Felszólalás adatai

KÁRPÁTI TIBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Jól emlékszem még Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei lakosként, mennyire örültünk, amikor a területfejlesztésről és területrendezésről szóló '96. évi törvény megjelent, amelynek a 6. §-a kijelölte azokat a megyéket, amelyek kedvezményezettek lesznek. A három megelőző ciklusban megyei önkormányzati képviselőként figyelemmel kísérhettem a törvény érvényesülését, térségfejlesztési hatását.

Mérleget vonva jót és rosszat is tudok mondani. A törvény megjelenésével, a nehéz helyzetű megyék kijelölésével felhívta a figyelmet a hátrányos helyzetű térségek meglétére, azok megkülönböztetett kezelésének szükségességére. Ugyanakkor megfogalmazott a kedvezményezettek felé egy elvárt munkamódszert és egy elvárt eredményességet. A megye kialakíthatott egy fejlesztési intézményt, szervezetet, amely koordinálta a térségfejlesztést, a kimunkált projektekre többletforrás lett biztosítva. Vállalatvezetők, így magam is több pályázati támogatással, zöldmezős beruházások megvalósításával munkahelyek százait tudtuk megteremteni.

A 24/2001. számú országgyűlési határozat volt az, amely meghatározta - a csatlakozás előtti időszakra, amely meg lett hosszabbítva 2006. december 31-éig - a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveit és a már kedvezményezett kistérségek besorolásának feltételrendszerét. Ez a feltételrendszer, mint tudjuk, három kedvezményezett térségtípust tartalmazott: a társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségeket, az ipari szerkezetátalakulás térségeit, valamint a vidékfejlesztési térségeket. Itt megjelent először a besorolás helyének megállapításához az úgynevezett komplex képzett mutatók alkalmazása, amelyben különböző részmutató-tartalom van. Ezek a mutatóhalmazok a gazdasági, az infrastrukturális, a társadalmi-szociális és a foglalkoztatási helyzet részmutatóit, összesen 19 mutatót tartalmaztak. Tudjuk jól, az országgyűlési határozathoz kapcsolódott két kormányrendelet a kistérségek kialakításáról, majd a kedvezményezett térségek jegyzékéről.

2006-ban egy megyei vizsgálatunk a következőket állapította meg. A megye korábbi 6 leghátrányosabb és 4 hátrányos helyzetű térségéből 8 leghátrányosabb és 2 hátrányos helyzetű térség lett.

(10.30)

A pályázati pénzből fejlesztett vállalatoknál is kevesebb dolgozót foglalkoztattak. Úgy tűnik, a kiemelt támogatás nem hozta meg a várt eredményt, sőt a helyzet romlott. A részletesebb elemzés azonban kimutatta, hogy jelentősen csökkentek a kistérségek közötti különbségek, minden kistérség kialakította a saját fejlesztéssel foglalkozó szervezetét, elkezdett fejlesztési programokat készíteni és projektekben gondolkozni. Megállapítást nyert az is, hogy a vállalatok a viszonylag kedvező feltételekkel megszerzett támogatásokból, korszerűsítéssel sokkal több munkahelyet tudtak megtartani, mint amennyi megmaradt volna fejlesztés nélkül.

A végső konklúzió végül is az volt, hogy a törvény szándéka jó volt, csak a fejlesztésre fordítható pénzeszközök nagysága nem volt elegendő. Nagyobb összegű támogatás látványosabb eredményt hozott volna.

Mi indokolja a határozat módosítását? Az első szempont egyértelműen az, hogy lejárt az országgyűlési határozat hatálya. Fontosabb azonban, hogy szakmai oldalról nézve több ponton is korszerűsíteni kellett a 2001-es határozatban alkalmazott mutatókat. S nem utolsósorban az önkormányzati választások utáni féléves időszakot kihasználva több kezdeményezés is érkezett a kistérségi határok módosítására.

Az országgyűlési határozatunk megalkotása mellett további két jogszabály megalkotására, vagy mondhatnám úgy is, frissítésére is szükség lesz. Az egyik a kistérségek számát fogja meghatározni, mint ahogy hallottuk miniszter asszonytól, a másik pedig a kedvezményezett térségek jegyzékét rögzíti majd az új mutatórendszer szerint.

A javaslat elfogadása esetén 2013. december 31-ig lenne hatályban, igazodva most már az EU tervezési rendszeréhez. A kedvezményezett kistérségek figyelembevétele három szempont szerint történik majd a későbbiekben: a térségekre leosztott indikatív forráskeretek felosztásánál, a források meghatározott térségekben történő felhasználhatóságánál és a támogatások intenzitásának differenciált megállapításánál.

A területfejlesztési források és döntések decentralizációja újfajta kapcsolatok kiépítését igényli az állam, annak központi szervei és a területi szervek között. Ennek az újfajta viszonynak a megteremtésében fontos lehet a kormány és a regionális fejlesztési intézmények közötti együttműködést rendező, fejlesztési kérdéseket szabályozó tervszerződéses rendszer bevezetése.

