialista képviselők és a kormány, mert megnyitották egy időben a visszalépés lehetőségét, és nagyon sokan, több mint 60 ezren éltek ezzel a lehetőséggel.

Nézzük meg, mi a baj a költségekkel! Képviselőtársam is említette már ezt a rendkívül magas működési költséget, amivel a magánnyugdíjpénztárak működnek: közel 5 százalék. Ne felejtsük el, hogy ezen működési költség felett még vagyonkezelői díjat is elszámolhatnak a magánnyugdíjpénztárak, amely ebben az évben 0,8 százalék. Ha most összeadjuk ezeket a számokat, tehát a magánnyugdíjpénztárak működési költségeit és a magánnyugdíjpénztárak által alkalmazott vagyonkezelési díjat, akkor nagyságrendileg 40 milliárd forint jön ki éves szinten, és akkor még nem történt semmi. Akkor még nem produkáltak hozamot, nem dolgoztak jól, még nem gyarapították a pénztártagok befizetett forintjait, akkor még csak az történt, hogy ők vannak, léteznek, működnek, és ezt az évi 40 milliárd forintot az állampolgárok pénzéből - akik befizetik ezeket a tagdíjakat - elteszik, illetve felhasználják ezt a 40 milliárd forintot.

Ezzel szemben az állami rendszer jóval olcsóbb, és ne felejtsük el, hogy az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszer ráadásul még végez egy szolgáltatást is pluszban, nyugdíjat folyósít. A magánnyugdíjpénztárak még nem folyósítanak nyugdíjat, márpedig a tevékenységnek ez a legköltségesebb része. Tehát úgy működik 2 százalékon a nyugdíjbiztosító ma Magyarországon, hogy nyugdíjat is folyósít, embereket alkalmaz, tehát ez a legköltségesebb része a dolognak, ezt tegyük hozzá, mert akkor így már megint más színben tűnnek fel ezek a nagyon magas működési költségek.

Beszéljünk egy kicsit a biztonságról, a hozamokról! Azt hadd említsem meg, hogy bármilyen újságot, tévét, rádiót néztem vagy hallgattam a napokban, akkor független elemzők legalábbis szkeptikusak a magánnyugdíjpénztárakkal szemben, és azt mondják, hogy minimum nem hozták, nem teljesítették az elvárásokat, de hát ennél sokkal árnyaltabb elemzéseket is olvashatunk, hallhatunk, nézhetünk, ami arról szól, hogy komoly veszteségeket szenvedtek el a magánnyugdíjpénztárak, tehát a tagok.

Ennek egyik oka a gazdasági válság, de hát ez egy veszély, továbbra is fennmaradt ez a veszély, a gazdasági válság. Az állam az, az állami nyugdíjbiztosító az, amely ezeket a gazdasági válságokat ki tudja védeni, mert egy erős állam, egy modern állam ezeket ki tudja védeni, garantálni tudja a nyugdíjak folyósítását és a nyugdíjak értékét, értékállóságát. Tehát az állami, a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer amellett, hogy olcsó, maximum 2 százalékos működési költséggel dolgozik, még biztonságot garantál, értéket garantál a nyugdíjasoknak. Ezzel szemben a magán-nyugdíjbiztosító pénztárak rendkívül drágán dolgoznak, magas működési költségekkel, és semmilyen biztonsági elemet nem látok a működésükben, rendkívül kockázatos.

Engedjék meg, hogy pár szót szóljak a szolgáltatási tartalomról! Az 1997. évi törvény igazából homályban hagyta azt a kérdést, hogy a magánnyugdíjpénztárak majdan folyósítsanak-e özvegyi nyugdíjat, árvaellátást vagy rokkantsági nyugdíjat. Úgy oldotta meg ezt az akkori parlament - választások előtt álltunk -, hogy elfogadott a parlament egy országgyűlési határozatot, hogy ezt úgy kell érteni, hogy igen, majd a magán-nyugdíjbiztosító pénztárak folyósítsanak rokkantsági nyugdíjat, özvegyi ellátást, árvaellátást. De tudjuk, hogy az országgyűlési határozat nem jogforrás, és a törvény, amit előtte 2-3 nappal fogadtak el, viszont nem tartalmazza ezt, ezért a magánnyugdíjpénztárak úgy értelmezik, hogy nekik ezt a szolgáltatást nem kell ellátni.

Tehát most valaki úgy lép át a magánnyugdíjpénztárba, hogy ha esetleg időközben megrokkan, vagy árvaellátásra, özvegyi ellátásra jogosult, akkor visszatessékelik az állami nyugdíjrendszerbe, és azt mondják, hogy én mosom kezeimet, majd az állam helytáll, és majd az állami nyugdíjrendszer, szociális ellátórendszer gondoskodik rólad, ha megrokkansz vagy árvaellátásra vagy jogosult.

(10.50)

Én ezt is helytelennek tartom. Az sem való, hogy működik egy rendszer, amely bizton tudja, hogy minden hónapban kapja a forintokat, bizton tudja, hogy minden hónapban súlyos működési költségeket számolhat el, bármi van, és ezért cserébe igazából kockázatot nem vállal. Tehát ez nincs rendjén. Ezen változtatni kell ugyanúgy, mint ahogy a kötelező jellegen.

Még egypár szóval hadd reagáljak a felvetésekre! Ha az Európai Unió jogát valaki alaposan megnézi és elolvassa, akkor azt tapasztalja, azt láthatja, olvashatja, hogy a szociális rendszerek nemzeti hatáskörbe tartoznak. A nyugdíjrendszer mint olyan, szintén nemzeti hatáskörbe tartozik. Tehát az Európai Unió véleményt formálhat, véleménye lehet a dologról, de a nyugdíjrendszert és az állami nyugdíjrendszernek azt a részét, amely szintén része az állami nyugdíjrendszernek, csak valami úton-módon úgy hívjuk, hogy magánnyugdíjpénztár, tévedés ne essék, ez azért az állami nyugdíjrendszer része, hiszen a törvény erejénél előírt járulékmértéket, amit egy magánnyugdíjpénztárba fizetünk, az még az állami nyugdíj része, legyenek biztosak abban, ez nemzeti hatáskör. Tehát nekünk, a Magyar Országgyűlésnek, a magyar parlamentnek és a magyar kormánynak kell erről dönteni. Tehát itt nem érdemes riogatni megint azzal, hogy valaki jön majd fölülről és a fejünkre koppant. Mi itt oldjuk meg ezeket a feladatokat, védjük meg a nyugdíjrendszert.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Mi a magunk részéről, a Fidesz-frakció és a KDNP-frakció részéről támogatjuk a kormány imént benyújtott törvényjavaslatait, és várjuk a nyugdíjvédelmi akció, a nyugdíjvédelmi program következő elemeit.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.))

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselő ismerteti. Elsőként megadom a szót Kiss Péter képviselő úrnak.

KISS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Halljuk, amit önök itt mondanak erről a témakörről, de őszintén megmondom, nem látjuk leírva, nincs a törvényben erről egy szó sem, még az indoklás sem tér ki arra, amiről önök a kampányukban, a kommunikációs kampányban és itt a parlamentben beszélnek, pedig itt a törvényhozásban dönteni arról lehet, amit a kormány előterjeszt. A kormány pedig egy hatparagrafusos törvénytervezetet tett ide, és ez a törvény nem arról szól, amiről önök beszélnek, pontosabban nem szól arról, amiről önök beszélnek. Ez a törvény hat paragrafusban - a Fidesz szavaival élve - egyszerű pénzbehajtás. Ez a törvény nem szól másról.

Igen, lehet azokat a kérdéseket majd megvitatni itt a parlamentben, amiről önök most itt beszéltek. Van helye a nyugdíjrendszerről vitatkozni, sőt úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjrendszer átalakításának is van helye, megjegyzem, ezek a munkálatok 4-5 éve többek között az önök szakértőinek a részvételével folyamatosan zajlanak Magyarországon. Most azonban ami itt, a Ház előtt van, nem más, mint ahogy az előbb fogalmaztam, 3 millió ember befizetésének a lenyúlása. Szakmailag tehát alig van miről beszélni. Nincs ebben a törvényben semmi, ami szakmailag említésre érdemes volna, semmiféle megoldás, semmiféle válasz, csak az, hogy az emberek folyószámlájára szánt pénz nem oda kerül, hanem máshova, önök ezt elveszik az ő akaratuktól függetlenül.

Az a szándék, ezt értem, hogy ebből a 420 milliárdból a válságot kezelik, a 3,8 százalékos hiányt megpróbálják megtartani, azt segítik elő, hogy egyensúlyos legyen a gazdaság, nos ez kiolvasható és ez benne van az indoklásban. Nem időznék most azon, hogy talán most e kérdéskör kapcsán találkoztunk az első jelével annak, hogy a kormány, eltérve attól, amit egészen az elmúlt időszakban a válságon keresztül és a kormányzásuk első pár hónapjában mondott, most végre a stabilitás mellett teszi le a voksát, nem 5,7-7,5 százalékos hiány mellett. Nem szeretnék most ezen ugrálni, nem ez a vita tárgya, de az erre irányuló törekvésüket legitimnek tartom. Legitimnek tartom, csakhogy az a megoldás, amely ezen törekvést szolgálja, nem korrekt, vagy mondhatnám úgy is, hogy nem megoldás válasz nélkül, válasz nélkül arra, hogy hogyan adják vissza az elvett pénzt, kinek és mikor. E válasz nélkül ez semmiképpen nem korrekt.

Nem korrekt az állítás, hogy ez nem pénzkivonás a nyugdíjrendszerből, hiszen azzal, hogy átcsoportosítanak, a költségvetési befizetést csökkentik a nyugdíjkasszába épp ekkora mértékkel, tehát nem korrekt az állítás. Az egész dolgot követő és körülvevő elterelő kampány pedig - finoman szólva is - őszintétlen. Az pedig, hogy azért kell elvenni 420 milliárdot az érintett 3 millió embertől, hogy megvédjék őket, ez pedig minimum cinikus. Most azt mondják önök, hogy emberek, ne bízzatok a magánnyugdíjpénztárakban, mert most mi belenyúlunk abba, onnan elveszünk 400 milliárdot, és ezt bármikor megtehetjük, hogy is bízhatnátok ezekben a biztosítókban, bízzatok inkább bennünk, mi ezt bármikor megtehetjük bárkivel.

Az embereknek ilyenkor eszébe jut, hogy '98-ban mit mondtak a nyugdíjtörvényről azoknak a nyugdíjasoknak, akik önökben is bíztak nyilván. Azt mondták, hogy ez egy semmire nem kötelező törvény, és nem fizették ki a járandóságukat '98-ban. 19 ezer forintot átlagosan elvettek akkor a nyugdíjasoktól, vagy most ősszel, amikor visszamenőleges nyugdíj-kiegészítést kellett volna adni, 1,1 százalékot, helyette 0,6-ot adtak. Bízzanak a nyugdíjasok önökben jobban, mint bárki másban, hiszen korrekt elszámolást fognak biztosítani. Most, amikor dönteni kellett, akkor a nyugdíjasoknak járó 1-1,2 százalékos visszamenőleges nyugdíj helyett biztosítottak 0,6 százalékot. Nincs ez így rendben.

Választ kell találni arra, hogy ha már itt nem írtak semmit a törvényben, legalább szóban, hogy az kapja vissza a most elvett pénzt, aki átlép a társadalombiztosítási nyugdíjba, vagy az is visszakapja, aki ott marad a magán-nyugdíjbiztosításnál, vagy az az igaz, amit a törvénybe írtak, hogy ez a pénz most az egyensúlyhoz kell, ezért mindenkinek csak várandóságot biztosítanak, pénzügyileg nem fognak elszámolni velük. Tartok tőle, hogy valami utóbbi készül. Az államtitkár úr ugyanis itt azt mondta, hogy azt, hogy hogyan lehet kompenzálni, nem tudják értelmezni, mert a 2013 utáni szabályok nincsenek készen. Hogy nincsenek készen a 2013 utáni szabályok, igaz.

De kérdezem én laikusként: hogyha valakitől elveszek vagy kölcsönkérek valami pénzt, ott nem lehet tudni, hogy hogyan kell azt visszaadni? Hát minimum úgy kell visszaadni, hogy a reálértékét megőrizze inflációval. Tessék, akkor ez egy javaslat! Vagy ha korrektebb akarok lenni, akkor azt mondom, hogy ugyanolyan hozammal, mint ahogy a maradék pénz kamatozik ott, a nyugdíjpénztárakban. (Taps az MSZP soraiból.) Ez is egy megoldás. De egyet egészen biztosan nem lehet csinálni, hogy a megvédésre hivatkozva elveszik valakiknek a pénzét, és nem mondják meg, hogy hogyan kapják azt vissza.

Van itt baj más is, méghozzá a jogbiztonsággal. A jogbiztonsággal, mert a kormány egy kétoldalú szerződésbe avatkozik bele úgy, ahogy Gúr képviselő úr mondta, postásként úgy dönt, hogy nem kézbesíti a pénzt. Ezen az alapon meg lehetett volna csinálni, képviselő urak, azt is, hogy azt mondja a miniszterelnök, hogy kérem szépen, most mindenkitől 140 ezer forintot elveszünk a válságban, de önöknek nem kell semmit tenniük, ne aggódjanak, ezt egyszerűen elvesszük a folyószámlájukról, tudják, ahová a fizetésüket szokták átutalni, és tudják, ez azért is jó, mert lehet, hogy önök nem jó célra fordítanék, én tudom, hogy hova kell fordítani ezt a pénzt. Abszurd! Abszurd ez a lépés, és abszurd az is, hogy eközben a védelemre, a megvédésre irányul az önök politikai kampánya. Akkor volna igazuk, ha ez a 420 milliárd forint növelné a társadalombiztosítási nyugdíjkassza bevételét, ha önök azt mondanák, hogy ennyivel több pénz van ott, mert ennyivel több ott a feladat, hiszen várják oda azokat az embereket, akik a magán-nyugdíjbiztosítóból jönnek.

(11.00)

De, kérem szépen, kevesebb pénzhez ugyanannyi szolgáltatást hozzákapcsolni, ez nem korrekt a nyugdíjas-társadalommal szemben!

Azt akarom tehát mondani önöknek, hogy az elszámolás a nyugdíjasok felé úgy nem lesz jó, hogy 420 milliárdot kivesznek a kasszából, ennyit nem tesznek bele a társadalombiztosítási nyugellátási kasszába, és egyébként ugyannak a körnek akarják biztosítani a nyugdíjakat. Mert itt vagy az van, hogy csökkenteni akarják az ellátásokat, vagy az van, hogy a jövő nyugdíjait élik fel a mai kifizetésekkel. Egyik sem korrekt. Az én megtakarításom, az ön, a másik, a harmadik, a negyedik megtakarítása rovására kifizetni, egyoldalú akarattal szerződést felrúgni nincs joga kormányzatnak, ez az, ami érinti ma a jogbiztonságot.

