Felszólalás adatai

DONÁTH LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tévhiteket emlegetett az államtitkár az előbb. Valami igazsága van, hiszen az én bizottságomban annak ülésvezető alelnöke anarchiáról és káoszról tett említést, mintegy látása zenitjén a végítéletet elővételezve e rettentő terjedelmű törvényt kezébe vévén.

Azonban az a bizonyos I. fejezet, amire az államtitkár mint sui generis fejezetről tett említést, és amely talán még az én értelmi képességeimet nem haladta meg, hiszen mit is keres az emberi jogi bizottság asztalán a költségvetési szervek jogállásáról szóló törvény, az egy nagyon fontos kérdést előhoz. Ezt a kérdést én próbáltam a minisztériumot jelesül képviselő főosztályvezetővel megvitatni, a jegyzőkönyvben ez pontosan utánakereshető, és most is hálásan megköszönöm neki, hogy nem bizonyult restnek csekély tudásomat javítani e rendkívül izgalmas és elgondolkodtató törvény kapcsán, mégpedig azt, hogy lehetséges-e a közfeladat meghatározása nélkül ezt a törvényt megcselekedni, vagy pedig marad tiszteletre méltó nagyvállalkozás, ami kiderült az expozéból éppúgy, mint a bizottsági ülésen elhangzott magyarázatból és kommentárból, amelyhez kapcsolódott a többséget reprezentáló kérdésem nyomán az a probléma, hogy akkor miért is nincs új államháztartási törvény, vagy várható-e, hogy a VII/A. fejezetből kinyílik mint bimbóból a rózsa a régen várt új törvény, és egyszerre mégiscsak beindul e sok-sok kínt látott ország bürokráciájában és közintézményeiben az a reform, amely nélkül ez az ország akkor sem lehet Európa, ha jogilag odatartozónak véli magát.

(19.10)

Azonban a gondunk abban van, hogy valóban lehet-e átjárhatóság a költségvetési és a gazdálkodó szervezet között, miképpen viselkedjék az állam. Jászit, Bibót kértem szegény főosztályvezetőn számon. Engem is az izgat, hogy megoldható-e, hogy kizárólag megrendelő legyen az állam, egyre karcsúbban, egyre jelentéktelenebbül, őrködve azon területek fölött - legyen az akár az egészségügy, az oktatás vagy a közlekedés -, amelyek jó rendjéről gondoskodnia kell, és engedje szabadon a gazdaság, a társadalom életét, amennyire csak lehet. Hiszen - ez a bizonyos sui generis fejezet erről győzött meg engem, amiről államtitkár úr említést tett - az államháztartásról nem ideológiai vitát kell folytatni, hanem az államnak kizárólag megrendelőnek kell lennie szerényen és tisztelettudóan, valamiképpen őrködve a minőség fölött, és ellenőrizve azt, amit ellenőriznie kell.

Ennyiben azonban, még ha több szervezet jönne is létre, még ha egy meghatározott fázisban az átalakulás szükségszerű lépéseként a Szászfalvi László által revelált káosz és anarchia réme válnék is átmenetileg valóságossá, még akkor is ez a tisztultabb és helyesebb lépés, mint megmaradni e kiegyezéskori, sokszorosan eltorzult, ámbátor a GDP és az államháztartási kiadás jelentős részét jelentő vagy igénylő állapot mellett.

Végezetül: e néhány héttel ezelőtt megtartott bizottsági ülés többsége, 9 képviselő általános vitára alkalmasnak találta a törvényt, ellenben ellentétes szavazat nem volt, 6-an tartózkodtak. A kisebbségi véleményt majd képviselőtársam fogja ismertetni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)