A felszólalás szövege:
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az állampolgárság nem pusztán jogi kategória, hanem az önazonosság-tudat erősítésén keresztül valami egész hihetetlen erőforrás; lelki, mentális erőforrás, közösségi, társadalmi erőforrás, sőt ki kell mondani, gazdasági erőforrás is. Az öntudatos ember eleve gazdasági erőforrás is.
Egy nagyon fontos elemet szeretnék mondani, ezért kértem szót. Nemcsak a határon túli vagy a szórványban élő magyarság számára fontos ez, nemcsak nekik erőforrás, hanem számunkra, az anyaországbeli magyarság számára is identitáserősítő hatású, sőt úgy gondolom, először nekünk van szükségünk erre. Tehát ez az állampolgárságról szóló törvény elsődlegesen az anyaországról szól. Nekünk kell helyreállítani az önazonosság-tudatunkat, a saját önbecsülésünket kell először helyreállítani ennek a törvénynek a százszázalékos megszavazásával. Magunknak tartozunk ezzel, nem csak a határon túli magyarságnak.
A 2004. december 5-ei szavazáskor volt egy olyan cédula, amire az volt írva, hogy "összetartozunk". Ezt kilincsfülként adtuk a lakásokban. A végzetes szavazás után nagyon sokan levágták róla azt, hogy "össze", és csak az maradt, hogy "tartozunk". És úgy gondolom, hogy most ezt a tartozást kezdjük kiegyenlíteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kénytelen vagyok hozzászólni ehhez a kérdéshez. Jómagam egyházi iskolába jártam, piarista diák voltam 1965 és '69 között, és pontosan ismerem azt a helyzetet, azokat a körülményeket, hogy milyen hátrányos megkülönböztetésben működött ez az iskola akkor is más iskolákhoz képest, és hogyan kellett kiegyenlíteniük a tanároknak, a szülőknek azokat a hátrányokat, amelyeket ez a megkülönböztetés okozott.
A piarista renden egyébként nem kell számon kérni semmilyen kötelezettséget, amit az állam ráró, sőt a piaristák, akik lassan 400 éve működnek Magyarországon is, bizony a magyar természettudományos nyelvek kialakításában, egy csomó olyan dologban vállaltak úttörő szerepet, amit, én úgy gondolom, ma is vállalnak a piarista iskolák, amelyek igen nehéz körülmények között alapították újra az iskoláikat, romokat vettek át, és úgy gondolom, hogy ezt is valamilyen módon ki kell egyszer egyenlíteni.
De most én rátérnék arra a gondolatra, amelyről Hoffmann Rózsa beszélt, amikor azt mondta, hogy akadálymentesíteni kell az egyházi iskolák átvételi lehetőségeit az önkormányzatoktól. Mondok önnek egy konkrét települést: Terény falu. Tudja, miről híres Terény, miniszter úr? Terényben, egy egyosztályos iskolában nevelkedett Szent-Györgyi Albert. Egyáltalán nem mondható, hogy akkor ez a terényi iskola egy rossz iskola volt. De az önök kormányzása alatt ez az iskola végveszélybe került, és a szülők, az önkormányzat és egy egyház együttgondolkodása révén ezt átvették, és így tudták megmenteni azt az egyetlen közösségi létesítményt a faluban, amelyre óriási szükség volt. Úgy gondolom, hogy ez a törvény azt az akadálymentesítést (Az elnök csenget.) oldja meg, azt a nehézséget, amilyen körülmények között nekik ezt át kellett venni. Ennek a törvénynek a keretében könnyebben tudták volna megoldani ezt a feladatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiból.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A részletes vitában a törvénytervezet 4. §-ának tartalmát szeretném néhány vonással elmélyíteni, így az e paragrafust érintő módosító indítványokról beszélek. Ez a szakasz az emléknap kereteit, célját világos, határozott kontúrokkal húzza meg: emlékezzünk a Trianon okozta nemzeti tragédiára, ugyanakkor gondoljunk a saját felelősségünkre, vegyük számba az elmúlt 90 év összefogásának példáit, a nemzeti megújulás eredményeit, munkálkodjunk a nemzeti összefogás erősítésén. Az emlékezés így nem köldöknéző búsongást vagy a végzet miatti haragot jelenti, hanem pozitív tartalmat hordoz.
A módosító indítványok egyik rétege gyengíteni akarja a törvény gondolatait, mint az imént hallottuk, az európai összetartozás számunkra nem annyira pozitív napját emelné be abba a törvénybe, amelynek nem ez a célja. A másik rétege pedig továbbmenne a célokon, több konkrétumot vinne a tervezetbe, például iskolák számára előírná az emlékezést.
Emléknapról beszélünk, így az emlékezetről beszélnünk kell. Milyen a helyes emlékezet? Tiszta, torzításmentes, valós, folyamatos, hűséges. És milyen a nemzeti emlékezet egyik legsúlyosabb sorstragédiánkkal kapcsolatban? Megszakadt, elfojtott, így nem lehet se tiszta, se hű. Trianon tragédiája '45 után belefulladt a szocializmus emlékezetpusztító mocsarába. Az elmúlt húsz évben - a természetes népi közeledésen, kapcsolatteremtésen kívül - sem tettünk eleget az emlékezet megtisztítása érdekében.
Egy különös történettel mutatom be, hogy a törvénytervezet szerinti keret mennyire arányos és mértéktartó. 1998-ban kaptam egy belgiumi vallon házaspártól egy könyvet azzal a gondolattal, hogy ez a könyv egyébként a tiétek, furcsa nyelvű, furcsa országbeli magyaroké, mert egy sokat látott vallon számára is érthetetlen az, hogy van egy európai nemzet, amelynek a szomszédságában lévő államokban is magyarok élnek, és ők nem úgy költöztek oda, hanem bennszülöttek.
(23.10)
Tehát ajándékba kaptunk egy könyvet; ez az a könyv. (Felmutatja.) Kinyitottam, és egy felbontatlan boríték volt benne. A címzett: vallon barátunk nagyapja, aki akkor Genfben volt újságíró. Előttük kibontottam a borítékot, és a következő levél hullott ki belőle: a Pesti Hírlap főszerkesztője, Budapest, 1930. szeptember 10. René Gerard úr szerkesztő részére - Genf, pontos címzés. A levélből néhány részlet:
Engedje meg, hogy átadjuk önnek az Igazságot Magyarországnak! című album francia nyelvű tiszteletpéldányát, amelyet a Pesti Hírlap nevű magyar politikai napilap adott ki. Kérjük, lapozza végig figyelmesen ezt a művet, mely leírja és bemutatja táblázatok, térképek és grafikonok által a trianoni szerződés Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanságait. Meg vagyunk róla győződve, hogy mindazok, akik megismerik a szerződés megmagyarázhatatlan rendelkezéseit, őszinte barátaivá válnak szerencsétlen sorsú országunknak, melyet minden elfogadható indok nélkül csonkítottak meg. Nagyon hálásak lennénk, ha megosztaná velünk ezen mű által keltett gondolatait és meglátásait. Legmélyebb tisztelettel: dr. Légrády Ottó, a Pesti Hírlap főszerkesztője. Válaszboríték csatolva.
Elindult tehát egy levél 1930-ban Magyarországról Genfbe, ez a vallon család valami okból megőrizte, majd 1998-ban, 68 év után Belgiumból visszatért Magyarországra, és 2010-ben, nyolcvan év múltán bemutatom a magyar parlamentben. Ez egy palackposta, ami mindig kalandos úton halad, de a legritkább eset az, hogy kvázi a feladóhoz ér vissza. Van ebben valami jelképes a most tárgyalt törvénytervezetre nézve.
Trianon kapcsán mindig az anyaország, a szomszédos államok, a határon túlra szakadt magyarság hármasában, összefüggésrendszerében gondolkodunk, holott ez európai kérdés is, csak másképp, mint ahogy Hiller úr mondja. Itt az európai elhelyezkedésünk is fontos összefüggésrendszer. Európa az öntudatos országokat becsüli. Európa számára nemcsak érthetetlen, hanem lenézés tárgya az a magyarság, amelyik megtagadta a határon túlra rekedt honfitársait 2004. december 5-én. Európa számára negatív meglepetés, hogy a magyar állam nem tiltakozik határozottan és markánsan a köztársasági elnökét ért sérelem, Szlovákiába történő be nem engedése miatt. Ezért nem állnak mellénk. Ha viszont helyreállítjuk az ép, hű és valós emlékezetünket, fény- és árnyoldalainkat ismerő önbecsülésünket, akkor Európa is tisztelettel néz ránk. Új nemzeti közmegegyezés kell, amelyben számba vesszük a nemzeti megújulás eredményeit, és munkálkodunk a nemzeti összefogás erősítésén.
Ezt szolgálja ez a törvénytervezet a maga mértéktartó, ugyanakkor öntudatos kezdeményezéseivel. És ha együtt elindulunk ezen az úton, akkor egy mai magyar újságírónak Trianonról, majd a pozitív magyar országimázsról szóló levelét nem fogja felbontatlanul visszaküldeni 68 év múltán, mondjuk, egy genfi újságíró.
A törvénytervezet 4. §-a az eredeti megfogalmazásban ebben is pontosan fogalmaz, úgyhogy kérem, hogy az eredeti változatot hagyjuk jóvá. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Először Lendvai Ildikó szavaira azért kénytelen vagyok egypár gondolatot mondani. 2004-ben december 5-e előtt kellett volna ilyen húrokat pengetni, az akkor talán célba jutott volna.
A jobbikosok indítványához, hogy az iskolákba vigyük be a Trianon-emléknap gondolatát: azt hiszem, nem szabad leszorítani az iskolákra, és különösen úgy gondolom, hogy ennek az emléknapnak sokkal komplexebbnek, sokkal szélesebb indításúnak kell lennie, amelyben részt vesznek a családok, a szülők, a nagyszülők, a civil szervezetek, az egyházak, az önkormányzatok, a határon túli kapcsolatok, a testvérvárosi kapcsolatok, a sajátos turizmus. Egy sokkal komplexebb megközelítésre van szükség, ezt nem szabad beszorítani csak az iskolák dolgára, mert akkor mindenki azt mondja, hogy kérem szépen, ez az iskolák dolga, csinálják, nekünk nincsen feladatunk ezzel kapcsolatban.
Az emléknap sokkal erősebb és sokkal intenzívebb tud lenni, hogyha szélesebb merítésben gondolkodunk róla. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvénytervezet első fejezetéhez kívánok hozzászólni, mely az adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatás feltételeinek megteremtését célozza. A 29 pontos akciótervben az elsők között szerepelt javaslat így szólt: "Vezessük be az adórendszeren kívül, tehát adózás alá nem vont kereset fogalmát, és tegyük lehetővé, hogy aki adózott jövedelemből másnak magánszemélyként munkalehetőséget biztosít, az után már a munkát végzőnek ne kelljen még egyszer adót fizetnie. Ezt a magántulajdon védelmének elve nevében javaslom - mondja a miniszterelnök úr -, ugyanis itt az államnak már nincs semmi keresnivalója."
A törvénytervezet első fejezete ezt a gondolatot fejti ki. A lényege az, hogy a család fenntartása érdekében végzett munkának, a háztartási munkának megbecsüléssel, az érte járó díjazás puszta tudomásulvételével ad rangot, viszont megtartja a család körében azzal, hogy egyik fél sem fizet utána adót, hiszen a foglalkoztató - mondjuk ki -, a családért felelős valamely személy, családapa, családanya már az adózott jövedelméből foglalkoztathat egy másik természetes személyt a háztartás érdekében végzett munkára.
Ez a törvény két irányban hat: egyrészt a személyi, állampolgári szabadságról szól, másrészt a famíliát, a családot, a család szükségleteit, életvitele feltételeinek biztosítását helyezi egyfajta védelem alá.
Lássuk, milyen szabályozás volt eddig e tárgykörben! A jelenleg a háztartási alkalmazottra vonatkozó szabályokat a hatályos egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2009. évi CLII. törvény tartalmazza. Eszerint először a háztartási munka végzése esetén a foglalkoztatót fizetési kötelezettség terheli, másodszor a foglalkoztatottat bejelentési és bevallási kötelezettség terheli.
Minden törvény annyit ér, amennyit a végrehajtása. Milyen eredménnyel járt ez a bizonyos 2009. évi CLII. törvény ebben a vonatkozásban? A háztartásban foglalkoztatott adózók száma 2009-ben mindössze 2631 fő volt. Ebből a magánszemély által háztartásban foglalkoztatottak száma 14 fő. A gyermekfelügyeletben házi tanítás körében már 1918 fő. Betegek, fogyatékkal élők, időskorúak szociális ellátása terén 3 fő. Egészen elképesztő a valósághoz képest! Kertészeti tevékenységben már 669 fő. De még az egyszerűsített 30 százalékos közteher mellett foglalkoztatottak száma is csak néhány száz fő. Az ebből származó összes bevétel alig több mint négymilliárd forint. A valóság persze ennek a létszámnak nagyságrenddel a többszöröse, a bevétel úgyszintén, elfeledkezve arról, hogy ezek az összegek egyszer már adózott pénzből kerültek kiadásra, vagyis az állam a dupla adózást próbálta elérni. Nem véletlen a tömeges feketemunka, a háztartási munkával kapcsolatos sokértelműség.
Ugyanakkor a lakás takarítása, a főzés, a mosás, a vasalás, a gyermekek felügyelete, házi tanítása, az idősek vagy betegek otthoni ápolása és gondozása, a házvezetés, a kertgondozás, a háztartásban szükséges kisebb javítási, állagmegóvási munkák, ha ezeket nem vállalkozásszerűen végzik, egy család életében a napi rutin részei.
(13.20)
Ezek folyamatos végzése nélkül nincsen család, de még egyén sem létezhet. Ezt a család érdekében végzett munkát eddig is segítették, végezték, nem feltétlenül szorosan a közvetlen családhoz tartozó, de mégis azzal bizalmi viszonyban álló személyek. Mindkét fél tudta pontosan, hogy ennek a munkának értéke van, díjazás jár érte, és mégis mindkét fél feszengett, amikor a fizetésre sor került. Átlengte ezt a munkavégzést is a feketemunka-jelleg miatti fenyegetettség, az adófizetés elkerülésének az érzése, mintha ez a tevékenység egy bűnös kapcsolat volna.
Ezen változtat a törvénytervezet: így nevesítve, definiálva ezeket a nagyon fontos és értékes tevékenységeket, a törvény szelleme szerint valójában egy személyközi kapcsolatot fogalmazunk meg, azt erősíti a tervezet. De meg is marad a személyközi kapcsolat az egymásért végzett munka szintjén azzal, hogy ebbe a kapcsolatba az állam sem adóelvonással, sem a munkavégzés egyéb körülményeinek a meghatározásával nem avatkozik bele, ezt rábízza a két félre, tudván tudva, hogy amint beleavatkozna, elrontaná ezt a familiáris viszonyt. Mert mit jelent a familiáris? Családiast, otthoniast, bizalmast. Az államnak ebben a körben valóban semmi keresnivalója nincsen. Így ez a gondolat, a törvénytervezetnek ez a fejezete, mint mondtam, az egyéni szabadságot fejezi ki, ugyanakkor a család érdekében történő összetartozást, felelősségvállalást is együttesen biztosítani, kifejezni képes.
A törvénytervezetnek ez a passzusa szimmetrikus, világos és egyszerű, hiszen sem a foglalkoztató, sem a foglalkoztatott nem fizet adót. Így viszont világos az is, hogy az alkalmazott e jogviszonyára tekintettel nem szerez ellátási jogosultságot, tehát a természetbeni egészségügyi ellátásra jogosultság érdekében köteles más eljárásban egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni.
Miért kell ezt akkor regisztrálni havi ezer forintért? Azért, mert ezzel nyilvánítjuk ki, hogy ez a munka nem titkos, nem egyfajta feketemunka, nemcsak a szűkebb közösség, a család, hanem a tágabb társadalom számára is kinyilvánítandó érték. A regisztráció mindössze ezt fejezi ki, és nem is akar ennél többet, viszont ennek a kölcsönösségnek a dokumentálása mindkét félnek biztonságot jelent anélkül, hogy elrontaná a familiáris viszonyt. A bizalmat nem ássa alá, hanem ezzel a biztonsággal inkább erősíti. A háztartási alkalmazott a regisztráció és a bevételéről szóló igazolás révén bármely eljárásban igazolhatja azt, hogy nem feketén, hanem legálisan szerzett jövedelmet.
Ez a törvény azt fejezi ki, hogy mit gondolunk a szabad polgárról, az adóját már megfizető egyénről, mit a családi kötelékről, az egymásért végzett munkáról, mit arról a nőről, de férfiról is, aki a gyermekvállalást és a hivatást össze akarja, össze kívánja egyeztetni, de ezt segítség nélkül nem tudja. De kifejezi azt is, hogy mit gondolunk az állam és a családot vállaló, háztartást vivő állampolgár kapcsolatáról: rangot, méltóságot adunk a háztartási munkának azzal, hogy ebbe az állam nem avatkozik bele, ott semmilyen keresnivalója nincsen, viszont kinyilvánítja ennek a tevékenységnek a feltétlen értékét. Így ez a törvényi fejezet a családot védő, óvó, annak benső értékeit megbecsülő gondolatot is kifejez.
Végezetül: bízzunk abban, hogy a jövő ezen a téren a valós igényeket és lehetőséget fogja tükrözni, és nem évi mindössze 2631 főt fognak regisztrálni a háztartási munkavégzés familiáris, azaz családias, otthonias, bizalmas kapcsolatában.
Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A 2009. évi korrupciós vizsgálatok szerint Magyarország még mindig a korrupciós lista középmezőnyében foglal helyet, holtversenyben Bahreinnel és a Zöld-foki-szigetekkel. Ezen vizsgálat kiemelten a korrupció melegágyának tartja a túlbonyolított közbeszerzési rendszert. Nem véletlen, hogy jelen módosítási javaslatnak van egy nagyon erőteljes, a korrupció visszaszorításával kapcsolatos szála is.