A végén - mert itt nyugdíjvédelmi biztos asszony több alkalommal is megnyilvánult, olyankor is, amikor ennek nem lett volna parlamenti kerete -: nos, most jön nyugdíjvédelmi biztos asszony, és látom, egyrészt könnyű dolga van, mert oly tárgyban kell vizsgálatot elvégeznie, ahol már az ítélet, a vizsgálat eredménye megszületett. Arra kérték fel, hogy vizsgálja meg, hogy hogy is van az, hogy rosszul működnek, így-úgy-amúgy rosszul működnek ezek a biztosítók ilyen-olyan-amolyan költséggel. Megjegyzem, nem nyugdíjbiztosítóról szóló vita van ma, nem ez az előterjesztés.

Az előterjesztés arról szól, hogy miért veszik el az emberek pénzét, és mikor és hogyan adják vissza - ha szólna erről az utóbbiról. De ha nyugdíjbiztosító-vita folyna, akkor igazuk volna azoknak, akik azt mondják - itt képviselő úr utalt rá -, hogy igen, ha magasnak találjuk a költséget, magasnak találják az emberek vagy a kormány, akkor azt kell mondani, hogy csökkenjenek, szabályozással kell beavatkozni; de semmiképpen nem úgy, hogy megfélemlítjük őket, illetve azt mondjuk, hogy aki ott marad, hát, üsse kánya, nagyon rá fog fázni erre a történetre. Mert ebből az a következtetés adódik, amire már egy másik képviselő utalt itt az előbb, hogy valójában igazából a kormánynak a 3000 milliárdra fáj a foga. Ne legyen igazam akkor, amikor ezt a feltételezést itt megosztom önökkel.

Másrészt nincs könnyű helyzetben nyugdíjvédelmi biztos asszony, mert a nyugdíjakat, látjuk, az önök intézkedéseivel szemben kell leginkább megvédeni most. Ezért ezt a harcot megvívni nyilvánvalóan egy képviselőnek a frakciójukból nem könnyű. És persze az is igaz sajnos, hogy ami igazán biztos ezt a helyzetet látva, az az, hogy inkább egy jogállamvédelmi biztost kellett volna kinevezni (Taps az MSZP soraiban.), mert annak most van munkája önökkel.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Burány Sándor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából, 10 perces időkeretben.

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz elképesztő módszerekkel és hazug érveléssel rálépett egy olyan útra, amelyre rálépnie sem lett volna szabad. Nézzük először a módszereket! Itt most az Országházban vitatkozunk egy javaslatról - többről, mint egy javaslatról -, ami érint 3 millió munkavállalót, érinti ennek a 3 millió munkavállalónak mintegy 2700 milliárd forintnyi megtakarítását, és erről úgy vitatkozunk, hogy ezt a törvényjavaslatot önök néhány nap alatt kívánják keresztülverni a parlamenten, a kormány egyetlen minisztere sem tisztelte meg a plenáris ülést jelenlétével, sőt az az államtitkár, aki mindössze öt percben indokolta az előterjesztést, sincs már az ülésteremben.

Hölgyeim és Uraim! Ez a módszer egészen egyszerűen elképesztő. (Közbeszólások az MSZP soraiban: Ez tipikus! Elképesztő!) Ráadásul az érvelésük hazug. Nézzük az első állítást! Önök azt mondják, hogy a kormánynál, legalábbis a Fidesz vezette kormánynál nagyobb biztonságban van az emberek nyugdíja, mint a nyugdíjbiztosító intézeteknél. Nos, hölgyeim és uraim, ez nem igaz, ez pont fordítva van.

Nézzük először a nyugdíjbiztosító intézeteket, és aztán rátérek a Fidesz-kormányra is. Először is szeretném felhívni Selmeczi képviselő asszony figyelmét - pontosabban csak szerettem volna, mert ő sincs most itt a teremben - arra, hogy teljesen elképesztő dolog összehasonlítani a nyugdíjbiztosítók költségeit az állami rendszer költségeivel. Az állami rendszer, hölgyeim és uraim, semmi mást nem csinál, mint hogy amit beszed az emberektől, abban a hónapban kifizeti a nyugdíjasoknak. Hát ezt lehet kis költséggel csinálni! A nyugdíjbiztosítók ezzel szemben azt csinálják, hogy az emberek számláján vezetik a saját pénzüket, sőt olyan megtakarításokba fektetik igyekezetük szerint, hogy ez többet hozzon az embereknek, mint ha bármi másra fordítanák. Ez persze hogy indokoltan nagyobb költséggel jár. Megjegyzem, jogszabályok ezeket a költségeket maximálják, tehát szó nincs arról, hogy bármekkora költséget érvényesíteni lehetne. Ez az egyik alapvető tévedésük.

Nézzük, hogy ezek a nyugdíjbiztosítók rosszul sáfárkodtak-e a befizetett pénzekkel! A válság évében, 2008-ban, hölgyeim és uraim, a megtakarítások összege 630 ezer forint/fő volt a nyugdíjbiztosító intézeteknél. Most a friss, 2010-es adatok szerint ez az összeg 933 ezer forint/fő. 3 millió embernek átlagosan több mint 900 ezer forintját veszélyeztetik a javaslatukkal, nemcsak azt a részét, amit elvesznek, hanem a többit is, amit teljes bizonytalanságba taszítanak.

Ha megnézik az egyébként nyilvános adatokat - azt mondják, hogy az embereknek joguk van megtudni, hogy mire fordítják a pénzüket; igen, fel kell menni az internetre, a XXI. században ez nem olyan nehéz, hölgyeim és uraim, és ott van pénztáranként, hogy milyen hozamokkal dolgoztak ezek a pénzintézetek -, el kell önöknek mondani, hogy mindenki esetében a hozamok még a válságot figyelembe véve is több év átlagában meghaladták az inflációt.

Még egy fontos elemet szeretnék kiegészítésképpen mondani. Önök pontosan tudják, de nem beszélnek róla, hogy működik egy olyan intézmény, amit Pénztárak Garancia Alapjának hívnak. A Pénztárak Garancia Alapja törvénytől fogva köteles mindenkinek kiegészíteni a megtakarításait, ha a számláján vezetett pénz bármilyen csorbát szenved, és a megtakarítások nem fedeznék még az inflációt sem. Egyetlenegy esetben sem kellett még ennek az alapnak beavatkoznia, pedig mindenki pénzét figyeli. 3 millió ember esetében senkinek nem került veszélybe a befizetése. Ez tehát a nyugdíjbiztosító intézetek működése röviden, néhány számot tekintve.

Nézzük, hogy akkor mit csinál a kormány vagy legalábbis a Fidesz vezette kormány! A Fidesz vezette kormány, illetve a Fidesz azt csinálja, hogy amikor választásokról van szó, akkor nem röstell akár 14. havi nyugdíjat is beígérni az embereknek, amikor kormányra kerül, akkor erre az ígéretére nem emlékszik, sőt ezzel a törvényjavaslattal 14 havi befizetést elvesz 3 millió embertől. Ez havonta és fejenként átlagosan mintegy 10 ezer forint, ennyivel rövidít meg ez a törvényjavaslat, a Fidesz-kormány javaslata mintegy 3 millió munkavállalót havonta. Sőt elveszik az öröklés lehetőségét is, mert az állami rendszerrel szemben ezeknek a megtakarításoknak van egy nagy előnye: bármi történik ne adj' isten a befizetővel, ezt a megtakarítást közvetlen hozzátartozói örökölhetik. Ennek az öröklésnek a lehetőségét is önök most elveszik az emberektől 140 ezer forint értékben minden bizonnyal, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, azok a nyilatkozatok az önök szándékairól a többi 2700 milliárdot is veszélybe fogják sodorni, ami már ott van az emberek számláján.

Biztonságban van-e a pénz a Fidesz vezette kormánynál? Nem lehet elégszer elmondani, hogy a Fidesz már többször megrövidítette a nyugdíjasokat. Megrövidítette 1998-ban, és most ebben az évben is, úgy, ahogy Kiss képviselő úr az előbb rámutatott. Biztonságban érezhetik-e a nyugdíjasok a nyugdíjukat egy olyan kormánynál, ami minden további nélkül, gátlástalanul ilyen lépésekre képes bármelyik évben, ha úri kedve úgy tartja?

Most egyébként a Fidesz ezen az úton még tovább ment, hiszen eddig azt már volt alkalmunk megszokni - bár nem volt szerencsés dolog -, hogy önök elveszik a nyugdíjasok pénzét. Most a jövőbeni nyugdíjasok pénzét veszik el, tehát azt a technikát, amivel megrövidítik az embereket, a nyugdíjasokról kiterjesztették a jövő nyugdíjasaira is, mintegy 3 millió munkavállalóra. De miért is? Mi a valódi célja ennek a pénzbehajtásnak, ennek az einstandnak? Valójában önök ezt azért csinálják, hogy legyen pénzük, legyen elegendő pénzük egy alapjaiban hibás és társadalmi hatásait tekintve igazságtalan adócsökkentésre. Ez a valódi céljuk önöknek. Ehhez söpörnek be minden pénzt gátlástalanul, ami csak a rendelkezésükre áll.

Miért lesz hibás ez a adójavaslat? Azért lesz hibás ez a cél, mert a versenyképességet nem az növeli, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a legjobban keresők pénzét megnövelik, az adót csökkentik az ő esetükben, hanem az növelné, ha a béreket terhelő járulékokat csökkentenék, úgy, ahogy egyébként ezt az előző szocialista kormány tette. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Így van.) Ráadásul nemhogy nem javítja a versenyképességet, társadalmilag igazságtalan is, mert a keveset kereső emberektől elvesz majd ez a javaslat, miközben a gazdagoknak, illetve a jól keresőknek jelentős adókedvezményt ad, igazságtalan módon.

(11.10)

Önök ezzel a törvényjavaslattal egyet tehetnek: azt, hogy visszavonják. A Szocialista Párt minden lehetséges módon, minden demokratikus, alkotmányos lehetőségét kihasználva gátolni fogja, hogy ez a törvényjavaslat valósággá váljon, és önök elvegyenek 3 millió embertől havonta, 14 hónapon keresztül átlagosan 10 ezer forintot. Milliókkal együtt ugyanis azt mondjuk: tudjuk, hogy a Fidesz csak a javunkat akarja, de mi azt nem adjuk!

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások ugyanonnan: Így van!)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most felszólalásra következik Hargitai János képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjából. Megadom a szót, kedves képviselő úr.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Izgalmak az Országgyűlésben, felélénkültek a szocialisták. Amióta összetöpörödött a frakciójuk, ilyen aktivitást még nem fejtettek ki, mint ahogy most teszik, hiszen nyugdíjtémáról van szó. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Ne személyeskedjünk! - A KDNP milyen nagy!) Ez az a téma, ahol ők nagyot szoktak alakítani.

Most is ezt teszik: nagyágyúkat vetnek be, Burány Sándor, Kiss Péter miniszter úr, mert most aztán meg kell megint menteni a szocialisták üdvét, és meg kell védeni a nyugdíjasokat. A nyugdíjasok nézik ezt a televízióadást - mert persze az aktívak nem tudják nézni -, azok a nyugdíjasok, akik rá vannak utalva a jelenlegi nyugdíjkasszára, hogy nyugdíjat tudjunk fizetni nekik. Ez a nyugdíjkassza, mivel a költségvetés üres, ezért a nyugdíjkassza is üres.

Szóval szép dolog, Kiss Péter, miniszter úr, amit ön mond, csak ön tudja jól, hogy tönkretették az országot. Hagytak egy olyan költségvetést az új kormányon, ami egyszerűen betarthatatlan. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Bevállaltak 3,8 százaléknyi hiánycélt az Európai Unió felé. Ha mi nem tennénk lépéseket, akkor ezt a hiánycélt nem tudnánk tartani. A törvény ezt elismeri. A törvény preambulumában ott van, hogy a hiánycélt tartani kívánjuk. Ez az egyetlen pont, ahol ön még igazat is adott nekünk, hogy a hiánycélt tartani kell. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ha pénzt nem hozunk a költségvetésbe, nem tudjuk tartani ezt a hiánycélt.

Mi az, amit nem akarunk csinálni? Nem akarjuk úgy tartani a hiánycélt, hogy a költségvetésbe úgy hozunk többletforrásokat, hogy azt az emberek nyakába nyomjuk és a vállalkozók nyakába nyomjuk. Önök ezt tették nyolc éven keresztül. Mi többek között azért kaptunk a választóktól bizalmat, ráadásul nagyon nagyot, kétharmad arányban, mert azt mondtuk, hogy ezt az utat mi tovább nem folytatjuk.

Hova fordulhatnánk, ha a költségvetésben forrásokat akarunk biztosítani? Még egy jövedelemtulajdonost szintén megemlíthetnék a magánszemélyeken és a vállalkozásokon kívül: a külföldi hitelezőket. Na, ezt az utat se akarjuk folytatni, mert ez a másik út, amit önök csináltak, hogy vagy a magyar emberek nyakába nyomtak mindent, vagy a magyar vállalkozók nyakába, vagy nyakló nélkül hiteleket vettek föl, elsősorban a külföldtől. Ezt sem akarjuk folytatni.

Hát, ha ezektől a jövedelemtulajdonosoktól az állam nem akar elvonni forrásokat, vagy nem akar hiteleket felvenni, akkor egy olyan eszközhöz kellett folyamodnunk, átmeneti ideig, ami az államháztartás rendszerébe többletpénzt hoz vissza (Dr. Vadai Ágnes: Szégyen!) - idén 60 milliárdot, jövőre 300 milliárdot. Ugyanis akkor, amikor önök megalkották ezt a Kelet-Közép-Európára jellemző sajátos rendszert, ezt a magán-nyugdíjpénztári rendszert, megjegyzem, az IMF nyomására, akkor jól tudták, hogy kivonnak forrásokat a magyar államháztartásból. Ezt Brüsszelben is tudják! Amikor a magyar kormány és a közép-kelet-európai kormányok kopogtattak, hogy ismerjék el ezt valamilyen módon államháztartási bevételként, hiszen ez a pénz, ami a magánnyugdíjpénztárakba kerül, és ilyen szempontból kikerül az államháztartás rendszeréből, végül is egy államháztartás által finanszírozott célt szolgál, nyugdíjkifizetéseket szolgál - Brüsszel nem volt hajlandó ezt elismerni, nem volt hajlandó respektálni. Ezért választjuk mi azt a megoldást, amit az észtek is választottak, hogy átmenetileg az államháztartáson kívül lévő forrásokat visszahozzuk az államháztartás rendszerébe.

Ez az a kényszer, ami miatt nekünk el kell járnunk, még egyszer mondom, mert nem akarjuk azt az utat járni, amit önök reflexszerűen csináltak volna, többletadókkal vagy valamilyen módon a vállalkozásoktól vagy az emberektől elvontak volna forrásokat, vagy amit szintén megemlítettem.... (Szűcs Erika és dr. Vadai Ágnes közbeszólásai.) Igen, képviselő asszony, kitérek arra, hogy ez nem az. Vagy amit szintén említettem, hogy ilyenkor hiteleket veszünk fel a külföldiektől, és eladósítjuk az országot. Ott tartunk, hogy ezt az utat nem lehet tovább követnünk.

