Felszólalás adatai

DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) A közélet meghatározó kérdése ma a növekvő infláció, az 1,6 százalékos gazdasági növekedés, a magas államadósság, a csökkenő beruházási kedv és a magángazdaságban tapasztalható intő jelek, amelyek egytől egyig azt mutatják, hogy Magyarország elvesztette az utóbbi években a versenyképességi előnyét. (Közbeszólások és derültség a Fidesz és a KDNP soraiból.) Eközben a velünk versenyző Szlovákia az első negyedévben 6,1 százalékkal, Lengyelország pedig közel 9 százalékkal növekedett. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Eközben a tavaszi ülésszakon egyetlen javaslat sem került a parlament asztalára, amely arról szólna, hogy hogyan csökkentjük az állam kiadásait, az állam költségeit, és hogyan csökkentsük az adókat. Nagyrészt egyébként erre az első negyedévben tapasztalható tétlenségre ment rá a koalíció is.

Közmegegyezés kellene ezekben a kérdésekben, de nyilvánosan még a kérdésfelvetésig sem jut el a politikusok többsége. Zárt ajtók mögött, szűk körű beszélgetésekben hajlandóak csak vallani a nagy pártok vezetői arról, hogy milyen lépések kellenek Magyarország versenybe hozása érdekében, a nyilvánosság előtt pedig úgy tesznek, mint hogyha ezekre a lépésekre nem is volna szükség, sőt, nagyon gyakran rá is ígérnek a már amúgy is teljesíthetetlenre. Aztán kiszivárog egy-egy beszéd, nyilvánosságra kerül egy-egy korábban elfedett szándék, a másik fél pedig azon nyomban teleharsogja a médiát, és arról beszél, hogy a másik azonnali népnyúzást tervez. Erre az, akinek a beszéde, a szándéka kiszivárgott, megijed attól, hogy elveszítheti a népszerűségét vagy népszerűségének a maradékát is, és ezért azonnal visszakozik - ettől a párharctól pedig Magyarország folyamatosan egyre távolabb kerül a megoldás lehetőségétől.

Nagyon jó példa erre az Orbán Viktorról kiszivárgott beszéd, ahol a kiszivárogtatás egyik eleme viszonylag jól megfogható. Arról szól, hogy a Fidesz eltörölné a nyugdíjasok nyugdíjának svájci indexálását. Ez arról szól, hogy csak inflációval emelne, nem követné a nyugdíjemelés a béremelést. (Wittner Mária: Eddig sem követte!) Ez egy világos gondolat, lehet vele egyetérteni, vagy lehet nem egyetérteni vele; ki lehet számolni, hogy évente mekkora megtakarítást hoz, mennyi adót tudunk ebből csökkenteni, mennyi versenyelőnyt hozhatna Magyarországnak. Ehelyett a Magyar Szocialista Párt rögtön óriásplakáton támad neki a Fidesznek, és további népnyúzó intézkedések lehetőségét látja bele ebbe - holott annak a beszédnek voltak aztán igazán elborzasztó elemei. Az egyik például maga a kettős beszéd. Hogyan lehet ekkora különbség a 2007-es választási kampány több ezer milliárd forintos ígérete és ezeknek a - mondjuk úgy! - megszorító vagy takarékossági intézkedéseknek az elismerése között?

Aztán ott van az infrastrukturális beruházások megállítása, vagy ami azóta kiderült, hogy ott a korrupció visszaszorításáról gondolkodnának - mondja ezt az a volt miniszterelnök, akinek a kormányánál drágábban, állítom, Európában senki nem épített autópályát. (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) Még akkor is így van, hogyha mindössze 6 kilométert sikerült építeni autópályából (Közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.), és 60 kilométert sikerült elkezdeni - az drágább volt, mint bármelyik más autópálya-szakasz Magyarországon.

(13.40)

Akkor milyen alapon beszél ma a Fidesz arról, hogy ezek az infrastrukturális beruházások drágák?

Vagy hogy vagyunk azzal, hogy Orbán Viktor nem is akart nyerni? Mi az, hogy nem akart nyerni? Erre a nyerni nem akarására beáldozta volna egy ország költségvetési stabilitását. Szólt volna Orbán Viktor akkor, 2006-ban azoknak, hogy mégse akar nyerni, akik abban hittek, hogy majd ő fog megoldást adni az ország problémáira! A Horthy-hasonlatról meg csak azért nem beszélek, mert Mesterházy frakcióvezető-helyettes úr már beszélt róla - azt is elég elborzasztónak tartom.

Ehhez képest egyetlen szó nem esik arról, hogy Magyarországon mit kellene tenni a versenyképesség helyreállítása érdekében. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Hadd fogalmazzam meg ismét azt a három javaslatot, amit az SZDSZ a korábbiakban is megtett! Először és mindenekelőtt döntsünk egy ezermilliárd forintos adócsökkentésről, amit legfeljebb három év alatt hajtunk végre. Másodsorban tegyen javaslatot a Pénzügyminisztérium, hogy honnan lehet elvenni ezt az ezermilliárdot, hogyan tud az állam ezermilliárd forintot megtakarítani, ehhez pedig a pártok lehetőleg ne úgy álljanak hozzá, mint eddig, hanem igyekezzenek támogatni egy ilyen adócsökkentési javaslatot. Harmadikként pedig a fentiek szerint készüljön el egy költségvetési javaslat a 2009. évre.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)