Felszólalás adatai

(20.10)

De én azt a kérdést szeretném feltenni, mielőtt önökkel megosztom az általam összeírt gondolatokat, hogy 2012 őszén, majdnem telén jutunk el oda, hogy Magyarországon arról beszélhetünk, hogy földtörvény, arról beszélhetünk, hogy birtokpolitika, arról beszélhetünk, hogy hogyan és miként tartsuk meg és ragadjuk meg azt a lehetőséget, amelyet ma a polgári kormányzás biztosít számunkra egy kétharmados többséggel.

Engedjék meg, hogy azt mondjam önöknek, hogy a rendszerváltozás 20 évvel ezelőtt történt, és akik 20 évvel ezelőtt hatalmas ambíciókkal nekivágtak az akkori Magyarország újraépítésének, azok fölött eltelt 20 év. Nagyon sokan nincsenek már az élők soraiban.

Volt, aki föltette itt a kérdést, hogy egyáltalán vannak-e fiatalok, és akarnak-e gazdálkodni. Szerintem vannak fiatalok, és akarnak gazdálkodni, de az élet könyörtelen, és az idő múlik és rohan. Így én azt látom, hogy az elmúlt 20 év, de azt lehet mondani, hogy a háborút lezáró, majd az azt követő kommunista társadalom egyértelműen ennek az országnak, az ország polgárainak, a gondolkodásnak, a világnézetünknek iszonyatos károkat okozott. Mégiscsak eltelt fölöttünk úgy immáron 70 év, hogy azon kell gondolkodnunk, hogy egyáltalán szükségünk van-e tiszta élelmiszerekre, azon kell gondolkodnunk, hogy van-e a mezőgazdaságnak falumegtartó ereje, azon kell gondolkodnunk, hogy kicsi vagy nagy gazdaság, azon kell gondolkodnunk, hogy hogyan és miként maradjon talpon ez a szerencsétlen nemzet, amely a történelem viharában már nagyon sok mindent megélt.

Ha megengedik, úgy fognék hozzá a gondolataimhoz perceken belül, illetve rövid időn belül, hogy bár nem ide tartozik, de azért három kérdést fölteszek valamennyiünknek: miért van az, hogy 20 évvel a rendszerváltozás után azt tapasztaljuk, hogy ennek az országnak soha nem látott mértékű államadóssága van? Miért van az, hogy múlt hét szombaton egy kongresszus keretében Magyarország miniszterelnöke azt mondja, hogy a magyar önkormányzati rendszert ki kell húzni a válságból, és 600 milliárdot át kell vállalni a magyar társadalomnak? Miért van az, hogy több mint egymillió család Magyarországon el van adósodva - el volt adósodva, mert azóta már több százezer család életét sikerült rendezni - külföldi valutanemben?

Azt gondolom, hogy ha ezekre a kérdésekre, és pont ennél a napirendi pontnál, amit fél kettő óta végighallgattam, és figyeltem az önök véleményét, azt a választ kell adni, hogy a háborút lezáró időszak napjainkig rendkívül zűrzavaros, káoszos és a legtöbb kárt az agyakban tevő időszakát éltük meg, és szerintem ennek az országnak nagyon sok ideje már nincs; nem gondolom, hogy újabb 10-20-50 éveket kellene leélnünk, hogy végre-valahára ennek az országnak a szekerét jó irányba helyezzük.

Meg vagyok győződve arról, hogy az önök támogatásával, közös akarattal nekünk egész egyszerűen nincs más kiutunk, mint összefogni, és azt mondani, hogy bizonyos kérdésekben, amelyek közé tartozik például a földkérdés, bizonyos kérdésekben közös akarattal ezt az országot, ezt a hazát ki kell mentenünk abból a lehetetlen állapotból, ahova ez az ország jutott.

