Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH BALÁZS (MDF): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvény nem sebtében készült, és nem hiszem, hogy egy szerencsétlen hosszú hajú fiatalembernek a különös körülmények között bekövetkezett halála indukálta volna azt a szándékot, hogy előkotorjunk egy ilyen törvényt. Ennek a logikája 1989-ben - Kósáné Kovács Magdának emlékeznie kell rá - a politikai egyeztető tárgyalások során alakult ki; már akkor is jelentkeztek olyan erők, amelyek az alkotmányba be kívánták, be szerették volna lopni azt a jogot, hogy mindenkinek, aki itt szaladgál az országban, kvázi alanyi jogon lehessen fegyvere. Emlékszem rá nagyon pontosan, elég különös hangulatú és főleg üzenet értékű vita alakult ki ezzel kapcsolatban. Természetesen nem került be ez a jog.

Ezzel én most rögtön üzentem is a honvédelmi bizottság előadójának, aki azt mondta, az alkotmány sérülhet azzal, hogy beszűkítjük az önvédelmi fegyver tartásának vagy egyáltalán fegyver tartásának jogát. Semmiféle alkotmányos jog e vonatkozásban természetesen nem sérül. Hála isten, még nem élünk olyan világban és főleg nem élünk olyan országban, ahol mindenki úgymond alanyi jogon tarthatna önvédelmi fegyvert.

Tisztelt Ház! Őszintén megmondom, tartottam attól, hogy milyen hangulatú lesz ez a vita - kiderült, hogy okkal és alappal tartottam ettől. Konzekvensen többségi, kisebbségi előadók, de még vezérszónokok is számomra értelmezhetetlen módon demagóg irányba vitték el ezt a vitát akkor, amikor a legális és illegális fegyver tartásával kapcsolatban bekövetkezett katasztrófáról vagy bűncselekményről vitatkoztak. Ez a törvény nagyon egyértelmű, ez a törvény a legálisan tartható fegyverekről rendelkezik. Az illegálisan, tehát a jogszabály megsértésével tartott fegyver és az azzal elkövetett bűncselekmény a rendőrség, a bűnüldöző hatóságok dolga, ez a törvény nem erről szól. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) Akkor erről kellene beszélni a jövőben! (Dr. Kis Zoltán: Fogunk is!) Ez a felderítés dolga.

Egyébként amit lehetett, a kormány - ha jól emlékszem, a fideszes vezérszónok ezzel kapcsolatban elmondta - megtett; a rendőrség ez irányban dolgozik - véleményem szerint eredményesen -; a büntető törvénykönyvet szigorítottuk a fegyvertartás szabályait illetően. Ennél szigorúbb rendelkezés Irakban meg Iránban van, ahol mint a hűtlen férjet, megkövezik, vagy esetleg mind a két karját le is vágják, ha valaki fegyvert tart. (Dr. Kis Zoltán: Rosszul tudod!) Gondolom, ezt senki nem akarja, itt elég, ha öt évig terjedő szabadságvesztés büntetéssel lehet sújtani. (Dr. Kis Zoltán: Otthon tarthatja a géppisztolyt!) Ez a nagy tévedés! Ez olyan, mint az angol meg a svájci példa összehasonlítása. Angliában van egy rendkívül szigorú jogszabályi rendelkezés a fegyvertartással kapcsolatban, Svájcban nincsen, Svájcban ad absurdum tankot is lehet otthon tartani. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van, SZDSZ-es képviselő barátom, ott egyrészt más rendszerű a katonaság, másrészt pedig Tell Vilmos óta, aki almát lövöldözött le a gyerek fejéről (Dr. Kis Zoltán: A számszeríjat miért nem veszi be ez a törvény? Csendes és megbízható.) - a számszeríjra is ki lehetne terjeszteni -, azóta egy politikai és egy fegyvertartási kultúra kialakult.

Tehát összemosni a legális és illegális fegyvertartást, az nem ezen törvényjavaslat kérdése.