Egy másik miniszter, aki szintén jelen van a teremben, hölgy, pedig közbevág itt nekem, és azt mondja, hogy mi is ezt csináljuk, mert pénzt veszünk el az emberektől. A további okfejtésem arra fog kitérni, hogy ez nem igaz, ez az önök olcsó demagógiája, hogy valamit elvennénk az emberektől. Ugyanis ezek között a jövedelemtulajdonosok között, akikről beszéltem, persze egy speciális jövedelemtulajdonos van, ez maga a költségvetés és az állam, amelynek önmagában soha nincs pénze, csak az, amit elvesz a többi jövedelemtulajdonostól. Önök megkísérelték ezt - és érdekes módon akkor volt egy pillanatra síri csend a teremben, amikor Selmeczi Gabriella ezt megemlítette -, hogy az embereknek a magánnyugdíjpénztárakban ott lévő vagyonát megpróbálták a menedzsment vagyonává tenni, törvényben. A köztársasági elnök akadályozta meg, hogy ezt megcsinálják. Na, ezt hívták volna lopásnak! Ugyanis az a pénz, ami a magánnyugdíjpénztárakban ott van, amit mi fizetünk be, az persze tulajdonvédelmet élvez az alkotmány értelmében.

Ez az összeg, amiről mi most beszélünk (Dr. Vadai Ágnes: Ez sikkasztás!), ez nincs benn a magánnyugdíjpénztárakban, ez egyelőre ott van az emberek zsebében. Eddig a törvény azt mondta, hogy amikor a munkavállaló nyugdíjjárulékot fizet, akkor fizet 9,5 százalékot, ebből 8 százalék elmegy a magánnyugdíjpénztárba és 1,5 a nyugdíjpénztárba. Most mi törvényben azt mondjuk ki, hogy az elkövetkezendő valamivel több mint egy évben nem ez lesz a rendszer, hanem a 9,5 százalékot úgy fogja megfizetni a magánember, hogy ezt a nyugdíjalapba fizeti. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nem fogja!) Tehát nem arról van szó, hogy valamit, ami az övé, mi ellopnánk, ahogy önök fogalmaznak, hanem most úgy rendelkezünk... (Göndör István: Egyoldalú szerződésmódosítás!) Az állam, tisztelt képviselő úr, igen, az állam szokott ilyeneket csinálni, és csak az állam az a jövedelemtulajdonos... (Derültség az MSZP padsoraiban. - Dr. Vadai Ágnes: És kártalanítja az állam az embereket? - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Te vagy az állam?), csak az állam az a jövedelemtulajdonos, amelyik elvon bizonyos forrásokat az összes többi jövedelemtulajdonostól. De itt mi nem vonunk el a magánemberektől semmit, mert ahhoz bele kellene nyúlnunk a magánkasszájukba.

Mi azt mondjuk, hogy az elkövetkezendő egy évben... (Dr. Vadai Ágnes: Azt is elveszitek! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nyomjanak gombot! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Összevissza beszél!)

ELNÖK: Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalás zajlik!

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, tudom, hogy izgalomban vannak, de ennyire talán nincsen rá okuk! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Halljuk!)

Tehát mi nem vonunk el a nyugdíjkasszából semmilyen forrást, hanem azt mondjuk, hogy az elkövetkezendő 14 hónapban ezt a 9,5 százalékot, amit megfizetnének egyébként az emberek nyugdíjjárulék címén, nem a magánnyugdíjpénztárba fogják teljesíteni, hanem az állami nyugdíjalapba, és ezért garantáltan nyugdíjat fognak kapni. (Dr. Vadai Ágnes: Ezt hívják sikkasztásnak!)

Ha valami jogbizonytalanságot vet fel, tisztelt szocialista képviselők, az a rendszer, amit önök létrehoztak, az jogbizonytalanságot vet fel. (Dr. Vadai Ágnes: Nem, nem!) Az államtitkár úr az expozéjában elmondta, hogy egy olyan rendszert hoztak létre, hogy amikor elindul a nyugdíjkifizetés ezekből a magánnyugdíjpénztárakból, az érintettek csak azt nem tudják, hogy mennyit fognak ebből kapni. Na, ez jelent jogbizonytalanságot! (Dr. Vadai Ágnes közbeszólása. - Göndör István: Rögzítve van a törvényben!) Hiába mondja, képviselő asszony, hogy más a helyzet, a helyzet az, Kiss Péter miniszter úr is megemlítette, hogy sajnos ezek a kérdések nincsenek szabályozva. Na, ez vet fel jogbizonytalanságot!

Abban a miniszter úrnak igaza van, hogy amiről mi itt beszéltünk, annak csak egy része van még ebben a törvényben, de azt is deklaráltuk, hogy a további törvényeket is a Ház elé fogjuk hozni, és szabályozni fogjuk azokat a kérdéseket, amiket önök elmulasztottak szabályozni.

Önök csak egy dolgot akartak: magánzsebekbe akarták juttatni, elsősorban a menedzsment zsebébe akarták juttatni a nyugdíjpénztári vagyont, amit a köztársasági elnök megakadályozott. (Dr. Vadai Ágnes: Nem, nem!) És még önöknek van jogalapjuk a televíziónézőknek, a nyugdíjasoknak azt mondani, hogy önök védik meg őket, holott önök akarták kijátszani őket! Ezt be kellene vallaniuk, ilyen egyenesen, mint amilyen egyenesen én ezt itt közlöm önökkel.

A bizottsági üléseken felvetődik az, hogy itt valamifajta alkotmánysértés történik. Most is bólogat az egyébként jogvégzett képviselő asszony. (Dr. Vadai Ágnes: Így igaz!) Semmiféle alkotmánysértés nem történik, azért, mert még egyszer mondom, semmit nem vonunk el abból a pénzből, amit ott van a magán-nyugdíjbiztosítókban. (Dr. Vadai Ágnes: Csak a jövőbeni befizetésekből!)

(11.20)

Ezt önök kísérelték meg elvonni akkor, amikor a menedzsment zsebébe akarták rakni ezeket az összegeket. (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból. - Szűcs Erika: Ez nem igaz! Ez durva hazugság!) Mi, képviselő úr és tisztelt hölgyek, semmit nem vonunk el ebből az alapból, hanem csak úgy rendelkezünk egy átmeneti időszakra, az önök által itt hagyott kényszerek miatt, a 3,8 százalékos hiánycéltartási kényszerek miatt, hogy átmenetileg nem oda kell nyugdíjjárulékot fizetni, hanem minden összeg bejön a nyugdíjalapba. (Dr. Vadai Ágnes: Ilyen nincs!) Úgyhogy az alkotmánysértés szóba nem kerül, mert itt a tulajdon elvonása sincs terítéken (Dr. Vadai Ágnes: Dehogynem tulajdon elvonása!), ellentétben az önök gondolkodásával. (Dr. Vadai Ágnes: Nincs joga az államnak tulajdont elvonni!)

A másik, amit még nyilvánvalóan megemlíthetek, hogy az, amit most teszünk, amit a kényszerek miatt teszünk, az persze felveti azt is, hogy ezek nélkül a források nélkül mi történik azzal a nyugdíjkasszával, azzal a magánbiztosítóval, amit létrehoztunk. És ez tényleg nincs benn ebben a törvényben, de többször elmondtuk, sőt az expozéban az államtitkár úr is elmondta, hogy a további törvényeket is hozni fogjuk. Mert nyilvánvalóan - és ebben a miniszter úrnak, Kiss Péter miniszter úrnak is igaza van - szabályozni kell a szabályozatlan kérdéseket. Akik majd ott akarnak maradni a magán-nyugdíjbiztosítókban, azok tudják azt, hogy a befizetett összegük után, mondjuk akkor, amikor ők nyugdíjba mennek, milyen mértékben részesülnek nyugdíjban, hisz ez ma szabályozatlan, és felkínáljuk a visszatérés lehetőségét is. (Dr. Varga László: Az előterjesztést elolvastad? - Dr. Vadai Ágnes: 3000 milliárd!)

Ez nem ördögtől való, hát önök is felkínálták egy évvel ezelőtt körülbelül a visszavonulás lehetőségét azoknak a korosztályoknak, akikkel úgy kalkuláltak, hogy nem érte meg nekik az átlépés, mert csak veszítettek az átlépésen. Semmi mást nem fogunk csinálni, mint ezt a mérlegelési lehetőséget felkínáljuk minden magán-nyugdíjpénztári tagnak. Nem azt fogjuk mondani, hogy tessék visszajönni, hisz ezt nem tehetnénk meg, mert ezzel tényleg elvonnánk az ő tulajdonukat, hanem azt mondjuk majd, hogy mérlegeljétek, hogy visszajöttök-e. Vagyis azt az utat fogjuk járni ilyen szempontból, amit már önök jártak bizonyos korosztályok esetében - mi ezt mindenkinek fel fogjuk kínálni.

És azt nem rejtettük egy pillanatig sem véka alá, hogy ez a kérdés azért került napirendre, mert ezt a 3,8 százalékos, önök által felvállalt hiánycélt tartani akarjuk. Egyébként én egyet is értek azzal, hogy ezt tartsuk, sőt jövőre tartsuk a költségvetésben a 3 százalékos hiánycélt is, hogy végre szabaduljunk abból a helyzetből, amibe önök hozták ezt az országot. Az mégiscsak egy abnormális dolog, hogy egy európai uniós tagállam vagyunk, ahol elméletileg önállóan folytathatnánk költségvetési politikát, valójában erre még sincs lehetőségünk, mert Brüsszel és az IMF helyettünk mondja meg, hogy a magyar költségvetésben hogyan és milyen tételeknek kell szerepelniük. Egy kicsit az IMF és az Európai Unió fogta az önök kezét, és mondta azt, hogy na, a költségvetésből vegyétek ki ezt, szüntessetek meg ilyen meg olyan támogatásokat, emeljetek áfát és így tovább, és így tovább. Mi ezt nem akarjuk.

A magyar kormánynak és a Magyar Országgyűlésnek a felelőssége az, hogy a választók bizalma alapján eldöntse ezeket a kérdéseket, és ne Európa más hatalmi központjai döntsenek Magyarországról. Önök ezt az utat elfogadták - mi ettől szabadulni akarunk. (Dr. Vadai Ágnes: Éljen a szabadság!) Ehhez végre el kellene jutnunk oda, hogy Magyarországgal kapcsolatban megszűnjön a túlzottdeficit-eljárás, ami, tisztelt szocialista képviselők, az önök jóvoltából 2004 óta éri Magyarországot. Nincs még egy európai uniós tagállam, ami ilyen hosszú ideig túlzottdeficit-eljárás hatálya alatt van. Önök képtelenek voltak egyetlen olyan költségvetést megcsinálni az alatt a nyolc év alatt, ameddig kormányon voltak, amivel ne kerültünk volna ennek az eljárásnak a hatálya alá. Ebből kell, tisztelt miniszter asszony, szabadulnunk, és mi szabadulni fogunk. Ez az egyik állomása az egésznek.

Ez nem veszélyezteti annak a hárommillió embernek a sorsát, akik egy része önként, más része kényszerből bekerült a magánnyugdíjpénztárakba. Egy forint vagyonukat, amit oda befizettek, mi onnan el nem fogunk vonni (Szűcs Erika: Csak azt a 14 hónapot! - Dr. Vadai Ágnes: De, de!), mert tiszteljük a magyar alkotmányt. Hiába mondják, hogy ezzel ezt tesszük, nem tesszük. Ezt nem onnan vesszük ki, hanem azt mondjuk, hogy átmenetileg ezek az összegek a nyugdíjkasszába kerülnek, és ezért nyugdíjellátást fogunk számukra biztosítani.

Ugyanis a magyar kormánynak nemcsak az a felelőssége az alkotmány értelmében, hogy majd egyszer nekünk, akik ma itt ülünk a parlamentben, és még aktív korúak vagyunk, nyugdíjunk legyen - én is egyébként magán-nyugdíjpénztári tag vagyok, de meg fogom fontolni, hogy ott maradjak-e. (Mesterházy Attila: De neked kötelező lesz!), ez az én döntésem lesz -, hanem a magyar kormánynak az is feladata, hogy akik ezt a vitát csak nézik mint nyugdíjasok, azoknak azt garantálja, hogy holnap is nyugdíjat fognak kapni. Ahhoz ezek a lépések kellenek. Az üres kasszából nem lehet nyugdíjat fizetni. Az üres kasszát önök teremtették meg. Mi az államháztartás rendszeréből kiirányított forintokat visszahozzuk az államháztartás rendszerébe (Dr. Vadai Ágnes: És aki nem akarja adni?), korrigáljuk azt a hibát, amit önök elkövettek.

Alapvetően persze egy rossz gazdaságpolitika idézte elő azt a helyzetet, amit előidézett az alatt a nyolc év alatt, ameddig önök kormányoztak, és ennek korrekciójára kényszerülünk mi, és ennek egy technikai lépése az, ami előttünk van. De ezt követni fogja az a törvénytervezet, amiben felkínáljuk a magánnyugdíjpénztárban lévőknek a választás lehetőségét, hogy ott kívánnak-e maradni vagy visszajönnek. Akik pedig ott maradnak abban a rendszerben, mert abban látnak biztonságot, azoknak pedig szabályozott viszonyokat fogunk teremteni, nem úgy, ahogy ezt önök tették felelőtlenül.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Hegedűs Tamás képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoport vezérszónokának. Öné a szó.

HEGEDŰS TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azzal kezdeném, hogy a kormány értékelésével, amellyel az idevezető utat, a jelenlegi helyzethez vezető utat jellemezte, ezzel egyetértünk. A jelenlegi rendszer, úgy ahogy van, rossz. És nemcsak azért, mert a számok ezt mutatják, szó esett itt már arról, hogy nullát alig meghaladó hozammal gazdálkodtak a magánnyugdíjpénztárak az elmúlt tíz-egynéhány évben, és nemcsak azért, mert valóban kiemelkedően magas a működési költsége ezeknek a pénztáraknak, hanem már maga a modell is teljes félreértés volt, teljes tévedés volt, ha durvábban akarok fogalmazni: egy makrogazdasági szélhámosság.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Mi történik ugyanis a jelenlegi rendszerben? Az állam által beszedett járulékok egy részét átirányítjuk a magánnyugdíjpénztárakba, ahol ezek a pénztárak ezzel a pénzzel gazdálkodnak. Milyen módon gazdálkodnak? Vagy állampapírt vásárolnak vele, vagy egy részét kiviszik az értéktőzsdére. Abban az esetben, hogyha tőzsdére viszik ezeket a pénzeket, úgy ítéljük meg, hogy egy olyan kockázat kerül a rendszerbe, ami egy ilyen rendszerben, mint a nyugdíjrendszer, ami a hosszú távú stabilitást és biztonságot kell hogy szolgálja, ez egy nem megengedhető kockázat, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy volt olyan év, amikor a portfóliónak a 30 százaléka elúszott az ismert pénzügyi válság miatt. Tehát ezt egy rendszeridegen elemnek tekintjük.

Abban az esetben viszont, hogyha államkötvényt vesz a magánnyugdíjpénztár, na ez az igazi szélhámosság, hiszen itt tulajdonképpen egy körbefinanszírozás történik. Az állami járulékok, az állam által beszedett járulékok hiányozni fognak a társadalombiztosításból, amit a költségvetés kipótol egy költségvetési transzferrel, ami növeli a költségvetés hiányát, erre az állam állampapírt, kötvényeket bocsát ki, amit megvesznek a magánnyugdíjpénztárak. Tehát egy olyan fölösleges körbefinanszírozás történik ezzel a lépéssel, aminek egyetlen lényeges következménye van, hogy ez a 4-5 százalékos működési költség magánzsebekben landol. Tehát ennyi a rendszernek a vesztesége. Tehát túl azon, hogy a tapasztalati számok rosszak, maga a modell, maga a konstrukció is rossz, téves. Ez egyvalakinek jó vagy egy körnek jó: annak a pénzügyi befektetői körnek, amelyik ezt a portfóliót kezeli.