Hol vannak olyan pontok a közbeszerzési eljárásokban, ahol azt megronthatják, elcsúfíthatják a korrupciós jelenségek? A találékonyság korlátlan, a trükkök százai itt is megjelennek, mégis kitapogathatók a visszaélési lehetőségek kiindulási pontjai.
1. Ilyen maga az ajánlati felhívási dokumentáció, amelyben számos aknát, versenykorlátozó elemet lehet elejteni. Majd 2.-ként jön a jogorvoslati eljárások rendje. Például a vesztes ajánlattevők nem tesznek panaszt még nyilvánvaló részrehajlás esetén sem a későbbi munka, a kapcsolat fennmaradása reményében. Ennél sokkal súlyosabbak is vannak. 3. A hiánypótlási eljárások rendjében számos kizárási lehetőség rejlik. 4. Csekély mértékű, az ajánlat lényegét nem érintő formai hibák esetén is ki lehet zárni ajánlattevőket. 5. Az iratbetekintés lehetőségének szűkre szabásával az átláthatóság is szűkül. 6. A versenyt trükkös módokon korlátozni lehet a kis- és középvállalkozások körében.
Nézzük, hogy milyen módszerekkel igyekszik a törvény az eljárásokat egyszerűbbé, átláthatóbbá tenni, biztosítani azt, hogy minél nehezebb legyen a "nem kívánt" ajánlattevők ajánlatának érvénytelenné nyilvánítása, illetve a feleslegesen szigorú alkalmassági feltételek előírása lehetőségét kizárni.
Először is az ajánlati dokumentációval kapcsolatosan a törvényjavaslat megnöveli az ajánlati felhívási dokumentáció megtámadásának határidejét, csökkenti az ezzel kapcsolatos jogorvoslati eljárás díját, és már erre az időszakra is kiterjeszti az előzetes vitarendezés lehetőségét.
2. A jogorvoslati eljárásokban a jövőben részt vehet a beszerzés tárgyával kapcsolatos tevékenységű kamara vagy érdek-képviseleti szervezet is. Az előzetes vitarendezés lehetőségének kiszélesítése csökkentheti a döntőbizottsági eljárások számát. Az előzetes vitarendezést a javaslat úgy ösztönzi, hogy ha a döntőbizottsági eljárás előtt ilyet kezdeményezett az ajánlattevő, akkor a döntőbizottsági eljárás igazgatási szolgáltatási díja olcsóbb lesz.
3. A hiánypótlással kapcsolatban a javaslattevő a hiánypótlást a lehető legszükségesebb mértékre korlátozza és minden más esetre lehetővé teszi, ugyanis a hiánypótlás korlátja kizárólag az, hogy nem lehet olyan változtatásokat tenni az ajánlatban, ami az ajánlatok elbírálási sorrendjét változtatná.
4. A javaslat szerint csak a leglényegesebb formai hibák esetén lehet az ajánlatot érvényteleníteni, és ezeket a javaslat pontosan meghatározza.
5. A javaslat megkönnyíti a közbeszerzési eljárás irataiba való betekintést, ezzel is az átláthatóságot és a valódi verseny biztosítását szolgálja.
6. A kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatban a javaslat úgy szolgálja a korrupció visszaszorítását, hogy a versenyt ezen cégek számára számos módon kiszélesíti. Erről másik képviselőtársunk fog majd beszélni.
Végezetül hadd mondjak egy gyöngyszemet. Erről államtitkár úr is beszélt. Új a javaslatban, hogy az össze nem fűzött ajánlatokat a bontáskor össze kell fűzni, így az egyik kiskapu, amelyet az egyik ajánlattevővel összejátszani kívánó ajánlatkérők eddig kihasználtak, megszűnik. Kérdésünk az, hogy a mégoly rendkívüli bonyolultságú közbeszerzési törvény és számos módosítása közepette ez a nagyon egyszerű és a német gyakorlatban százéves szabály vajon miért nem jutott eddig a jogalkotó eszébe. Ez költői kérdés, választ a hajdani kormánypárttól nem várok rá.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hegedűsné képviselő asszony hozzászólásához csatlakozom, valósak azok az észrevételei és azok a félelmei, meg azok a nyugtalanságai, amelyeket elmondott. Én valóban rengeteg olyan esetet tudok fölsorolni a XV. kerületből Budapestről, ahol hasonló szörnyűségek fordulnak elő.
Miről szól mindez? Ez arról szól, hogy az építészek is, a beruházók is és az önkormányzatok is az utóbbi időben frusztráltak lettek. Óriási rendetlenség van az országban, bizalmatlanság van. Egy kicsit olyanok vagyunk, mintha orvosok lennénk, és csak betegekkel állnánk kapcsolatban.
Mi a problémája ennek az egész frusztrált helyzetnek? Szerintem az a problémája, hogy egyik szereplő sem viselkedik igazi gazdaként. Egyik szereplő sem. Sem az önkormányzat, sem a beruházó, sem a hatóság - mindenki félelmekkel terhelt. Mindenkiben az van, hogy jaj, ha én dönteni fogok, akkor előbb-utóbb itt ez meg fogja támadni, azzal ilyen probléma lesz, amazzal meg nem tudom, milyen csapások fogják érni.
A helyzet a következő. Egyik sem működik jó gazdaként, és ebből adódik azon összes frusztráltság, ami az eljárások végtelenített meghosszabbítását eredményezi. Ebből adódik az, hogy újabb és újabb nehézségeket gördítenek minden egyes jó kezdeményezés elé. Mi most végig csak arról beszéltünk, hogy mennyi rossz kezdeményezés van. És a rossz kezdeményezések útjába az önkormányzatok, a tervezők, a jóakaratú emberek rengeteg akadályt igyekeznek gördíteni, holott azonnal eldönthető, hogy kérem, ez a kezdeményezés rossz.
De ugyanígy meg lehet gyorsítani a jó kezdeményezések eldöntési idejét is, és úgy gondolom, azokat a rendelkezéseket, amelyek ennek a hihetetlen sok engedélyezési eljárási fázisnak a lerövidítését, az egyszerűsítését szolgálják. És erősíteni kell a gazdaszemléletet az önkormányzatokban és a helyi közösségekben, amelyek látjuk, hogy nem túl erőteljesek, de ugyanígy erősíteni kell a gazdaszemléletet a befektetőkben, beruházókban, hogy valóban egy olyan gyors kölcsönösségi viszony jöjjön létre, ami ezeket a félelmeket, ezeket a frusztráltságokat megoldja.
Tehát azt gondolom, sokkal nyíltabban kell tekinteni erre a világra, és el kell döntenünk egy csomó kérdést. Szükséges-e gyorsítani az eljárásokat? Azt gondolom, hogy szükséges. Az erősíti a gazdaszemléletet, és erősíti mindegyik szereplőjét, amelyik ezekben az eljárásokban részt vesz.
Fel kell-e oldani a döntésképtelenséget? Mert valójában a legtöbb esetben döntésképtelenség húzódik meg ezeknek az eljáráshosszabításoknak a mélyén. Úgy gondolom, hogy fel kell oldani, és nagy szükség van arra, hogy gyorsabban lehessen egy csomó mindent csinálni.
Erősíteni kell-e a kölcsönös egymásra figyelést, kölcsönösen a gazdaszemléletet? Úgy gondolom, hogy igen, azt is erősíteni kell.
Tehát én úgy gondolom, hogy ebben a passzusban, ebben a fejezetben egy csomó lehetőség van, nem kötelező, hogy egyesíteni kell, nem tudom én, a fejlesztési koncepciót, a településszerkezeti tervet meg a helyi építési szabályzatot, de lehetőségként szerepel. A lehetőségek nyitják meg szerintem az utat arra, hogy jó döntések szülessenek, és gyorsan szülessenek a jó döntések.
Tehát én azt hiszem, ez a gondolatmenet, hogy miért is próbálja a törvényalkotó egyszerűsíteni a folyamatokat, ez erről szól. Ez erről szól, és nem arról szól, hogy nem tudom, olyan engedményeket tegyen a szakma, olyan engedményeket tegyen a helyi önkormányzat, amivel a saját maga életét fogja megnehezíteni és elrontani.
Pontosan arról van szó szerintem ezekben a lehetőségekben, hogy minden szereplő a megfelelő helyen és megfelelő módon viselkedjen. Szabadítsuk föl saját magunkat, szabadítsuk föl a saját frusztráltságunkat is, hogy valóban nyíltan, jó gazdaként tudjunk eljárni minden egyes beruházás esetében.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Azt mondja, hogy kényszerhelyzetben vannak az önkormányzatok. Nincsenek kényszerhelyzetben. Amiről ön beszél, azok korrupciós helyzetek, intézményesített vagy nem intézményesített korrupciós helyzetek. Tehát egész egyszerűen az önkormányzat, ha nincsen világos értékrendje, nem világosan képviseli az ott élők érdekeit, és nem tudja, hogy mit ér az ő települése, akkor belemegy ilyen dolgokba; ha nem, akkor nem megy bele.
Én úgy gondolom, ha valami káros a környezetre, azt nem kell engedélyezni. Ha hátsó szándékokat látunk a jelentkező beruházónál, el kell utasítani, és lehetőleg azonnal el kell utasítani. Tehát én úgy gondolom, hogy egyáltalán nincsen erről szó. Az a helyzet sajnos, hogy a közhangulatban, a közgondolkodásban valahogy ezek a dolgok vannak benne. És nem ennek kell benne lenni, hanem annak kell benne lenni, hogy látok egy szándékot, gyorsan el tudom dönteni ismerve a települést, ismerve az ott élő embereket, hogy ez jó lesz-e, hasznos lesz-e, együtt tud-e működni a meglévő rendszerekkel, vagy sem. Szerintem ez a megoldás. Nem az a megoldás, hogy számos újabb és újabb dolgot dobunk be a fogaskerekek közé, mert tudjuk azt, hogy ez rossz lesz. Azt azonnal el kell dönteni, és azonnal meg kell mondani: nem, ezt nem engedjük a településünk érdekében.
Tehát én úgy gondolom, hogy itt nem erről van szó. Arról van szó, hogy ha az önkormányzatnak nincs világos értékrendje, nem ismeri a települését, és hajlamos a korrupcióra, rosszul fog dönteni.
Ezt meg kell akadályozni. Ezt ezek a törvények, ezek a módosítások igazából énszerintem segítik. Segítik a gyorsabb gondolkodásban, a jógazda-szemlélet kialakításában.
Köszönöm a figyelmet.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Frissen megválasztott (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból.) polgármesterként pár gondolattal hozzászólnék ehhez a kérdéshez.
Az elmúlt időben nagyon sok tanulmány jelent meg, amely az állam és az önkormányzat szerepét, helyzetét vizsgálja a posztszocialista társadalmi működésben, és egy nagyon fontos fogalmat talált, ami, azt hiszem, hogy rendkívül találó arra a helyzetre, amiről most a vita folyik. A kifejezés pedig az, hogy hipokrita parazitizmus. Ez jött létre abban a védettségben (Dr. Vadai Ágnes: Ez az!), amelyet az az állapot hozott létre, hogy a köztisztviselők valójában olyan védettséget élveznek, amelynek nagyon sok negatív következménye van. Ez a védettség befelé és kifelé egyaránt kedvezőtlen hatású. Az entrópia olyan mértékben érvényesül ebben a jelenleg fönnálló rendszerben, ami rendkívüli működési zavarokhoz vezet.
Csak mondok ilyen példát: a szociális ellátórendszer abban a kerületben, ahonnan jövök, kifejezetten csak a szavazatszerzést szolgálja, és olyan hihetetlen mértékűvé fejlődött, túlburjánzott, ami, azt hiszem, hogy nem azt szolgálja, ami a szociális ellátórendszer célja. Vagy ugyanilyen gondolat, hogy a vagyongazdálkodást és a szociális ellátórendszert összekeverik ebben a helyzetben. Mi az eredmény ebben a helyzetben? Csökken a felelősség, az ellenőrző rendszerek nem működnek hatékonyan, azokat elhanyagolják, úgynevezett jóléti pályafüggőség jött létre, az állam és az önkormányzat működési zavarai újratermelődnek, rossz egyensúly alakul ki.
Ezen a helyzeten változtat ez a törvény, amely oldja azt a helyzetet, ami ezt az entrópiát előidézte és létrehozta. Ez az egész, amit csinálunk, védekezés a hipokrita parazitizmus ellen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! István király intelmei az első szabadon választott kormánynak egy belső törvénye volt. Azt írja István király az intelmeiben: "Sis honestus!" Egyszerű mondat, könnyen lefordítható. Pápai Páriz Ferenc híres szótára szerint a "honestus" annyit jelent, hogy tisztes, becsületes, emberséges. Jordánszky Elek 1808-ban István király mondatát így fordítja: "Légy emberbecsülő!" Szép fordítás. A becsület erényét emberszeretettel és cselekvő magatartással kapcsolja egybe. Amikor István király, háta mögött egy elporladt pogány évezreddel, 1015-ben papírra vetette vagy tudós szerzetesével megíratta intelmeit, amikor latin nyelven megalkotta erkölcsi testamentumát, amikor Imre herceget életre, uralkodásra, emberségre akarta atyai szóval tanítani, így szólt: "Sis honestus!" - cselekedj tisztességgel, becsülettel, emberséggel!
Ennek a mondatnak a kifejtett dokumentuma áll előttünk XXI. századi módon. Ugyanakkor egy évezred van a hátunk mögött. Mert ebben az alaptörvényben benne van ez az ezer év, benne vannak István király intelmei, de benne van gróf Széchenyi István intelme is Béla fiához, amelyben leírja, hogy mivel tartozik az ember önmagának, családjának, nemzetének. Mert ettől lesz az alaptörvény valóban alap, aminek a biztonsága nélkül nem húzható fel épület. Ez a bibliai sziklára épült ház, amit nem sodor el zápor, zúduló szökőár sem. Mivel tartozom önmagamnak, családomnak, nemzetemnek? Ennyi. Se több, se kevesebb. A hívő ember még hozzáteszi, hogy mivel tartozom Istennek. Erről szól ez a dokumentum, felemelkedésünk dokumentuma.
(15.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az alaptörvény ritka megszólalás: nem mondjuk el mindennap magunkról, hogy kik is vagyunk, mit vállalunk, mit vallunk, mit ismerünk, mit ismerünk el, és mit nem ismerünk el. Ehhez hosszú előkészület, kellő sűrűsödés, alkalmas pillanat kell, amire sokáig türelmesen kell várni és készülődni, bátran várakozva, mert a várakozáshoz bátorság is kell, ugyanakkor bensőnkben építkezve, hogy a mondatok kellőképpen kikristályosodjanak. Ez a pillanat régen elindult, összesűrűsödött 1956-ban, 1989-90-ben, de leginkább 2010-ben valami sajátos módon, 20 évvel 1990, az első szabadon választott népképviselet megalakulása után. Sokan azóta várnak erre az alaptörvényre, amelynek olyannak kell lennie, mint egy kiszakadó kiáltásnak.
És egy kiáltást nem előzhet meg hosszú, esetleg terméketlen vita. Egyszerre kell kiszakadnia belőlünk, hiszen már régen elkészült bennünk, teljesen készen van, csak a pillanat kellett; annak kellett eljönnie, a kiszakadás pillanatának. És sokan, nagyon sokan érezzük azt, hogy ez a pillanat eljött, és ez átüt, átsüt fanyalgáson, gúnyon, kisstílű, szégyenteli pártoskodáson is. Aki sokat és hosszan szeretne vitatkozni ezen az alaptörvényen, nem érti e pillanat nagyszerűségét, különlegességét, abban nem érett meg semmi.
És ez az alaptörvény átüt halálon is, mert Arnóth Sándor barátom is itt van közöttünk, aki készült az alaptörvény kikiáltására; aki engem és másokat is testvérként szólított mindig: "'szervusz, testvér", ezt mondta nekem mindig. És ez a testvériség is itt van az alaptörvény első részében, a nemzeti hitvallásban. Átölel minden magyart, halottat és élőt, és majd megszületőt is. (Taps.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A megvallás, a vallomás is ritka pillanata az életnek. Olyan ez, mint az életünk egy szóval történő összefoglalása. Ennek a pillanatnak is meg kell érnie. Olyan ez, mint a forma kiszakadása a kőből: amit kivéstünk, az a darab már nem lesz ott soha, de a kivésett forma mindig ott marad. Ilyen mondatokat olvasunk a nemzeti hitvallás harmadik részében; hétszer teszünk vallomást az emberről, a közösségekről, az élet értelméről, céljáról, rész és egész, egyén és állam kapcsolatáról.
Tisztelt Képviselőtársaim! Megfogalmazzuk az origópontjainkat, ama arkhimédészi fix pontokat is, amikre szükségünk van az újrakezdéshez, a felemelkedéshez. Mert vannak ilyen origópontjai a magyar történelemnek, amiktől új időszámítás kezdődhet. Ki kell mondani azt, amit el akarunk hagyni, de nem a múltat végleg eltörölni akaró hamis, álságos lelkületével, hanem annak a deklarálásával, hogy mi évül el és mi nem, mi jogfolytonos és mi nem az, mi vezethet a nemzet megújulásához, és mi az a ballaszt, amitől meg kell szabadulni ahhoz, hogy felemelkedhessünk.
Erről van szó, és éppen nem történelemhamisításról, hanem történelmünk mély ismeretéről. Pontosan meg kell fogalmazni, hogy mi ártott a magyarságnak, mi gyógyított és gyógyít a mai napig. Az '56-os forradalom szabadsága és nemzeti összefogása gyógyító, mozgósító erő ma is. Ez biztos origópont, helye van az alaptörvényben.
Az erkölcsi züllés és megrendülés évtizedei után a lelki és szellemi megújuláshoz mindenképpen el kell választanunk a jót a rossztól. Enélkül nincs megújulás, enélkül marad a mocsár. Halljuk a vádat: az alaptörvény múltba révedő - óriási tévedés! Éppen hogy jövőbe tekintő, és a gyermekeinket és unokáinkat szólítja meg, akiknek hiszünk a tehetségében, kitartásában és lelkierejében.