Engedjék meg, hogy az általam összeállított anyagot is ismertessem önökkel, és elnézést kérek, hogy egy picikét megpróbáltam talán más mederbe terelni az előző gondolatok világát. Úgy látom, hogy a rendszerváltozáskor, illetve az azt követő időszakban a földprivatizáció, illetve a kárpótlás időszakában a magyar földterületek felaprózódtak, egyre több kisebb-nagyobb parcella jött létre, és ezeken a parcellákon valamilyen szintű termelés jött létre. Sajnos azt kell látni, hogy ez a valamilyen szintű termelés volt, ahol sikeresen, volt, ahol sikertelenül valósult meg. Egy biztos: a sikeresek és a kevésbé sikeresek mellett nagyon sok olyan földterületet látunk ma Magyarországon, amely parlagon hever, és jó esetben csak egy minimális művelést szentel neki a tulajdonos, és természetesen a nyerészkedésből kiindulva csak a földalapú támogatást kívánja beszedni.

A bérbeadások következtében, tisztelt képviselőtársaim, megjelentek azok a problémák is, hogy a bérlők - én azzal a véleménnyel értek egyet, aki azt mondta, hogy a tulajdonos és a bérlő azért a magyar gondolatvilágban nagyon erősen elvonatkozik egymástól. A bérlő az én véleményem szerint soha nem tölti be a tulajdonos szerepét, soha nem úgy gondolkodik, mint a tulajdonos. Különösen akkor nem, ha az ő bérleti szerződése határozott idejű, és ez nem is egy aránylag hosszú időszakra tehető, akkor a bérlő természetesen sem a beruházásaiban nem próbál előrelépni, sem pedig a technológiai fejlesztésben nem próbál olyan fejlesztéseket végrehajtani, mint ami egyébként egy magántulajdonban működő üzemegységnél megjelenhetne.

Önök foglalkoztak az európai uniós csatlakozásunkkal, illetve az azzal kapcsolatos problémakörökkel. Természetesen tudomásul kell venni, és szerintem Magyarországon az a helyzet nagyon helyes, hogy sokszínű társadalom vagyunk, ki-ki vérmérséklete szerint ítéli meg európai uniós tagságunkat. Egy biztos: a Kárpát-medencében országunk Szent István óta Európa része, és az is biztos, hogy ma, amikor a 27 tagállam között vagyunk, akkor bizonyos európai uniós direktívák ránk nézve kötelezőek.

Azt gondolom, hogy itt elhangzottak olyan vélemények, mint például a francia példa. Azt gondolom, hogy Magyarország a 27 tagállam keretein belül is megtalálhatja a saját érdekeit. Természetesen ehhez igazán kemény és nagyon erős lobbipolitikát kell folytatni. Én úgy látom, és szentül meg vagyok győződve arról, hogy az az irány, amelyet a polgári kormány képvisel, az az irány támogatandó, és ez valószínűleg a birtok-, illetve a földpolitikában is meg kell hogy jelenjen a későbbiekben.

A társadalmi és gazdasági átalakulásoknak az elmúlt évtizedekben alapvető pilléreként szeretném önöknek említeni a földet mint tulajdonviszonyt és annak az átszerveződését. A magyar gondolkodásmódban a tulajdon - legyen az föld vagy ingatlan, más egyéb ingatlantulajdon -, a tulajdon mindig az életünk szerves részét képezte. A magyar ember, amióta létezik e földön, nem a bérlemények és az évről évre országon belüli vagy országon kívül történő elvándorlásnak volt híve, hanem a magyar ember valamilyen szinten röghöz kötött, a magyar ember szereti azt az életteret, amelybe beleszületett. Szereti belakni, és szereti a saját tulajdonának tekinteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A mező- és erdőgazdálkodási földek forgalmáról szóló törvényjavaslat megállapítja a föld tulajdonjogának megszerzésére, haszonbérletére, használati jogra vonatkozó szabályait. A javaslat tulajdonszerzésnek minősít minden olyan tényt, amely lehetőséget biztosít a földdel való rendelkezés valamely formájára. A törvényjavaslat oly módon biztosítja a korlátozásokat, hogy pontosan szabályozza, illetve meghatározza azon jogcímeket, amelyek nem minősülnek tényleges tulajdonszerzésnek.