A működési költségekkel kapcsolatban, nem is a társadalombiztosítási kassza működésével vetném össze, hiszen nyilvánvalóan ez egy más logika, de a hasonló tevékenységet folytató piaci szereplők, pénzügyi befektetők költségeivel összevetve is elmondható, hogy ez a közel 5 százalékos működési költség körülbelül a kétszerese annak, mint ami piaci körülmények között indokolható lenne.

Amúgy is a rendszer anomáliájának számít, mintegy abszurditásként, hogy jogi erővel terelünk közpénzeket a magángazdaság területére. Ugyanis bárminek is nevezzük, úgy gondolom, hogy az a pénz, amit az állam szed be, és amiből kötelezően ellátandó feladatokat finanszíroznak, az közpénz, akkor is, hogyha ez pro forma a magánpénztáraknál landol. Ugyanis a nyugdíjellátás, a nyugdíjak kifizetése az államnak a kötelessége.

(11.30)

Ami itt történik, az tulajdonképpen egyfajta kiszervezés, outsourcing, aminek számos rossz példáját láttuk az elmúlt húsz évben, ezek közül talán a legbrutálisabb mértékű pont a magánnyugdíjpénztárak rendszere.

A korrekció tehát indokolt. A Jobbik ezt korábban is javasolta, nemcsak a választási programunkban, hanem az elmúlt hetekben többször is sajtótájékoztatón, itt a parlamentben is, napirend előtti hozzászólásként is, hogy a megoldás csak az lehet, hogy a jogi erővel létrehozott második pillért, mondjuk úgy egyszerűsítve, államosítsuk. Az államosítást azonban én bizonyos értelemben én idézőjelbe tenném, hiszen államosításról akkor szoktunk beszélni, ha egy magántulajdont állami tulajdonba veszünk, a mi javaslatunk szerint erről szó sem lett volna, hiszen a tulajdon a pénztártagoké. Abban az esetben, ha a Jobbik javaslata megvalósul, a tulajdon éppen úgy megmaradt volna a pénztártagoknál, amit mi javasoltunk, az a portfóliónak az állami kezelése. Ez lett volna az az úgynevezett államosítás, amit mi javasoltunk, ami, úgy gondolom, tiszta, egyértelmű, átlátható helyzetet hozott volna létre. Ebben az esetben a második pillér megmaradt volna, csak állami hatáskörben, egyéni számlavezetéssel, ahol egy egyszerű technikai jóváírással évente az állampapírhozamok éves átlaghozamával lehetett volna növelni ezeknek az egyéni számláknak az értékét. Ez egy biztonságos megoldást jelentett volna, egyetlen vesztese lett volna ennek az akciónak, azok a pénzügyi körök, amelyek ma ezt a portfóliót kezelik. Nem kis pénzről van szó, közel 3000 milliárd forintról.

Ilyen értelemben akár örülhetnénk is annak, hogy lépést tettünk ebben az irányban, de ez nem egészen így van. Mit látunk ugyanis ehelyett a jelenlegi előterjesztésben? A rendszer marad, de komoly sebeket kapott, és engedjék meg, hogy egy hasonlattal éljek: mi azt javasoltuk korábban a kormánynak, hogy terítse le a vadkant. Ehelyett ez az előterjesztés megsebzi a vadkant, de mint tudjuk, a megsebzett vadkan a legveszélyesebb. Ebből az előterjesztésből és azt kísérő kommunikációból a magánnyugdíjpénztárak kezelői levonhatják azt a következtetést, hogy nekik sok babér itt már nem fog teremni. Abban az esetben viszont, ha nincs egy piaci értelemben vett kényszer és motiváció arra, hogy gondosan gazdálkodjanak a portfólióval, és az állami kényszer sem érvényesül, hiszen megmaradt abban a szférában, ahol eddig volt, akkor ki és hogyan fogja kikényszeríteni a gondos gazdálkodást ezektől a magánnyugdíjpénztáraktól. Én itt a megsebzett vadkan veszélyét látom, óriási veszélyben van ez a közel 3000 milliárdos portfólió, ami mintegy hárommillió ember megtakarítását jelenti. Tehát itt nem szabad megállni félúton, és érdeklődve várjuk, hogy mik lesznek a további lépések, de úgy gondolom, hogy azoknak, amiket itt képviselőtársaim vázoltak mint jövőbeli lépések, ezeknek együtt kellett volna ezzel az előterjesztéssel bekerülnie, hiszen így most rendkívül felemás, képlékeny helyzet alakult ki. Ha szabad egy másik hasonlatot is mondanom: ha a macska farkát le kell vágni, akkor azt jobb egy mozdulattal, mint szakaszonként.

Tehát ilyen módon egy olyan bizonytalan helyzet jött létre, amely mindenképpen további és sürgős intézkedéseket követel, súlyos kérdések maradtak ugyanis nyitva. Mi alapján fogják fizetni a nyugdíjakat azoknak az embereknek, akik magánnyugdíjpénztár-tagok, de több mint egy éven keresztül az ő befizetéseik egy másik pillérbe, a felosztó-kirovó rendszerbe kerülnek? A jogosultságuk mi alapján lesz kiszámolva akkor, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt? Nyilván van erre megoldás, tehát mi nem feltételezzük azt, hogy a kormány ezeket a pénzeket le akarja nyúlni. Lehet rá megoldást találni, de ahogy képviselőtársam is utalt rá, mindenképpen egy rendkívül költséges, bonyolult adminisztrációval lehet ezt végrehajtani, amelynek a végeredménye - éppen a bonyolultsága miatt - minden bizonnyal vitatható lesz. Tehát mi egy tisztább helyzetet szeretnénk javasolni, ahol nincsenek ilyen adminisztratív túlbonyolítások, és mindenki számára világossá teszi, hogy a jövőbeni nyugdíját mi alapján fogja kapni.

A mostani rendszer ugyanis rossz, de legalább látjuk azt, hogy mi alapján kerülnek majd kifizetésre a nyugdíjak. Jelen pillanatban itt egy elvarratlan szál van ezzel az átmeneti időszakkal. És engedjék meg, hogy itt egy kitérőt tegyek, rávilágítva arra, hogy sokszor mennyire hamis az a diskurzus, amit a nyugdíjakról folytatunk. Jelenleg ugyanis az állami versus magán ellentétpárt együtt emlegetjük az első pillér és a második pillér közötti különbségekkel, holott ez logikailag nem feltétlenül kell hogy így legyen. Jelen pillanatban létezik egy első pillér a nyugdíjrendszerben, ami nem is lehet más, mint állami fennhatóság alatt, ez a felosztó-kirovó rendszer, a klasszikus nyugdíjbiztosítás. Létezik egy második pillér, ami tőkefedezeti elven működik, és ami ma kizárólag magánpénztáraknak a kezelésében van, ide kerül az a bizonyos járulékhányad, aminek a sorsáról ma vitatkozunk. És van a harmadik pillér, ami kiegészítő jelleggel működik, szintén a magánszféra részeként. Én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy semmi nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a második pillérben, a tőkefedezeti rendszerben is megjelenjen állami szereplő. Ezzel a lehetőséggel még nem éltünk.

A vitát sokszor az viszi félre, hogy amikor az államit hasonlítjuk össze a magánnal, akkor gyakorlatilag a két pillér közötti logikai különbségeket vetítjük ki arra, mintha ez tulajdonviszonyoktól függene. Miért rossz ez? Azért, mert ha a választási lehetőség csak abban merül ki a jelenlegi pénztártagok számára, hogy maradnak-e a jelenlegi magánpénztári rendszerben, immáron tetőzve azzal a bizonytalansággal is, amit a mostani intézkedések okoznak, vagy pedig visszalépnek a felosztó-kirovó rendszerbe, én ezt nem lehetőségként értékelem, hanem egy kényszernek, hiszen józan ésszel aligha fog valaki úgy dönteni, hogy ezek után a magánpénztárban marad. Ezzel viszont elvesznek azok az előnyök is, amelyek az egyéni számlavezetésből fakadnak. Ez tehát nem választási lehetőség, hanem egy kényszer. Ha valódi változást akarunk, olyat, amely valódi választási lehetőséget ad az emberek számára, akkor létre kell hozni a második pillérben is az állami pénztárat. Ez egy alternatívájának is tekinthető annak, amit mi eredetileg javasoltunk, a második pillérbeli magánpénztári portfólió állami kézbe helyezését, ha úgy tetszik, ez egy B-verzió. Viszont ennek a lehetősége még mindig nyitva áll, ha - mint hallottuk - a kormány elvetette azt a lehetőséget, hogy a második pillért államosítsa.

Úgy gondolom, semmi akadálya nincs annak, hogy egy állami pénztár létrejöjjön a második pillérben tőkefedezeti elven, ami egy versenyképes ajánlat lenne a szabad átlépés lehetőségével, hiszen garantáltan alacsonyabb működési költséggel működhetne, biztonságos befektetési politikát folytathatna, sőt itt valóságos pénzügyi befektetési műveletekre nem is lesz szükség, hiszen egy virtuális számlavezetéssel az állampapírhozamok éves átlaghozamát nagyon egyszerűen jóvá lehet írni ezeken a számlákon. A logikája ugyanúgy működne, mint a mostani második pillérbeli magánpénztárak: állami kezelésben, az állam által nyújtott biztonsággal, sokkal alacsony működési költséggel. Ha egy ilyen pénztár létrejönne, akkor aligha lenne kérdés a legtöbb pénztártag számára, hogy a választása mi legyen. Ez valószínűleg végeredményben ugyanoda fog vezetni, a magánnyugdíjpénztáraknak a második pillérből való eltűnéséhez, hiszen ezzel szemben nem tudnának versenyképes ajánlatot nyújtani. Azért mondtam, hogy a második pillérben, mert természetesen a magánpénztárak a harmadik pillérben az önkéntes, választható alapon továbbra is megmaradhatnának, aki úgy dönt, hogy ilyen módon egészíti ki a jövendőbeli nyugdíját. Ami ellen hadakozunk, az az, hogy állami eszközökkel, jogszabály kényszerítő erejénél fogva tereljünk be közpénzeket a magánrendszerbe, ennek kell véget vetni, és erről szól a mi javaslatunk is.

Ilyen módon, ha egy második pillérbeli állami pénztárhoz irányítható lenne ez a járulékhányad, akkor a költségvetés is még kedvezőbb helyzetbe kerülne, hiszen nem arról van szó, hogy konkrétan azt a pénzt be kell most fektetnie valahol, és ilyen módon kivonni addig is az államháztartásból, hanem a virtuális számlajóváírás révén ez a pénz benne maradna az államháztartásban. Tehát úgy biztosítana nagyobb biztonságot a pénztártagoknak, hogy egyben a költségvetést is éppen olyan módon és olyan mértékben kedvezőbb helyzetbe hozná, mint amire a mostani javaslat irányul.

Itt - a félreértések elkerülése végett hangsúlyozom - nem azt mondjuk, hogy az egész nyugdíjrendszert át kell alakítani tőkefedezeti rendszerűvé, hanem arról a hányadról van szó, ami ma magánnyugdíjpénztáraknál landol, ami a jelenlegi tervek szerint a jövőbeni nyugdíjaknak körülbelül a 25 százalékát fogja kitenni, hiszen 75 százalékát a jövőbeli nyugdíjnak mindenképpen a felosztó-kirovó rendszer fogja biztosítani.

(11.40)

Ezzel a megoldással különösebb jogszabályi beavatkozás nélkül is létre tudunk hozni úgy egy új piaci szereplőt, ami viszont végeredményét tekintve alapvetően átírja a rendszert. Nem sértünk vele jogot, a versenyt erősítjük, és megoldaná az átlépést is, anélkül, hogy az államnak bármiféle kompenzálási kötelezettsége lenne ezek után, hiszen megmaradnak mindazok az előnyök, amelyeket ma a jelenlegi rendszer, a tőkefedezeti rendszer biztosít, úgy, hogy az ezzel járó kockázatokat viszont gyakorlatilag nullára csökkentjük. Ez lenne a valódi választás.

Ez lenne az a modell, amit mi javaslunk, ez a lehetséges B-verzió, amikor szintén három pillér lenne a mostanihoz hasonlóan. Az első pillérben - úgy, ahogy most -, az állami hatáskörben működne a felosztó-kirovó rendszer; a második pillérben tőkefedezeti rendszerben a magánpénztárak mellett megjelenne egy állami pénztár is; a harmadik pillér természetesen maradna magánkézben, önkéntes alapon. Ami fontos, hogy a második pillérbeli állami pénztár működése éppen úgy nem igényelne költségvetési transzfert, nem rontaná a költségvetés egyenlegét, mint ahogy az a felosztó-kirovó rendszernél is van. Úgy gondolom, ez egy olyan tiszta helyzetet eredményezne, amelyik jó lenne az államnak, jó lenne a pénztártagoknak és jó lenne a jövendő nyugdíjasoknak is; egyvalakinek nem lenne jó: azoknak a pénzügyi köröknek, akik ma ezt a portfóliót kezelik - nekik megmarad vigaszképp a harmadik pillér, és sok sikert kívánunk hozzá.

Hadd egészítsem ki ezt még egy olyan javaslattal - és itt visszautalnék Sneider Tamás képviselőtársam felszólalására -, hogy toldozgathatjuk-foldozgathatjuk akárhogy a nyugdíjrendszert, beszélhetünk ilyen modellről, olyan modellről, egyvalamit egyik modell sem old meg: az elöregedés problémáját, a demográfiai problémát. Bármilyen nyugdíjrendszerről is beszélünk, és ha hosszú távú megoldást akarunk, ez csak akkor lehetséges, ha sikerül elérni a kívánt demográfiai fordulatot, magyarul több gyereknek kell születnie.

Erre vonatkozóan a választási programunkban is volt egy javaslatunk, ezt megismétlem, hozzátéve azt, hogy mi tiszteletben tartjuk a szerzői jogot: ez először a kereszténydemokraták szellemi műhelyében fogalmazódott meg; mi örömmel vesszük, ha a mi javaslataink megvalósításánál is a szerzői jogot önök megemlítik. Mi nem titkoljuk tehát, hogy nekünk megtetszett a Kereszténydemokrata Néppárt egy korábbi műhelymunkájából, hogy vezessük be az úgynevezett szülőtartási járulékot a jövőre nézve, tehát azt, hogy ha egy család gyermekeket vállal, őket felneveli, és belőlük munkavállalók lesznek, akkor ők a közben időssé, idős emberekké, nyugdíjassá vált szüleik részére a személyi jövedelemadójuknak egy meghatározott százalékát közvetlenül át tudják irányítani. Ezzel ugyanis kiküszöböljük azt a problémát, amely minden jótékony hatása mellett egy kedvezőtlen mellékhatása a modern társadalombiztosítási rendszereknek: azt, hogy megszűnt a generációk közötti szolidaritás. A klasszikus társadalmakban nem volt kérdés, hogy ha valaki egzisztenciális biztonságot akart magának idős korára, ahhoz sok gyermeket kellett szülni, illetve felnevelni. Ha ezt a rendszert megvalósítanánk ezzel a szülőtartási járadékkal, akkor ebből tudnánk visszahozni valami elemet, és összhangban a családi adókedvezményekkel - amelyek szintén napirenden lesznek nemsokára, és amelyeket mi egy nagyon komoly előrelépésnek, mérföldkőnek tekintünk mind a mértékét, mind az irányát tekintve -, hogy ha emellé egy ilyen rendszer is párosulna, akkor ez már kellő motivációt adhatna arra, hogy a magyar családok több gyerek felnevelésére vállalkozzanak. Ez valódi fordulat lenne.

