Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Nagyon érdekes vita alakul ki erről a pontról. A feljelentgetés természetesen valami egészen más, képviselő úr. Itt nem a házmesterek feljelentgetéséről van szó, hanem arról, hogy egy közhivatalban, egy minisztériumban, egy önkormányzati hivatalban valaki tudomást szerez arról, hogy a kollégája vesztegetésbe keveredett, kenőpénzt fogadott el, és netán még a kötelességét is megszegte, mert jogtalan előnyben részesített egy hátránnyal sújtott valakit.

Nem arról van szó, képviselő úr, hogy most hozzuk létre a törvényi kötelezettséget, hiszen - ha jól emlékszem - a Be. 119. §-a ma is tartalmazza a hivatalos személyek vonatkozásában az általános feljelentési kötelezettséget a tudomásukra jutott valamennyi bűncselekmény tekintetében. Csak az a probléma, hogy ennek az általános szabálynak nincs valódi szankciója, pontosabban: csak munkajogi szankciója van, hiszen a munkaköri kötelezettség vétkes megszegése mint általános feljelentési kötelezettség elmulasztása is értékelhetővé válik.

De ez a - hogy mondjam? - gyakorlatilag szankció nélküli norma és a tényleges észlelés keletkezteti azt a konfliktushelyzetet, amiről a vita korábbi szakaszában már egy-két érdekes gondolatot kicseréltünk, és ennek a konfliktushelyzetnek a feloldását teszi lehetővé ez a szabály. Innentől kezdve a közhivatalnok - legyen az főnök vagy beosztott - tudni fogja, hogy neki mi a kötelessége, mert ha nem teszi meg, maga követ el bűncselekményt. Ez a világos jogi helyzet, ez a tiszta képlet, ami eligazító mindenki számára.

A hitelt érdemlőség tekintetében pedig utalnék arra, hogy a képviselő úr - a többi ellenzéki képviselővel együtt - általában azt hányja a szemünkre, hogy a bírói mérlegelést szeretnénk szűkíteni. Utalok arra, hogy a hitelt érdemlőség fogalma a magyar jogban meglehetősen régóta és széles körben használt és a bírói gyakorlat által esetről esetre értelmezhető kategória. Nem lesz ez másként itt sem, hiszen valójában itt a Btk.-ról beszélünk, itt nem arról szólunk, hogy a köztisztviselő mit miként értékel, hanem arról, a bíróság majd hogy fogja megítélni, hogy a bizonyítottan a tudomására jutott tények a hitelt érdemlőség szempontjából vajon elegendőek voltak-e.

Köszönöm szépen.