Ami miatt elfogadjuk és elfogadásra ajánljuk ezt a törvényjavaslatot, az a következő: egyrészt egy jogrendszeri minőségi változást jelent, nevezetesen azt, hogy törvényi szinten szabályozzuk azt, amit eddig kormány-, illetve belügyminiszteri rendeletek szabályoztak, tehát a jogalkotásról szóló törvénnyel harmonizál e törvényi megoldás - ez a belső jogrendszert illeti. Egyébként pedig az uniós elvárásokkal - ma délelőtt annyit beszéltünk az uniós elképzelésekről, elvárásokról - harmonizál.

Nem vitás, hogy a miniszteri indokolásban számos esetben előfordul a közbiztonság és az azzal kapcsolatos fenyegetettségre vonatkozó kitétel. Nem rejtem véka alá, számos indokolásbeli megfogalmazással nem értek egyet, de miután jogász vagyok, nagyon pontosan tudom, hogy a törvénynek az indokolás nem része, következésképpen, ha én az indokolásról is szavaznék, akkor nagyon sok törvényjavaslatot nem szavaznék meg.

(15.20)

Ebben a körben a legnagyobb vitát az önvédelmi fegyverekkel kapcsolatos rendelkezések váltották ki. Mi a kardinális változás, ha jól emlékszem, 1962 óta? Az, hogy az alanyi jogosultságot megszünteti, és a következő törvényalkotási technikát tartalmazza: a törvény a 28. §-ban ad egy taxációt, hogy kiknek lehet fegyvere, de itt két konjunktív feltételt támaszt, egyik, hogy felsorolja, kiknek lehet fegyvere, és az elöljáró vagy a hivatali felettes felelősségteljes nyilatkozatát állítja be - mint az önvédelmi fegyver tartásának konjunktív feltételét. Ritka eset, de e vonatkozásban a szabad demokratákkal egyetértek, nevezetesen a taxáció hibájával.

Őszintén megmondom, szinte restellem magam kicsit, hogy a Magyar Országgyűlésben azon vitatkozunk, a bíráknak legyen fegyvere vagy ne legyen. Nagyon remélem, hogy a házassági bontóper során kialakult konfliktust a tárgyalóteremben nem a zsebéből előkapott önvédelmi fegyverrel akarja feloldani a bíró; vagy az ügyész - mit tudom én - a jogtalan behatolás útján elkövetett lopás elkövetőjét nem akarja ilyen aspektusból benn a tárgyalóteremben rendre inteni. Ugyanakkor azt is átkozottul remélem, hogy amikor szóba került az imént az országgyűlési képviselők, vezető hivatalnokok s a többi önvédelmi fegyvertartása, akkor nem arra gondoltak - itt van példa rá... (Dr. Kis Zoltán: Mögötted van! - A pulpituson lévő golyóütötte nyomra mutat.), mögöttem van példa rá (Dr. Kis Zoltán: Ott, ott!) -, nem arra gondoltak, hogy a képviselők előkapják a fegyverüket, mint a csecsen vagy mit tudom én, milyen parlamentben. Tehát nagyon egyértelmű, ahogy ezt a sajtótájékoztatón elmondtam, a frakcióm álláspontja az, hogy ezt a taxációt - amely, mondom, két konjuktív feltételből áll - túlságosan tágnak tartjuk.

Ezzel függ össze legszorosabban az a most már nem taxatív, hanem példálózó jellegű felsorolás, amely az igazgatást egy bizonyos aspektusból - szabálysértés s a többi - beviszi az önvédelmi fegyvert kapók körébe. Ezt, őszintén megmondom, a frakciónk rendkívül megengedőnek tartja. Mindezekből következik, hogy az a konzekvens álláspontunk, hogy az idézőjelbe tett alanyi jogosultság körét mindenféleképpen szűkíteni célszerű és indokolt a következők miatt.

Egyszer van egy históriai alapja. Ha jól emlékszem, '62-ben vagy '61-ben tették lehetővé az önvédelmi fegyvertartást. Akkor ez kifejezetten státusszimbólum volt; nagyon pontosan tudjuk, hogy kik kaphattak önvédelmi fegyvert. Nem tudom elképzelni, mégis megkérdezem - és ez üzenet a magyar ügyészi karnak -, hogy csináltak-e olyan generációs felmérést, hogy a fiatal ügyészek mennyire kívánják az önvédelmi fegyver tartását, az idősebbek pedig mennyire szívesen vagy nem szívesen válnának meg tőle. Azt hiszem, hogy nagyon érdekes lenne e felmérés eredménye, de vélem azt, hogy ez a bírói karra is vonatkozik. Tehát a törvény érzelmi, hangulati üzenete az, amire a Fidesz képviselője a Fidesz-programmal kapcsolatban utalt - amivel egyet lehet érteni, nem lehet egyetérteni, ez más kérdés, de most azt valósítjuk meg döntő többségében -, tehát az üzenete az, hogy a fegyvertartást mint státusszimbólumot kivonjuk az életünkből. Ezért tartanám az önvédelmi fegyver tartásának lehetőségét szűkítendőnek. Remélem, hogy erre sor is kerül.

Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a taxációval kapcsolatban - valaki erre hivatkozott már, talán Atyánszky képviselő úr - valószínű, hogy kodifikációs lapszus csúszott be. Ugyanis például a bíráknál a bírósági vezető fogalmát másként definiálja a bírói törvény, mint ahogy ez értelemszerűen megadja. Erre a kodifikátorok figyelmét hívnám fel, képzeljék el azt a bíróságot - a városi bíróságok nagyon nagy százaléka ilyen -, ahol két bíró van, egy elnök és egy beosztott bíró. Egyszerűen szinte feloldhatatlan konfliktushelyzetbe kerül a bírósági vezető, hogy a vele harminc éve együtt dolgozó munkatársának ne adja meg ezt a lehetőséget. Tehát az engedélyezést mindenféleképpen a bírói törvénnyel összhangban kellene megszövegezni. Ez egyébként a szolgálati felettessel kapcsolatos Atyánszky-féle felvetésre is értelemszerűen vonatkozik.

Tisztelt Ház! Ha jól emlékszem, az SZDSZ képviselője hivatkozott a honvédtisztekkel kapcsolatban a fegyvertartásra, illetve a szolgálati fegyver hazavitelére, amely akkor eo ipso átminősül a törvény logikája szerint önvédelmi fegyverré; bár ez jogilag nincs leírva, de tartalom szerint ezt jelenti.

A honvédelmi bizottság e törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak találta. Én azt szeretném, ha a Magyar Honvédség tisztikara nem önvédelmi fegyverrel díszelegne, hanem huszárkarddal, de mást is el tudok képzelni. Tehát a véleményünk az, hogy az a státus, az az állapot, hogy valaki honvédtiszt, az eo ipso az önvédelmi fegyver tartásának a jogosultságát szükségszerűen nem alapozza meg. Az más kérdés, államtitkár úr, hogy vannak a honvédtiszteknél olyan beosztások, például egy nyomozótiszt vagy bárki más - én nem voltam katona, fapuska volt utoljára a kezembe -, akinek kijárhat ez. Mint ahogy egy nyomozó ügyésznek is kijár az önvédelmi fegyver tartása, hiszen akár konfliktushelyzetbe kerülhet, amikor éjszaka kell dolgoznia, de egy tárgyaló ügyésznek, aki magánvádban a Be. kényszerítő ereje folytán kénytelen fellépni, miért járna, nem tudom.

A törvény azon részeivel, amelyek az EU-harmonizációt szolgálják - szükség szerint a tipizálásról, egységes nyilvántartásról s a többiről beszélek -, messzemenőkig egyetértek. Ugyanakkor nem értek egyet azzal a vezérszónoklati felvetéssel, hogy a törvény határozza meg az értékszállítással kapcsolatban az érték mennyiségét, hiszen az állandóan mozog, és én el tudom képzelni azt, hogy területenként másként fogja megállapítani a belügyminiszter, vagy a szállítandó áru milyenségét illetően másként állapítja meg. Tehát ezt nem raknám be a törvénybe, ez egy mozgó érték, nyilvánvaló dolog, azzal együtt, hogy a karikírozásnak azt a különös felhangját, amit az SZDSZ képviselője mondott, a magam részéről tökéletesen megértem.

A fentiekből következően álláspontunk szerint a törvény jó, némely kodifikációs jellegű lapszus kijavítandó, és a vonatkozásban, hogy a kvázi alanyi kört - hiszen ez nem alanyi kör itt, mert két konjuktív feltétele van, ahogy az imént mondtam - szűkítsük, módosító indítványt nyújtunk be, módosító indítványainkról pedig a tisztelt Ház fog dönteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)