A vita summázataként azt mindenképpen el kell mondanom, hogy mint az előzőekből is láthatják, komoly kritikákkal illetjük a mostani előterjesztést, elsősorban annak hiányosságai miatt, illetve azon elemek miatt, amik ma még hiányoznak a képből. A mellettünk ülő frakció is élesen kritizálja, egészen más okokból. Tegyük világossá, hogy az MSZP a régi rendszert védi, a mostani rendszer fenntartása mellett kardoskodik; mi nem, ellenkezőleg, mi a valódi, gyökeres változást szorgalmazzuk, ami messze túlmegy azon, mint amit a jelenlegi előterjesztés takar, és ami a politikai nyilatkozatokból kiolvasható.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most megadom a szót Scheiring Gábornak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Parancsoljon, képviselő úr!

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kormányoldal! Rögtön az elején szeretnék két félreértést - hogy ne hazugságot mondjak - tisztázni. Az egyik az lenne, hogy itt rendszervitáról lenne szó, a másik pedig az lenne, hogy pénzügyi kényszerről van szó. Jelen előterjesztés, jelen napirendi pont ugyanis nem arról szól, hogy mit gondolunk az állami versus magán-nyugdíjpénztári rendszerekről, nem arról szól, hogy hogyan lehet végrehajtani az áttérést a magán-nyugdíjpénztári rendszerből az állami nyugdíjrendszerbe, hanem arról az előterjesztésről szól, amit önök beterjesztettek. Abban a beterjesztésben egy betű nincsen arról, hogy hogyan fogják ezt az átállást lemenedzselni. Tehát nagyon szépen kérem önöket, hogy ne azokról a ködösítő szólamokról beszéljenek, amelyek arról szólnak, hogy mennyire nagy baj van azzal, hogy itt jogi kényszerrel az emberek pénzét a tőzsdére viszik - ami nyilván nagyon szépen hangzik, és nyilván nagyon megijednek majd tőle a nyugdíjasok -, ne erről beszéljenek, kérem, hanem arról beszéljenek, amiről az előterjesztés szól.

Beszélgethetnénk valóban arról is, hogy mennyi baj van a magánnyugdíjkasszák jelenlegi rendszerével, ahogy Magyarországon az működik, és elvi szinten elképzelhetőnek tartjuk azt, hogy előkészítsünk egy visszatérést valamilyen formájú állami nyugdíjkasszába. De az önök előterjesztésében nincsen szó például arról, hogy hogyan kívánják bevezetni a virtuális számlás rendszert az állami nyugdíjszisztémában; nincsen erről szó, pedig ha erről beszélnénk, akkor ez lenne az első pont, amit érinteni kellene. Arról is beszélgethetnénk nyilván, amit önök is emlegetnek, hogy magas a magánnyugdíjkassza költségszintje, meg arról is beszélgethetnénk, hogy mennyire alacsonyak a hozamok, és ezekben valószínű, hogy egyetértünk önökkel - de még egyszer mondom, ez a napirendi pont nem erről szól. Ez a napirendi pont arról a beterjesztésről szól, hogy önök einstandolnak 14 havi befizetést a magánnyugdíjkasszába, eltérítik, és nem mondják meg, hogy hova: erről szól ez a beterjesztés, úgyhogy erről beszéljünk.

Aztán a másik félreértés pedig, amit szeretnék eloszlatni, hogy erre azért van szükség, mert pénzügyi kényszer van. Ha pénzügyi kényszer lenne, akkor az LMP, a fenntarthatóság pártja a pénzügyi fenntarthatóság oldalára állna, mint ahogy ezt eddig is kifejtettük. Támogatjuk a hiánycél tartását, támogatjuk a pénzügyi fenntarthatóságot - de nem erről van szó, nem ez az indok. Az indok az, hogy önök 400-500 milliárd forintos lyukat vernek a költségvetés bevételi oldalán egy teljesen perverz és hibás adóreformmal, egy olyan adóreformmal, amiről már nagyon sokat vitáztunk; most nem kívánom az érveket itt újra felhozni, hogy ez mennyire antiszolidáris, és mennyire nem képes munkahelyeket teremteni, és ezt most már Kopits György, a Költségvetési Tanács elnöke is megerősítette. Ez a valódi indok, ami miatt erre a beterjesztésre szükség van, ehhez a lyukhoz keresik most azokat a forrásokat, amikkel ezt a lyukat be lehetne tömni. Az az érvelés tehát, hogy egyszer csak találtak egy nagy lyukat, egyszerűen nem igaz: találtak lyukat, mert önök ássák, igen, erről van szó. Ez az indok egyszerűen nem állja meg a helyét, tehát erről szintén feledkezzenek meg az érvelésben, arra kérem önöket, különben nagyon-nagyon rossz verbális stratégiáknak ágyaznak meg a közeljövőben.

Miről van szó valójában, miről szól ez az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat? Ez a törvénymódosító javaslat egyszerűen arról szól, hogy iksz összeget - ahogy hallottuk, nagyjából havi 10 ezer forintnyi összeget - 14 hónapra, előre meg nem mondott céllal, előre meg nem mondott iránnyal eltérítenek az állami nyugdíjkasszába, ugyanis a törvényben nincsen szó arról, hogy ez hogyan kerül majd elszámolásra.

De mielőtt erre itt rátérnék, két részletkérdés is felmerül, amit talán eddig nem érintettek. Az egyik az, hogy arra a kérdésre sem válaszolnak, hogy mi van azokkal, akik ebben az időszakban kezdik meg a járulékfizetést, vagy mi van azokkal, akik ebben az időszakban mennek nyugdíjba; nem tudjuk, hogy mit kívánnak tenni ezekkel az emberekkel. Ez egy óriási kockázat, és joggal merül fel itt, hogy a biztonság, jogbiztonság elve sérül. Szintén nem beszélnek arról, hogy mi lesz akkor, ha a joggal kritizálható magánnyugdíjkasszák nem tudják fenntartani, nem tudják fedezni a működési költségeiket, ezeket ugyanis jelenleg részben abból a forrásból fedezték, amelyeket az államtól átutalásként megkaptak.

(11.50)

Viszont ha nem fogják tudni fedezni ezeket a költségeket, és ezt nem orvosolják valahogy, amiről, mondom még egyszer, egy betű nincsen ebben az előterjesztésben, akkor fennáll annak a veszélye, hogy egyszerűen elkezdik majd likvidálni azokat a megtakarításokat, amelyeket most a magánnyugdíjkasszába befizetésre kötelezett állampolgárok ebben a magánnyugdíjrendszerben, magánnyugdíjkasszákban felhalmoztak. De azzal, hogy önök egyszerűen einstandolják ezt az összeget, azokat a megtakarításokat veszélyeztetik - többek között az enyémet is, de ez talán a legkevesebb -, amelyeket kötelezően előírtak, hogy a magánnyugdíjkassza irányába menjenek. Mondom még egyszer: ez egyszerűen elfogadhatatlan, és joggal merül fel ebben a tekintetben is az alkotmányos aggály.

De a legnagyobb probléma, amit itt szocialista képviselőtársaim is megemlítettek, és amit már az előbb is mondtam, az az, hogy önök úgy kívánják elvonni a tagdíj egy részét, hogy jelenleg nem mondják meg, hogy az ügyfelek ezt hogyan fogják később visszakapni, milyen jogalapon fogják tudni ezt később visszakövetelni. Erről - mondom még egyszer - egy betű nincs az előterjesztésben.

Lehet itt hivatkozni a "majd"-ra, de ezt úgy hívják, hogy ráolvasás. A ráolvasás nem egy parlamentáris demokráciába illeszkedő jogalkotási forma. Arról kell beszélni, ami itt van, ez pedig egyszerűen ebben a formában alkotmányellenes. Alkotmányellenes, mert védi a jogállamiság elveiben foglalt bizalomvédelmet, ugyanis akik befizettek a magánnyugdíjkasszába, joggal számíthatnak arra, hogy mondjuk, ha három hét múlva nyugdíjba kívánnak menni, akkor az utolsó heti befizetésüket is a nyugdíjba és nem valamilyen meg nem mondott lyukba ejtik bele önök.

De azért is alkotmányellenes ebben a formában - és hiába pótolják ezt később, mert az Alkotmánybíróság nem a későbbi törvényt fogja vizsgálni, hanem ezt az előterjesztést vizsgálja, ha vizsgálja -, mert sérül a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az elve is. Ugyanis jelen formában egyszerűen azok, akik az állami nyugdíjszisztémában vannak, előnyt élveznek azokkal szemben, akiktől most ezt a pénzt önök átirányítják. Tehát jelen formában ez egyszerűen alkotmányellenes minden bizonnyal.

Mit lehetne tenni? Önöknek lett volna nyolc évük arra, amire előszeretettel hivatkoznak, az elmúlt nyolc évre, hogy ezt az átállást érdemben előkészítsék. Nem tették meg, pedig nagyon szívesen vitatkoznánk arról, hogy hogyan lehet ebből a valóban eléggé csetlő-botló magánnyugdíjkassza-rendszerből áttérni az állami nyugdíjrendszerbe. Azt sem készítették elő, hogy legalább ezt a 14 hónapos einstandot valahogy jogállami elvekhez és módszerekhez méltó módon kivitelezzék.

Mivel önöknek erre nem volt idejük és kapacitásuk, mi most itt sebtében összeraktunk egy módosító javaslatot, amit majd ajánlok figyelmükbe. Ez a módosító javaslat arról szól, hogy hogyan lehet garantálni azt, hogy az imígyen áttérített összeg valójában is felhasználásra kerüljön.

Ennek a módosító javaslatnak a lényege pedig az, hogy a (6) bekezdés szerint kiszámított összeg 75 százalékát növeljük meg a szüneteltetés időszakára eső elismert szolgálati idő teljes elismert szolgálati időhöz viszonyított százalékos mértékének a 25 százalékával. Ez egy egyszerű technikai fogás, amivel el lehet érni azt, hogy önök megmondják, hogy mi lesz azzal a pénzzel, amit most egyszerűen einstandolnak, és nem lehet tudni, hogy mi lesz vele. Ez a módosító javaslat szerintem alkalmas arra is, hogy az alkotmányos aggályokat is eloszlassa, úgyhogy önöknek most, azt hiszem, hogy két választási lehetőségük van. Az egyik az, hogy megfontolják erősen és elfogadják ezt a módosító javaslatot, a másik pedig az, hogy belemennek egy olyan utcába, egy olyan megoldásba, ami jó eséllyel alkotmányellenes, és akkor ennek az ódiumát önöknek viselniük kell. De amit igazából én kérni szeretnék önöktől, az az, hogy az önök által okozott pénzügyi fenntarthatatlanságot, azt az 500 milliárdos lyukat, amit a teljesen irracionális adócsökkentésükkel fognak verni a költségvetés bevételi oldalán, ezt kerüljék el. Ha ezt a módosítást visszavonják, akkor nem lesz szükség arra, hogy ilyen einstandokkal, ilyen sarcokkal éljenek. És mondom még egyszer: ha arról folyna a vita, hogy térjünk vissza a magánnyugdíjkasszából az államiba, akkor abban partnerek leszünk, arról lehet vitázni és arról kell is vitázni, de jelenleg nem erről szól az előterjesztés.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt megadnám a szót a következő felszólalónak, ülésvezetői kérdésben kell döntenie az Országgyűlésnek. Jakab István és Balczó Zoltán alelnök urak fel kívánnak szólalni a mai politikai vita során, ugyanakkor az Országgyűlés elnöke az ülés vezetésére is felkérte őket. Az alelnökök képviselői felszólalásuk esetén azonban csak akkor vezethetik az ülést, ha az Országgyűlés ehhez hozzájárul.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Jakab István és Balczó Zoltán alelnök urak a politikai vita során vezethessék az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége hozzájárult ahhoz, hogy az alelnök urak vezessék az Országgyűlés ülését a vita során.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most a frakciónkénti 15 perces, úgynevezett második körös képviselői felszólalások következnek. A rendelkezésre álló időkeretet több képviselő is felhasználhatja, és ugyanilyen időkeretben fejtheti ki álláspontját az elsőként felszólalásra jelentkező független képviselő is.

Elsőnek megadom a szót Sós Tamás úrnak, az MSZP frakciójából, és tájékoztatom önöket, hogy az írásban leadott jelentkezésnek megfelelően az MSZP a 15 percet három képviselőtársával fejti ki.

Parancsoljon, képviselő úr!

SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alapvető problémát abban látom itt a vitát hallgatva, hogy valójában az előterjesztés nem átlátható, nem transzparens, a vita túlnő valójában az előterjesztésen. Ha az előterjesztő korrektül elmondta volna, hogy mi a szándéka, mint ahogy ma már itt a vitában megfogalmazódott, hogy gyakorlatilag az adócsökkentést a lakosság nyugdíj-megtakarításából kívánják finanszírozni, tulajdonképpen egy előrehozott fogyasztás támogatásával, de hozzáteszem, hogy ma úgy látszik, hogy a fenntarthatóságot veszélyezteti a kormány ezzel az intézkedésével. Az elhangzottakból ez kiderült.

Tisztességesebb lett volna azt is elmondani, hogy valójában ezzel mi a cél, és tulajdonképpen miért van szükség erre az intézkedésre. Ez nem történt meg.

Hogy mekkora költségvetési bevétel származik a különadóból, ezt gyakorlatilag nyilatkozatokból tudjuk, de ma már tudjuk, hogy körülbelül 420 milliárd, és valójában azt is következtetjük, hogy minden egyes érintettet 10 ezer forinttal érint ez mínuszban, ez 140 ezer forint, de többről van szó. Többről, mert az összegyűjtött pénzéről is szó van, annak az örökölhetőségéről van szó, és azt sem tudjuk, hogy aki bent marad a rendszerben, vele mi fog történni.

Gyakorlatilag a tulajdonjoguk csorbul az érintetteknek akkor, amikor a felosztó-kirovó rendszerbe átirányítják a pénzüket. A magasabb nyugdíjlehetőségtől is megfosztják a magán-nyugdíjpénztári tagokat, sőt gyakorlatilag ez az intézkedés az ellenszolgáltatás aránytalansága miatt alkotmányossági szempontból is aggályos. Polgári jogi szerződés köttetett a két fél között, és ebbe ma az állam egyoldalúan belenyúl, arra hivatkozva, hogy a Fidesz megnyerte a választást, és ez most őt feljogosítja mindenre. Ha most megkérdezem az érintetteket, azt a 3 millió embert, hogy önök hozzájárultak-e ehhez, tartok tőle, hogy ha most megkérdeznénk, nem igazán hiszem, hogy hozzájárulnának ehhez.