Én a feleségemmel együtt a hetedik unokámat várom ezzel a hittel. Nagypapaként átélem a fogantatás, a születés, az élet csodáját, és ez is benne van az alaptörvényben.
Egyetlen szót javaslok kicserélni a nemzeti hitvallásban: ne szerződést kössünk a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között, ahogyan a hitvallásban áll, hanem szövetséget. Sokkal többet jelent ez, egyszerűen mindent jelent.
Végezetül: hálás vagyok a sorsnak, hogy a mi nemzedékünknek jutott ez a rendkívüli megtiszteltetés, hogy megalkothatjuk és jóváhagyhatjuk a magyar nemzet első és egységes alaptörvényét.
Istenem, köszönöm különleges ajándékodat! (Taps.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A közlekedés érrendszer, organikus valóság, természeti folyamatok leképezése, ez az egyik jellemzője a közlekedési rendszernek, másrészt a közlekedés veszélyes üzem. Hogy ezt a kettősséget hogyan lehet eredményesen szolgálni, arra jó példa ez a törvénymódosítás.
A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény módosítására irányuló tervezett szabályozás a hajózási hatósági eljárások tapasztalatait hivatott beépíteni a törvényi rendelkezések közé, mindamellett, hogy a módosítás lehetőséget nyújt a jogalkalmazást segítő pontosításra és a törvény végrehajtását szolgáló jogszabályok és a törvényi szabályozás közötti összeegyeztethetőség javítására.
A javaslat célja, hogy a meghatározott, a kishajólajstromban nyilvántartott vízi járművek vonatkozásában a nyilvántartásba vétel szabályai egyszerűsödjenek. A lajstromozási rendszer egyszerűsítésével kevesebb hiánypótlási eljárással számol a hajózási hatóság, ami révén az érdemi feladatok hatékonyabb teljesítése várható. A tervezett szabályozás több rendelkezés tekintetében a hajózási tevékenység és a kedvtelési célú hajózás elhatárolására irányul. Ez is egy üdvözlendő törekvés.
A légi-, a vasúti és a víziközlekedési balesetek és egyéb közlekedési események szakmai vizsgálatát a 2005. évi CLXXXIV. törvény szabályozza, amelynek alapján a független szakmai vizsgálatot a közlekedésbiztonsági szervezet folytatja le. Hatályba lépett ugyanakkor a polgári légiközlekedési balesetek és repülőesemények vizsgálatáról szóló 996/2010. számú EU-rendelet, amelynek közvetlen hatályából adódóan szükségessé vált a nemzeti szabályozás deregulációs szempontú felülvizsgálata, a nemzeti hatáskörbe utalt és végrehajtási jellegű szabályok megalkotása és ezeknek a hivatkozott törvénybe iktatása.
A 2009/18/EK irányelv alapján újszabályozásra kerülnek a víziközlekedési balesetek és események különböző kategóriái, a törvény továbbá kiegészül a balesetek és események vizsgálatára vonatkozó, speciális szabályokat tartalmazó fejezettel. Mind az EU-rendelet, mind az EK-irányelv előírja, hogy szabályainak megsértése esetére a tagállamok olyan szankciókat állapítsanak meg, amelyek hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek.
A légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény baleseti és repülésbiztonsági szolgálatok című fejezetének újraszabályozására azért kerül sor, mert az eseményvizsgáló szervezetre vonatkozó rendelkezések eddig több jogszabályban jelentek meg, megnehezítve az érintett szervezetek eligazodását az irányadó jogszabályokban. A módosítás alapján az érintett személyi körnek a légiközlekedési hatóság állami célú légiközlekedési szereplői esetén az állami légügyi hatóság engedélyével létre kell hoznia vagy csatlakoznia kell egy repülésbiztonsági szervezethez, amely az említett szolgálatok feladatait ellátja.
Az új szabályozás nem érinti az egyes tevékenységek hatósági jóváhagyáshoz kötött kiszervezésének lehetőségét. A KBBT alapján meghonosodott vizsgálati rendszer pozitív tapasztalatai azt mutatják, hogy a rendszer a vasúti közlekedés területén is alkalmazható lenne.
Ennek a lehetőségét teremti meg a 2005. évi CLXXXIII. törvény módosítása. Így azokban az esetekben, amikor a közlekedésbiztonsági szerv nem kötelezett vizsgálat lefolytatására, és saját döntése alapján sem indít vizsgálatot, az érintett üzemben tartót hívja fel annak elvégzésére. Az ágazati törvényekben szükséges annak a személyi körnek a meghatározása, akik biztonsági szervezetet vagy annak feladatát ellátó más szervezetet kötelesek fenntartani vagy személyt foglalkoztatni, illetve csatlakozni olyanhoz, ami a feladatokat ellátja.
A biztonságirányítási rendszer, illetve a vasútbiztonsági tanúsítvány és a vasútbiztonsági engedély megszerzésére nem kötelezett üzemben tartó esetében a vasútüzem-vezetői feladatok ellátására alkalmaznia kell egy vezetőt, aki megbízható az üzembentartói vizsgálat lefolytatásával. A rendszer bevezetése csekély ráfordítással végrehajtható.
(16.50)
A törvénymódosítás a kormány deregulációs törekvéseinek jegyében született, kevés, de határozott kontúrokkal meghúzott szabályt tartalmaz, ami feltétlen elfogadásra javasolt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MSZP soraiból.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2011. május 27-én látott napvilágot a kormány elhatározása a nemzeti gazdasági és társadalmi tanács megalakításáról, és a tárgyalását ma, június 15-én kezdi a parlament, alig 18 nap telt el. Ehhez képest a Google-n 0,3 másodperc alatt 1 millió 550 ezer találat éri a témát. Hihetetlen hangzavar, vádaskodás, rosszindulat, meg nem értés és az olvasás hiánya kíséri már az első híradásokat is. Ez valami nagyon-nagyon fontosat jelez, azt, hogy ezzel a nemzeti együttműködés kormánya privilégiumokat kíván megszüntetni, valódi és érdemi intézkedéseket kíván hozni a gazdasági és társadalmi párbeszéd egymással szorosan összefüggő, egymás nélkül nem létező, nem működő témájában. A két dolog összekapcsolása rendkívül fontos, Józsa István képviselő úr.
Tisztelt Ház! Véleményem szerint rendszerváltó törvény fekszik előttünk, olyan, amit 1990 után már az első ciklusban meg kellett volna alkotni, de nem volt merszünk, erőnk, nem volt elég szövetségesünk. Meg kellett volna alkotni 1996-ban a Magyar Katolikus Püspöki Kar "Igazságosabb és testvériesebb világot" című körlevele után, de azonnal, tudniillik ez a rendszerváltozás utáni első hat évről szólt; de akkor még Horn-kormány volt, gőzerővel folyt a visszarendeződés, a régi rend restaurálása, a spontán, rabló- és egyéb privatizációk, ami ellen senki nem szólalt fel. Meg kellett volna alkotni 1998 és 2002 között, de az első Orbán-kormány felmentése az, hogy a koalíciós feszültségekkel terhelt világban szintén nem volt erre elég erő, ráadásul talán emlékszünk arra a hatalmas médiahadjáratra, ami a kormányzás minden mozdulatát kísérte.
A 2002 és 2010 közötti nyolc év viszont megérlelte azt az elhatározást, hogy ez a törvény megszülessen, létrehozzák a nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsot a három érdekérvényesítő szervezet, az Országos Érdekegyeztető Tanács, a Gazdasági és Szociális Tanács és a Gazdasági Érdekegyeztető Fórum helyett; nem azok helyébe, mert ez egy teljesen új szemléletű, új mandátumú, véleményem szerint valóban rendszerváltó intézmény lesz.
Tisztelt Ház! A minisztérium szerint az OÉT nem kellő költséghatékonysággal, egy szűk társadalmi réteget képviselve, a Gazdasági és Szociális Tanács és a Gazdasági Érdekegyeztető Fórum pedig tágabb kérdéskörökben, ám kellően széles felhatalmazás nélkül működik. A jelenlegi elavult érdekegyeztetést - a nemzeti gazdasági és társadalmi tanács létrejöttével - a kormány szerint hatékonyabb, a gazdaság és a társadalom teljes egészét lefedő új rendszer váltja fel; egy rendkívül udvarias és tárgyilagos, minisztériumhoz illő megfogalmazás.
(19.10)
Én viszont egy nehéz helyet képviselek, a XV. kerületet, amely szociális válságtól sújtott, és a sarki kocsmában sarkosabban fogalmaznak az emberek. Mit látnak ők az OÉT munkájában? Azt, hogy előbb-utóbb, inkább előbb néhány vagdalkozó, csak a médiának szóló kijelentés után rajtaütésszerűen megegyeztek egymással a felek. Azt látták, hallották, hogy hatalmas fizetésű szakszervezeti vezetők egyezkednek alacsony tagságú szakszervezetek nevében.
Megjegyzés: másutt a szakszervezetek önellátóak. A tagdíjbefizetésekből tartják el magukat és a vezetőiket, sztrájkalapot képeznek, vagyis igazi szakszervezetként viselkednek. Itt mondjuk, a MÁV fizeti a szakszervezeti vezetőt, vagyis a függetlenség, a képviselet, az érdekképviselet azonnal megkérdőjelezhető. Az OÉT munkáját egy játszmának látom, amelyben a szerepek determináltak, ahol olyan násztánc folyik, aminek minden részlete kimódolt, és a felek mindezt pontosan tudják. Ehhez képest egy nagy hatalmú szakszervezeti vezető a minisztérium állítását rosszindulatú, szakmaiatlan, hazug állításnak nevezte.
Tisztelt Ház! Az Országos Érdekegyeztető Tanács jelenlegi formájában 2002 óta működik, 2009-től önálló törvényi szabályozással, de már 1988 óta jelen volt különböző felhatalmazásokkal. Az OÉT az országos szakszervezeti, illetve munkáltatói szövetségek és a kormány közötti központi konzultációk országos érdekegyeztető fóruma. A testület megvitatja a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskört, beleértve a gazdaságot, a foglalkoztatást és a jövedelmek alakulását befolyásoló, az adózással, a járulékfizetéssel és költségvetéssel összefüggő témaköröket.
Az OÉT-nak jelenleg 10 bizottsága és 3 szakfóruma van. E fórumok legfontosabb feladata, hogy teret adjanak a szakmai konzultációra, véleménycserére annak érdekében, hogy a plenáris üléseken már kiforrott álláspontok találkozzanak. Mindez az Amerikai Népszavában olvasható. Ezzel szemben ha ez a fórum valóban ilyen kiválóan működött, hogyhogy nem vette észre azt, hogy az államadósság 8000 milliárdról több mint 20 000 milliárdra nőtt, a GDP 82 százalékára kúszott fel, hogy olyan korrupciós gazdasági tranzakciók bonyolódnak, mint mondjuk a MÁV-Cargo eladása - vagy a sort hosszan folytathatjuk.
Tisztelt Ház! Hogy áll a minisztérium által említett költséghatékonyság ügye? Néhány tény: az OÉT-tagszervezetek 2001-től kapnak közvetlen állami támogatást egyre növekvő mértékben, 2001-ben 110, 2002-ben 441, 2003-ben 575, 2004-ben 900 millió forint támogatásban részesült, 2005-től az 1,22 milliárd forint 2010-re végül felemelkedett 1 milliárd 748 millió forintra. A munkáltatói, illetve munkaadói oldal egyenlő mértékben, fele-fele arányban osztozott a forráson, az oldalakon belül pedig saját megállapodásuk szerint. Idén a támogatási előirányzat 900 millió forintra, vagyis 1 milliárd forintra csökkent. Kérdezem én, mit szólnak Újpalotán a sarki kocsmában ehhez?
Ehhez képest a nemzeti gazdasági és társadalmi tanács tagjai tevékenységüket ingyenesen végzik majd. Érdekes további vádak hangzanak el az 1 millió 550 ezer találat közötti írásokban, megszólalásokban. Ez visszalépés, megszüntetés, gittegylet lesz az új szervezet, kiakadtak a szakszervezetek, totális támadás ez az érdekképviseletek ellen, s a többi.
Mi ezzel szemben az igazság? Talán el kellene olvasni a törvényt. Milyen jogai és mandátumai lesznek ennek az új intézménynek? A tanács konzultációs. Eddig is az volt, kérem. A kormány döntött arról, hogy mi történjen. A kormány felelőssége volt eddig is mindaz, ami az OÉT-ben végül döntésképpen született. Nem a munkaadók és a munkáltatók világa döntötte el ezeket az ügyeket, vagyis a tanács konzultációs, valamint véleményezési és javaslattévő feladatkörében nyomon követi és elemzi az ország társadalmi, gazdasági fejlődését. Javaslatokat dolgoz ki az Országgyűlés és a kormány részére az átfogó makrogazdasági és társadalmi problémák megvitatására, megoldására. Megvitatja a foglalkoztatáspolitikai, munkaerő-piaci, a jövedelemelosztást és a társadalom széles körét érintő kormányzati stratégiákat, koncepciókat, illetve a gazdasággal, a foglalkoztatással, a jövedelmek alakulásával, a társadalompolitikával összefüggő alapvető kérdéseket.
Ha ezt csinálta volna az OÉT, akkor nem került volna ebben a 8 évben ilyen helyzetbe az ország. Véleményt nyilvánít továbbá a vállalkozásokat, a foglalkoztatást, illetve a társadalom széles körét közvetlenül érintő tervezett kormányzati intézkedésekről. Részt vesz a jogszabályok és egyéb kormányzati döntések hatásainak feltárásában, amelyről tájékoztatja a kormányt. Konzultációt folytat az Európai Unióval kapcsolatos stratégiai kérdésekről, megtárgyal minden olyan nemzetgazdasági vagy társadalompolitikai kérdést, amelyet a tanács tagjainak kétharmada javaslata alapján a tanács napirendjére tűz. Ez egy autonóm szervezet, amely a saját feladatkörét ilyen módon határozza meg. Továbbá az Országgyűlés elnöke, az országgyűlési bizottságok elnökei, a kormány vagy a kormány tagjai a tanácsot állásfoglalás vagy vélemény kialakítására kérhetik fel, amelynek a tanács köteles 30 napon belül eleget tenni.
A legizgalmasabb dolog az, hogy a tanács által tett javaslatokat, véleményt annak címzettjének mérlegelnie kell, a mérlegelése eredményéről a tanácsot tájékoztatni köteles a nyilvánosság teljes biztosítása mellett. Úgy gondolom, ez a felsorolás egészen más, mint amiről a híradások szólnak. A vád például az a kormány ellen, hogy a vélemények nem kötelezőek a kormányra nézve. Le kell szögeznem, hogy a választók általi felhatalmazása, ebből fakadóan felelőssége a kormánynak van. Eddig is így volt ez.
Nézzék meg, hogy kik a szereplői a nemzeti gazdasági és társadalmi tanácsnak, mert a baloldal szerint a lepkefogók vitatják majd meg a gazdasági kérdéseket. A tanácsban jelen lesznek a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek, a gazdasági kamarák, a civil társadalom, a nemzetpolitika területén működő civil szervezetek. Kérem szépen, nemzetpolitikában kell gondolkodni, ha a gazdasági és társadalmi kérdésekről beszélünk, és nem pusztán gazdasági érdekérvényesítésről kell beszélnünk. A civil szervezetek között lesznek a nagycsaládosok civil szervezetei, a környezetvédők, az oktatási és ahhoz kapcsolódó feladatokat ellátó civil szervezetek, az ifjúság, a sport, a kultúra témakörével foglalkozó civilek, az egészségügyi, szociális feladatokat ellátó civil szervezetek, valamint a nyugdíjasok civil szervezetei, továbbá a tudományos élet, valamint az egyházak képviselői, a kormányzati szervek, a Gazdasági Versenyhivatal, a KSH képviselői, a kormányzati szereplők, vagyis miniszterek. Az új rendszerben a kormányzat szerepe nem lehet erősebb a közvetítői szerepkörnél. Miért baj ez? Ez inkább erénye ennek a tervezetnek.
Mindez azért nagyon fontos, mert ebben a konstrukcióban az érdekképviselet mellett meg tudnak jelenni fajsúlyos nemzetpolitikai kérdések asztalra tételével azok, akik inkább az értékeket képviselik, és erre már régóta nagyon nagy szükség lett volna. Érdekképviselet mellett vagy akár helyett értékképviseletre van szükség.
Miért mondom ezt? Mert a még mindig a világban dúló gazdasági, társadalmi válság elsősorban értékválság, antropológiai válság, erkölcsi válság. Ezekre nem lehet ma már érdek-képviseleti alkukkal, titkos táncrenddel válaszolni. A válságra az értékek hangsúlyozásával, az ember méltóságának újrafogalmazásával, erkölcsi természetű válaszokkal felelhetünk. Erre a civil világ és különösen az egyházak alkalmasak. Nem véletlenül emlegettem 1996-ot, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar "Igazságosabb és testvériesebb világot" című körlevele megjelent. Néhány fejezetcímet mondok a körlevélből, és gondoljunk a mai életünkre, 15 évvel ezelőtt, 16 évvel ezelőtt jelent meg ez a körlevél, minden fejezete érvényes ma is:
Szociális feszültségek, elszegényedés; a lakosság létszáma és egészségi állapota; a közbiztonság romlása, elköteleződés a szegények mellett; az egyház társadalmi tanításának három alappillére, az emberi méltóság, a szolidaritás, a szubszidiaritás; felelősségvállalás és kezdeményezés; a múlt öröksége és a világgazdasági helyzet; a jelenlegi gazdasági helyzet; a magánosítás, vagyis a privatizáció értékelése. A fekete- és a szürkegazdaság; a mezőgazdaság helyzete; a gazdaság helye a társadalomban. Tehát nem a társadalom helye a gazdaságban, hanem a gazdaság helye a társadalomban. Precízebb ez a megfogalmazás.
