Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hasonlóan Bartos Mónika képviselőtársamhoz, szintén néhány zöldgondolatot osztanék meg a költségvetés kapcsán önökkel. Némi kritikai éllel csatlakoznék ahhoz, amit a képviselőtársam elmondott, hiszen az általa említett zöld rendszám nem feltétlenül váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanis nem biztos, hogy az az autó, amely zöld rendszámmal közlekedik, és valóban egyre több van belőlük Budapest utcáin vagy akár vidéken, valóban környezetbarát. Azt, hogy melyik autó környezetbarát és melyik nem, nem csak az határozza meg, hogy hány kilométert tud elektromos hajtással megtenni. Most ez a zöld rendszám egyik fő kritériuma, hogy önállóan, tisztán elektromos hajtással legalább 25 kilométert meg tudjon tenni.

Tele van a város, vagyis egyre gyakrabban találkozunk olyan zöld rendszámos luxusterepjárókkal, amelyek valóban tudják teljesíteni hibrid motorjuknak köszönhetően ezt a 25 kilométert, de egyébként a fogyasztásuk és a szén-dioxid-kibocsátásuk alapján egyáltalán nem lehet őket zöldnek nevezni, csupán a benzines hajtás mellé kaptak egy elektromos hajtást, és emiatt környezetbarátnak lettek kinevezve. Emellett vannak olyan autók, amelyeknek ugyan nincs elektromos hajtásuk, de ha összességében nézzük, akár a mérete, fogyasztása, szén-dioxid-kibocsátása miatt mégis kedvezőbb környezetvédelmi szempontból, mint ezek a nagy luxusterepjárók.

Így hát most úgy néz ki a helyzet, több hírportál és újság is foglalkozott vele, hogy régen a szlovák és nem tudom, milyen külföldi rendszámokkal lehetett trükközni és a mozgássérült-kártyákkal, most pedig a szlovák rendszámos luxusterepjárókból lesznek majd zöld rendszámos luxusterepjárók. Mint ahogy annak idején csaltak a mozgássérült-kártyákkal, vagy csalnak talán még most is, ezekkel is ugyanúgy ingyen lehet majd parkolni és különböző kedvezményeket élvezni, a hibrid hajtásnak köszönhetően 400 ezer forint helyett csak 70 ezer forint a regisztrációs adója a gépjárműnek. Sajnos, mindenféle módon ezzel is próbálnak visszaélni és nem környezetvédelmi szempontból használni ezeket a zöld rendszámokat.

A szabályozás olyan átalakítására volna szükség, ha a Jedlik Ányos-tervnek köszönhetően valóban megszaporodik ezeknek a zöld rendszámos autóknak a száma, az valóban levegőminőség-javulást okozzon. Az a cél, amint azt Bartos Mónika képviselőtársam is elmondta, hogy a levegőnk egészségesebb, tisztább legyen, kevesebb legyen a szálló por, a PM10-koncentráció, kevesebb káros anyagot lélegezzünk be, nem pedig az, hogy több zöld rendszámos autó fusson az utakon, mert nagyon jól néz ki a zöld rendszám, de ez önmagában nem garancia a környezetvédelemre.

A PM10 kapcsán még elmondható a szállópor­tar­talom kapcsán, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálatnál valóban van egy erre elkülönített forrás, azonban a PM10 soron a tavalyi 54 millióhoz képest most csak 30 millió forint szerepel. Ez mindenképpen csökkenést jelent, és a levegőminőség-javítási törekvéseknek némileg ellentmond, hogy ezen a soron csökken a kiadása ennek a tételnek.

(17.50)

Ha már környezetvédelem, ugye nemcsak a levegőminőségről kell hogy beszéljünk, hanem több más olyan tételről is, ami meghatározza környezetünk minőségét, állapotát. Természetvédelmi pályázatok során például jóval kevesebb, alacsonyabb összeg szerepel az idén, mint a tavalyi évben. És nem növekszik azoknak az állami szerveknek, hivataloknak a kiadása sem érdemben vagy pedig egyáltalán nem, amelyek a környezet védelmét hivatottak szolgálni.