Az sem igaz, hogy az állam jobban kezeli a lakossági befizetéseket, és ilyen értelemben nagyon szerencsétlennek tartom, hogy szembeállítjuk a magánrendszert, a magán-nyugdíjpénztári rendszert, illetve az állami rendszert. Alapvető problémának tartom azt, hogy nincs hatástanulmány, nem ismertek az intézkedések következményei, az előterjesztés nem tartalmaz háttérszámításokat, és gyakorlatilag az ágazati szereplőkkel sem lett ez leegyeztetve; gyakorlatilag rövid távú célokat szolgál, és majd akkor, amikor később ezeknek a nyugdíjpénztári alapoknak jelentősége lenne a fejlesztéseknél, ez egy komoly hátrányt jelent Közép-Európában ennek az országnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

(12.00)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A második felszólaló Varga László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a vita komolyan vételét kormányzati oldalon az is mutatja, hogy Selmeczi Gabriella most sincs a teremben, és az is, hogy ez az elképesztő nagyságú időkeret adatik meg az ellenzéknek arra, hogy elmondja véleményét. De akkor azért mondjuk el még egyszer, hiszen nem győzzük ezeket hangsúlyozni.

Úgy érezzük, hogy mielőtt ez a kommunikációs offenzíva megindult, önök egyértelműen abba az irányba szerettek volna elmozdulni, hogy Brüsszel ismerje el a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket költségvetési tételként. Amikor látták, hogy ez nem működik, azután kezdtek ebbe a boszorkányüldözésbe, azután döntöttek úgy, hogy évi 360 milliárd forintnyi befizetést - összességében a 14 hónapban 420 milliárdról van szó - einstandolnak.

Erről lehet beszélni sok mindent, de konkrétan mégiscsak ez történt. A jövő évi költségvetés tekintetében pedig elmondható az, hogy erre azért van szükség, mert egy, a gazdagoknak és a felső középosztálynak kedvező adórendszert vezetnek be. Ez a lyuk a költségvetésben, amit innen szeretnének pótolni. Mert egyébként nemcsak ekkora nagyságrenddel, hanem mintegy 550 milliárd forinttal támogatta a szocialista kormányok ideje alatt évről évre a költségvetés nyugdíjrendszert, a mai nyugdíjasokat. Ez a nagyságrend nyilván elég volt arra is, hogy kitérjek a napirend tárgyalásából egy nagyon picit, hogy folytassuk a nyugdíjkorrekciót, a méltányossági nyugdíjkasszát időről időre növeljük. Már érthető, még egyszer hangsúlyoznám, hogy miért nem jöttek el múlt héten a szociális bizottság ülésére. Azért, mert ezek szerint nem kívánják folytatni a nyugdíjkorrekciós programot, nem kívánnak többletforrásokat költeni a méltányossági nyugdíjra, és 40 év szolgálati idő után ezek szerint nem kívánnak lehetőséget biztosítani az embereknek, hogy nyugdíjba vonulhassanak.

Kimondható, hogy úgy kérnek kölcsön az emberektől, hiszen, ha jól értem, tulajdonképpen ez egy kölcsön, hogy ők ebbe nem egyeztek bele. Hárommillió emberről van szó, mintegy hárommillió emberről, és még arról sem nyilatkoznak, mert az előterjesztésben nyomát sem látom, de egyébként a lezajlott vitában sem volt erről szó, hogy hogyan és mikor fizetik ezt vissza. Nyilván a részletes vitában szintén itt leszünk, el fogjuk mondani.

Van egy módosító javaslatunk, ami arról szól, hogy nyilván legalább a jegybanki alapkamatnak megfelelő, vagy lehet úgy is dönteni, hogy a hozamot produkáló összeget fizessék meg a nyugdíjpénztári tagoknak 2012. január 31-ig. De hát önök nyilatkoztak, azt kompenzálják, aki átlép, mert mindenki dönthet úgy, hogy rosszabbul járjon. Azt gondolom, hogy ez nagyon messze van attól, amit önök mondtak, nagyon messze van az önkéntesség és a választás szabadságától, amiről beszéltek. Szó sincs erről. Ma mindenkinek kötelezően az állam számára át kell utalnia ezt az összeget, amit eredendően a magán-nyugdíjpénztári számlájára szánt volna. Erről nem dönthet szabadon, az állam és önök einstandolják ezt az összeget.

Nincs más hátra, azt tudom mondani, hogy egyetlen reális és konzekvens döntés lehetne a részükről, de nem vagyok túl optimista, nyilván nem fogják ezt tenni; akkor járnának el helyesen, ha visszavonnák ezt az előterjesztést, hiszen bármennyire hivatkoznak állandóan különböző forradalmakra és mindenféle felhatalmazásokra, én október 3-án és április 11-én ezt a kérdést nem láttam a szavazólapon. Pártokra lehetett szavazni, önök pedig a választási programjukban nem ezt mondták, sőt ezzel ellentétesen beszéltek. Tehát azt tudom mondani, hogy hazudtak a választóknak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Úgy gondolom, az utolsó mondata tartalmazott olyan kifejezést, amelyik nem biztos, hogy a parlamentbe való. (Dr. Varga László közbeszól.) Tisztelettel föl szeretném viszont hívni az ön figyelmét, hogy dr. Cséfalvay Zoltán államtitkár úr végig bent ült a patkóban, ilyen értelemben a Házszabály előírása mindvégig teljesült, hiszen az előterjesztő képviselője bent ül, és vélhetően majd válaszolni is fog a felmerült kérdésekre.

Most pedig megadom a szót az MSZP harmadik felszólalójának, Szűcs Erika képviselő asszonynak. Parancsoljon, képviselő asszony!

SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hargitai képviselő úrnak ismét megerősíteném én magam is azt, amit Kiss Péter mondott. Az egyensúly tartása alapvető az ország finanszírozhatósága és a forint árfolyama szempontjából. Ebben nincs közöttünk vita. És akár ennek biztosításához a sokféle eszköz között még a nyugdíjbefizetések is szóba jöhetnek. De hogy nem az előterjesztésről szól a mai vita, hanem sokkal szélesebb, az nem nekünk köszönhető, hanem elsősorban annak, hogy mindaz, amit önök ezzel az üggyel kapcsolatban kommunikáltak, zavaros, megtévesztő, összevissza. A legnagyobb probléma az, hogy ez a kommunikáció azt üzeni, hogy bármilyen szerződést félresöpörhetnek, bármilyen törvényes garanciavállalást félretehetnek, és bármit nyilatkozhatnak, ha rövid távú érdekeik azt kívánják.

Most a legnagyobb hiány a világos, őszinte beszédben van. Ha végignézzük az önök kommunikációját az elmúlt 12 évre és az elmúlt néhány hónapra visszatekintve, akkor azt lehet látni, hogy kormányfőnk az egyéni számlást rendszert támogató 2001-2002-es véleményétől eljutott 2006-ra a 14. havi nyugdíjig. Megszavazta a 13. havi nyugdíjat, majd letagadta, hogy megszavazta. Tiltakozott annak megszüntetése ellen, de ő maga sem kívánja visszaállítani. A magán-nyugdíjpénztári pillér bevezetését nem támogatták, de ezek a pénztárak éppen az első Orbán-kormány idején indultak és erősödtek meg. Augusztusban még szakmainak látszó érveket hangoztattak a magánpénztárakkal kapcsolatban, jelezve, hogy itt változást látnak szükségesnek.

Igaz, okozott némi zavart, hogy kormánypárti politikusok egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak. Matolcsy miniszter nyilatkozata ellentmond a nyugdíjügyi megbízottá avanzsált Selmeczi Gabriellának. Szerinte a magán-nyugdíjpénztári befizetések elszámolásával kapcsolatos EU-döntés nem befolyásolja a 3 százalékos hiánycélt, kormányfőnk szerint viszont, ha az EU nem méltányolja kérésünket, azonnali beavatkozás kell ez esetben. Ez az azonnali beavatkozási igény aztán durvuló kommunikációban kulminált. Hétfőn már a nyugdíjpénztár menedzserei spekulánsok lettek, akik elherdálják a tagok pénzét, a tagok pedig szabadságukban korlátozott szerencsétlen állampolgárok. Itt szeretném megjegyezni Hargitai képviselő úrnak, hogy egyébként az, hogy egy vagyonkezelő milyen formában működik, nem jelenti azt, hogy a formaváltással együtt saját tulajdonúvá válnak a pénztártagok befizetései. Tehát szó nem volt arról, hogy az ő pénzükké válnak a befizetések. Azok ugyanúgy vagyonkezelésben maradtak volna ott.

Azt kérdezem önöktől, hogy tényleg elképzelhetetlen és elvárhatatlan, hogy egy felelős kormányzat igazat mondjon. Elképzelhetetlen, hogy az emberek elé álljon, és azt mondja, most az önök áldozatvállalására is szükség van az egyensúly tartásához, és elmondja, hogy ezt az áldozatvállalást hogyan kívánja majd honorálni? Ehelyett a fő hazugság leplezése érdekében, mármint hogy a 3 százalékos hiánycél tartása az embereket érintő intézkedések nélkül is lehetséges, megint pocskondiázásba kezdtek, megint indulatokat és gyűlöletet szítanak. Több mint mókás számomra, hogy a felelőtlen spekulánsnak beállított pénztári menedzsmentet éppen az elvont befizetések segítségével kívánják több százezer forintos adóelőnyhöz juttatni majd az adórendszerben - mint szorgalmas, tehetséges, igyekvő állampolgárokat -, hogy Cséfalvay államtitkár úr egyik mai válaszából idézzek.

Kérdezem: komolyan gondolják, hogy mindez elfedi a tényeket? Elfedi, hogy igenis 2011-ben 400 milliárd forinttal megszorítják a nyugdíjkasszát, ami a folyó kifizetések és a jövőnek szóló megtakarítások 8 százaléka? Gondolják, hogy elfedi a pénzbehajtást? 3 millió ember 14 havi megtakarításának elvonását, megrövidítését a gyerekeiknek, hiszen ez örökölhető lenne? Gondolják, hogy elfedi, hogy 3 millió emberre 8 százalékos extra adót terveznek kivetni, ha olyasmire mer gondolni, hogy továbbra is számon kívánja tartani nyugdíj-megtakarításait, és ezért a tb-kasszán kívül is gyűjt időskorára? Gondolják, hogy elfedi, hogy önök most megzsarolják ezt a 3 millió embert, mert az állam által elbirtokolt járulékához csak az fog hozzájutni, aki visszalép az állami szisztémába, és az Orbán-kormánynak fölajánlja összes eddigi megtakarítását? 3000 milliárdról van szó! (Gulyás Dénes: Nem a kormánynak.)

Gondolják, hogy jó érvelés az, amikor pocskondiázzák a magánnyugdíjpénztárakat az eddig elért valóban szerény, 0,3 százalékos reálhozamért, és ígérnek helyette biztonságot, azaz 0 százalékos reálhozamot? Hiszen a tb-kasszában az értékőrzést ígérik.

(12.10)

Nem, képviselőtársaim, nem fedi el, és nem fedi el azt sem, hogy mindenre azért van szükség, hogy az idén megindult folyamat, a tehetősek intenzív anyagi támogatása jövőre a 300 ezer forint alatti keresetűek adóforintjaiból még intenzívebben folytatódhasson. Ezért azt gondolom, hogy felelősen gondolkodó képviselő ehhez a törvényjavaslathoz csak egyféleképpen viszonyulhat: követeli, hogy vonják vissza.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő felszólaló Rogán Antal képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr, 15 perces időkeretben.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik nekem, mivel itt azért elég sok minden elhangzott a mai parlament ülésén, érvek, ellenérvek pró és kontra, eljutottunk már 1998-ig, 1990-ig, még az azt követő időkig is, én sokkal inkább szeretnék egy olyan hozzászólást tenni, itt már remélhetőleg a vita vége felé, ami kicsit definíciószerűen is megpróbál tisztázni bizonyos dolgokat azok számára, akik nem annyira itt az ülésteremben, hanem az üléstermen kívül követik ezt a vitát.

Érdemes talán arról beszélni mindenképpen, hogy a világon többféle nyugdíjrendszer működik. Ezek közül a nyugdíjrendszerek közül az egyik alaptípus gyakorlatilag azon alapszik, hogy a jelenbeli nyugdíjasok nyugdíját a jelenbeli munkavállalók fizetik. Ezt hívják felosztó-kirovó típusú nyugdíjrendszernek. Itt nyilvánvalóan a munkáltató és részben maga a munkavállaló fizeti a nyugdíjjárulékot, amiből a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját kifizetik, neki pedig az az ígérvénye van, hogy amikor ő lesz nyugdíjas, akkor majd a jövőbeni munkavállalók fogják kifizetni az ő akkori nyugdíját. Ez egy társadalmi szolidaritáson alapuló rendszer. A világ legtöbb nyugdíjrendszere egyébként ennek az alapján működik.

A másik típusú nyugdíjrendszer az egyéni öngondoskodáson alapuló nyugdíjrendszer, aminek ténylegesen az a lényege, hogy az illető kap egy fizetést, gondoskodik magáról, tehát a fizetésének egy részét félreteszi egy magánnyugdíjpénztárba, és annak az alapján fogja majd évtizedek múlva, amikor nyugdíjas lesz, megkapni egyébként a nyugdíját. Ilyen tiszta, az öngondoskodás alapján működő nyugdíjrendszerek alapvetően az angolszász országokban működnek.

A vegyes rendszer, amelyben van ez is meg az is, meg kell hogy mondjam önöknek, meglehetősen ritka. Ez rendszerint önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakon alapszik, tehát ott valaki az állami nyugdíját kiegészítheti még egyébként további öngondoskodással, de a kötelező magánnyugdíjpénztár fogalmát a rendszerváltozás után a közép-kelet-európai országokban találták ki. Ez a fogalom ebben a formában végül is a világ más országaiban nem létezik.

Itt szeretnék azért egy másik elvi kérdést tisztázni. Itt nagyon sokan beszélnek arról, hogy úgymond ez az emberek pénze, ami a magánnyugdíjpénztárakban van. Itt azért szeretném azt elmondani, hogy ezt az emberek soha nem kapták volna meg fizetésként, soha. 1997-ben, amikor a Szabad Demokraták Szövetségének az ötleteként alapvetően kialakult ez a rendszer, és gondolom, koalíciós nyomással létrehozták 1998. január 1-jével indulóan, akkor az állami nyugdíjkasszába befizetett nyugdíjjárulékok egy részét kellett ide áttenni. Az történt tehát, hogy a magánnyugdíjpénztárakba azt a kötelező nyugdíjjárulékot, ami kötelező nyugdíjjárulékból az akkori, tehát a jelenbeni nyugdíjasok nyugdíját finanszírozta volna az állam, gyakorlatilag áttették magánnyugdíjpénztárakba. Ez a pénz, és ezt mondjuk ki őszintén, elkezdett hiányozni a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának finanszírozásakor. Ez a pénz onnan hiányzik, tehát ezt az államnak be kellett tennie, mert a jelenlegi nyugdíjkasszában, az állami nyugdíjkasszában ennek köszönhetően egyre nagyobb hiány alakult ki. Ezt a pénzt pedig honnan tudta beletenni az állam? Onnan tudta beletenni, hogy több adót kellett beszednie.