(19.20)
Az állam feladata a gazdaságban; a tulajdon és a munka világa; a politikai rendszerváltozás és következményei - ismétlem, 6 évvel vagyunk a rendszerváltozás után. A társadalom elmaradt átalakulása - ma is elmaradt átalakulásról beszélünk. A személyes felelősségünk - ezzel küzdünk mindennap; a civil társadalom felelőssége és feladatai. Egyéni életvitelünk; a kultúra a közéletben, a családi életben, a kulturális életben; a média és a kommunikáció helyzete; az oktatás és a nevelés; intézményes reformok - ezen folyik a küzdelem; és végül: összefogás a jövőért. Hitem szerint ez az előterjesztés éppen erről szól: minden ízében a jövőért való összefogásról.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Schiffer képviselő úr túl sok Marxot, Engelst és hasonszőrűeket olvas, és túl kevés Rerum Novarumot, és túl kevés Centesimus Annust. Tessék elolvasni azt, hogy az elmúlt 20 évben volt-e annál minőségibb és alaposabb elemzés a magyar gazdaság és társadalom helyzetéről, mint amit a Magyar Katolikus Püspöki Kar összeírt. Nem volt, kérem szépen! Az Országos Érdekegyeztető Tanács egyébként alkalmatlan arra, hogy ilyen mélységű elemzést csináljon.
A civil világra: én úgy gondolom, hogy ön nem érti ezt az egész helyzetet. Mi itt képviselőként hatalmi-döntési helyzetben vagyunk, a civil társadalmat pedig artikulációs helyzetbe kell hozni. Egészen másról van szó, kérem szépen!
És hogyha az Országos Érdekegyeztető Tanácsban kell arról beszélni, hogy vajon 40 éves emberek elmehetnek-e nyugdíjba, akkor bizony a szakszervezet azt fogja mondani, hogy: igen, és körömszakadtáig védem őket. De hogyha megkérdezem a civil társadalmat, amelyik kénytelen 60-65 éves korában nyugdíjba menni, akkor, nem akarom mutatni, de bizony másképpen fog szólni.
Igenis be kell engedni artikulációs lehetőséggel a civil társadalmat, és be kell engedni az egyházakat, mert bizony az erkölcsi válságra csak erkölcsi természetű választ lehet adni, kérem szépen.
És tessék elolvasni az ön problémájának feloldására azt, amit Marx és Engels emelt föl. A Rerum Novarum azt mondja, hogy nincsen munka tőke nélkül, és nincsen tőke munka nélkül. Ezek egymásra vannak utalva, kérem szépen. A feloldása csak ilyen módon képzelhető el.
Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Még hadd válaszoljak Schiffer képviselő úrnak egy dologgal. Nagyon leegyszerűsíti ön azt az egész helyzetet. Ez a helyzet sokkal bonyolultabb annál, hogy most pusztán a munkavállalókról és a munkaadókról beszéljünk, sokkal bonyolultabb ez a kör. Ebben sokkal több szereplő van, és sokkal több tényező van ebben.
Mondok egy nagyon érdekes dolgot önnek. "Szabad hétfő" címmel jelent meg egy cikk egy napilapban: munkaadó blogjában sérelmezi, hogy a hivatalos vallás ürügyén pénzt húznak ki az ő zsebeiből. Itt pünkösdhétfőről van szó nevezetesen egészen pontosan. Ő azt mondja, hogy a munkaszüneti nap számára egy borzadály, mert nem tudnak termelni, és nem tudnak neki hasznot hajtani.
Kérem szépen, ha a munkaadót kérdezzük meg, akkor azt mondja, hogy pünkösdhétfő munkanap. Ez a munkaadó azt mondja, hogy dolgozóival nem tud dolgoztatni, hiszen azok éppen hesszelnek. Nyilván ez a munkaadó maga az egyszemélyes hipermarket. Innen üzenjük, hogy nem csupán munkaadó és munkavégző viszonylat létezik, az túl egyszerű lenne. Ilyen egyszerűséggel hangyának neveznének bennünket, az egyetlen főnököt meg királynőnek, s nem teremtettünk volna embernek. Viszont embernek teremtettünk, és jóval több eszünk van annál, hogy csak dolgozzunk. S még valami megadatott nekünk, hogy belássuk: csak együtt tudunk működni, és az ember képes is arra, hogy társas lényként éljen, még ha társai olykor nem is értik kristálytisztán, mint mi most ezt a bizonyos munkaadót.
Tehát ez a dolog sokkal bonyolultabb, be kell engedni egy csomó olyan véleményt, ami ennek a mai helyzetnek a megoldására nem a régi válaszokat fogja mantraként ismételni, hanem új válaszokra van szükség arra a társadalmi-gazdasági válságra - ismétlem: társadalmi-gazdasági válságra -, ami sújt bennünket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. A helyzet az, hogy Scheiring képviselő úr egyik szavát a másikba öltötte, és önmagának mondott ellent. Azt halljuk, hogy az OÉT 1988 óta működik valamilyen formában. Ha így van, akkor a munkáltató és munkaadó szervezetek közötti párbeszédben miért nem vették észre, hogy az országot a privatizációval gyakorlatilag elmocsarasították, elpusztították? Semmit nem vettek észre abból, hogy a Horn-kormány idején privatizálták az alapvető energiaszektorokat, és ezzel rászabadították az országra azt az állapotot, amiben ma rezsihátralékosok tíz- és százezrei kínlódnak. Ha az OÉT valóban azt a feladatot teljesítette volna, ami a saját vállalásaiban megvolt, akkor ma nem ebben a helyzetben lennénk.
Azt gondolom, hogy egy teljesen új egyeztetésre van szükség, és nem csak érdekegyeztetésre. Sokkal nagyobb a válság! Itt nem érdekválság, hanem értékválság van. Az érdekét mindenki képviseli és elmondja, de hol találjuk meg az értékeket, és hol tudjuk elmondani azt, hogy milyen értékek mentén képzeljük el a jövőt? Ez a legnagyobb probléma, és nem az, hogy a munkaadó és a munkavállaló nem tudja elmondani, mekkora minimálbért akar. Sokkal többről van szó, és ezt a többet szolgálja a nemzeti gazdasági és társadalmi tanács.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Mondok néhány példát önnek, Schiffer képviselő úr, hogy el tudja képzelni a helyzetet, hogy hogyan működhet egy ilyen rendszer.
Én azt gondolom, hogy abban a kérdésben, hogy vajon, mondjuk, a segélyezés helyett a munka világát erősítsük, és a közmunkának az átszervezésén gondolkodjunk, abban bizony nagyon komoly erkölcsi természetű dolgokról is beszélni kell, nagyon komolyan kell beszélni arról is, hogy a civil társadalom hogyan vesz részt, hogyan szól hozzá ezekhez a kérdésekhez, vagy a szociális ellátórendszer átalakításáról. Most csak arról beszélünk, hogy mit csinál az állam, mit csinálhat a munkaadó meg a munkavállaló, és nem veszem azt észre, hogy hihetetlen sok feladatot a családok vehetnek át, és nem az államnak kell olyan dolgokért hihetetlen sok pénzt fizetni, amit a család, a civil szervezetek, az egyházak megoldanak.
Számtalan olyan példát tudok önnek mondani, ami pontosan arról szól, hogy ki kell bővíteni azt a rendszert, amelyik az adott társadalmi-gazdasági kérdésekhez hozzászól. Mindegyik olyan kérdés. Én azt hiszem, hogy erről kell inkább beszélni, és nem arról, hogy most leszűkítem ezt az egészet csak a gazdaság két szereplőjére, mondjuk, a munkaadóra meg a munkavállalóra. Ha a privatizációt megkérdezem, ott bizony másoknak is hozzá kell szólni ehhez a kérdéshez. A nagycsaládosnak hozzá kell szólni ehhez a kérdéshez, meg egyáltalán a civil társadalomnak, a környezetvédőknek hozzá kell szólni ehhez a kérdéshez. A fenntarthatóság egyik félnek sem érdeke, de a civil világnak rengeteg olyan szereplője van, aki a fenntarthatóságért kiáll.
Én úgy gondolom, hogy rossz irányba tájékozódik ebben az ügyben.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Abból a helyzetből indulok ki, ami szerintem ennek a közoktatási törvénynek a vitája, médiavisszhangja és az itteni vita kapcsán is elmondható: ez egy olyan jelentőségű átalakítás, ami talán a Trianon utáni klebelsbergi közoktatási fordulattal mérhető össze. Az akkori helyzetben miről volt szó? Meg kellett erősíteni azt a közoktatást, amelyben nem biztosítottak a maradék ország utolsó szegletében is megfelelő minőségű közoktatást. Ezt meg kellett teremteni. Klebelsberg létrehozott hihetetlen mennyiségű tanyasi iskolai osztályt, létrehozott számtalan olyan dolgot, ami a közoktatási rendszert megerősítette. Most is ugyanilyen helyzetben vagyunk. Az elmúlt ötven év is nagyjából a Klebelsberg idején megfogalmazott és elért eredményekből épült.
(17.10)
Csak az utóbbi 20 évben történtek olyan változások, amelyek újból ennek a fordulatnak a megteremtését igénylik.
Egy picikét arról beszélnék, amiről a viták nagyon nagy mértékben zajlanak, ez pedig az, hogy ki hogyan tartsa fenn az intézményeket, kinek mi a dolga ebben a rendszerben. Általában a vita oda csúcsosodik ki, hogy az állam vagy az önkormányzat, akkor azt gondolom, a törvény sem erről szól, a törvény is arról szól, hogy mindenki a legjobbat csinálja a maga helyén. Az állam is a maga helyén a legjobbat csinálja, és az önkormányzat, amennyiben a fenntartási feladatokat felvállalja, szintén a maga helyén csinálja a legjobbat.
Mit tud a legjobban az állam? Az állam a legjobban törvényalkotásban, szabályozók alkotásában, normatívákban, költségvetési forrásokkal való szabályozásban, tantervben, pedagógus-életpályában és hasonló dolgokban tud nagyon jó lenni, az ellenőrzésben, ami szintén teljesen kikopott a mai helyzetben, ezekkel foglalkozik a köznevelési törvény, amelynek már a címét is klebelsbergi fordulatnak gondolok a mai helyzetben. Az, hogy a nevelés prioritását hangsúlyozza, valójában egy óriási választ ad a mai társadalmi, családi és mindenféle politikai helyzetre.
Mi lehet az igazi feladata annak az önkormányzatnak, amely képes arra, hogy a köznevelési intézményeit fenntartsa? Az a kerület, amelyből jövök, 35 köznevelési intézményt tart fenn, 21 óvodát, 10 általános iskolát, 4 középiskolát, tehát egy óriási intézményfenntartó terület, települési önkormányzat vagyunk, és úgy fogalmazok mindig, hogy az önkormányzatnak intézmény értelme van, ott tudjuk a legerőteljesebb társadalmi kapcsolatokat kiépíteni. Az önkormányzat igazi feladata a jelenlét, az ottani jelenlét, ahol működik, ahol dolgozik maga az önkormányzat. Én úgy gondolom, ez a fenntartói feladatokban rengeteg olyan újdonságot kell hogy jelentsen e törvény kapcsán, amit végre kell hajtanunk, és végig kell mennünk egy olyan úton, amelynek ez a törvény csak a kezdete, ezt a jelenlétet kell megerősíteni.
Higgyék el, ez az egész rendszer átalakításra szorul. Ez a törvény megteremti ennek az alapját, és úgy gondolom, olyan irányban fogunk haladni, hogy ha összefogunk, és együtt csináljuk, ez valóban egy újabb klebelsbergi fordulatot eredményez.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő- és Fogyasztótársaim! - mert mi magunk is azok vagyunk. Ez egy olyan törvény, ami mindenkit érint, rendre, rangra, életkorra való tekintet nélkül. Legyen hiteles a mérleged, a súlyod, hiteles a mértéked és a vékád! - mondja már a biblia is, egyesek szerint tehát a klasszikus fogyasztóvédelem alapjai igen messzire nyúlnak vissza az időben. Árutermelő, kereskedő, eladó és vásárló, fogyasztó között alapjaiban más viszony volt a 20. század előtt. A közvetlenebb kapcsolat és egyedibb előállítási folyamatok a maitól eltérő fogyasztási igényekkel és szokásokkal kapcsolódtak össze. A személyestől haladtunk a személytelen felé, a közvetlen bizalom helyébe a törvények és szabványok biztosította minőségtanúsítvány lép.
Kérdés: ez a törvénymódosítás eléri-e azt, hogy erősödjön a bizalom fogyasztó és termelő között? Úgy gondolom, hogy igen. A fogyasztóvédelem iránti igény abból a felismerésből születik, hogy a gazdaságban nem érvényesül a tökéletes verseny, nem jöhet létre a vevő és az eladó közötti tökéletes egyenlőség. Ebből következik a fogyasztóvédelem célja, az egyensúlyi helyzet megteremtése a fogyasztó és a termelő, értékesítő között.
Kérdés: javul-e ez a bizonyos egyensúly? Úgy gondolom, a válasz szintén az, hogy igen, javul. A fogyasztóvédelem jogi eszköztára fokozatosan és sokféleképpen alakult az elmúlt évtizedekben. A fogyasztói jogok közös piaci magna chartája 1975-ben az alábbi alapelveket fejtette ki a fogyasztóvédelemmel kapcsolatban: jog az egészség és biztonság védelmére, jog a fogyasztó gazdasági érdekeinek védelmére, jog a kárigények érvényesítésére, az információhoz és az oktatáshoz való jog, jog a képviseletre, vagyis a meghallgatás joga.
Az alapjogok a végső felhasználókat illetik meg, elsődlegesen a természetes személyeket, hiszen ők a legkiszolgáltatottabbak. A jogok érvényesítésének legfontosabb eszköze a jogalkotás, az egységes fogyasztóvédelmi szabályozás kialakítása, következetes betartása és betartatása.
(20.50)
Kérdés: erősödtek-e ezen felsorolt alapjogok? Úgy gondolom, hogy e törvény által igen.
Ezen alapelvekre épülve a fogyasztóvédelem szerte a világon jelentős fejlődésen ment keresztül mind a jogi szabályozásban, mind az intézményi fejlődésben, mind a civil szféra e téren való megerősödésében. Ez egy természetes önfejlődés, de a folyamatot újra meg újra jelentős kihívások is gyorsították, erősítették. E folyamat keretében összességében látható az alapjogok erőteljesebb érvényesítése és az új kihívásokhoz való alkalmazkodás.
Számos prioritás és ezeken belül kulcsterületek fogalmazódtak meg. Először is a politikai-gazdasági áramlatok hatására egyre tudatosabban kell felkészíteni a fogyasztókat és az érdekképviselőket. Másodszor a piaci és technológiai fejlődés globalizációja miatt rugalmasabb és koordináltabb szabályozásra van szükség, hiszen egyre bonyolultabb termelési eljárások születnek, amelyek jövőbeli hatása teljes bizonyossággal nem jósolható. Harmadszor, rohamosan nő a nem a fogyasztó országában előállított termékek aránya, ahol a távolság és az ebből adódó különbségek is problémaforrások lehetnek. Negyedszer, fokozódik a szolgáltatás-központúság, mind számban, mind értékben növekszik az aránya. Jellemzője, hogy nehezebb összevetni a helyettesítő szolgáltatásokkal, ezért ez versenyt csökkent. Ötödször, a jövő egyik kulcságazata lehet az elektronikus kereskedelem, ami iránt csökkenteni kell a bizalmatlanságot. Kérdés: erősödött-e az új kihívásokhoz való alkalmazkodás? A válaszom szintén az, hogy ezen törvénymódosítással igen.
Tisztelt Ház! Szerte a világon eltérő típusú fogyasztóvédelmi intézményrendszerek működnek. Az egyik véglet, hogy az teljesen a civil szervezetekre épül, például Németországban, a másik pedig az állami intézményrendszert helyezi előtérbe, ilyen működik a skandináv államokban, míg a kettő között helyezkedik el a vegyes intézményrendszer, Belgiumban, Franciaországban, Spanyolországban és más országokban. A magyar rendszer egy vegyes rendszer.
A jövő kulcspontja a civil szervezetek minél komolyabb részvétele a fogyasztóvédelem mindennapjaiban. E részvételt kell minél inkább erősíteni, ugyanakkor nem csupán jelen törvény eszközeivel. Erre számos más eszköz is rendelkezésre áll. Kérdés: egyensúly van-e az állami részvétel és a civil szervezetek, illetőleg magánszemélyek működése között? A válaszom szintén az, hogy ezen törvénymódosítással ez az egyensúlyi állapot erősödik.
Tisztelt Ház! Milyen az előttünk fekvő törvénymódosítás? Mit szeretne elérni, mit célzott meg? Röviden szólva, azt az elvet valósítja meg, amely szerint egy törvénynek határozott kontúrúnak kell lenni, de a célt viszonylag kevés szabállyal érje el, ne terjeszkedjen túl a szükséges és elégséges mértéken az állami szerepvállalás igénye. A törvényjavaslat elsődleges célja, hogy a 2008-ban megvalósult átfogó törvénymódosítás után az akkor új pontokkal kiegészülő szabályozást a megfelelő szakmai szervezetek véleményezésével, az elmúlt évek tapasztalatainak megfelelően megváltoztassa. A korábbi módosítás több pontja túl merev és életszerűtlen volt, valamint hiányoztak a vállalkozások törvényi kötelezettségeinek megtartására szolgáló garanciális szabályok. A bevezetőben vázolt egyensúlyi helyzet irányába tett lépések ezek.
A javaslat a következő területeken kíván korrekciót végrehajtani: panaszkezelés, ügyfélszolgálati szabályok, békéltetőtestületi eljárás, közérdekű keresetindítás, valamint a Fogyasztóvédelmi Hatóság eljárása. Ez mind-mind az állami szerepvállalás erősítése, olyan módon, hogy közben a fogyasztó, az ügyfél jogait is erősítik.
A javaslat célja továbbá a Fogyasztóvédelmi Hatóság eljárási rendjének egyszerűsítése a jogsértő vállalkozások könnyebb felelősségre vonása érdekében. A hatósági eljárás szabályainak korrigálásával a kormány programjának megfelelően csökkenteni kívánja a kis- és középvállalkozások terheit. A javaslat a kis- és középvállalkozásokra kiszabható bírság legmagasabb összegét alacsonyabb bírságsávban határozza meg. Ez nem jelenti azt, ellentétben Ertsey Katalin képviselő asszony véleményével, hogy a kis- és középvállalkozásoknak kisebb a felelősségük, ez csak egy arányossági követelmény érvényesítése.