Most már a Környezetvédelmi Hatóságé nyilván a kormányhivatal tételei között szerepel, tehát nem tudjuk elkülönítetten megmondani, hogy mennyi fordítódik ebből a zöldhatóság akár személyi állományára, akár dologi kiadásaira. Viszont ami külön szerepel, ott vagy fillérre megegyező tételek szerepelnek a tavalyihoz képest, vagy minimálisan, az infláció mértékével növekvően, akár a személyi kiadások miatt, de semmiképpen sem elegendő, és ez az előző években is megmutatkozott, hogy nem elegendő az emberi erőforrás, a személyi állomány ezeknél a hatóságoknál. Jó néhány olyan ügy bukkan elő folyamatosan a környezet védelmével, környezetszennyezéssel kapcsolatban, amely azt mutatja, hogyha nagyobb létszámú lenne ez a hatóság, ha nagyobb összegű dologi kiadások felett tudnának rendelkezni, akkor több olyan esetet tudnának felderíteni vagy akár megakadályozni, amelyek a sajtó útján az utóbbi hetekben, hónapokban nyilvánosságra kerültek.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Itt van a hulladékgazdálkodási rendszer is. Most létrejön az az új központi koordináló szervezet, ennek kapcsán kifejtettük már itt a vitában, hogy nem feltétlenül látjuk, hogy miért lesz ettől hatékonyabb és miért lesz gazdaságosabb a hazai hulladékgazdálkodási rendszer, amely több sebből vérzik, és gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy ez által a koordináló szervezet által az egyébként nyereségesen működő szervezetek nyereségéből kívánják majd fedezni a veszteségesen működő hulladékgazdálkodási társulások veszteségeit. Összességében tehát nem kerül több pénz a rendszerbe, máshogy lesz elosztva, illetve még egy plusz központi szervezet van, amit fenn kell tartani költségvetési forintokból. Így a hulladékgazdálkodási ágazatban sem várható tényleges javulás. Ehhez jóval többre volna szükség véleményünk szerint.

A vízgazdálkodás a Belügyminisztériumhoz tartozik most már, a vízügyekkel kapcsolatban is több törvényjavaslat volt a parlament előtt mostanában. Itt is mindig el szoktuk mondani, hogy nem elég az, ha a védekezésre összpontosítunk és az árvízi védekezésre költünk, hanem a jövőre nézve, akár a klímaváltozás hatásait megelőzendő, a vízvisszatartás, illetve az öntözés és az egyéb vízgazdálkodási létesítmények fejlesztését is előtérbe kellene helyezni. Hiszen a vízmegtartás vagy vízgazdálkodás az egyik kulcskérdése lesz a következő évtizedeknek az egyre szélsőségesebbé váló csapadékeloszlás által. Ősszel és tavasszal ilyenkor leesik az éves csapadékmennyiség nagy része, és nyáron, a nyár második felében pedig különösen aszályos időszakok váltják ezt fel, és erre nem vagyunk továbbra sem felkészülve. Nem látjuk azokat a tételeket a költségvetésben, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy hosszabb távon a vízmegtartó képességét javítsuk az országnak, hogy hosszabb távon azt, ami elhangzott szándékként nem is olyan régen, egy-két héttel ezelőtt törvényjavaslat formájában, hogy az öntözött területek, mezőgazdasági területek nagyságát növeljük, az ehhez szükséges infrastruktúrát ki tudjuk alakítani, akár az öntözőcsatornákat akár a vízellátás tekintetében.

Úgyhogy bőven volna még mit tenni a környezetvédelem területén. Én azt gondolom, hogy egy olyan költségvetést tudnánk mi, legalábbis ebből a szempontból, környezetvédelmi szempontból elfogadhatónak tekinteni, amely komplexen felkészíti arra Magyarországot, illetve lehetővé teszi azokat a beruházásokat és azokat a fejlesztéseket, amelyek egyrészt az európai uniós követelményeknek, másrészt még a saját hazai jogszabályaink szempontjából is előírásként megjelenne, de a mai napon, a mai pillanatban nem tudjuk ezeket teljesíteni, mert nem áll rendelkezésre elegendő forrás, és európai uniós forrás pedig vagy van az adott célra, vagy inkább nincs, hazai költségvetésből pedig nem fordítunk rá. Ilyen például a környezetvédelmi kármentesítés.