Tehát végső soron az emberek kétszeresen kifizették ezt az összeget megemelt adókon keresztül, másik oldalról pedig a nyugdíjjárulékon keresztül továbbra is fizették, de ez csak egy jövőbeli ígéret volt a számukra, hogy ebből majd nyugdíj lesz valamikor. Ezekből a magánnyugdíjpénztárakból nyugdíjat még senkinek nem fizettek ki, és nyilvánvaló, hogy 2013-14-ig - és akkor is csak keveseknek - még nem is fognak nyugdíjat kifizetni, és erősen a jövőben van az, amikor onnan egyáltalán nyugdíjkifizetések elkezdődhetnek.

Ehhez képest már most látszik, hogy az úgynevezett magánnyugdíjpénztáraknál azért többféle probléma van. Egyik oldalról ott is keverednek definíciók. Szeretném tisztelettel felhívni a figyelmet arra, hogy a nyugat-európai példáknál, ahol ilyen típusú pénztárak alapvetően önkéntes alapon működnek, azért elég erősen tisztázva van, hogy mi a hozamelvárás, ahhoz képest milyen vagyonkezelési díjat lehet beszedni, és bizony-bizony a hozam van első helyen és a vagyonkezelési díj a második helyen. Úgy látom, hogy a magyarországi rendszer működése egy kicsit fordítva volt. Tehát itt le volt fixálva az, hogy mekkora vagyonkezelési díjhoz jutnak ezek a pénztárak, és alapvetően a hozam második helyre szorult.

Tisztelettel szeretném felhívni a figyelmüket azokra a tanulmányokra, amelyek megmutatják, hogy 1998. január 1-je óta, mondjuk, 2009 végéig bezárólag gyakorlatilag ezek a pénztárak nagyjából milyen hozamot realizáltak. Van egy hozamgörbe, ehhez kapcsolódik a hároméves állami kötvények átfogó hozamgörbéje. Abból az derül ki összességében, hogyha a kettőt szépen egymásra passzítjuk - persze mindkét helyen vannak szélsőséges kilengések -, hogy ezek a pénztárak semmivel nem produkáltak jobb teljesítményt, mint ha egyébként folyamatosan államkötvényekben lett volna tartva ez a pénz.

Ugyancsak szeretném felhívni a figyelmüket egy másik nagyon fontos dologra. A Magyar Nemzeti Banknak van egy tanulmánya. Ez a tanulmány arról beszél, hogy valójában a magánnyugdíjpénztárak akkor lesznek hatékonyabbak az állami nyugdíjpénztárnál, ha 3,2 százalékos minimum reálhozamot tudnak elérni vagy afölöttit. Tisztelettel szeretném javasolni, hogy nézzék meg, melyik pénztár produkált az elmúlt tíz esztendőben 3,2 százalékos reálhozamot vagy afölöttit. Nem fognak ilyet találni; egyetlenegy sem. Tehát gyakorlatilag az az elvi tanulmány, amely leszögezte annak idején, hogy mikor lesz működőképes ez a magán-nyugdíjpénztári rendszer, azt is kimutatja ezzel egyidejűleg, hogy ez a rendszer nem hatékony. Rosszabb egyébként, mint azok a hatékonysági paraméterek, amiket az állami felosztó-kirovó alapon működő nyugdíjrendszer produkál.

Ugyancsak szeretném hozzátenni azt is, hogy ezzel párhuzamosan a működési költségek igen erős kétségeket ébresztenek az emberben. Ha megnézzük, hogy az összes nyugdíjpénztár együttesen - persze tisztelet a kivételnek, mert biztos van közöttük hatékonyabb és kevésbé hatékony -, a magánnyugdíjpénztárak átlagosan mekkora működési költséget vesznek fel, akkor ott azért elég brutális számokat láthatunk. Ezek évenként eltérőek azért bizonyos mértékben, de megközelítik a 25 milliárd forintos nagyságrendet. Csendben tenném hozzá, hogy a lényegesen több ember számára nyugdíjat kifizető, lényegesen több ember esetében egyébként nyugdíjjárulékot kezelő állami nyugdíjrendszer gyakorlatilag szinte kisebb működési költségből működik. Ez azért igen erős kétségeket ébreszt az emberben afelől, hogy valójában kinek az érdeke ennek a rendszernek az üzemeltetése. Azt már biztosan láthatjuk, hogy azoknak érdeke, akik egyébként a vagyon kezelését végzik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék egy másik dologról is azért elég határozottan beszélni, az pedig az, hogy ezeknél a nyugdíjpénztáraknál keletkezett összegek és megtakarítások tekintetében valójában mi is történt az elmúlt esztendőkben. Azért egyik oldalról vannak nagyon érdekes tendenciák. Persze, sokat tartanak állampapírban, de azért elég elgondolkodtató, hogy például a 2008-as válság idején előfordult az, amikor Magyarországnak nagymértékben lett volna szüksége állampapírokra, hogy ezek, a sokszor külföldi bankok által gesztorált nyugdíjpénztárak a befektetési döntéseikben külföldi állampapírokat részesítettek előnyben a magyar állampapír helyett, mert egyébként ezt a szabályok sok évig engedték nekik.

Most persze én azt gondolom, hogy egy olyan érv van, amit itt a jelen lévő képviselők sokszor elmondtak és elmondhatják, hogy itt mindenkinek egyéni folyószámlája van, egyéni folyószámlája, amiről pontosan tudhatja, hogy ide egyébként mennyi nyugdíjjárulékot fizetett be. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt még egyszer szeretném hangsúlyozni, ezt a nyugdíjjárulékot így is, úgy is be kellett volna fizetnie az elmúlt tíz esztendőben, aki nem lépett be a magánnyugdíjpénztárba, az is befizette, csupán annyi történt, hogy annál, aki belépett a magánnyugdíjpénztárba, átirányította oda az APEH ezt a típusú befizetését, és az az állami nyugdíjrendszer oldalán egyébként hiányzott.

De másik oldalról azért beszéljünk arról, hogy egyébként miért nem lehetséges az állami rendszeren belül egyéni folyószámla-vezetés. Itt azért szeretném felhívni a tisztelt szocialista képviselőtársaim figyelmét egy nem mellékes körülményre. 2001-ben ezt elkezdte még az első polgári kormány idején a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság. Elindult az egyéni folyószámla-vezetés rendszerének a kialakítása, startra készen állt a rendszer. Önök megörökölték és leállították. Önöknek köszönhető, hogy 2002 óta nem tudott működni, és nem alakult ki az egyéni folyószámla-vezetés rendszere az állami nyugdíjbiztosítás keretein belül. Ha ez így van, tisztelt képviselőtársaim, akkor csendben feltenném a kérdés, hogy ezt miért tették. Miért tették a szocialista kormányok annak idején, mert elvileg érdeke lenne mindenkinek, aki az állami nyugdíjrendszerhez is tartozik, és aki egyébként oda is fizet meg a magánnyugdíjpénztárba is, hogy tudja, hogy ott egyébként az ő folyószámláján mekkora összeg szerepel.

(12.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tartok tőle, hogy pont azért tették, hogy egyébként csak a magánnyugdíjpénztárakban lehessenek ilyen típusú egyéni folyószámla-vezetési rendszerek. Azt gondolom, hogy ezt érdemes azért szem előtt tartani, mert ebből azért az is kiderül, hogy amikor érdekeket kellett képviselni, akkor egyébként a mai nyugdíjasok számára nyugdíjat fizető állami nyugdíjalap helyett nagyon sokszor az előző kormányok előnyben részesítették a magánnyugdíjpénztárakat. És ezt azért nem szabad elfelejteni, hogy ha már döntéseket kell hoznia egy kormányzatnak, akkor azt gondolom, az ő felelőssége elsősorban azon van, hogy az a rendszer, amelyik a mai nyugdíjasok nyugdíját finanszírozza, a több mint 3 millió nyugdíjasét, és egyébként a jelenbeli munkavállalóknál is a jövőbeni nyugdíj egy tetemes részét állni fogja, az a rendszer működőképes legyen minden körülmények között.

Szeretném azt is leszögezni, tisztelt képviselőtársaim, hogy azért van egy olyan szituáció, amit nem szabad elfelejteni. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ahhoz az eszközhöz nyúlnak, hogy abban az időszakban, amikor komoly gondok alakulnak ki, alapvetően válsághelyzet alakul ki, akkor azt mondják, hogy korlátozzák a magánnyugdíjpénztárakba történő befizetést. Például Észtország ugyanezt tette egyébként, ahol másfél évre függesztették fel a magánnyugdíjkasszákba történő befizetést. Egyébként több ország is megfontolta ezt a döntést, kisebb-nagyobb szűkítések történtek is ezen a területen, pontosan azért, hogy a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját egyébként a magyar állam és az állami nyugdíjkassza finanszírozni tudja. Tehát önmagában ezt a döntést ördögtől valónak beállítani, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy erősen indokolatlan.

Ezt azért nagyon szeretném, ha nem felejtenék el, és akkor is elmondanák, amikor különféle televíziós vitákban erről rendszerint elfeledkeznek. Nem vagyunk egyedül e téren, és nem véletlen, hogy egyébként ezt csak közép-európai országokban kell meghozni, mert nyugat-európai országokban ilyen típusú rendszert, a kötelező magánnyugdíjpénztárt nem alakították ki. Önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak működnek természetesen, de kötelező magánnyugdíjpénztár nem működik. És a két rendszer keveredése valóban súlyos problémákat okozott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ma ez a döntés azért is indokolt, mert valóban szükség van rá. A másik oldalról pedig beszéljünk arról, hogy miért jelent az olyan hatalmas problémát, ha emberek egyébként szabadon meghozhatják a döntésüket arról, hogy visszatérhetnek az állami nyugdíjrendszerbe. Én azt gondolom, hogy ez nem jelent problémát. Ezt a döntést érdemes lenne meghozni. Természetesen ez a pénztáraknak nem érdeke, mert itt azért vessünk föl egy gondot. Kicsit azért azt érzem, hogy a működési költségek mellett a pénztárak nagyon sokszor meg fogják majd nehezíteni az emberek visszatérését, mert fognak hivatkozni likvidációs költségre és minden egyébre. De azért tegyük fel azt nyugodtan, hogy abban az esetben, amikor azt mondjuk, hogy megvédjük a bankokkal szemben a hitelt felvevő ügyfelek érdekeit, akkor a jövőben nekünk arra is szükségünk van, hogy megvédjük azokat az embereket, akik egyébként eddig átirányították, mondjuk, egy magánnyugdíjpénztárba az állami kasszába befizetett, és ezért ott nekik jóvá nem írt nyugdíjjárulékuk egy részét, és azt szeretnék most visszavinni. Mert ha vissza akarják vinni, akkor tehessék meg költségek nélkül. Mert azt gondolom, hogy a költségeket eddig bőven leverték rajtuk azok a nyugdíjpénztárak, amelyek tíz éven keresztül a befizetett összeg javára ezeket elszámolták. Tehát erről azért szintén ne feledkezzünk el, mert azt gondolom, hogy ezzel a problémával szembesülni fogunk, és ez a döntésnek a szabadságához a másik oldalról hozzátartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az éremnek e téren mindenképpen két oldala van. Nem lehet azt mondani, hogy itt arról van szó, hogy az emberek pénze és megtakarítása. Arról van szó, hogy ez a pénz hiányzik az állami nyugdíjkasszából, és az a kérdés, hogy van-e garancia arra, hogy ezek a kötelező magánnyugdíjpénztárak a jövőben biztosítani tudják a nyugdíj kifizetését azoknak, akik oda befektetettek ezek mellett a hozamok mellett és ezek mellett a működési költségek mellett. Mert ha nem, akkor az államnak kell lépnie majd akkor. Nem jobb-e esetleg ezt a lépést hamarabb megtenni? Ezt a szempontot is javaslom tisztelt képviselőtársaimnak itt a parlamentben, amikor ezt a vitát megvívjuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló Vágó Sebestyén képviselő úr, a Jobbik képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem kívánok most arról beszélni, hogy melyik rendszer a jó, melyik rendszer a rossz. Nagyon jól tudjuk, hogy ez a mostani kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer rossz. Nem kívánok elemzésbe kezdeni, hogy milyen rendszert kellene kialakítanunk, mert tulajdonképpen most ez a vita nem erről szól. Nagyszerű felszólalásokat hallhattunk ezzel kapcsolatban kormánypárti képviselőktől, csak tulajdonképpen a lényeget nem hallottuk, mert véleményem szerint ez a benyújtott javaslat most másról nem szól, mint egy burkolt megszorításról, a játékról a befizetők pénzével.

Ez is bizonyítja a kormánypárti képviselők cinizmusát. Nagyon sokszor hallhatjuk, hogy amikor a fülkeforradalomról meg a nemzeti együttműködésről, a nemzeti ügyek kormányáról beszélnek, akkor felvilágosult szavazópolgárokról beszélnek, akkor öntudatos, gondolkodó választópolgárokról beszélnek. Amikor meg egy-egy döntést előkészítenek és meghoznak, tulajdonképpen fittyet hányva arra, amit az ellenzék mond, akkor úgy bánnak a választópolgárokkal, mint óvodás kisgyermekekkel. Amikor a 2009. évi LXXVII. törvény megszületett, akkor lehetőséget kaptak a 2008. december 31-éig 52. évet betöltő állampolgárok arra, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárból átlépjenek az állami nyugdíjrendszerbe. Erre 2009. december 31-éig volt lehetőségük.

Tekintettel arra a körülményre, hogy az erről szóló értesítést postán 2009. szeptember 30-áig kapták meg, tehát tulajdonképpen három hónapjuk volt arra, hogy erről döntsenek; és tekintettel arra, hogy semmiféle propagandája nem volt ennek az intézkedésnek, és semmiféle propagandája nem volt ennek a lehetőségnek, hogy átléphetnek - ezt a levelet egyébként 122 551 pénztártag kapta meg -, de ehhez képest, hogy ennyire alulpropagandált, csúnya kifejezéssel élve, és ennyire gyors döntésről volt szó, ehhez képest is az értesített pénztártagok 51,7 százaléka élt ezzel a lehetőséggel.

Én most már csak azt kérdezném meg a tisztelt kormánypárti képviselőktől, hogy miért nem kísérelték meg esetleg a rendszer megváltoztatását, esetlegesen megkísérelve a választópolgárok, illetve a pénztártagi befizetők megkérdezésével és a véleményük alátámasztásával. Tehát meg szeretném önöket kérni még egyszer arra, hogy ne legyenek ennyire cinikusak, és ne tekintsék óvodás kisgyermeknek a választópolgáraikat, illetve jelen esetben most a pénztártagi befizetőket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig Vágó Gábor képviselő úr következik, az LMP képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr!