Új elemekkel egészül ki a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánítható döntések köre, és szabályozzák az eljárási bírság helyzetét is, így a Fogyasztóvédelmi Hatóság által kiszabott bírság is adók útján behajtandó köztartozásnak fog minősülni. Ebből a szempontból, úgy gondolom, nagyon fontos lépést látunk a törvénymódosításban, mivel eddig a fogyasztóvédelemnek kevés hatásköre és eszköze volt, hogy érvényt szerezzen a fogyasztóvédelem érdekeinek.
Egyesületek hatósági eljárásban csak szélesebb fogyasztói kört érintő problémák esetén vehetnek majd részt, egyént nem képviselhetnek. Ez megint a civil szervezetek erősítése.
Összefoglalva megállapítható: a törvénytől és a módosítástól nem várható el az, hogy a civil kurázsit átvállalja, az viszont igen, hogy a civil kurázsinak számos módon érvényt szerez, azt megerősíti.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő- és Fogyasztótársaim! Végezetül egy kis megjegyzés: milyen a szememben az öntudatos és megfelelő civil kurázsival rendelkező fogyasztó, akit érdemes és kell is védeni? Persze a törvény univerzális, és mindenkihez szól. Szerintem ez az az idős asszony, aki az újpalotai lakótelep egyik boltjában képes volt felszólalni azért, mert a jó minőségű magyar tésztát a legalsó polcra helyezték, a drága, és nem biztos, hogy ugyanolyan jó olasz tészta viszont szemmagasságban helyezkedik el.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ehhez a vitához szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni. Úgy gondolom, hogy ebben a költségvetésben igenis nagyon erőteljes, a gyermekvállalást elősegítő, családbarát intézkedések vannak. Talán minden egyes fejezetből föl tudunk sorolni olyan lépéseket, amelyek ezt igazolják.
Ha magáról a közigazgatás átszervezéséről beszélünk, és azt nézzük, hogy az intézményfenntartásról hogyan gondolkodik az állam, azt látjuk, hogy az óvodák ott maradnak az önkormányzatoknál, az önkormányzatok számára már most egészen komoly fejlesztési pályázatok vannak, és azt gondolom, hogy jövőre hasonlóak lesznek; az iskolák esetében az a gondolkodás, hogy az iskolák fenntartási viszonyaiban az állam igazítani fogja a demográfiai helyzethez az iskolák pedagógusállományát, egyben azt is meg fogja teremteni, hogy az iskolák fejlesztése, ami szintén nagyon-nagyon jelentős családbarát intézkedés lehet, az magában a rendszerben van benne. Ezt is elő fogja segíteni a kormány.
De nézzük meg, hogy milyen lépésekkel, milyen adózási feltételekkel és milyen egészen konkrét család- és vállalkozásbarát elemekkel gazdag ez a költségvetés! Eleve az, hogy a családi adózás bevezetésével évi 160 milliárd forinttal több marad a családoknál, folyamatosan jelen van, és növeli a gyermekvállalás esélyét. Babakötvények ügyéről lehet beszélni, 91 napos terhességnél igényelhető a családi adókedvezmény, a nők részmunkaidős foglalkoztatottságában 27 helyett 20 százalékos tb-járulék van, a szocpoltámogatás visszaállítása 2011. január 1-jével, és a sort hallatlanul hosszan folytathatom. Ez igenis családbarát és gyermekvállalást elősegítő költségvetés. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem is Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak a szuverenitásról alkotott gondolatai szólítottak fölszólalásra. Valóban, ez a költségvetés a magyar kormány költségvetése, amelyet a Magyar Országgyűlés fog jóváhagyni. Sőt, ráadásul a Fidesz-KDNP-frakció a kormány költségvetésével kapcsolatban rendkívül sok olyan elemet húzott alá vagy javasolt kidolgozásra, amelyek meghaladják még a kormány álláspontjait is.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)
Úgy gondolom, hogy ez megint csak a szuverenitásra, sőt a döntéshozó szuverenitására utal. Ha megnézzük a költségvetést, akkor teljesen világosan nemzetpolitikai, nemzetgazdasági, jövőt szolgáló, stabilitást szolgáló, végrehajtható lépések vannak benne. Ön összekeveri azt a fogalmat, hogy vajon ennek a költségvetésnek vannak-e olyan determinizmusai, amelyek a múlt káros örökségéből fakadnak - vannak. Csak ön úgy gondolja, hogy ez a szuverenitással ellentétes. Ez tévedés. Nekünk a saját döntésünk az, hogy azokat a dolgokat, amelyeket korábbi kormányok nagyon helytelenül - nagyon helytelenül! - ránk kényszerítenek, mi teljesítjük annak érdekében, hogy itt olyan bajok ne következzenek be, amilyen bajokkal fenyeget jó néhány európai ország jelenlegi társadalmi-gazdasági élete. Gondolok itt ugye, Görögországra, Spanyolországra, Ciprusra, ahol egészen súlyos helyzetek adónak.
Mi ki szeretnénk fizetni a nyugdíjakat, szeretnénk az önkormányzatokat továbbfejleszteni, támogatni, ebben rendkívül sok olyan szuverén döntés van, amelyek arról szólnak, hogy nemzetpolitikával foglalkozunk, arról szólnak, hogy átalakítjuk az országot, átalakítjuk az intézményrendszerünket. Ezek mind-mind szuverén döntések. Ez igenis szuverén ország, szuverén kormány, szuverén Országgyűlés költségvetése.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kiss Péter képviselő úr mondandója nagyon nagy mértékben a status quo fenntartásáról szólt, arról, hogy a meglévő dolgokat őrizzük meg. Mi meg ezt a költségvetést úgy tekintjük, hogy itt egy hihetetlen mértékű átalakítást szolgáló költségvetést alkottunk meg.
Az önkormányzatokkal kapcsolatban én úgy látom, a képviselő úr nem vette észre, hogy a rendkívüli mértékű terheket már átvette az állam, például a drasztikusan eladósodott önkormányzati kórházakat átvette az állam. Egészen biztos az, hogy 2013-tól azok a feladatok, amelyek nagymértékben, nagy tömegben átkerülnek a járási kormányhivatalokhoz, megint csak az önkormányzatok tehermentesítését szolgálják, ugyanúgy a köznevelési intézmények területén azzal, hogy a pedagógusok bérét az új fenntartó, az állam - Klebelsberg Intézet - teljes egészében átvállalja. Gyakorlatilag az a költségvetési rész, amiről ön beszélt, a feladatfinanszírozással összefüggésben legfeljebb arról szól, hogy ezek a feladatok az önkormányzatoknál maradnak, tehát nincsen semmi olyan drámai helyzet, amiről ön beszél. Az én véleményem szerint egyszerűen az a helyzet, hogy az MSZP még mindig a status quo fenntartásában érdekelt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Józsa István képviselő úr valóban úgy beszél, olyan dolgokat mond, amik valóban elképesztők számomra. Egy pillanatra hadd utaljak az 1400 milliárdos módosító indítványra! Mindent a Házszabálynak megfelelően nyújtottunk be. Természetes az, hogy a Fidesz más irányokat javasolt, mert más a törekvése, más a filozófiája. Ezért más megoldásokat javasoltunk. Ezt tükrözték ezek az átrendezési javaslatok.
Az, hogy önök valóban olyan helyzetbe hozták az országot, amiben a gazdasági válság legyengített állapotban találta Magyarországot, az is az önök bűne és az önök hibája, tehát az, hogy ilyen helyzetben talált bennünket. De erre a helyzetre mi stabilitással válaszoltunk, sőt olyan dolgokkal válaszolunk, ami szerintem a 2013-as költségvetésben is megjelenik. Mi ki fogunk lábalni ebből a helyzetből, túl fogjuk élni önöket, túl fogjuk élni mindazt a törekvést, amivel önök az országot tönkretették.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Itt elhangzanak csalások, a hatalom bebetonozása, hatalomtechnika, visszaélések és egyéb ilyen dolgok. (Közbeszólások a Jobbik, és az MSZP részéről: Így van!) Én úgy gondolom, hogy önök vagy magukból indulnak ki, vagy teljesen félreértik ezt az egész helyzetet. Ez a törvény nem a pártokról szól, hanem a választási eljárás rendjéről, vagyis a választókról szól. És még egyet összekevernek, ez nem a választójogi törvény, ez most a választási eljárásról szóló törvény, a választójogi törvényt már jóváhagytuk. (Zúgolódás a Jobbik, az LMP és az MSZP soraiban.)
Milyen alapelvei vannak a választójognak? Az, hogy legyen általános. Mit jelent az, hogy általános? Az azt jelenti, hogy mindenki aktívan részt vehet a választásokon. Ki gátolja meg bármelyik szavazásra jogosult állampolgárnak, hogy részt vegyen a regisztráción vagy részt vegyen a szavazáson? Senki. Gyakorlatilag semmilyen korlátozása nincsen az általános választójogi alapelvnek. Van-e korlátozása az egyenlőségi alapelvnek? Semmilyen korlátozása nincsen, az elv a választási eljárásról szóló törvényben tökéletesen érvényesül. Van-e korlátozása a titkosságnak? Semmi ilyen nincsen. Én úgy gondolom, hogy amiről önök beszélnek, az teljes félreértése ennek a törvénytervezetnek, az önökről szól.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A pénzügyi biztos hivatalának felállításáról szóló törvényjavaslat - mindazon véleménnyel ellentétben, amik itt elhangzottak - több szempontból is szolgálja Magyarország pénzügyi fogyasztóvédelmének stabilizálását és megerősítését. A javaslat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, illetve a Pénzügyi Békéltető Testület mellé egy önálló, független intézményként kívánja megalkotni a pénzügyi biztos személyét és 15 főből álló hivatalát. Az új hivatal kiutat jelenthet azon elkeseredett állampolgárok tömegei számára, akik minden jogi lehetőséget kihasználva még mindig nem találtak megoldást fennálló pénzügyi problémáikra. Sajnos ma Magyarországon nagyon sok pénzügyi gonddal küzdő fogyasztóról lehet tudni, akik az előző szocialista kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt kerültek ebbe a mostani helyzetbe, és esetleg évek óta próbálnak megszabadulni megemelkedett összegű devizahitelüktől.
Mire is jó a pénzügyi biztos? Habár a szocialisták már a ma reggeli bizottsági ülésen és a mostani felszólalásokban is mindent bevetettek annak érdekében, hogy negatív jövőképet vizionáljanak a leendő biztos hivatalának, frakciónk mégis úgy gondolja, hogy kiemelt fontosságú területekkel fog foglalkozni a leendő biztos. Ilyen kiemelt terület például a már említett pénzügyi ismeretek oktatása, pénzügyi kultúránk fejlesztése. A nemzeti kormány 2010-ben nemcsak a meglévő problémákra kereste a hangsúlyt, hanem a jövőbe tekintett, és a megelőzésre tette a hangsúlyt. Ezért is tűzte ki célul, hogy a pénzügyi ismeretek oktatása széles körben valósuljon meg hazánkban, ezzel is elkerülve azt, hogy ne tudják a bankok ismét emberek százezreit rábeszélni felelőtlen hitelfelvételre.
A pénzügyi kultúra fejlesztésében való aktív szerepvállalás mellett a biztosnak lehetősége nyílik még ajánlások megfogalmazására is a vállalkozások felé, a pénzügyi fogyasztók jogainak védelmére, valamint törvényi zavar esetén a helyesbítést célzó tanácsok megfogalmazására is. Vagyis, amit Vágó Gábor képviselő úr hiányol, az benne van a pénzügyi biztos hatás- és feladatköreiben. Azon, hogy önök kritizálják a kormány ezen pozitív kezdeményezését, már meg sem lepődünk, csupán az merül fel bennünk kérdésként, hogy ha ennyi ötletük és észrevételük van, akkor önök miért nem tettek 2006-2010 között semmit sem a pénzügyi jogok védelme érdekében.
Mindennek ellenére bízunk benne, hogy az ellenzéki padsorokban ülő képviselők is felismerik majd a pénzügyi biztos hivatalának felállításával járó pozitív változásokat, és mindennek ellenére támogatni fogják a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy költői kérdéssel kezdeném: melyik az a szolgáltatás, ahol a fogyasztónak nincs lehetősége arra, hogy eldöntse, fogyaszt vagy nem fogyaszt? Nincsen választási lehetősége, nem dönthet arról, hogy milyen mennyiségű és minőségű fogyasztást vesz igénybe, nem tud mérni, nem tud szabályozni. A költői kérdésre a válasz: a távfűtés.
Nem vagyok távfűtésellenes - ezt előrebocsátom - annak ellenére, hogy nagyon sok anomáliát fogok felsorolni ezzel kapcsolatban. A távfűtés környezetvédelmi szempontból, gazdasági szempontból, minden szempontból egészen kiváló eszköz, skandináv országokban nagyon sok helyütt van, Koppenhága egésze távfűtéses, Ausztriában, Bécsben óriási távfűtési rendszerek vannak és így tovább, csak fele annyiba kerül, mint nálunk.
A távfűtés meg van spékelve nagyon sok olyan tényezővel az előzőekben felsoroltakon túlmenően, mint az egycsöves fűtés, ami épületfűtést eredményez, nem pedig lakásfűtést, és ebből adódik rengeteg anomália. Ráadásul egy épületben ugyanazon szolgáltatásért fajlagosan a lakásnak az épületben elfoglalt helyzete alapján 25-30 százalékos vagy ezt meghaladó eltérés mutatkozik, a fizetés viszont ugyanannyi. A hőveszteség a panelépületekben egészen rendkívüli mértékű, itt olyan születési rendellenességeket cipelünk magunkkal, amelyek bizony az elmúlt 30-40-50 év hozományai.
A legnagyobb problémának azt látom, hogy a távfűtés - pontosan az önök privatizálási akciói miatt - elveszítette a közszolgáltató jellegét, tehát önök nem a fogyasztót tekintették, akinek minőségi és olcsó közszolgáltatást kell biztosítani, hanem egyszerűen átengedték a profitorientált szempontoknak ezt a rendkívül érzékeny és hihetetlen mértékben kiszolgáltatott ágazatot.
Mondanék egypár dolgot, ami egészen konkrét programokhoz kapcsolódik. Ilyen például az ökoprogram, ami hála istennek, a hihetetlenül sok pereskedés, vita és nem tudom, mi után lassan lecsengőben van, de néhány elem még mindig jelen van a távfűtő művek rendszerében. Mik az elemei? A strangszabályozó - a strangszabályozó, amikor ezek a házak épültek, nem létezett még -, ez az úgynevezett dinamikus strangszabályozó azt biztosítja, hogy egységes fűtés esetében minden lakásba a megfelelő hőmennyiség jusson.
(11.50)
Ha közszolgáltató lenne a távfűtés, akkor az ő dolga volna ezt beépíteni annak érdekében, hogy minőségi terméket szolgáltasson. Így viszont igyekszik áthárítani a fogyasztóra.
Termosztatikus radiátorszelep. Nagyon jó, hogy beépítünk egy lakásban minden radiátorra termosztatikus radiátorszelepet, de ha ez olyan minőségű berendezés, amivel azt teszem lehetővé, hogy ne csak az egyéni érzékenységet vegye figyelembe, hanem akár teljesen elzárható, akkor óriási visszaélésekre ad ez alkalmat.
Költségosztó. Itt van a legnagyobb probléma. Ez a költségosztó nem valódi fogyasztásmérő eszköz, inkább egy nevelőeszköz, és sajnos olyan műszaki eszköz, amely alkalmas rendkívüli mértékű társadalmi feszültség keltésére, tudniillik hogyha a termosztatikus radiátorszelepet egy kedvező helyzetben lévő lakásnak a bérlője, tulajdonosa teljesen elzárja, akkor a szomszédok fűtenek helyette, ott a fűtési költség megnő a költségosztó állítólagos mérése alapján 10-20-30 százalékkal, abban a lakásban pedig, ahol ezt az elzárást megteszik, ott pedig 10-20-30 százalékkal csökkenni fog ez a mérték.
Én tehát úgy gondolom, hogy önök lehetővé tették ezt a programot. Mi megkíséreljük ennek a szabályozását, ennek az anomáliái a fogyasztóvédelmi hatóság hatáskörébe tartoznak ma már, és tovább kellene vinni ezt a témát. Még mindig szerepel a költségosztó a távfűtőművek pályázatai körében. Tilos ezt alkalmazni olyan épületek esetében, ahol az épület nem kellően hőszigetelt, ahol nem csökkentjük le a 25-30 százalékos jelenlegi hőveszteség-különbséget 3-5 százalék alá. Ez megint egy olyan szabályozás kell hogy legyen, amit nekünk kell megtenni, mert önök annak idején, amikor tömegesen csinálták, ezt nem tették meg.
A következő téma a hőszigetelt épületek. Hál' istennek már rengeteg panelépületet hőszigeteltek. (Dr. Józsa István: A 8 év jóvoltából!) A helyzet sajnos az, hogy (Közbeszólásra:) - majd fogok mondani önnek, képviselő úr, nyugodjon meg -, a XV. kerületben jelenleg ezer darab lakás hőszigetelése most folyik. Amiről ön beszélt, az nem igaz, hál' istennek. Hőszigetelt épületbe a Távfűtő Művek (Zaj az MSZP soraiban.) - jelentkezzen, képviselő úr! - sajnos ugyanannyi hőmennyiséget tol be, mint a hőszigetelés előtt. Gyakorlatilag itt is valamilyen szabályozásra van szükség a fogyasztó érdekében, hogy ilyen visszaélések ne legyenek olyan esetben, mint a XV. kerületben, ahol 16 centiméter vastag hőszigetelést alkalmazunk lakóházakon, ami minimálisan 50 százalékos energiamegtakarítást kéne hogy eredményezzen, ehelyett a Távfűtő Művek kinyittatja az ablakot azokkal a lakókkal, akik egyébként óriási rezsimegtakarításban reménykedtek.