A rendszer alapját képező regionális fejlesztési programok és ágazati stratégiák kialakításához szükség van a különböző szintű fejlesztési, tervezési tevékenységek átfogó szabályozására is.

A településrendszerben és a térszerkezetben bekövetkezett változásokat is figyelembe véve tovább kell fejleszteni a kistérségek kedvezményezetti szempontból történő besorolását. Fontos, hogy a besorolás feltételrendszere a jelenleginél szélesebb körben vizsgálja és vegye figyelembe a kistérségek fejlettségét, így a jelenlegi rendszernél legyen igazságosabb.

A kistérségek és a települések besorolásakor csak olyan mutatók használhatók fel, amelyek mérhetőek, ellenőrizhetőek, nyilvánosak és időrendi összehasonlításra is alkalmasak. A kedvezményezett kistérségek között is jelentősek a különbségek, ezért továbbra is indokolt meghatározni a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket.

A kistérségi besorolást a legfrissebb gazdasági, infrastrukturális, társadalmi, szociális, valamint foglalkoztatási mutatók alapján az országgyűlési határozatban rögzített módszerek szerint egy kormányrendelet fogja kihirdetni.

A javaslat meghatározza a kedvezményezett kistérségek körét. Ezek szerint hátrányos helyzetű kistérség mindazon kistérség, amelynek komplex mutatója kisebb, mint az összes kistérség komplex mutatójának átlaga. A leghátrányosabb helyzetű kistérség pedig az, amelynek komplex mutatója kisebb, mint a legjobb komplex mutató 50 százaléka. Ez változott a korábbiakhoz képest, erősítve bizonyos mutatók szerepét, súlyát.

A javaslat értelmében azokra a legalacsonyabb komplex mutatóval rendelkező kistérségekre, ahol az ország lakosságának 10 százaléka él, komplex programot kell kidolgozni. Ez az úgynevezett - már hallottuk - zászlóshajó program lesz.

A javaslat értelmében területfejlesztési szempontból indokolt a kedvezményezett kistérségi és a kedvezményezett települési besorolás időbeli hatályának összehangolása is. Ez elsősorban a normatív települési támogatások miatt indokolt.

A komplex mutatórendszer jelentősen módosul a 2001-es szabályozáshoz képest, olyan részmutatók kerülnek a rendszerbe, amelyek révén pontosabb képet kaphatunk egy-egy kistérség fejlettségéről. Ugyanazok a mutatócsoportok maradnak most is, de önálló lesz, és így nagyobb hangsúlyt kap a társadalmi és szociális mutatócsoport, 25 százalék helyett 40 százalék, és kisebb súllyal szerepelnek a gazdasági, infrastrukturális, foglalkoztatási mutatók, 75 százalék helyett 60 százalékkal.

Néhányat a legfontosabb új mutatókból. A gazdaság területén például a helyi iparűzési adóerő-képesség jelenik meg, amely sokkal jobban fejezi ki a gazdasági erőt egy településen. Infrastrukturális területen a hétköznapi elérés mutatója, tehát a kistérségi központ elérési lehetősége; a kábeltelevízió előfizetőinek aránya; az otthoni internet-előfizetésről még nem állnak igazából biztos adatok rendelkezésünkre. Társadalmi vonatkozásban a személygépkocsik kor szerinti súlyozott, ezer lakosra jutó száma például egy meghatározó és pontosabb mutató a korábbinál. Szociális területen a rendszeres önkormányzati szociális segélyben részesítettek átlagos évi száma vagy a foglalkoztatási mutatóknál a nyilvántartott álláskeresők aránya a munkaképes korú népességből, az aktivitási ráta. Tehát több olyan adat jelenik meg, ami kifejezi egy-egy térségben élő lakosság helyzetét.

Az új feltételrendszer megkísérli összehangolni az országos területfejlesztési koncepcióban foglalt célok megvalósítását, a térségek közötti szolidaritás elvét, a differenciált támogatási lehetőségek megteremtését, és összehangoltan próbálja meg biztosítani mind a hazai támogatási források, mind a közösségi pénzügyi eszközök felhasználását.

E cél elérését a nemzeti területfejlesztési támogatási rendszer fenntartása mellett 2007. január 1-jétől az Új Magyarország fejlesztési terv és az Új Magyarország vidékfejlesztési program segíti annak érdekében, hogy elősegítse a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést, az egységes szemléletmód kialakítását, javítva ezzel versenyképességünket, megerősítve a szociális kohéziót és a fenntartható fejlődést.

Az új feltételrendszer politikamentesen, egyszerre biztosítja a kiválasztottak részére az esélyegyenlőséget, a versenyt és remélhetőleg a megfelelő pénzforrást is a felzárkózáshoz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)