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Szeretném aláhúzni azt, amit Scheiring Gábor is elmondott a bevezetőjében: ez a vita nem arról szól, hogy milyen nyugdíjrendszerre van szüksége Magyarországnak. Rogán képviselőtársam elmondta a televíziónézőknek azt, hogy milyen opciók vannak, milyen lehetőségek, és mi a jó és mi a rossz a jelenlegi rendszerben. Nagyon sok kérdésben egyetértünk. Tehát a magánnyugdíjpénztárak jelenlegi rendszere nem oldja meg a ketyegő nyugdíjbomba kérdését. Viszont a mai napirendi pontunk nem erről szól. Szükség van arra, hogy egy társadalmi konszenzus, egy parlamenti konszenzus alakuljon ki a nyugdíjrendszer kérdésében, mert egy nyugdíjrendszer akkor jó, ha állandó, akkor jó, ha az emberek bizalmat tudnak vetni a nyugdíjrendszerbe. Viszont a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat pont ezt a bizalmat erodálja, pont ezt a bizalmat rombolja le, hiszen egy egyszeri alkalommal, nem rendszer szinten, egy egyszeri koncepciótlan módon nyúl bele a nyugdíjrendszerbe.

Jó szokásomhoz híven engedjék meg, hogy idézzek a kormányprogramból. "Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magán-nyugdíjpénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek." Most ezzel a jelenlegi törvényjavaslattal pontosan a saját kormányprogramjával megy szembe a kormány, hiszen azok a megtakarítások, és most nem 14 hónapról beszélek, hanem az eddigi megtakarításokról, az eddigi megtakarítások kerülnek veszélybe, hiszen a magánnyugdíjpénztárak egyszerűen a működésüket nem tudják majd fenntartani, amennyiben ezt a 14 hónapi befizetést einstandolja a kormány.

Viszont, hogy rátérjek a fő problémára, erre a 14 hónapra, ez a 14 hónap két problémát vet föl. Az egyik, hogy mi van azokkal, akik ebben a 14 hónapban vonulnak nyugdíjba, és magánnyugdíj-befizetésük van, a másik pedig az, hogy hogyan kapják vissza az állampolgárok ezt a befizetést. Jelenleg ez a mostani rendelkezés alkotmányellenes, viszont van egy lehetőség, és figyelmébe ajánlanám Rogán képviselő úrnak is ezt a lehetőséget, ez pedig Scheiring Gábor és jómagam módosító javaslata; ha tetszik a kormánynak, akkor fogadja el, vagy legalább bizottsági módosítóként vegye tárgysorozatba.

(12.30)

Ez a javaslat arról szól, hogy az öregségi nyugdíj megállapítása szempontjából miként kell figyelembe venni a szüneteltetés időszakában befizetett nyugdíjjárulékot a magán-nyugdíjpénztári tagok esetén. A módosító indítvány ezt a hiányosságot kívánja orvosolni oly módon, hogy a kérdéses időszak szempontjából a magán-nyugdíjpénztári tagokat a többi biztosítottal azonosan kell kezelni, ellenkező esetben a magán-nyugdíjpénztári tagokat hátrányos diszkrimináció érné, ez pedig alkotmányellenes, miközben a többi biztosítottal azonosan vesznek részt a járulékterhek viselésében. Tehát még egyszer felhívnám a figyelmet erre a módosító javaslatra.

Viszont volt egy apró csúsztatás az észtországi példával kapcsolatban. Valóban, Észtország is élt ezzel a lehetőséggel, csak Észtországban abban az időszakban 20 százalékos gazdasági visszaesés volt. Jelenleg a magyar gazdaság sem olyan erős, viszont tényleg azt hittük, hogy a bankadóval, valamint a szektorális adóval vége lesz az einstandolás korszakának, és elérünk egy olyan gazdasági környezetbe, ahol már biztosan számíthatnak az állampolgárok arra, hogy a jogszabályi környezet állandósul, és amikor egy beruházó idejön Magyarországra, vagy ha egy egyszerű magyar állampolgár elindít egy vállalkozást, akkor ki tudja számítani a jogszabályi környezet miatt, hogy milyen terheket ró rá majd az állam. A jelenlegi esetben ezt a jogbizonytalanságot erősíti tovább a kormány. Még egyszer aláhúznám azt, hogy ha a kormány el akarja kerülni az alkotmányellenességet, az egyetlen lehetőség a módosító javaslatunk elfogadása.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel megkérdezem a második körben még fel nem szólalt frakciókat, illetve a független képviselőket, hogy közülük kíván-e még valaki a felszólalás lehetőségével élni. (Kiss Péter jelentkezik.) Képviselőtársaim, két kör van. Csak azok szólalhattak volna fel, akik az időkeretet nem használták ki, és előre jelezték, hogy abban a körben többen is élni szeretnének a felszólalás lehetőségével. Az MSZP jelezte, hogy három képviselője óhajt élni (Kiss Péter: Még van időnk.), meg is kapták erre vonatkozóan a lehetőséget. Az én lehetőségem most korlátozott, mert ehhez most elő kellene szedni pontosan, hogy az időkeretet mennyiben használták ki. (Kiss Péter: 2 perc 40 másodpercünk van.) Az MSZP képviselőcsoportjának 1 perce van, a Jobbiknak pedig (Kiss Péter: 2 perc 40 másodpercünk van.) - de ezt mindjárt ellenőrizzük, mert annak a függvényében lehet felszólalni.

Arra az 1 percre addig is Kiss Péter képviselő úrnak megadom a szót. Parancsoljon, képviselő úr!

KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a gavallériáját. Rogán képviselő úr hozzászólására szeretnék világosan reagálni, bár ő a vita egy jelentős részében nem vett részt az összejövetelünkön, mégis érdekes volt, amiket elmondott, és ezt most nem cinikusan mondom. Ugyanakkor jelzem, hogy nem ez van ma napirenden.

Ma egy olyan kérdésről tárgyalunk, amely kérdés keretében mintegy 420 milliárd forinttal rövidítik meg 3 millió ember következő 14 hónapos számláját. Bár lehet érvelni azzal, hogy ez a nyugdíjrendszer, ez a vegyes nyugdíjrendszer Kelet-Európának sajátossága, ez ténykérdés, ugyanakkor lehet utalni arra is, hogy az az adórendszer, amiket önök bevezetni kívánnak, az egykulcsos adó, az ugyanennek a szférának a sajátossága, a Lajtán túl ugyanúgy nem ismert, tehát ezekkel az érvekkel majd jóval bővebben kell foglalkoznunk akkor, amikor ez a kérdés valóban napirendre kerül.

Őszintén szólva, engem örömmel töltött el, hogy végre kimondták, hogy valóban a svéd modell megvalósítására készülnek, de javaslom a képviselő úrnak, hogy ezt a miniszterelnök úrral és a többi pártvezetővel még konzultálják, mert a tavaszi hónapok folyamán ebben folyamatos tagadásban voltak. (Közbeszólások a Fidesz részéről: Idő! Idő!) Úgy hiszem, szükség van tisztázó vitára. Ennek helye a parlament, ugyanakkor erre előterjesztést kell tenni, hogy tudjuk, mihez képest folytatjuk a vitát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik-képviselőcsoport a második körben mintegy 3 percet használt el, tehát ilyen értelemben a 15 percből még 12 perc rendelkezésre áll, tehát ennek az időkeretnek a terhére megadom a szót Sneider Tamás képviselő úrnak. Parancsoljon, képviselő úr!

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Nem fogom kihasználni azt a 12 perces időkeretet, csak szeretnék kicsit reagálni arra, hogy ami itt elhangzott elsősorban Rogán Antal képviselőtársam részéről, azzal a Jobbik-frakció gyakorlatilag egyet tud érteni, ez nem is kérdés számunkra, de valóban nem ez volt a napirendi téma jelen helyzetben.

A másik fontos dolog, hogy talán azért, mert nem volt itt Rogán Antal képviselő úr a vita elején, én azért koherenciazavart érzek Selmeczi Gabriella elmondott beszéde és Rogán képviselőtársam beszéde között, ugyanis most arról volt szó, hogy ha most - Selmeczi Gabriella képviselőtársam szájából ez hangzott el gyakorlatilag - nem lépjük meg ezt a gyors intézkedést, akkor veszélybe kerülnek a nyugdíjak. Én ezt a mára tudom érteni adott esetben, mert az látható jól, hogy nem a húsz évvel későbbi nyugdíjkifizetéseket fogja eldönteni ez a kérdés, ez a mostani átrendezés.

Akkor lehet, hogy mi valamit nem tudunk, amit már esetleg tud a kormány? Tehát ebből nekem az következik, hogy novembertől kezdve közel 12 százalékkal csökkennek a nyugdíjjárulék-befizetések Magyarországon, és majd nem lehet kifizetni a nyugdíjakat. Remélem, hogy nem ez vár minket az elkövetkező 14 hónapban. Erre szeretnék rámutatni, hogy itt tulajdonképpen folyt Rogán Antal képviselő úr megjelenése előtt egy ilyen ködösítés a Házban, hogy miért is kell ezt a 420 milliárd forintot átcsoportosítani. Szeretném leszögezni még egyszer, hogy teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy ezt a rendszert gyökeresen meg kell változtatni, de ami most elénk került, ez egyáltalán nem erről szólt.

Csak néhány gondolat azzal kapcsolatban, hogy ha már a nyugdíjrendszerhez hozzányúlunk, akkor szerintem még mikre kell odafigyelni. Egyrészt a hatalmas bürokráciára és arra az igazságtalan rendszerre, ami működik. Bürokrácia - mit értek ez alatt? Csak nagyon röviden: körülbelül 3 ezer személyt foglalkoztatnak a nyugdíj-biztosítási intézetek országszerte és a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság. Ha azt nézzük, hogy 150 ezer ember megy át évente a nyugdíjrendszerbe, akkor úgy is számolhatnám nagyon egyszerűen, hogy egy évben egy személy 50 ember nyugdíjbiztosítását intézi el ezekben az intézetekben. Az látható, hogy ha egy egyszerű, nem túlbürokratizált nyugdíjrendszerünk lenne, akkor egy emberre, mondjuk, egy órát kellene szánni arra, hogy átvezessék és kiszámítsák az elkövetkezőkben a nyugdíját. Természetesen ez nagyon leegyszerűsített példa volt, és nyilvánvalóan rengeteg más feladattal foglalkoznak ezek az intézetek, ez nem is kérdés számomra, de ez azért mutatja azt, hogy mekkora bürokráciával állunk szemben. Kérem szépen, maga a nyugdíjbiztosítás kiszámításának a módszere is egy jó 500 oldalas kézikönyvecskéből áll. Ez mégiscsak elgondolkodtató. Tehát ha majd hozzányúlunk, akkor kérem szépen, mindenképpen vegyük figyelembe, hogy ezt a rendszert így nem szabad fenntartani.

Az igazságtalanságra is egy példát még hadd mondjak el! A mai nyugdíjszámítási módszerek szerint sajnos az az ember, aki az elmúlt rendszerben, tehát a szocializmus idején húsz évet ledolgozott, majd utána börtönbe került, mondjuk, meggyilkolt egy-két embert, és húsz éven keresztül börtönben ücsörgött, az most, kérem szépen, 80-90 ezer forintos nyugdíjra jogosult. Az az ember, aki viszont húsz évet ledolgozott az előző rendszerben, húsz évet ledolgozott a mostani rendszerben, csak a mostani rendszerben minimálbérért vagy alacsony bérért dolgozott, az pedig megkapja a maga 50 ezer forint körüli járadékát. Nos, ezek a hatalmas igazságtalanságok, és ezek nincsenek megoldva. Egyébként ezt a példát szerintem egy fél évvel ezelőtt valamivel kapcsolatban már elmondtam a parlamentnek.

(12.40)

Pontosan ezért vagyunk mi "mérgesek" a Fidesz politikájára, hogy fél éve szajkózzuk azt, hogy mit kell megváltoztatni ezen a rendszeren, és hogy nyúljanak hozzá, fél év elment gyakorlatilag, semmi nem változott, és most egy ilyen gyors átcsoportosítást raktak elénk. Ezért nem tudjuk ezt az indítványt teljes mértékben támogatni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel kérdezem, hogy óhajt-e még valaki az időkerettel élve fölszólalni. Igen, Rogán Antal képviselő úr. Egy percre van lehetősége képviselő úrnak, ennyi maradt.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak arra szeretnék reagálni, hogy azt gondolom, azt Selmeczi Gabriella szavai is világossá tették - mert azért természetesen nyomon követtem az általa elmondottakat, mind a két mai hozzászólását -, hogy azért a kormány egyik alapvető lépése az kell legyen, hogy a jövőbeni nyugdíjakat megvédje. Mi a garancia arra, hogy azok a magánnyugdíjpénztárak, amelyek egyébként ritka alacsony hozamokat produkáltak az elmúlt tíz évben - erre rámutattam a hozzászólásomban -, ehhez képest ritka magas működési költségeket számoltak el, érdemben nyugdíjat fognak tudni kifizetni majd néhány esztendő múlva? Tehát én azt gondolom, hogy ezt mindenképpen át kell tekintenie a Háznak, és aki vissza akar térni az állami nyugdíjrendszerbe, mert ott érzi magát nagyobb biztonságban, ennek a feltételeit minél hamarabb meg kell teremteni.

Másik oldalról pedig, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy arról őszintén beszélni kell, az a költségvetési helyzet, amit örökül kaptunk a szocialistáktól, minden olyan intézkedést igényel annak érdekében, hogy ahogy Észtországban, nálunk is lehessen tartani a költségvetés hiányát, és egyébként ki lehessen fizetni mindent, így természetesen a nyugdíjakat is. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel további felszólalásra senki sem jelentkezett, megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, megadom a szót államtitkár úrnak. Parancsoljon!

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Nagyon sokfajta érv és ellenérv hangzott el itt, és való igaz, a mai nap nem igazából a nyugdíjrendszer vitájáról szól, viszont megerősítette a kormányt abban, hogy jól rávilágított a vita arra, hogy nagyon sok szabályozatlanság van a mögött a nyugdíjrendszer mögött, ami Magyarországon él a hárompilléres rendszerben, és ezt a szabályozatlanságot valamikor, viszonylag záros határidőn belül meg kell oldani. A képviselők és a kormány dolga is az, hogy ne maradjon ilyen szabályozatlanságok között a nyugdíjrendszer.

Ugyanakkor az az előterjesztés, ami önök előtt áll, én úgy gondolom, hogy nagyon sok tekintetben tiszta és világos képet mutat, biztosítja azt, hogy Magyarország képes legyen a vállalt államháztartási hiány tartására ebben az évben és a következő évben, ez pedig - ahogy már korábban is hangsúlyoztam - minden magyar állampolgár alapvető érdeke. Enélkül nem tudunk jutni semerre sem, úgy gondolom. Másodszor: biztosítja a nyugdíjak kifizethetőségét, s ez szintén, úgy gondolom, minden magyar állampolgár érdeke. Harmadszor: szabályozott kereteket teremt ebben a tevékenységben, hiszen egy korlátozott időre szól, 14 hónapig. Én úgy gondolom, hogy a költségvetés és a nyugdíjak biztosítása érdekében arra kérem a képviselőket, szavazzák meg ezt a javaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel az együttes általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Arra figyelemmel, hogy az elfogadott napirend szerint a részletes vitára bocsátásokra 14 órakor kerül sor, addig most szünetet rendelek el, de tisztelettel felkérem a frakcióvezető urakat, hogy 14 órakor biztosítsák a Ház határozatképességét.

Köszönöm a figyelmüket, köszönöm a részvételüket.

(Szünet: 12.44 - 14.01

Elnök: Jakab István

Jegyzők: dr. Lenhardt Balázs és dr. Szűcs Lajos)