A javaslatunk az, hogy a hőszigetelt épületekben a távfűtéssel új szerződés, új hőközpont, új betáplálás legyen az új energetikai jellemzők alapján. Ez megint törvényi szabályozást igényel.
Sőt, továbbmegyek ezen. A lakbér esetében az energetikai jellemzők figyelembevétele rendkívüli fontosságú volna. Tehát hogy az energetikai besorolást és a lakbért hozzuk párhuzamba egymással. A hőszigetelt, a minél jobb, magasabb szinten felújított épület esetében magasabb bért lehet elérni, a nagyon rossz minőségű esetében alacsonyabb bért javasolunk, mert ott a kiszolgáltatottság lényegesen nagyobb.
A DHK ügyei. Egy rezsitartozás kérdéséről hadd beszéljek; ennek a törvényi szabályozásáról. Tudniillik a törvényi szabályozás sajnos abból indul ki, hogy nem lakásfűtés van, hanem épületfűtés, ezért a 2011. december 31-éig történő szabályozás azt mondja, hogy távhő-szolgáltatási díjnak a bérlő vagy a használó által történő megfizetéséért a tulajdonos helytállási kötelezettséggel tartozik. Miért nem ugyanígy van, mondjuk, a gázszolgáltatásnál? Miért nem ugyanígy van az elektromos szolgáltatás esetében? És ugyanezt kellene elérni szerintem a távfűtés esetében. Nem hozott semmiféle segítséget az, hogy 2012. január 1-jétől a távhő-szolgáltatási díj a bérlő vagy a használó által történő befizetéséért a tulajdonos egyszerű sortartó kezesként felel.
Egy picit erről a kérdésről szeretnék beszélni, mert egészen súlyos helyzeteket eredményez ez. A DHK, a Díjhátralék-kezelő Központ, amely a hátralékokat kezeli, inkasszálhat az önkormányzatoknál. Nálunk ez százmilliós nagyságrendű. Kicsit megvizsgáltuk azt, hogy hogyan is működik a Távfűtő Művek ebből a szempontból, mert hiszen fogyasztóként most az önkormányzat száll be ebbe a pozícióba és ebbe a helyzetbe, és mi azt gondoljuk, hogy itt a nemzeti vagyonnal és a tervszerű gazdálkodás követelményeit betartva egészen másképpen kell föllépnünk; csomagban nem állhatunk helyt, csak egyenként. Megvizsgáltuk néhány tételét annak az óriási csomagnak, amit átadott nekünk a DHK.
Mondok egypár dolgot: másfél éve kifizették, nem tudjuk, miért tartják nyilván, de ránk nyomták volna; az illető több éve elhunyt, de még mindig neki megy a számla; nem létező nevű bérlő; 15 éve magántulajdonban van, és így tovább. Ilyeneket kaptunk a DHK-tól. Tehát azt gondolom, hogy itt is valamilyen nagyon jelentős szabályozásra van szükség ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni ebben a kérdésben.
Azt gondolom, hogy Fidesz és az MSZP között a döntő különbség bizony az, hogy mi a fogyasztók oldalán állunk, önök pedig a szolgáltatók oldalán állnak, és ezt a különbséget rengeteg további lépéssel mi erősíteni kívánjuk a fogyasztók javára.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elsőként hadd reagáljak Göndör képviselő úr kirohanására, aki 2001-es intézkedésről beszélt. De közben önök nyolc évig kormányoztak, és mit tettek, könyörgök? (Göndör István: És önök mit tettek az elmúlt két évben?) Kérem szépen, pihenjen, képviselő úr!
ELNÖK: Képviselő úr, megadom a szót, ha kéri!
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Képviselő úr, a helyzet az, hogy mi bizony komoly lépéseket tettünk a fogyasztók érdekében. De elmondom önnek és Józsa István képviselő úrnak is, a vita elején elhangzott az, hogy hol a panelprogram. Kérem szépen, a XV. kerületben jelenleg csak az önkormányzat égisze alatt hetesszáz darab lakás felújítása folyik, összesen pedig mintegy ezer lakás felújítása folyik a XV. kerületben, ráadásul az általunk felújított épületek 16 centis hőszigeteléssel készülnek, vagyis az országban egyedülálló módon olyan fogyasztóvédelmet honosítunk meg, amivel nem a múltbeli, hanem a 2020-as szabványnak teszünk eleget. Úgy gondolom, hogy itt bizony a fogyasztóvédelem számtalan vonása is megjelenik a mi intézkedéseinkben, és ezt nemcsak a XV. kerületben csinálják, hanem másutt is.
Hadd mondjak még egy aspektust, ami azért érdekes, mert nemcsak a kisfogyasztó a fogyasztó, hanem az önkormányzat szintén fogyasztóként jelenik meg. Erre is mondok olyan dolgokat, amiben szeretnénk, ha törvényi és egyéb változások lennének. Itt tartok a kezemben egy óriási számlacsomagot, amit a MOL és a Főgáz bocsátott ki az önkormányzat számára. 2012 második félévében, egy hónappal ezelőtt a 2011. január 13. és március 31. közötti időszakra. Ez azt jelenti, hogy ezek a nagy művek nem tesznek eleget a szerződéses kötelezettségüknek, amiben az szerepel, hogy havi számlázás van. Ebben is lépni kell. Az önkormányzatok is fogyasztók, és azokat is meg kell védelmeznünk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! A vitában, úgy látom, hogy a szocialista képviselők még mindig a tanácsrendszert sírják vissza. (Dr. Józsa István: Ezt most hozzátok vissza.) Tévedés! Ön nagyban téved, és nem is érti meg, hogy milyen irányba halad az az önkormányzati törvény, amely az első törvények közé tartozott a rendszerváltozás után. De abban az első törvényben azt a szétválasztást, amit most teszünk meg, nem csinálta meg az akkori parlament, mert akkor keveredett az önkormányzatiság ethosza, szellemisége és az államigazgatás szellemisége.
Úgy gondolom, azzal a lehetőséggel, amit a kormány és a parlament megadott azzal, hogy létrehozta a járási hivatalokat, a fővárosban a kerületi hivatalokat, és ezáltal tehermentesítette az önkormányzatokat egy csomó olyan állami feladattól, egy óriási esélyt és lehetőséget teremtett az önkormányzatiság kiszélesítése érdekében. Sőt, az önkormányzatiságnak az alapvető szellemét tudjuk most igazán megteremteni. Mert az önkormányzat nem arról szól, hogy az állam akaratát levigyük teljesen az alsó szintekre, az önkormányzatiság arról szól, hogy az ott élő lakosság számára az energiát kanalizáljuk, megtermeljük, fokozzuk, olyan összefüggéseket hozzunk, mint az identitás megteremtése, erősítése, az intézmények fenntartása és ehhez hasonló feladatok.
Önök óriási tévedésben vannak az államosítással kapcsolatban. Szó nincs itt államosításról, sem a kerületi hivatalok, járási hivatalok létrehozása kapcsán, sem a közoktatási-köznevelési intézmények kapcsán. Egész egyszerűen tisztázás történt, a fenntartói és a működtetői feladatok váltak szét. Ez egy óriási lehetőség például a köznevelési intézmények terén, hogy ott is egy új szinergiát hozzunk létre. Ez a folyamat zajlik ma az országban.
Köszönöm a szót.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetés készítése, elfogadása, vitája minden évben ünnep kéne legyen, a demokrácia ünnepe. Még akkor is így gondolom ezt, ha a túloldalon csúsztatások, tudatos félreértések, álságos vádak, a költségvetési számok kétségbe vonása, és mint ahogyan az előbb hallottuk, súlyos tárgyi tévedések jelennek meg. Nevetséges az a vád, hogy ez csak a választásokig él majd, utána megszorítások következnek. Az ellenoldal, elsősorban az MSZP fő vádja az, hogy ez egy választási költségvetés. Meg kell mondjam, hogy mi nem tudunk az önök fejével gondolkodni, szavazatvásárlással önök foglalkoznak üzemszerűen, saját magukat leleplezve önök készítenek erről filmet. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Mi ezzel szemben a nemzet javára, a közjó megvalósulása érdekében költségvetést készítünk, önök filmeket.
Ez nem választási költségvetés, ez a stabilitás, a mértékletesség, a társadalmi-gazdasági céljaink elérése érdekében differenciált eszköztárral dolgozó költségvetés. Fő jellemzője a kiegyensúlyozottság, az átláthatóság, a megvalósíthatóság, az ellenőrizhetőség, a társadalmi igazságosság érvényesítése. Mire alapoz ez a 2014. évi költségvetés? Eredendően az előző három év döntéseire, arra a lépéssorozatra, amivel a legkülönbözőbb adósságaink rendezése megtörtént, megtörténik az egyéntől kezdve a helyi társadalomig, a helyi közösségekig, vagyis az önkormányzatokon át egészen az államig. Ezeket az adósságokat javarészt nem mi vettük föl, de nekünk kell helytállni értük az egyén, a kisközösség, az állam, a társadalom érdekében. Kiemelten gondolok az IMF-hitel visszafizetésére vagy az önkormányzati adósságkonszolidációra. Ezzel kapcsolatban Hegedűs Lorántné szintén tévedett, mert nemcsak a kamatról, hanem a tőke időarányos részéről is szó van.
Tisztelt Ellenzék! Önöknek az fáj, hogy mi a jövőt nem hitelből, a jóléti intézkedéseket nem kölcsönből kívánjuk fedezni, hanem saját erőnkből, mértékletesen, de optimistán. Gondoljunk csak a nyugdíjasokra, a családokra és mindazon társadalmi csoportokra, akiket ez a költségvetés pozitív módon érint! Önök elzálogosították az ország jövőjét, mi kiváltottuk onnan. Az ország eladósítása mélyen a szocializmusban kezdődött, csúcsra járatott volt 2002 és 2010 között, mi néhány év alatt gyökeres fordulatot értünk el ezen a téren. Ez a folyamat hasonlít a jászok XVIII. századi önkiváltására, a redemptióra, amivel a jászkun kerület visszanyerte szabadságát, és az új jogrendet, a földtulajdon védelmét és megújuló társadalmi berendezkedést eredményezett akkor.
Ugyanez folyt az országban a húsvéti feltámadási alkotmány megalkotásával, elfogadásával, amiben a költségvetést is érintő, hallatlan önmérsékletre intő passzusok vannak. Vagy gondoljunk a föld védelmét biztosító törvényre, vagy arra a tudatos gazdaság- és társadalompolitikára, amiben a közterheket válság közepette oda helyezzük, ahová az tehető, vagyis a bankokra, a multikra, azokra a gazdasági szereplőkre, akik korábban a közteherviselésben aránytalanul csekély mértékben vettek részt.
(14.20)
Az önkormányzatok szemszögéből nézve néhány mozzanatot kiemelek a költségvetésből. Korábbi döntések alapján megújult a közigazgatás rendszere, világos a szereposztás az önkormányzat és az állam között. Ebben egészen más a véleményem, mint Hegedűs Lorántnéé, mert az önkormányzatok azzal foglalkoznak ma már elsősorban, ami az alapvető hivatásuk, a helyi energiák felszínre hozatalával és erősítésével közvetlenül, illetve közvetve valójában a gazdaság élénkítésével. Az iskolarendszer átalakítása a fenntartói és működtetői feladatok szétválasztásával minden szempontból hatékonyabb és megújuló iskolarendszert eredményez.
2002-ben volt már egy pedagógusbér-rendezés, amit utána a következő évben nem követett semmiféle utókövetés. Ezzel szemben a pedagógus-életpálya, a pedagógusbérek jelentős emelése igazságosságot, a társadalmi értékelést állítja helyre. Ezzel a kisfalvak új életlehetőségekhez jutnak a kisiskolák újjászületésével, megmaradásával. Egészen más a véleményem a kistelepülésekről, mint az előbb hallottuk. Országszerte hatalmas iskolafelújítási programok kezdődtek, tornaterem-felújítások, -építések folynak. A XV. kerületben két hatalmas iskola felújítása folyik, számtalan iskolakert újul meg, az összes óvodakertet megújítjuk, bölcsődékben hatalmas felújításokat folytatunk. Csak ebben a ciklusban a közintézményeinkben 11 darab műfüves pályát építünk. A 2014. évi költségvetés e program folytatását hatékonyan biztosítja, köszönhetően az önkormányzati adósságkonszolidációnak. Ez részben visszaadja azt az elvonást, ami 2002 és 2010 között történt az önkormányzatoknál. Ez az adósságkonszolidáció minden érintett településen rendkívüli tehercsökkenést jelent, és ezzel az érintett önkormányzatok újabb életlehetőséghez, fejlesztési lehetőséghez jutnak.
Mi iskolákat, más intézményeket újítunk fel, sportcsarnokot kívánunk építeni, jelentős egészségügyi fejlesztéseket hajtunk végre. Ez érinti az alaporvosi ellátást és a járóbeteg-szakrendelést is. Megújult 12 kisebb-nagyobb tere a kerületnek, parkolókat, parkokat építünk. Óriási a jelentősége az adósságkonszolidációnak. Az immár 20 százalékos rezsicsökkentésnek is van az önkormányzatokra nézve jótékony hatása. Csökken az önkormányzati tulajdonú lakásokban élők lakbér- és rezsihátraléka, amit javarészt az önkormányzatok voltak kénytelenek eddig kifizetni; a távfűtéses lakásokban élők után, a hátralékok után az önkormányzatnak kellett helytállnia. Ez évente csak a mi kerületünkben 100-120 milliós nagyságrendű összeg volt, vagyis csökken ezen szorítás is. Csak ebben a ciklusban a XV. kerületben 1400 lakás felújítását végzi az önkormányzat, és ehhez járulnak még a közösségek felújításai is. Új elem a bölcsődei normatíva, támogatási rendszer megváltoztatása, a beiratkozott létszám után jár ez a korábbi tényleges napi létszámhoz képest. Ebből a bölcsődei ellátás megújítását, sőt jelentős felújításokat kezdeményezünk.
Tehát úgy gondolom, hogy minden lehetőséget, amit a költségvetés biztosít, azon a rendszeren belül forgatjuk vissza. Ilyen a közétkeztetés rendszere. Ez már ebben az évben megtörtént, egy 50 százalékos normatívaemelés. A kerületünkben ezt a növekményt konyhaüzemek 40 éve elmaradt felújítására fordítjuk. A közfoglalkoztatásról sokat lehetne beszélni. Fantasztikus dolog a közfoglalkoztatási program; csak a kerületünkben 460-an vesznek majd részt az elkövetkezendő hónapokban, a kerületet tisztára lehet tenni.
Minden "köz"-zel kezdődőnek különös jelentősége van a költségvetésünkben: a közintézményeknek, a közösségi közlekedésnek, a közbiztonságnak, a közszolgáltatásoknak, a közétkeztetésnek, a közteherviselésnek, a közmunkának. Ez a mi társadalmi-gazdasági filozófiánk, és az ennek jegyében született költségvetés elfogadását javaslom.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
LÁSZLÓ TAMÁS, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. számú törvény módosítását nagyon sok ok indokolta, ezt az előterjesztést tárgyalta az önkormányzati és területfejlesztési bizottság. A vitában pró és kontra érvek hangzottak el.
Mi volt ennek az előterjesztésnek, ennek a törvénymódosításnak az alapvető célja? Az, hogy a területi kiegyenlítődést, a térségek felzárkóztatását célzó programok összességében a jelenleginél erőteljesebben járuljanak hozzá a területi egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Itt a fejlesztéspolitika és a területfejlesztés eszközeinek összehangoltabb, integráltabb együttműködését célozza meg ez a törvénymódosítás. A kormány kiemelt feladata a területi egyenlőtlenségek mérséklése, az elmaradott területek felzárkóztatása, az életkörülményekben meglévő különbségek területi kiegyenlítése és a jólét lehetőségének megteremtése. Alapvetően úgy gondoljuk Fidesz-KDNP-frakcióként, hogy a területfejlesztés, a területrendezés alapvető gazdasági erőforrás és egyben társadalmi erőforrás is.
Mik voltak ennek a módosításnak a fő céljai? Mint említettem, elsődlegesen az, hogy erősítse a területi tervezés integráló szerepét, ezt számos módon igyekszik a törvénymódosítás elősegíteni.
A második dolog a területi önkormányzatok új feladatainak szabályozása. Itt a megyei önkormányzatoknak és Budapest főváros önkormányzatának feladataként nevesíti az önkormányzati törvény a területfejlesztést és a területrendezést, a megyei önkormányzatnak feladatként a vidékfejlesztést és annak koordinációját, így az új szabályozás alapján indokolt újra meghatározni a megyei, fővárosi önkormányzatok feladat- és hatásköreit, a döntéshozatali, egyetértési, véleményezési kompetenciákat.
Egy következő alapvető cél az, hogy legyen átláthatóbb a kormányzati és az önkormányzati szereplők közötti feladatmegosztás, legyen nagyobb összhang a hazai területfejlesztési célkitűzések, valamint az európai uniós támogatási források felhasználása között. Itt paradigmaváltást látunk az előző európai uniós időszak támogatási forrásainak felhasználása és a tervezett 2014-20-as európai uniós költségvetési ciklus támogatási forrásainak felhasználási célrendszere között.
A következő nagy cél az, hogy a kormányzat létrehozza a megyei önkormányzatok és Budapest főváros önkormányzata között az érdekegyeztetés új intézményrendszerét; itt törvényi előkészítésekre volt szükség. Magán a bizottsági ülésen felmerült, hogy miért most, miért ilyen későn, miért így. Azt gondolom, hogy azok a törvényi előkészítések, amelyekből az önkormányzati törvény egy új struktúrát hozott létre az államigazgatás különböző szintjein, előkészítették ennek a törvénynek azt a hátterét, amiben itt teljesen új eszközök és új intézmények alakítására nyílik lehetőség.
