Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Puskás Képviselő Úr! Normál hozzászólásra kértem lehetőséget, mert két percben ezt a halom tárgyi tévedést, ami képviselő úr hozzászólásában megjelent, nem vagyok képes helyreigazítani, ezért engedelmével nem fogom az egész hozzászólását citálni, csak a fontosabbakat, és mindenkinek a türelmét kérem emiatt.

Tisztelt Képviselő Úr! Őszintén elcsodálkozom, én önt kompetensnek gondolom a mentés és betegszállítás területén, ezért tehát csak úgy lehetséges az ön hozzászólása, ha valami alapvető félreértés keletkezett a tervezett normaszöveg olvasása közben. Ezért semmiképpen sem szeretném önt megbántani. Csak forduljunk a törvényszöveghez!

Először: azt mondja ennek a tervezetnek a 6. §-a, hogy a szokásos mentési tevékenységen túl még mentési tevékenységnek minősülnek azok a beavatkozások, amikor például egy szerv- és szövet-transzplantáció kapcsán az orvosi team vagy a szerv megy, utazik, kísérni kell, és elsőbbségi jogosítványokat kell kapniuk. Vagyis ez nem egyszerűen egy szállítás, hanem mindannyian tudjuk, hogy a dolog természete miatt. Ez eddig is így volt, és semmi más módosítást nem tettünk a javaslatba, mint hogy egy nagyon fontos pontosító szabályt tettünk bele.

Azt megbeszélhetjük, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Puskás képviselő úr által indítványozott betegszállítást a jövőben úgy kell-e tekinteni, ahogy ezt a képviselő úr indítványozza, vagyis hogy ez egy állampolgárnak nyújtott taxizási lehetőség, és ezt ne számoljuk el az Egészségbiztosítási Alapból. Bár én képviselő úrral egyáltalán nem értek ebben egyet, mégis azt gondolom, hogy ha a képviselő úr komolyan gondolja, akkor betesz egy módosító indítványt a törvényjavaslatba, és nagyon alaposan meg fogja ezt indokolni, hogy miért gondolja a képviselő úr, hogy el kell vetni azt a szabályozási lehetőséget, amelyben mi definiáljuk a betegszállítást a következőképpen. Ennek az a célja, hogy az orvos rendelése alapján biztosítsa az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést abban a mentőápolói felügyeletet nem igénylő esetben, ha az egészségügyi ellátás elérhetősége másként nem biztosítható.

Másodszor, ebben az alkalmazásban az egészségügyi ellátás elérhetősége akkor nem biztosítható másként - mondja ez az általunk beterjesztett jogszabálytervezet -, ha a beteg ellátásra szorul, de az egészségi állapota nem indokolja a mentés igénybevételét, ha csak speciális testhelyzetben szállítható, ha mozgásában korlátozott, járóképtelen vagy egészségi állapota nem teszi lehetővé tömegközlekedési vagy más szokásos közlekedési eszköz használatát, ha fertőzésveszély vagy kóros magatartás miatt közforgalmú járművet egyébként nem vehet igénybe, vagy ha ellátásának eredményességét tömegközlekedési vagy más szokásos közlekedési eszköz hiánya vagy annak igénybevételéből eredő késedelem, vagy más tényező veszélyeztetné.

Vagyis, tisztelt Országgyűlés, azt gondolom, hogy nagyon meg vagyok lepődve azon, hogy a képviselő úr ezt a betegszállítási tevékenységet ilyen generálisan elutasítja. Őszintén szólva, azt gondolom, hogy ez igenis elválasztható a mentés feladatától, és talán a betegszállítók is egyetértenek abban, és mi mindannyian, hogy ez a tevékenység jól szabályozott körülmények között, jól szolgálja a betegek érdekeit, vagyis hogy segíti őket az egészségügyi ellátáshoz való jobb és teljesebb hozzáférésben - ez az egyik.

A másik, amit a képviselő úr kifogásolt, ez pedig az, hogy az Alkotmánybíróság döntését nem hajtjuk végre, mert az orvoslátogatókhoz kapcsolódó úgynevezett befizetési díjat az Alkotmánybíróság döntésével ellentétesen hajtjuk végre. Tisztelt Képviselő Úr! Az Alkotmánybíróság nagyon pontosan leírja a döntésében és az ehhez fűzött kommentárjában, hogy abban az esetben, ha a munkavégzéshez szabjuk a befizetést, és megmondjuk, hogy mikor nem kell - mint minden más munkavállalóra vonatkozóan, ha gyesen van, ha táppénzen van, ha tartósan távol van a munkájától, erre az időszakra vonatkozik -, akkor ezt nem kell megfizetni. Mi ezt tettük, beleraktuk ezt a törvénybe.

