Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Itt van előttünk ismét, ebben az évben harmadszor a rövid nevén autópálya-törvénynek nevezett törvény, azzal a céllal, hogy a parlament újabb módosítást hajtson rajta végre. Kétségtelenül igaz - elhangzott már, többen is szóvá tették -, nem túl elegáns, ha egy törvényt egyetlen éven belül ennyiszer módosítunk. Amikor annak idején, 2003 decemberében megalkottuk az autópálya-törvényt, őszinte szívvel mondom, óriási elégedettség volt bennem, de úgy érzem, nemcsak bennem, hanem az egész törvényhozásban, a parlamentben, hiszen mindenki felfogta annak a jelentőségét, hogy ebben az országban ezt a szektort, amiben annyira elmaradottak voltunk s vagyunk még ma is, végre jelentőségének, súlyának megfelelően törvénnyel próbáljuk kezelni, ezzel is elősegítve, hogy az autópályák, a gyorsforgalmi közutak gyorsabban épüljenek, mint eddig.

(19.10)

Tehát nagy öröm volt részt venni ennek az autópálya-törvénynek 2003. decemberi megalkotásában; most némi szomorúság van bennem, azt látva, hogy ennyi módosítani-, javítanivaló van benne, hogy ez ilyen sűrűvé teszi a találkozásunkat itt a parlamenten belül.

Az ez évi első két módosítás új finanszírozás alapjait rakta le. Tudjuk, hogy eddig az évig tulajdonképpen kétfajta finanszírozásban készülhettek a gyorsforgalmi közutak: vagy állami finanszírozásból, amikor is az NA Rt., a Nemzeti Autópálya Részvénytársaság épített, és az ÁAK, az Állami Autópálya Kezelő pedig működtette ezeket a pályákat, és volt a koncessziós finanszírozási vagy építtetési, beruházási rendszer, amikor egy koncessziós társaság, akivel az állam szerződést kötött, építtetett és működtetett.

Ez évben bevezettünk egy harmadik finanszírozási módot, és tulajdonképpen az ez évi első két autópályatörvény-módosítás ennek a finanszírozási módnak a törvényi hátterét teremtette meg, amikor is az ÁAK, tehát az Állami Autópálya Kezelő Részvénytársaság beruházóként magántőkét, pénzt vont be - ez az az elhíresült PPP-rendszer -, és az állammal kötött szerződés alapján így építtette és üzemeltette, illetve fogja üzemeltetni az ebben a konstrukcióban elkészülő autópályákat.

Tehát az ez évi első két módosítás tulajdonképpen az új finanszírozás alapjait rakta le, és most harmadszor, most nem még újabb finanszírozási alapok lerakásáról van szó, hanem a mostani módosítás lényege az én értelmezésem szerint kettős; egyrészt hogy a kormány feladata lesz a három lehetséges mód közül a konkrét finanszírozási modell megválasztása, külön rendelet formájában, illetve a másik lényege ennek az előttünk lévő törvényjavaslatnak az egyszerűsített útadminisztrációs modell kialakítása.

A kormányra tehát ez a törvény több feladatot, felelősséget és lehetőséget bízna, mint az eddig volt. A gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének rövid és középtávú kereteit a privatizációs törvény mellékletei határozzák meg, ezen belül az egyes konkrét gyorsforgalmi útépítési projektek esetében a konkrét finanszírozási modell megválasztása - mint azt már említettem - ezen törvényjavaslat szerint a mindenkori kormány feladata lenne. Ennek a módosításnak az értelmében, továbbá az ÁAK beruházásában megépítendő szakaszokat a kormány külön rendeletben lenne jogosult meghatározni, amely intézkedés a befektetői bizalom növekedését lenne hivatva szolgálni. Ezt, mint az eddigiekben hallottuk, több képviselőtársam is bizonyos értelemben megkérdőjelezte, és ebből következtethető, hogy ez még bizonyos vitákat fog kiváltani a benyújtott módosító javaslatok bizottságbeli megtárgyalásának során.

Még tulajdonképpen az szerencse, hogy a finanszírozási mód megválasztásától függetlenül elmondható, hogy a gyorsforgalmi utak, valamint az azok alapjait képező földek, földrészletek a magyar állam tulajdonát képezik, függetlenül a finanszírozás módjától továbbra is, az állam tulajdonának vagyonkezelési feladatait pedig a Kincstári Vagyoni Igazgatóság lesz jogosult vagyonkezelési szerződés keretében valamely szervezetre bízni.

A törvényjavaslat másik lényegi vonása az egyszerűsített útadminisztrációs modell. Ez érinti az országos közúthálózat egészét, függetlenül attól, hogy az országos közút egyben gyorsforgalmi út-e.

Ezen folyamat célja: mintegy 30 ezer kilométernyi közúthálózat esetében is átlátható, egyszerű, szakmai alapokon nyugvó rendszerben szabályozni a beruházási, fejlesztési, vagyon- és közútkezelői fenntartási és működtetési folyamatokat. Ez a folyamat - mint mindannyian tudjuk - már elindult, hiszen 2004-ben a 19 megyei állami közútkezelő kht.-tól az ÚKIG-hoz mint szakmai szervezethez került a nem gyorsforgalmi országos közutak vagyonkezelői joga, majd ez év folyamán összevonásra került a 19 megyei állami közútkezelő vállalat, amelyek beolvadtak az ÁKMI Kht.-ba, és így a beolvadás és névváltoztatás útján létrejött a Magyar Közút Kht., amelynek alapfeladata az országos közúthálózat működtetése az ÚKIG szakmai felügyelete mellett, és 2006. január 1-jéig az ÚKIG-gal megkötendő szerződés alapján.

A Szabad Demokraták Szövetsége tudomásul veszi az elénk terjesztett törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.