A regionális fejlesztési ügynökségek a területi önkormányzatok tulajdonába kerülnek. Ezeknek az ügynökségeknek fő feladata a területi önkormányzatok döntés-előkészítő munkájának, valamint a területi tervek és majd 2014-től az operatív programok megvalósításának elősegítése és támogatása. Így a korábbi Országos Területfejlesztési Tanács helyett az Országos Területfejlesztési Érdekegyeztető Fórum jön létre. Úgy gondolom, már a nevében paradigmaváltás van, itt a Területfejlesztési Tanács helyett az Érdekegyeztető Fórum egészen mást sugall már a nevében is. Ennek a feladata az önkormányzati és kormányzati törekvések összehangolása a területi fejlesztési politika hatékony alakítása érdekében.
Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a törvénymódosítást 21 igen és 4 nem szavazattal megtárgyalásra javasolta.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(9.30)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Varga Zoltán képviselő úr egy kicsit gúnyosan azt hiányolta, hogy a "nemzeti" jelzőt nem tettük ezen törvénytervezet bizonyos megfogalmazásai, meghatározásai mellé. Én mellé teszem. Tehát úgy gondolom, hogy mi természetesen ezt vállaljuk, és úgy gondoljuk, hogy ez a törvénytervezet alapvetően a nemzeti fejlődést kell hogy szolgálja, és mi ezt nem szégyelljük, hanem bátran és határozottan a zászlónkra tűzzük.
Elhangzott az önkormányzati és területfejlesztési bizottság ülésén az, hogy azok a szereplők, akikre mi most a szubszidiaritás jegyében jelentős feladatot, döntési hatáskört, felelősségi kört bízunk, vagyis a megyékre, ezek hogyan fogják tudni ellátni ezt a feladatot, merthogy ezek forráshiányosak, meg nem tudom, mi történt velük.
(10.00)
Úgy gondolom, hogy a képviselő úr nem figyelte az elmúlt évek számos olyan törekvését, amelyek a megyék szempontjából alapvető feladattá tették azt, hogy a területrendezésben és a területfejlesztésben kell hogy alapvető munkát végezzenek. Azt gondolom, hogy a megyék ezzel a meghatározással döntő szerepkörhöz jutottak, mert hiszen annyi érdeket, annyi értéket kell megvédeni, annyi érdeket kell összehangolni, akkora egyensúlyt kell teremteni nagyon sokféle törekvés között, hogy erre a megyék képesek. Úgy gondolom tehát, hogy először is a megyék nem forráshiányosak.
A megyék konszolidációja történt meg elsőképpen az önkormányzati konszolidáció körében, és a megyék készek erre a feladatra, és úgy gondolom, hogy a megyei vezetők nyilatkozatai abban a vonatkozásban, hogy majd a regionális tanácsokban együtt fognak tudni működni, az meg kipróbált dolog. Tehát nem az anarchia felé haladunk, hanem igenis a szerves, organikus, ráadásul a megfelelő szinteken történő döntéshozatal irányába.
A hozzászólásokban elhangzott olyan gondolat, hogy a főépítészi jogkörök csorbulnak. Én egyrészt azért hadd idézzek a törvénytervezetből, és hadd idézzek a saját gyakorlatunkból. Itt az a passzus szerepel, hogy az állami főépítész véleményezi illetékességi területén a területrendezési terveket, és indokolt esetben javaslatot tehet a tervek módosítására. Én ebből éppen nem ezt olvasom ki. Én éppen ebből azt olvasom ki, hogy a főépítészek szerepköre változatlan, és a főépítészek kellően fölkészültek az országban mindenütt arra, hogy erre a véleményező és javaslattevő feladatra készek is és ezt a munkát el is végezték eddig is, és ezután is el fogják végezni.
Úgy gondolom, hogy az az összhangbiztosítás, az az értékvédelem, a fejlesztési stratégiák értése, megismerése, támogatása jelen van a főépítészeink gyakorlatában. A saját főépítészem a XV. kerületben - ez egy 81 ezres városrész - ha kimond valamit területrendezés, területfejlesztés kérdésében, akkor az, amit ő mond, az szent. Úgy gondolom, hogy mindenütt ez a gyakorlat, és úgy gondolom, hogy ez nem is fog különösebben változni.
A megyék, megyei jogú városok, főváros, kerület vonatkozásában hadd mondjak néhány nagyon fontos dolgot. Először is a XV. kerület - és ekkor lehetne mondani Eger városát, lehetne mondani Szekszárdot, lehetne mondani a XI. kerületet, a IX. kerületet, Érd városát, és így tovább -, ha megyei jogú városokat és kerületeket mondunk, akkor a megyék, a főváros, a megyei jogú város, a főváros és a kerületek közötti együttműködés ma is létező folyamat. Ma is működő folyamat, és azt gondoljuk, hogy abban a vonatkozásban, hogy a nagy hálózatok kérdésében mind a főváros, mind a megyék vonatkozásában a megyéknek és a fővárosnak van alapvetően kompetenciája, ez alatt értem természetesen a közlekedési hálózatokat, és értem természetesen mindazon szempontokat, amik a területfelhasználás kiegyensúlyozottságát, az értékvédelmi kategóriáit, a fejlesztési stratégiákat, egyebeket szemléljük, ebben a vonatkozásban a megyének, a fővárosnak van jogosítványa. De ez az előterjesztés, ez a törvénymódosítás egy másodpercig nem beszél arról, hogy a kerületek, illetve megyei jogú városok ne rendelkeznének a saját szempontjaikban, a saját területfelhasználási, a saját fejlesztési stratégiákat illetően kompetenciával, sőt éppen azt mondja, hogy rendelkeznek ezekkel.
Én azért ennek ellenére azt kérem, és ez az önkormányzati és területfejlesztési bizottság ülésén is elhangzott, hogy a megyei jogú városok és a kerületek vonatkozásában legyen még egy konzultáció, és ha kell, mind a fejlesztési ügynökségek vonatkozásában, mind az egyeztetési mechanizmusokban ebben a körben, ha szükséges, történjen módosítás.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Lengyel Szilvia hozzászólása késztetett engem arra, hogy egy kicsit értelmezzem néhány gondolatát. Először is azt gondolom, hogy az OTÉF-fel kapcsolatos gondolataira maga a törvény szövege világosan felel. Ebben szavazatokról van szó. Sőt, ha a 4. § (6) bekezdését olvassuk, akkor itt az áll, hogy az OTÉF ülésén egy szavazattal rendelkeznek a kormányzati, és egy szavazattal rendelkeznek az önkormányzati tagok. De itt jön a legfontosabb mondat utána: az OTÉF konszenzussal hozza meg döntéseit. Vagyis addig kell egyeztetni, amíg nincs konszenzus. Úgy gondolom, ebben olyan egyetértési kötelezettség fogalmazódik meg, amit ön még csak nem is álmodott magának.
Egy picit a részvételi tervezés, a közösségi tervezés gondolatára. Ez a törvény nem erről szól, hölgyem. Ez a törvény a kormányzati nagy stratégiák elrendezéséről szól, a területfejlesztés, területrendezés nagy összhangjait teremti meg. A XV. kerületben, ahonnan jövök, közösségi tervezésben 12 tér megújítása folyik. Akkora közösségek jöttek létre ezeknek a kis tereknek az alakítására, hogy, úgy gondolom, erre csak büszkék lehetünk. Ez a törvény nem erről szól. A közösségi tervezés és egyáltalán a részvételi demokrácia jogosítványai, lehetőségei, mindenféle összehangolási lehetőség tökéletesen megvan. Tehát úgy gondolom, ez a törvény nem erről szól. Ez ott van lehetőségként minden egyes önkormányzat számára, az önkormányzatok élnek is ezekkel az eszközökkel, és remek dolgokat csinálnak.
Köszönöm szépen.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Nem lesz két perc. Köszönöm a szót, elnök úr. Amiről Gúr Nándor és korábban mások is beszéltek a Szocialista Párt részéről, az arról tanúskodik, hogy ők magukból indulnak ki. Önök olyat vizionálnak, amit ez a törvénytervezet egyáltalán nem tartalmaz. Az, hogy kik szerepelnek az Országos Területfejlesztési Érdekegyeztető Fórumban, azoknak a felelőssége az, hogy azok alatt az összes szereplő, az összes ágazati szempont, az összes helyi szempont érvényesüljön, erről ez a törvénytervezet ilyen módon nem szól. Önök ugyanazt a lobbiharcot akarják visszacsempészni ebbe a törvénybe, vagy vizionálják azt, amiről, úgy gondolom, az elmúlt ciklusnak rengeteg defektje szól.
Szerintem ez a törvény sokkal inkább előkészíti a 2014-2020-as európai uniós fejlesztést és az egész nemzeti fejlesztést. Ez egy sokkal egyszerűbb, világosabb, gyorsabb döntéshozatalt eredményez, amiben mindenkinek csipkednie kell magát, a helyi önkormányzatnak is, a településnek is és valamennyi ágazati szereplőnek. Ez erről szól, nem arról, amiről ön beszél.
Köszönöm.
LÁSZLÓ TAMÁS, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A jelen előterjesztésben tárgyalandó T/12910. számú törvényjavaslat, mint elhangzott, három törvény módosításáról szól. Kiemelt ezek között az országos területrendezési terv.
A bizottsági vitában megint csak filozófiai elhatárolások és összeütközések történtek. Én ezt az országos területrendezési tervről szóló törvényt és a másik kettőt is egyrészről szükségszerűnek tartom, másrészről abszolút pozitív hatásúnak. Úgyhogy a bizottság, nem véletlenül, 20 igen szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadandónak tartotta, általános vitára alkalmasnak minősítette.
Köszönöm a szót.
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Elsősorban az országos területrendezési tervről beszélnék, a másik két esetben technikai jellegű módosításokról van szó. Ha tervről beszélünk, akkor teljesen világosan fel kell tegyük magunknak a kérdést, hogy milyen egy jó terv, és én ezt vezetném végig, ennek az elemeit, ennek a mozzanatait vezetném végig ezen országos területrendezési terv értékelése kapcsán.
Először is egy jó terv világos célokat fogalmaz meg. Ez egyrészt magának a terv felülvizsgálati szakaszának a keretében fogalmazott meg világos célokat. Ez az egyik világos célsorozat, az országos fejlesztési és területfejlesztési koncepció céljaival való egyezés megteremtése, amely egyébként magának az OTT-nek is a célja, célrendszere a társadalmi felzárkózás, az esélyegyenlőség megteremtése, a fenntartható fejlődés, a fenntartható növekedés, az értékmegőrzés, az ágazati koncepcióknak való megfelelés és a különböző ágazati stratégiákkal való egyezés.
Világos célok közepette nagyon érdekes volt Szél Bernadett képviselőtársam hozzászólása, hogy mi minek ágyaz meg. Ez a kifejezés ilyen pejoratív jelleggel hangzott el. Úgy gondolom, hogy ezt abszolút pozitívra fogom váltani, ez a terv hihetetlen sok mindennek ágyaz meg, érdemes csak végignézni magát a térképsorozatot, hogy mi mindennek ágyaz meg ez az országos területrendezési terv, ami nem új terv, de olyan felülvizsgálati elemeket tartalmaz, amelyekben akár a legfrissebb élményeink, a nagy árvízzel kapcsolatos élményeinkre adott válaszok is benne vannak. Benne vannak azok a válaszok is, hogy itt a vízjárta területek esetében a vízbőséggel és a vízhiánnyal egyszerre számolunk, benne van a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése. Hihetetlen sok mindennek ágyaz meg ez a terv. Úgy gondolom, hogy a világos célok közepette erről is beszélnünk kell.
Milyen egy jó terv, ami tőlünk függ? Ebben a tervben egyrészről a nagy rendszereket látjuk. Azt látjuk, hogy ha nem is madártávlatból, de mondjuk, a térkép nagyfelbontású elemeiből indulunk ki, de mindenki megtalálja a maga helyét, mindenki megtalálhatja azt, hogy őneki mi lesz a szerepe ennek az egésznek a megvalósításában, így aztán úgy gondolom, hogy ezt a tervet együtt lehet végrehajtani, együttműködve lehet végrehajtani a legkisebb települési egységtől, a legkisebb közösségtől kezdve egészen az országos kormányzati elhatározásokig.
A jó terv konkrét. Ez egy konkrét terv, hihetetlen sok konkrétumot tartalmaz annak ellenére, hogy keretjellegű. De a keretjellegen belül is le tudunk nyúlni egészen a legapróbb részletekig.
A jó terv megvalósítható. Ez csupa megvalósítható dolgot tartalmaz. Már a bizottsági vitában is a minisztériumi expozéban elhangzott, hogy vannak vitatott pozíciók, vannak olyan érdek-összeütközések, amelyek a fejlesztési szempontokat és az értékőrzési szempontokat összeütköztetik. Ezeket az összeütközéseket és ezeket az egyeztetéseket természetesen végig kell vezetni, a megvalósíthatóságot ez nem befolyásolja.
Az időbeli lehatárolás is egy jó terv lényege. Ez a terv időben lehatárolt. Vita volt az önkormányzati és területfejlesztési bizottságon belül arról, hogy ez most miért hét év. Ha megnézzük, a '14-20-as ciklusról beszélünk, ez hét év. Úgy gondolom, hogy itt nemcsak arról van szó, hogy ritkábban kell felülvizsgálni egy tervet, hanem arról is, hogy mi hét évre tervezzük, egyezve az európai uniós költségvetési ciklussal.
A jó terv ellenőrizhető. Ha konkrét a terv, akkor ellenőrizhető. Itt nem rébuszok vannak, hanem egészen konkrét meghatározások. Így ez az országos területrendezési terv egy leellenőrizhető terv.
A jó terv alapvető lényege az, hogy kapcsolatot teremt. Ez a terv hihetetlen sok kapcsolatot teremt, amelyekben - mint mondtam - nemcsak a legkisebb egység, nemcsak a kormányzati elhatározások, hanem a nagy hálózati összefüggések is kapcsolatokat teremtenek.
A jó terv megbízható irányokat mutat, amihez a helyi közösségek, az intézmények, a vállalkozók, a civil szervezetek, a kistérségi önkormányzatok és minden helyi erőforrás kapcsolódni tud, és ezen belül meg tudják keresni, mindenki meg tudja keresni a saját felelősségi viszonyát.
A jó terv olyan, ami reményt, távlatot, gyarapodó, országot gyarapító helyi életet teremt. Ez az országos területrendezési terv ilyen.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)
LÁSZLÓ TAMÁS, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság is megtárgyalta az egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló T/13055. számú törvényjavaslatot. Ennek során jelentős vita nem volt a törvényjavaslattal kapcsolatban. Előttem már elhangzott minden olyan érdemleges dolog, amiről nekem esetleg be kellene számolnom.
A bizottság 19 igen szavazattal, 4 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. Köszönöm a szót.
LÁSZLÓ TAMÁS, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A "Nemzeti fejlesztés 2030 - országos fejlesztési és területfejlesztési koncepcióról" szóló határozati javaslatot első helyen kijelölt bizottságként az önkormányzati és területfejlesztési bizottság tárgyalta november 25-i ülésén. Ezt a koncepciót rendkívül hosszú, közel kétéves tervezési folyamat eredményeként nyújtotta be a Nemzetgazdasági Minisztérium a kormánynak, majd az Országgyűlésnek.
Elöljáróban annyit mondanék, hogy a területfejlesztési politika és a hozzákapcsolódó intézkedések, a térségi felzárkóztatási programok az előző kormányok, illetve az előző időszak alatt igen kis mértékben tudtak csak hozzájárulni a területi egyenlőtlenségek mérsékléséhez, nem segítették elő a kiegyensúlyozott fejlődést, sőt arra is volt példa, hogy a területi különbségek növekedtek a megelőző időszakokban. Ezen negatív folyamatok megfordítása érdekében már eddig is több intézkedést foganatosított a kormány. Példálózó jelleggel említhetem az önkormányzatok adósságának konszolidációját vagy a szabad vállalkozási zónák rendszerének kialakítását. Az országos fejlesztési és területfejlesztési koncepció benyújtása mint ennek a folyamatnak egy jelentős, megalapozó állomása azt a célt szolgálja, hogy az ország fejlesztéspolitikája, a területi tervezés és az ebből eredő szabályozás egy összefüggő, egységes rendszert alkosson, egységes fellépéssel, és hathatós, következetes intézkedésekkel járuljon hozzá az ország dinamikus fejlődéséhez, növekedési pályára állításához, a területi egyenlőtlenségek csökkentéséhez.
(17.30)
A lényeges pontjait államtitkár úr ismertette. A bizottsági vitában szóba került, hogy miért most került benyújtásra ez az előterjesztés, miért egy másik törvénnyel egy időben futnak ezek az Országgyűlés előtt. Ennek a legfőbb érve, indoka az, hogy mind az intézményrendszer, mind a koncepció alapvető feltétele a 2014-20-as uniós fejlesztési ciklusnak.
Még egy pontot engedjenek meg nekem, ami szintén kifogásként hangzott el a bizottsági ülésen, ez az őszinte szembenézés és a megalapozottság. Úgy gondolom, hogy ez a koncepció eléggé megalapozott és masszív helyzetelemzéssel kezd, amely térségre, településre, ágazatra lebontott, egyébként nyilvánosan hozzáférhető gazdasági és társadalmi mutatókkal elemzi az ország helyzetét, és nem gondolnám, hogy csak a pozitív dolgokat emelné ki.
A bizottság támogatta az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságát 20 igen és 5 nem szavazattal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiban.)
LÁSZLÓ TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház, Államtitkár Úr, Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő előterjesztés ünnepi alkalom véleményem szerint a Magyar Országgyűlés számára, hiszen az esetek nagy többségében viszonylag rövidebb távlatban, mondjuk, ciklusokban gondolkodhatunk. Itt viszont az előkészítő időszakkal együtt csaknem 20 éves időtávlatot fogunk át a "Nemzeti Fejlesztés 2030" országos fejlesztési és területfejlesztési koncepcióval. Ennek az általános célja olyan, amiért érdemes dolgozni, élni, küzdeni, harcolni. A koncepció szerinti fejlesztési és területfejlesztési célkitűzések végrehajtásával el akarjuk érni azt, hogy 2030-ra Magyarország legyen a kelet-közép-európai térség egyik vezető gazdasági és szellemi központja, ami a lakosságának biztos megélhetést nyújt, az erőforrásokat fenntarthatóan használja, és így versenyképes gazdaságot épít, ezzel összefüggésben törekszik a gyarapodó népességre, a közösségek megerősítésére, az életminőség és a környezeti állapot javítására, fenntarthatóvá tételére.