A képviselő úr azt mondja, hogy vessük el az egészet. A képviselő úr azt tudja-e, hogy ebből az egészségbiztosítás számára 10 milliárd forint bevétel keletkezik évente? Valóban megengedhetünk-e magunknak olyan nagyvonalúságot - kérdezem képviselő úrtól -, hogy ettől a bevételi forrástól elüssük magunkat? Én, tiszteletben tartva az ön véleményét, azt az álláspontot képviselem, hogy nem.

És akkor még két mondatot engedelmével. A generikus program képviselő úr egyetértésével nem találkozott. Mégis azt gondolom, hogy ez egy világtrend. Ma azoknak a gyógyszereknek az alkalmazását, amelyek a gyógyszerkincset bővítik, egyébként pedig költséghatékonyabbá teszik, azt gondolom, hogy ma már szinte mindenhol pártolják a világban.

Ha megenged nekem egy kitételt: azt kell gondolnom - és akkor ezt is tegyük tisztába -, mint minden ellenzéki párt, választást szeretne nyerni, és ő maga befolyásolni az egészségpolitikát. Ez azt is kell jelentse a jövőben, hogy ha a képviselő úréknak ez a lehetőségük megadatik, leállítják a generikus programokat?

Ami pedig az ehhez tartozó kommentárját és a delistázást illeti, képviselő úr, ebben osztotta némiképp a Bőhm képviselő úr álláspontját. Akkor erről is beszéljünk magyarul!

(12.30)

Ma, fix támogatást feltételezve, ha van egy 1000 forint árú gyógyszer, és ehhez a társadalombiztosítás 700 forinttal járul hozzá támogatásként, akkor a beteg a patikában 300 forintot fizet. Ma a szabályozás úgy szól, hogy lehet még ebben a gyógyító csoportban más gyógyszer, kerülhet ez, mondjuk, 1100 vagy 1200 forintba maximum, és akkor 700 forintot támogat a társadalombiztosító, a beteg pedig fizetett 300, 400 vagy 500 forintot. Mi most azt mondjuk, hogy ne dobjuk ki a gyógyszerkincsből automatikusan, ha egy gyógyszer ára nem 1200, hanem 1300 forint, hanem változatlanul kapja meg a 700 forintos támogatást. A beteg tehesse meg pont azért, mert a képviselő úr azt mondja, hogy a gyógyszer bevált, és ne kelljen erről lemondania, hogy azt választja, hogy fizeti a 600 forintot, és a társadalombiztosítás továbbra is 700 forintos támogatásban részesíti a beteget a gyógyszerhez való jutásában.

Képviselő úr azt mondja, hogy a delistázási szabály felrúgása nagyon súlyos dolog, miközben a másik oldalon mégiscsak követeli, hogy hagyjuk bent a gyógyszerkincsben. Ezt az ellentmondást képviselő úrnak kell feloldania. Azt gondolom, fontosabb, hogy a beteg 600 forintért még ezt a gyógyszert megkaphassa, mint hogy a delistázás miatt 1300 forintot kelljen fizetnie a patikában. Csak az a kérdés, hogy jól értem-e, mert képviselő úr ezt mondta, hogy ha a delistázási korlátot kijjebb helyezzük, a refenciaárhoz képest 20-ról 40 százalékra, akkor bizony ezt rosszul tesszük.

Azt gondolom, hogy legeslegvégül mégiscsak muszáj a következőt mondani a patikák ügyében. Tisztelt képviselő úr, az alapdöntés mégiscsak az, hogy elsősorban olyan helyen lehessen patikát nyitni, ahol egyfelől a lakosság jobb színvonalú ellátásához hozzájuttathat egy lakosságcsoportot. Minden példa egyedi. Gógl képviselő úr elmondta, hogy neki nem tetszik, hogy hol nyílt patika. Én egy másik választókerület képviselőjeként azt tudom mondani, hogy nekem ezzel szemben nagyon tetszik, hogy Nyíregyházán pedig a Sóstó-gyógyfürdőn nyithatott patika, mert az ott élő embereknek ez fontos. De a szabály az, hogy legalább 60 órát kell nyitva tartani, vagy ügyeletet vállalni, vagy egyéb többletszolgáltatást nyújtani. És egyetlen érvet amellett, hogy ez nem csak az új patikákra nézve van jobb hatással: ez a most működő, egyébként nem újonnan alapított patikákat is arra ösztönzi, hogy a többletszolgáltatások nyújtását megfontolják. Úgy gondolom, hogy nem a monopóliumok támogatása, hanem a lakosság jobb gyógyszerhez való juttatása lehet egy egészségpolitikusnak először, másodszor és harmadszor is a szempontja.

Köszönöm szépen.