Nem tartozik a korlátozási kör alá a törvényes öröklés, az elbirtoklás, a kisajátítás, a közös tulajdon megszüntetése, ha jogi személy már meglévő tulajdona került értékesítésre, illetve szervezeti forma váltása miatt jogutódra száll át, valamint szétválásra és a kiválásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A most elkészült törvényjavaslat csupán egy része a teljes földforgalmi szabályok gyűjteményének, ám a mezőgazdasági földterületeknek a legszélesebb körben hasznosított területeit foglalja össze. A törvényjavaslat meghatározza a hosszú távú mezőgazdasági működés feltételeit, azok körülményeit, valamint követelményeit, megteremti a lehetőséget a magánszemélyek hosszú távú és hosszú célú földhasznosításához.

(20.20)

A törvényjavaslat elsődleges célja a földspekulációk kizárása. További célja még a családi gazdaságok fellendítése, a családi gazdálkodás népszerűsítése, valamint a felnövekvő generációk számára lehetőséget biztosítani a gazdálkodás generációról generációra történő örökléséhez. A földtulajdont elsődlegesen a földműveléssel foglalkozó, a gazdaságban ténylegesen munkát végző, a föld értékét megőrizni akaró munkáskézben tartása a kiemelt cél. Aki a földműveléssel életvitelszerűen, mintegy hivatásszerűen foglalkozik, lehetőséget kap a földtulajdon megszerzésére, az azon való gazdálkodásra és az azon való fejlesztések létrehozásának, illetve fenntartásának fokozására.

A gazdálkodó egységek fontos nemzetgazdasági tényezők, akik nemcsak a megélhetésüket biztosítják a földműveléssel, hanem elősegítik a termelést, a gazdaság fellendülését, valamint meghatározott tényezői az élelmiszerpiacnak, ezzel pedig közgazdasági mutatóknak, és ezen belül kiemelt szempont a föld magánkézben, illetve magyar kézben tartása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Országunk földterületekből tevődik össze, amelynek megfelelő hasznosítása nélkülözhetetlen az ország működése szempontjából. Szeretnék itt megállni egy pillanatra, és azt megemlíteni önöknek - onnan indítottam, hogy az elmúlt húsz év, illetve az elmúlt hetven év szomorú, de valós tény -, hogy akkor, amikor aszály sújt adott évben egy országot, akkor döbbenünk rá, hogy ennek az országnak folyói, ennek az országnak csatornái, és ennek az országnak művelhető, öntözhető területei lennének, ha és amennyiben megteremtenénk annak a feltételeit, amit az elmúlt, azt lehet mondani, idestova hetven évben nem teremtettünk meg. A mai napig szomorú tényként állapítható meg, hogy amikor sok csapadék esik, akkor az a problémánk, hogy nem tudjuk elvezetni, amikor pedig szárazság lép föl az országban - ilyen volt például az idei év -, akkor az a problémánk, hogy az öntözés feltételei nem biztosítottak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvénytervezet véleményem szerint csak egy keretet biztosít a későbbi hatályos és majd hatályba lépő jogszabályoknak. Természetesen azon belül a kereteken belül mindenki részére biztosított az a lehetőség, hogy gondolatvilága, hovatartozása és életfelfogása szerint módosító javaslatokon keresztül megpróbálja és akarata szerint meg is tegye a módosító javaslatait.

Gondolataimat azzal zárnám, amivel kezdtem: meggyőződésem, hogy az elmúlt húsz, de a szocializmussal együtt az elmúlt hetven év nagyon komoly károkat okozott a mezőgazdaságnak, és meggyőződésem, hogy a vidékmegtartó erejével és a foglalkoztatás erejével a mezőgazdaság segíthet országunk azon mai problémáján, hogy hogyan és miként tudunk kitörni abból az adósság- és abból a morális csapdából, amelybe ez az ország az elmúlt évtizedekben kormányozta önmagát.

Én ehhez kérem a tisztelt képviselőtársaim támogatását és segítségét, és azt kérem, hogy az előttünk lévő tervezetet majd a későbbi részletes vitákban és az azt követő szavazásban támogassák.

Elnök úr, tisztelettel megköszönöm az önök figyelmét. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)