Tisztelt Ház! Felmerül a kérdés, ezt fel is tették a túloldalon, hogy túlzó-e ez a célkitűzés. Azok számára, akiknek a cél az, hogy merjünk kicsik lenni, bizonyosan túlzó. Azok számára, akik az országban csak a bajt és a nehézséget látják, azoknak utópiának és álmodozásnak tűnhet, sőt a bizottsági ülésünkön a vágyálmok mellett a rémálom kifejezés is megjelent. Nem tudom, milyen országban szeretne az illető élni 2030-ban, én ezt a kérdést teszem fel. Számunkra viszont, akik három éve a rendszerváltozás kiteljesítésén és emelkedő nemzet építésén fáradozunk, bizonyosan nem túlzás ez a célkitűzés, sőt azt kell mondanom, hogy számos vonatkozásban már ebben a ciklusban letettük az alapjait ennek a fejlődésnek. A célokat igenis elérhetőnek tartjuk. Magyarország 2010-hez képest szabad és független ország, a saját lábunkon állunk, az adósságcsapdából kezdünk kikerülni, az IMF-hitelt visszafizettük, az önkormányzatok adósságátvállalása a helyi társadalom szempontjából rendkívüli előrelépés, a felszabaduló forrásokat fejlesztésre lehet fordítani. A kedvező jelenségeket hosszan lehet sorolni. Idetartoznak az alacsony infláció, a költségvetési hiány alacsony szinten tartása, az egyre kedvezőbb gazdasági kilátások. Az emberek bizony minden ellenkező hírek és rémhírterjesztés ellenére sokkal bizakodóbbak, mint három évvel ezelőtt.
Egy dolgot hadd emeljek ki a rezsicsökkentés emberi, mentális hozadékaként. Eddig minden év január 1-jén akadálytalanul jöttek az áremelések, mindenki azt gondolta a közszolgáltatásról, hogy az fátum, valahol, ki tudja, hol, eldöntik, mi pedig legfeljebb csak fizethetünk. Ezzel szemben most kiderült, hogy ez nem így van. A sorsunkat a kezünkbe vehetjük, az állam, a kormányzat, a lakosság összefogásával csodák születhetnek. Egy hatalmas öntudatra ébredésnek vagyunk a tanúi, részesei mindannyian. Ez is alapja annak, hogy bizakodunk ebben a "Nemzeti fejlesztés 2030" koncepcióban.
(18.00)
Ezek a fölsorolt jegyek alapvetően bizakodásra adnak okot, minden más fanyalgás, ellenkezés, hogy más szót ne használjak, csak katasztrófaturizmus ott, ahol egyébként nincs katasztrófa. Egy bizakodásra adó jegyet éppen ennek kapcsán hadd mondjak: az évszázad legnagyobb dunai árvizét rendkívüli szervezettséggel, összefogással, erőforrásaink összpontosításával hatékonyabban hárítottuk el, mint a németek, osztrákok, csehek, akiknél egyébként a Duna felső folyású, és messze nem voltak képesek ugyanarra a közösségi teljesítményre, mint mi, magyarok. Az Európai Unió meg is büntetett minket szervezettségünkért, helytállásunkért, azokat jutalmazta, akik rosszabbul teljesítettek. Ez a 2030-ig terjedő időszak nagyon nagy reménységre és bizakodásra adhat okot. Összefogással, a terveink, céljaink megvalósításával, úgy gondolom, fantasztikus évek jöhetnek. Félre tehát a fanyalgással!
Ha megnézzük, hogy mik a közpolitikai céljai ennek a nemzeti fejlesztési koncepciónak, akkor nagyon fontos dolgokat látunk. Ennek egyik célja a nemzeti fejlesztési és területfejlesztési politikai keretek, a hosszú távú jövőkép, a célok és prioritások kijelölése. A második a nemzeti fejlesztési és területfejlesztési célok és igények integrálása, azok területi dimenzióinak meghatározása. Ráadásul itt az egyik legfontosabb dolog, ami alapja a mostani koncepció tárgyalásának és előterjesztésének, hogy a 2014-2020-as európai uniós tervezési és költségvetési időszakra készülő tervdokumentumok megalapozása, a partnerségi megállapodáson keresztül közvetve, a szakpolitikai és területfejlesztési célokon keresztül közvetlenül meg kívánjuk alapozni az operatív programok tartalmát és a nemzeti fejlesztési célú források felhasználását is. (Dr. Józsa István: Még szép! Anélkül nem lehet.)
Nagyon fontos dolog az, hogy milyen a hosszú távú jövőkép, milyen fejlesztéspolitikai célokat határoztunk meg. Ebben én csak a nemzetstratégiai és nemzetgazdasági fordulatról számolok be, amiben támaszkodunk a nemzeti értékekre és erőforrásokra, valamint a fejlesztéspolitika eszközeire, és ezáltal meg kívánjuk teremteni a tartós társadalmi és gazdasági gyarapodás tényezőit, a gazdasági megújulás lehetőségét, a természeti erőforrásainkkal való fenntartható gazdálkodást, környezetünk védelmét, a helyi és térségi potenciálok kibontakoztatását. Ráadásul, ha végignézünk a specifikus célkitűzéseken, ott is egyébként már olyan dolgokat látunk, amelyek részben már megjelentek, például a vidékfejlesztési koncepcióban. Tehát hihetetlenül sok, már kormányzati szinten elkészült alátámasztó anyaggal rendelkezünk.
Ha megnézzük ezeket a tételeket, ugye, a szakpolitikában milyen specifikus célokat látunk? Versenyképes, innovatív gazdaság, gyógyító Magyarország, egészséges társadalom, egészség- és sportgazdaság. Tehát aki a stadionok, sportpályák és sportlétesítmények fejlesztését kárhoztatja, az nem néz szembe azzal, hogy az elmúlt 30-40 évben százával szűntek meg a sportpályák. Most végre elkezdünk valamit építeni. Ha valaki végignézi azt, hogy milyen stadionokban bonyolítottak európai labdarúgó-bajnokságot, vagy hogyan folynak ezek a programok, akkor azt kell látnunk, hogy bizony az egészség és a sport óriási gazdasági potenciállal bír.
Az életképes vidék, egészséges élelmiszer-termelés és -ellátás kiemelt specifikus cél. Csak hadd mondjak egyetlen gondolatot. A XV. kerületben, ahonnan jövök, a közétkeztetés évi 1 milliárd forintot jelent. Ha újra tudnánk építeni, és ez eltökélt célunk, a vidék és város kapcsolatát csak ezen a téren, a XV. kerület legalább 600 millió forinttal évente megrendelője lehet a friss élelmiszernek.
Kreatív tudástársadalom, piacképes készségek egy következő ilyen cél. Itt a kutatás és fejlesztés mellett hangsúlyosan jelenik meg az innováció. Úgy gondolom, hogy az erre való törekvés is óriási jelentőségű. Az értéktudatos és szolidáris öngondoskodó társadalom: mind a két mondatra hallatlan nagy szerep hárul. Ugye, aki értéktudatos, az tud szolidáris lenni. Tehát a kettő összekapcsolása hihetetlenül fontos. A jó államnak, a szolgáltató államnak és a biztonságnak még ebben a ciklusban olyan kiépülését látjuk, ami, úgy gondolom, megint csak a lakosság megelégedését és az odafigyelésünket bizonyítja. Stratégiai erőforrások megőrzése, fenntartható használata, környezetünk védelme kiemelt cél. Tessék megnézni, milyen törvények születtek a vízzel és egyebekkel kapcsolatban. A területi specifikus célokat is végig lehetne venni. Úgy gondolom, érdemes ezt olvasgatni, érdemes megnézni. Mindegyikről hosszan lehetne beszélni.
Tisztelt Ház! Még egy mondattal visszatérek a mások által pejoratív felhanggal mondott álomra. Az álomnak, víziónak, tervnek, célnak, ki hogyan szereti, óriási szerepe van az egyén és a közösség életében is. Először is hadd mondjak egy nagyon fontos dolgot: a kimondott álom valósul meg. És mi bátran kimondjuk az álmainkat. Másodszor: az álmaink, terveink, koncepcióink utat mutatnak. A megvalósítás utat épít, medret ás magának. Ráadásul az álmaink egy igazságot hordoznak, a közösség kimondott álma a közösség igazsága lesz. Elválaszt jót és rosszat ez az igazságtartalom. Az álmaink ráadásul életet fakasztanak. Ez pedig egy olyan koncepció, amelyben egyén és közösség, idős és fiatal, kisvárosban, falun, tanyán, fővárosban, bárhol élő egyaránt megtalálja a helyét, feladatát, szerepét, vagyis az életét. Út, igazság, élet: nem ismerős ez? Ez egy polgári, keresztény világ reménykeltő koncepciója és gondolatisága.
Tisztelt Ház! A "nemzeti fejlesztés 2030" koncepció eleget tesz a húsvéti alaptörvényünk vállalásának, amely szakít a korábbi időszakban önfeladásra építő múlttal; mert a teljes Kárpát-medencei együttműködésben gondolkodik, sőt, a közép-európai együttműködés katalizátora kívánunk lenni. Széchenyihez illő terv ez, aki Budapestet annak idején a Monarchia központjává akarta tenni. Mi már most ezt építjük öntudatosan és bátran. Elég, ha csak kinézünk itt a parlament ablakán. (Dr. Józsa István: Monarchia is lesz?)
Tisztelt Ház! Minden terv annyit ér, amennyit a vizsgálata, a helyzetkép alkotása. Ez a helyzetkép differenciált, hiteles, szembenézéstől sem visszariadó. A helyzetkép alapvetően a kihívásokra és az esélyekre, trendekre koncentrál, ami önmagában pozitív üzenet, hiszen magában hordozza ez a megfogalmazás mindjárt magát a feladatot is. Érdemes csak végignézni a tartalomjegyzéket. Ez a helyzetkép olyan egyébként, mint Selmecbánya hajdani bányatérképe, ma a soproni múzeumban látható. Ott egymásra épülő, ezáltal együtt látható üveglapokon mutatják be a város alatt húzódó nemesfémtelérek bányajáratait, a vízszintes és függőleges kapcsolatokkal. Ezek az egymásra rétegezhető összefüggések számtalan szempontú metszetét adják az ország egyes térségeinek.
Ha megnézzük a kihívások, esélyek, trendek fejezetet, akkor hallatlanul fontos dolgokat olvashatunk benne. Néhányat emelek csak ki. A biztonságos élelmiszer-ellátás felértékeli agrár- és élelmiszer-gazdaságunkat. Ez arra a vidékfejlesztési koncepcióra épül, amelyik egyébként már kezd hatni, működni, és a vidék jövőjét egyre inkább meghatározza; tehát a biztonságos élelmiszer-gazdaságot felértékeli. Említettem ezt a közétkeztetési gondolatot, ami, úgy gondolom, óriási. Kétmillió ember vesz részt a közétkeztetésben. Egyik fő kitörési pontunk lehet a kutatás-fejlesztés és az innováció. Erről beszéltem már. Energiafüggőség kontra fenntartható energiapolitika. Ebbe beletartozik az, hogy mi a XV. kerületben 1400 darab lakást 16 centiméteres hőszigeteléssel burkoltunk be, mert úgy gondoljuk, az a legjobb megoldás ezen a téren, ha nem fogyasztunk energiát.
(18.10)
De a szembenézéshez természetesen hozzátartozik, hogy a gazdasági visszaesés rontja a foglalkoztatottságot, óriási lépéseket teszünk ezzel a kihívással szemben. A társadalmi erőforrásaink, társadalmi kihívások és trendek között hangsúlyosan foglalkozik az anyag azzal, hogy míg az emberiség gyarapszik, a magyarság csökken. És ezzel nagyon hangsúlyosan szembenézünk. Tessék csak megnézni az elmúlt hét végén bejelentett intézkedéseket ezen a téren! Mert ugye, úgy gondoljuk, hogy a népességcsökkenés közös fennmaradásunkat veszélyezteti.
Az egészség: az egészséggel az egészségügyi bizottság tagja foglalkozott már. Egészségi állapotunk romlása jelentős kockázatokat hordoz.
A társadalmi értékrend: rendkívül nehéz a társadalmi értékrend megváltoztatása. Óriási lépéseket tettünk már eddig ezen a téren. Az az öntudatra ébresztés, amiről az imént beszéltem, ennek része többek között.
A közösségi felelősségvállalás hiányosságai, magukra maradt társadalmi csoportok: kihívás, de egyben feladat is. Mert mit mond a koncepció? Azt mondja, hogy a nemzeti összetartozás integráló erő lehet. Tehát azonnal az erőforrásokat is nézzük. Kérem, ebben a ciklusban indult el a magyarság újraegyesítése, ebben hatalmas erőforrások vannak, és ezzel élni is fogunk.
Egyedi, jelentős értéket hordozó kulturális örökségünk fontos. Úgy gondolom, hogy ezzel is élni tudunk, és dolgozunk ezen.
Tisztelt Ház! A fejlesztéspolitikai és területfejlesztési célkitűzések alapja a nemzeti célkitűzések, a nemzeti jövőkép. Egypárat idézek ezek közül. Mindegyik pont arról szól, hogy hogyan tudjuk a meglévő nehézségeinket előnnyé, az esetleges gyengeségünket erővé váltani, és minden szónak, minden mondatnak hallatlan jelentősége van.
Gazdasági és társadalomstratégiai fordulatról beszélünk. Nem taktikákról és rövid távú rángásokról szól ez a program, nem ez határozza meg a gazdasági-társadalmi életet a jövőben, és a kettő összekapcsolását tartom hihetetlenül fontosnak, mert csak együtt működhet gazdaság és társadalom.
Az, hogy az ország regionális központtá válik, erre predesztinált a földrajzi fekvésünk, északi-déli, kelet-nyugati kapcsolatok és a főváros már jelenleg is magas elismertsége. Aki ezzel nem ért egyet, úgy gondolom, hogy annak az az érdeke, hogy a főváros ne váljon valóban egy európai fővárossá.
Természeti erőforrásaink a kultúránkkal vannak összekapcsolva. Ez is biztos alapot nyújt. Itt is a kettőre együtt helyezi a koncepció a hangsúlyt.
A kultúra hihetetlen erőforrás. Csak ennek a ciklusnak az eredményei kultúra területén hihetetlen imponálóak. Az elmúlt hetekben adtuk át az Erkel Színházat, a Zeneakadémiát, ezek a magyar kultúra fellegvárai, és még további csodák lesznek ebben a ciklusban.
Sajátosan a magyar kultúra erősítésére támaszkodunk, beleértve a határon túli magyar közösségeinket is.
Az ország megtartja tehetségeit. Igenis megtartja tehetségeit. Csak hadd mondjak egy nagyon fontos dolgot: az, hogy a kistelepüléseken az iskolák megmaradhatnak, miről szól? Ez arról szól, hogy míg korábban mindig a népességmegtartó képességet emlegettük, most egyszer csak előtérbe kerül egy bonmot-val élve a képességmegtartó népesség. Ez ugyanolyan fontos, mint a népességmegtartó képesség.
Megtörténik a demográfiai fordulat, ez egy következő pont. Ez az egyik legfontosabb lépés, cél, amit kitűzünk. Számos lépést tettünk már eddig is. Ez ki fog teljesedni, rendszerré válik.
Megerősödő társadalom, a munka, a jó munka megbecsülése. Amit eddig tettünk, az egy válság időszakában történő tevékenység volt, de ettől kezdve a következő ciklusokban a jó munka megbecsülésére helyezzük a hangsúlyt.
A természeti erőforrásokkal való fenntartható bánásmód és a táj védelme beépül a köztudatba. Ez egy hallatlan fontos dolog. Azt mondjuk, hogy a törvények megváltoztatására elég hat hónap, gazdaságátalakításra hat év, a társadalmi szemlélet megváltoztatására hatvan év. 2030-ban lesz éppen negyvenéves a rendszerváltozás.
Hagyományok ismerete, kulturális örökség védelme a köztudat, társadalmi értékrend része lesz. Hatalmas lépésekben kell ezt elmélyíteni, elvinni a legkisebb faluba is.
Egységes területi rendszer lesz. Eltérő adottságok az egységes fejlődésért, mert mi úgy gondoljuk, hogy az egység megteremtése a kisebb egységek önazonosság-tudatának megerősítésével történhet meg: akkor adja az értékeit önként a közösbe, ha tudatossá válik saját maga számára az önértéke - és így tovább.
Vidéki térségeink potenciáljára építünk, falu és város újra együtt éljen. A vidékfejlesztés és a tájgazdálkodás egyensúlya is része ennek.
Tisztelt Ház! Zárásképpen csak: milyen egy jó terv? A jó terv (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Megvalósítható.) világos célokat tűz ki, ami tőlünk függ, akik elterjesztjük Magyarország fejlesztési és területfejlesztési koncepcióját, és akik együttműködve végrehajtjuk azt, mindenkinek mondom, hogy együttműködve végrehajtjuk azt.
Ami konkrét: ebben hihetetlen sok konkrétum van. A koncepciónak megfelelő szinten gyakorlatilag csak konkrétumokat tartalmaz, és ezáltal ez megvalósítható. Időben lehatárolt: 2030-ig szóló feladatokat írt le, állít össze, ezáltal ellenőrizhető.
Én úgy gondolom, hogy a jó terv ismérve az, hogy kapcsolatot teremt, és ez rendkívüli kapcsolatokat teremt egyén, közösség, kisebb és nagyobb települések és közösségek között. Ez egy olyan terv, aminek számon kérhető részletei vannak, minden itt élő számára reményt, távlatot, gyarapodó létet jelentenek. Ez egy olyan terv, amiből szerintem az itt élők igenis erőt meríthetnek. Fogadják el ezt az előterjesztést az ellenoldalon is.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)