A 90-es években már fel lett mérve, hogy mennyi olyan potenciális veszélyforrás van Magyarországon, ahol valaha veszélyes ipari üzemek működtek, vagy veszélyes anyagokat, veszélyes hulladékokat tároltak, tárolnak, raktároznak, és amelyeknek már nincs gazdája, mert vagy felszámolás alatt van, vagy már régen megszűnt, és tulajdonképpen veszélyt jelent az ivóvízbázisra, a talajra, veszélyt jelent az ott élők egészségére.

Ez többezres nagyságrendű, és erre készült egy felmérés annak idején is, egy cselekvési terv, csak aztán elfogytak szép lassan a pénzek a költségvetésből, és leálltak ezek a beruházások, de a veszélyforrás ugyanúgy ott van. Időről időre előjön egy Balmazújváros, vagy előjön egy Illatos út, vagy előjön egy más olyan veszélyeshulladék-lerakó, hirtelen előkerül a semmiből, amiről előtte vagy nem tudtak, vagy nem akartak tudni, és egyszer csak kiderül, hogy már évek vagy évtizedek óta szennyezi a környezetet. Ezeknek a felszámolásához bizony hozzá kellene kezdeni.

Ehhez jóval nagyobb források kellenének a jelenleginél, mert a jövő generációk számára rendelkezésre álló természeti erőforrásokat éljük fel vele. Akár az ivóvízről, akár a termőföldről, akár a levegőnk tisztaságáról van szó. És ha egy ivóvízbázis elszennyeződik, akkor annak a megtisztítása vagy olyan irreális költségekkel lehetséges, amelyek sokkal nagyobbak a mostani kármentesítési költségeknél, vagy egyáltalán nem lehetséges, ez a másik verzió. Azt pedig tudjuk, hogy a legnagyobb kincsünk a jövőre nézve bizony a tiszta és egészséges ivóvíz és a termőföld, ami a világon egyre kevesebb, az egyre növekvő népesség számára egyre kisebb arányban áll rendelkezésre.

Úgyhogy ezekre a dolgokra oda kellene jobban figyelni egy költségvetés megalkotásánál. Bár végül is mit is csodálkozzunk, ha azt látjuk, hogy a jelenlegi kormányzatot 2010 óta egyre kevésbé érdekli a környezetvédelem. Elhangzott egy interjúban, amelyet Illés Zoltán volt környezetügyi államtitkár adott, hogy állítólagosan a miniszterelnök úr azt mondta, hogy a környezetvédelem őt nem érdekli, és hogy 2018-ig erről hallani sem szeretne, mert ez igazból úgymond nem hoz pénzt, idézőjelben, vagy ezekkel a beruházásokkal nem jut előrébb ő vagy az őkörülötte álló érdekeltségi kör.

Hát nagyon szomorú, ha ez így történt. A jelek mindenesetre ezt mutatják. Azok a cselekedetek, amelyeket a kormány tesz a környezetvédelem, illetve az egyéb nagyberuházások terén, azok mind arra utalnak, hogy ténylegesen nem érdekli az Orbán-kormányt a környezetvédelem. Mint ahogy azt látjuk, hogy leépülnek folyamatosan az intézmények, gyengül a zöldháttér.

Megszűnt először az önálló zöldtárca, aztán meg­szűnt az önálló zöldombudsman, aztán a környezetvédelmi hatóság olvadt be a kormányhivatalba, aztán ugye, a hatáskörök szétdarabolása is megtörtént, az sem volt feltétlenül szakmailag egy indokolható döntés, hogy a vízügyet először két tárcához szétdarabolták, az egyik maradt a Földművelésügyi Minisztériumnál, a másik átkerült a Belügyminisztériumhoz.

Tehát széttagolták a környezetvédelmet és a vízügyet, pedig nagyon szorosan összefüggő két terület, és nem biztosítottak megfelelő költségvetési forrást ahhoz, hogy ezek a hatóságok, akár a környezetvédelmi, akár a vízügyi hatóságok megfelelő hatékonysággal működjenek. Ez pedig a jövőre nézve kritikus szempont lesz.

Összességében már csak e miatt a fejezet miatt sem tudnánk támogatni a költségvetést, de nyilván még ezer más sebből vérzik. Azt gondolom, hogy amit elmondtam, az bőven elegendő indok ahhoz, hogy ebben a formában, módosító indítványaink elfogadása nélkül nem tudjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)