Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GYŐRI ENIKŐ európai parlamenti képviselő: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek ebben a vitában, nem úgy általánosságban európai parlamenti képviselőként, hanem Magyarországon megválasztott európai parlamenti képviselőként. Én ugyanis attól vagyok európai, hogy magyarnak születtem.Engedelmükkel, nem európaiságból kívánok önöknek leckét adni, hanem a napirenden szereplő, a hazánkat súlyosan érintő kérdésről fogok állást foglalni. Nem kell önöket meggyőznöm arról, hogy a helyzet Európában drámai, és még nem értünk a válság végére. A gazdasági teljesítmény idén átlagosan 8,3 százalékkal csökkent, de több tagállamban a visszaesés két számjegyű lesz.

Magyarországon a hatékony járványkezelésnek és gyors gazdasági intézkedéseknek köszönhetően, a Bizottság előrejelzése szerint a GDP kevésbé fog csökkenni, és jövőre már 6 százalékos gazdasági növekedésre számíthatunk. A baj tehát tőlünk nyugatra nagyobb, mint nálunk.

Brüsszel a közös hétéves költségvetésén túl egy kölcsönökből fedezett, 750 milliárd eurós eszközzel hozná mozgásba Európát. Láttunk már ilyet Magyarországon: megmentés, kisegítés, eladósodás. A tapasztalataink nem túl pozitívak. Erről, azt hiszem, a baloldali képviselők bőven tudnak mesélni, hogy ezt hogy csinálták annak idején, és milyen sokan és mennyi ideig viselték a magyar polgárok ennek a negatív következményeit.

A célban, hogy talpra kell állítani az Európai Unió gazdaságát, egyetértünk. Jó lenne mihamarabb megállapodni, de nem mindenáron. Igazságtalanságokra ugyanis nem építhetjük a következő hét évünket. A pénzelosztás mechanizmusánál figyelembe kell venni a tagállami sajátosságokat. Politikailag pártatlan mércével kell mérni, és az elosztás logikája semmiképpen sem alapulhat igazságtalanságok sorozatán. Melyek azok a javaslatba kódolt igazságtalanságok, amelyekre gondolok? Hadd nevezzek meg hármat!

Az első, hogy a mostani elképzelés alapján a Brüsszel által szabott feltételek mentén találják meg helyüket azokban a kérdésekben, hogy most ki mennyit, mikor kaphat meg, megfelelően teljesített-e. Ezt pedig az úgynevezett európai szemeszterbe ágyaznák, ami annak idején a magyar elnökség alatt született, arra szolgált, hogy a tagállamok gazdaságpolitikáját koordinálják. A Néppártban én vagyok a téma felelőse, és több súlyos problémát látok ezzel az eszközzel kapcsolatban. Ugyanis nem képes objektíven mérni. Az évek során politikai nyomásra egyre több olyan témát tettek bele, ami egyáltalán nem illeszkedik a gazdaságpolitikai koordinációba.

Álljon itt egy szám: a tagállamok nem tudnak vele azonosulni, hiszen csak 40 százalékát hajtották végre ezeknek az ajánlásoknak. Az teljesen természetes, hogy az uniós pénzt hatékonyan és felelősen kell elkölteni, de Európát nem lehet központi vezérléssel irányítani. Nem vezet jóra, ha a tagállami sajátosságokat figyelmen kívül hagyjuk. A válságból való kilábalás csak a valós tagállami igényekre adott egyedi válasszal lehetséges. A Bizottságnak iránymutatást kell adnia, nem diktátumot. Emlékezzünk vissza, mi történt a magyar közmunkával! A Bizottság kritizálta, aztán kicsit halványabb lett és halkabb a kritika, majd pedig eltűnt, mert bevált a program.

A második probléma, amelyet látok ebben az elosztási mechanizmusban, hogy olyan kritériumokat szabtak meg, amelyek alapján a nagy bajban levő déli országokat tudják megsegíteni. Tudják, melyek ezek a kritériumok? Népesség, a 2019-es relatív gazdasági fejlettség és a 2015-19 közötti munkanélküliség. Kérdezem, hogy ezeknek a kritériumoknak mi közük van a Covid-járvány okozta válsághoz. Ez pedig komoly erkölcsi kockázatot hordoz. Ez nem más, mint a jog büntetése és a reformot eddig elodázók jutalmazása. Magyarország az elmúlt években a polgárok tudatos munkájának és a kormány intézkedéseinek köszönhetően kiemelkedő gazdasági teljesítményt ért el. A járvány is stabil növekedési pályán érte hazánkat, ennek köszönhető, hogy kisebb a visszaesés. A források elosztásában tehát nem szabad büntetni azokat, akik elvégezték a házi feladatot, felelősségteljes gazdaságpolitikát folytattak, eredményesen kezelték a válságot, mint például a visegrádi négyek.

A harmadik igazságtalansági probléma, hogy a szegényekkel akarják megfinanszíroztatni a gazdagabbak problémáit. Ez hamis szolidaritás. Ráadásul teljesen ellentétes az alapító szerződésekkel. Azért ne adósodjunk el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a spanyol szélsőbaloldali kormány munka nélküli alapjövedelmet fizethessen mindenkinek!

Néhány szám, amivel érzékeltetném az igazságtalanságot. A válságkezelési eszköz teljes keretének 50 százaléka az öt déli országnak jutna. Ezek a tagállamok az Unió fejlettségének 82 százalékán állnak. Eközben a felzárkózásban még hátrébb tartó, hiszen sokkal később induló 12, zömében kelet-közép-európai ország részesedése 25 százalék. Vagyis a régiónak feleannyi forrást szavaznának meg, mint a jóval fejlettebb délieknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az azonos helyzetben levő tagállamoknak azonos elbánásban kell részesülniük. A gazdagabb tagállamok polgárai nem kaphatnak több támogatást, mint a szegényeké. Széles fejlettségbeli szakadékkal a tagállamok között pedig nem lehet egy erős, versenyképes Európát építenünk, márpedig a globális versenyfutásban nélkülözhetetlen, hogy Európa újra versenyképes legyen. Ezért azt kérném a most már alig jelen levő tisztelt ellenzéki képviselőktől, hogy tegyék félre a pártpolitikai játszmáikat, álljanak ki Magyarország érdekeiért, a demokráciáért, hiszen az, hogy a nemzeti parlamenteknek szava legyen az uniós döntéshozatalban, az a demokrácia legfontosabb eszköze a mostani témánkban és a józan ész mellett.

Támogassák, hogy a kormányfő világos mandátum birtokában vehessen részt és járhasson el az Európai Tanács-ülésen. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)